Somogyi Néplap, 1965. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-02 / 258. szám

oggiüéplap JMS7-MD fVr.-vei «U?áTTf4ílA fc^-MÜGYE' TANÁCS lAPJ A NINCS RÁ SZÜKSÉG? Nagyobb megbecsü ést a tabi járás könyvtárainak! (Tudósítónktól.) A tabi járásban mintegy 5400 beiratkozott olvasó láto­gatja a könyvtárakat. Ebben az évben több mint 66 200 kötetet kni'”?K-;Wo- r- szerveznek író-olvasó találko­zókat. Sajnálatos azonban, hogy több községben nincs lehetőség az olvasómozgalom fejlődésére. Tizenegy falu egy fillért se fordított könyv-beszerzésre az idén, sok helyütt igen mosto­ha körülmények között mű­ködik a könyvtár. Tizenkét községben iskolai tantermek­ben. Zicsen orvosi rendelőben, Lullán a tanács egyik irodá­jában, Sérsekszöllősön az or­vosi várószobában kölcsönzik az olvasnivalót. Karádon be­ázás miatt ki kellett költöztet­ni a könyvtárat egy magánház­hoz. Bonnyán, Fiadon, Kapo- lyon, Miklósiban, Nágocson, Somogyegresen, Torvajon és Törökkoppányban sem bizto­sították megfelelően a köl­csönzést, a könyvek raktáro­Teljes üzen a barcsi kukoricaszáritóban Kulturális politikánk azt követeli, hogy mind a tanácsi, gazdasági, mind a társadalmi szervek az eddiginél nagyobb anyagi és erkölcsi megbecsü­lésben, támogatásban részesít­sék a faltisi könyvtárakat. Október 15-én kezdték el a kukorica szárítását a Ga­bonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat barcsi tárházában. Azóta mintegy negyven va­gon morzsolt kukoricát szárí­tottak meg, és most is három műszakban dolgoznak. A munkát öt nagy teljesítményű, Farmer típusú géppel végzik. Az eddigi teljesítményekről és a további feladatokról Kő­vári Játios telepvezető tájé­koztatott bennünket. Induláskor átlagosan 38 százalékos víztartalmú kuko­ricát szárítottak, most 34 szá­zalékos nedvességtartalmú terménnyel dolgoznak, s ez megkönnyíti munkájukat. Na­ponta négy és fél vagonnyi májusi morzsolt kerül ki a szárítóból, ezt a keverőüzem­be. illetve a nagykanizsai meg a kőbányai sörgyárba küldik. Legtöbb szállítmány a barcsi Vörös Csillag Tsz-ből érkezik a telepre, de már hoznak ku­koricát Istvándiból, Babócsá- röl és a járás más községeiből is. Ezenkívül vagontételekben érkezik a termény a csurgói és a nagyatádi járásból. Anogy gyorsul a kukoricatö­rés üteme, úgy növekszik a telepre szállított termény mennyisége is. Legkevesebb gondjuk a barcsiakkal van, ők ugyanis morzsolt kukoricát HOZZÁÉRTÉS — Még egy kis terpentin kell hozzá. küldenek szárítani, mert kombájnnal takarítják be. Két műszakban annyi csö­ves kukoricát morzsolnak le a telepen, amennyit három műszakban megszáríthatnak. A mezőn is sokat szárad a kukorica, így lehetséges, hogy az eddigi napi kapacitást föl­emelik öt, öt és fél vagonra. Egyébként nemcsak annyi kukoricát fogad az üzem, amennyit nyomban megszárít­hatnak, hanem tartalék kész­letről is gondoskodnak. A vállalat barcsi telepén 250— 300 vagon csöves kukoricát is elhelyezhetnek. Várhatóan még a jövő év első hónapjai­ban is szárítanak idei termé­sű kukoricát a barcsi telepen. A szárítás úgyszólván telje­sen gépesített, a három mű­szakban kilencen foglalatos­kodnak a berendezésekkel: minden műszakban két fűtő és egy gépkezelő dolgozik a szárítóban. Az idén már 300 vagon gabonát is szárítottak ezekkel a gépekkel. Tavaly csak kukoricaszárításra hasz­nálták őket — csöves kukoricát morzsoltak le és szárítottak itt —, azonban akkor még sokkal több em­beri erőre volt szükség. A te­lepvezető tájékoztatása szerint jövőre az üzem bővítésével és új gépek munkába állításával az ideinek csaknem kétszere­sére emelkedik a telep kapa­citása. Cikkünk nyomán Új víztárolót szerelnek föl Lapunk október 6-i számá­ban szóvá tettük, hogy a ka­posvári Aranyfácán Vendéglő­ben piszkos vízben mossák el a poharakat. Cikkírónk java­solta, hogy szerezzenek be na­gyobb víztartályt. A Somogy megyei Vendéglátó Vállalat egyetértett glosszánkkal. tJj víztárolót szerelnek föl az Aranyfácán Vendéglőben, hogy megtarthassák az egészségügyi előírásokat, a poharakat tiszta folyó vízben moshassák eL A házmester ellenőrzi a szenesaknát Felelőtlenség című írásunké­ban arra kértük az illetéke­seket, hogy szüntessék meg a pincébe zuhanás veszélyét a kaposvári Kossuth Lajos tér 5. számú ház előtt. fnke Sándor, a Kaposvári In­gatlankezelő Vállalat igazgatója azonnal intézkedett, lrá&ban hív­ta fel a házfelügyelő figyelmét, hogy használat után helyeztesse vissza a szenesakna tetejét a la­kókkal. Mindennap többször el­lenőrizze, rajta van-e a tető a szenesaknán. Több mint egy hónap óta áll Gálosfa határában ez a földgyalu. Vajon nincs rá szükség? Pedig jó volna, ha a környék földútjait javítaná — mondják a gálosfaiak. GYURA GYAKOVICS Mártírhalálának 35. évfordulójára Ifjú tavasz volt. Szellő nó- tázott a nádak füttyös szá­ján, s fönn a nyárfán, mely gyöngyharmattól volt ékes, rigó énekelt. Az égen köny- nyű felhővitorlák úsztak, és valahol a kéklő messzeség­ben acélmadár zúgott. Reg­gel volt, pirongó szürkület. A sejt a város mögött, a víz partján, egy villám sújtotta öreg fűzfa mellett találko­zott. Ott volt a szemüveges, éles szemű Polgár András, a vékonydongájú Siska Fe­renc bádogos, a keszeg kis suszter, Halasi meg a fele­sége és én. Gyura Gyako- vics, aki ez időben érkezett vissza a moszkvai pártisko­láról, közénk ült a Duna- parti fűbe. Toldi Miklós-ter- metével kivált közülünk, je­lenléte erőt sugallt belénk is. — Hát itt vagytok, elvtár- safc, mind az öten, itt. Ügy látom, a félelem nem tört le közületek senkit... — így beszélt, melegség áradt sza­vából, barna, markáns ar­cából, szénfekete szeméből öröm sugárzott. Beszélt a szovjet földről és népéről, ahol két évet töltött. Megfe­szített erővel tanult. Jól is­merte a Világpolitikai ese­ményeket, de sokat tudott az itteni dolgokról is. Boszniá­ról, Szerbiáról, a vajdasági helyzetről... Minden érde­kelte: család, kenyér, mozga­lom. Amíg köztünk volt, véd- tük, óvtuk; mikor elvált tő­lünk, arra kértük, hogy na­gyon vigyázzon magára, min­denütt résen legyen, mert ‘hínáron, ingoványon jár ... Ö mosolygott. Ó, hogy ez milyen mosoly volt? Erő, hit, és valami szent gyűlölet­féle volt benne. A spiclik és köpök csúfhadát, a börtönt, a jugoszláv királyi kor­mányt, mely nagy pénzt tű­zött ki a fejére, megvetette. Továbbment. Bejárta az or­szágot. A szíve vérzett attól, amit látott: az egyszerű em­ber, ki nemrég a háborúban vakon, bután a vérét ontot­ta, most lerongyolódva, ke­nyér után lohol, küzd, szen­ved a kényszerű dologtalan- ságban. És ki törődik vele? Ment, bújkált szülőföldjén, tigrisek között. A párt, mint vihar dúlta búzarendek, szét volt zilálva. Ö a dúlt rendeket vasizmok­kal, lágy marokkal talpra állította. A szegények, mint forró lehű szél, suttogva, szeretet­tel beszéltek róla. Híre az urak közt jeges félelmet kel­tett. De egy ködös hajnali találkozón az árulók megles­ték és besúgták. Gyura Gyakovics «-lebu­kott-« ... Először szép szóval pró­bálták »-jó útra« téríteni, az­tán itallal akarták a lábáról levenni, és hogy szóra nem bírta sem bor, sem ravasz­ság, jött a nő... a pénz... Éjjel-nappal vallatták. Majd megvadultak, ütötték, rug­dalták, izmos két karját tő­ből kicsavarták. Égették a talpát, égették a körmét: »►Beszélj, te szörnyeteg!« És mikor már félig agyon­verték, kést hoztak ... Napok múltán ronccsá tört holttestét künn a mezőn bé­resek találták meg. Fájt lel­kűknek a vesztett vezér, a testükből kitépett hús és vér. S mint viharban a tűz, ter­jedt a hír: »»Megölték Gyura Gyakovicsot!« Másnap leállt sok-sok gyár, még aznap lefogtak sok száz proletárt. A gyászhír, a fu­tótűz mindenhova elért. Ka­szát fenve gyászolt a vajda­sági zsellér, kaszát fent a rengeteg föld nélküli pa­raszt, és a fekete hegyek alatt zsandárt vert a pász­tor ... A tömlöeök megtel­tek. Vérüszkös köveken, hangos jajszó nélkül, kövült öklökkel gyászoltuk őt. De a mártírok örökké él­nek, itt maradt ő nekünk példaképnek. Somogyi Pál soao/c Talán sokat gyalogolt? Napóleont sokszor meg­keserítette, hogy Josephi­ne császárnő élénken ér­deklődött mindenféle di­vatújdonság iránt, és ren­geteget költött ruházatára. Annak ellenére, hogy rendszeresen csinos össze­geket fordított az öltöz­ködésre, mindig kellett még külön pénzt is kérnie volt férjétől. Volt olyan év, hogy 525 pár cipőt vá­sárolt. Monokinis sátán Bajorországban hatal­mas felháborodást keltett egy hittankönyv. Egy ag­gódó apa csemetéjének hittankönyvében fölfe­dezte, hogy a pokolbeli sátánt a könyv lapjain meglepő módon csábos női körvonalakkal — és ráadásul — monokiniben ábrázolták. Több szülő egybehangzó állítása sze­rint: >»A gyermekek irtóz­nak a női ördög képétől olyannyira, hogy szinte ki sem merik nyitni a hit­tankönyvüket ...« (Bizto­san jól ismerik ezek a szülők csemetéik valódi nézeteit?) A bajor kultuszminisz­térium, amelyhez az ügy­ben fordultak, kijelentet­te, hogy az ördög nemi hovatartozásának kérdésé­ben nem illetékes, és a panaszokat a müncheni püspöki hivatalhoz utasí­totta. Anekdota MUNKÁCSY MIHÁLY egy okoskodó bírálója azt a megjegyzést tette, hogy a Zálogház című fest­mény jobban magára von­ná az emberek figyelmét, ha egy nőalakját szebb­re festette volna — Azt hiszi — kérdez­te Munkácsy —, zálog­házba járna az, ha szebb volna? Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztős WIRTH LAJOS. Szerkesztőség? Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzőnk meg és, nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. EJ*®* fizethető a helyi postahivatal*?*10131 és postáskézbesítőknél • Előfizetési díj egy hónapi?'* ^ ***• Index: 25067. Készült a Somogy megye-1.. Nyomda­ipari Vállalat kaposvári1 üzemében, Kaposvár. Latinka sá;ncior utca 6­FÖLTÉTLBN TEKINTSE fl EG a televíziók és az OTP-részIetakcióbaii kapható elektromos háztartási gépek, rádiók, lemezjátszók és járművek BEMUTATÓJÁT. A bematató november 4-től 7-ig tekinthető meg a szakszervezeti székházban. Nyitva naponta (péntek este kivételével) 8-tól 20 órái f&* A televíziók üzemelés közben megtekinthetők. Somogy megyei Iparcikk­kiskereskedelmi Vállalat, 'Kaposvár. (ff 38)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom