Somogyi Néplap, 1965. november (22. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-28 / 281. szám
,V2 MS7MO MF^vf! .P|?rTT~ AGA E$>A MCGV£! TAMflCS LAPJACikkünk nyomán Állást foglalt a közlekedésrendészet A makrancos királylány Csak alapos nevelőmunka után Amikor 1964-bén a nagy- berényi pártszervezet húsz új tagjelöltet vett föl, a Tabi Járási Pártbizottság vezetői aggodalommal figyelmeztették Tóth Jánost, a pártszervezet fiatal titkárát: — A járásban Nagybe- rényben legeredményesebb a pártépítés, a tagjelöltfölvétel. De azért vigyázni kell, mert félő, hogy nem lesz elegendő idő a tagjelöltekkel való foglalkozásra. Nem sokkal később beszélgettem a nagyberényi pártszervezet titkárával. A következőket mondta a meglepően sok tagjelölt fölvételéről: — Az élet követelte tőlünk ezt a lépést. A tagok többsége idős ember, tőlük rendszeres, a községet és a termelőszövetkezetet segítő munkát már kevésbé várhatunk. Olyan elvtársaink is vannak, akik távol laknak a falutól, s nyáron á késő este véget érő munka, télen pedig a rossz út miatt még a pártrendezvényeken sem tudtak mindenkor megjelenni. Emiatt akadozott a pártélet. Olyan fiatalokkal kellett tehát sorainkat megerősíteni, akiknek munkájára állandóan számíthatunk. A napokban újból fölkerestem Tóth Jánost. Kíváncsi voltam arra, hogy egy év alatt milyen nevelőmunkát végeztek, s a húszból hány tagjelölt bizonyult érdemesnek a párttagságra. Kapjon minden tagjelölt pártmunkát vagy valamilyen társadalmi feladatot — erre törekedett a pártvezetőség. Vörös József és Vörös Gyula, Babos János és Takács Lajos például azt a pártmegbízatást kapta, hogy a munkásőrségben kiválóan lássa el a szolgálatot. Sárközi Istvánt azzal bízták meg, hogy teremtsen rendet a KISZ- ben, hogy az ifjúsági élet fellendüljön a községben. Győri József a sportkör irányítását kapta feladatul, Gálos Istvánná pedig azt, hogy végezze el az általános iskolát. Másoktól azt kérték, hogy járjanak élen a termelőszövetkezeti munkában. Nyolc tagjelölt már bebizonyította: méltó a pírt- tagságra, s a taggyűlés már föl is vette őket. Takács Lajos — majd nem sokkal később felesége — a munkásőrségben, illetve a termelőszövetkezetben végzett munkájával érdemelte ezt ki. Sebestyén Jánosáé pedig a kertészetben mutatott példát, s vált ezzel alkalmassá a párttagságra Németh Lászlóval és Gombai Tiborral együtt. Vörös Józsefnek a tsz-ben és a munkásőrségben végzett kiváló munkáját vette figyelembe a taggyűlés, amikor határozott felvételéről. Hamarosan lejár Sárkány István tagjelöltségi ideje is. Mint KISZ-titkár elérte, hogy az ifjúsági napok rendszeressé váltak, s a fiatalok társadalmi munkát is végeztek a tsz-ben: kapáltak, segítettek a kukorica betakarításában. Nem lesz nehéz feladata a taggyűlésnek, amikor felvételéről kell dönteni. Eredményes tehát a nagyberényi pártszervezet pártépítő, tagjelöltnevelő munkája. A nyolc új tagon kívül azóta négy másiknak a felvételéről is határoztak, csak ezt a fölöt- tes pártszerv még nem hagyta jóvá. Mindezek ellenére megszívlelendő Tóth János párttitkár tanulságos következtetése: — Az egy esztendő alatt fölvett húsz tagjelölt soknak bizonyult. Nem egy esetben bizony elhamar- kodtuk a fölvételt, nem sikerült a kiválasztás. A jövőben másként járunk el, éppen ezért ezt az utat egyetlen pártszervezetnek sem tanácsoljuk. Csak alapos nevelőmunka után javasolhatunk bárkit is tagjelöltnek. S nemcsak a fölvétel után, hanem már előtte is nevelni kell őket, hogy alkalmasak legyenek a tagjelöltségre, majd pedig a párttagságra. A húsz tagjelölt közül népvet nem sikerült a párttagságra alkalmassá tenni. Tanultak ebből a nagyberényiek. Két termelőszövetkezeti dolgozóval, Csapó József fogatossal és Göcsej Lajos állatenyész- tővel már fél éve rendszeresen foglalkoznak, és majd csak az év végén vagy jövőre viszik tagjelöltfelvételi kérelmüket a taggyűlés elé. A nagyberényi példából nemcsak az ottani kommunisták tanulhatnak. Sz. I» Megírtuk lapunk október 3-i számában, hogy két táborra szakadtak Kaposváron a Keszthely és a Virág utca lakói, mert a motorosok versenypályának nézik a járdát. Javasoltuk, hogy a háztulajdonosok és a motorosok vitáját a közlekedésrendészet zárja le. Kiss István rendőr őrnagy, a Somogy megyei Rendőr-főkapitányság közlekedésrendészeti osztályának vezetője leszögezte, hogy tilos a gyalogjárdán motorkerékpározni. Ha az úttesten nem lehet valamilyen oknál fogva, a járdán tolhatják a motorkerékpárt. Kerékpározni is tilos a járdán a KRESZ 78. paragrafusa szerint, a városi tanács végrehajtó bizottságának közlekedési szakigazgatási szerve azonban feloldhatja a tilalmat. A közlekedésrendészeti osztály többször ellenőrizte a forgalmat a Keszthely utcában a cikk nyomán, s megállapította, hogy valóban versenypályának nézik a járdát. A rendőrség figyelmeztette a motorosokat. A meredek utcarészen csak nagyon nagy fáradsággal lehet kitolni a motort a szilárd burkolatú útig, ezért a városi tanácsnak sürgősen intézkednie kellene. Ha készítenének az utcában egy ideiglenes salakutat, orvosolnák a panaszt. A motorosok felajánlották, hogy társadalmi munkában elegyengetik a salakot, sőt még meg is veszik, csak szállíttassa ki a tanács az utcába. Jön az orkán retély társa Solymáron, a Pest megyei Műanyagipari Vállalatnál évente 200 000 esőkabátot gyártanak műanyag fóliából. Nemrégen elkészítették az orkánkabát fazonú esőkabát mintapéldányait ugyancsak pvc-ből. Az új kabátnak nemcsak a formája, hanem selymes színe is hasonlít az orkánéhoz, de annál sokkal olcsóbban árusítják majd. A kabát jól kiállta a viselési próbát, anyaga csupán mínusz 20 foknál vált törékennj'é. A tervek szerint kék, barna és olajzöld színben készítik. A sorozatgyártást a jövő évben kezdik meg. Egyszer volt, hol nem volt... Volt egyszer egy durcás, hisztis, elkényeztetett királylány, akinek a világ minden kincse, szórakoztatása sem volt elég jó. Mindent lefitymált, és állandóan unta magát. Senki sem tudta felvidítani, -megnevelni«, míg azután jött egy bojtárgyerek, aki... A mese bizonyára ismerős, de az talán kevésbé, hogy egyik jeles komponistánk, Szőnyi Erzsébet kétrészes gyermekoperát írt belőle, és a pécsi Mátyás Király Zenei Általános Iskola tanulói mutatták be a tavasszal. Tegnap pedig mintegy 1200 kaposvári általános iskolás előtt játszották el a makrancos királylány történetét — igen nagy sikerrel. A figyelem és a hálás tapsorkán, amellyel a Tóth Lajos és a Hámán Kató általános iskolák tanulói végigkísérték ezt a kedves, gyermekien bájos produkciót, Í A durcás királylány és az öreg király. indokolt és nagyon megérdemelt. Ezek a VI—VIII. osztályos pécsi gyerekek énekbeszédben, tiszta éneklésben és színpadi mozgásban egyaránt otthonosak; érzik, mit és hogyan kell kifejezniük.i A gyermekdallamok világából merített zenei anyag, a könnyed, hangulatfestő, modem hang- zatokból szőtt gyermekopera előadása — Szesztai Zsolt tanár vezénylésével — kitűnő eszköz a XX. századi magyar muzsika megismertetéséhez. Az ötventagú együttes csereműsor keretében látogatott el Kaposvárra. Márciusban a Tóth Lajos Általános Iskola kórusa viszonozza ezt a szereplést Pécsen, öt dunántúli város gyermekkórus-találkozóján. MEGBECSÜLÉSE avagy cíkecMUcti-e a Uacdé- a szamarat? Simái János — akit apja ragadványneve után csak Gödrei Jancsinak emlegettek — egyéni gazda korában nemigen gondolt a továbbtanulásra. A hat elemit a harmincas évek végén fejezte be, és a felszabadulás után is úgy gondolta, elegendő lesz ez a nyolc hold föld megmunkálásához. A tsz megalakulása azonban eldöntötte sorsát. Megtették állattenyésztési brigád- vezetőnek. Ez temérdek gonddal és nagy felelősséggel járt, de arra is rádöbbentette, hogy ha boldogulni akar, tanulnia kell. Beiratkozott hát az általános iskola hetedik osztályába. Igaz, nem mondta neki senki a vezetőségből, még egy kicsit gúnyolódtak is vele. Az iskola igazgatója, hajdani tanítója szólította meg: — János, gyere, végezd el az általános iskolát. Tizenegyet már összeszedtem, neked sem árt meg. Főképp, hogy ilyen magas beosztásba kerültél. A brigádvezető húzódozott, feleségére hivatkozott, aki már úgyis szidja, mert alig van otthon, meg akkor is írogat, számítgat — de aztán mégiscsak beiratkozott. A két év valahogy eltelt. Az órákra becsülettel eljárt, szorgalmasan tanult, és a végén színjeles bizonyítványt vihetett haza. A vizsgaelnök külön megdicsérte, és kifejezA TUDÁS te reményét, hogy nem hagyja abba a tanulást: beiratkozik a mezőgazdasági technikumba. Az osztály eminense azonban csak néhány hét múlva merte megemlíteni feleségének, mivel biztatják. Az asz- szony — szűkszavú menyecske lévén — csupán ennyire méltatta a bejelentést: — Minek? Aztán később — amolyan hitvesi hízelgéssel — mégis hozzátette: — Mi a rossebbnek, azt mondd meg! Ki fizeti ezt meg neked? Mennyivel lesz több a kereseted? Aztán meg miért nem az elnök mondja? Es a buszköltség? Meg a tandíj, a könyvek, füzetek? A ház körüli munka, amit így is elhanyagoltál? Több szó nem esett köztük a továbbtanulásról. November végén azonban ismét megszólította az igazgató: — Te, János, majd küldök a fiadtól egy jelentkezési lapot. Ne részletezzük a családi háborúskodást Mint annyi más perpatvart, ezt is átvészelte Jánosunk, és januártól szorgalmasan járt a technikum levelező tagozatára. Sokszor úgy érezte, nem bírja tovább, reménytelenül ment a vizsgákra, de egy-egy jól sikerült felelet, a tanárok buzdítása új erőt adott a tanuláshoz. Hiába mondta a felesége: — Aztán kiváncsi vagyok, megtérül-e a költséged? Érdemes lesz-e gyötörnöd magad? Eltelt a négy esztendő, és Gödrei-Simai János odaírhatta a neve után: technikus. Nem kis büszkeséggel tette le a családi asztalra négyes eredményű oklevelét. Élete párja azonban pillantásra sem méltatta az esztendők megfeszített munkájával kiérdemelt okmányt, helyette csupán ennyit mondott: — Ne nekem mutogasd, vidd az elnökhöz. A tsz-ben dolgozol, tudásodat a közösben hasznosítod. A megjegyzés igazságát az újdonsült technikus-brigádve- zető sehogy sem tudta megcáfolni. Fölkereste az elnököt — Jóska — kezdte szerényen —, bejelenteném, hogy elvégeztem a technikumot Itt az oklevelem. Az elnök — hasonló korú, életerős ember — kezet nyúj.- tott: — Gratulálok. — Köszönöm. És... tudod ... nem azért, de ha már ennyit tanultam, sok költség, minden ... Ha lehetne néhány százalékos emelést, ugye... — Majd megtárgyalom a vezetőséggel — vált feszesebbé az elnök arca, és fontos dolgára hivatkozva el is búcsúzott a brigádvezetőtől. A legközelebbi vezetőségi ülés után izgatottan kérdezte meg az egyik tagot kérése sorsáról. A válasz: erről nem is esett szó. Felesége azonban nem hagyta annyiban a dolgot. Ennek eredményeként — restelkedve ugyan — ismét megszólította az elnököt. — Add be írásban, csak úgy tudunk tárgyalni xóla — hangzott a felelet Beadta. Napirendre is került. Aztán elutasításra. Indokolás: felhígul a munkaegység. És még hozzátette az elnök, de ezt már csak a gyűlés után, hazafelé: — Mi lenne, ha mindenki fogná magát, és tovább tanulna, aztán munkaegység-kiegészítést kérne? Tönkremenne a tsz! A brigádvezető nem merte elmondani feleségének a kérelem elutasítását. Elhatározta, hogy még egy kísérletet tesz: panaszával fölkereste az agron ómust meg a főkönyvelőt. A gazdaság két jó hírű szakembere azonban sajnálkozva adta tudtára, hogy nem tehetnek semmit az érdekében. A főagronómus búcsúzóul még utánaszólt: — Egyet ne felejtsen el, Simái elvtárs: a kordé ne ne akarja elkerülni a szamarat E bölcs intelem tartalmát azonban nem értette meg első hallásra hősünk. Már csaknem hazaért, amikor hirtelen megviláglott előtte az agronómus mondásának mély tartalma, amelyet így foglalt össze: a tsz elnöke mindössze hat osztályt végzett, azóta semmit. A tanulságot pedig a felesége vonta le a tőle megszokott tömörséggel: — Ugye, megmondtam?! Meg. Somogyi Károly A JAPÁN FÉRJEK SORSA Japánból, »a türelmes nők hazájából« a következő érdekes adatokat közlik: a japán házastár- sak 92 százaléka a férj kötelességévé tesz minden bevásárlást, a férjek 85 százaléka végzi a cipőtisztítást, 82 százaléka készíti el a reggelit, 63 százaléka viszi a gyermeket iskolába, 74 százaléka visel gyermekekre gondot a szünnapokon és ünnepeken, mialatt a feleség látogatásokat tesz a barátnőknél és ismerősöknél. Tíz japán férj közül hét az utolsó fillérig átadja keresetét a feleségének. MINDENT EGY HELYEN Egy rotterdami újságban jelent meg egy házasságközvetítő iroda következő hirdetése: »Azok a házasfelek, akik párjukat irodánk segítségével találták meg, 10 éven belül ingyen vehetik igénybe közreműködésünket válás esetében.« FESTÉSZET ÉS POLITIKA Jeruzsálemben a napokban nyílt meg Jakob Sebbag harmincéves amatőr festő absztrakt képeinek tárlata. A meglehetősen ismeretlen festő vásznait Izrael legnagyobb kiállítótermében helyezték közszemlére, s maga Golda Meir asz- szony, külügyminiszter nyitotta meg a tárlatot. Az absztrakt festészetnek ugyan nem sok köze van az izraeli külpolitikához, Sebbag azonban már két éve sofőrje a külügyminiszternek. NEVET AZ ISKOLA A tanuló otthon már hosszú ideje csak ül a füzet fölött, és rágja a ceruza végét. — Mi a teqke? — kérdi az apja. — Egy gondolkodtató feladat számtanból. — És most min gondolkodsz? — akar segíteni az apa. — Azon, hogy kivel oldassam meg! * # * — Na, gyerekek, ki találja el a számot, amit felírtam a táblára? — tette föl a kérdést a tanító. A következő pillanatban már röpült is egy sapka a táblára. A Gelencsér Sanyié volt. Szólásmondás lett belőle a faluban. Ha valaki ötletesen megold valamit, azt mondják: »Eltalálta, mint Gelencsér Sanyi a számot.« — ne — Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16- Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzőnk meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és postiskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 12 Ft. Index: 25067. ; Készült a Som< megyei Nyomda- : ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka Sándor utca 6.
