Somogyi Néplap, 1965. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-03 / 259. szám

NÉGY TÁRSASHÁZ, HETVENKÉT LAKÁS Tizenhatmillió forint kölcsönnel segíti az OTP a társasházépítőket megyénkben Folytatódik a so Évről évre nagyobb kölcsön­nel segíti az OTP a magánépít­kezéseket megyénkben is. 1961- be-n nyolcszáztlzenhárom eset­ben még csak 28,5 millió forint kölcsönt adtak társas- vagy családi ház építésére, tatarozá­sára vagy másmilyen helyre- állításra, ebben az évben vi­szont már ezerháromszázki- lencvenhét alkalommal csak­nem 72 millió forint kölcsönt folyósítottak. 1961-ben még csak egy tár­sasház készült négy lakossal a megyében — 445 000 forint kölcsönnel —, 1965-ben vi­szont csak eddig négy épület hetvenkét lakására 16 millió lázépítés Kaposváron - lakóház Siófokon forint kölcsönt adtak. Jelenleg folyik harminchat KISZ-lakás építésének engedélyezése, er­re a tervek szerint 2,8 millió forint kölcsönt folyósítanak. A társasházépítés szervezése to­vább folyik, a tervek szerint újabb három épület hatvanhét lakására adnak kölcsönt. Az OTP-sorházak építésének két üteme Kaposváron már megtörtént, eddig hatvannégy lakás készült el. A harmadik ütem negyvennyolc lakárá’-ó1 húsz mór készen van, a többit azonban csak a jövő évben ad­ják át. A negyedik ütem ter­vezése — ez már nem a Kis­faludy utca környékén, ha­Háromemeletes nem a Füredi út túlsó oldalán épülne meg — jelenleg még tart. Nemcsak Kaposváron, ha­nem Siófokon is építkeznek OTP-kölcsönnel. Ebben az év­ben harminc lakást adott el sorházban az OTP, újabb hat­vanhat lakás építésének ter­vezése pedig folyamatban van. Ugyancsak Siófokon megkezd­ték egy háromemeletes ház építését, melynek földszintjén az OTP és az Állami Biztosító kap majd helyet, az emelete­ken pedig huszonegy lakást alakítanak ki. I takarékossági napok ünnepélyes megnyitója (Tudósítónktól.) A Latinka Művelődési Ház színháztermében november 1- én este több száz főnyi közön­ség jelenlétében nyitotta meg Varga Károly a Hazafias Népfront megyei titkára, or­szággyűlési képviselő a So­mogy megyei takarékossági napokat. Megnyitójában hangsúlyozta a takarékosság hasznát, jótékony hatását az egyénre, a népgazdaságra; is­mertette a kedvező hatások anyagi és jellemformáló vo­natkozásait. Suri Sándor, a Szakszerve­zetek Somogy megyei Taná­csának titkára ünnepi beszé­dében elmondotta, hogy a ta­karékosság világmozgalom, a gazdasági élet fontos tartozé­ka minden országban, de ren­deltetését, felhasználását, eredményét illetően más és más szocialista, szocializmust építő és kapitalista viszonyok között. Nálunk a takarékosság a nép és a társadalom közös ügye. Lényeges része a szo­cialista társadalom kialakítá­sára irányuló tevékenységnek. Ennek mind szélesebb körű fölismerése — Somogy me­gyében nincs olyan család, amely valamilyen formában ne takarékoskodna — vezetett arra az eredményre, hogy a postákon, az OTP-fiókoknál és a takarékszövetkezeteknél levő betét ma 500 millió fo­rintnál több, és ez az összeg állandóan növekszik. A szá­mok tükrözik a lakosság bi­zalmának elmélyülését, kifeje­zik, hogy a mi takarékpénztá­raink — az állami feladat e ! részének végrehajtói — való­ban a nép pénzintézetei. A mi takarékpénztáraink nemcsak kérnek, hanem adnak is. Az utóbbi négy évben 5000 lakás épült OTP-kölcsönnel, s ez mintegy 20 000 ember lakás­kérdését oldotta meg Somogy megyében. A takarékossági mozgalom szélesedésével gaz­dagodik az egyén, az állam, a társadalom. Takarékos ember­nek lenni ma megbecsülést, társadalmi rangot jelent, a ta­karékosság szellemében ne­velni pedig megtiszteltetést. Ezzel az elhatározással szol­gáljuk a takarékosság ügyét a Somogy megyei takarékossági napok Idején — fejezte be be­szédét Suri elvtárs. Aligha van a világon olyan drága hal, mint a somogy- sárdi. Négv kiló háromezer-egyszáz forintba került. A történet a következő: Augusztus 8-án Szuliman Tibor, Krisics Gyula és Szabó László somogysárdi lakosok megjelen­tek a somogysárdi 3-as számú halastónál egy ízletes halvacso­ra reményében. Krisics egy csónakkal beevezett a tóba, társai pedig a partról próbálkoztak a halfogással. Mindezt horgász- engedély nélkül. Balszerencséjükre azonban látta ezt — te­fényképezte — Szűcs János halászmester, s mint megcáfolha­tatlan bizonyítékot a Kaposvári Járási Tanács szabálysértési előadója elé terjesztette a képeket. Itt a kifogott hal megméretett, es neheznek találtatott. Szulimán Tibornak 1300, Krisics Gyulának és Szabó Lászlónak 800—800 forintjába került az orv halászat. ... Ez összesen háromezer-egyszáz forint, s ezért mondják, bogy a világ legdrágább hala a somogysárdi. Az ünnepélyes megnyitót neves fővárosi operett- és táncdalénekesek műsora kö­vette. C zabadságom egyik dél előttjén — néhány ki­lométeres mentőkocsikázái után — vakbéllel, sérvvel, ve­sével operáltak vagy a bics­kára váró sorstársaim között találtam magam. A vidéki kórház sebészete egy folyosón van a fül-orr- gégészettel, a lépcsőház két oldalán. Kint egy kis asztal­nál várakoztunk, amíg az ágyamat rendezték valame­lyik szobában. A fül-orr-gégészeten néhány kisebb fiú hancúrozott, majd egy kislány tűnt fel mókás gombóckötéssel az orrán. Két szalag tartotta körben a fején Kis pizsamájában lassan lép­kedett, szomorúnak látszott. Később ismét kint ültem az asztalnál, s ő hozzám csatla­kozott. A gyerekek természe­tes közlékenységével beszélni kezdett. — A bácsi mivel jött bet Én az orrom miatt. Odahaza is kaptam injekciókat, de az­tán beutaltak a rendelőbe. Tegnap pedig behozták ide. Az orvos haragudott rá, az1 mondta, hogy ő dugta fel a cseresznyemagot az orrába. — Ha én tettem volna, iga­zán elvállalnám — bizonyko­dik —, azt hiszem, beleesett, ahogy nézrtem föl a fára, és a gyerekek lövöldöztek a maggal. Meg-megtörli az orrát a kö­tés alatt. Vérzik. Nem szeret idebent lenni. Az orvosoktól, a kezeléstől nem fél. Van a szobában egy öregasszony, aki mindig go­rombán beszél vele, pedig ő nem ugrál, nem futkos. És nincs étvágya. —> A rendelőben is megvolt 2zóém, — Miért szereted\ ezt a szobrot? — Mert lehet vele játsza­ni. — Hogyan? — Rá lehet ülni, meg si­mogatni is lehet. lánnyal, akivel az imén. kezdtem. — Hogy hívják ezt u szobrot? — Pistának. — Miért? — Hát mert fiú! ■Rá lejiet ülni, meg simogatni is lehet Egy másik kislány szólal meg mellettem: — Ráteszem a babámat, én úgy játszom vele. A beszélgetés szereplői napközis gyerekek, az ud­varon játszanak. Feltűnt, hogy többen a szobor köré húzódnak, pedig van füves hely is, sportpálya is, fák és bokrok között búvóhe­lyek. A szobor egy fiút ábrá­zol, hason fekve-könyököl- ve, talán éppen napozik. Játékosan eleven. Mozdulat és fény ... Tovább beszélgetek a kis­játék a szoborrak Mennyivel többet ér ez a szobor azoknál, melyek múzeum csöndjében, magá­nyában kiállítva vannak. »A kiállított tárgyakhoz nyúlni nem szabad« — ol­vashatjuk a figyelmeztető feliratokat. Mi, felnőttek ezt helyénvalónak is tart­juk, de a gyerekek! — a gyerekek nem szeretik a múzeumosdit. Es mennyivel igazabb, természetesebb »találkozás« az övék az alkotással — szobor és gyermek ... H. B. a doktor bácsinak az a mű­szere, amit itt láttam. A ke­nőcsöt megvette volna apu­kám, és akkor otthon is meg­gyógyultam volna. Másnap várta az apukáját. Egy bácsi vett képeslapot a büfében, a kislány ráírta, hogy hozza be a ruháját, mert hátha hazaengedik. Délelőtt levették már a kö­tését. Számítgatta, hogy mi­kor ér ide a busz a közeli községből. — Anyukám most nem tud mosni, mert mindig elhűl a vize, ha ő megy a boltba mo­sószerért. Én szoktam vásá­rolni, mert a testvérem is dol­gozik. Hívják ebédelni. Megint nem esik jól neki az étel. Apukája még mindig nem jött Szipog egy kicsit. Kérdez­getem, hogy eltereljem a fi-, gyeimét a bánatáról. Erre is­mét mesél a szüleiről, magá­ról. — Anyukámnak névnapja lesz vasárnap, legalább addig­ra szeretnék hazamenni. Nem ér rá bejönni, dolgozik a téeszben. Apukám is ott van, de ő elkéretőzhet, és biztosan meglátogat. — Később eszébe jut: — Meg vasárnap lesz a keresztmama névnapja is. Arra már nem is tudtam vigasztalót mondani, hogy va­sárnap lesz odahaza a búcsú, s mi lesz, ha oda sem me­het el! Mert jövőre már, úgy lehet, Pestre megy tanulni Szeret és tud is szépen éne kelni. Mondta neki a tanító a faluban, hogy nagy énekes lehet még belőle. Egyelőre csak annyi fogalma van erről, hogy valamikor majd ö is énekelhet a rádióban, a tv- ben — ismét megcsuklik a hangja. Talán a most még túl egyszerűnek, nagyon szépnek hitt életre gondol, talán érzé­keny gyerekszíve valamelyik mostani bánatára. A könnyek páráját azonban hamar fel­szárítja a mosoly. — Az nagyon jó bácsi, aki megvette a képeslapot. Meg­ígérte azt is, hogy hoz egy rádiót nekem. Estére már biz­tosan elhozza, és ha lefek­szem, akkor hallgathatom. Délután jobban vérzett a; orra, visszakerült rá a gom­bóckötés. Megmutatta az öreg­asszonyt, aki kiabál rá, s most az én jelenlétemben próbált valami kedvességet kicsiholni magából. A kicsi azonban el­húzódik tőle, erősebb még a gorombaságok emléke. Az asszony pislog, aztán elsom- fordál. Csöpi az egyik fiatal orvos­nőről beszél, aki jó volt hoz­zá és igen szép — még túl fiatal ahhoz, hogy irigy le­gyen —, aztán hozzáteszi, hogy száz forintot adott az apukája a kezelő orvosnak — »-ugye. az elég sok pénz...« —, és ha hazaengedik, megint adni fognak. Felnőttes komolyság­gal beszél. Lám, ezt mái megtanulta. Kilencéves. Ettől én lettem kissé szol rnorú. Anekdoták Beethovent 1826-ban Bécsben díszpolgárrá vá­lasztották. Ezt az eseményt baráti körében így mesél­te el Beethoven: — A bécsi magisztrátus Bécs polgárává választott, és közölte, hogy nem való­ságos, hanem díszpolgár lettem. Eddig nem tudtam, hogy Bécsben szégyenpol­gárok is vannak. * * * Liszt Ferencet egyszer meglopta a szolgája. A rendőrség elfogta a tettest, és egy rendőr hivatalnok a mesterhez vitte az eltűnt aranyholmikat. — Köszönöm a fáradozá­sát — mondta Liszt —, de nem fogadhatom el ezeket a tárgyakat. A házamnál nem tartok lopott holmit. . * * Mozarttól megkérdezte egy ifjú titán, hogyan komponálhatna ő is re­mekműveket. — Tanuljon szorgalma­san, és várjon türelmesen, míg idősebb nem lesz — válaszolta Mozart. — De hiszen ön már ti­zenkét esztendős korában komponált! — fortyant föl az ifjú zongorista. — Az igaz. Csakhogy én nem kérdeztem ám, hogy hogyan kell azt csinálni... * * * Munkácsy Mihály gon­dolataiba merülve ült mű­termében A honfoglalás című képe előtt. Munká­csy vendégei elől menekült volna, de rátalált egy fran­cia grófnő, s a fülébe csi­cseregte: — Kit ábrázol ez az tir? A honfoglalás főalakjára volt kíváncsi. — Ez monsieur Árpád — felelte a művész. — És mit csinál? — cse­vegett tovább a hölgy. — Magyarországot. * * * Jókai Mór gyakran be­tért, és időzött a Révai- féle könyvesboltban. Egy alkalommal tollal a kezé­ben látja őt egy írótársa. — Mit csinálsz, Móric bácsi? — érdeklődik az író. — Pénzt — feleli Jókai. — Taníts meg rá engem is, Móric bácsi. — No, ezt ne igen ta­nuld meg tőlem. Jókai ugyanis éppen egy váltót töltött ki. * * * Kabos Gyula együtt indult a filmgyárba — talán a Hip- polit forgatása Idején — Csor- tos Gyulával. Mentek volna már, de Csortos nem találta a kalapját. Végre aztán még­is előkerült a kályha mögül. Csortos a fejfedőt porolgatva méltatlankodott: — Kiváncsi vagyok, legköze­lebb milyen fantasztikus hü­lye helyen találom meg a ka­lapomat. — Én tudom — szólt Kabos. — A fejeden. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10, 15-1L Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16- Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem örzünk meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postlskézbesítőknék Előfizetési díj egy hónapra \2 Ft. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári űzőmében* Kaposvár, Latinka Sándor utca 6 . Virányi Pál

Next

/
Oldalképek
Tartalom