Somogyi Néplap, 1965. október (22. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-10 / 239. szám
I ÉJ — Mit akarsz? — suttogja az asszony. — Ö szeret! — Én jobban Ilon. szeretlek, — Ö dolgozik..: Nagyon sok a munkájuk... nagyon nehéz a munkájuk. Két hajót auNX" ÄS “Ä SzakonyiKároly: ' foszlányokban hull az égből, s fennakad a poros akácokon. — Jani! Janiii! Vékony asszonyi kiáltás. Végigröppen a szétszórt, apró házak között, és belefúl a ...... , , .... gusztusig Fáradt Ttthrm ;<• Holtágba. Evező csobban a prüszköl. Az ember elmoso- Valaki jón a dombról. Most ° Uthon 1S fekete víztükörben. Csípős füst s°ly°dik, indul. dudál a gyár is. Tíz óra, vált °_gozlk- Csalí fáradt.:, száll laposan, szerteoszlik, — Ilon!... — mondja. Az a műszak. S hogy csönd lesz Gyuri az arcába nevet. — mintha a hajógyárból kihup- asszony odamegv hozzá, meg- hallani a Bolond ember dolgozik ropogó ütések vernék szét. öleli, megcsókolja a száját. ‘ na“anl a ° f" gyásig, Ilon! Tanííi i ... hullámokat a partról. Mintha „ ’ , . Janin------ Nagyon forro az este, hold- régóta tartana az éisza Ilon eloki a fiú karját, és A z asszony a ház előtt all, fény lesz, tiszta meleg, fül- mar régóta tartana az ejsza- kiszökjk ’úri könnyű nyári ruhában, me- _ , ka. A percek lomhák, mint a ,, uyun leg szél mozgatja szoknyá- e eJsza a- a, megye szárazságban a békák. Reggel u ana aP> előbb szorosan ját. Hívja a fiát, kiáltozv , de — bontja ki magat Janos az ^ ^ „orn megmarkolja a nem mérgesen. asszonyi karokból. Int, elbalrúgja bakancsát, a székre dobálja ruháit. Alszik. Az ablaktáblákon kék papír: hús a szoba. Ha mellé búvik, mordul egyet... Apró gyerek fut elő masza- lag a puha füvön. Hagyja, tosan a parti pocsolyákból. h szájáról felszívja az éj — Mosdani, es egyel! — mondja az anyja. Laposat ver az iszony csokjat. Fel óra a fenekére. múlva acéllemezek rozsdapora — Megy apád... ül az ajka köré. Már mellette áll az em- « z asszony enni ad a bér. Vászonkabátja csak fél- A gyereknek, lámpavalán, feje födetlen. Táska xx fénynél lefekteti, ráhúzza a bal kezét. hajol a kiságy rácsára. Me— Na, gyeride és puszit! sél. Ide is ..; De mocskos vagy! — Halásztunk — magya- . . rázza a gyerek; átfonja gug- szep’ piros gyümölcsöket tér- — Jo estet, Gyuri... goló apja nyakát, és nyálazza mett. Roskadásig tele volt A Felhők jönnek, már frissen borotvált arcát. kertésznek kellett volna le- olyan fénylő a Hold. jön az ura. Hat óra után nem “ csuklóját, sokkal már itthon is van. Le- majd pengéden a fűre ülteti az asszonyt. — Én is elmerek dolgozni — mondja Ilon. — Már nagy a gyerek. — Ö akarja? Mi? Háhá! Talán nem tud eltartani? — E sötétből. »■Volt egyszer egy almafa, — Jó estét, Ilon. “ K6““b dombról jött talán a asszonyhoz. Ha hozzám jönnél, arany lenne a sorod! Semmi dolgod .. s A gyerek is úgy jjtrna, ahogy akarod: nem A gyerek is jöhetne, érted? Ősszel Bukarestbe megyek, aztán Varsó, Prága... talán Bécs. Egyszer mindenhová eljutok, mindenkit kiütök, a legnagyobb leszek a világon! Az asszony nézi, ültében összegörnyed egészen, úgy nézi Gyurit, aztán észrevétlenül hátrább és hátrább húzódik. Gyuri beszél, tömzsi, vaskos öklét a holdfénybe tartja, forgatja; arca megnő az éjszakai világtól, hatalmas, durva nagy arc:. < Az asszony felkiált: — Eridj! Menj, eridj innen! A fiú elhallgat, először nevetve néz Ilonra, de az asz- szony csak hátrál, merően Gyurira szegezett tekintettel. — Eridj! — sziszegi, s erre a fiú is elhagyja a nevetést. — Miért csapod be magad? — kérdi az asszonytól. — Tudom, hogy vártál... Kurtán fölnevet: — Te már nem tudsz engem elzavarni. Ilon felugrik, fut a ház felé, de utánakap a másik erős marka, megragadja a nő bokáját. Ilon el vágódik a fü— Eriggy, fogadj szót szedni mind, mert az övé volt Gyuri a sarkára guggol, fü- vön. Forog némán, rángatja anyádnak! — Utánanéznek a fa. Az almák majd kicsat- vet tép, rágcsálja. Fehé- ing- a lábát, hogy szabaduljon, de mindketten, az ember megva- tantak az élettől. Eső hizlalta, ben van, látni, villog a ho- Gyuri veszekedett nevetéssel karja az állát, felpillant a nap édesítette... És a kertész mályban. mászik utána, és szorítja, szogyár felé. — Hosszú lesz az mindig elindult, hogy leszed- — Éjszakás? — kérdi. rítja: éjjel... je a gyümölcsöt. De útközben Ilon nem szól mindjárt. — — Te! — mondja dühödten — Keveset aludtál délután ezer munkája akadt. Szeret- Ne kérdezd legalább — az asszony. — Te! Eridj! En— mondja az asszony; s ta- te a kertjét, nem akarta el- mondja csöndesen, nyugtala- gedj, te! — S kotorász kezé•lán véletlenül: a partra pil- hanyagolni. De az almafa nul. vei vaktában a fűben kő vagy lant. Csónak siklik a sekély- már alig bírta terhét... Hát — Lent a csónak — mond- gally után, hogy fájdalmat re; ecv fér*', mintha csak csak nem fogja leszedni ja Gyuri. Huszonöt éves. hú- okozhasson ennek a bivaly- árny volna, kilép a csónakból más?!...« sós szájú, kis tömpe orrú, vál- erős férfinak. Hogy elfuthasláncot vet egy kiálló gyökér- a[szjk a fej_ las fiú. Bokszoló. son innen. Tégladarab akad re; aztán elballag a halász- magának is megágyaz. Az asszony hallgat. Erős a markába: Gyuri nevetése csárda felé. De nem jjjvja a ágy. Csak dobolást hal megint. Már elveszi az eszét: — Nesze — — Meg kellett csinálnom hánykolódna egyedül. Szerda, megereszkedett a nyújtózás- és dobja, nem gondol semmi- azt az ágyat... Nvikorgott. — Ma m^g csak szerda... El- ból, karját a mellére szorítja, vei. (Szekeres Emü rajaa) Elmosolyodik János, az asz- oltja a vilianyt A hold már keresztbe, szonyra tekint. Mindig föl- jött, világos foltok támad- Meleg az éjszaka, Lasnak az éjszakába. A konyha A vízen hűvös van. amerre ...—; „„ ví — Minek jöttél? — Nincs szebb, mint csónakázni — Minek jöttél?! Egyet horkan a fiú, szorí- Ilon. tása enged, lassan feláll. Tenyerét a bal arcához szorítja; Ilon a fűbe tenyerei, úgy éjjel nézi riadtan. — Hát jó — mondja tompán Gyuri. — Hát jó.:. — És ébredt a gyerek ... san arra fordul ő is, fojt> ki kell tórni az ajt6t. Ki az asszony néz. Valaki ott az ^ ülni a küszöb elé. éggel egybevesző dombon megáll. Mintha erre figyelne, Most me^ a sétahajó. Szímintha őket nézné. Csillagok nes lámpafürtöket tükröz a — odaát a szigeten hever- elmegy, fogják körül fekete alakját. V1Z- A hullámok zenet vetnek tem délután< Két szarVasbo- _ _- Ilon! - szól hirtelen fá- a ,partra' SŰ,Ű’ fullaszt° leSZ -ár verekedett a bokor tövé- M radttá lett hangon János. Az J' ben. Figyeltem. A fűben asszonv visszakapja tekinte- Ilon karja mozdul: ölel. A iopuit a nőstény, tét. Kicsit mosolyog. hangokat öleli és a sötétsé- _ Minek jöttél?!!...- Igen... az ágyat. De Set. Nyújtózik, hátraveti el- _ Az erősebb győzött, minek’ bontott, szőke haját. Szúnyo- „ősténv vele ment.- Reggel nem alszom el Sok döngenek a füle körül. El- Ilon felugrik; mindjárt, Ilon — mondja az vasz a zene. Gyorsan úszik — Eridj! Nem hallod?! Ta- álmából fordul át. Ilon meg- ura. Erős kezével a felesége lefelé a hajó. karodj. rázkódik, bemegy a házba, karja után nyúl kedvesen. — — Anya! nyöszörög benn A ház falához lapul Ilon, mint aki vesztett órákat akar Sok a munka, és hosszú az gyerek. — Vize-et!... és szi< riadt, tág a szeme, jóvátenni, kapkodva, reszkeé jjel... — Köhint, zavartan Ilon nem mozdul. Nem Majd megsüketíti a mély, tőn vizet merít a mosdótálba, felloki a másik vállára is a hallja; nyújtózva nézi az erős dobolás. két tenyerét belemeríti, s vikabátot. a nyitott konyhaaj- eget. Dobol valami, mély pu- A fiú lassan feltárászkodik szi a vizet az arcához. Sok, tóhoz lép, még egyszer be- ha hangon dobol. Néha kék, a földről. Kiköpi a füvet, két sok vizet, s mosdik, mosdik, néz. Odabenn mosdik a gye- csillagszóró fényeket lök az karját az ass.ony feje mel- míg haja, ruhája is csupa la- rek, locsolja magára a vizet égre a gyár: lett nekitámasztja a falnak. tyak lesz, gint látni, hogyan villog a hegesztők ott kék lángja a bokrokon túl, a gyár felől. Ilon nagy sokára feláll', a házhoz támolyog. Csendes, forró az A éjjel. Éles hange., brekegnek a békák a parton. Bent mocorog a gyerek, első KAFKA-ILLUSZTRÁCIÓ Stolz Mihály munkája Szirmay Endre: Vöröslenek már... Vöröslenek már a húsos gesztenyék; eres kezed ellenzőt tart a szemnek, csorba jogad közt keserű homok csikorog; csípős szél vág a hegyek felől, és tüzet szít a kormos felhők alján; az ég rubin korsóiból meleg ragyogás ömlik szivedre, s elhallgatnak mind a tompa ritmusú fekete dobok. Dohy Attila: Október... Október... A szemtelenül torkos szelek dala sivit, s az ősz e disszonanciában mindennap ellop valamit... Valamit, amit a sárga nyár a nemtörődöm lombokba rejtett, valamit, amit a napsugár magából itt felejtett... A susogás békéjét lopja el, amikor belemar a hársba, s annak nem marad semmije,- csak törékeny rajzú váza ... A nevetés, melyből méz csörögi ha számíthat viszonzásra, — egészséget is lop, lopott: »Ö« háro-m napja meg van fázva!... A meleget, mely sóssá érett verítékcsöppbe ütközött, de úgy Is jó volt letörölni két jól sikerült tett között.. 2 Az örömöt, mely meztelen volt... Most átfázol, míg megleled — tűsarkú nyomain haladva — előled elbújt Kedvesed . Somogyi Pál: Keserű fürtök 1 — Szüret 1935-ben — Fent a présházban duhaj röhejjel koccint az úr az urakkal, és kicsurran szájukból a mézédes must. Lucskos, izzadt munkáslányok szorgosan szedik dús áldását a hegynek. Ittas csősz ügyel rájuk bunkós fütykössel, hogy érintetlen maradjon a szőlő. Az úr potroha, mint a hordó, teli; apjára gondol, ki szűz fehércseléddel ízesítette a szent szüret mámorát, s már el is kapta az egyik gyermeklányt, és vigyorogva vonszolja be a heverőre... A préselő paraszt ökle megkövesedett, és verejtéke belecsöppent a borba. A cselédek roskadozva csak cipelik az édes terhet, vastagon ömlik az áldás, csurdig teli már minden ... Szívüket a dolgozók keserű, forró fürtnek érák.
