Somogyi Néplap, 1965. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-21 / 275. szám

Vasárnap, 1965. november 21. 8 \ SOMOGY I NÉPLAP AZ ELSŐ HÉTKÖZNAP S zinte a tenyerén hord- gott. Igazán jóképű srácok — Láttad ezt a lányt? — hoz szorította Mártát, és me ta eddig az élet. voltak, ök is feltűnően köny- kérdezte Miklós. lengette valósággal, egy kicsit Most is egybeesett nyen öltözködtek. Rövidnad- Márta csak intett a fejével m«g is sajnálta. A műúton a szabadsága, a mé- rágjuk csupaszon hagyta sző- {jgv látszott hogy ajka meg- mentek Fonyódliget felé, és zeshetük és a július rös lábszárukat. íme, rokon merevedett, mintha neon bír- testével próbálta felfogni a na egy szót sem kiejteni. Balaton felől meg-megújuló - Pesti lány. Itt szoktak szélrohamokat Ügy rémlett , _ - nyaralni Maid megismered nekl’ hoSy a túlsó partról a mellett. A hosszú, ki jenek. Ügy ^ látszd^ gondolta, ^ost aí^rtmn ner^ fon ’ Badacsony fújja rajuk a szél­végi kánikula. lelkek! Ösztönösen szinte ör Ott állt sort a fonyódi tej- dögi kedve támadt, hogy fáj bolt előtt, a kikötőhöz vezető dalmat okozzon újdonsült fér tos és nem sürgős .. nyári ismeretség .. . Nem volt abban semmi kü­lönös, amit Miklós mondott. Mártát mégis a végsőkig elke­gyózó sor vége egyre nőtt mö hogy a férfiak nem érdemel- götte. A szűkre szabott, nyári nek más elbánást. Talán Mik- elárusító bódéban csak az el- lós sem különb, mint a többi, adóknak jutott hely. A vevők Ügy érezte, hogy bőséges oka kint álltak a szabadban, a van erre a viselkedésre. Mik- pult előtt. lós fülig szerelmes volt bele. Vasárnap reggel, és ennyi Se látott, se hallott, ha vele serítette. Úgy érezte, mintha ember akar tejet venni! Mi- lehetett. Leste minden kíván- elvesztette volna maga alól a lyen jó, hogy ez a szemüveges ságát. Azért is ment hozzá, talajt. A biztonságot, hogy fiatalember olyan gyorsan dől- mert mindig olyan férfiről áb- Miklós az övé mindörökre, es gozik! Vannak már azért olyan rándozott, aki még a gondola- senki másé. Nem is Veráról elárusítók is, akik lesik a ve- tát is eltalálja. Hogy ez egy Volt szó Azt se tudja róla, IŐnH-fn^tót’vfrÍ“ek’~, SZé? "aPOn ^ inferflten hogy kicsoda. Valahogy ebben mindig kedvesek, másodper- szól rá, vagy parancsolgat^ ne- & hangiratában úgy érezte, fedtek egymáshoz. Akkor döbbent meg, amikor Tavalv vihart- mint egy hatalmas ven­tillátor, fülsiketítő csikorgás­sal forgatva sebes örvénnyé az egyébként szelíd, szinte tehe­tetlennek látszó levegőt. Csak a szélről meg az idő­járásról váltottak néhány szót. Miklós ismét a tavalyi nyár­ra gondolt. Hol volt akkor még Márta? Aztán mikor megis­merkedtek, milyen gyorsan, szinte ellenállhatatlanul kö­cek alatt számolnak, s min- ki, mint a gyereknek! Nem den villámgyorsan pereg a ez már több volt a soknál. Ezt hogy jöhet egy olyan nő — kezük alatt. nem lehet csak úgy simán le- akár Vera, akár más valaki —, Felesége ott ült a bordóvö nyelni! Ezt vissza kell adni. akj elveheti tőle Mlklóst. rosre festett pádon. A felesé- Mellekes volt neki, hogy , , , ge? ... Ezt is meg kell majd Miklós milyen gyorsan halad Hangtalanul mentek egymás szokni. Ahogy ott ül sortban, előre a sorbaállók között. Rá mellett. Nem fogták egymás felsőtestére feszülő vakítóan se akart hederíteni,' hogy mit kezét, mert Márta nem muta­fehér blúzban, az arca inkább csinál. De egy öreg reszketős tott rá semmi hajiandóságot. gyereklányére emlékeztet, kezű asszony leejtette tejes- , , , Most először érez valami ha- kannájának fedelét Miklós Miklós karon fogta felesége., Mártára ragfélét irányában. Csak úgy mögött. A zajra mindenki oda- amit csak ntka alkalomkor nezeu íviariara. lopva, a szeme sarkából néz nézett. Miklós fölvette a kan- szokott tenni. Érezte, hogy kérdezett semmit. Aztán rá. Olyan, mint egy szófoga- nafedőt, udvariasan oda nyúj- tegte remeg a hidegtől. Ezért sőbb az anyósával ült kettes­datlan gyerek! Hiába mondta tóttá a néninek. Dús, fekete . , magához szorította ben az asztal mellett, neki, hogy hideg van, és ve- haját, ami lehajoltában a hóm- átkarolta, magahoz »ontóttá. mondtad még. Mi.k. gyen föl ő is melegítőt. Ügy lokába esett, gyors mozdulat- De szorítása most valahogy ér- Nem mondtad meg Mik tett, mintha egyik fülén be-, a tál hátrasiimította. Ahogy most zékeüennek és hatástalannak loskam, hat boldogok vágy­másikon meg kiengedné a sza- fölemelkedett, Mártának — tűnt mindkettőjüknek. tok? Hogy érzitek magatokat?... vát. Ha a káröröm élvezet, ak- mert ő is odanézett feltűnt, . ,- • örültök egymásnak? —< kér­*» — *>“* -5 ^ «1. - anyóM. — Ö, nagyon — felelte Mik­előző este megérkezett az anyó­sa, és először hallotta fél fül­lel. hogy Márta komisz, he­ves hangon beszel az anyjá­val. Az udvarról hallotta a szóváltást. Ruháról meg öltöz­ködésről volt szó. Csodálkoz- de nem ké­nézte, hogyan szorítja össze derűs mosolvú ember az combjait, hogyan lúdbőrözik Miklósa. Igen ám, de ez az rának. Jó pofa lány volt ez a a Balaton felől üvöltő széltől, enyhe érzés csak egy pillanat- Vepa Sokat t^colt Vele Még a vállát is összébb húzta, ig tartott. Mert mint a darazs nyáron a fonvódi Rianás­és mellei veszedelmesen bököd- fullánkja, úgy szúrt bele ték belülről a blúzát. Ó, azok szentül úgy érezte, pontosan a a ravasz melltartók — gon- szíve közepébe — a féltékeny- dolta magában, és hirtelen, ség mérges marása, mint kellemetlen meglepetés, a T ~T era, te itt? — legfájdalmasabb féltékenység \/ hallotta Miklós mar a belsejébe. Fáj, fáj ez —— \ hangját, amint az új érzés. Türelmetlenségé ben csaknem szétrobban. Két ban és a Gyöngyhalászban De torkán akadt a szó, amikor lós. Az anyósa elérzékenyült. Miklós tudta róla, hogy a ra­jongásig szereti egyetlen lá­látta, hogy felesége a tejbolt nyat előtt ízléstelenül kokettál az­zal a két fiúval. Most is, hogy az előtte álló nő egymás mellett mentek, és rá­hátrafordult fe- nézett Mártára, úgy tetszett —Tudod, Miklós, az én lá­nyom jó gyerek ám, szeret téged is meg engem is na­gyon ... De néha hihetetlenül sem volt olyan szép, mint ép- nyárban' Mert biztosan köny' nyelműsködött.... Legyél hoz­pen ma reggel. Mint egy dur- cás esitri, úgy viselkedett. Rö­vidre vágott szőke haja alig­vigyorgó arcú fiú áll a fele- léje. No, nézd csak, itt állsz neki, hogy ez a kis zsenge fia- makacs’ önfejű. Látod, most Bégétől nem messze. Tejet isz- előttem, és én meg sem ismer- c is milyen náthás a meleg nak, és kiflit majszolnak. Köz- lek ezzel az új frizurával és lalasszo - a telan sotld' ——- ------ - • —­b en az asszonykát fixírozzák a ebben a bő melegítőben, legteljesebb nyíltsággal. Ügy Márta legalább 45 fokkal el­tűnik neki, hogy csak a mellét fordította fejét ettől a látvány­nézik — majd kiesik a sze- tói, de azért mindent látott, műk! — , és ez a kis asszony Vera Miklós mellé állt. Szin­milyen kacéran néz rájuk! te hozzásimult a melegítőjé- allS kandikait elő a szorosra Mártában — a kis fiatalasz- vei. Mind a ketten jól felöl- kötött fejkendő alól. Érdekes, szonykában — is forr a düh. tözködtek a hideg ellen. Mint- feltűnően jól állt neki, hogy a Hogy ezt is meg kellett érnie, ha ezek is rokon lelkek volná- kendővel a hogy ilyen durván bánjon ve- nak. ÉS mit tudnak annyit be­le az ő Miklósa, ez az aranyos, szélni? Szörnyű ez a sorbaál- Kgesz alakja így ruhában sok- jóképű fiú! Ha megesküdött is lás! Miért nem tudják leg- kai kislányosabb volt, mint vele, mégiscsak olyan fiú ő, alább ezt megszüntetni? mondjuk fürdőruhában Meg­m-tatÖbbLn6tlT..férfÍ- aSk; Martáb<? ,csa,k beszéd*«®!*- jelent arcában egy szenvedő rol tudja, hogy könnyű őket nyok jutottak el: vonás, arai széppé, meg A zá néha azért szigorú is. . Tudod, mintha a bátyja len­nél. ... Az egész tavasz úgy ment el, mint egyetlen ünnep­fülét is lekötötte, nap... M«t meg úgy érezte. mintha valami hétköznapi fel­adatra hívta volna fel a fi­gyelmét az anyósa ... kis villa elé értek. Anyósa már fölkelt. Az ablakon keresztül látták, hogy a szobá­ban szorgoskodik. Megálltak egy pillanatra, fürkészve néztek egymásra. Hidegen, idegenül. még csak tekintetére sem ér- 'TéléletékeT adott íf1!yen nap Taa.> da idő van. S amikor mégis demesítette Verát, mégis pon- {L a tavaM nvárra dßondolt “ ^°lalt 7** Miklós fel­kiugrott az ágyból, és lábujj- mdta róla, hogy hátul- a többiSr«!lányra OCf^Va a. kfnyelmetlen hely­hegyen mögeje surrant, milyen ról feltupírozott, aranysárga ^ eg abáró °airL Milyen gond zetbo1, CSak hogy mond‘ !frP!^n°StaÄ vMe haja' feltÜn0en.„,ZLlárktk Sra8n S nyk voÍ! Már- Watt4 ti™ szeme van’ Miklóssal csak- tát akkor még csak látásból is- Mmdjartgyanut fogott Ilye- nem egyforma magas. Olyan merte Aztán télen a bál, kö- nek a férfiak, ilyen onzok No, jó alakú, már ahogy a mele- éledésük és hirtelen szerel- ízinté 5^dben meg tehetett állapíts- mük, mely elragadta őket. mint a forgószél. leszerelni a fiatalságával és _ Nagyon megemberesedtél, egy kis barátságos mosollyal. Miklóska Emlékszel? ... szokottnál is szebbé, az arcát De milyen hangon mondta ne- Kár, hogy előbb nem találkoz- egy kissé asszonyosabbá tel­ki Miklós ma reggel, amikor tunk... te nesztelenül ki akart lopózni a Reitélv marad hogyan tör- ..... .. . szobából, hogy csak maradjon tént, de tény az, hogy Márta J^^deményez^d^Má^ Íd< az agyban, mert rettentő ron- még csak tekintetére sem ér- ÄÄÄott -“JElT* majd ő megmutatja hogy kivel van dolga. Szinte sírni szeretett volna, hogy ilyen hirtelen vége lett a for­ró nyári napoknak, és fárad- 20 gyorsan dolgozott, hatatlan, komisz szél csapta Miklós elbúcsúzott Verától, szembe, amint az ablakon ki- _ Kiváncsi vagyok a felesé- nézett. De most már tudta, _ . , hogy csak azért sem veszi föl gedre _ nauotta Mana e0e a melegí őt. Még ha megge- szen tisztán Vera utolsó sza bed a hidegben, akkor sem! vait. Erre aztán újabb kese- Edesanyja, aki kijött szom- iepte meg. Hát miért bat este, hogy jó vasárnapi mutat ia be neki a felesé­ebédet főzzön nekik, és estére nem mutatia be neKi a telese liazapakolja őket, az előrzobá- gét? Márta így morfondírozott: ban aludt. Halkan lépkedtek vagy restelli az ő kis termetű egymás mellett, hogy föl ne csinosságát ezzel a nagyon jón valamit. — Igen, hát per­sze, vasárnap... Ezt mondta, de úgy érezte, hogy szerelmük és rövid há­zaséletük történetében ez az első igazi hétköznap. A szemüveges tejkimérő ke- Amint Miklós most magá­Bellyei László riasszák. Miklós kezét nyújtoé­kikészített dámával szemben, ta neki — mert az volt a szokásuk, hogy állandóan egy- vagy pedig mégiscsak célba más kezét fogva jártak, mint talált a kokettálás a két fi- a gyerekek —. de ő úgy tett, corral? mintha észre se venné. Az kenyeret is előszoba kövezeten tettek meg r ■ * H ^ egymástól kissé elszakadva az I első lepeseket. -M. mosolygó, széles ké­Sikerült zajtalanul kijutni- pével oda ment Már­uk. Édesanyja nem ébredt föl. tához. Legfőbb ideje volt, mert A tejbolt melletti pádon meg a két reggeliző fiatalember didergett. A világért sem csak nem tágított a didergő mutatta volna, hogy fázik. Pe- Márta közeléből. Mutatóujjuk- dig a vak is láthatta, hogy li- ra húzták a söröskancsó fülét, babőrös a combja. Már attól és lóbázták a szélben. Oktala- tartott. hogy a foga is vacog- lu kacarásztak. Játékosan fi­nd kezd. Nagyot prüsszentett, gyeitek, hogy a szél mozgás- mért azért a nagy melegben ba tudja-e hozni a poharakat, jó kis nyári náthát szedett töl. aztán a hidegre tettek célzá- A két tejivó fiú egv lépéssel sokat, és már éppen azon vol- közelebb jött hozzá. Még ba- tak, hogy egyszerűen megszo rátságossn vissza is mosoly- lítják Mártát Polgár István: KÁTYÚ öregember, beragadt a sárba. Toporog, s a sár cuppog, akár a tészta, melyet épp dagaszt a pék. Csöpöget az eső jfűré, fára. könnyeznek a szőlővenyigék. Már a csizma besüllyedt bokáig. A vizes ló meleg után vágyik, bámészan néz egy borzas kakast. Kesereg az öreg, s arra gondol, megéri-e, hogy itt majd betonból lesz az út, s átkot már nem fakaszt? Bajuszán kis esőszem-sörétek gurulnak le, mint virgonc higany. Legény susog búvá kedvesének nyikorduló, sötét kapuban. Ám hirtelen — tán varázsütésre — fény fakad a villanyokban végig. Ajz öreg, a lány meg a legényke árnyékukat lopva végigmérik. Világos út, jól látszik a kátyú. De eltűnik egyszer majd az is ifándul a ló, a lőcsnek meg hátul nekifeszül az öreg kocsis. A századdal együtt született Anna Seghers Sarg a vászohkötés, rajta kék színű betűkkel a szerző neve és a köny címe. Így festett Anna Seghers első könyve, amely Gustav Kie- penhauernél jelent meg 1923-ban háromezer pél­dányban. Seghers — mind össze ennyi állt a köteten, keresztnév nélkül, és so­kán azt Annyira férfias volt a kis­regény — A Szent Barba­rái halászok felkelése cím­mel később magyarul is mondott. 1939 végén fejez­te be regényét, amely végül is New Yorkban látott nap­világot először — angolul — 1942-ben. Párizs német megszállása után Anna Seghers két gyermekével illegalitásba vonult, majd a megszállt területről Dél-Franc.iaor- szágba szökött, onnan pedig Mexikóba hajózott. A vára­kozás szorongató, megalázó, reményteljes és csüggesztő napjait, heteit írta le nagy­Anna Seghers a dolgozószobájában. megjelent — témája, stílu­sa, hangvétele. Egyébként fölvett név a Seghers. Az akkor huszonnyolc éves szerző igazi neve Netty Rei- ling volt, pontosabban Dok­tor Reiling, nem az orvos­tudományok, hanem a filo­zófia doktora. Egy mainzi képkereskedő lánya. Dr. Netty Reiling, azaz Anna Seghers első könyve mind­járt nagy vitát kavart, és jelentős sikert aratott: meg­kapta az az évi Kleist-dí- jat érte. Azóta Anna Seg­hers minden új könyvét ol­vasók tömegei várják, meg­jelenése nemcsak német iro­dalmi. de világirodalmi ese­ménynek számít. Következő munkája, első nagy regénye 1932-ben je­lent meg — emigránsokról szólt, akik a fehér terror elől menekülnek saját ha­zájukból —. és egy évvel később. 1933-ban már a hit­leri—göbbelsi könyvmáglyá­ra került. Az írónő pedig osztozott regényhősei. az emigránsok sorsában: a Har­madik Birodalom fokozódó terrorja elől Párizsba mene­kül. Következő regénye már Amszterdamban, az azutáni pedig Párizsban jelenik meg, majd ismét Amszterdamban talál kiadót. Máig leghíresebb regé­nyét, A hetedik kereszt-et a harmincas évek végén írta. A Franco-fasiszták ostroma alatt tartott Madridban kez­dett hozzá ehhez a regény­hez. és Párizsban feiezte be, 1937 nyarán, amikor ott volt abban a nagy békemegmoz­dulásban. amelyben a töb­bi között Nehru, Dolores Ibárruri és Marcel Cachin is részt vett, s beszédet szerűen Tranzit című, ma­gyarul nemrég megjelent regényében. Miközben gyer­mekeivel együtt Mexikóban élt, férjét a Pétainrkormány a Le Vernet-i internálótá­borba zárta. A hetedik kereszt nem­sokkal az angol nyelvű ki­adása után németül is meg­jelent a mexikói El Libro kiadónál, amely később a Tranzit-nak i6 teret adott. Berlinben 1946-ban jelent meg első ízben a regény, amely azóta az NDK-beli Aufbau Verlagnál már há­romnegyedmillió példányban látott napvilágot. Anna Seghers 1947-ben visszatért Németországba, méghozzá annak demokrati­kus felébe. 1951 és 53 kö­zött műveinek gyűjtemé­nyes kiadását jelentette meg az Aufbau Verlag. Vé­gül. 1962-ben a Német Szö­vetségi Köztársaságban is akadt kiadó, amely bátor­kodott Anna Seghers-művet megjelentetni: A hetedik kereszt-tél. a Tranzit-tal és egy kétkötetes novellagyűj­teménnyel ismertette meg a nyugatnémet olvasókat. Anna Seghers a századdal együtt születet: november 19-én ünnepelte 65. szüle­tésnapját. Ekkor jelent meg úi elbeszéléskötete, A gyen­gék ereje. A Szent Barbárai halászok felkelésétől az új novellás kötetig ívelő pálya a mai német széppróza egyik legnagyobb és legjellegzete­sebb egyéniségének útját mutatja. Munkáit a világ minden kultúrnyelvére le­fordították; szerte a vilá­gon mindenfelé, hazánkban is óriási olvasóközönség vár­ja újabb műveit. Ű J KÖNYV Kuznyecov: ITTHON Egy érettségizett falusi lány kínzó magányossága elől visz- szamenekül a faluba, s be­áll fejőnőnek egy termelőszö­vetkezetbe. A regény azt a fo­lyamatot. ábrázolja, ahogyan a lány bátor hozzállása nyo­mán lassan rendbe jönnek a dolgok az elhanyagolt, villon­gásoktól, visszaélésektől súj­tott munkahelyen. Minden kendőzés nélkül állítja elénk az író a nálunk is ismerős problémákat, a bürokrácia és az élet szüntelen harcát, a magára hagyott fiatalok egy­másra találását, a rideg hét­köznapokat megszépítő sze­relmeket, a múlt lehúzó erői­nek kudarcát. Lakkozás nélkül ismerheti meg a magyar ol­vasó a szovjet falu minden­napjainak mai valóságak

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom