Somogyi Néplap, 1965. december (22. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-22 / 301. szám

Szerda, 1965. december 22. 3 SOMOGYI NÉPLAP A terv — és az intézkedések 1965 EGY LÉNYEGÉBEN LEZÁRT, a nehézségekkel együtt is eredményes év, a második ötéves terv zárófeje­zete. Vagy — még inkább — nyitánya már annak a még korszerűbb gazdálkodásnak, amelyet jövőre, a következő tervidőszak első évében követ­kezetesebben kívánunk foly­tatni és kibontakoztatni. Mind­ehhez jön néhány olyan ár- ós bérpolitikai, valamint szo­ciális intézkedés, amelyről hi­vatalosan is, közbeszédben is már többször szó esett, és amely nem volt tovább ha­lasztható. Röviden ezeket körvonalaz­za a lapunk vasárnapi számá­ban ismertetett minisztertaná­csi határozat a jövő évi nép- gazdasági tervről és kapcsoló­dóan Fock Jenő miniszterel­nök-helyettesnek, a Politikai Bizottság tagjának nyilatkoza­ta is azokról az elvekről, ame­lyek a párt- és a kormányszer­veket vezették a terv, valamint az említett intézkedések kidol­gozásakor. Az idei év eredményeit számiba véve gondoljunk csak a termelékenység kedvező ala­kulására vagy arra, hogy az ipar nagyobbrészt exportképes termékkel teljesítette túl ter­vét. Ami még mindig sok gon­dot okoz: a nem eléggé a szük­ségletek szerint fejlődő terme­lés, ideértve a korszerűség, a gyorsabb műszaki fejlődés kö­vetelményeit, s egyebek közt ezzel összefüggésben is a gaz­daságosság és a nemzeti jöve­delem aránylag lassú növeke­dése. EZ MAR ÖNMAGÄBAN VILÁGOSSÁ TESZI a követ­kező év, sőt sok tekintetben az előttünk álló harmadik ötéves terv jó néhány igen fontos cél­kitűzését. De mindez önmagá­ban a legteljesebb igyekezetei föltétélezve sem elegendő. Az ár- és a bérszínvonalat és ará­nyaikat vizsgálva jó néhány olyan módosítás vált már bizo­nyos ideje szükségessé, ami nélkül nem lehet a népgazda­ság mindnyájunk által kívánt gyorsabb előrehaladását meg­valósítaná. Csakhogy ezeket az intézkedéseket — éppen a nemzeti jövedelem nem eléggé erőteljes fejlődése folytán — nem lehet kizárólag az állam- háztartás terhére megoldani. További halasztásuk minden­kinek kárt okozna, mert mind­inkább akadályozná a fejlő­dést. A mezőgazdasági felvásárlá­si árak fölemelése és ezzel összefüggésben néhány termek fogyasztói árának növelése a legnyilvánvalóbb példa. A me­zőgazdasági üzemek jó része máig sem tudta megteremteni önálló pénzügyi gazdálkodásá­nak föltételeit, így újra meg újra az államkassza, tehát az egész népesség támogatására szorult. Ez senkinek sem volt jó. És ez nagyrészt annak is a következménye, hogy a mező- gazdasági termelői árak elma­radtak a tényleges költségek­hez és az egyéb árakhoz viszo­nyítva, s nem ösztönözték kel­lőképpen a termelést. Most jó részüket fölemelik, hogy a többletből elsősorban beruhá­zási, amortizációs alapot ké­pezhessenek a szövetkezetek önállóbb és eredményesebb gazdálkodásuk érdekében. A kormány egyidejűleg né­hány termék — hús, húskészít­mények, tejtermékek — fo­gyasztói árát növelte, hogy a nagyobb terhek egy részét át­hárítsa a fogyasztókra, s a ter­melői és a fogyasztói árakat közelebb hozza egymáshoz. Vi­szont csökkenti a kellő meny- nyiségben rendelkezésre álló és a széles néprétegek fogyasz­tásában nagy fontosságú zsír és szalonna bolti árát. EZ AZ INTÉZKEDÉS ér­zékenyen érinti a lakosság különböző rétegeit, legkevésbé azonban a kisebb keresetű és a sokgyermekes családokat. Ugyanakkor az állam ettől füg­getlenül bizonyos rétegek — pedagógusok, ápolónők, műve­zetők, bizonyos képzettségű szakmunkások, csekély nyug- díjúak stb. — bérének, jöve­delmének javítására is határo­zatot hozott, s a fedezet egy részéül a magasabb keresetűek progresszív nyugdíjjáruléka, megemelt jövedelmi adója szolgál. Átmenetileg ez a le­hetséges megoldás. Az 1966. évi tervben elhatározott reál­bér- és reáljövedelem-emelés, az új prémiumrendeiet és a gazdasági irányítás reformjá­nak szellemében meghozandó kább a kiemelkedő teljesítmé­nyek méltányosan magasabb javadalmazását, a továbbra is szükséges merészebb anyagi ösztönzést. És hogy a lakosság,' elsősor­ban a kisebb keresetű rétegek más oldalon további, már ma lehetséges könnyítést kapja­nak, olcsóbb lesz némely — elsősorban általuk vásárolt — textiláru, ruházati cikk, cipő ára. Közgazdaságilag nézve ez is lépés egy reálisabb árszín­vonal kialakításához. A JÖVÖ ÉVBEN megvalósí­tandó intézkedések nem növe­lik az állami bevételeket, el­lenben elősegítik az egész népgazdaság fejlődését, amely­nek eredményei az utolsó fo­rintig visszakerülnek a lakos­intézkedések lehetővé teszik Sághoz, mindenekelőtt az ala- majd a jobb munka és még in- csony keresetű rétegekhez. EGY TIZEN KÉTMILLIÓS BERUHÁZÁS SORSA Adminisztratív tévedésből kimaradt? (Báeiá Negyvenegy évvel ezelőtt egy kislány álldogált a Nagyatádi Fo­nalgyár, pon­tosabban se­lyemgyár ka­puja előtt Ott azt kérdezte tőle a német cég kezében levő üzem egyik vezető­je: »-Kislá­nyom, nem akarsz a gyár­ban dolgoz­ni?-« A kis­lány ránézett az üzem kapu­jára. Próbálta elképzelni jö­vőjét. Hunyor­gott, aztán azt mondta: »Akarok.« A napokban, egy idős asz- szony vissza­nézett a fonal­gyár kapujára. Hunyorgott, és egy pillanatra összeszo­rult a szíve. Negyvenegy év emléke szorította össze egy pillanat alatt. Abból a várakozó tekinte­tű kislányból nyugdíjas munkásnő lett. A negyven­egy év alatt sok minden^tör- tént a világban. Lezajlott egy világháború, felszaba­dult az ország, államosítot­ták sok más gyárral együtt a Nagyatádi Fonalgyárat is. Az üzem dolgozóinak létszá­ma százról csaknem ezerre emelkedett. És mi történt véle? 1945 után jobban elismerték és megbecsülték munkáját, mint azelőtt. Ezt jó néhány kitüntetés, oklevél is bizo­nyítja. Hoffmann Mária életében nem voltak nagy viharok, de túlságosan verőfényes napok se. Az ő napjait mindig eny­he fény árasztotta el. De en­nél a fénynél mindig meglát­szott minden, ami örömet szerezhet egy embernek, örömét leginkább a munká­ban lelte. Hangyaszorgalom­mal dolgozott. Ha túlórázni kellett, készségesen túlórá­zott. Ha növelni kellett a ter­melést, ő növelte. Ha mun­katársai segítségre szorultak, c segített. Ha valamelyik ve­zető nagy feladat végrehaj­tására készült, és számba vette, kire számíthat, Hoff­mann Mária neve elsőként jutott eszébe. Harcolt osztálya céljainak eléréséért. Fő fegyvere a munka volt. Áldozatos mun­kával igyekezett előmozdíta­ni az újjáépítést, a fejlődést. És mindezért cserébe mun­katársaitól, barátaitól, veze­tőitől megkapta az elisme­rést, a megbecsülést. A leg­szebb ajándékot, amit em­ber kaphat. Ez a munkás élet azt hirdeti: ha becsület­tel, odaadással dolgozol, ak­kor megbecsülnek, és köny- nyet ejtenek érted, ha el­mész. Könnybe lábadtak a sze­mek azon a délutánon is, amikor Hoffmann Máriát ünnepélyesen elbúcsúztátták. Az utolsó munkanap volt a legnehezebb. Hoffmann Mária kilépett a gyár kapu­ján. Minden erejét össze­szedte, hogy el ne érzéke­nyüljön. Megfogadta, erősen megfogadta, hogy nem fog sírni... No de könnyű ezt monda­ni ... Sz. N. Hetedik éve folyik a keres­gélés, az érvelés, a harc egy 12 millió forintos beruházás, egy önálló KÖJÁL-székház fölépítéséért, ami a megye, a Balaton-part közegészségügye szempontjából rendkívüli fon. tosságú, hovatovább nélkülöz­hetetlen. De évről évre elma­rad. Jóllehet az építkezés meg­kezdésének minden föltétele már hosszabb ideje megvan. Közben már kilóval lehetne mérni az Egészségügyi Minisz­térium, az Országos Tervhiva­tal, a megyei tanács terv-, il­letve egészségügyi osztálya, a Városi tanács, egy sor más perv és a KÖJÁL hat év óta felgyülemlett levelezésének anyagát. Legutóbb, mire az 1966. évi létesítményjegyzék (közte a KöJÁL-ép ítkezéssel) a minisz­tériumból jóváhagyással visz- szaórkezett a Somogy megyei Építőipari Vállalathoz, a KÖJÁL-építkezés már nem volt benne. Valaki kihúzta. Nincs. De akkor hol van, miért nincs, mikor lesz, ha lesz? ... Dr. Tóth Sándor KÖJÁL- igazgató és dr. Baron Ferenc, a KÖJÁL-labor főorvosa sem­mi biztosat nem tud. Állítólag tévedésből kimaradt, és majd korrigálják. Talán. Tény, hogy a terveket visszaküldték a So­mogy megyei Beruházási Igaz­gatósághoz, mivel 1966-ban még nem kerülnek sorra. Miért nem kezdődhet meg a KÖJÁL-székház építése? A kérdést több illetékes he­lyen föltettük, és az alábbi vá­laszokat kaptuk: Dr. Szabó László osztályve­zet ő, Országos Tervhivatal (1965. XII. 16.): — Az Országos Tervhivatal beruházási jegyzékében kez­dettől szerepelt a KÖJÁL- székház építése. Nem tudok arról, hogy ez megváltozott volna. Mondta ugyan valaki, hogy állítólag a kivitelező nem tudja vállalni az építkezést, vagy esetleg bizonyos félreér­tések voltak az elnevezés kö­rül ... Ügy tudom, az ÉM vállalta. Adminisztratív téve­dés lehet valahol, de állítólag rendezik már ... Zeleznik Sándor, a Somogy megyei Állami Építőipari Vál­lalat igazgatója (XII. 16): — Októberben felterjesztet­tük jövő évi tervjavaslatunkat, benne a KÖJÁL-építkezés megkezdését kétmillió forint­tal. Két hete érkezett vissza a jóváhagyás az Építésügyi Mi­nisztériumból. Az építésre ki­jelölt munkákból ekkor már hiányzott a KÖJÁL-székház több más — köztük öt már megkezdett, azaz folyamatban levő — építkezéssel együtt. Ígérték, hogy a kimaradt épít­kezésekre — köztük a KÖJÁL- székházra — vonatkozóan vá­laszt, indokolást, illetve ma­gyarázatot kapunk Keveréktakarmány=több tojás ^nagyobb bevétel, ha tojásírtékesítési szerződést köt a földmivesszövetkezetleL Kitűnő minőségű keveréktakarmány kapható cseretakarmány ellenében. (4900) Oktalan türelmetlenség Nemrégiben egy beszélgetéskor Erdélyi Adolf, a bala- tonlelled Balatongyöngye Tsz főkönyvelője megkérdezte: Megoldható-e az eddiginél nagyobb arányú zöldségtermesz­tés a szükséges beruházások nélkül? Ezt kérdezte Hajdú Ist­ván, a Fonyódi Járási Tanács Mezőgazdasági Osztályának kertészeti előadója is, amikor a balatoni zöldövezet prog­ramjából a járás beruházási igényeit és azok kielégítését elemezte. Mindketten méltatlankodva panaszolták, hogy az idei beruházási előirányzatokból bizony nem sok valósult meg. öt üvegháznak kellett volna elkészülnie, azonban egy sem épült meg. 196 darab hollandi ágyat terveztek erre az évre, de mindössze harminckettő érkezett. A három per- metlétoronyból egy sem épült meg, s a tizenhárom vasvá­zas színből négyet kaptak meg, illetve készítettek el a járás érdekelt tsz-ei. De szabad-e türelmetlenkedni a beruházások elhúzódása miatt, amikor az eredeti tervekben még nem is szerepeltek —. év közben pótlólag biztosítottak ezekre hitelkeretet —, végső soron terven felüli beruházásokról volt szó? Értékelni kell^az első lépéseket, hiszen már az idén is tapasztalható fejlődés e téren a fonyódi járás tíz kijelölt tsz-ében. A hét teherautóból öt megjött. Megkapták a tsz-ek a tápkocka- préseket, a palántázógépeket, az RS—09-es traktorokat, fel­épült a 4500 folyóméter kerítés Somogy váron, ugyanide meg­érkeztek a szőlőtelepítéshez szükséges támberendezések, és nincs hiány melegágyi ablakkeretben. Az viszont hiba, hogy a vasvázas színeket nem min denütt használják rendelteté­süknek megfelelően, s az ordacsehiek az üvegház építésére kapott 65 000 forintos hitelkeretet nem használták fel, így ők is, a járás is elestek ettől az összegtől. Az idén megvalósított beruházásokkal is haladt előre a zöldövezetben jelentős feladatra vállalkozott tíz szövetkezet. A következő években a beruházások fokozásával további te­rületnövekedés várható és az. hogy korábban jelenít- nek áruikkal a tsz-ek, mint eddig. H. F. Nagy Pál, az ÉM Építőipari Főigazgatóságának osztályve­zetője (XIX. 17.): — Igen, emlékszem erre is, kiadtam, hogy nézzenek utána, de még nem kaptam tájékoz­tatást róla. Hívjanak vissza az elvtársak néhány nap múlva... Néhány nap múlva: Hernádi János mérnök, az ÉM Tervgazdálkodási Főosztá­lyáról: — Nagy elvtárs megbízásá­ból tájékoztatom az elvtársa­kat a következőkről: Az Orszá­gos Tervhivatallal folytatott tárgyaláson — októberben — az OT álláspontja alapján úgy határoztak, hogy a Somogy megyei KÖJÁL-székház épít­kezése 1966-ban még nem in­dulhat meg. Pénzügyi, népgaz­dasági probléma volt. Ennek megfelelően a mi tájékoztató kijelölésünkben sem szerepelt ez. Egy-kót napja az ÉM-en keresztül újabb jegyzéket kap­tunk az Országos Tervhivatal­tól, és ebben már benne sze­repel a KÖJÁL-székház építé­se is 1966-ban. Most a helyi vállalatnak pótlólag a kijelölé­sek közé kell vennie ezt is. — Helyes lenne, ha hivata­losan is értesítenék erről a So­mogy megyei Építőipari Válla­latot. Az igazgató elvtárs várja a válaszukat — Ebben az évben már nem küldünk le kijelölést. A válla­latnak a megyei tanács terv­osztályához kell fordulnia eb­ben a kérdésben ... Zeleznik Sándor igazgató (XII. 20.): — Nem tudom, miért kelle­ne a megye tervosztályhoz for­dulnom, amikor ebben csak a minisztérium dönthet. A vál­lalat jövő évi kapacitása 239 miihó forint. Ebben a KÖJÁL jelenleg nincs benn. Ha köz­ben kijelölték a KÖJÁL-épít- kezést, akkor valaminek el kell maradnia helyette. Most vé­gül is kijelölték, vagy nem jelölték ki?... A kérdés eldöntetlen, csak­úgy, mint öt-hat évvel ezelőtt. Ezalatt felépült (a kaposvári elkészítése utánra tervezett) a szolnoki, veszprémi, kecskemé­ti KÖJÁL-székház, s rövidesen felavatják a salgótarjánit és a székesfehérvárit. A kaposvári KÖJÁL pedig ezután is három helyre összezsúfolva, lehetetlen körülmények között néz nö­vekvő feladatai elé. Anélkül, hogy bármelyik illetékes or­szágos szerv határozott igent vagy megindokolt nemet mon­dana a székházépítésre. Gyors intézkedést várunk1 Wallinger Endre Községi tanácsülések TAB (Tudósítónktól.) A Tahi Községi Tanács leg­utóbbi ülésén Szabó Gyula körzeti megbízott, rendőr sza­kaszvezető a járási székhely közbiztonságáról, közrendjéről számolt be. Elmondta, hogy a társadalmi tulajdon elleni bűncselekményeik száma nem változott, a magánosok sérel­mére elkövetett lopásoké vi­szont harminc százalékkal emelkedett. Pedig nagyobb elővigyázatossággal elkerülhet­ték volna őket. A tyúklopásra például az ad alkalmat, hogy az ólakat egyáltalán nem zár­ják. Gyakori a pénztárcalopás is. Ismertette az előadó, hogy a közlekedési balesetek száma lényegesen emelkedett. Az év első és második felében is volt halálos kimenetelű baleset. Beszélt arról is, milyen nagy gondot okoz az, hogy a vendég­lőkben gyakran kiszolgálnak fiatalokat és már amúgy is it­tas felnőtteket. Ennek meg­szüntetésére a körzeti megbí­zott a vendéglők dolgozóinak segítségét kérte. SIÖFOK | (Tudósítónktól.) A Siófoki Községi Tanács tagjai idei utolsó ülésükön az 1965-ben végzett munkát ele­mezték, és megtárgyalták a jövő évi mun ka tervet. Megállapították, hogy a vég­rehajtó bizottság nagy gondot fordított a tanácsülések előké­szítésére. A jelentéseket előbb alaposan megvitatták, aztán készítették el az írásos előter­jesztést. Ennek eredményeként a tanácsülések jól sikerültek, és az előterjesztett határozati javaslatokon kívül a tanácsta­gok sóik kiegészítő javaslatot tettek. Ebben az évben három fontos tanácsrendeletet alkot­tak. Ezután a községfejlesztési terv végrehajtását ismertették. Erre a célra az idén három­millió forintot fordítottak, jö­vőre pedig 8,9 milliót használ­nak fel. Tíz tanteremmel bő­vítették az általános iskolákat* megkezdték a hatvanszemélyes bölcsőde építését. Most készül a kórház és az állami gazdaság közötti terület rendezési ter­ve. Megkezdték a piactér épí­tését, itt jövőre már árusíthat­nak is. 1966-ban huszonhat la­kást építenek, a tervek készen vannak. Jelentős segítséget adott a községi tanács az üdültetés za­vartalan lebonyolításához. A lakosság köréből évről évre többen kapcsolódnak be a fi­zetővendég-szolgálatba. Az idén a község lakói csaknem hatmillió forintot kaptak e szolgáltatás ellenében az Ide­genforgalmi Hivataltól. A tanácsülés ezután elfogad­ta a jövő évi munka tervet. 50-szer újratölthető akkumulátortelep bármilyen tanzisztoros zsebrádió működtetéséhez. Használata igen gazdaságos csereszabatos, bármely 9 V feszültségű tranzisztoros rádiókészülékhez alkalmas. VilágszínYonal L 809 AKKU. (1415)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom