Somogyi Néplap, 1965. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-19 / 273. szám

Péntek, 1965. november 19. / 5 SOM ' Y! NÉPLAP A közéleti költő VÖRÖSMARTY SZÜLETÉSÉNEK 165., HALÁLÁNAK 110. ÉVFORDULÓJÁN Vörösmarty Mihály a re­formkor legnagyobb költője. Az ő műve fejezte ki legtel­jesebben a nemzet akkori alapvető törekvéseit, harcát a nemzeti függetlenségért és a belső polgári átalakulásért. Ez persze vajmi egyszerűen hangzik. Pedig rá kell vég­re döbbennünk arra a mi vetelte a rendületlen helyt­állást. A nemzeti kibontakozás útjába a negyvenes évek kö­zepén a történelem nemcsak az elnyomás és a belső gyen­geség buktatóit rakta: ezek­nél egy sokkal egyeteme­sebb aggodalom borúját is terjesztette Mindazt, ami ná­Vörősmarty Mihály eredeti formájában megmaradt fény­képe. (A Petőfi Irodalmi Múzeum anyagából.' irodalmunkban kivételt sem ismerő igazságra, hogy n:gy mű, teljes élet, esztétikailag új és valóban maradandó so­hasem születhet másként, mint a nagy, közösségi tö­rekvések tudatosan vállalt szolgálatában. Mint fiatal költő előítélet­romboló irodalmi harcokban vagy félszáz éles hangú epigrammával vett részt, legterjedelmesebb prózai írá­sa egy Kossuthot támogató vitairat. Ugyanakkor tucat­nyi drámát írt, Shakespeare-l fordított, értelmező szótárt alkotott, szerkesztett és cik­kezett, mit mikor kellett: közéleti ember volt a javá­ból. Mikor húszéves volt, az al­kotmányos élet szünetelt, Bécs börtönnel és megfélem­lítéssel bénított meg minden függetlenségi vagy szociális gondolatot, az országot tit­kosrendőrség hálózta be, cen­zúra némította el — ez volt a »riadó vak mélység«, s ő, aki vállalkozott, hogy azt »felverje« szavával. S mire a mozgalom kivívta az or­szággyűlést, a rendek már olvashatták is a nemzeti ön­tudat ébresztésének tízéne­kes hőskölteményét, a Zalán futását. A Szózat is azért le­het a mindenkori igaz haza- fiság hitvallása, mert aktuá­lis politikai vers volt. Mikor az ellenzék előretörését a kormány terrorral akarta le­törni, s perbe fogta Wesselé­nyit, börtönbe vetette az or­szággyűlési ifjakat, elhur­colta Kossuthot, ő akkor kö­lunk kiharcolandó polgári jövő volt, kompromittálta a megvalósult kapitalizmus »irtózatos hazudsága«. A történelmi dilemmát ne­ki egy bizonytalan nemesi mozgalom talajáról, félelem­mel is vegyes népszemlélet ideológiai terhével kellett megválaszolnia. De mégis megválaszolta. Ö volt az, aki a maga generációján belül határtalan bátorsággal és kö­vetkezetességgel merte és tudta rányitni a szemét a valóságra, s ha megrendült is a velő agyában, ha a va­lóság rá is szakadt, vállalta a látás és kimondás minden emberi és költői kínját. Amikor pedig elkövetke­zett az igazi helytállást köve­telő férfimunka, a forrada­lom és a szabadságharc ide­je. következetes maradt mindahhoz, amit huszonöt éven keresztül költészete minden erejével hirdetett. Versben köszöntötte a kiví­vott sajtószabadságot, harci dalban buzdított az ellenál­lásra, s mint az első nem­zetgyűlés tagja híven követ­te Kossuthot az utolsó pilla­natig, az aradi órákig. S a bukás után is a nemzet köl­tője maradt. Görgeit átkozta, s az Előszó kétségbeesése is egy nemzetét fejezte ki. A kétségbeesés vallomásai ta­núsítják a Vén cigány biza­kodásának hitelét, ünnepet ígérő humanizmusa a legna­gyobb szenvedések tövéről fakadt. S temetése is — most száztíz esztendeje — az első nyílt, tömeges de­monstráció volt az önkény- uralom ellen. Találkozások az NDK-ban A VIRÁGGYÁIRNAK NINCS KÉMÉNYE A hetedik alagút után /f úgy tetszik, mint- ha hegytetőre sza­ladt volna a vonat Jobbról a vasút mellett csak a házak tetejét látja az ember, de bálról to­vább kísérik a vasutat a he­gyek. Oldalukon csodálatos színeket festett az ősz, ahogy emelkedik a reggeli köd, egy­re tisztábban csillan meg a napfényben g fák ezerszínű levele. A hegyoldal is hívja a kí­váncsi tekintetet, meg a pati­nás háztetők is magukra von­ják a figyelmet, s az utas mindaddig kapkodja a fejét, amíg a vasútállomás rekedt megafonja leszállásra nem szólítja. S amikor kilép az ember a vasútállomás épüle­téből, takaros kisvárossal ta­lálja szemben magát. Külsőre nem sokban különbözik a Ké­met Demokratikus Köztársa­ság többi városától, Sebnitz mégis ad magáról hírt a nagyvilágnak. Nem lakói vi­szik el a hírét, hanem művi­rágai. Az ember, mielőtt kilépne a vasútállomásról, kénytelen megállni a váróterem vitrinéi előtt, mert sehogy sem fér a fejébe, hogy késő ősszel hon­nan vesznek annyi rózsát meg kardvirágot, hogy ide is jut be­lőle bőségesen. Aztán hosszabb szemlélődés után rájön, hogy a levél színe egy árnyalattal világosabb, mint az otthoni Sebnitz, ahol a művirág készül. kertekben. Először óvatosan, majd egyre erősebben fogal­mazza meg a kérdést: csak nem művirág? De igen. S akik készítettéle, csodálatosan értik mestersé­güket. Néhány órával később, ami­kor az állandó művirágkiál­POSTÁNKBÓL E^Uá‘z<xsUeti^ti látogatás Amikor a niklaiak meglátogatták Egyházashetyén a má­sik Berzsenyi Dániel Termelőszövetkezetet, jó barátként fo­gadtak bennünket. A hétszáz lelket számláló kis község ezer­száz kát. holdon, mintaszerűen gazdálkodik. Nyolcszáz hold szántójukat nyolc erőgéppel tnűvelik. A földek minősége jó, mindent meg tudnak termelni. Háromszáz hold legelőjüket és kaszálójukat trágyalével öntözik, így négyszer kaszálnak egy évben. Az állattenyésztés nagyon szép jövedelmet bizto­sít a tagságnak. Szép és korszerű istállóik tele vannak kövér hízómarhákkal, ólaik hízott sertésekkel. Gazdasági épületei­ket szépen rendben tartják. Meglátszik a jólét a községen is. Tiszta utcák, betonjárdák, parkok, virággal teleültett terek, takaros, házak mindenfelé. A lakásokban modem bútort lát­tunk. Kedvesék és szívesek voltak hozzánk az egyházashetyei- ek, úgy bántak velünk, mint rokonokkal. Berzsenyiről min­denütt tudtak beszélni, nagyon sokan a műveit is ismerik (sajnos, ez Niklán nem így van). Nagyon érdekes, hogy a főutca köralakú. A falu központjában áll az emeletes kör­zeti iskola, a művelődési otthon, a normálfilmes mozi, a szabadtéri színpad régi platánfák árnyékában, gyöngyka­viccsal fölhintett térségen. Két orvosa van a falunak; épí­tettek egészségházat, napközit és orvoslakásokat. Nagyon szép az új település is. Szép élményekkel tértünk haza, csak az szomorított el bennünket, hogy Somogybán nem ápolják úgy Berzsenyi Dániel emlékét, mint Egyházashetyén. lítás gömbakácait, hófehér ha­vasi gvopárait, orgonáit és szegfűit nézem, még mindig nem akarok hinni a sze­memnek. Itt egy tavirózsa vonja magára a ügyeimet, ott meg őszt idéző kőrisfalevelek vannak ízlésesen elrendezve egy vázában. Az ember azt hinné, hogy néhány pillanat­tal előbb hozták a hegyoldal­i-ól. De a csinos kiáliít.'sveze- tő eloszlat minden kételyt. — Hat nagy gyárban és húsz kisebb üzemben készí­tik ezeket a virágokat. Ezek állami üzemek, de nagyon sok bedolgozó is van. Sőt, ha kí­váncsi, megnézheti a magán- művirágkiállítást is. Azt meg tudják mondani, hogy körülbelül háromezer ember foglalkozik a város üzemeiben virágkészítéssel, de hogy otthon mennyien csinál­ják, arra nehéz lenne választ adni, hiszen alig akad család, ahol valaki ne értene ehhez a munkához. A csodálkozás ön­kéntelenül tör fel belőlem: — Ki hitte volna, hogy eny- nyi gyár van ebben a kisvá­rosban? — Ja, kérem — válaszol­ják —, a virággyárnak nincs kéménye. — És kik vásárolják ezt a rengeteg művirágot, koszorút meg karácsonyi ágat? — Fél Európa és Amerika. Elmondják, hogy legnagyobb vásárlójuk az Egyesült Álla­mok, de jut ezekből a virá­gokból Belgiumba, Angliába meg Franciaországba is. A virúgkészítésnek Sebnitz­ben története van. Valamikor I fehérneműjéről ismerték a ha- ! táron túl is ezt a várost. Az­tán 1854-ben hatalmas tűz­vész pusztított. Leégett a fe­hérneműüzem is meg a lakó­házak is. Porrá vált csaknem az egész város. De ez üszkös romok közé újra élet költö­zött. Sokan búcsút intettek ugyan a városnak, helyükbe azonban telepesek jöttek a Szudéta-vidékről. S ezek az emberek hozták magukkal a művirágkészítés tudományát. Átvették az őslakók is Yv- re többen foglalkoztak le. A város épült, s vele együtt terebélyesedtek a virágkészí­tő üzemek is. Később már va­lóságos szalagrertdszert vezet­tek be. A különböző ruhahul­ladékokból és papírokból ké­szülő virágoknak speciális szakemberei lettek Sebnitzben. Van, aki csak a sziromkészí­téshez ért, akad olyan is, aki csak a leveleket csinálja. A második világháború előtt eb­ből a munkából élt az egész város. Most már megcsappant azoknak az embereknek a száma, akik fiatalon ezt a szakmát választják élethiva­tásul. A város szélén ugyanis a háború befejezése után új üzem épült. S ennek az üzem­nek a termékei előbb szem­betűnnek az NDK-ban is meg külföldön is, mint az évszá­zados múltra visszatekintő vi­rágkészítő műhelyeknek, mert ha valaki megfigyeli a Seb- nitzből távozó tehervonatokat, nemcsak virágot szállító va­gonokat lát, hanem egyre több Hársházi István levelező Mindenki taeisa tneg. a HHÍte-t! Sokat vezetek éjszaka, így eleget gondolok rá, milyen veszélyben vannak a gyalogosok és a kerékpárosok, ha két jármű fénye közé kerülnek. Sajnos, az emberek kilencven százalékának sejtelme sincs erről, azt hiszi minél erősebb a fény, annál jobban látják őket. Pedig menyire nem így van, mekkora veszélyben vannak, igyekezniük kellene le­húzódniuk, amennyire csak lehet, az úttestről. A lap november 3-i számában olvastam egy cikket Egy napon három baleset címmel. Balogh József súlyos sérülésé­nek híre adta kezembe a tollat. Sok hasznos dologgal fog­lalkozik a sajtó, ez is közéjük tartozik, ha a közvélemény tudomására hozzák, milyen veszély fenyegeti a gyalogosokat és a kerékpárosokat, főképpen lakott területen kívül, ha kéit jármű fénye közé kerülnek. Tudom, hogv mit ír elő a KRESZ, ezt azonban nem mindenki tartja meg, s hiába ha­lad szabályosan a gyalogos, ha a jármű vezetője valamilyen körülmény miatt mégis elgázolja. Nem lenne haszontalan munka, ha a közlekedésrendészet jobban ellenőrizné a lám­pák beállítását, mert főképpen a teherautók lámpáit úgy ál­lítják be, hogy az egyik reflekitoros, a másik tompított, s hiába vált fényerősséget, nem csökken a fény. Mivel örven­detesen nő hazánkban a gépjárműforgalom, a vezetőknek mind gyakrabban kell lassítaniuk, mert elvakitja őket a szembe jövő kocsi fénye. S ha valaki nagyon siet, vagy túlságosan bízik a jó reflexében, hamar megtörténik a baj. Antal Vilmosné Lábod A kiállításon. vasúti kocsi platóján látja meg a hatal­mas autódaru­kat. Ennek a városnak az üzeme küldi szerte Európá­ba, de elsősor­ban a szocialis­ta '.v . 'polcba ezt a szinte nélkülözhetet­len gépet. S ha a virág­gyáraknak nincs is kémé­nyük, az autó­darugyár ha­talmas szere­lőcsarnokainak teteje még fentről, a va­súti kocsiból is jól kivehető. Kercza Imre Az ÉM Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat kőműveseket és segédmunkásokat vesz föl kaposvári és nagyatádi építkezéseire. Jelentkezés: Kaposvár, Május 1. u. 57. és a nagyatádi fő-építésvezetőségen, a vasútállomás mellett. (9462) A aiófoki itáQoda ét kórház építkezésekre „t ÉM SOMOGY MEGYEI ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT kőműveseket és segédmunkásokat vesz löt. Jelentkezéi: ffi-építé»Te»etiS»ég Siófok, F6 n. 200. sz (9463) | Vasúti vagonrakó munkásokat keres fölvételre az ÉM Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat. Jelentkezés a vállalat központjában, Május 1. u. 57. (9545) j

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom