Somogyi Néplap, 1965. október (22. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-13 / 241. szám

Szerda, 1965. október 13. 3 SOM C1YI NÉPLAP Vita LEHET-E „PRÓFÉTA SAJAT FALUJÁBAN A TANÁCSELNÖK? MEGÉRTEM PAÄL LÄSZ- jogszabályokat alkalmaz, és LÓ ELVTÁRSAT, amikor azt kérdezi, hogy a községi ta­nács vb-elnökök lehetnek-e »-próféták- saját falujukban. Indokolt a probléma fölveté­se, hiszen akár a testületi munkában, akár a művelődé­si feladatok végrehajtásában a községi tanács vb-elnök magatartásának, vezető tevé­kenységének meghatározó sze­repe van. A fonyódi járásban is meg­van az adott probléma sajá­tos gondja. De gondot jelent ez a községnek és nem ki­sebb mértékben a választó- polgároknak is. Talán minden ember a tanács vb-elnökében és -titkárában látja a taná­csot mint hatalmi szervet megtestesülni. Ez bizonvos szempontból érthető, mert a tanács vagy a vb döntése, ha­tározata vagy megbízása alap­ján a vb-elnök vagy a vb- titkár végzi azt a mindenna­pos operatív, igazgatási tevé­kenységet, amelyen keresztül a lakosság kapcsolatba kerül a hatalmi szervezettel, vagy éppen ügyes-bajos dolgainak elintézését várja. Ezért hoz­zátenném, hogy a lakosság számára nemcsak az elnök, hanem a titkár személye is gondot jelent. A gond szót azért merem írni, mert az eddigi gyakorlat gazdag bizonyítékát adja, hogy a községek fejlődése vagy a lakosok ügyeinek el­intézése azonos föltételekkel nagyon eltérő képet mutat. Márpedig a lakosság számára nem mindegy, hogy községe hogyan fejlődik, mert abban az ország egy darabját és szűkebb hazáját látja. Az sem mindegy, hogy ügyes-bajos dolgaikat helyben elintézik-e, vagy kilincselnek a felsőbb hatóságoknál és szerveknél, ahonnan útjuk ismét a közsé­gi tanácshoz vezet, természe­tesen megfogyott bizalommal. A tanácsok létrejötte a szo­cialista forradalom szerves része és eredménye. A mun­kás-paraszt hatalom munkás­ág parasztembereket kívánt a tanácsok élére. A bölcsőtől a sírig minden emberi problé­mát és gondot elintézni mek­kora felkészültséget követelt? És mindezt — a munkapadot vagy az eke szarvát felváltva — az államigazgatási felada­tokra felkészületlenül vállal­ni nagy gond és nagy felelős­ség volt. A FORRADALOM VIHARA sok tanácsi vezetőt elsöpört. Elsöpört sok alkalmasat, és megkapaszkodott sok alkal­matlan. Ha tehetném, sok embertípust gyúrnék bele egy községi tanács elnökébe vagy titkárába, mert sok szakem­ber hivatásának kell élnie benne, hogy munkáját szo­cialista módon, a nép szolgá­latában tudja végezni. Jo­gásznak kell lennie, mert ítél, paragrafusokkal dolgo­zik, rendeleteket hajt végre, meg kell teremtenie a tör­vény betűjének és szellemé­nek összhangját. Közgazdász­nak kell lennie, mert terme­lési, gazdasági feladatokat hajt végre. Mérnöknek, mert terveznie, fejlesztenie kell utat, járdát, hidat, iskolát, egészségházat és egyéb intéz­ményeket. Pedagógusnak, mert látnia és szerveznie kell községe művelődési fel­adatait. Szociológusnak és pszichológusnak, mert látnia kell az ügyintézésre váró em­bert minden gondjával, bajá­val és örömével. Vezetőnek kell lennie azzal a tudattal, hogy munkája népszolgálat, megbízatás. Mindezek a feladatok rop­pant nagy felkészültséget igé­nyelnek. Vajon rendelkezhet-e egy vb-vezető mindezzel a tulajdonsággal és felkészült­séggel? Erre azt válaszolnám, hogy kevés ilyen akad. De rendelkezni kell azzal a kri­tikai készséggel, hogy lássa a felkészültség szükségességét, és törekedjen arra, hogy azt megszerezze. A vb-vezetői munka legyen belső parancs diktálta népszolgálati hivatás és megbízatás, de nem min­denáron örökérvényű tiszt­ségre vágyás. A népet szolgál­ni önfejűséggel, a saját aka­ratnak mindenáron való ér­vényesítésével nem lehet. Él­ni kell a kollektív testület bölcsességével, munkatársat nak tanácsával, a szakembe­rek véleményével; bővítenie kell látókörét, fejleszteni íté­lőképességét, hogy döntései közmegelégedést - tsanak ki. Aki így vezet, annak nem kell bizonytalanságba esnie egy-egy választási ciklus vé­gén, mert a választók szíve­sen megtartják a kipróbált, jó tanácsi vezetőket, nemigen cserélik föl bizonvtalan újjal (ki tudja, milyen lesz?). VÉGÜL VÁLASZOLNI KELLENE ARRA, hogy le­het-e »»próféta« saját hazájá­ban egy tanácselnök. Élvez­heti-e a község bizalmát, és kifejtheti-e vezetői tevékeny­ségét megfelelő képességek birtokában? Nem lehet hatá­rozott kinyilatkoztatást tenni. De az eddigi gyakorlat azt igazolja, hogy a saját közsé­gükben hosszú idő óta dolgo­zó elnökök munkálkodnak leg­eredményesebben falujuk és a felsőbb szervek megelége- sére. De fordított példa is akad, igaz kevesebb. Egyik községünkben öt falubeli vb- elnök volt, hat vidékről járt be naponta a községbe. Azóta fejlődik a falu. E község több lakójától hallottam: »»Sajnos, a falubeli elnökök nem csi­náltak semmit; amióta vidéki elnök van, azóta fejlődik a község.« Igaz, nem mondtam, de arra gondoltam, még többet fejlődhetne, ha a köz­ségben is lakna. Egy-egy alkalmatlan vb-ve­zető mindenáron való megka­paszkodásának lehetőségéért nem tenném egészen a járási szerveket felelőssé, bár a föl­vetésből van mit okulni. Államunkban mód van a lakosság aktív közéleti, társa­dalmi tevékenységének kifej­tésére. lehetőség van arra, hogy a felszínre kerüljenek azok a közéletben aktív, veze­tésre alkalmas emberek, akik közül a lakosság kiválaszt­hatja saját vezetőit. Társadal­mi életünk sok fórumán szó esik a szocialista demokrácia fejlesztéséről, választási rend­szerünk tökéletesítéséről. Je­lenlegi választási rendszerünk így is alkalmas arra, hogy egy község tanácsa azt vá­lasszon meg vb-elnöknek, akit arra legalkalmasabbnak tart. Ennek ellenére érdemesnek tartom Paál elvtárs fejtegeté­seit. Ügy gondolom azonban, hogy nem mindenben indo­kolt aggodalma. Az a véle­ményem, hogy cikke önvizs­gálatra ösztönzi vb-vezetőin- ket, és jó szándékú bírálata a tanácsi munka további javí­tását szolgálja. Rigó Lajos POLITIZÁLÁS ­NEMCSAK ..ÜNNEPNAPOKON" A kopott falócákon ünnep­lőbe öltözött asszonyok ültek. Egyikük felszólalásában ép­pen ebből indult ki; a kopott falócák és az ünneplő öltöze­tek közötti ellentmondásból. Nekik, az asszonyoknak nem adták oda a jól berendezett nagytermet, »»menjetek csak a kisebbe, ahová a régi bútort rakták, minek ennek ekkora feneket keríteni?«. így szólt a férfiember tirádája, s nembeli társa, a párttitkár, aki ott ült az elnökségi asztalnál, vörös képpel hallgatta a jogos mél­tatlankodást, bár a vétkes nem ő, hanem a művelődési ház gondnoka volt. Ö adta a kis­termet a község asszonyainak, mert »»minek is akkora fene­ket keríteni« annak, hogy — az országos nőkongresszust megelőzően — községekben, járásokban, városokban és me­gyei küldöttgyűléseken a nőta­nácsok számot vetnek eddigi útjukkal, s megjelölik, mit szeretnének s mit akarnak a jövőben megvalósítani. A kettő ugyanis nem azonos. Többet szeretnének, mint amennyit akarnak, s mire a megvalósulásig eljutnak, még ez az akarás is megkisebbedik. Hiba lenne ugyan a fentebb említett gondnok szavaiból messzire vezető következteté­seket levonni, de mint csepp- ben a tenger, e szavakban is benne van a még mindig meg­lévő lekicsinylés, a »»főzőkanái- elmélet« modernizált változa­ta, az, hogy van ugyan egyen­jogúság, de azért jobb, ha a nők nagy ügyekbe nem ütik bele az orrukat. így azután egyenjogúság van abban, hogy a termelőszövetkezetekben ugyanúgy — és nem egy he­lyen jobban! — dolgoznak az asszonyok, mint a férfiak, a gyárakban ugyancsak ezt vár­ják tőlük, de amikor a közös gazdaságban brigádvezetőt ke­resnek, a gyárban szakmány- vezetőt vagy éppen valamilyen osztályvezetőt, inkább a keve­sebb tehetségű, szorgalmú fér­fit választják, mint a tehetsé­gesebb, szorgalmasabb — nőt... Lassú és nemcsak sikerek­kel, hanem átmeneti kudar­cokkal is teletűzdelt az a fo­lyamat, amelyet a női egyenjo­gúság gyakorlati megvalósu­lásának nevezünk. A törvé­nyekkel, intézkedésekkel ugyan nincs baj: írott betűjük és szellemük is a nők javát szol­gálja, ám nehéz lenne mind­azt elsorolni, ami a gyakorlat­ban — elfoglaltság, rosszul ér­Húszezer köbméter silótakarmány a csurgói járásban lyen, Berzencén és a gyéké- nyesi Március 15. Tsz-ben ete­tik majd a télen ezt a fajta takarmányt. Sok és jó minőségű silóra van szükségük a közös gazda­ságoknak ebben az évben. Kosztelecz Ferenc járási főál­lattenyésztő elmondta, hogy az első kaszálású széna nagy ré­szét csak többször megázva tudták betakarítani. Ez pedig tetemesen csökkentette érté­két. Ezért tartják nagyon fon­tosnak a fővetésű silókukori­ca mellett a szár betakarítását is. A szükséges huszonnégy- ezerrel szemben eddig húsz­ezer köbméter silótakarmányt takarítottak be a csurgói járás közös gazdaságai. A becslések szerint azonban több lesz a kelleténél: a tervezettnél job­ban fizettek a silónak vetett kukoricák, meg répaszelettel, melasszal keverve silózzák a kukoricaszárat is. Ezt tették nagyon sok helyen a burgonyá­ban magasra nőtt kaszirvával is. A járásban az idén készítet­tek először karbamidda.1 dú­sított silót is. Somogyudvarhe­A siófoki szálloda és kórház építkezésekre az ÉM SOMOGY MEGYEI ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT kőműveseket és segédmunkásokat vesz föl. lelentkezés 16-építésvezetöség Siófok, Fő a. 200. sz <117002) Üj önkiszolgáló élelmiszerboltot nyitott a földművesszövetkezet Balatonlellén. A nagy népszerűségnek örvendő üzlet forgalma az első héten húsz százalékkal meg­haladta a régi boltét. telmezés, férfigőg miatt — gáncsot vet még a gyorsabb előrehaladásnak. Az általános politika — a párt álláspontja e kérdésben — és a helyi gya­korlat sokszor nem vág egybe, mégsem vesztik kedvüket a lányok, asszonyok. Elég itt megemlíteni a mind nagyobb számban nemcsak létező, ha­nem aktívan tevékenykedő termelőszövetkezeti nőbizott­ságokat, a községi nőtanácsok munkájába bekapcsolódók nö­vekvő számát, a szülői munka- közösségeket, ahol megint csak az asszonyok jelentik a lendítőerőt, s végül, de nem utolsóként a nők politikai ér­deklődésének fokozódását. Igaz, ez még nem általános, de éppen azért megkülönböztetett figyelmet érdemel. Közéleti demokratizmusunk, az ország ügyei, de a nagyvilág esemé­nyei is ma már témát jelente­nek a nők mindennapjaiban. Legtöbbjüknél ugyan még csak úgy, hogy: ez jó vagy rossz, helyeslésre vagy ellenzésre számot tartó, de az érdeklődés megteremtése egyet jelent an­nak fokozhatóságával! A napjainkban zajló nőta­nácskozások egy része jól tük­rözi ezt az új vonást, s hiba lenne nem fölfigyelni rá! Ügy is, hogy a művelődési házak programjában helyet kapjanak a nők tájékozottságához és érdeklődéséhez igazodó politi­kai ismeretterjesztő előadá­sok — és nemcsak a nők aka­démiájának keretében —, meg úgy is, hogy az agitációs mun­kában tovább kell finomítani a nők körében végzett felvilá­gosítás módszerért. Megértve és megértetve, hogy mind na» gyobb az olyan nők száma, akik nemcsak »»ünnepnapo­kon«, tehát gyűléseken, más hivatalos összejöveteleken po­litizálnak, hanem a hétközna­pokon is, ma még többségük­ben inkább csak megérezve, s még nem egészen megértve, hogy egyenjogúságuk érvénye­sítése ezt is megköveteli. A politikai érdeklődés el­mélyítése, a tudatformálás célratörőbbé tétele a nők köz­életi tevékenységének fontos föltétele. És ennek elősegítése jelentős lépés a sokat emlege­tett egyenjogúság megvalósu­lásában, amiért tenni, csele­kedni nemcsak a nők joga, ha­nem — a férfiak kötelessége is! M. O. OTTHONOK A PUSZTÁN Egyik oldalon gondosan sütött a nyári nap, bent do- ápolt levendulasorok díszle- ; hős, nyirkos volt a levegő, nek, a másikon kopár hegyol- j — Amikor ide beköltöz- dal fehérük. A levendulát tünk, volt olyan lakás is, nyaranta felpúp zott vontatók hordiák az üzembe, hogy ér­tékes olajat pároljanak belő­le. A kopár hegyoldal sovány füvén pedig néhány száz bir­ka tengeti életét. A két he­lyet talán másfél kilométer választja el egymástól, köz­ben pedig szépülő házaival puszta terül el: Simonmajor. Régen cselédek lakták, ma pedig a Daránypuszitai Állami Gazdaság dolgozói. Találkoztam itt egy asz- szonnyal, aki tizenhét éve la­kik a pusztán. Ismerte a so­ványan termő földet, segített a levendulatelepítésben. Tíz gyermeknek adott életet. Az ő múltja egy kicsit Simon­major múltja is. Mindig nagycsaládos embe­rek lakták a cselédházak szo- ba-konyhás lakásait. S ha nem fért be elég ágv, a föld­re terítették a szalmazsákot, hogy helyet adjanak minden­kinek, aki a családhoz tarto­zik. Vastag fallal, apró abla- . kokkal építették ezeket a há­zakat, s a döngölt agyag ma­amit csak egy fal választott el az istállótól. Egyik felében mi laktjmk. a másikban meg az állatok. Éjszaka úgy rug­dostuk le a patkányokat az ágyról, annyi volt belőlük Az asszonyt Kovács Fe­rencijének hívják. Amikor ezt meséli, az ajtóban fény- özönt borít rá az októberi nap. Sorstragédia kiindulópont­jának is megfelelő szavaival vágok neki a hajdani cseléd­lakások között keresni a múltat. Csak romok vannak m? - belőlük. Apró ag^aghal- mok, amelyeket kőművesek dobáltak ki a dohos szobák­ból. Még dolgoznak az utolsó lakásokon. A földdel együtt kidobják a múltat is, s az otthonná formált lakásokban új életet kezdenek a gazda­ság dolgozói. Dél van. A téglaszínű, hosszú házból forró ritmusú tánczenét hoz a szél. A há­ziasszony szélesre tárja a szo­ba ajtaját, aztán tanácsot kér, hogyan keverje a pa^ló­vigyáz, hogy le ne lépjen a szőnyegről. —Hat éve lakom itt — kezdi Badics Péterné. — Amikor ide jöttünk, folyt a nyakunkba az esővíz. Most két szobánk van, a másodikat úgy választották le. Az ember más érzésekkel lép a svédpadlós, minden igényt kielégítő lakásokba, mint néhány órával előbb ab­ba a földszagú, múltat idéző, félig kész épületbe, s az em­berek is más érzésekkel lak­nak itt. Megismerték a szé­pet, s ahol nincs még, türel­metlenül várják. Az egvik asszony így fogadja Petri László építésvezetőt: — Meddig kell még várni a festőkre? — Meddig várt erre a la­kásra? — kérdezi az vissza. — Tíz évig, de értse meg. úgy restellem, ha valaki be­jön. — Sokan vannak még. akik ennél rosszabb lakásban lak­nak? — Nincsenek. Ezek voltak a legrosszabbak — s Mihál- káné arca már mosolyra de­rül. — Amikor ide jöttünk, egerek jártak mindenfelé. Ez nagyon rendes lakás, csak be kéne már festeni. A festésre is hamarosan Sába szívta a vizet. Hiába sárgítót, közben pedig arra sor kerüL Szoba-konyhás lakások — ez a múlt. Kétszoba-komfor- tos otthonok — ez a jelen Daránypusztán. A gazdaság dolgozóinak nyolcvan száza­léka már rendezett lakásvi­szonyok között él. A pat­kányfészkes, egérlyukakkal teli házaktól hosszú volt az út idáig. Sok erőfeszítésbeke­rült, amíg a cselédlakásokból igazi otthont építettek s mellette a gazdaság központ­jában háromszobás, összkom­fortos lakásokat is. Téglából épített disznóól és tyúkól is van ezekhez az új lakásokhoz: — December 31-ig minden dolgozónk megfelelő lakást kap — közli az építésvezető. Lakatos Jenő igazgató azt mondja: — Csak akkor vár­hatunk jó munkát a dolgo­zóktól, ha megfelelő körül­mények között élnek. 1962-ben kezdődött a lakás­építés Daránypusztán. Akkor kezdték felújítani a régi cse- lédházebat. A beruházás nagy részét erre fordították. — Hatvankettő óta mindig túlléptük a keretet — mond- ia az építésvezető. — Ez leg­inkább á vezetőket érinti, me**sa«r>an miatta a őré- mii’”» Ho n»m érdekes. Fon­tos. ■''v ió körülménvek kö­zött éljenek dolg''',7''Mnk ..; Kercza In»»

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom