Somogyi Néplap, 1965. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-05 / 261. szám

Péntek, 1965. november 5. 3 SOM rVINÉPLAP /1k mikor csaknem há- /m rom éve Csurgó / / m községi és járási C. vezetőivel beszél­gettem a járási székhely múltjáról, fejlődésé­ről és jelenéről, nem sok jót mondhattak. — A legelhanyagoltabb járá­si székhely ... Valamire való középület az elmúlt tíz év alatt alig épült. Nem szapo­rodott a családi házak száma sem, az emberek inkább el­mentek innen ... Nincs busz­váró, a felnőttek és a gyerekek is kénytelenek a szabadban vagy a vendéglőben várakozni. Nagyon kellene egy mentőál­lomás, mert amire Kaposvárról vagy Kanizsáról ide ér a men­tő, meghalhat a beteg... A községen átvezető poros út miatt nyáron az ablakokat nem lehet kinyitni ... Kevés az iskolai tanterem, és a meg­lévők is korszerűtlenek ... Nagy szükség lenne néhány szolgálati lakásra, pedagógu­soknak és más szakemberek­nek. Hosszan sorolták még, mi minden kellene. Elmondották közben azt is, hogy mi az, amit saját erőből, a község A község egyik új büszkesége, a buszváró. tetszetős épület hívja fel ma­gára a figyelmet. Ha a sétáló idegen először nem is tudja, hogy milyen célt szolgál, ha­mar rájöhet az épület elé gör­dülő fehér mentőautóról... A Korszerűsítik a Faipari Vállalatot. buszvárót és a mentőállomást is nemrégen adták át rendel­tetésének... Mindkettőt a já­rás községeinek összefogásá­lakóinák összefogásával akar­nak megvalósítani, s mihez kérik az állami támogatást. Akkor ügy tűnt nekem, hogy oiyan álmodozások ezek ... ... Széles, korszerű, bár­melyik nagyvárosnak is dí­szére váló útra kanyarodik az autóbusz, nem sokkal azután, hogy az állomás elől utasok­kal megrakva elindul. S aki régebben járt Csurgón, meg lepődik, hogy nem áll meg í Korona Szálló és Éttererf előtt, hanem továbbhajt a Petőfi Sándor térre. Hatalmas fák alatt tetszetős, modem buszállomás várja az utaso­kat. Tisztaság, kényelem min­denütt, s a hűvös őszben kel­lemes melegben tölthetik ide jüket a buszra várók. Olcsó büffé is működik: szendvics, péksütemény, vagdalt hús, söi és bambi kapható benne. Csupán egyvalami hiányzik a szemnek: nem lát sehol vi­rágágyakat vagy modern vi­rágtartókat ... Alig több mint száz mé­terre innen, a Baksay utcában val építették, nyolcszázeze* forintot költöttek rájuk. Harminc házhellyel új ut­ca is született: a Virág utca. Alig két esztendő alatt csak­nem teljesen beépítették: nyolc ikerlakásos állami ház és ugyanannyi családi ház építését fejezték be. De nem­csak ez mutatja, hogy az em­berek már nem akarnak in­nen elmenekülni, hanem vég­legesen letelepszenek, de az Eötvös, a Kossuth, s a Dan- kó utca új házai és a még épülő új otthonok is. A fejlődés, a gazdagodás je­leit látni mindenütt... Befe­jezés előtt áll a fürdő építé­se. A kismedencével elkészül­tek, s ha az időjárás közbe nem avatkozik, decemberre kész a nagymedence is. Jö­vőre működik már a fürdő, s több mint harmincéves kí­vánságuk teljesül ezzel á község lakóinak. Tovább korszerűsödik, fej­lődik a Faipari Vállalat: idén 7 millió, jövőre pedig 30 mil­lió forintból új épületeket emelnek, s ezzel újabb mun­kaalkalmakat teremtenek a község lakóinak. Lesz hol ta­nulni a leendő mezőgazdasági szakembereknek is: az utolsó simításokat végzik az új me­zőgazdasági szakiskola épüle­tén. Érthetően büszke az elért eredményekre Bertalan József, a járási pártbizottság első tit­kára. — Az utóbbi két-három év­ben többet fejlődött Csurgó, mint azelőtt tizenöt esztendő alatt Azért sikerült régi ál­maink jó részét megvalósítani, mert együtt dolgoztunk ezen nemcsak Csurgó, hanem a já­rás lakosságával is. Hasonlóan vélekednek a községi tanács vezetői: Bóka József elnökhelyettes és Pa­lis József titkár. hálózatot építettek, ezen kí­vül egy gázcsere-telepet is saját erőből, 150 000 forintért Korszerűsítették a közvilágí­tást, az ostomyeles higanygőz­lámpák felszerelésére 540 000 forintot fordítottak. (Kár. hogy megfelelő égőket az egész országban nem kapnak.) Hamarosan befejeződik az 1- es számú általános iskola kor­szerűsítése, ami csaknem egy­millió forintba kerül. Előbbre lépett Csurgó, s ebben sokat segített a 24 fő­vel induló, de ma már több mint 500 embert foglalkozta­tó Napsugár Ktsz és a föld­művesszövetkezet is. A Koro­na Szálló és Étterem átalakí­tására 1,3 millió forintot köl­tött az fmsz. Korszerű étte­rem, bisztró, eszpresszó léte­sült, ahol esténként hangula­tos zene mellett szórakozhat­nak a vendégek. Sokkal jobb Befejezés előtt a mezőgazdasági szakiskola építése. Valóban sokat kapott, ha­talmasat gazdagodott az utób­bi években Csurgó: a fürdő 4 millió forintba került, az ál­lami ikerlakásokra 1,7 mil­lió forintot költöttek. Építet­tek egy orvoslakást is 220 00C forintért. Hét és fél kilomé­ter hosszúságban vízvezeték­lett a konyha, s megváltozott a kiszolgálás színvonala is. Javított az fmsz a húsellátá­son: idén 200 saját hízlaiású sertést adták közfogyasztásra, jövőre pedig már kétszázöt­venet adnak. A napokban megkezdik az emeletes, egy­millió forintba kerülő ruháza­ti áruház építését és tavasz­ra befejezik a munkát. Ha ez megvalósul, a többi üzle­tet is fejlesztik, korszerűsítik — tájékoztatott dr. Horváth Béla, az fmsz elnöke. A régi szállodából jövőre állandó bú- tor-mintatermet létesítenek és korszerűsítik az önkiszolgáló élelmiszerboltot is. Mindkét munkával május 1-re készül­nek el. Hat évtizede lakik a köz­ségben Varsányi Mihály vil­lanyszerelő kisiparos. Nagyon sok csurgói véleményét tolmá­csolta szavaival: — örülünk községünk gaz­dagodásának, hiszen mindez a mi érdekünkben történik. Csurgó az utóbbi években megindult a városiasodás út­ján... Varsányi Mihály azonban nemcsak tétlen szemlélője községe alakulásának, hanem egyik szorgos, önzetlen mun­kása is. Rajta kívül még so­kan vannak, akik hasonlókép­A bizalom mércéje MA MÁR SENKI SEM FO­GADJA el azt a régi felfo­gást, hogy a hivatalhoz úgy is megadja a teremtő a szükséges észt, de arról még mindig so­kan megfeledkeznek, hogy a rátermettség egymagában edes-kevés ahhoz, hogy valaki jó vezető legyen. A szellemi képességek, a felkészültség, sőt még a rutin, a tapasztalat sem minden, sok kell még ahhoz, amit úgy nevezünk: a vezetés művészete. A sok közül ma csak egyről essék szó, amely talán az összes között a leg­fontosabb: a vezetők és a be­osztottak közötti bizalom. Rit­ka kincs és soha nem alakul ki magától. Nem elhatározás, ügyeskedés kérdése, nincs rá pontos recept — nem is lehet hisz gyakran többszáz vagy többezer emberről van szó, és ők sem küiön-külön, hanem együttesen alakítják ki azzal az egyetlen egy vezetővel szemben, aki ráadásul még igen gyakran kényszerül nép­szerűtlen intézkedésekre, mert fegyelmeznie kell, »karba kell tartani« a normát; aki maga is ember, tehát neki is van rossz tulajdonsága, hibája; ő is té­ved és ő sem szereti tévedését beismerni. Mégis — számos példa bizo­nyítja, hogy a szigorú, követ­kezetes, kemény kezű vezető ií lehet népszerű; a bizalom nem zárja ki, sőt feltételezi a kö­vetkezetességet és a rendet Pontosan akkor támadnak ba­jok egy-egy kollektívában, ha a vezető hol hideg, hol meleg — ahogy mondani szokták —, vagyis ha egyszer elnézi, más­szor megbünteti ugyanazt a hi­bát. Különösen akkor okoz ez komoly gondot, ha az effajta különbségtétel emberekhez igazodik, tehát ha kialakul a benfentesek, a liblingek köre, akikre más szabályok és köte­lezettségek vonatkoznak, mint az üzem, vagy a hivatal többi dolgozójára. Ne is csodálkoz­zon aztán senki, ha ilyen kivé­telezések után megindul a sus- mus, a »folyosó agitáció«, és elkezdik találgatni, vajon mi­ért elnéző az igazgató x-el, mi­ért tesz kivételt a főmérnök y-nai? Ahol pedig felüti fejét a pletyka, az intrika, ott a bi­zalom — a vezetők, és az egy­más iránti is — egycsapásra megszűnik, és ez már komoly bajok forrása lehet. Gyakori hiba az is, bár a ve­zetőknek mindenről és min­denkiről helyes, megalapozott véleményük van, azonban ezi gondosan véka alá rejtik, el­hallgatják, vagy ha szólnak róla, sohasem az előtt, akiről szól. Nem könnyű persze min­dent szembe mondani, az igaz­ság — még a megalapozott igazság is gyakran fáj, a nyíl­tan elmondott bírálatot nem mindig fogadják szívesen, a megbírált beosztottal esetleg vitatkozni kell, és az nén- mindig vezet jóra. Mégsincs más megoldás, mert a bizalom légköre elképzelhetetlen az őszinte, nyílt véleménymondás nélkül. Ne is várjon bizalmat mun­katársaitól az a vezető, aki maga nyílt keménységgel min­den esetben megbírálja, le­hordja a hibát elkövetőket, maga viszont semmiképpen sem tudja elviselni, ha beosz­tottai megbírálják. MÉG ROSSZABB A BICIK­LIZŐ VEZETŐ — bocsássanak meg érte, de itt-ott még akad belőlük —, aki, ahogy a szó­lás mondja: lefelé tapos, föl­felé hajlong. Igenis vannak esetek, amikor a gyár, a hiva­tal, a kollektíva érdekében ellent kell mondani a felsőbt szerv vagy képviselője véle menyének, előfordulhat, hogy a tényleges vállalati érdekei meg kell védeni a vélt felsőbb érdekekkel szemben. A be­osztottak éles szemmel figye­lik, hogy mit tesz ilyenkor az igazgató, van-e bátorsága és gerince, hogy kiálljon a jó ügy mellett. A hétköznapok gyakorlatában persze több­nyire ennek éppen a fordí­tottja szokott történni, a vál­lalati érdekeket sajnos, ma még nagyon sokszor és indo­kolatlanul állítják szembe az országos, átfogóbb érdekekkel, de azért jó néhány példát le­hetne felsorolni az előbbiekre is. Van egy terület, amelyre különösen vigyázni kell, mert ha itt elvéti a vezető, akkor igen nehéz lesz! visszabillen­tenie a megingott bizalmat A vezetői példamutatás kis és nagy ügyekben egyaránt a vezetés sarkköve. Erre is van egy jó mondása a magyar nyelvnek: — Aki bort iszik, ne prédikáljon vizet. — Le­egyszerűsítenénk a dolgot ha például egy mérnöktől olyan fajta példamutatást kö­vetelnénk, hogy fogja meg a lapát nyelét és segítsen a ku­bikusoknak, mert a példamu­tatást elsősorban és mindenek előtt saját munkájában vár­ják el tőle munkatársai. Ha ebben precíz, pontos és igé­nyes, akkor mindenkitől el­várhatja, hogy ő pedig a sa­ját munkáját — tehát a ku­bikos a földmunkát, a gépke­zelő a gépkarbantartást, a könyvelő a nyilvántartást — végezze jól, pontosan és igé­nyesen. Lehet, hogy nem szól­nak, de háta mögött ha mást nem tesznek is, megmosolyog­ják azt a vezetőt, aki a reg­geli késések perceit számon- kéri beosztottjaitól, de jó ma­ga esetleg félnapokat csúsz­tat, kikapcsolódás vagy repre­zentáció címén. A régi urak­nak volt erre egy vitatható, de annál többet emlegetett la­tin mondásuk: Quod licet Jo­vis, non licet bovis —, ami nem egészen pontosan azt je­lenti, hogy amit szabad az úrnak, nem szabad a paraszt­nak, amit egy vezető megen­gedhet magának, beosztottjai már nem, mert hát azért még­sem kerülhet a csizma az asztalra. Igen egyoldalú ez' az álláspont és csak egy ici-picit igaz. A nagyobb felelősség, természetesen nagyobb hatás­kört, több jogot is jelent, de ezt sohasem szabad összeté- veszteni az egyéni, emberi-er­kölcsi magatartással, amely­ben éppen fordítva: a veze­tőktől általában többet vár­nak, mint az egyszerűbb mun­kástól vagy beosztottól. Utoljára hagytam, már csak fontossága miatt is a biza­lom megteremtésének és megőrzésének olyan fontos eszközét, mint a szigorú és következetes ellenőrzés. Té­ved, aki azt hiszi, hogy a bi­zalom egyben felelőtlenséget is feltételez. Márpedig az a vezető, aki rosszul értelme­zett tapintatból, a bizalmat féltve elhanyagolja az ellen­őrzést, lényegében felelőtlenül vezet, és éppen azzal veszti el a bizalmat, hogy rossz gaz­dának bizonyul, mert nem vigyáz a közvagyonra, nem el­lenőrzi a kiadott munkát, nem tartja kézben az általa vezetett intézményt. HOGY IS MONDTUK AZ ELEJÉN: az ész, a rátermett­ség még nem minden, a jé vezetőnek ahhoz is érteni keli, hogy megteremtse és megőrizze a bizalom légkörét. Vasvári Ferenc pen cselekszenek: Drimmeí József tűzoltó parancsnok, Szabó Imre és Horváth István tanácstag a lakosság szerve­zésében és a csatornahálózat elkészítésében mutatott pél­dát, Hubay Sándor, a járási tanács dolgozója társadalmi munkában készítette el e mentőállomás tervrajzait. Még hosszan lehetne sorolni azokat az embereket akik nemcsak várnak, hanem ad nak is községüknek. Társadalmi ügy lett Csur­gón, hogy fejlődjön, előbbre lépjen a község. S hogy idáig eljutottak, az a járás és a község vezetőinek, meg s község és a járás lakói össze­fogásának eredménye. Előző riportom végén azt írtam: megérdemlik a segítsé­get a csurgóiak, mert nem­csak a készre várnak, hanem önmaguk is sokat tesznek köz­ségük gazdagításáért, fejlesz­téséért. Ezt kell elmondani most is. S ez az ami az ál­lam nyújtotta támogatás mel­lett segített abban, hogy Csurgó kiemelkedjen a tes- pedésből, meginduljon a fej­lődés útján ... Gyakorlatoznak a tűzoltók — indulásra vár az autó dg otthonuk előtt. Szalai László

Next

/
Oldalképek
Tartalom