Somogyi Néplap, 1965. december (22. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-22 / 301. szám

Szerda, 1965. december 22. 5 SOMOGYI NÉPLAP Este egy falu központjában A FALU KÖZEPÉN vas­kos, sárga saroképület. Eme- j letes. A múlt század végén egy ideig megyei hivatal | volt. A hajdani takarékpénz-! tárból átalakított kopott mű- ! velődési otthon felé a kocs-1 ma, mellette a presszó abla-1 ka néz, fölötte a községi ta- ! nácséi sötétlenek. Az épület i másik szárnya alatt boltíves í kapualj. A művelődési otthon kis­termében tanácsülésre készü- j lödnek. Tíz perc múlva hét1 óra. Az elnök a piros terítős! asztalnál rendezget, a taka­rítónő újs.'.got olvas. — Majd összejönnek. Fél - nyolc tájban... — biztatja magát és engem is az el­nök. Nyugodtnak látszó fia- i talember, innen a harmin- ■ con. A szemközti italboltból ré-' szeg hangoskodás csapódik ki ajtónyíláskor. Kívülről is lát­ni : csúcsforgalom van. Belépünk. Maró füst, re­kedt gajdolás, mámor táp­lálja vita. Középkorú, inkább idősebb férfiak. Sapkában j valamennyi. És inkább kint, az ivóban. Bent jóval keve­sebben ülnek a nagyobb, asztalokkal tetszetősen beren­dezett helyiségben. Itt szíve­sebben állnak, hajlongva, széles tagi ejtésekkel magva- mznak egymás arcába. Né- hányan a fal mellett ülve szorongatlak a poharat. Fröccsöt és sört mérnek. Bor kétfajta is van: 11 és 24 fonntos Az előbbi a ke­lendőbb. Innen a kocsmából nyílik a presszó, színes, új asztalok­kal, mőbőrhuzatú székekkel. A vezető egyedül van, új­ságot böngész. Nagyobbacska lány lép be: csokit kér. BENYIT A TANÁCSEL­NÖK. Megy a másik helyi­ségbe, szedi össze a tanács­tagokat. Az ülés előtt ugyan­is jó néhányan betérnek egy pohár sörre, és innen figye­lik, hogyan telik a szemköz­ti terem, mikor kell indul­niuk. De mivel többen is itt vannak, hiába teki ngetnek ki az üvegajtón. Egymásra is várnak, ismerősökbe botla- nak, maradnak. Tudják, meg­szokták, hogy értük jönnek. Visszamegyünk. Az egyik napirendi pont előadója, a tsz elnöke még nincs itt, de hiányzik a párttitkár és az agronómus is. Senki a veze­tőségből. A hátsó sorokban meg a fal melletti székeken tizennégyen ülnek. Még vár­ni kell. A tanács elnöke és titkára is alig leplezi idegességét. Ellenőrzés van, és még min­dig határozatképtelen a ta­nácsülés. És a tsz-től senki. A tárgy: az őszi mezőgazda- sági munkák végzésének ér­tékelése. Csöndes, enyhén ködös az őszi este. Az út tócsái moz­dulatlanul csillognak. Autóbusz kanyarodik az ódon épület elé. Megáll A kalauz leszáll, kitárja a ga­rázs hatalmas ajtószárnyait. Fél nyolc. Az emelet négy ablaka vi­lágos: ezek a tsz irodái. — Vendégük van. Egy olasz kereskedő. Marhákat vesz — int a tanácselnök fel, az ablakok felé. Közelebb sétálunk. Fentröl szabálytalan lüktetéssel lökő- dik le az emelkedett hangu­latú társaság hangoskodása. A sötét kapualjból egy ré­szeg férfi botorkál elő. A h '.tsó ajtón jöhetett ki a kocsmából. Kerékpárjára tá­maszkodik, értelmetlent! 1 mo­tyog. Rá akar gyújtani. Tár­sa is akad, valamit magya­ráznak egymásnak, aztán rá­zendítenek: »Hogyha ír majd édesanyám...« A járási tanács mezőgaz­dasági elnökhelyettesével azon tanakodunk, felmen- jünk-e. Egy fiatalember érkezik ke­rékpárral. A fenti zajra meg­áll. Fölnéz a kivilágított ab­laksorra. Egy darabig hall­gatja a kiszálló hangzavart, aztán trágár jókívánsággal elkerekezik. Nem tudom, miért, az olaszt szidja. Idegen rendszámú, sötét­szürke kocsi az udvarban. Biztosan az olaszé. Meredek falépcső vezet az emeletre. Kopogunk az iroda ajta­ján. Nem felelnek. BELÉPÜNK. Kopott pad- lójú, tágas terem. Középen egymásnak fordított két író­asztal. Papírszirmú rózsacso­kor a vázában, mellette író­gép. Indigók szétszórva, tin­tásüveg, naptár. Még egy demizson. A bal oldalra nyíló ajtó tár­va-nyitva. A társaság önfe­ledten elmerül a saját zajában. Odalépünk: Egy pillanatra döbbent csend. A tsz elnöke ocsúdik fel először: — Gyertek, igyatok egy pohár bort... vagy tizenöten ülnek az asztal körül. A tsz-elnök, a parttitkár, az állatforgulmitól néhányan. És az olasz. Ma­gas, göndör hajú, sötét, öl­tönyben. Csodálkozva néz ránk. Az asztalon sült húsos tá­lak, üvegek, poharak. A párttitkár jön ki. Kezet nyújt: — Jöjjenek be. Köszönjük. — Volt vásár? — Nem tudunk dűlőre jut­ni vele. — Egyet sem adtak el? — Amennyiért kérte, nem adtuk oda. Bent paroláznak. Mint a vásárban. Valaki idegesen fölnevet. A tolmács szaporán fordít: — Magyarországon meg­vettem eddig tízezer marhát. A párttitkár széket tol alánk. Nem ülünk le, állva beszélgetünk. — A tanácsülés? Zavartan válaszol: — Mit csináljunk, ugye. őket sem hagyhatjuk itt. Majd felolvassa a Sanyi (a tanácselnök), hiszen le van gépelve. A »Könyvel őség" jelzésű szobából kilép egy asszony, kezében kenyérszeletekkel megrakott tányér. Átsiet a szobán a vendégekhez. — Szóval nem sikerült az üzlet. Pedig pzt bitn"-'­nak örömére fizetnek áldo­mást. Vendégi'tónk feszeng: — A járásban sokfelé szer­ződött. — Itt nem. — Nem adtuk annyiért. — A vacsora? — Hát «?■’■ Mondták az állat!"’- • ‘ok, azárt nem árt meg. — D’s^nót vágtak? — Süldőt. — A bor? — Zalai. BENYITUNK A KÖNY­VELÉSÉ!) KE. Az irodában két asszony rendezgeti az edényeket. A dossziékon nagy lábas. Tányérok egymáson. Kenyér fölszeletelve. párolt vöröskáposzta. Az ablakpár­kányon egy ládában vetőmag csírázik. A főfalon Marx. Engels, Lenin nagy alakú, színes portréja. Az egvik íróasztalt szabad­dá teszik, rá hirtelen asztal­kendő kerül meg evőeszköz, tányér. És egy tálban sült disznóhús pirosán, itt-ott rá­hagyott zsirfoltokkal. Az iskolaigazgató lép be. Keresi a isz-elnököt. Azt mondja, szünet van. de be­jelentették a második napi­rendet, iöjiön le valaki, ol­vassa fel a beszámolót. Be­nyit az elnök Kapkod, men­tegetőzik, aztán beletörődés­sel elsiet: — Mindegy, gyorsan leug­rok, felolvasom, aztán visz- szajövök. Poharat nyomnak a ke­zünkbe. Erős, kemény a bor. Egy fésületlen, fekete ha­jú fiatalember lép be piros kockás ingben. Keze zseb­ben. Gumicsizmája száradt, vastag sártól szürkéink Az asszonyoknak kezd segíteni. A külső szobából lépések hallatszanak. Talán indul a vendég. Néhány nerc múlva dallamos dudaszó száll fel az utcáról. — Kaposvárra megy, ott száll meg — mondja a párt­titkár. — ízlett neki a bor? — Ajaj! Jócskán ivott, pe­dig maga vezeti a kocsiját Elbúcsúzunk. Kint a presszó előtt az olasz kocsija. Ügy látszik, mégsem ment el. S. K. cA t'ei'lee/. éje cl eint kötelez.... Kettős siker emelte a fé­nyét a marcali Kovács József munkásőrszázad napokban megtartott ünnepi gyűlésének: elnyerték a megyei parancs­nokság vándorserlegét és az »Élenjáró egység« címet. Részt vett ünnepségükön Zsók Fe­renc, a munkásőrség megbízott megyei parancsnoka; Budahá- zi Gusztáv, az országos pa­rancsnokság képviselője; Pet- rekanics Andor, a járási párt- bizottság első. titkára; Fokt Gyula, a pártbizottság titkára; dr. Mátyás József, a járási ta­nács vb-elnöke, valamint a fegyveres testületek, a tömeg­szervezetek és a vállalatok, in­tézmények képviselői. — Büszkék lehetünk ered­ményeinkre. Közös munkával, Zsók Ferenc megbízott megyei parancsnok serleget. átadja «őrizzétek a fegyvert kéri Éder Pál. Több mun­kásőrt kitüntet­tek ezután. Kisharmadás József — raja a század leg­jobb alegysége —, Frankó László és Nagy István »Kiváló parancsnok«, Horn Jenő, Ga­zsó László, Horváth László — és még he­ten — »Kiváló munkásőr« ki­tüntetést kap­tak. Petrekanics Andor, a járá­si pártbizott­ság első titkára felszólalásában arról az áldo­zatról beszélt, amellyel fele­lősségteljes munkájukat a ellátják. A járás vezetői ne­vében kérte, hogy elért ered­ményeiket továbbra is tart­sák meg. Megható pillanat követke­zett: nyolc munkásőr búcsú­zott ünnepélyesen fegyvertár­saitól. Kürtösi Sándorné, Szán­tai Imréné, Fábri Gyula, Éder Pál és a többiek könnyes szemmel vették át az emlékér­met. Nevükben Éder Pál azt kérte az új munkásőröktől: Horváth Istvántól, Takács Gé­zától és a többiektől, hogy es­küjük szellemében teljesítsék munkásőri kötelességüket. Csákvári Csaba fiatal mun­kásőr társai nevében is ígérte, hogy hűen követik idősebb elvtársadk példáját. Bállá László alezredes a fegyveres erők jókívánságait tolmácsolta, s kívánt eredmé­becsülcttel« —■ század tagjai nyes kiképzési évet. összefogással értük el. Azzal, hogy tovább szilárdítottuk a fegyelmet, növeltük kiképzési eredményeinket. A serleg és a cím kötelez. Arra, hogy még lelkiismeretesebben dolgoz­zunk valamennyien, hogy a jövő kiképzési év végén is ha­sonló eredményekről adhas­sunk számot — mondotta töb­bek között Keresztes József, a munkásőrség járási parancs­noka. Zsók Ferenc megbízott me­gyei parancsnok is arra kérte a marcali munkásőröket, hogy végezzenek ezután is kiváló munkát, majd átadta a serle­get és a megtisztelő cím el­nyeréséről szóló oklevelet a járási parancsnoknak. Ünnepélyes eskütétel. Megrepedt a 65-ös út Pogányszentpéíeren Már készül a terelőút (Tudósítónktól.) A Dombóvár—Nagykanizsa közötti 65. sz. — január 1-től Karácsonyi ajánlatunk NŐKNEK Nylonkendő 63,— Ft Szintetikus sál 98,— Ft Banlonkcsztyú 64,— Ft Orkánkesztyű 50,— Ft 127,— Ft 148,— Ft Nylonharisnya 48,— Ft N ylongarnitúra: 6 db zsebkendő 51,— Ft Hálóing 264,— Ft 99,— Ft Kombiné 176»— Ft 440,— Ft Dobozolt zsebkendő 120,— Ft Francia és angol import­Svéd mintás garnitúra (pulóver, kuli) pulóver 540,— Ft 670,— Ft Kívánsága szerint vásárolhat ajándékot a Somogy megyei Iparcikk-kiskereskedelmi Vállalat divatáru-sxaküxleteiben. Import-garnitúrák a kaposvári Május 1. u. 1. sz. alatti divatsxaküxletben kapkatók. (9928) 61 -es — főközlekedési úton haladókat figyelmeztető táblák intik óvatosságra Pogányszent- péter községben: a 93.250 km-es szelvényben széles ív­ben megrepedt az útburkolat a múlt hét elején. A különös esetről Kincses Tibortól, a KPM Közúti Igaz­gatóság főmérnökétől kértünk tájékoztatást. — Ritkán fordul elő, hogy egy ilyen régi út alatt meg­csússzon a töltés, és a burkolat ilyen súlyosan megbetegedjen — félméteres, kagyló alakú re­pedés keletkezett az úttesten —, főleg, ha figyelembe vesz- szük azt, hogy egy hónapja adtuk át a korszerűsített út­szakaszt — mondta a főmér­nök. — Mi okozta a csúszást? — A rendkívül csapadékos időjárás. — A talajmechanika szakem­berekkel együtt azonnal meg­vizsgáltuk a repedést és kör­nyékét, s kiderült, hogy az út­menti domboldal is megmoz­dult. Nyomban hozzákezdtünk az ideiglenes helyrehozáshoz. Már épül a terelőút, az UVATERV pedig készíti a helyreállítási terveket. A mun­kálatokat a tavaszi nagy olva­dás után kezdjük, de addig is biztosítjuk a zavartalan for­galmat — mondotta Kincses elvtárs. Aztán felhangzott az eskü, majd az Intemacionálé hang­jaival véget ért az ünnepi szá­zadgyűlés. Sz. L, TOTÓ - LOTTO »•« ^ LOTTO \ Ö5ceMnytí ill»«

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom