Somogyi Néplap, 1965. október (22. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-06 / 235. szám

Somom Méplap AT MSZMP MEGVEI PiTÓTTTAGA ES^Ä MEGYE1 TANACS LAPJA AZ ALKOHOL RABSÁGÁBAN Látogatás a varsói „vodka gyárban” Sok féle készítmé­nyük közül az egyik legfinomabb ital a Starka. Pincékben, kis tölgyfahordókban öt évig érlelik, és csak azután palackozzák. Ize vetekszik a híres Napóleon-konyakéval. Egészségünkre! Emberi kéz érintése nélkül, futószalagokon jut el a vodka a cso- magolóig. Az automa­ta töltőszerkezet mun­káját asszonyok ellen­őrzik, minden egyes palackot átvilágítanak, hogy csak a legkivá­lóbb áru hagyhassa el a gyárat. Ebből a hatalmas palackozó- teremből naponta 250 ezer üveg vodka ke­ltáit csak folyóvízben... Minden vendéglőben olvas­ható az a felirat, amely felhív­ja a vendég figyelmét, hogy italt csak folyóvízben mosott pohárban fogadjon el. A ka­posvári Aranyfácán Vendéglő­ben hiába keresi a feliratot a vendég és azt is hiába várja, hogy a csaposok a rendelkezés szerint járjanak el. A környéken nem a legjobb a vízellátás, kevés van a ven­déglő víztartályában is. Elő­fordul, hogy a csapos megké­ri a vendéget: hozzon már a közeli kútból egy vödörrel, leggyakrabban azonban az történik, hogy piszkos, szeny- nyes lébe mártott pohárban szolgálják ki a kért italt. A lefolyóban egy alig kétliteres edény van csupán, s abba folydogál bele az igen vékony sugarú víz. A gyakran csak­nem fekete lébe éppen bele­mártják a poharat, s máris újabb italt mérnek bele. Fo­gyaszthatja a vendég jóízűen, ha éppen van hozzá gusztusa. Pedig egy nagyobb víztartály- lyal megszüntethetnék a moso­gatással járó gondot. — ló — Megnyitották a IV. múzeumi hónapot Sovány, sápadt ember. Ar­cát több napos szakáll borítja. Félelmetes látványt nyújt. Ar­ra gondol az ember, sötétben nem lenne jó vele egyedül ta­lálkozni. ötvenévesnek lát­szik, pedig csak harminc... Szeme kifejezéstelen, véreres, mint mindazoké, akik rendsze­resen és nagy mennyiségben italoznak. — Mennyit ivott naponta? — Hát kérem, attól függ, mi volt, vagy mennyi pénzem akadt... Borból 5—6 litert is naponta. Szerettem a pálinkát is. Előfordult, hogy abból meg több mint egy litert iszogattam meg egyedül. . . Ha bementem a ven déglőbe, száz forint bi­zony nem ’-olt elég ... Többet ittam, m'<- illett, elismerem — mór. ' Risch János Bő- szénfa. l'ó utca 7. szám alatti lakos. — Mondták a szüleim, hogy hagyjam abba, mert nem lesz jó vége, de nem használt a figyelmeztetés . .. — Miért ivott? — Családi okok miatt... Resch a napot a kocsmában kezdte. Öt-hat féldeci pálinka vagy ugyanannyi nagyfröccs. Ezután ment dolgozni, s ha módja volt, még munkaköz­ben is lehajtott néhány félde­cit, vagy megivott egy-két po­hár bort. Este a napot a kocs­mában zárta, legtöbbször ré­szegen. Mindig akadt ivócim­bora, aki némi potyaital elle­nében vigasztalta. Így volt ez néhány héttel ezelőtt is. Arra már nem em­lékszik, mennyit ivott, amíg a vendéglőből haza nem indult. De hogy részeg lehetett, az bizonyos, hiszen nemsokára a termelőszövetkezet istállójá­ban aludt. Az éjjeliőr zavarta haza. Útközben fogamzott meg agyában a gondolat: be­tör valahova és pénzt szerez az újabb italozáshoz. Tudta, hogy M. Ferenc ék gyakran délután, illetve éjszaka dol­goznak, az ő házukhoz veze­tett az útja. Bemászott az ab­lakon, de balszerencséjére a házigazda otthon aludt. Gyor­san továbbállt és egy másik lakásba, I. Sándorékhoz tört be. Itt már több szerencséje volt. Ruhaneműt és némi apró­ságot csomagolt össze, majd távozott. A gyanú hamarosan rátere­lődött, de a lakásán és a kör­nyéken is hiába keresték. — Elhatároztam, hogy elbúj- dosok. T szüleimnek sem mondtf m i .-2, hova megyek — ve. ':Ua, amikor néhány he­tes csavargás után kézrekerült. Közben gyarapította bűntet­teinek számát: csavargása so­rán ellopott egy kerékpárt, és az út mellett dolgozó emberek fára akasztott táskáit is ma­gához vette. Az egyik táská­ban 560 forintot talált, de ke­nyér, ennivaló helyett egy üveg pálinkát vásárolt az útra, s így folytatta csavargását. Két betörés, ugyanennyi al­kalmi lopás és egy kerékpár­lopás miatt felel majd a bíró­ság előtt Resch János. — Bűnös vagyok, megér­demlőm a büntetést — ismeri el. — Ha lehet, büntetésem le­töltése közben vigyenek kény- szerelvonó-kúrára, hogy meg­szabaduljak az alkohol rabsá­gától — kéri. Bizonyára teljesítik kíván­ságát, de vajon lesz-e ereje, hogy később távoltartsa magát az italtól? Engedik-e az ivó­cimborák, hogy elmaradjon tőlük? Nagyon sokan látták, hogy a 30 éves fiatalember a lejtőre tévedt. Előfordult az is, hogy italosán ment dolgozni. A bő- szénfai vendéglőből is több­ször haza kellett volna külde­ni, de mégis kiszolgálták. A bűncselekményeket Resch János követte el, öt vonják fe­lelősségre. De hogy ide jutott, abban részük van mindazok­nak, akik ivásra bíztatták, s nem akadályozták meg idő­ben a mértéktelen alkoholfo­gyasztást. Sz. L. Tárlókban képzőművészeti, ■régészeti, művészettörténeti műveket, kiadványokat szem­lélhettek tegnap este a láto­gatók a Palmiro Togliatti Me­gyei Könyvtár előadótermé­ben. A székekre odakészített leporellókon az Országos Mú­zeumi Hónap kaposvári ese­ményeinek programját, az elő­adások ajánló irodalomjegy­zékét olvashattuk. Este 6 órai kezdettel itt tartották meg a múzeumi hónap első rendezvényét. Megnyitó beszédében Böhm József, a megyei tanács elnö­ke méltatta ennek az évente ismétlődő eseménysorozatnak a jelentőségét. Szólt a régé­szet, a leletmentés fontos tu­dományos szerepéről, a mú­zeumok kétirányú tevékeny­ségéről. Múzeumaink a kuta­tó, elemző munka mellett je­lentős ismeretterjesztő, nép­művelő feladatot is betölte­nek. Ennek az utóbbi törek­vésnek a jegyében szeretnék az érdeklődést még jobban, még szélesebb körben elmé­lyíteni tudományos értékeink iránt ebben a hónapban is — népünk kulturális felemelke­dése érdekében — mondotta a többi között Bőhm elvtárs, és ezzel megnyitotta az 1965. évi múzeumi hónapot. Ezután dr. Bodnár Éva, a Magyar Nemzeti Galéria tu­dományos kutatója tartott előadást Rippl-Rónai József párizsi életszakaszáról, a Nabis-művészcsoporthoz fű­ződő kapcsolatairól s ebben a korszakában alkotott műveiről. 4 BONIFÁC-ÜCV Odakinn esett, egyhangúan és kitartóan. Az ablak meg-meg- koppant, amint a szél egy-egy esőfüggönyt nekivert az üveg­nek. Az antennavezeték időn­ként a falat súrolta, s ilyen­kor mintha smirglipapírral dör­zsölték volna a vakolatot. Fur­csa éjszaka volt, teli rejtelem­mel, láthatatlan mozgással és titokzatos cselekménnyel. . . A televíziót már néhány per­ce lekapcsolta, s most ott ült ismét a széken, és hallgatta a kinti hangokat. — Hm — gon­dolta —, nem is rossz. Szépen lefülelték a tettest, igazi detek- tívteljesítmény volt. Üjra leperegtek előtte a film utolsó képei: csapdába esik és félelemtől reszket a tettes, bal­lonkabátos alakok közelednek feléje, a kör egyre szűkül, s végül a két kéz megadóan emelkedik a magasba . . . Az udvarra lépett, s mert későre járt, szinte hangtalanul tette be maga mögött az ajtót. Az eső már csak szemerkélt, kellemesen hűvös szél fújdo- gált. A vén hársfák koronája zizegve himbálózott, s az ágak közül elő-előviláglott az utcai lámpa fénye. Egyébként min­den csöndes volt, embernek nyoma sem látszott a környé­ken. Megnézte az óráját, és cso­dálkozva látta, hogy már tizen­egy felé hajlik az idő. Az üzemből hazajöttek a második műszakosok, érthető, hogy ilyenkor sehol egy lélek. Mi­közben a csendet konstatálta, eszébe jutott a film. Abban a csend a feszültséget fokozta, a konfliktus kibontakozását se­gítette elő, a nagy eseményt előzte meg . . . Kip-kop, kip-kop . . . Cipője egyenletesen koppant az aszfal­ton. Átment az utca túlolda­lára, s indult visszafelé. Na­gyokat lélegzett, cigarettafüst helyett friss levegőt szívott ma­gába, és ez felélénkítette. Az útra nézett, ahol kisebb-na- gyobb víztócsák fénylettek. Sok ilyen foltocska tarkította az utat arra, kissé távolabb ... Egy sötét, fénytelen folt von­ta magára a figyelmet. Egy ha­tározott körvonalú tömeg, mely mozdulatlanul fekszik az úton — állapította meg már köze­lebbről. Odaérve megdöbbenten hátrált egy lépést. Az elnyúlt test környékét vérfoltok fes­tették pirosra. A szemek a sem­mibe bámultak, üvegesen, élet­telenül ... Hányszor látta ezeket a sze­meket? Naponta többször is. Jój ismerte Bonifácot, barátsá­gukra jellemző, hogy valahány­szor találkoztak, már messziről üdvözölték egymást. Most meg itt fekszik előtte vérbe fagyva. Ki gondolta volna, hogy ilyen könyörtelen a sors? S otthon talán még nem is tudják, sőt biztosan nem tudják, hogy ilyen szerencsétlenül járt.. . Rohant haza. Otthon a tele­fon mellé ült, és idegesen tár­csázott. Előre idegesítette a gon­dolat, hógy foglalt lesz a vo­nal, de aztán hamarosan je­lentkezett a hívott szám. Ak­kor meg az okozott gondot, ho­gyan közölje a tragikus hírt. — Kovácsék? — kérdezte re­megő hangon. — Te vagy, Ma- tildkám? Itt Frici beszél. Pali nincs otthon?... Ó, de kár, ugyanis mégis csak... De ne­ked is elmondhatom a ... a szomorú újságot. Tessék? Nem, nem bagatell, hiszen Bonifácról van szó ... Hogy nemrég va­csorázott, aztán átment a paj­tásaihoz? Hát.. . No, ne sür­gess, hiszen olyan nehezemre esik kimondani. .. Történt-e valami? Igen! Most találtam meg az utcán, elütötte egy au­tó... Nem, már nincs benrt? élet. Ne sírj, Matiid, nem bí­rom hallgatni. Hogy hol van most? A házatok előtt az úton fekszik . .. Mondom, ne sírj, majd keresek egy másik farkas­kutyát, amelyik pótolja Bonifá­cot a házőrzésben ... Letette a kagylót, és cigaret­tára gyújtott. Füstkarikát fújt a tv-készülék felé, és lefekvés előtt örömmel nyugtázta, hogy előérzete nem csalta meg: a csöndre gondolt, ami eseményt sejtet. • • H. F. Hallotta? Ha megragadod az ele­fánt két hátsó lábát, s az ki akar szabadulni, ne erőltesd a dolgot. * * * A legideálisabb férjek a régészek. Minél idősebb a feleségük, annál értéke­sebb számukra. * * * A parkban sétálva hal­lottuk: — Még sohasem csó­koltál így, Péter, mint ma este. — Én mindig így csóko­lok, csak nem Péternek hívnak. * * * Mindenkinek nyugodtan szemébe mondhatod az igazságot, csak arra vi­gyázz, hogy a fülébe ne jusson. * * * Az egoista az, aki töb­bet törődik önmagával, mint velem. v * * * A hullám előtt;.. és utána. (L’ Europeo karikatúrája) Tévedés Személyautó jön velünk szembe az országúton, és már messziről látszik, hogy a te­tején valami ágas-bogas tárgy van. Ml más lehetne, mint szarvasagancs — gondolja az ember —, ezekben a napokban szép trófeákkal díszítik autó­juk tetejét a külföldi vadá­szok. Aztán máris mellénk ér a kocsi, s kiderül, hogy a látszat csal: a szarvasagancs­nak nézett valami nem más, mint néhány irodai ruhafo­gas. A kocsi pedig Trabant... Igaz is, honnan jutna szegény gazdájának szarvasvadászat- ra ... — P. Gy. — Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-19, 15-11. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16 Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzőnk meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy nőnapra \2 Ft. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka Sándor utca 6.

Next

/
Oldalképek
Tartalom