Somogyi Néplap, 1965. október (22. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-06 / 235. szám

Szerda, 1965. október 6. 3 SOMOGYI NÉPLAP ÉVFORDULÓ Gondolatok a politikai oktatás megkezdése előtt — Azt kérte, hogy emlé­kezzek. A csuda tudja, ho­gyan van, de valahogy nem is olyan egyszerű ez. Negy­vennyolc éven végigszaladni éppen olyan nehéz, mint ilyen korban hegyet mászni. Ilyen­kor jön rá az ember, hogy az idő egy-két dolgot teljesen el­koptat, másokat meg kifénye­sít. Ezekre aztán muszáj em­lékezni. Tudja, úgy lehet ez hogy mindenki a nagyon jót meg a nagyon rosszat jegyzi meg. Arra például világosan emlékszem, hogy azon az el­ső napon egyedül mentem be a cukorgyárba. Anyám zsíros kenyeret és hagymái pakolt a vászontarisznyámba. Azt mondta, vigyázzak na­gyon magamra, ne hozzak szégyent apám nevére. Az­előtt apámmal jártam egyszei a gyárban. Szép szál, erős ember volt az apám. Kézen­fogva vezetett. Nagyon sze­rettem, ha fogta a kezemet. Amikor kivitték a frontra, ta­lán örültem is, hogy katona­ruhában láttam. Azt hittem, hogy az én apám a legerő­sebb katona. Aztán hazajött. Az első sebesültszállító vo­nat hozta az apómat is. Amíg felgyógyult, jó volt nagyon. Egyszer csak azt mondta, menni kell újra. Sírtunk ak­kor. Anyám is, meg Sándor, a bátyám is. Akkor láttuk utoljára. Nyomorúságosán él­tünk egy ideig. Tíz éves em­berke voltam, amikor anyám nyakamba akasztotta a vá­szontarisznyát. A portás állí­tott meg a gyárkapuban. »-Hát te mit akarsz?-« Mondtam, hogy dolgozni akarok. Neve tett, és megpaskolta az arco­mat. — Te vagy a Gáz gye rek? Ugye, Gáz Ferkó a ne ved? — Az vagyok — felel­tem neki. — Akkor jól van — mondta az öreg. — Szor­galmas légy, ha jól viselkedsz, itt meglesz mindig a kényé red. — A tetőfedő cserepesek mellé kerültem. Később va­gonpucoló, majd répafarok válogató lettem. Voltam én itt minden. Bejártam bőven a munkásélet lépcsőfokait. Egy idő után szíjhúzónak ál­lítottak. Utóbb kineveztek gépápolónak. Akkor örültem igazán, amikor a bepárló ál­lomásra osztottak be. Itt már lesni lehetett a tudományt. Mert a cukorfőzés igazi tudo­mány. Könyvből sohasem le­hetne megtanulni. Később a főzőedényekhez, onnét pedig a finomítókhoz tettek. Így ta­nultam ki a cukorfőzés tit­kait. Közben hosszú évek sza­ladtak el. Voltam főző, az el- sőtermék-állomáson, kampá­nyon kívül mint kazánko­vács, éveken át szegecseltem a tartályokat. Húszas szege­ket vertünk a nagykalapács- csal. Nehéz, kemény munka volt. Pár évtizeddel utóbb az utótermék-állomásra kerül­tem. Állomásvezetőnek osz­tottak be. Röviden ennyi az életem... — Hogy közben mi minden Volt? Nehén azt elmondani. Mondja, éhezett már maga valaha? Nem? Akkor nem is tudja, hogy milyen nehéz megmaradni azon az úton, amit egyenesnek tart az em­ber. Mert higgye el, minden ember, még a legmegátalko- dottabb is úgy legbelül jó úton akar járni. Csakhogy nem mindenki bír egyszerre saját magával, meg az élet­tel is megbirkózni. Amikor a gyárba kerültem, sokszor vol­tam éhes. Ma már nem szé­gyen bevallani, hogy a hoz­zám hasonló gyerekekkel együtt gyakran megdézsmál­tuk az idősebbek ennivalós táskáját. Éhesek voltunk. Egy­szer két héten át támolyog­tam. Idényen kívül sokunkat elküldték a gyárból. Káposz­tatorzsát loptam a kertekben meg kukoricát. Azon éltem. Az ínségkonyha? Volt. Né­hányszor a méltóságos asz- szony mérte ott a kosztot. Én mindig elkerültem messzire. Akkor is, ha már kibírhatat­lanul korgott a gyomrom. Anyám tanított imádkozni. Esténként mindig imádkoz­tunk apámért. Az isten még­sem tartotta meg. Én attól kezdve nem szerettem imád­kozni. Sehogy sem fért a fe­jembe, hogy a jóságos isten kegyetlen is tud lenni. Az ínségkonyhán imádkozni kel­lett. Én inkább elkerültem. A templomba mindenképpen el kellett járni. Ha valaki nem ment rendszeresen, Boldizsár esperes úr kitetette a gyár­ból. — Azt kérdi, mit vártam az élettől? Sohasem vártam sokat. És amit akartam, azt mindig valóra is váltottam. Van egy szép házam. Nézze meg belül. Mindenünk meg­van, ami kell. A kertben száz rózsatő pompázik. Én ültet­tem. Nézze a körtéket. Mind itt termett. Jöjjön utánam a padlásra, most betonoztam. Olyan ez, hogy lakni lehetne benne. Most már csak egy dolog hiányzik. Az asszo­nyom hűtőszekrényt akar, de az is meglesz hamarosan. Ha nem unja, nézze meg egy öreg munkás szekrényét. Látja? Van ruhám is meg cipőm is szépen. Sohasem kell szégyen­keznem emiatt. Az asszonyom áldott jó lélek. Mindig azt mondja, hogy én már soha­sem változók meg. Sokszor zsörtölődik, hogy nekem most is első a gyár. Mit lehet erre mondani? Ilyenkor hallgatok. Azt, ami legbeíül van, nem is tudom elmagyarázni. Meg azután ő már úgyis annyira ismer, hogy nincs is szükség beszédre. A főzőedények, a negyven fokos meleg, a mű­szerek mind-mind hozzátar­tozik az életemhez. Ugyan­úgy, mint a tű meg a cérna. Mert a munkán kívül ez a szenvedélyem, órákon át el­bíbelődök a kalocsai meg a buzsáki mintákkal. Csönd van • a kertben. ' — Mostanában egyre több­ször érzem, hogy van szí­vem. Nem, orvoshoz én so­hasem jártam. Ilyenkor arra gondolok, hogy ezt a két évet még mindenképpen kihúzom. Azon a napon akarok elkö­szönni, amikor kereken ötven éve lesz, hogy idejöttem. Pe­dig már rám férne a pihe­nés. Ez a negyvennyolcadik évforduló? Korán indultam hazulról, mert szeretek min­dig időben beérni. Az asszo­nyom, azt hiszem, sült csir­két vagy téliszalámit pakolt. Előre köszöntem a portásnak, és kérdeztem, hogy jött-e már valaki. Csak bólintott. A nyersállomás feljárójánál a bátyámmal találkoztam. Hogy vagy öcsém? — kérdezte tő­lem. — Mint rendesen — vá­laszoltam neki. Évtizedek óta mindig ővele találkozom elő­ször, mert mindig ő az első ember, öt még senki sem tudta megelőzni. Ahogy ilyen­kor szoktuk, jó munkát kí­vántunk egymásnak... Lejegyezte: Németh Sándor Az 1964—65-ös oktatási év­ben ezernégyszázhetvenöt kü­lönböző politikai iskoláin — párt, KISZ, szakszervezet stb. —, téli tanfolyamon, előadásos tanfolyamon, elméleti konfe­rencián negyvenháromezer- nyolcvanöt hallgató vett részt, tizenháromezerrel több, mint az előző oktatási évben. Nagyon sokat jelent és je­lez ez a néhány számadat. Elsősorban azt mutatja, hogy megyénk mind több la­kosában él az igény a marxiz­mus—lenini zm us megismerése iránt, de jelzi azt is, hogy egyre több ember érdeklődik a világ eseményei, a nemzet­közi és a belpolitikai kérdé­sek, fejlődésünk problémái után is. Egy üzemi munkás, amikor a Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetemre jelentkezett, a következőkkel indokolta kéré­sét; — Fizikai munkás vagyok. Igaz, hogy ehhez nincs szük­ségem az iskolára, de annyi különböző nézet terjed el az emberek között, és nem min­denben látunk tisztán. Gyak­ran fölöslegesen és céltalanul vitatkozunk. Párttag vagyok, s néha bizony szégyelltem, ami­kor nem tudtam helyesen ál­lást foglalni. Azért tanulok, hogy ez máskor ne forduljon elő... Hasonló szándék vezetett még nagyon sok embert — munkást és értelmiségit, ter­melőszövetkezeti parasztot, KISZ-istát és háziasszonyt — a szervezett tanulók közé, meg az a cél, hogy politikai­lag ne maradjanak el, lépést tartsanak az élettel, a fejlődés­sel. Mi segítette elő, hogy a po­litikai oktatási forrnák igen népszerűek, s egyre nagyobb tömegek vesznek benne részt? Elsősorban az a szabad, józan, a segítő bírálatot igénylő lég­kör, ami az utóbbi tíz év alatt kibontakozott. Míg előtte igen sokan távoltartották magukat, ma már mind többen és egy­re bátrabban politizálnak. De segített népszerűvé téte­lében, hogy módszerükben, tartalmukban, színvonaluk­ban is megváltoztak a politi­kai tanfolyamok. A brossúrák unalmas felolvasását legtöbb helyen szenvedélyes, emellett tárgyilagos vita váltotta fel. A békés egymás mellett élés, a munkáspártok kapcsolata, a termelőszövetkezeti demokrá­cia, a vezetők és a fizikai munkások keresete közötti különbség, államférfiak levál­tása, más beosztásba helyezé­se, az imperialisták agresszív cselekedetei stb. mind arra késztették a hallgatókat, hogy hangot adjanak véleményük­nek. Akadt persze elfogult, té­ves nézet is, amikor kezdet­ben nem értették a szocialista tábor politikáját és türelmet­lenséggel vádolták Vezetőit, mert szerintük nem eléggé ha­tározottan válaszoltak némely agresszív, imperialista csele­kedetre. Nem mindenki értette a KGST jelentőségét, de félre­értették a párt, a munkásosz­tály vezető szerepét is. Jó volt, hasznosnak bizonyult minden­kor a vita, mert sikerült a ké­telyeket eloszlatni. Fontos szerepe van a politi­kai oktatásnak az emberek tudatának formálásában, ala­kításában: segít a kispolgári szemlélet, az önzés, az anya­giasság, a közömbösség, a közszellemre káros intrika stb. elleni küzdelemben. Nem könnyű és nem máról holnap­ra megoldható feladat' ez. Hosszú évek türelmes és egy­re színvonalasabb nevelőmun­kája szükséges, hogy hatását érezhessük, eredményét ta­pasztalhassuk. E munkában nagy szerepük van a propagandistáknak. Tő­lük függ elsősorban, hogy a hallgatók mennyire értik meg és sajátítják el a leadott, majd megvitatott anyagot. A siker azon múlik, hogy fel tudják-e kelteni a hallgatók érdeklődé­sét. Az, hogy a múlt évben negyvenháromezer ember ta­nult, ismerkedett a marxizmus —leninizmus alapjaival, nagy fejlődést jelent a korábbi évek tíz-tizenötezer hallgató­jával szemben. Mégsem lehet azt. mondani, hogy nincs már tennivalónk. A tapasztalatok azt mutatják, hogy nem min­denütt értik meg a politikai oktatás, a tanulás fontosságát. Főleg a gazdasági- és állami vezetők tartják magukat távol, s nem segítenek beosztottjaik politikai fejlődésének biztosí­tásában. A barcsi járásban például az elmaradt tanácsrendezvé­nyeket az előre meghatározott oktatási napokon tartották, akadályozva ezzel a politikai tanfolyamokat. Nemcsak a községekben, a járásnál is elő­fordult ez. A járási tanács dolgozói részére szervezett politikai iskola idén január­ban kéthónapos késéssel in­dult meg. Mi más ez, mint a politikai oktatás lebecsülése! A propagandisták részére évek óta az oktatás megkezdé­se előtt egyhetes tanfolyamot tartanak. Ezt az idén is meg­rendezik. Fontos, hiszen új és jobb módszereket kapnak, elő­adásokat hallgatnak, bővítik tudásukat. Egyik megyei szerv mégis azt kérte, hogy a náluk dolgozó, a tanfolyamra már kijelölt propagandistákat mentsék fel, mert munkájukra szükség van. Ügy látszik, itt sem értették meg eléggé a po­litikai oktatás és a vezető pro­pagandisták képzésének fon­tosságát. Október 20-tól ismét meg­kezdődik a szervezett politikai oktatás. Idén mintegy negy­vennyolcezer ember gyarapít­ja tudását, szerez ú.i ismerete­ket. Mindjobban életszükség­letté válik, igénylik az embe­rek a politikai tudományokkal való ismerkedést. Vonzza őket, hogy különböző érdeklő­dési körüknek, szakmájuknak legjobban megfelelő oktatási forrnák között válogathatnak. Az időszerű kérdések, a gazdaságpolitikai, a világgaz­dasági tanfolyam, a marxiz­mus—leninizmus esti közép­fokú iskola, az esti egyetem, az elméleti konferenciák, elő­adások mind több embert fog­lalkoztatnak. Idén ezek mel­lett új oktatási formák is in­dulnak: A szocializmus építé­sének alapvető kérdései — tanfolyam hallgatói megis­merkednek az osztályok, az osztályharc, az állam stb. fo­galmával, szerepével, előké­szítik őket, hogy utána maga­sabb fokon, középiskolában, esti egyetemen tanulhassanak. Bizonyára népszerű lesz majd a tv téli tanfolyama is, amit főleg falvakban és kisebb te­lepüléseken szerveznek. Negyvennyolcezer ember ta­nul, művelődik majd az idei politikai iskolákon. S minél színvonalasabbak lesznek ezek, annál nagyobb lesz a vonzó hatásuk is. S minél többen ta­nulnak, ismerik meg a mar­xizmus—leninizmust, annál jobban megértik, követik1 és még hathatósabban segítik pártunk politikáját. Szalai László Motorral a határban Milyen lesz a gépalkatrész-ellátás? A Mezőgazdasági Gépalkat­rész Ellátó Vállalat budapesti telepén több mint negyven­ezer féle gépalkatrészt tarta­nak nyilván. Az ország gép­állomásain, állami gazdasá­gaiban és termelőszövetkeze­teiben működő sok féle me­zőgazdasági gép meghibáso­dott alkatrészeinek pótlása mégsem könnyű feladat. Az évek óta fennálló gondok közismertek. A mostani ked­vezőtlen körülmények azon­ban minden eddiginél fonto­sabbá teszik a mezőgazdasági gépek zavartalan munkáját. Ezért a MEGEV vezetőitől érdeklődtünk az őszi munkák idejére és a téli javításokhoz szüks""»es gépalkatrész-ellátás jelenlegi ’-“lyzetéről. — Jobb lesz, mint a múlt évben volt — mondották. — A szállítási szerződések, az üzemek és a külkereskedelem szállítási készsége alapján előreláthatóan tovább javul a pótalkatrész-ellátás. Az idén mintegy 700 millió forint ér­tékű alkatrésszel több érke­zik a vállalathoz, mint ta­valy. főleg import útján. A külföldi gyártmányú alkatré­szekben nem lesz hiány, de a belföldi gyártmányoknak a «őpipari üzemek gyártókanari­t-sa szab határt. Az MTZ, SZ—100-as, T—28-as szovjet, a csehszlovák Zetor, a román Utos, az NDK-gyártmányú RS—09 kerekes, illetve lánc­talpas traktorok ellátása az első félév nehézségei ellenére biztosítottnak látszik a hazai gyártású traktorok, a DT— 413 lánctalpas, az U—28 és D—4—K kerekes traktorok alkatrés- ’ -k pótlásánál to­vábbra is zökkenők lesznek. Az őszi betakarítási mun­kákhoz szükséges gépek, mint a kukoricakombájnok, siló­kombájnok, vetőgépek és ekék alkatrész-ellátása zavar­talan lesz. Az SK 2.6 kukori­cakombájn központi szállító­lánc hiánva sok helj’-en azért jelentkezik, mert még a nyá­ron a gabonakombájnokhoz használták fel, és mivel szét­vagdosták, nem szerelhetik vissza. Az egyik állami gaz­daságban például úgy segí­tettek magukon, hogy az AS 1.8-as kukoricakombájnnál használt gumiszalagokat sze­relték a hiányzó lánc helyére. A gördülőcsapágy-ellátás — a jelek szerint — a jövőben is lufogástalan lesz. Csunán egvnél lesz zökkenő, a 7909 számú gördül őcsapágvnál, amit lánctalpas traktorok görgőiben használnak. A KOM er°kbe7 pótkeretet biz- tns-'tott. Kétezer már meg is érkezett, és remélhetőleg az i igényelt nyolcezret is leszál­lítják időre. A gumiabroncs­ellátást már eleve meghatá­rozzák a gyártási nehézségek, a kapacitás hiánya. A ki­utalt mennyiség azonban — egy-két méret kivételével, mint például az U—28-as traktorok 900—24-es méretű abroncsai — megérkezik. Az ékszíjellátásban megszűntek a zavarok, már az idén több lesz, és ezután is »szuper« minőségűt gyártanak. A MEGEV-nél egész nyá­ron ügyeletet tartottak. és összesen 400 telefonhívást kaptak az ország minden ré­széből. A telefonon kért al­katrészeket 1,25 napi átfutási idővel 90 százalékban biztosí­tották. A jól bevált gyakorla­tot az őszi csúcsidőszakban is folytatják a központban és a megyei AGROKER-ek igé­nyeit a jelek szerint kielégít­hetik. bár azt teljes pontos­sággal nem tudják kiszámíta­ni, hogy miiven alkatrészek mennek majd tönkre az őszi munkáknál. A jó ellátás azonban a megyei AfiRO- KER-ek rugalmasságától is függ. Ha lehetőségeikhez mérten kölcsönösen segítik egymást, ezzel is kevesebb lesz a panasz és csökkenhet az országos gond. ▼. A. AMINT TALÁLKOZUNK, menten kiderül, hogy félre­értettük egymást. Vártunk rá az utcán, a tsz-iroda és az italbolt közös épülete előtt. Az iroda ajtaja zárva. Jön ám hazulról, a külterületről az elnök; behajt az udvarra, és mivel ott senkit sem lát, le­szállás és megállás nélkül megfordul. Mire az épületet megkerülve a hátsó kapuhoz érünk, már csak a távolodó motor után nézhetünk. Mi úgy véltük, bemegy az irodá­ba, ő meg: — Azt hittem, a kocsma érdekli az elvtársa­kat, azért nem álltam meg. Gyors jármű a kis százhu- szonötös. Évek óta ezzel járja a somogysimonyi határt File- bics Géza. Egyszer a krump­liszedőkkel beszélget, rá né­hány percre már a pusztán ellenőrzi az állatgondozókat. Nem kell neki szolgálati fo­gat. s az üzemanyagot is ön­zetlenül, a saját zsebéből fi­zeti. — Így senki nem mond­hatja rám, hogy több nénzt vettem föl, mint amennyi jár­na. Nem tudtunk elérni a pusz­táig. A sáros földúton meg­torpan a gépkocsi. Gyalog­szerrel indultunk tovább, úgy találkoztunk össze. — Nem autónak való ez az út. Ha porzik is, esetleg máso­dik sebességgel lehet menni. Én meg sosem kapcsolok vissza útközben, hármassal járok. Ismerem a gyalogutat, mint a tenyeremet — mond­ja, amint beszélgetünk a me­zőn, a frissen rakott szalma­kazal tövében, a silókukorica­föld végében. — De a motornak csak két kereke van — vetjük közbe, s megérti a célzást. Sorolja is emlékezetes kellemetlensé­geit: — Egyszer beleakadt a láb­tartó a gazba; nagyot estem akkor. Másik eset: jövök a pusztáról, s az aratókat fi­gyelve nem vettem észre, hogy egy nagy gödörbe haj­tok, ami tele van rakva csu- taszárral. A motor belement a kátyúba, benn is maradt, én meg ... De hát láthatják, hogy most is itt vagyok. A minap reggel meg hogyan jártam? Jövök ki a mezőre, s az emelkedőnél, a harmatos füvön megcsúszott a hátsó ke­rék; egy pillanat alatt meg­fordultam száznyolcvan fok­ban. Máris gurult a motor lefelé a lejtőn. Olyan hirtelen történt mindez, hogy még csak a lábamat sem tehettem le. KÖZBEN MINDENRŐL ÉRDEKLŐDTÜNK, amit meg akartunk tudni tőle. A nye­regbe ül, és indul tovább. Mert a motoros elnököt min­denfelé várják a hat'rban. — Kutas

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom