Somogyi Néplap, 1965. december (22. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-29 / 306. szám

Szerda, 1965. december 29. 3 SOMOGYI NÉPLAP így látja egy falusi népművelő Fgy év múltán... Györkös Ru­dolf az általá­nos iskola és a művelődési otthon igazga­tója Somogy- szobon. Ta­pasztalt mun­kása a művelő­désnek, régi népművelő. Megkérdeztük: szerinte a nép­művelő és a falu értelmisé­ge hogyan te­hetne többet a megye előbbre haladásáért? — Sokat gondolkodtam már — vála­szolta a többi között — a fa­lu társadalmá­nak léte és tu­data közötti különbségeken. Azt hiszem, az utóbbinak a formálásában jóval többet kellett volna tennünk már ko­rábban. Enélkül a közö6 gaz­daság anyagi helyzetében sem várhatunk lényeges gyarapo­dást. S ebben — tehát a gon­dolkodásmód, a munkához va­ló viszony formálásában — a népművelőknek és a falu ér­telmiségá rétegeinek sokat kell tenniük a maguk területén. Ránk, népművelőkre hárul megértetni például a tsz-veze- tőfckel a televízió mezőgazda- sági előadássorozatának jelen­tőségét Ha ezt nem becsülik kellően, ellaposodhat, parla­gon marad; megfelelő helyi szakember, agronómus vitave­zetésével viszont igen sokat használhat ez a sorozat. — Az ismeretterjesztés egyéb formáiban hogyan te­hetnénk többet? — Sok helyes, jó termelési módszert ismertető előadás hangzik el. Filmeket láthat a hallgatóság a legkorszerűbb nagyüzemi eljárásokról és kö­EZEKBEN A NAPOKBAN a zárszámadás várható ered­ményeit, a bevételek és ki­adások alakulását vizsgálgat- ják taggyűléseken a megye termelőszövetkezeteinek párt- alapszervezetei. Mérlegelik azt, ami most már tényadat­ként kerül az év végi nyil­vántartásokba. Egy olyan vi­szontagságos esztendő után, mint amilyen az idei volt, egy-két növényféleségtől el­tekintve senki sem várhat ki­magasló terméseredményeket, sőt sok helyütt még a több évi átlagot sem érték el. Rövidesen új év kezdődik, helyenként a munkadíjazási módszerek is változnak majd, s minden bizonnyal tovább javul a szervezés, a gazdasági irányítás is. A pártalapszervezetekre vár az a feladat, hogy segít­sék a gazdasági vezetőket a napi munkában. Nem arról van szó, hogy például a párt- titkár a tsz-elnök helyett irányítsa a szövetkezet ter­melő tevékenységét, hanem, hogy figyelmeztesse az észr Lelt hibákra és lehetőségekre. Ez a munka a kommunisták és a pártonkívüliek politikai nevelésén túl egyike a leg­fontosabb tennivalóknak az alapszervezetekben. A kom­munisták jelezzenek, ha va­lahol lazaságot, fegyelmezet­lenséget látnak, szóljanak, ha a szövetkezeti demokrácia megsértését tapasztalják, és irányítsák a figyelmet a jó munkára, a szilárd fegye­lemre, a közösségi szellem kialakítására. Jelentős gaz­dasági javulás várható ab­ból, ha a kommunsták jól látják el ezt a feladatukat. Ezzel egyik legfontosabb cél­jukat is elérték, hiszen segí­tettek a gazdálkodásban, és rülményekröl. De hol vagyunk mi még ettől Somogyszobon? Ezt gyakran kérdezhetnénk. Ezért én mindig arra kérem az előadót, hogy a modern eljárá­sok mellett beszéljen a helyi tsz és a háztáji lehetőségeiről, és a helyi lehetőségek isme­retében építse föl előadását. Legutóbb az Erkölcs és társa­dalom előadójával is megvitat­tuk a község helyzetét, prob­lémáit. És így kell tennie min­den előadónak, népművelőnek. — Györkös elvtárs főhivatá­sú nevelő. Véleménye szerint hogyan lehetne jobban támasz­kodni a falu fiatalságára? — Sajnos, elröppentek tő­lünk ... Egy-két kivétellel nem itthon dolgoznak a fiatalok. Mindenekelőtt tehát vissza kell térniük a faluba... — S ezt mivel lehetne elő­segíteni? — Meggyőződésem. hogy már az általános iskoláiban kell kezdeni. Nem tudtuk még el­ezen keresztül erősítették a termelőszövetkezetüket. A zá- kányi Csokonai Tsz-ben pél­dául először a kommunisták figyeltek föl a tehenészet gyengeségére.. A fő hibát az állatgondozókban látták, s javasolták a tsz vezetőségé­nek, hogy másokat, hozzáértő embereket állítson a jószág mellé. De még nem is ke­rült sor az új munkaerő be­állítására, amikor két kom­munista, a párttitkár meg az egyik pártvezetőségi tag, jelentkezett tehenésznek. Csatlakozott hozzájuk az egyik tagjelölt is. Az ered­mény nem maradt el, a te­henészet »-feljött«, és szá­mottevő bevételhez juttatja a termelőszövetkezetet. MI A TANULSÁGA a zá- kányi példának? Az, hogy figyelni kell a termelés min­den területét, jelezni, ha hiba tapasztalható valahol, és szorgalmazni a hiba kijaví­tását az egész közösség ér­dekében. Péterhidán a kom­munisták kezdeményezték az augusztusi közgyűlést, mert látták, hogy a betakarítás rendkívüli feladat elé állítja a szövetkezeti gazdákat. Tud­ták, hogy csak akkor végez­hetnek idejében a nagy ten­nivalóval, ha mindenki ösz- szefog. A tapsonyi párttagok a közös lóistálló fölépítését szorgalmazzák. Balatonszaba- diban is a kommunisták ja­vasolták, hogy a kertészetben idegeneket is alkalmazzanak időszaki munkára, mert más­különben nem győzik a ten­nivalókat. Mikében a pártszervezet indítványozta még korábban, hogy premizálják a burgo­nya, a dohány meg a kuko­rica munkálatait. Tapasztal­ták ugyanis, hogy ez a há­rom növény igényli a leg­több erőt, s ha ezt nem kap­ja meg idejében, abból sú­lyos kára származik a Rákó­czi Termelőszövetkezetnek. Most arra törekszenek, hogy javítsak a dohány minőségét. T>jr«vü7emi pajták kellenek, a meglevő, kilencven hold • • • lensúlyozni, legyőzni a szülők szemléletéből adódó hibákat, azt ugyanis, hogy nem tartják tanult fiatalhoz méltónak a mezőgazdasági munkát. A pá­lyaválasztásban még jobban érvényesül az otthon hatása, mint az iskoláé. A tantestüle­tek — és személy szerint min­den pedagógus — azzal tehetik a legtöbbet Somogyért, hogy túl a szigorú feladaton és tan­tervi előírásokon, reális jövöt rajzolnak a fiatalok elé, meg­szerettetik és értékeltetik szü­leik áldozatos munkáját, s vá­zolják a jövőt is, amit majd felnőve, művelt fiatalokként ők alakíthatnak ki saját falu­jukban. A már felnőtt fiatalok számára gondoskodnunk kell a kulturált szórakozás és műve­lődés lehetőségéről. A tsz-bon pedig mezőgazdasági szak­munkásképzésről, az utánpót­lás biztosításáról, ezzel együtt a fiatalok anyagi és erkölcsi megbecsüléséről. Ezért falun elsősorban otthonos klubhelyi­ségek kellenek (ezért önma­gunk erejéből is sokat tehe­tünk) és megfelelő, gyakorlott klubvezetők. A falu értelmisé­ge külön-külön és együtt is igen sokat tehet a tár­sadalmi közszellem for­málásáért. Abban, hogy az emberek gondolkodá­sukban, szemléletükben, állás- foglalásukban még közelebb kerüljenek a párthoz, a köz­élet problémáihoz, az orvos, a gyógyszerész — emberi kap­csolataiban — egyetlen szóval is sokat segíthet... — Mi lenne, ha szakmiuv: kástanfolyamot indítanánk? — ezt a gondolatot az egyik veze­tőségi ülésen vetették föl a szöllösgyöröki tsz-ben. Az ötle­termését befogadó pajta nem elég. Répáspusztán a tsz ve­zetősége és a pártszervezet közötti munkakapcsolat rend­szeres, ebből következik, hogy észrevételeiket is rendre ki­cserélik. A kommunisták megtalálhatók a termelés minden ágazatában, ott is, ahol problémák adódnak. Így értesült a tsz-elnök ar­ról, hogy az egyik tsz-tag gyakran lerészegedik, és ilyenkor kellemetlenséget okoz a családjának. A szövet­kezet vezetői e jelzés alap­ján beszélgettek vele. Más alkalommal a párttitkár szólt, hogy az egyik trakto­ros nem jól szánt, a másik rosszul állította be a burgo­nyaforgatót, utánuk kellene nézni. Kis dolgok ezek? Lát­szatra talán igen, de a lé­nyeg az, amit ezekkel a jel­zésekkel el akar érni a párt- szervezet: fölhívni a figyel­met a hibákra, hogy mielőbb orvosolhassák őket. MOST, HOGY AZ ÉV VÉ­GI TAPASZTALATOKAT összegezik a pártalapszerve- zetekben, és készülnek a zárszámadásra!, érdemes el­gondolkodni az említett pél­dákon. Az eredmények ala­kulásában — figyelembe vé­ve a rendkívüli időjárás okozta kieséseket — megmu­tatkozik, mát tettek a kom­munisták a gazdálkodás köz­ben felbukkant rendellenes­ségek elkerüléséért, a hibák kijavításáért, a kiesések pót­lásáért. Szóltak-e, ha vala­hol bajt észleltek? E feladat­nak a teljesebb megoldása na­gyon jó lehetőségeket ad a jövőben a pártmunka kibon­takoztatására megyénk vala­mennyi termelőszövetkezeté­ben. Herneaz Ferenc E gy esztendő telt el az MSZMP Központi Bi­zottságának a népgazdaság fej­lődésével foglalkozó nagy je­lentőségű ülése és az 1965. évi terv jóváhagyása óta. Eddigi munkánk és a jövő feladatai­nak helyes megítélése végett érdemes áttekinteni: mit tet­tünk a határozat megvalósítá­sáért. A Központi Bizottság múlt év decemberi határozata alap­ján az 1965. évi terv fő célki­tűzése volt, hogy megszüntes­sük az utóbbi évek káros gaz­dasági jelenségeit, és határo­zottabb lépéseket tegyünk ál­talában a hatékonyabb gazdál­kodás, a termelékenység, az önköltségcsökkentés, a takaré­kosság területén. A határozat a népgazdaságnak úgyszólván minden területére megfogal­mazta az ezzel kapcsolatos konkrét tennivalókat, s hozzá­járult egy egészségesebb gaz­dasági szemlélet kibontakozá­sához. Az emberi akarattól függet­len körülmények — főleg ter­mészeti csapások — növelték a nehézségeket a határozat és a terv végrehajtása során. Most mégis elmondhatjuk, hogy népgazdaságunk a Központi Bizottság határozatában meg­jelölt irányba fejlődött. A fej­lődés egyik fontos jellemzője, hogy a terv teljesítése az ed­digi évekénél jobban megfelelt az előirányzatoknak és elgon­dolásoknak. Erősödött a taka­rékossági szemlélet. Az 1965. évi gazdasági munkában több új, kedvező vonást is tapasz­tat az adta, hogy eddig minden évben szerveztek valamilyen — mezőgazdasággal kapcsola­tos — előadássorozatot a falu­ban. A tagok elmentek, meg­hallgatták az előadót, aztán el is felejtették. Évről évre megismétlődtek ezek az elő­adások, de a gazdaságban nem sok hasznát látták. A szakmunkás tanfolyam megindításának gondolata egy­öntetű helyeslésre talált min­denütt. Igaz, amikor először meghallották a tagok, hogy három év múlva kapnak bizo­nyítványt, és addig minden télen tanulniuk kell, egy ki­csit féltek. Később megbarát­koztak a gondolattal. Hiszen elég hosszúak a téli esték, a ház körüli munkán kívül jut idejük a tanulásra is. Amikor megkezdték az iskola szerve­zését, maguk a vezetők is meg­lepődtek: harminc ember akarja megszerezni a szak­munkás-bizonyítványt. Igaz, amikor ismertették a tagokkal a föltételeket, megemlítették azt is, hogy az iskola elvégzé­se után értékesebb munkát tudnak végezni a szövetkezet­ben, s ezt a közös gazdaság honorálja majd. Meg aztán aki egy-egy év anyagából si­keresen vizsgázik, tizenöt munkaegységet írnak jóvá ne­ki — Amíg volt munka a ha­tárban, nehezen ment az is­kola — mondja Túli József tsz-elnök. — Sokan elmarad­tak, vagy késve érkeztek az előadásokra. De amióta keve­sebb a kinti tennivaló, nincs hiányzó az iskolában. Hetenként két estét töltenek a padok között a tanfolyam hallgatói. S már nemcsak a szövetkezet tagjai járnak, ha­nem a bedolgozó családtagok is beiratkoztak. Az előadásokat egyelőre a helyi pedagógusok tartják. Az első évben ugyanis nem a szakismereti tárgyakat tanul­ják túlsúlyban a tanfolyam j hallgatói, hanem a szakkép­zéshez szükséges alapfogal­makkal ismerkednek meg. De a szakismereti tárgyak­hoz is tudnak biztosítani elő­adókat. talhatunk, az eredmények azonban lehetőségeinkhez mér­ten még kezdetiek. A határo­zatban megjelölt feladatok nagy része ezért továbbra is előttünk áll. 'ismeretes, a határozat és az 1965. évi terv előír­ja, hogy gondosabb munkával, a piac követelményeihez való rugalmasabb alkalmazkodás­sal, a minőség javításával emeljük az export színvona­lát. 1965-ben valóban javult a kivitelre való termelés aránya, az ipari termelés túlteljesítésé­ből származó többletek ered­ményesen növelték az export árualapjait. Jó dolog, hogy a gazdasági élet és a párt veze­tő szervei az előző évekénél nagyobb figyelmet fordítottak erre a kérdésre. Az elért ered­mények azonban ne vezesse­nek megnyugvásra, hiszen még mindig nagyok a tartalékaink ebben a vonatkozásban. Né­mely területen a gondatlan felkészülés és a szervezési hiá­nyosságok miatt az export mennyiségében is jelentős a le­maradás. Sok még a minőségi kifogás exporttermékeinkkel szemben, hátrányok érik az or­szágot a késedelmes vagy rendszertelen szállítás miatt. Márpedig exportfeladataink 1966-ban tovább nőnek, ami az ideinél még határozottabb in­tézkedéseket követel meg a termelés és a külkereskedelem minden területén. Helyesnek bizonyult, hogy az 1965-ös beruházások terve­zett összege nem volt maga­sabb, mint 1964-ben. A beru­házásokat így 1965-ben sikerült valamelyest jobban összponto­sítani. Rövidült a kivitelezési idő. Emellett a beruházási munkában továbbra is sok a hiányosság. Ezek főként a ki­vitelezés, a munkafegyelem gyengeségeit, az építőipar lét­számproblémáit mutatják, s ezekből 1966-ra ugyancsak le kell vonnunk a szükséges kö­vetkeztetéseket A z értékesítés számos ■í"- módszerének alkalma­zásával (kiárusítások, börzék stb.) és a különböző pénzügyi intézkedésekkel sikerült kez­deti eredményeket elérni az el­fekvő készletek hasznosításá­ban, valamint az ilyen készle­tek újratermelődésének meg­akadályozásában. Az ipari ex­port növekedése gyorsabb volt az ipari termelés emelkedésé­nél. Számos részadat viszont azt jelzi, hogy még sok helyütt nem a szükségletre, hanem raktárra termelnek. Az ipari termelésből származó készle­tek ezért — kisebb mértékben ugyan, mint tavaly — tovább nőttek. 1965-ben a lakosság vásárló­ereje és a kiskereskedelmi for­galom a tervnek megfelelő mértékben nőtt. Ilyen módon sikerült biztosítani 1965-ben a vásárlóerő és az árualapok egyensúlyát, s több cikkben javult az ellátás. Az életszín­vonal emelésére irányuló egyes célkitűzéseket (alacsony nyugdíjak emelése, családipót- lék-emelés) teljesítettük. A mezőgazdaságon kívül foglal­koztatottak létszáma — a tava­lyinál kisebb mértékben — to­vább nőt. Ebben az évben a munkások és alkalmazottak reáljövedelmének növekedése ennek ellenére nem éri el a tervezettet, gyakorlatilag az 1964. évi színvonalon marad Ennek elsősorban az idénycik­kek — zöldség, gyümölcs — árszínvonalának igen jelentős növekedése az oka. ¥iT edvező változás, hogy a Központi Bizottság de­cemberi határozata alapján az 1965. évi tervben konkrét in­tézkedés vagy utasítás formá­jában megjelölt és a vezető ál­lami szerveknek, vállalatoknak kiadott feladatokat (például létszámkorlátozás, normák ki­igazítása stb.) általában fegyel­mezetten hajtották végre. Alapvetően ebből követkelik az, hogy a termelékenység az idén lényegesen javult, a ter­melés emelkedésének mintegy 80—85 százalékát fedezi. A ter­melékenység emelkedésének idei forrásai azonban csak idő­legesek, nem elég tartósak. A vállalatok öntevékenysége, az adottságoknak megfelelő kez­deményezése nem kielégítő több — a Központi Bizottság határozatának szellemében született — feladat gyakorlati megvalósításában. Az év ta­pasztalatai azt mutatják, hogy vállalatainknál nem törődnek eléggé a termelékenység növe­lésének állandó tényezőivel. Jobban kellene törekedniük például műszaki szervezési in­tézkedéssel a munkaidő-meg­takarításra, továbbá a terme­lési folyamat racionalizálására és általában a termelés szer­vezettségére. A javulás ellené­re nincsenek kihasználva a munkafegyelem megtartásában rejlő tartalékok sem. Nem tarthatjuk kielégítőnek a ter­melés hatékonyságát, a költsé­gek csökkentését sem. A mezőgazdaság 1965. évi termelése kisebb a múlt évi­nél. A száj- és körömfájás meg az egyéb károk ellenére is jobbak az eredmények az állattenyésztésben és a szántó­földi növénytermesztésben. A szocialista mezőgazdaság fon­tos eredménye, hogy kimagas­ló búzatermést értünk el, s így a jövő évben kenyérgabona­behozatalra nem szorulunk. A jó kukoricatermés ellenére a növekvő állatlétszám és a még korszerűtlen takarmányozási eljárások, a magas takarmány- normák miatt továbbra is je­lentős a takarmánybehozata­lunk. Számottevő volt a lema­radás a zöldség-, gyümölcs- és szőlőtermesztésben. A Központi Bizottság múlt év decemberi határoza­tának és az idei terv teljesíté­sének tapasztalataiból világo­san következik: célkitűzéseink megvalósítása érdekében még mélyrehatóbban kell foglalkoz­nunk gazdasági feladatainkkal. Fejlődésünk biztonsága meg­követeli, hogy tovább halad­junk a Központi Bizottság ha­tározata által megjelölt úton, 1966-ban erősítsük azokat a kezdeti eredményeket, amelye­ket ebben az évben elértünk. S. Gy. ARANYDIPLOMÁS AUTOMATA A Dege—Seregi-féle, Moszk ában aranydiplomát nyert automata termelésellenörző és -irányítóberendezés, amely több mint egymilliárd adatot tárol »memóriá­jában", ipari televízióval, riagnetofónnal és jelzőké­szülékkel kíséri figyelemmel, irányítja a termelés! folyamatokat. Jó lehetőség a pártmunka kibontakoztatására w. E. Harminc szakmunkástanuló Szöllősgy örökön

Next

/
Oldalképek
Tartalom