Somogyi Néplap, 1965. december (22. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-25 / 304. szám

Szombat, 1965. december 25. 7 SOMOGYI NÉPLAP A 100 százalék fölött... »Szocialista vállalás. Üze­münk egy k K SZ-fiataljá- nak a munkához való hoz­záállása rém volt kielégítő. Ezért brigádunk vállal a, hogy Kuzma Máriát a b 1- gádba befogad!», elő egíti szocialista neveléssel, hogy munkája kielégi ő legyei.« I »Az Ifjú Gárda-brigád nap­lójából.) Több munkahelyen dolgozott már az Újpesti Cérnagyár Nagyatádi Telepén Kuzma Mária, azonban mindenütt ki­fogás merült fel munkája és magatartása ellen. Már csak­nem elbocsátották a gyárból a 17 éves lányt, amikor a taka­ró kmotringoló Ifjú Gárda-bri­gádja befogadta, pártfogásába vette. Ez a kollektíva tavaly nyerte el a szocialista címet. Tagjai közül többen kaptak »Kiváló dolgozó« kitüntetést. Teljesítményük állandóan 100 százalék fölött van. Vajon ho­gyan sikerült Marikának meg­találnia helyét ebben a brigád­ban, s hogyan tud lépést tar­tani a többiekkel? A kiszerelőrészleg csodála­tos színű fonalai között keres­tük föl a takarékmotringolón Vidák Mihály járási KISZ-tit- kárral az Ifjú Gárda-brigádot. Gyorsaságot és nagy ügyeimet igénylő munkát végeznek. Az automata gép indítás után nyolc méter fonalat motringol egy-egy tekercselőn, ezt cím­kézik, és húzzák le pillanatok alatt a »fejekről“. — Csoportnormában dolgo­zunk — mondja Tóbi Mária — itt nem lehet lógni. Ha meg­indul a gép, dolgozni kell, sen­ki sem kívánhatja, hogy a töb­bi várjon rá. Természetesen eleinte nehéz volt Marikának megszokni a gyorsaságot. Se­gítettünk neki... Most már nincs semmi probléma a mun­kájával. Tornyi Amália osztályveze­tővel együtt mutatják a telje­sítményeket: Marika augusz­tusban 62,2, szeptemberben 87,5 októberben pedig már 100,5 százalékra teljesítette a nor­mát. Azóta tartja eredményét. A brigádtagök szeretik, ügyes­nek tartják. Marika nem ké­sik el, nem hagyja ott a gépet, mint máskor, hogy elmenjen egy kicsit beszélgetni. Kiss Magdolna KISZ-titkár is di­cséri: — Lelkes kislány, minden taggyűlésen ott van, tánccso­portunkban táncod, vállal tár­sadalmi munkát is. — Az osztályvezetőnő meg­jegyzi, hogy gyakran még tisz­teletlen, figyelmetlen, s fleg­ma a munkatársaival szem­ben. Erre bólogatnak a többiek is. Marika meggondolatlanul — talán nem is tudatosan — meg-megsérti kolléganőit, mo­dorán eddig nem tudtak vál­toztatni. Pedig a szocialista brigádmozgalom egyik fő fel­adata éppen a nevelés. Marika éjszakai műszakban dolgozik a héten, otthon ke­restük fel. — A brigád... Az összes munkahelyek közül Itt szeretek legjobban dolgozni — mondja a szőke hosszú hajú lány. — Eleinte sokat bajlódtam, nehe­zen ment a gyors munka. Oda- álltak mellém, megmutatták a munkafogásokat. Nem törődtek azzal, hogy amíg velem fog­lalkoznak, az ő teljesítményük csökken. Nem mindegy ám, hogyan fogjuk a címkét, ha fel akarjuk húzni! Elmondja, érzi, hogy befo­gadták. Családias a kapcsolat a brigádtagok között, ismerik egymás gondját, baját, ő pél­dául arról is tud, hogyan fejlőd­nek otthon a kolléganők gye­rekei, mikor volt nagymosás a családoknál. Az ilven apró dolgok teszik meghitté a han­gulatot. — Beszélgettem a brigádta­gokkal, elégedettek a munkád­dal, csak a modorod ellen van kifogásuk — mondom, majd megemlítem azt az esetet, ami­kor Marika hebehurgyán meg­sértette az egyik asszonyt. — Ó, hát az vicc volt... Ok is viccelnek velem — mentege­tőzik. Édesanyja is bekapcsolódik a beszélgetésbe. Nem elfogult a lányával szemben, mindössze a családi helyzetet említi meg. Marika magatartását be­folyásolja, hogy szülei külön­élnek, édesapja megállíthatja az utcán, csalogatja magához a lányt. Ez megviseli Marikát, ideges, beteges, ezért néha hir­telen. fellobban, meggondolat­lan. Édesanyjával szemben is — Örülök, hogy megtalálta Ián vom a helyét a brigádban, kedves tőlük, hogy segítenek neki, törődnek vele. Pedig nem volna kötelességük... — mondja Kuzmáné. — S ha baj van Marika viselkedésével, jó volna, ha segítenének, hogy megváltozzon. Az emberek átformálásában az Ifjú Gárda szocialista ex- porbbrigádnak már van ru­tinja. Tóbi Marika említette, hogy évekkel ezelőtt voll egy hasonló munkatársuk, mint Kuzma Marika. Rájöttek, hogy az üzemben együtt töltött idő nem elég ahhoz, hogy változ­tassanak viselkedésén. Ezért az egyik brigádtag állandóan együtt járt vele moziba, presz- szóba. Megérte a fáradságot, eredményes volt, sikerült le­szoktatni több rossz tulajdon­ságáról volt munkatársnőjüket. Ezt kellene tenni Kuzma Mari­kával is, biztosan hatna őrá is a jó példa. Strubl Márta PUSZTAI EMBEREK Az út alig több három kilométernél. A Belorusz tetején mégis nagyon hosszúnak tetszik. Kopasz fák és fázós veté­sek között nyögve erőlködik velünk a traktor. Időnként jócskán begázolunk a szántóföldre, mert a dűlőút járhatatlan. — ősztől tavaszig ez az egyetlen jármű, amivel meg j lehet közelíteni Nagyberekpusztát — próbálja túlkiabálni a I traktor zaját Filö Lajos, a somogybükkösdi tsz főagronómusa. Vagy félórai kényelmetlen utazás után előbukkannak a völgykatlanból a települést jelző fenyőfák. Az első ember, akivel összetalálkozom a pusztán, azt kérdi: — Litta már a művelődési termet? — Még nem. — Akkor nézze meg. Mert nem olyan világtól elszakadt puszta ám ez! A művelődési terem mindössze két szobából áll. Néhány szék meg két kerti asztal alkotja a bútorzatot. Mégis na­gyon büszkék rá a puszta lakói. December elején alakítot­ták át ezt az épületet. Előtte egérjárta raktár volt. Az ava­táson részt vett a település apraja-nagyja. Meghallgatták a tanácstitkár előadását, aztán a fiatalabbak táncra perdültek. Az idősebbek pedig sör mellett behúzódtak a másik szobá­ba. Régi emlékek elevenedtek meg újra. A pusztai emberek sokszor előhozzák ugyanazt a történetet. — No, mi a véleménye? — érdeklődik Leposa István. Az apró termetű ember nem veszi le rólam a szemét, amíg a választ várja. Amikor azt mondom, hogy sok minden kellene még bele, például könyvtár is, így válaszol: — De eddig még ez sem volt. Tudja, mit csináltak itt az emberek telenként? — Nem. ■— összejöttek egyik vagy másik háznál, aztán borozgat- tak meg kártyáztak. De hát örökké beszélgetni sem lehet, mert egyszer elfogy a szó. Könyv meg akkor jutott a mi ke­zünkbe, ha valaki Csurgón megfordulva vett egyet, az aztán végigjárta a házakat. — Szórakozás? — A fiatalok bemennek a faluba, de az idősebbek már kétszer is meggondolják. Amikor én voltam fiatal, előfor­dult, hogy szombaton elmentünk Gyékényesre, és csak hétfőn reggel értünk haza. — Mi tartja itt az embereket? A kérdésre Éva Péter válaszol: — Az, hogy közel van a háztáji. Nem egy család él itt, aki a konyhaajtóból rögtön a háztáji kertbe lép. — Es jól érzik itt magukat? — Megunja magát itthon az ember. Azért megy át a szomszédhoz. S akadnak olyan emberek is, akik nagyon megunták már a pusztán, és elköltöztek Gyékényesre. Talán az iskolás gyerekeknek a legrosszabb. Naponta gya­log járnak keresztül a határon a somogybükkösdi iskolába. Fújhat a szél, hordhatja a havat, a pusztai gyereknek min­dig el kell indulnia. Amikor nagyon könyörtelen az idő, a tsz küld értük szánt vagy kocsit. Máskor meg gyalog vág­nak neki a hó- vagy sártengernek. Hírforrásuk a telepes rádió. Az ország-világ eseményei­nek hírei előbb eljutnak hozzájuk, mint a szomszéd falué. S az emberek, ha csak halaszthatatlan dolguk nincs, nem indulnak el a faluba. — Nyáron sok vidéki ember megfordul itt. — Minek jönnek? — Kirándulni. Van itt egy kis butik, letelepednek a fűre, aztán isznak meg pihennek. De télen még az agro- nómus is ritkán látogat meg bennünket. A Somogy megyei Tanácsi Építőipari Vállalat FÖLVESZ Wolf 45 típusú építési darujának kezelésére ÉM nehézgép kezelői jogos t árnyal rendelkező darukezelőket, valamint siófoki, lad—gyöngyösi, nagyatádi és kaposvári munkahelyekre vizsgával rendelkező kazánfűtőket. Nyugdíjasok is jelentkezhetnek mindennap a vállalat gépé szetén, Kaposvár, Május 1. utca 52. szám. (999o J| Az £M Budapesti Beton- árugyér, Bp., XXI. (Cse­pel), Rákóczi Ferenc u. 289. azonnali belépéssel alkalmaz kezdő és gya­korlattal rendelkező géplakatost, villanyszere­lőt, autó-villanyszerelöt, valamint vízvezeték sze­relő szakmunkásokat, azonkívül rakodáshoz fér­fi, mozaiklap- és beton- elemgyártó munkára férfi é* női segédmunká­sokat, vizsgázott és se- gódfűtőket. A fölvételhez munkaköny, MIL-lap, SZTK-kiskönyv és tanácsi igazolás szük­séges. Munkásszállást biz­tosítunk. Jelentkezés a fenti cím munkaügyi cso- portjánál. ___________ (949) c Á liLjtfó Lábujj is HASONLÓ BALESETEIK 'Tjlz. ói izíjikázL cuitkÁotmbsl A színész játékos ember. Es­téről estére kész önmagát ki­forgatva más-más ember maszkját és ruháját felöltem, a köznapi élettől merőben kü­lönböző szituációkba kevered­De nagyot iramodtam, amíg ide jutottam! Tovább nőm fr>’'rtot’--tte. közönség tízperces tomboló tapssai jutainiuzua oá.or szí­nésznőiét. ben a »Menjen a kantinba, és küldjön pár üveg pezsgőt a ka­szinóba« helyett ezt mondta: »Menjen át a kani... kaszi­nóba, és küldjön át egypár üveg kantint.« ni. A színpadon haragosan ve­szekszik legjobb barátjával, sőt, ha a szerzői akarat úgy kívánja, meg is gyilkolja; vágj éppen elvált feleségének sut­tog forró, szerelmes szavakat, ha úgy hozza a szereposztás ördöge. Ezzel együtt reng-leg tréfás anekdota, vicc, tag. atás születik a színház világában. Ezekből kötöttünk össze most egy csokorra valót. 'TjrifÁs tnegieqtjíJiek A színház társulata láza­san készülődött a nyitás nagy napjára. Gőz­erővel folytak a Szép Ju- hászné próbái. A szünetekben más »művészi“ munkát végez­tek a színé­szeik: javítgat­ták, csinosítot­ták a nézőteret. Komlós Ist­ván például a félemeleti pá­holyok bársonyait kefélte. Ész­re sem vette, hogy a szünet véget ért, folytatják a próbát. Keresték mindenütt, míg vé­gül az ügyelő fölfedezte az egyik páholyban. Le akarta hívna, erre Tóth Béla malició­zusan megjegyezte: — Hagyd, hadd dolgozzon. Legalább lesz egy szakma a kezében. • • » Egy nagyon hideg téli napon Hi­tetlen helyiségben tartott tájelő­adást a színház. (Nem ez volt az egyetlen eset.) A fahumoráról és szóvicceiről híres bonviván meg­jegyezte: — Csak ml vagyunk olyan lel­kes bolondok, hogy vállaljuk a2 előadást. Biztos, hogy a Jov.czky nem énekelne Ilyen helyen! Ebben a pillanatban megjelent az igazgató. — Ml van? Mi van? — Mondom, jő vicc, ki ne éne­kelne ilyen helyen? ... » • • Tóth Béla, színházunk epizó­distája éveikkel ezelőtt föl­ment akkori igazgatójához, Ruttkay Ottóhoz, hogy fizetés- emelést kérjen tőle. Az igaz­gató sajnálkozva magyarázta; — Bélám, semmit sem tehe­tek, nincs rá keret. Tóth Béla rettenetesen el­keseredett, könyörgött, végül esdeklően ígv szólt: — Ottólcám, legalább re­ményt adj, biztass valamivel... Erre az igazgató ütemes biz­tatásba kezdett: — Hajrá, Béla! Hajrá, Bé­la! Színpadi hal fittek Soha olyan tapsot nem ka­pott még pri­madonna, mint Olgyai Magda a Leányvásár első felvonásá­ban. Vadnyu­gati miliőben kezdődik az előadás. Olgyai beszalad a színpadra, hogy elénekelje a belépőjét. Egy reccsenés, és beszakad alat­ta az emel- vény, a prima­donna eltűnik. Függöny össze, izgatott sutto­gás a nézőtéren. Hívják az ügveletes orvost, bekötözi. De Olgyai hősiesen vállalja a játé­kot. Húszperces késéssel újra kezdik az előadást Lucy belé­pőjétől. Olgyai bebiceg a szín­padra, és énekelni kezd: Komlós István számira sok-sok titkos rendőr szerepe között bizo­nyára egy életen át emlékezetes marad a Syb II titkosre .időre. A harmadik felvonásban gy korák őr öltözetében jelenik meg a szín­padon termeiénél két zer nagyobb, Vá gy tizenöt kilós r gi hadi puská­val. Komlós a régi kom’.kusírüUk továbbfejle ztett változatát vílosz­totta: leejtette a nagy puskák h gy klsőbb lejátssza: ráesett a lábujjá­ra. De nem a lába mellé ejtette a régi trükkök mintájára, hanem a lába helyére, miközben lábát hátr ra"ánto.:ta. így tökéletes volt a né­zők illúzió !a. E^y tálelőadáson a sokszor bevált jelenethez értek. Komlós leej-e te a pu kát, h.t-a akarta húrni a Iá át. de a műszak teljesen bed is zl tette a teret, kén- t°Ten volt m“"mozdítani. A szírp i- don egy halk reccsend, éiethű ordítás, a n?zőté~en harká ly kacaj, nyílt-színi taps. A kom kus kiszé- deígett a portálba, és ájulton ösz- szeesett Kabos L*«=zló jó ba-átja Kom- lósnak, és állandóan ugratják egy­mást. Az esetről ő is értesült, és így írt Kaposvárra: — Hallom, már csak úgy tudsz nevetést kicsikarni, ha eltöröd a lábujjadat... cd hajuiz A Bob her­ceg egyik jele­netében a bor- --- bélyt játszó /1 Csorba István ej minden este £ nagy fakéssel < borotválta J le Makay •Sándor L bajuszát. Ezt \ úgy oldották K meg, hogy nfo Csorba háttal a közönségnek a borotvál ás mozdulatai közben egy • . . • * rántással le­kapta Makay orra alól a ragasztott bajuszt. Ment minden este, mint a ka­rikacsapás. A tréfára kész Ma­kay azonban egyik este ponto­san ugyanolyan bajuszt fes­tett a ragasztott bajusz alá. Lett is meglepetés! Csorba meglepődött, mikor látta, hogy nem sikerül »leborotválni“ a bajuszt. Nekiesett a trófacsi- nálónak, és a nagy fakéssel le­vakarta Makay festett baju­szát. A színész könnyezett, csillagokat látott, de kényte­len volt eltűrni a borotváiéit. Qdjfhix pillanatok A Kőszívű ember fiai című dráma első felvonásában a fő­ispánná választott Ödönnek beszédet kell mondania a tö­meghez a nyitott ablakon át. Igen ám, de az egyik előadá­son észrevették, hogy az ablak nein nyílik. A műszak elfelej­tette lehajtani a kívülről föl­szerelt biztosítócsapat. Az egyik színész kijátszotta ma­gát a portálban ülő súgónő­höz, és a foga között kiszólt: — Gizi, nyittasd ki az abla­kot Erre a súgónő naivan meg­kérdezte: — Miért, meleg van? A Viktória fogadási jeleneteben a bonviván lekésett, n—n jelent meg kelló Időben a színpadon. Kí­nos csr-nd, áll a színpad, m nd n- ki meredten lesi a bejáratot. Egy végtelennek rémlő perc után az egyik színész csöndben, félénken megszólal: — Valaki kopogott, megnézem, ki az — és kilopakodott a színről. Aki csak tehct'e, utánaosont, hogy együtt keressék a feledékeny tenoristát. cd ha ki Ha valaki egyszer belekeve­redett egy szózavarba, nehe­zen tud kimászni belőle. A színház egyik legnevezetesebb bakizója Szabó István volt. A Nebántsvirág Loriot-ezerepé­Füzessy Ottó a Szent láng egyik jelenetében a »Nem kiál­tott, nem sikoltott, // Csak ült és sírt« szöveg helyett ezt mondta: »Nem kioltott, nem silcáltott, H Csak sült és írt.« Juhász Józsefnek A király- asszony lovagja egyik jeleneté­ben így kellett jelentenie: »Kint egy megölt lovag hever // Még meg sem hűlt.« Az egyik előadáson a fenti mon­dat így sikerült: »Kint egy meghűlt lovag hever // Még meg sem ... sült.« A Svejk a második világhá­borúban című Brecht-darab nyitott függönnyel indult. Az ügyelő hangszórón keresztül minden este figyelmeztette er­re a színház tagjait. Egy alka­lomami szinte kiselőadás kere­kedett a figyelmeztetésből: — Felhivom a művészek ... illetve a színészek figyelmét, helyesebben a színház tagjait, hogy most már ne mászkálja­nak a színpadon ... illetve ne menjenek ki a színpadra, mert akarva-akaratlan a közönség­gel találják magukat szembe... * # * A legnevezetesebb ügyelői baki a már nyugdíjba vonult Fodor De­zső nevéhez fűződ k. Egy vasár­nap deluáni előadáson ezt mond­ta a mkrofanba: — A második felvonás kezdősz*- repiőit kérem színpadra . .. He- lyesb tek: Az előadásnak vége: tíz ó a ha* m nckét perc . . . illetve fél hót már elmúlt, második figyel­meztető. Qlf anekdoták v-Ai A múlt évad legnevezete­sebb humoros történetét az egyik kellékes szolgáltatta. A Mrozek-vígjá- tékok próbáin állandó baj Volt a kellékes­sel. Mindent összekevert, soha semmi ’ nem volt a he­lyén. A rende­ző dühöngött, \ ( súlyos fegyel- L/v mivel fenyeget­te a hanyag kellékest. A próbák szünetében a szín­padon tartottak megbeszélést A rendező törte a fejét, ho­gyan segíthetne egyik művé­szének. — No, várj csuk... — mon 'ta —, ehhez a jelenethez k< p ;z tőlem egy m nkót. Pró­báld megcsinálni azt, hogy... Nem fejezhette be a monda­tot, mert a kellékrs n gv ro­bajjal rohant a s ínpa ra. és diadalmasan lobogtatott egy kellékmankót. — Rendező úr, tessék, itt ho­zom a rrankót! A kacagás elmosta feje fö­lül a fegyelmi rémét. Az Éjszakai történet próbái alatt történt. Az ügyelő ■' ii sze­repbeli nevü­kön szólította a szereplőket Így hangzott el a hívás, hogy: ■ — A Fényké­pészt kérem színpadra! Néhány má­sodperc múlva lihegve rohant be idősb Gráb- ner Gyula, a színház fényké­pésze: p ran s 'ni, mit — Tessék kell lefényképezni Takács László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom