Somogyi Néplap, 1965. december (22. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-04 / 286. szám

Szombat, 1965. december 4. 3 SOW C ¥1 NÉPbAF Megbecsült öregség Sok falusi öregember pa- szemben, hiszen kiskorában naszkodik amiatt, hogy ami­óta nem dolgozhat, amióta az öregkori gyengeség ki­vette kezéből kedvelt szer­számait, valósággal kihűlt körülötte a világ. Nem ke­resi senki, ritkán nyílik a kapuja, nem kérik tanácsát, nem mennek hozzá névna­pot köszönteni. Egyszóval mintha már nem is élne. Azt az öregek is elismerik, hogy az utóbbi két évtized­ben sokat változott a világ. Nem megalázott páriák már ők, akik gverekeik könyör- adományából a ház végé­ben összetákolt rideg kuc­kóban tengetik életüket. Az sem gyarapít senki, csak fogyaszt, és szülője mégse tekinti tehernek, hanem minden jót eléje rak. S igaztalan a sok évtizeden át becsületesen helytálló mun­kással szemben is. Hiszen munkálkodásával a paraszt- emberek zöme adott annyit az országnak, a közösség­nek. hogy azzal nem csupán öregkori kenyerét, de az al­kotó, a termelő embernek boltig járó tiszteletet is ki­érdemelte. Arról nem is szólva, hogy az öregek nagy része — aki közülük egyáltalán képes mozogni — ma is ott áll a munka sodrában. Sok száz tsx-vnkben ma is az öregek cipelik a terhek nehezét. Jó néhány tsz ünk nőtt .... . naggyá éppen az öregek idős szövetkezeti paraszt szorgalmából, áldozatos erő­nyugdíjat és más juttatást feszítésekből. Hiszen amíg a is kap, tehát nincs kiszol­gáltatva senkinek. Mégis, éppen azért, mert olyan so­kat változott a világ, ők is több megbecsülést szeretné- küszködtek nek. Nem csupán anyagi gonddal, biztonságot, hanem erkölcsi elismerést is. önérzetük na­gyobb tiszteletben tartását, tapasztalataik, maradék ere­jük gyümölcsözőbb felhasz­nálásait. A legtöbb idős parasztem­bert éppen az bántja, hogy ó már nem számít senkinek. Hajdanán, amikor földje vé­gében megállóit, joggal érez­hette, hogy valaki. S ugyan­ezt érezte a termelőszövet­kezetben is, amíg szorgalma, jó néhány száz munkaegysé­ge tiszteletet ébresztett tár­saiban. A döntések előtt vé- ’eményét kérték, ha valahol felszólalt, mindenki figye­lemmel hallgatta szavát. S amint kiesett kezéből a szerszám, egyszeriben úgy maradt, mint a szedett sző­lővessző, amelyre már nem érdemes figyelni. Ennyit ér­ne hát az a 40—50 év, ame­lyet becsületes munkában töltött? Ilyen csekély és súlytalan valami volna az az érdem, amelyet egy-egy ember élete munkájával, tisztességével megszerezhet? Különösen az fáj az öre­geknek, ha magukról meg­feledkezett fiatalok hánya­veti módon, valósággal te- a hernek tekintik őket, mond­ván, az öreg már nem gya­rapít, csak fogyaszt, az öregből csak kár származik, haszon semmi. Sokszorosan igaztalanok ezek a megálla­pítások. Bűnösen igazságta­lanok az elaggott szülőkkel fiatalok többsége az élet napos oldalán a könnyebb boldogulást kereste, addig az öregek helyükön marad­tak, és fiatalok helyett is a temérdek öregnek lenni különben sem nagy öröm, hiszen nem csupán pihenést jelent. Az öregembert sok minden kí­nozza, betegség, elmúlástól való félelem. S legjobban az a tudat gyötri, hogy fö­lösleges emberré lett, nincs rá szüksége a közösségnek, őrá már sehol sem számíta­nak. Ahol ezt érzik az öre­gek, ott a fiataloknak — enyhén szólva — van mit szégyelniük. S itt az ideje, hogy elgondolkozzanak ezen. Az öregember a mi társa­dalmunkban nem teher, mert a mi felfogásunk sze­rint egy szorgalmas munká­val eltöltött élet múlhatat­lan érdemnek és tisztesség­nek számít. Olyan érdemnek és tisztességnek, amely nem csupán kalapemelést, bizo­nyos anyagi járandóságokat érdemel, és nem csupán az évente egyszer megrendezett öregek napját. öregeink azt is megérdem­lik, hogy az év minden nap­ján megbecsüljük őket. Az- tisztelettel tekintsünk a sokat próbált, sokat ta­pasztalt, sokat dolgozott öregekre, amely nálunk minden alkotó, teremtő em­bernek kijár. Kékesdi Gyula Népszerű az OTP új hitelakciója November 20-tól kevés ösz- szeg befizetésével értékes ház­tartási gépekre, modern típu­sú televíziókra és motorkerék­párra ad hitellevelet az OTP. A kaposvári járásban és a vá­rosban rövid idő alatt népsze­rűvé vált az új hitelakció, hi­szen kedvező föltételekkel te­szi lehetővé, hogy mosógép, hűtőszekrény kerüljön a há­zakba karácsonyi ajándékként. Favorit és Horizont televíziót 1000 forint lefizetésével bárki vásárolhat 18 havi részletre. Tíz nap alatt hitellevélre 53 készüléket vittek el a szaküz­letből. Ezenkívül tizennégy da­rab Vénusz porszívóra, 5 db 70 literes Lehel hűtőszekrény­re, 17 darab 102-es típusú mo­sógépre, három Danuvia mo­torkerékpárra adott hitelleve­let az OTP kaposvári fiókja. Októberben és novemberben OTP-részletre 89 porszívó, 65 mosógép, 26 hűtőszekrény és 13 motorkerékpár talált gazdára Kaposváron és a járás közsé­geiben. Fél évvel az érettségi után A szalagavató bál, az írásbelik, az érettségi sok­sok izgalma nagyon friss emlékek még. Aztán kö­vetkezett a nyár más örö­mökkel, más gondokkal, mint a régi vakációk. Vol­tak, akik megkönnyebbül­ten nyaraltak, mások föl­vételi vizsgára készültek, vagy munkáit kerestek. Zsebükben az érettségi bi­zonyítvánnyal nekivágtak az életnek. Hogyan talál­ták meg helyüket ezek a fiatalok, hol dolgoznak? * * * E steledik. Zamárdibanaz óvodából hazaindul­nak a gyerekek. Egy fiatal lány öltözteti őket, se­gít felhúzni a kesztyűt, fel­adni a kabátot a kis ruhagom­bóc csöppségekre. — Jó érzés, hogy végre dol­gozhatok — mosolyog Fazekas Edit, aki a siófoki gimnázium­ban érettségizett. — A nyár elején a SZOT gyermeküdülő­jében dolgoztam, felszolgáló voltam a kicsinyeknél. Szabad A zákányi kommunisták munkája nyomán megjavult a gondozás, növekszik a tejhozam Az idei év első feléiben na­gyon gyenge volt a tejhozam a zákányi Csokonai Termelőszö­vetkezet tehenészetében. Jólle hét takarmányban nem volt hiány, s az állományt sem okolhatták emiatt, mégis mind­össze 70 liter tejet vittek a csarnokba naponta a harminc­öt tehéntől. A legnagyobb hi­ba a tehenek nem megfelelő gondozásában rejlett: hiány­zott az erő, no meg a nagyobb igyekezet azokból az asszo­nyokból, akikre a tehenészetet bízták. Hiába szállították az istállóhoz a takarmányt, az nem mind került a jószág’ elé. A hozzáértés sem volt kielégí­tő, s a fejesre a háztáji mun­kák miatt nem maradt elég idő. A literenkénti 50 fillér prémium sem ösztönözte őket. A vezetőség végül úgy határo­zott, hogy megoldást keresnek a tehenészet bevételének foko­zására. A pártszervezet és a tsz ve­zetősége együtt tanácskozott, s úgy döntöttek, hogy az asszo­nyokat áthelyezik a növendé­kekhez gondozónak, a tehenek mellé pedig férfiakat állíta­nak. Udvari Mátyás párttit­Már most megkezdik a felkészülést A jövő évi feladatokról tanácskoztak a Balaton-parti fmsz-ek vezetői (Tudósítónktól.) A múlt hónap utolsó nap­ján Balatonbogláron találkoz­tak a Balaton menti földmű­vesszövetkezetek elnökei, ke­reskedelmi és vendéglátóipari osztályvezetői, főkönyvelői, va­lamint a kiemelt egységek ve­zetői, hoCTv megvitassák a nyá­ri szezon tapasztalatait, s megbeszéljék a következő ten­nivalókat. Ternesi József, a MÉSZÖV elnökhelyettese el­mondta, hogy a felkészülés­hez már a múlt év decembe­rében hozzáláttak. A késői ki­tavaszodás hátráltatta ugyan ezt a munkát, de a szezonkez­déskor már megfelelő készle­tekkel várták a vendégeket a szövetkezeti egységek. Június 30-ig az érdekelt öt fmsz az előző évihez viszonyítva csak 97.3 százalékos forgalmat bo­nyolított le, júliusban és augusztusban azonban egymil­lió forinttal többet forgalmaz­tak. mint a múlt év azonos időszakában. Ebben a jobb, szervezettebb munka mellett nag-' része volt a zökkenőmen­tes bor- ás sörei] i ásónak. Aka­dozott viszont a Hüsi-, a Bam­bi-, a gyümölcslé és a szikvíz­ellátás, helyenként kevés volt a fagylalt és a sütemény is. Elősegítette n forgalom emel­kedését 8Z is, hogy az Idegen- forgalmi Hivatal és az IBUSZ sok ■■’sor'Ttot az fmsz-ek ven­déglőiben étkeztetett. Jói vizs­gáztak a mozgóárusok, bár több kellett volna belőlük. Javult a Balaton menti fmsz-ek gazdálkodása is. Az egv főre jutó termelékenység meghaladta a 17 500 forintot, ez 1200 forinttal több a tava­lyinál. A gazdálkodás ered­ménye 875 000 forinttal több volt az első, a~rttásodik és a harmadik negyedévben, mint az előző év megfelelő idősza­kában. A szezonban az öt szö­vetkezet vendéglátóipara ösz- szesen 21 931 000 forintot for­galmazott. A jövő év feladatokat is­mertetve az előadó hangsú­lyozta a forgalom jobb meg­szervezésének fontosságát, több mozgóárus beállítását és a szolgáltatás fejlesztését. A beszámolót vita követte. A felszólalók a jövő évi el­látásról, a szakemberproblé­máról és a higiénia fontossá­gáról szóltak. Fodor János, az Idegenforgalmi Hivatal siófoki kirendeltségének vezetője a várható idegenforgalomról, a vendégek igényeinek minél iobb kielégítéséről, a fizető­vendég-szolgálat kiterjesztésé­ről adott ismertetőt. A Balaton-parti szövetkeze­tek tehát a múlt évinél is ko­rábban kezd Lék meg a felké­szülést. Az fmsz-ek intézke­dési tervük készítésekor az idei tapasztalatokat is figye­lembe vették, hogy a jövő nyáron még kulturáltabb kö­rülmények között mindent megtaláljanak az üdülők, a külföldi és a hazai turisták a Balaton-parton. kár, Csire László pártvezetősé­gi tag meg Kondri.cz József tagjelölt vállalkozott a tehené­szet tennivalóinak ellátására. Júniusiban láttak munkához, és máris szép eredményt értek el. A teheneik borjakat nevel­nek, a tejből mégis napi két­száz litert visznek a csarnok­ba. Az első félévben 4,2 liter tejet adott egy-egy fej és alatt álló tehén, most ennek több mint kétszeresét fejik napon­ta. Az állományt felosztották maguk között, s a premizálás­tól ösztönözve számottevő ősz- szeghez jutnak havonta. A gondozásért, a fejésért és a borjak leválasztásáért összesen csaknem kétezer forintot kap egy-egy tehenész. A közelmúltban tervet dol­gozott ki a vezetőség a tehené­szet munkadíjazására. Célja, hogy a megnövekedő állomány — a tervezett harmincöt he­lyett negyvenkét tehénnel in­dulnak jövőre — még több hozamot adjon, mint most. A gondozók tehenenként 60 fo­rint alapdíjazásban részesül­nek havonta, s a kifejt tej li­terje után az eddigihez hason­lóan 50 fillért kapnak. A napi 12 liternél több tejet adó tehe­nek után a tizli teres istállóát­lag elérésekor is jutalmat ad­nak. Alapvető követelmény, hogy a zsírszázalék nem lehet 3,8 alatt. A helyes módszerek beveze­tése és a kommunista állat- gondozók igyekezete lehetővé tesz», hogy a zákányi tehenészet folyamatosan tovább fejlődjön, s egyik jelentős bevételi forrá­sa legyen a gazdaságnak. AZ ÉM FEJÉR MEGYEI ÁLLAMI LALAT ÉPÍTŐIPARI VÁL­azonnali belépésre fölvesz ács, kőműves, vasbetonszerelő szakmunkásokat, kubiko­sokat, férfi és női segédmunkásokat. Állandó téli munka! Szállás, étkezés biztosítva! Bérezés teljesítmény alapján, + 15%-os idénypótlék. Csa­ládfenntartó dolgozók részé re különélési díjat fizetünk. Havonta egyszer a hazautazási költséget teljes egé­szében megtérítjük. Szeméi "e- rdeklődésre vagy le­vélre bővebb felvilágosítást , d a vállalat munkaügyi osztálya, Székesfehérvár, Ady Endre u. 13. sz. (3424) — Szeretem a gyerekeket, szívesen vagyok közöttük. _ időmben rengeteget sétáltam, fürödtem, táncoltam. Elképze­léseimtől ugyan egy kicsit el­távolodtam, de ennek is meg­van az oka. Két kiskorú húgom van, és otthon számí­tanak az én keresetemre — fogja komo­lyabbra a szót — A gyereke­ket nagyon sze­retem, és bősé­gesen kárpóto­lom magam, hogy egész nap köztük lehetek. Az életben nem csalódtam, sok­kal szebb, mint amilyennek mondják, s mint amilyen­nek én is el­képzeltem. Ter­vem az, hogy szakképzettsé­get szerezzek, mert elvem sze­rint a nő áll­jon meg támasz nélkül a lá­bán, ehhez pedig szakma kell. • • » S urrog a varrógépek mo­torja. A gépek fölé hajoló lányok, asszo­nyok keze alatt fiúöltönyök készülnek a szebbnél szebb szövetekből. — Én a zakók hátán és a nadrágok szárán igazítok — mondja Szennai Erzsébet, a Kaposvári Ruhagyár dolgozó­ja. Amíg beszélgetünk, kis ha­lom keletkezik a varrni való fiúöltönyökből a gép mellett. — Szalagmunka, nem lehet fenntartani a többieket — mosolyog, és pár perc alatt G yőrmárton Ferenc a Balaton mellett pihen­te ki az érettségi fá­radalmait, majd augusztus ele­jén két hét próbaidőre föl­vették a Fi­nommechanikai Vállalathoz. — Ipari tanu­lónak jelent­keztem — mondja. — Az írógépszerelés­hez már a köz- gazdasági tech­nikumban is értettem vala­mennyire. Ami­kor a gépírást gyakoroltuk, mindig az járt az eszemben, hogy hogyan is lehetne szét­szedni és ösz- szerakni az írógépet. Most egy héten egy­szer, kedden kell menni is­kolába, a töb­bi napon a műhelyben fog­lalatoskodunk. Mestere, Szatyin Béla, a mű­hely legjobb szakembere szor­galmas, ügyes tanulónak tart­ja Győrmárton Ferencet. — Mivel telik a nap? — Egyelőre még csak szem­lélődnöm szabad. Az irodagé­pek bonyolultabb szerkezetek annál, semmint hogy valaki újra üres a kig asztal. El­mondja, hogy huszonegy évea korában érettségizett, de >úga­— Szeretem ezt a munkát — mondja Szennai Erzsébet. zi« munkahelye még nem volt. Október elején került a ruhagyárba. — Nagyon szívesen itt ma­radnék, mert szeretem ezt a munkát. Az utóbbi három hó­nap alatt ugyan még nem tet­tem szert nagy szakmai gyár korlatra, de mire a szerződé­sem lejár, remélem, megfele­lek a követelményeknek. Szennai Erzsébet Kiskorpád­ról jár be munkahelyére. Ami­kor délelőttös:, négy órakor kel, ha délutános, éjfélre ér haza. De azt mondja, hogy ha az ember szereti a munkáját, szívesen vállal érte kisebb ál­dozatokat is. három hónap után vállalkoz­hasson megjavításukra. Van szakmai képzés az üzemben is, de a ritkábban előforduló Győrmárton Ferencet ügyes f uniónak tartják a Finommechanikai . áilalatnál. hibákat közösen is megbeszél­jük a műhelyben. — A technikum után mi­lyen megterhelést jelent az iparitanuló-iskola ? — Nem mondhatnám, hogy könnyű. Az ismeretlen tan­tárgyakkal itt is nehéz meg­birkózni. Nagy József

Next

/
Oldalképek
Tartalom