Somogyi Néplap, 1965. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-14 / 269. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Vasárnap, 1965. november 14. Befejezte munkáját az országgyűlés (Folytatás az 1. oldalról.) (fejlesztését; tovább kell fokoz­Sn áll óságát, beleértve ebbe Ini a dolgozók anyagi érdekelt- az üzemi demokrácia további | ségét a termelésben. Ami a közvéleményt foglalkoztatja Kállai Gyula a ményt foglalkoztató néhány társadalmi kérdésről is szólt. Kiemelte, hogy népünk szo­cialista nemzeti egysége már olyan erős bázis, melyre egész további tevékenységünket építeni lehet és kell is. Fel­hívta a figyelmet, hogy el­lenségeink a fellazítást takti­ka keretében nagy aktivitási fejtenek ki. Kifinomult, ra­vasz eszközökkel törekszenek a polgári életfelfogás, a kapi­talista rend, a közösségellenes szemlélet és magatartás nép­szerűsítésére, szovjetellenes, kommunistaellenes rágalmak terjesztésiére. Társadalmunk­ban még vannak maradvá­nyai saját kapitalista múl­tunknak is.. Mindezek mellett a szocialista építőmunka so­rán jelentkező és időben le nem küzdött nehézségek is kitermelnek antiszocialista társadalmi jelenségeiket. Több jelenség arra mutat, hogy társadalmunk egyes réte­geiben erősödik az anyagias­ság szelleme. Vannak, akik a közösség javára végzett be­csületes munka helyett éle­tük értelmét és célját a szer­zésben, sőt a harácsolásban látják. Elítéljük azokat, akik tisztességtelenül jutnak nagy jövedelemhez. Legyen szó az orvosetikai rendelkezéseket megsértő egyik — másik oc­közvéle- kisiparosról, magánkereskedő­ről, külföldön túrázó és csem­pésző sportolóról. Társadalmunkat erősen fog­lalkoztatja a lakáskérdés. Ál­lamunk nagy erőfeszítéseket tesz a lakások száménak nö­velésére. A második ötéves terv időszakában várhatóan 280 000 lakás épül. Ennek el­lenére az igénylők száma nem csökken, a széles tömegek la­kásviszonyai csak lassan ja vulnak. Ez a probléma beha tó vizsgálatot követel, hogy addig is Segítsünk, amíg pár­tunk és kormányunk 15 éves lakásépítési programjának megvalósításával a kérdést véglegesen megoldjuk. Addig is azonban, amíg az állami, szövetkezeti és ma­gánerőből való lakásépítés ütemét még tovább tudjuk fo­kozni, következetesen kell allialmazni az érvényben levő lakáskiutalási rendszert. Ezt ugyanis sok helyen megsértik. Teljesen jogosan hangzik el a bírálat, hogy míg nagyon so­kan évekig kénytelenek várni jogos igényük kielégítésére, addig előforduí, hogy olyanok jutnak ingyen állami lakás­hoz, akik autó helyett lakást vehettek volna inkább, s ál­talában megfelelő anyagi erő­vel rendelkeznek ahhoz, hogy saját költségükön teremtsék büszkék a magyar nép nagy­szerű vívmányaira, szocialis­ta társadalmi rendünkre, szo­cialista hazánkra! Kállai Gyula ezután néhány nemzetközi kérdést érintett, majd megállapította, hogy bár a nemzetközi helyzet ma fe­szültebb és sok vonatkozásban bonyolultabb. mint néhány évvel ezelőtt, bár a nemzet­közi imperializmus sok terü­leten támadásba lendült, s a nemzetközi reakció hangja erősödött, az alapvető erővi- szonyoliat tekintve továbbra is a szocialista világrendszer, a demokrácia, a társadalmi haladás, a béke hívei vannak fölényben. Kállai Gyula beszéde után hosszan zúgott a taps, majd az elnöklő Vass Istvánná szü­netet rendelt el. Szünet után — mivel a művelődésügyi mi­niszter beszámolójához több képviselő nem jelentkezett felszólalásra — a vitát lezár­ta, s megadta a szót llku Pál művelődésügyi miniszternek. Az országgyűlés a művelődés- ügyi miniszter beszámolóját és válaszát jóváhagyólag tu­domásul vette. Ezután dr. Szalay József, a Legfelsőbb Bíróság elnöke emelkedett szólásra. ▼ősről vagy spekuláló magán- j meg maguknak az otthont A kiutazók nagy többsége lelkében magyar és a szocializmus híve Kállai Gyula ezután a tu­ristaforgalom növekedéséről szólt, s azt jó dolognak ne­vezte, majd megemlítette, hogy egyes nyugati országok­ból turistáknak álcázott ké­mek, ügynökök és ember­csempészéit is érkeznek hoz­zánk. Ezek visszaélnek ven­dégszeretetünkkel. Megmond­hatjuk: aki Népköztársasá­gunk államrendjét megsérti, nem kerülheti el méltó bün­tetését. A megélénkült turistaforga­lom nagyobb lehetőségeket ad a tőkés országok bizonyos kö­reinek arra, hogy állampolgá­rainkat disszidálásra csábít­sák. Ma már ők is kénytele­nek elismerni, hogy nálunk nyílt, szabad és egészséges a politikai légkör, ezért most már nem politikai érvekkel, hanem gazdasági előnyök ígérgetésével próbálnak kint- maradásra bírni főként szak­embereket, tudományos dol­gozókat. Sajnos, akadnak könnyen csábítható, kevésbé állhatatos és kevésbé haza­szerető elemek, akik kapnak az alkalmon, mert úgy vélik, hogy ahol szélesebb és hosz- szabb az autó, ott az ő hazá­juk. A disszidáltak száma a láb­ra kapott híresztelésekkel szemben lényegesen kevesebb, Nyugatira utazott állampolgá­rainknak kevesebb mint fél százaléka. A kiutazók túlnyo­mó többsége élményekben és tapasztalatokban gazdagodva visszatér, mert tudja, hogy ez az ország a hazája; mert szí­vében és lelkében magyar, a szocializmus híve, és az is akar maradni, mert meggyő­ződött arról, hogy ez a rend­szer az övé! Akik meg disz- szidáltek? ök majd ezután döbbennek rá arra, hogy an­nak a társadalmi rendnek, amelybe úgy kívánkoztak, jól­lehet volt fényes múltja és van még valamelyes jelene, de nincs jövője! A mi szocia­lista rendünknek pedig nem csak hősi múltja és szép jele­ne, de ragyogó jövője is van. Csak magukra vethetnek majd, amikor rájönnek, hogy becsapták őket. Bíráljuk hibáinkat de legyünk büszkék szocialista hazánkra Kállai Gyula ban az oktatás szólt, majd az tevékenységével Egyetértett azzal. a továbbiak problémáiról országgyűlés foglalkozott, hogy az or­szággyűlés ülésezhetnék töb­bet, gyakrabban is, s sok kér­dést, amit a Népköztársaság Elnöki Tanácsa elé terjesztet­tek, az országgyűlés tárgyal­hatott volna meg. Ezáltal a parlament politikai fórumát még jobban hasznosíthatnák az ország ügyeinek megoldá­sára, politikánk, elképzelé­seink ismertetésére, népsze­rűsítésére. Tudjuk, hogy a szocialista demokrácia növekedése a kri­tikai hang erősödésével is együtt jár — folytatta Kál­lai Gyula. — Ezt rendjén éi helyénvalónak tartjuk. Mi magunk is azt valljuk, hogy van bírálnivaló a gazdasági építőmunkában, a közéletben, az államapparátusban, a kul­túra és a sport területén egyaránt. Bátorítjuk dolgor zóink egészséges bírálatát, amely a szocialista társadalmi rendünk erősítését, munkánk megjavítását szolgálja. De vannak még olyan ele­mek társadalmunkban, akik úgy vélik: Ha valami szemé­lyi változás van más orszá­gok kormányában, vagy a nemzetközi helyzetben törté­nik valami, vagy belső éle­tünkben határozunk el re­formokat, ez mind alkalmas arra, hogy föllépjenek, s azt gondolják, ostoba rémhírek terjesztésével gyengíthetik szocialista rendünket. Növel­jük társadalmunk ellenálló­képességét az ejajta hírve­réssel szemben. Bátran tárjuk fel munkánk összes fogyaté­kosságát, de lépjünk fel min­den olyan kísérlettel szemben, amely kritika ürügyén, vagy anélkül, akár jobbról, akár balról magát a társadalmi rendszerünket veszi célba. Olyan közhangulatot kell te­remteni, amelyben a nagy tö­megek alkotásait, nagyszerű szocialista eredményeinket, az elvtársainkat és barátainkat lebecsülő hang méltó vissza­utasításra talál, munkahelyen, villamoson és sportpályán egyaránt! Bíráljuk akármilyen élesen is hibáinkat, sürgessük kija­vításukat, de mindig, minden körülmények között legyünk A Legfelsőbb Bíróság elnökének beszámolója Bevezetőben elmondotta, . Szocialista társadalmunk;- hogy a Legfelsőbb 11.lóság —Inak az alkotmányban is rög- a büntető, a polgári és a ka- zített egyik alapelve, hogy Ceausescu a román mezőgazdaság fejlesztéséről Bukarest. 1965. nov. 13. tonai- kollégiumok munkája révén — az országban az épí­tőmunka rendjét, védelmét és biztonságát szolgálta egyrészt ítélkezési tevékenységével, másrészt az alsófokú bírósá­goknak adott elvi irányítása útján. Emelkedett a bűnözés száma Dr. Szalay József a továb­biakban arról beszélt, hogy az utóbbi években kissé emel­kedett a bűnözés száma. A Legfelsőbb Bíróság kötelező irányelvet állapított meg az alsófokú bíróságok számára, amelyben arra adott útmuta­tást, hogy mindazokban az élet elleni bűncselekményfaj­tákban, amelyekben enyhe volt az ítélkezés, a törvény keretei között szigorúbb bün­tetési tételeket szabjanak ki. Halálot ítéletet büntető- és katonai kollégiumunk csak emberölési bűntettek miatt szabott ki; 1964-ben kilenc, 1965-ben tizenkét esetben. A sajtóban nyilvánosságra ho­zott emberölési eseteket az állampolgárok mély felhábo­rodással fogadják, és elvár­ják, hogy az elkövető meg­minden munkaképes' állam­polgárnak joga és kötelessége dolgozni. Ennek az alapelvnek szem előtt tartásával — figyelem­mel a felszabadulás óta eltelt hosszú időre is — a Legfel­ső Bíróság XXVIII. számú polgári elvi döntésében arra mutatott rá, hogy az a házas­társ, aki az életközösség meg­szűnése után eltelt hosszabb idő alatt — bár erre módja és lehetősége volt — nyugellá­tásra jogosító munkaviszonyt (szövetkezeti tagsági viszonyt) — számára felróhatóan — nem létesített, a tartásra hi­báján kívül rászorultnak nem tekinthető, s ezért volt házas- társával szemben tartási igényt jogszerűen nem tá­maszthat. A gyermek érdeke A társadalom fejlődése szempontjából elengedhetet­lenül szükséges, hogy tagjai minél műveltebbek legyenek, minél, nagyobb szakképzettsé­get szerezzenek — mondotta, majd hangsúlyozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság XXIX. számú polgári elvi döntése kultúrpolitikai célokat tartja szem előtt, s a családjogi tör­kapja a tettének megfelelő, vény 60. paragrafusa (2) be­megérdemelt büntetést. Az élet elleni büntettek el­követésénél igen gyakran köz­rehat a mértéktelen alkohol- fogyasztás. Ezért az ittas ál­lapotban elkövetett garázda­cselekmények, bicskázások na­gyobb társadalmi veszélyessé­gét ki kellett emelni. A házassági bontóperek A Legfelsőbb Bíróságnak a házassági bontóperek gyakor­latával foglalkozó irányelve mindenekelőtt azt hangsúlyoz­ta, hogy Népköztársaságunk jogi és erkölcsi rendje védi és szilárdítja a házasság és család intézményét Társadal­munkban azonban az állam minden féltő gondoskodása el­lenére hatnak olyan tényezők, amelyek a megkötött házassá­gok egy részének megromlá­sára vezetnek. Az az ellent­mondás, amely a régi szem­lélet és a nők egyenjogúvá válása között fennáll, nem­egyszer a házasság megromlá­sára és felbontására vezet. A bírói gyakorlatban korábban nem volt lehetőség arra, hogy a házastársak a személyi in­dulatokat feltüzelő régi sé­relmek kölcsönös felhánytor- gatása nélkül érjék el végleg megromlott házasságuknak a felbontását. A Legfelsőbb Bí­róság e gyakorlat megváltoz­tatása végett szükségesnek tartotta kimondani, hogy a. házastársaknak a házasság felbontására irányuló szabad, befolyásmentes, komolyan megfontolt végleges elhatáro­záson alapuló közös akarat­nyilvánítása lényeges körül­mény a házasság felbontása szempontjából, mert ha a fe­lek az életközösséget megsza­kították és az egymáshoz tar­tozást minden vonatkozásban felszámolták, a házasság fel­bontásában pedig megegyez­tek, az rendszerint a házas­élet végleges és teljes meg­romlására enged következtet­ni. kezdésének olyan értelmezést adott, hogy a gyermeknek a továbbtanuláshoz fűződő egyé ni érdeke összhangban áll a társadalom érdekével, s a csa­ládi kapcsolat meglazulása vagy felbomlása nem lehet indok, hogy ezek az érdekek háttérbe kerüljenek, különö­sen nem abban a vonatkozás­ban, hogy a családi kapcso­lat alapján tartásra köteles szülő a gyermekének és a tár­sadalomnak az érdekeit fi­gyelmen kívül hagyja. A családvédelem célját szol­gáló elvi útmutatások befeje­zését jelenti majd a közeljö­vőben teljes ülés elé kerülő irányelv a házassági vagyon­jogi igények rendezéséről. A panaszoknak csak kishányada volt jogos Dr. Szalay József a Legfel­ső Bíróság munkájáról elmon­dotta, hogy a beszámolóban felölelt időszakban a Legfel­sőbb Bíróság büntető és pol­gári ügyben 2284 esetben ho­zott másodfokú ítéletet, a leg­főbb ügyész, illetőleg a Leg­felsőbb Bíróság elnöke részé­ről emelt törvényességi óvá­sok alapján pedig 2549 eset­ben hozott törvényességi ha­tározatot. Az alsófokú bírósá­gok ítélete ellen a beszámoló­ban érintett időszakban össze­sen 10 983 panasz érkezett a Legfelsőbb Bíróság elnökéhez, amelyeknek kivizsgálása és elbírálása komoly feladatot rótt dolgozóinkra. E panaszok döntő többsége polgári ügyek­ben. az állampolgároktól ér­kezett, és elenyésző hányada bizonyult jogosnak — mon­dotta, majd így fejezte be be­szédét: Dr. Szalay József beszámo­lóját az országgyűlés egyhan­gúlag tudomásul vette. Az országgyűlés ülésszaka interpellációkkal fejezte be munkáját. Az elnöklő Vass Istvánná eredményes, jó mun­kát kívánt a képviselőknek, s az ülésszakot bezárta. (MTI) Mint már jelentettük, az RKP Központi Bizottságának november 11—12-i plénumán Ceausescu tartott beszámolót a mezőgazdaság vezetésének és tervezésének megjavításá­ról. A román mezőgazdaság je­len helyzetéről szólva Ceau­sescu adatokkal mutatta ki, hogy a műszaki fejlesztés te­rén még sok feladatot kell megoldani. Emlékeztetett ar­ra, hogy az 1960—65-ös hat­éves terv idején nem valósí­tották meg a mezőgazdasági munkák kellő fokú gépesíté­sét, és elmaradtak a kemizá- lás és öntözés fejlesztésében is. A lemaradás kiküszöbölé­sére a IX. kongresszus széles körű fejlesztési tervet dolgo zott ki; az 1966—70-es idő­szakban az állam több mint 35 milliárd leit ruház be a mezőgazdaságba, 66 százalék­kal többet, mint 1961—65 kö­zött. A fő feladat az lesz. hogy 1970-ig befejezzék a mezőgazdaság gépesítését és kérni zálását. Az RKP főtitkára elmon­dotta, hogy most áll kidolgo­zás alatt a tsz-ek alapszabá­lya. Felhívta a figyelmet a szövetkezeti demokrácia kiszé­lesítésének, a kollektív veze­tés elve következetes alkalma­zásának fontosságára. Beszélt Ceausescu a tsz- tagok javadalmazási rendsze­rének javításáról, a háztáji gazdaságok (amelyek jelenleg az egész termőterület 10,7 szá­zalékát teszik ki) helyes el­osztásáról, a tsz-tagok egysé­ges nyugdíjrendszerének be­vezetéséről is. Majd befejezé­sül felszólította a pártszerve­zeteket, hogy minden erejük­kel támogassák a mezőgazda­ság fejlesztését. (MTI> fi rhodesiai puccs a Biztonsági Tanács előtt New York 1966. nov. 13. A Biztonsági Tanács szom­baton, magyar idő szerint 17.30 órakor folytatta a vitát a rhodesiai fehér telepeskor­mány lázadásának következ­tében előállott helyzetről. Az első szónok, Ali pakisz­táni megbízott erélyes intéz­kedéseket követett a világ- szervezettől a rhodesiai fehér puccsisták megfékezésére. Nagy-Britannia nevében Stewart külügyminiszter im­már másodízben kért szót Ismét hosszú védőbeszédet tartott kormánya mellett, s igyekezett kétségbevonni azok­nak a Biztonsági Tanácsban korábban elhangzott vádak­nak a jogosultságát, amelyek szerint Anglia közömbös és engedékeny magatartást tanú­sított a fajgyűlölő rhodesiai hatóságokkal szemben. Ste­wart megismételte, hogy vé­leménye szerint »az erőszak alkalmazása Rhodesiában ki­számíthatatlan következmé­nyekkel járna«. A brit külügyminiszter ez­után határozattervezetet ter­jesztett a Biztonsági Tanács elé. A javaslat felszólítja az összes tagállamokat, hogy tá­mogassák a rhodesiai lázadás leverésére irányuló tervbe vett angol intézkedéseket. Felszólítja továbbá őket, hogy ne ismerjék el a rhodesiai függetlenségi nyilatkozat ér­vényességét, ne ismerjék el a rhodesiai rendszert. Szor­galmazza ezen kívül, hogy a tagállamok tagadjanak meg minden fajta katonai segély- nyújtást Rhodesiától. (MTI) Összeült a görög parlament Papandreu bojkottálja az ülést ATHÉN ötvennapos szünet után a görög parlament szombaton délelőtt ismét összeült. A háromszáz főnyi törvényhozó testületben Sztefanopulosz kormányának éppen kéthar­mados többsége van, miután Papandreu volt miniszterelnö­köt Konstantin király július köziepén eJtávodította. A par­lament elnökévé Papaszpiru igazságügy-minisztert akarják választani, aki — megválasz­tása esetén — miniszteri tár­cájáról lemond. Papandreu egyébként • szombati parlamenti ülésen nem volt jelen. Az ellenzékbe szorult 126 Centrum Unió- képviselőt vezető politikus még a kormányválság idején jelentette ki, hogy csak a bi­zalmi szavazáson vesz részt, a parlamentibe akikor tér vissza, ha ismét miniszterelnök lesz. Politikai megfigyelők sze­rint az újonnan megnyílt gö­rög parlament munkájának középpontjában az ország egyre súlyosabb gazdasági problémái állnak. (MTI) Kínai — indiai határincidens Lhassza—Delhi, november 13. Kína és az indiai védnökség alatt álló Szikkim határán szombaton hajnalban (helyi idő) határincidens zajlott le. Mint az Űj-Kína hírügynök­ség jelenti, több mint 100 in­diai katona géppuskákból és golyószórókból tüzet nyitott a határ másik oldalán szolgála­tot teljesítő kínai járőrre, mi­közben több indiai katona a határvonalat átlépve megpró­bálta bekeríteni a kínai járőr tagjait. Kínai részről viszonoz­ták a tüzet. Az incidensnek egy indiai és két kínai halálos áldozata van. (MTI) „Politikai fegyverszünet' Dominikában Santo Domingo. »965. nov. 13. A Reuter és az AFP jelen­tése szerint Dominika hét po­litikai pártja közül öt közös nyilatkozatban négyhónapos »politikai fegyverszünetre« hí­vott fel. Ezt azzal indokolták, hogy megfelelő légkört kell bizto­sítani az 1966 májusában ese­dékes választásokhoz. Az ok­mány javasolja, hogy a Go- doy-kormány folytasson meg­beszéléseket a politikai pár­tok vezetőivel. A Reuter úgy értesült, hogy a baloldali pártokat ki­zárták a nyilatkozat létrejöt­tét megelőző tárgyalásokból. (MTI) BEN BARKA-ÜGY: Két francia rendőr Is gyanús A Ben Barka-ügyben folyó nyomozás legújabb esemé­nye, hogy a vizsgálatot veze­tő rendőrtisztviselő utasításá­ra előzetes őrizetbe vettek két francia rendőrtisztet Az egyik a kábítószer-csempészet elleni csoport vezetője, a másik a helyettese. Az a gyanú elle­nük, hogy részt vettek a ma­rokkói politikus elrablásában. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom