Somogyi Néplap, 1965. december (22. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-28 / 305. szám

Somogyi Képlap L't MSZMP Mr C VEI logTTFÁGa F.r^ MCGVE' TANÁCS LAPJA hájó És hídroncsok: Á HULLAMSÍRBAN Múzeumba kerül az Eiffel-cég százéves tübbingje Első világháborús őrnaszád az iszap alatt nek... A hivatalos jelentésben né­hány száraz, szűkszavú mon­dat emlékezik meg ezekről... >.... Csapkai Lajos taz-főköny- velöt képességei folytán a já­rás javaslatára a nemesvidi termelőszövetkezet alkalmaz­ta. A korábban beosztott könyvelőként dolgozó Janko- Vics Gyula lett a főkönyvelő... Megítélésünk szerint ez a cse­re atinál is inkább helyes, mert Jankovics helybeli, jól ismeri a körülményeket.« Úgy szoktuk röviden mon­dani: íőkönyvelőcsere történt. Csap’.a i. Lajos egy nagyobb ga?-' - ba került, ahol talán n-Ag i .b^an tudja hasznosíta­ni. déri képességeit. N- -'‘.t ’rpn el Libi okoz­ni ~« nem volt ott jó. V > \v'i ok já' ^ tt közit, iii.iz.n megvolt a JAi­A HÍD Ez a történet a háború utolsó napjaiban játszódik egy német kisvárosban. A 16 éves gimnazista diákok egyszerre kapják meg be­hívójukat. Mindent meg­tesznek »a haza védelmé­ért-« . . . Bernhard Wicki rendező alkotásában kímé­letlenül szétrombolja a »»nemes hősi halál-« hamis mítoszát. A háborút illú­ziók nélkül ábrázolja, és rávilágít a fiatalok fanatiz­musának gyökereire: kör­nyezetükre, nemzetiszocia- lista neveltetésükre. (A magyarul beszélő nyugat­német filmet a Szabad if­júság Filmszínházban játsz- I szák december 29-ig.) HÉTKÖZNAPI TÖRTÉNET A falu eldugott, egy kicsit el van zárva a világtól. Ta­lálóan jellemezte így Hosszú Sándor, a szövetkezet elnöke: — Olyan ez a Libickozma, mint egy falu végi ház.., A falu végi házról az em­berek többségének szegényes, kieső lakóépület jut az eszé­be. S hajlamosak vagyunk úgy társítani, hogy ott többnyire öregek élnek, akik valaha megtelepedtek itt, aztán ké­sőbb vagy nem volt rá mód, vagy más ok miatt nem húzód­tak beljebb. Libdckozma elzárt, kevésbé ismert, félreeső falu. Ritkáb­bak a látogatók. Nincs útja, gyógyszertára — és sok min­dent lehetne sorolni, ami még nincs. A természeti adottsá­gokból fakadóan talán vala­mivel nehezebb az élet is, de azért az öregek mellett ott ta­lálhatók a fiatalok, s a ros­kadozó falu végi házak helyé­be itt is, ott is újak emelked­nek. Részben egy ilyen átalakí­tott, mondhatnám úgy is, új házzal kapcsolatos a történet, amit el akarok mondani. Nincs benne semmi különös, semmi rendkívüli. Nem kü­lönleges adottságokkal megál­dott hősök a szereplői. Embe­rek. Akik a munka megszo­kott ritmusával dolgoznak, él­értés a munkatársakkal, más vonatkozásban meg szép szol­gálati lakást biztosított neki ott a szövetkezet. A sors úgy hozta, hogy Viden nagyobb szükség lett rá. Vannak emberek, akik az új, esetleg jobb lehetőségek láttán könnyen felejtik a ré- giit Talán szóban soha nem hangzott el ez így: Csapkai Lajos nem akarta cserben­hagyni a libíckozrnaiakat sem. »■A munka szeretete nem­csak magára a munkára, ha­nem az azonos feladatokat végző munkatársakra is ki­terjed« — hallottam egyszer valakitől. Lehet, hogy kez­detben semmi más, csupán ez indította a főkönyvelőt arra, hogy figyelemmel törődjön, segítsen munkatársának, Jan­kovics Gyulának. A hosszú évek tapasztalatából igyeke­zett mind többet és többet át­adni a fiatalembernek. Az hálásan fogadta a tanácsot, szorgalomról, odaadásról adott bizonyságot. — Rátermett a Gyula — és természetesnek vette minden­ki, hogy mérlegképes tanfo­lyamra jár. A csere bekövetkezése előtt ez a törődés, ez a foglalkozás, ha lehet, még alaposabb, még kiterjedtebb lett. Csapkai La­jos nem akart úgy elmenni, hogy ne biztosítson maga he­lyett utódot. A legbelső érzé­sek ritkán tárulkoznak fel, talán az indította őt, hogy tu­lajdonképpen más vonatko­zásban, mint eddig de bizo­nyos értelemben továbbra is felelős egy kicsit ezért az el­dugott kis faluért. A változás az idén megtör­tént. A főkönyvelő egy na­gyobb község pénzügyi gond­jait vállalta magára. Elköltö­zött. S a fiatalember, Janko­vics Gyula átvette tőle ott­hon a munkát. De nemcsak a munkát, a feladatot, hanem mást is. Megkapta a szolgá­lati lakást. És néhány hónap­ja megnősült. Rendkívüli esemény? Nem! De mindkettőjük életében for­dulópont. A fiatalember éle­tében kétszeresen is az, hi­szen a magasabb beosztás el­nyerése mellett így nyílt le­hetősége arra., hogy otthont teremtsen magának, megnő­süljön. — Bízunk^ benne, reméljük, nem okóz csalódást... Hétköznapi történet. Nem különleges adottságúnk a hő­sei. Emberek. Akik a munka megszokott ritmusával dolgoz­nak, élnek . .. Vörös Márta qz éu utolsó nnpión A TV KÉPERNYŐJE ELŐTT A Magyar Televízió de­cember 31-én csaknem egész nap — kétszeri rövid meg­szakítással — sugároz mű­sort. A délelőtt a fiataloké: több ifjúsági és gyermek­adással jelentkeznek. Az est programja a Foxi- Maxi kalandjaival, a tv-hír- adóval és az Üjévi utazás című szovjet rajzmilmmel folytatódik, majd megkezdő­dik az egész estét betöltő nagy szilveszteri műsor. Fél nyolc órakor a S21I- veszteri vacsora című össze­állítással jelentkeznek. Ez­után kezdődik Johann Straus Denevér című nagyoperettje televíziós filmváltozatának sugárzása. Tabi László a rádió 6-os stúdiójában lép a kamerák elé évadzáró kon- feranszával. Róna Tibor és Rómhány József írta a Nap­tár 1966. című vidám, zenés műsort, amelynek sok kitű­nő szereplője között láthat­ják a nézők Mezei Máriát, Feleki Kamillt, Kabos Lász­lót, Váradi Hédit, Darvas Ivánt és Ráthonyi Róbertét, továbbá a Stúdió 11 táncze­nekart. A nagyszabású program népzenei öss/eál1''tácsal fr>!v- tatódik. majd Róna Tibor Szilveszteri társ . ; politikai kabaréiát sugároz­zák. A műsor utolsó része az Ejfél előtt című zenés, tán­cos filmösszeállítás. A műsor — hasonlóan a múlt évihez — föleleveníti az év közkedvelt slágereit. Az év utolsó napjának prog­ramja a Himnusz hangjaival zárul, s éjfél után még ma­gyar nótákat és tánczenét adnak. Január 1-én a televízió képernyőjéről köszönti Dobi István, az Elnöki Tanács el­nöke az ország lakosságút. Ezen a napon is változatos műsort sugároznak, így pél­dául megelevenedik az idei öttusa-világbajnokság néhány izgalmas pillanata, este pe­dig A legendák Petőfije cím­mel jelentkezik a Magyar Parnasszus című sorozat, majd bemutatják a 13 or­szág közös vállalkozásaként készült A béke egy napja cimű sorozat első adását. In- tervíziós adásban körképet ad a Magyar Televízió a külföl­di állomásoknak a Qualiton hanglemezstúdió és a magyar tánczenrszerzők legfrissebb terméséből. IPARMŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁS Hat év után ismét arszá­szerint nemcsak magyarorszá­gi, de európai viszonylatban is ez volt az első keszonos híd. A munkákhoz szükséges öntött­vas tübbingeket Gtasgow-ban gyártották, s ezek alkották tu­lajdonképpen a híd pilléreit. Abban az időben ugyanis még nem volt cement, s a vastüb- bingeket úgynevezett satitori földdel töltötték meg, amely­nek a cementhez hasonló tu­lajdonságai vannak. E hídroncs egyébként mintegy 600 tonna vasanyagot szolgáltat majd, ezenkívül körülbelül 4800 ton­na követ termelnek ki a Tiszá­ból. A ki emelési munkák so­rán egy tübbinget épségben hoznak felszínre a búvárok, s a szegedi múzeum rendelkezé­sére bocsátják. A tiszai mun­kák sorában szerepel még a vásárosnaményi, a záhonyi és a tokaji — valamennyi több száz tonna vasanyagot tartal­mazó — roncskiemelés. Még mindig több kisebb-na- gyobb hajó, uszály és egyéb vízi jármű hever a folyókban, a mind vastagabb iszapréteg­gel borított hullámsírban. Az eddigi fölmérések szerint csu­pán a Dunán még körülbelül 25 hajó vár kiemelésre. A kö­vetkezőkben felszínre hozzák Fajsznál a Dömös gőzöst, amely annak idején — az 50-es évek elején — kóbor aknára szaladt, Paksnál pedig a Bács­ka őmaszád hajót emelik ki. amelyet még az első világhá­borúban süllyesztettek el. Mo­hács alatt, Kölkednél egy 80 tonnás lőszeres uszályt, Vé­neknél az Árpád és a Hegyal­ja gőzösök roncsait kell ki­emelni. Az utóbbi szintén még az első világháborúban lelte halálát a hullámsírban. — Ezek csak a legjelentő­sebb munkáink — folytatja Sarlós elvtárs —, de a háború puszi tásad nyomán még sok más kisebb roncs hever fo­lyóink medrében. Rendszere­sen kutatjuk, térképezzük ezek helyét, folyamatosan fel­színre hozzuk, eltávolítjuk a hajózást veszélyeztető, a ío- lyamszabályozásnak nagy ká­rokat okozó roncsokat. N. L. Budafokon, a híres Kutya­villa Csárdánál megkezdték egy 1200 tonna súlyú, a máso­dik világháborúban elsüllyedt uszály kiemelését. Két évtized sarán több mint 700 köbméter iszap rakódott az uszály testé­re, s ezt most magasnyomású vízzel lövik le róla. A horda­léktól megtisztított uszályt a József Attila úszódaru emeli majd a partra, ott lángvágók­kal darabolják fel, majd beol­vasztják. — Ez a hajótest csak egy ré­sze annak a nagyméretű mun­kának, amelyet nyolcéves program keretében kívánunk megvalósítani — mondja Sar­lós Béla, a VIZIBER főmér­nöke. — A Duna, a Tisza ás más folyóink mélyén még nap­jainkban is ezer tonná számra hevernek különböző hídron­csok, elsüllyedt hajótestek, amelyeknek földerítése és eltá­volítása a hajózás szempontjá­ból elengedhetetlenül szüksé­ges. A programunkban sze­replő roncskiemelések méreté­re jellemző, hogy a több tíz­ezer tonnányi kő és beton- anyag mellett mintegy húsz­ezer tonna vasanyagot hoznál? felszínre. Aa idén a budapesti déli összekötő híd környékén tisz­títják meg a medret a ron­csoktól, s körülbelül négyszáz tonna vasat emelnek ki. Duna- földváron szintén nagyarányú munkák kezdődtek; itt 300 tonna hídroncs fekszik még a vízben. A jövő évi tervben a többi között különösen jelen­tős munkák szerepelnek a Dráva szakaszán. A barcsi fel­robbantott vasúti híd helyén mintegy 400 tonna hídroncsot kell kiemelni, Zalátánál Ugyancsak körülbelül 450 ton­na vasanyagot nyernek a fo­lyóból, Drávaszabolcson pe­dig mintegy 170 tonna vasszer- kezet kiemelése vár a bú vá­rókra, darusokra. A Tiszán szintén sok híd­roncs szennyezi még a medret, veszélyezteti a hajózás bizton­ságát. Most folynak a munkák a szeged—makói régi hídnál, amelyet annak idején, az 1860-as években az Eiffel-cég épített. A hídépítés irodalma gos seregszemlét tartanak a magyar iparművészek. A Műcsarnokban rendezett ki­állítás jól szemlélteti, ho­gyan bővült az iparművészet hatóköre, s hogy ma már szerephez jut az élet minden területén. Valamikor jórészt csak a tárgyak díszítését je­lentette az iparművész mun­kája, ma már egyre inkább a tárgy nemes formáját, cél­szerűségét, színeinek har­móniáját alakítja a művész, s nem a dísz, hanem ez a nemes hasznosság teszi szép­pé munkáját. A mintegy ötszáz kiállító művész nemcsak kerámiát, I • v 1 - ' A kiállítás egyik részlete. A lakásdíszítes modern, mutatós darabjai. gobelint, üveg- és fémtár­gyakat, textilt, ruhát, vala­mint bútort és más lakbe­rendezési cikket vonultatott föl, hanem sok új ipari for- mamodellt is. A modem em­bert szolgálják, hozzá ille­nek, őt gyönyörködtetik ezek a tárgyak; öröm a szemlélő­dés ezen a kiállításon. Jó volna, ha ez az öröm meg­kétszereződne, mégpedig úgy, hogy iparunk és keres­kedelmünk összefogása nyo­mán a kiállításon látott, da­rabokat viszontlátnánk — mégpedig nem évek múltén! — az üzletekben. SOKOK DIKTATÚRA Az önuralom a legna­gyobb fokú zsarnokság — önmagunkkal szemben. KOCKÁZAT A túl éles eszű embert az a veszély fenyegeti, hogy megvágja önmagát. KÜLÖNBSÉG Mialatt a többiek a ha­zát építették, ő házat épített. FÉLMÜVELTSÉG írni nem tud, de folyé­konyan olvas — főnöke gondolataiban. AZ OLCSÓSÁG NETOVÁBBJA Verona városában egy virágüzlet kirakatában az alábbi hirdetés jelent meg: »Nálunk a virágok olyan olcsók, hogy még a férjek is megvásárol­hatják/« A GÉPKOCSIADÓT A JÄRMÜ HOSSZA ALAPJÁN VETIK KI Jersey angol sziget út­hálózata mindössze 600 kilométer. A helyi ható­ságok elhatározták, hogy az új utak építésének fi­nanszírozására növelik az autókra kivetett adót. A tulajdonoson, öt font ster­ling helyett 8—30 font sterlinget fizetnek attól függően, hogy milyen hosszú a kocsijuk. * # * Az angol állatvédő egyesület szembekerül ön­magával: megtiltotta egy indiai python kígyó gaz­dájának, hogy élő ege­rekkel etesse védencét. A kígyó, Percy, két hónapja éhségsztrájkba kezdett: nem fogad el más táplá­lékot. Állítólag kígyói ellenállásának rövidesen vége. FURCSA IGAZOLVÁNY Az amerikai Kingsport egyik áruházában egy ve­vő csekket akart beválta­ni a kasszánál, és a pénz­tárosnő valamiféle iga­zoló iratot kért tőle. A felszólításra a férfi ki­vette szájából a műfog­sorát, amelynek szájpad­lásába bevésték a nevét. BfRÄK sztrájkja Néhány angol bíró el­határozta, hogy sztrájkkal tiltakozik a bíróságokon 1912 óta rendszeresített kemény székek ellen. A bírák a párnázott karos­székek reményében a megszabott időnél 15 perccel hamarabb befeje­zik a délelőtti és a dél­utáni tárgyalásokat. * * * Domenico Brassó, az egyik legismertebb olasz teológus közölte az új­ságírókkal, hogy c kato­likus egyház akkor sem küld hittérítőket a vi­lágűrbe, ha kiderül, homi más bolygókon is vannak élőlények. — A katolikus egyház­nak csak a földön van dolga — mondta Brassó —, mert csak a. földi em­berek követték el az eredendő bűnt. Somogyi Néolap Az MSZMP Somogy megye! Bizottsága és a Somogy megyei Tanárs lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latínka Sándor u. 2. Telefon 15-19. 15-1L Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat. Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16- Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzőnk meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 12 Ft Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében Kaposvár, Latinka Sándor utca 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom