Somogyi Néplap, 1965. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-09 / 264. szám

Kedd, 1965. november 9. SOM r TI »«ftAP SZINKRONBA KELL HOZNI A VEZETÉST A vezetésről sok szó esik manapság. Mindenki elismeri, hogy szükség van a vezetés színvonalának emelésére, ke­vesen beszélnek azonban ar­ról, hogyan kellene e téren előrelépni. Egy érdekes előadás Balatonföldváron, az ipari párttitkárok tanfolyamán Il­lés Dezső, a megyei pártbi­zottság titkára a vezetésről érdekes, tudományos és emel­lett népszerű előadást tartott. Azt boncolgatta,* hogyan le­het emelni a vezetés színvo­nalát. Sok oldaláról világítot­ta meg a kérdést. Szavaiból kicsendült, hogy a vezetés művészetét elsajátíthatja az, aki rendelkezik a szükséges alapvető föltételekkel, tulaj­donságokkal. Így: politikailag megbízható, jellemes, képessé­gei megfelelőek. Az előadó rávilágított arra, melyek a rossz vezeték okai, továbbá, hogy mi mozdíthatja elő a jó vezetést. Érdekes volt a különböző vezető típu­sok jellemzése. A legnagyobb csend azonban nem a külön­böző típusok megrajzolásakor, hanem a kollektív és az egyé­ni vezetés, a kollektív és az egyéni felelősség problémái­nak boncolgatása közben uralkodott a teremben. Illés elvtárs felhívta a hall­gatók figyelmét arra, hogy a vezetés kollektív, és kollektív a felelősség is. Nemcsak a vállalatért egyénileg felelőssé tett igazgató, hanem a párttit­kár, a főkönyvelő, az szb-tit- kár és az úgynevezett közép­vezetők is felelősek a válla­latért. A vezetés akkor leg­jobb, ha valamennyi vezető egymást segítve küzd a fel­adatok végrehajtásáért Vita a vezetésről Kíváncsi voltam, milyen ha­tást váltott ki a párttitkárok­ból az előadás. Délután beül­tem az egyik csoport konzul­tációjára. A több órás beszél­getésből azt szűrtem le, hogy a párttitkárokban igen sok gondolatot keltett mindaz, amit a vezetésről hallottak. Ami még örvendetesebb: pró­bálták megfogalmazni, hogy nekik, a vezetésben részt ve­vőknek , mi is a feladatuk. Szavaikból érződött: vallják, hogy a vezetésnek mindenütt olyan helyzetbe kell kerülnie, hogy fel tudjon lépni minden káros jelenséggel szemben, és képes mozgósítani az embere­ket a feladatok végrehajtásá­ra. Ennek a helyzetnek a ki­alakítását a párttitkárnak elő kell mozdítania. Az egyik párttitkár el­mondta: képmutató a vezető, becsapja a pártvezetőséget. A pártszervezetnek hamarosan foglalkoznia kell ezzel a ve­zetővel, és segíteni neki, hogy legyűrje a hibáit. Egy másik párttitkár arról számolt be, hogy a vezető elhanyagolja saját képzését, nem olvas, nem ismeri a határozatokat. Igyekeznek megmagyarázni neki, hogy ha nem tájékozó­dik, nem tudja, mik a felada­tok, s nem tudja, hogyan kell azokat végrehajtani, alkalmat­lanná válik a vezetésre. Figyelemreméltó volt a módszerről vallott vélemé­nyük a párttitkároknak. Az említett két elvtárs szavaiból az érződött, hogy a hibák el­len, nem pedig a vezetők el­len lépnek föl. Egyébként Il­lés elvtárs nyomatékosan fel­hívta a figyelmet arra, hogy a párttitkároknak nem szabad a »majd én megmutatom-« jel­szóval dolgozni. A« előadás­ban szó esett egy olyan fő­könyvelőről, aki nem hajlan­dó beleilleszkedni a vállalat életébe, akadályozza az előre­haladást, sőt a kommunisták munkáját is gátolja. Hogyan utasítsa rendre a párttitkár az ilyen embert? — kérdezte Illés elvtárstól az egyik hall­gató. *— Semmi esetre se utasítsa rendre — mondta a megyei pártbizottság titkára. — Se­gítsen olyan légkört kialakí­taná, amelyben az ilyen fő­könyvelő nem tud mesterked­ni Üzemi párttitkáraink, ügy látszik, megszívlelték ezt a jó A szakszervezet megvizsgálta: Hogyan készülnek a télre Kaposvár és Gyékényes állomásokon A Vasutas-szakszervezet munkásvédelmi bizottsága két állomáson: a gyékényesin és a kaposvárin vizsgálatot tar­tott a közelmúltban. Megálla­pították, hogy mindkét állo­máson biztosítva vannak a szolgálati helyek fűtéséhez szükséges üzembiztos kályhák, elegendő a szén. Idejében gon­doskodtak az ajtók és az ab­lakok kijavításáról. Már most megszervezték a melegítő ital kiszolgálását. A toiatási te­rületeken a talaj egyenletes. A szakszervezeti bizottság lalkozik a téli forgalomra va­ló felkészüléssel. Az első te­les dolgozók oktatására nagy gondot fordítanak. A hóriasz- tási és az értesítési terv már ki van függesztve. A vonat­ás zárfékezőknek elegendő pótdurrantyú áll rendelkezé­sükre. A pályafenntartás idejében gondoskodott a vízelvezető árkok kitisztításáról és a so­rompóvezetékek víztelenítésé­ről. A hósövények minden pá­lyamesteri szakaszon ott van­nak. A fűtőház elegendő gőz­mindkét szolgálati helyen fog- fűtéstömlővel rendelkezik. Az őszi gabonavetések védelmében A mezőgazdasági termelő­üzemek legfontosabb teendői közé tartozik, most az őszi kalászosok védelme: azokon a területeken, ahol vetés előtt nem fertőtlenítették a talajt, nagyobb arányú csócsárló- és mocskospajor-fertőzésre kell számítani. Ahol a csócsárló és a kü­lönböző fejlettségű mocskos­pajorok együttesen találhatók, a holdanként számított 2,5—3 kilogramm Hungária DL 40-es permetezőszer vagy 1,5—2 ki­logramm Lard-Tox DL perme­tezőszer bizonyul leghatáso­sabbnak. Rendkívül fontos, hogy a figyelőszolgálatot min­denütt szervezzék meg, s a fertőzés észlelése esetén azon­nal kezdjék meg a védeke­zést A figyelőszolgálatot ellátó személyek egyúttal eredmé­nyesen védekezhetnek a me­zei pocok ellen is, ha ellen­őrző munkájuk során pocok­irtó szert visznek magukkal, s az utak, árokpartok, vala­mint a gabonatáblák szélein található lakott pocoklyukak­ba 3—5 szem Arvalint tesz­nek. Különösen a Dunántúlon fenyeget újabb pocokinvázió. Legfontosabb teendő a fertő­zési gócok sürgős földerítése és szükség esetén a védekezés azonnali megkezdése. A jövő évi kukoricavetés­területek vegyszeres gyomir­tását — különösen a szára­zabb talajú vidékekeh — aján­latos már most, az ősz folya­mán elvégezni. tanácsot. Akadtak persze olya­nok is, akik az előadás e"v- két kérdését félreértették. Il­lés elvtárs sokat beszélt arról, hogy jó néhány vezető szak­maimádóvá vált. Ha egy funk­ciót be akar tölteni, csak azt nézi, van-e az illetőnek isko­lai végzettsége, az nem szá­mít, hogy politikailag megbíz­ható-e, rátermett-e, becsüle­tes-e. Egy másik hallgató javasol­ta: meg kellene szüntetni a ktsz-eknél az elnökválasztást. A tagság — úgymond —gyak­ran azért buktat ki jó elnö­köt, mert megkövetelte a ren­det. Ez persze így általában nem helytálló. Ha az elnök bizto­sítani tudja a szövetkezet fej­lődését, akkor is szereti és újraválasztja a tagság, ha szigorú. Ám előfordulhat, hogy a tagság nem ismeri föl saját érdekeit, és nem támogatja a jó elnököt. Ilyen esetben a pártszervezetnek nem azt kell javasolnia, hogy úgy nevez­zék ki az elnököt, hanem har­cot kell folytatni azért az emberért, meg kell védenie a rágalmaktól, föl kell világo­sítani a tagságot. Az említett párttitkár még nem látja vi­lágosan a tagság és a párt- szervezet szerepét. Az egyik lépés Az tehát, hogy a vezetés szinkronba kerül-e, nagyban függ a párttitkárok magatar­tásától, tevékenységétől. A ba- latonföldvári tanfolyam a párttitkárok helyes politizálá­sát hivatott előmozdítani. Egy lépés ez a vezetés színvona­lának emelése felé. Tudják ezt a párttitkárok. Nagyra is becsülik a tanfolyamot, örül­nek annak, hogy részt vehet­nek rajta, hogy őszintén el­mondhatják véleményüket, észrevételeiket. Azok, akikkel beszéltem, szinte pontosan meghatározták, hogy melyik előadásból mit tanultak. Ér­demes lenne minden negyed­évben néhány napot elbeszél­getni velük a legfontosabb kérdésekről, tájékoztatni őket. Ha a tanfolyam után csak egy kicsivel is jobban dolgoz­nak a pártszervezetek, akkor is megérte a tanfolyamot meg­tartani. Valóban. A rendszeres tá­jékoztatás, ismeretszerzés kö­vetkezménye ugyanis csak az lehet, hogy pártszervezeteink aktívabbá válnak, és gyümöl- csöztetik a bennük rejlő erői Am nem fog ártani, ha azokról a kérdésekről, ame­lyekről a párttitkároknak be­széltek Földváron, hallanak az igazgatók, a főmérnökök és a főkönyvelők is. Szegedi Nándor Van hű és önzetlen barátja a magyar népnek: a szovjet nép JV. Rusémin szovjet őrnagy beszéde a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 48. évfordulóján Mint vasárnapi lapunkban jeleztük, a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 48. évfor­dulójának \ tiszteletére a Latin­ka Sándor Művelődési Ház­ban megrendezett ünnepségen felszólalt N. Riuscsin elvtárs, a szovjet hadsereg őrnagya. Be­szédét az alábbiakban közül­jük. — Kedves kaposvári elvtár­sak! Engedjék meg, hogy mele­gen, tiszta szívből köszöntsem önöket az ideiglenesen Ma­gyarországon állomásozó egy­ségünk személyi állománya nevében a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom negyven­nyolcadik évfordulója alkal­mából. November 7-e a szovjet em­berek, a világ dolgozóinak leg­nagyobb és legünnepélyesebb ünnepe. 1917. november 7-én a mun­kásosztálynak, Oroszország dolgozó tömegeinek forradal­mi harcai füzében a kommu­nista párt vezetésével — amelynek élén Vlagyimir Iljics Lenin állt, az osztályharc zse­niális teoretikusa és stratégája — megszületett a világ első szocialista állama, új korszak köszöntött be az emberi társa­dalom fejlődésében: a kapita­lizmus összeomlásának és a kommunizmus megszilárdulá­sának korszaka. A Nagy Október örökre öszr szeforrt V. L Lenin halhatat­lan nevével, mert ő volt a for­radalom lelke, egységbe tö­mörítetté és lelkesítette hős harcosait, bölcsen ve­zette és győzelemre vitte őket. S lám, az emberiség leg- újabbkori történelme már csaknem ötven éve fejlődik a Nagy Október eszméinek, a marxizmus—leninizmus dia­dalmas eszméinek hatására. Szovjet hazánk, a kommu­nizmust építő szovjet nép a kommunizmus építésében elért nagy sikerekkel fogadja Októ­ber 48. évfordulóját. A legendás hírű Auróra cir­káló 1917. november 7ri ágyú­lövése a világ első szocialista államának születését adta hí­rül. Most már nem egy, ha­nem tizennégy ország halad az Októberi Forradalom útján, építi az új, szocialista társa­dalmat. A szocialista világrendszer — amelyben több mint egymil- liárd ember él — megvetette a lábát három kontinensen: Eu­rópában, Ázsiában és Ameri­kában. A szovjet emberek ezekben az ünnepnapokban harcos októberi üdvözletüket küldik a szocializmust építő baráti országok minden dolgo­zójának. A szovjet állam kö­vetkezetesen küzd a szocialista VÍZEN AZ 1300 TONNÁS CEGLÉD : ::-T' :->y. államok egységének, testvéri barátságának és együttműkö­désének megszilárdításáért. Kommunista pártunk és a szovjet kormány tevékenységé­ben következetesen összekap­csolja a kommunista építés feladatainak megoldását az egész világ munkásmozgalmá­nak támogatásával. A Szovjet­unió megtett és megtesz min­dent, ami szükséges, hogy meghiúsítsa az imperialista ag- resszorok terveit, és megment­se az emberiséget egy új világ­háborútól. Kedves magyar testvéreink! A magyar munkásosztály, a dolgozó parasztság, a haladó értelmiség sok nemzedéke ál­modozott arról az időről, ami­kor a népé lesz a hatalom, amikor az ország minden ja­va az ő tulajdona lesz, amikor maga irányítja sorsát. A sza­badságszerető magyar nép szá­zadokon át senyvedt az ide­gen elnyomók és saját hűbér- urainak, földbirtokosainak igájában. A magyar dolgozók nemegyszer szítottak fölkelést, de ezeket mindig vérbe fojtot­ták. Nem ok nélkül kérdezte egyik versében Petőfi Sándor, Magyarország nagy fia, a sze­gények költője: »Van-e egy marék föld a magyar hazá­ban, / amelyet magyar vér meg nem áztatott.« Valamikor Petőfi Sándor, aki a magyar nép lelkiismere­te volt, őszinte keserűséggel mondta: »Nekünk nincs a vi­lágon testvémemzetünk, mely­től segítséget kérhetnénk, mely segítséget adna; egyedül ál­lunk, mint a magányos fa a pusztában.« Ha most élne a költ« szó varázslója, kétségtelenül azt mondaná: Van hű és önzetlen barátja a magyar népnek; a szovjet nép. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom oroszországi győ­zelme után a magyar proleta­riátus önfeláldozó küzdelem árán kiharcolta 1919-ben a Ta­nácsköztársaság kikiáltását. V. I. Lenin köszöntve a magyar munkások győzelmét, ezt írta akkor: »Magyar munkás elv­társak! Az a háború, amelyet ti. viseltek, az egyetlen jogos, igazságos, igazán forradalmi háború, az elnyomottak hábo­rúja az elnyomók ellen, a dol­gozók háborúja a kizsákmá­nyolok ellen, háború a szocia­lizmus győzelméért. Az egész világon a munkásosztály min­den becsületes tagja a ti pár­totokon áll.« Egyenlőtlenek voltak az erő­viszonyok, és a világreakció, nak sikerült levernie Magyar- ország első szocialista fórra- dalmát. 1919-ben Somogy és Kaposvár dolgozói a leghősie­sebben védelmezték a forrada­lom vívmányait. 1945. április 4-én, amikor a szovjet hadse­reg felszabadította a hitleri megszállás alól az utolsó ma­gyar települést is, újra győze­delmeskedett a szabadságért, a haladásért, a jobb életért küz. dő magyar dolgozók ügye. Már több mint húsz éve halad Magyarország testvéri népe az új, szocialista úton. A régi, ka­pitalista Magyarország agrár­ország volt, akárcsak a mi ha­zánk 1917 előtt. Húsz év alatt Magyarország fejlett ipari-ag­rár állammá fejlődött, az or­szágban lerakták a szocializ­mus alapjait. A magyar dolgo­zók nagy sikereket értek el a politikai, a gazdasági és a kul­turális élet minden területén. Ezeket a sikereket a magyar nép hatalmas erőfeszítéssel, al­kotó munkával érte el, ame­lyet a Magyar Szocialista Mun­káspárt vezet. Ezek a sikerek, kedves barátaink, az októberi forradalom, a marxizmus—le- nimzmus hatalmas eszméit, a szocializmus országaiban élő népek barátságának és testvé­riségének hatalmas erejét tes­tesítik meg a gyakorlatban. Minden szovjet ember együtt örül magyar testvéreivel a szo­cializmus építésében magyar földön elért eredményeknek. A szovjet embereket a legszoro­sabb barátság és együttműkö­dés fűzi a magyar néphez. Kö­zös népeink célja a szocializ­mus és a kommunizmus fölépí­tése. Kedves elvtáirsak! Engedjék meg, hogy még egyszer szere­tettel megköszönjem önöknek; hogy meghívtak bennünket er­re az ünnepélyre; teljes szív­ből új, dicső győzelmet kívá­nunk minden magyar bará­tunknak és testvérünknek a szocializmus építésében, jó egészséget és boldogságot éle­tükben. Nagy örömmel teljesí­tem egységünk katonáinak, őr­mestereinek és tisztjeinek megtisztelő megbízatását, ami­kor átadom az MSZMP So­mogy megyei Bizottságának azt a mellszobrot, amely V. I. Le­nint, pártunk és népünk veze­tőjét, a világ első szocialista államának megalapítóját ábrá­zolja, akit az egész világ dol­gozói nagy tanítójuknak is­mernek eL Az évfordulóhoz méltó ünnepi műsor A Magyar Hajó- és Darugyár angyalföldi gyáregységé­ben vízre bocsátották az »újszülöttet-«, a tizenkettedik 1300 tonnás Duna-tengerjárót. A hajót Ceglédről nevez­ték eL A Nagy Októberi Szocialis­ta Forradalom 48. évforduló­jának tiszteletére a Latdnka Sáhdor Művelődési Házban szombaton megrendezett ün­nepséget — mint vasárnapi lapunkban közöltük — műsor zárta be. A színháztermet zsúfolásig megtöltő közönség olyan igé­nyesen összeállított és elő­adott műsorban gyönyörköd­hetett, amely méltó volt a Nagy Októberi Szocialista Forradalomra való megemlé­kezéshez, s amely gazdag tar­talommal töltötte meg az ün­nepség második részét is. A Csiky Gergely Színház művészei: Bürös Gyöngyi, Pálfi Aliz, Fonyó István, Ró­zsa Tibor, Radios József, Var­ga Tibor; az Állami Operaház énekese: Réti József és a töb­biek: Tátrai Irma magánéne­kes, Lehota Dezső hegedű- művész; a Kaposvári Szimfo­nikus Zenekar Kása Sándor­nak, az Állami Operaház tag­jának irányításával; a kapos­vári Vikár Béla Kórus és a Táncsics Mihály Gimnázium Zákányi Zsolt tanár vezényel­te kórusa — mind forró és megérdemelt sikert arattak. Ugyancsak elismerés illeti azokat, akik a műsort össze­állították és megrendezték. Csajkovszkij, Verdi és Erkel áriái, Komját és József Attila versei, Hacsa turján hegedű- versenye, Mejtusz és Kéler ze-, nekari művei, Muradelli kó­rusműve méltó keretet adtak annak az ünnepségnek, amely- lyel Kaposvár város dolgozói a Nagy Októberi Szocialista Forradalomra emlékeztek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom