Somogyi Néplap, 1965. október (22. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-09 / 238. szám

Somoggl Héplap íí MSZMP MrfívEi ÜitÖTTS ÁQ A MEGYEI TAM ÁCS LAPJA Életre szóló szerelem... Rajkintk sikere Budapesten Arkagyij Rajkán, az OSZSZSZK népművésze. Mi a titka Arlcagyij Raj­kin népszerűségének? Erre a kérdésre kerestük a választ négy évvel ezelőtt, amikor a szó. jet vendégművész napoK alatt az ország kedvence lett Ezt kérdezzük most is, amikor együttesével, a Leningrádd Mi­niatűr Színház társulatával új­ra eljött Budapestre. Jobban ismerjük és jobban is értjük már művészetének céljait és eszközeit. Ezért talán a vá­lasz is pontosabb. Rajkin si kerének okaira derít fényt minden szó és minden moz­dulat, amely vendégeink pro­dukcióját megkülönbözteti a hagyományos politikai kabaré magyar változatától. Rajkin mindenekelőtt szí­nész. Már gyerekkorában a szeren forrná lás. az emberáb­rázolás lehetőségei izgatták. Igyekezett ellesni a kömyeze tében megfigyelhető emberek jellegzetes vonásait, majd sű­rítve, karikírozva visszaját­szani ezeket a vonásokat. Fel­lépett diákszínpadokon, mű­kedvelő együttesekben, később hivatásos színész lett. Ezután találkozott csak a leginkább testére szabott műfajjal, a pó­dium és a kabaré lehetőségeit egyesítő min iáit űr színházzal. A találkozásból életre szóló szerelem született. Rajkin a színész mozgásával, gesztu­saival, hangutánzó tehetségé­vel szinte újjáteremtette a műfajt, amelynek a Szovjet­unióban ma leginkább az ő neve ad rangot. De ebben az ú] közegben is a színész dol­gozik. Űj műsorában eljátssza például egy óvatos fiatalem­ber történetét, aki nem mer házasodni, egyedül marad, és magányos öregségébe csak egykori szerelmesének unokái­val való találkozása lop né­mi kis örömet. Négy rövid je­lenet az egész, nincs se pár­beszéd, se cselekmény, csupán zenei aláfestés segít a művész­nek a lírai hangulatú képek­ben tetten érni egy félresik: lőtt élet szomorúságát. Néhány mozdulat, arcjáték, hangszín elég ahhoz, hogy elhitessen egy szituációt és egy embert. Hajhin nagy típuateremtő. Maszkkal, fintorral, pantomim kultúrából átvett mozdulat­elemekkel és hangalakítással karikíroz. Megeleveníti az öreg professzort, a komisz bürok­ratát, a papucsként házimun­kára fogott férjet, a felelőtle­nül rosszhiszemű kispolgárt és a huligánt. Ahány figura, any- nyi találat. Telitalálat! Megis­métli híres fregoli számát, egy jelenetben két szereplőt ala­kít. Másodpercek alatt bújik át egyik ember »bőréből« a má­sikba. Nemcsak maszkot és ruhát cserél, hanem megfigye­léseit szereppé formálva, szemvillanásnyi idő alatt ké­pes átlendülni egyik jellemből a másik jellembe. Komédiázó kedve kifogyhatatlan, ám a mókázás, a kedves játékosság, egyéniségének varázsa csak hatásában spontán. Valójában minden, amit a színpadon mond és cselekszik, megszer­kesztett, kiszámított. Arkagyij Rajkin tudatos, gondolkodó művész Szeretném ezt legalább egy példával bizonyítani. Négy évvel ezelőtti sikerét leginkább híres magánszámá­nak. a »Válámi ván .. .«-nak köszönhette. Üj műsorában ezt kiegészítve ismétli meg. A parókás kispolgár szelídebb lett, valamivel tárgyilagosabb, ■ emiatt kevésbé ellenszenves. Nemcsak áriról beszél, amit Münchenben élő bátyja irt meg neki, hanem arról is, amit másik fivére Londonból üzent. Londonban sok minden jó van, látnivalók, autók, fri­zsiderek. Valami azonban mégis hiányzik. A meghitt ott­honi környezet, a haza meleg­sége. Ezért üzeni a londoni fivér: »Válámi itt is ván, de nem az igazi...« A jellem és a szemlélet változását Rajkin következetesen végigviszi az egész jeleneten. Színre lépése pillanatától megértőbb a száj- nyitásairól, gesztikulálásáról, sunyi agresszivitásáról ismert figura iránt. A parókás kispol­gárt ma sem szereti, de ábrá­zolásában érzékelteti: ő is vál­tozhat, okosodhat. Gondterhelt volt az MHS niklai alapszervezetének elnö­ke, Tóth István, amikor feb­ruárban a marcali járás MHS-elnöke ismertette a já­rási lövészcsapatok feladatait és a tavaszi bajnokság meg­indítását. — Nincs löterünk — gondolta az alapszervezet elnöke. — Így hiábavaló a fáradozásunk. Még aznap este összehívta az alapszervezet elnökségének tagjait, ismertette a felada­tot. — Javaslom, hogy társadal­mi összefogással építsünk lő- teret. Ha akarjuk, megvaló­sítható a terv. A tereplőtér építéséhez kb. 100—150 köb­méter földet kell megmozgat­nunk. Nem kevés munka ez. És ha figyelembe vesszük, hogy katonák is segítenek bennünket, akkor a többi már csak rajtunk és a tagságon áll. Elkészültek a lőtér tervei. Csaknem hat hónapon át — esténként és vasárnapokon — építették a lőteret, öregek, fiatalok, katonák. MHS- és KISZ-tagok. Október 3-án reggel kato­nazene jelezte az ünnepség kezdetét. Az MHS-alapszerve- zet elnöksége a lőtér avatását egybekötötte a járási 1 övész- bainokság utolsó fordulójá­nak megrendezésével. A fordulós bajnokság után tömeges lövészet volt, mint­egy százötvenen neveztek be. a gvőztesek értékes jutalmat kaptak. A kora délutáni órákban terített asztal fogadta a ven­dégeket Bozsek József, az MHS marcali járási elnöke értékelte a lövészcsapatok A LeningrádS Miniatűr Szín­ház együttese tehetségesen, hatásosan valósítja meg veze­tőjének elképzeléseit. Bátran hadakozik művészetének esz­közeivel a fejlődést nehezítő fonákságok ellen. Célba veszi a bürokráciát, a műveletlensé- get, a gyávák felelőtlenségét, a hatalommal visszaélők kímé­letlenségét és ostobaságát. Egyih-máaih jelenet hosz- szadalmasabb és érzelmesebb, mint szeretnénk. Ezek nézése közben sem feledkezünk meg azonban arról, hogy Rajkin és színháza mindig a jó ügyért, a társadalmi fejlődésért, igazsá­gos, emberséges világunkért áll ki a porondra. idei munkáját, a tömeglövé­szetek végrehajtását. Elmond­ta, hogy a nyáron a tömeges lövészeteken több nünt két­ezren ismerkedtek meg e szép sportággal. A lövészcsapatok közül ki­tűntek a marcali, a sávolvi, a niklai, a böhönyei alapszer­vezetek együtesei. A jól végzett munka után a legjobbakat oklevéllel ju­talmazta a járási elnökség. A szombat délutáni utas- forgalmat hozzá kell számí­tani a készülődéshez. Ez azt jelenti, hogy jóval a vonat in­dulása előtt kell az állomás­ra érkezni — helyfoglalás végett. A várakozást és az utazást is olvasással szoktam hasznosítani. A Film—Szín­ház—Muzsika meg az Élet és Irodalom a csemegém. Talán fáradtabb lehettem a szokottnál, hogy a vonat el- indultával letettem irodalmi lapomat, és inkább a tájat fi­gyeltem. Egy-két megálló után kicserélődtek szomszé­daim, munkások voltak több­nyire. Egy fiatalember ült le velem szemben, tekintete mindjárt az ölemben fekvő »újságra« vetődött. — Szabad az újságot? — Tessék. Izgultam, mert éreztem, hogy csalódott a fiatalember. »Csak ne adná azonnal visz- sza« — járt a fejemben, ö lapozgatta, hátulról kezdte, aztán elölről, majd ösze- vissza. Az egyik cikkbe — a csökkent szellemi képességű gyerekekről szólóban — lát­tam, beleolvas. Talán egy­két mondat után felém nyúj­totta. — Ez olyan . nem nekem való — magyarázkodott —•, azt hittem, újság, ez igen magas... — Van benne szép novella is, vers — biztattam. Nem akartam megszedvén ültén visszavenni a lapot. Én érez­tem a pírt az arcomon. — Meg hamar le is szállók — mondta. és visszaadta. Éreztem, hogv ez csak ment­ségkeresés, elbújás az olvasás erői. Beszélgetést kezdeményez­tem. — Mit vor«* nlvomi?--- Az Újságot. A bír-’ m eg a beszélgetéseket a me­zőgazdasági munkákról. — Miért épp azt? (Tudósítónktól.) Október 14-én a Buzsáki Né­pi Együttes és a MÉSZÖV ven­dégeként osztrák népi együttes érkezik megyénkbe. A vendé­gek Ausztria déli részéből. Ka- rintiából, az osztrák Alpok vidékéről hozzák el népük tán­cait, dalait és muzsikáját. Har­madízben látogat Somogyba a St. Veit-i népi együttes. Lá­togatásukat a buzsákiak a jö­vő év májusában viszonozzák. A vendégek somogyi tartóz­kodásuk idején meglátogatják Buzsákot, megnézik a kaposvá­ri ruhaüzemet és a Megyei Könyvtárat. Három előadást tartanak »Üzenet az Alpok­ból« címmel. Az első előadás október 15-én lesz Csurgón. Itt az osztrák csoporttal a Csurgói Népi Együttes is szerepel. Az elő­adás előtt meglátogatják a Csokonai Gimnáziumot és a Napsugár Ktsz műhelyeit, ahol Ausztriának is készülnek ru­házati cikkek. Október 16-án Barcson a fűrészüzemet, a la­— Otthon is ezt beszélik. — Könyvet nem olvas? — Azt nem nagyon. — Hol dolgozik? — Az erdészetnél. Gépen vagyok. Lánctalpassal fákat irtok, tuskót szedek ki, és szántok. Hetente egyszer látja csa­ládját, egyszer beszél a fele­ségével, egyszer mondja azt is, ho»” »fiam«. Egy másik fiatalember kis­puskát mutogat mellette, örömmel adja közre. »Viszem a fiamnak« — mondja. Az erdő lánctalpas fia — így neveztem el közben ma­gamban a szemben ülő fia­talembert — gombát visz ha­za. — Tegna» már akartam szedni, de még nem volt. Ma már találtam. Igen gyorsan nő, óráról órára. Le is vette a nylonszatyrát, és megmutatta a négy-öt ki- sebb-nagyobb vargányát. Ugyanolyan örömmel, mint az a másik a kispuskát. Ez ter­mészetes is. Mindketten ha­zaviszik. és mindketten he­tente egyszer... — Mit is olvashatott volna ez az ember az Élet és Iro­dalomban? Az életet ismeri, már amit megismerhet az erdőben és az újságból. Ismeri az életből, hogy munkáját jól megfize­tik, hogy érvedül van, hogy szén az erdő, jó a csend, he­tente egyszer él családi éle­tet. hetente egyszer örülhet igazán. Az Élet és Irodalomban nem találta meg se ezt, az ő életét, se mások életét. Ap- iáét. anyjáét, a faluét, kicsi fiáét. Mélyet szippantok az abla­kon bev'pédó friss levegőből. Jó erdei illat. — Akác ez — mondta az erdő lánctalpas fia. katosárugyárat és a Vörös Csillag Tsz-t látogatják meg a népi együttes tagjai, majd es­te a művelődési ház színház- termében a Buzsáki Népi Együttessel közösen adnak műsort. Október 17-én, vasárnap, Bu- zsák látja vendégül az osztrá­kokat. Itt szabadtéri színpadon mutatják be műsorukat. Érde­kesnek ígérkezik a szüreti fel­vonulás, amelyen részt vesznek az osztrák kultúrcsoport tag­jai is. Hazaindulás előtt a vendégek ellátogatnak Pécs­re is. Belgyógyász­kongresszus Hétfőn ktzdi meg tanácskozásait a Magyar Tudományos Akadé­mián a III. magyar belgy jgyász- kongresszus. A kongresszus előadá­sai egy főtéma, az amés-ztőszervek megbetegedése köré csoportosul­nak. A négynapos kongresszuson Összesen 180 előadás hangzik el javarészt külföldi szakemberek ré­széről. P. R. I rippl-rönai-pAlyázat A S nogv mep'-' ei képzőmű észek YIX. őszi tárlatára ké'száztizeni t kép érkezett. A képző- és iparművészeti le torátus níevtagü zsűrije és a múzeum bíráló bizottsá­ga együttesen értékeli a pályaműveket. Dersi Tamás Lőtéravatás Niklán Horányl Barna • « „Üzenet az Alpokból66 Osztrák népi együttes látogatása Somogybán SO fi OK Tilos a csók? Olvasom a Somogyi Nép­lap Tarka sorok-rovatá- ban, hogy egy rendőr a Balaton-partom csókolózó párra figyel föl, és mele­gen érdeklődik tőlük, va­jon házastársak-e. Amikor közük, hogy igen, akkor így szól nekik: »Hát ak­kor miért nem otthon csó­kol óznak?« őszintén szólva zavarban vagyok: nem tudom — és bizonyára a Balaton-par- ton csókolózó párok ezrei sem tudták a nyáron —, hogy hazánk átvette az olasz törvényt, mely sze­rint nyilvános helyen — park, Balaton-part stb. — tilos a csók, s erre a rend éber őrei szigorúan ügyel­nek. Kérem a Somogyi Néplap Szerkesztőségét, hogy a lap hasábjain rész­letesen ismertessék a ren­deletet, hogy az embereket ne érjék váratlan megle­petések a jövőben, ha ne­tán csókolózni szottyan kedvük a Balaton-parton. — po — * * * Tudatlanság Az anya a fiatalember­hez: — ön el akarja venni a lányomat. Miért nem be­szélte ezt meg előzőleg ve­lem? — őszintén szólva nem gondoltam, hogy ön is sze­ret engem. * * » Válasz A kémiatanár az órán a következő kérdést teszi föl az egyik tanulónak: — Mi történik az arany­nyal, ha kitesszük a leve­gőre? — Ellopják. Követelmények Egy se fiatal, se szép »ügyfél« a házasságközve­títőhöz: — E0V gazdag, szép és intelligens nőt szeretnék feleségül venni... — S milyen az ön anya­gi helyzete? — Munkanélküli vagyok, és egy fillérem sincs. — őrült lenne az a nő, aki önhöz feleségül men­ne! — Ez engem egyáltalán nem zavar. * *•» Mi a rosszabb? A színész beszélget a kritikussal: — A színész számára nincs rosszabb annál, ami­kor a későn érkezők jele­net közben megbontják a csendet. — Ennél csupán az rosz- szabb — feleli a kritikus —, ha a nézőteret elhagy­va töri meg a csendet. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogv megvel Bizottsága és a Somo'jv megye) Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség? Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogy megye) Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16 Felelős kiadó: Szabó Gábor Beküldött kéziratot nem őrzőnk meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postiskézbesftőknél. Előfizetési díj egy hónapra \2 Ft. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka Sándor utca fi. \

Next

/
Oldalképek
Tartalom