Somogyi Néplap, 1965. október (22. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-13 / 241. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK) ÍRA> 50 FILLÉR Somogyi Néplap AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXII. ÉVFOLYAM 241. SZÁM SZERDA, 1965. OKTÓBER 13. Lehet-e „próféta” saját falujában a tanácselnök? '3. o.) Olvasóink írják (5. o.) MÁTYÁS KIRÁLLYAL EBÉDELTEM Mai számunk tartalmából: (6. o.) II® EREZVE A FELELŐSSÉGET Néhány hete beszélgetterr egy parasztemberrel. Nem kerültek jegyzetfüzetbe a szavai, mégis amit mondott, szinte szó szerint megmaradt emlékezetemben. Egy igen eredményesen dolgozó szövet­kezetnek a tagja, olyan em­ber, aki túl a hatvanon is megőrizte erejét, munkabíró sát, aki nemcsak dolgozni szeret, hanem gondolkodva dolgozik. Túllát faluja hatá­rán, mérlegelései, megítélé­sei tárgyilagosak. Szó esett régi és közelmúlt események­ről, egyéni és közös gondok­ról, problémákról. Az aggódó ember indulata fűtötte sza­vait, mikor ezt mondta: »Sok­szor gondolkodom azon, és nemegyszer meg is mondtam, hogy nem többet, csak egy fél órával kellene tovább dol­gozni. Mi nem állunk rosz- szul, de ha mindenki csak egy fél órát tenne rá a napi mun­kára, akkor egészen másutt tartanánk! Időben talán észre sem venné senki, hiszen alap­jában véve annyira csekély­ség ez — a sok harminc perc azonban együtt hihetetlenül sokat jelentene..." Azóta többfelé érdeklődtem, hogyan vélekednek erekről a fél órákról. A feleleteknek ez volt a lényegük: bizony sok igazság van ebben, amit az egyén talán észre sem vesz. a gazdasági eredményeket vi­szont megnövelheti, Most, ezekben a hetekben különösen sokat jelenthetnek ezek a fél órák. Nem emlegetett nagyobb odaadást, több szorgalmat ez a parasztember: egyszerűen és nagyon közérthetően fogal­mazta meg azt, hogy miként lehetne többet nyújtani. Nem azt mondta, hogy »érzem a felelősséget«. Talán ilyenfor­mán ez eszébe sem jutott. A munkája és ezen túl a gon­dolatai. a véleménye azt tük­rözik, ha leteszi a kaszát, vagy leszáll a vetőgépről és behúzza maga után otthon a kiskaput, nem rekeszti kívül a gondokat, amiket a min­dennapok hoznak. Foglalkozik velük, kutatja a megoldást, otthon is örül a jónak, és bántja, ami »másként mehet­ne« ... Mi más ez, ha nem valami nagyon tiszta, belülről fakadó felelősség, amire ezen a hallatlanul nehéz őszön olyan nagy szükség van?! A gondolatsor egy eset kap­csán idéződött föl bennem. A tabi tsz irodájában Ájzert Jenő elnökkel beszélgettem. Azt mondta: »Nincs munka­erő-gondunk. Például alig várják az asszonyok, hogy szedhessék a répát,.. « Nem fejezhette be a mondatot, át­szólították a szomszéd helyi­ségbe. A betett ajtó mögött tisztán hallottam, hogy né­hány asszonnyal beszélget. Először valami ügyes-bajos dologról, aztán hirtelen ez ütötte meg a fülemet: »...Ha­nem mikor állhatunk már ne­ki a répának? Jó, persze, hogy megél tjük az ütemezést. De csináljanak már vala­mit! Kezdjék el forgatni, mert arról beszélgettünk, hogy ne­kifogunk kézzel...« Az ilyenfajta türelmetlenség mindig gyümölcsöző. Ebben a szövetkezetben egy kicsit úgy van most, hogy nem biztat­ni, hanem bizonyos fokig in­teni kell az asszonyokat, mert nem győzik szállítóeszközzel hordani azt a termést, melyet letakarítanak. Amott a fél órákat kérik számon, itt a munka lendü­letét igazolja az ellesett be­szélgetés. Ha különbözőnek tetszik is a kettő, egy ponton azonos: látva a temérdek munkát, a parasztember érzi a felelősséget. Kint a határban mindenfelé gépek zúgnak, megrakott von­tatók, fogatok szállítják nehéz terhüket, hull a mag a föld­be. »Ha tíz kezünk lenne, mind a tíznek volna munká­ja ...« összesokasodtak a tennivalók. Máskor is, de most különösen nagy jelentő­sége van annak, ki mennyire érzi saját feladatának azt hogy ami munka még hátra­van, idejére elkészüljön. Hi­szen sokszor nem nagy dol­gokról van szó. És a siker nem maradhat el, ha minden­ki csak egy kicsivel tovább szedi a répát, csak eggyel töb­bet fordul a vontatóval, a ko­csival, vagy a vetőgéppel... Röviden: ha csak egy fél órá­val megnyújtja a napot. Vörös Márta Gáspár Sándor felszólalása a VI. szakszervezeti világkongresszuson A VI. szakszervezeti világ­kongresszuson kedden dél­előtt felszólalt Gáspár Sán­dor, a SZOT főtitkára, a ma­gyar küldöttség vezetője. Gáspár Sándor bevezetőben méltatta a szakszervezeti vi­lágszövetség húszéves tevé­kenységét, majd hangsúlyozta, az elhangzott két beszámoló gondolatmenetével és alapve­tő megállapításaival a magyar szakszervezeti küldöttség tel­jesen egyetért. Különösen egyetért a beszámolónak a szakszervezeti világszövetség jellegét meghatározó megfo­galmazásával. Az SZVSZ va­lóban csak úgy töltheti be a nemzetközi életben vállalt szerepét, ha a dolgozók de­mokratikus osztályjellegű, ladó tömegszervezeteként fel. ha­lép mindenkor számíthatnak a szocialista országok szakszer- magyar szervezett dolgozók j vezeteinek munkájáról, illet- támogatására. ve a magyar szakszervezetek­A SZOT főtitkára ezután a ■ ről beszélt: Új feladatok a szakszervezetek előtt a szocialista országokban A nemzetközi munkásosztály- egységes föllépéséért Az V. szakszervezeti világ- kongresszus óta eltelt évek eseményei igazolták az ak­cióprogram helyességét. Maga az élet parancsolóan követeli, hogy a nemzetközi munkás- osztály egységakcióinak új le­hetőségeit és útjait keressük. Mint mindenben, itt is reáli­san kell a helyzetet megítélni és célkitűzéseinket meghatá­rozni. Az adott viszonyokkal kell számolni, keresni kell a kapcsolatok fölvételét vagy kiszélesítését a világ ama dolgozóival és munkásszerve- reteivel, amelyek ma még kí­vül esnek az SZVSZ hatókö­rén. Az SZVSZ-nek és vala­mennyi tagszervezetének kö­telessége és hivatása segíteni azokat a munkástömegeket és szervezeteket, amelyek nem ismerték fel még az osztály­harcos cselekvés szükségessé- mondotta. gét és a munkásszolidaritás erejét — A jelenlegi világhelyzet­ben a nemzetközi munkásosz­tály egységes föllépése szük­ségesebb, mint valaha. Az amerikai imperialisták sreny- nyes és tömeggyilkos háborút folytatnak a hős vietnami nép ellen, amelynek nagyszerű helytállása, áldozatkészsége és bátorsága méltán váltotta ki a világ valamennyi becsületes dolgozójának cselekvő szoli­daritását. A dolgozók száz. és százmilliói állnak harcoló vietnami testvéreik oldalán, és fölemelik felháborodott tiltakozó szavukat az ameri­kai agresszorok embertelen bűncselekményeivel szemben. A magyar dolgozók mélységes testvéri szolidaritásáról bizto­sítjuk a vietnami népet, á vietnami szakszervezeteket, — Meg kell akadályozni a német militarizmus feléledését A nemzetközi helyzet ve­szélygócai között külön hang­súllyal kell szólnunk a nyu­gatnémet revansista és mili­tarista törekvésekről. A mi hazánkat egy emberöltő alatt két ízben sodorta pusztító háborúba a német imperia­lizmus, mérhetetlen szenve­dést okozva a magyar nép­nek. Érthető tehát, ha népünk akaratát kifejezésre juttatva, tevékenyen támogatunk min­den olyan erőfeszítést, amely­nek célja, hogy gátat emeljen a német militarizmus agresz- szív szándékainak útjába. — Az SZVSZ — vélemé­nyünk szerint — helyesen, a dolgozók létérdekeinek meg­felelően foglal állást a béke és a háború nagy kérdései­ben. Ebben a tevékenységben az SZVSZ és — Az a tény, hogy a mun­kásosztály elnyomott osztály­ból uralkodó osztállyá vált, új módon vetette föl a szak- szervezetek tevékenységét, szerepét a politikai, gazdasá­gi, társadalmi és kulturális életben. A munkásosztály ha­talomra kerülésének ténye a szakszerveretek számára a hatalom gyakorlásával kap­csolatos összes feladatokban való széles körű részvételt jelenti. Ez óriási lehetősége­ket, de egyben megnövekedett felelősséget is jelent szak­szervezeteink számára. A szakszervezetek nem szo­rítkozhatnak többé csupán a napi érdekvédelmi feladatok ellátására, ami a szakszerve­zetek klasszikus feladata ma­rad természetesen a szocialis­ta országokban is, e feladat értelmezése kibővült, a ten­nivalók módszerei megváltoz­nak. A továbbiakban a SZOT főtitkára a következőket mon­dotta: — Mint a szocialista építés és kísérletezés minden területén, a szakszervezeti munkában is a szovjet nép tört új, eddig fel nem tárt utat a történelemben. A szak- szervezeti munka új tartalmá­nak és formáinak kialakítá­sa óan a szovjet szakszerveze­tek gazdag tapasztalataira tá­maszkodtunk és támaszko­dunk ma is, figyelembe véve természetesen országunk konkrét sajátosságait. Nyugati kritikusainknak A szakszervereti mozgalom­ba»! a történelmi mércével mérhető nagy eredmények mellett sok gond, nehézség, fogyatékosság is akad. De ez egészen természetes. Hiszen országunk dolgozói csak két évtizedes tapasztalattal ren­delkeznek az állam és a nép­gazdaság vezetésében. A szo­cialista épíitőmunka során nemcsák ezt a nehézséget, hanem a kapitalizmustól örökölt gazdasági és kulturá­lis elmaradottságot is le kell küzdenünk. Mostanában di­vattá vált Nyugaton — mon­dotta — a szocialista orszá­gok, így hazánk gazdasági problémáit szemünkre vetni. Köszönjük a figyelmet. De szeretnénk kritikusainkat egy tagszervezetei történelmi tényre emlékeztet­Letartóztatták Untu ng alezredest — Gépkocsizó szeretnék lenni — kéri Szalai István. (Képes riportunk a 6. oldalon.) A Reuter a djakartai rádió közlése alapján jelentette, hogy hétfőn Közép-Jáván le­tartóztatták Untung alezredest, a Szeptember 30. mozgalom vezetőjét. Untung alezredes Tegalból Semarangba akart menekülni, amikor az indonéz hadsereg két katonája a helyi' lakosság segítségével elfogta. A djakartai rádió keddi adásá­ban közölte azt is, hogy októ­ber 9-én Djakarta közelében elfogták Latif ezredest, a mozgalom egy másik vezetőjét is. Sukarno indonéz elnök ked­den ismét minisztertanácsot tartott. A tanácskozáson je­len volt Subandrio külügymi­niszter is, akivel az elnök ké­sőbb másfél órás különmeg- beszélést folytatott. Sukarno egyébként hétfőn is megjelent a nyilvánosság előtt — fogadta a svájci nagy­követet, aki átnyújtotta meg­bízólevelét — jelenti az AP A Reuter-iroda kedd esti je­lentése szerint mintegy két­száz főnyi — főleg muzulmá­nokból álló — csőcselék meg­támadta két indonéz kommu­nista vezetőnek, Njotonak és Luannak, a párt elnökhelyet­tesének Djakarta külvárosá­ban levő házát A házak be­rendezését az utcára szórták és felgyújtották. Mindkét kommunista vezető részt vett a Sukarno elnökletével múlt hét végén megtartott minisz­tertanácson, azóta azonban nyomuk veszett (MTI) ni. Arra, hogy a szocialista országok mindegyike, igy ha­zánk is az egyetlen olyan társadalmi rendszer a vilá­gon, amely a termelőerőket nem kizsákmányolásból, más népek" kirablásából és leigázá­sából, hanem önerejéből, a dolgozók alkotó tevékenységé­vel fejlesztette. Mi erre büsz­kék vagyunk. Ha ékesítjük erőinket a világ dolgozóinak javára, akkor a varsói kong­resszus új, nagyszerű lapot nyithat a nemzetközi szak- szervezeti mozgalom történe­tében — mondotta befejezé­sül Gáspár Sándor. A kínai küldött felszólalása A keddi ülésen többek kö­zött felszólalt Kang Jünk-ho, a Kínai Országos Szakszerve­reti Szövetség alelnöke is. Méltatta a kínai népnek az építőmunkában elért ered­ményeit, a nemzetközi hely­zetről szólva éles szavakkal bélyegezte meg az agresszív amerikai politikát. Bírálta az SZVSZ vezetését, mert he­lyesli a békés együttélés po­litikáját, és azt állította, hogy ez az osztályharc elvetését je­lenti. Ugyancsak bírálattal illette a világszövetség vezető szerveit azért is. mert üdvö­zölték a moszkvai atom- csend-srerződést. (MTI) Híradás az állami gazdaságokból Elvetették a kalászosok kétharmadát — A kukorica 10 százalékát betakarították Megyénk állami gazdaságai­nak őszi vetésterve 20 100 hold. Ebből kalászost 18 849 holdon termelnek. A múlt hét végéig elvetették az árpát mind a 3330 holdon, a rozs vetése befejező­dőben van, a búzának a fele a földbe került, és a kétszeres vetésével 63 százalékig jutot­tak el. összességében a kalá­szosok kétharmadát elvetették. A megyei igazgatóságon ka­pott tájékoztatás szerint üte­mesen, arányosan halad a munka valamennyi gazdaság­ban. A gabonatermesztéssel kisebb mértékben foglalkozó Balatonújhely és Daránypuszta búzavetésének már csak az utolsó tíz holdjai maradtak hátra. A Kaposvári Állami Gazdaság 3600 holdas kalászos holdján földbe került a mag október 10-e előtt. Lábodnak a rozs az egyik fő gabonanövé­nye; a mintegy 1400 holdas előirányzat teljesítésében szin­te mindvégig sikerült lépést tartaniuk az idővel. Megye- szerte ezen a héten várhatóan eléri a csúcspontját a vetés üteme. A kilátások szerint — kedvező időjárás esetén — va­lamennyi állami gazdaság rendben és idejében elveti az összes gabonát. Megkezdődött, folyamatosan megy a kukorica betakarítása is. A lábodi meg a kaposvári gazdaságban munkába állíak a gépek. Másutt is törik kézi erővel az érett csöveket. A 13 000 holdnak az egy tizedéről vetésterületének kereken 2000 betakarították a termést.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom