Somogyi Néplap, 1965. október (22. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-31 / 257. szám
A völgyben hatalmas legelők. A szarvasmarhatartásnak hagyományai vannak ezen a vidéken. A legelők többsége elhanyagolt, javításra szorul. Néhány helyen már hozzáfogtak a munkához, Ebbéli törekvésükben is támogatják őket. A rét- és legelőjavítás szempontjából kiemelt körzet lett ez a tájegység. — Jó itt nekem... — Baromfit gondoz Bencs Márta. Jó néhány falubeli fiatallal együtt nem kívánkozik el Simonfáról. Mert megtalálta itt a helyét, a jövőjét. Zsebe. Az országút szürke szalagja kígyózva kapaszkodik a tetőre. Millió színével pompázik az október. És peregnek. peregnek a levelek. Pirosak, fonnyadtsárgák, barnába hajló zöldek... ÁUsza combintőn Nézed az ezüsi- szürkesegne vesző vonulatokat. a írissen szántott, barna oldalakat, a még mindig zöld kilókét s a völgyben lapuló ialut. Csodálatosan szép vidék. De üres lenne, ha nem látnád benne az embert. . Vörös Márta Ff o: Grábner Gyula — A forintosítással, a garantált bérezéssel előjöttek a rejtett tartalék erők. Van még igazítani való rajta, de ez a munkanormás rendszer jó... v — A mi népünk tud dolgozni, csak lássa a célt. Tudja, hogy ha ezt elvégzi, akkor ezt kapja. Bebizonyosodott ez az idén. Soha nem takarítottuk be a gabonát tíz nap- alatt. Most igen. Pedig nem volt sok a prémium. Szerintem ez a fontos — így vélekedett a gálosfai Sipos Lajos B. És Hajmáson ezt mondta Harsányi Józsefné: — Az a fontos, hogy biztosan tudja a jövedelmet az ember. Csapatvezető voltam. Csak egy ember legyen, aki biztat: gyerünk, csináljuk, mert ha elvégezzük, ezt kapjuk érte. Akkor megy a munka. Magyarázni, beszélni kell az emberekkel, s ezzel még adósok vagyunk . .. Látni, tudni a célt — igen, ez fontos. De eléréséért ki- nek-kinek meg kell tenni a magáét. A kanyargó országutakon reggelente zsúfolt autóbuszok tartanak a város felé. Főleg fiatalokkal. A lassan kibontakozó holnap türelmetlenné, a dombvidék pedig próbára teszi az embert. Sokan menekülnek. Visnyéről 1960 óta százötvenhat 15—-30 év közötti fiatal költözött el, több, miiit tíz év alatt összesen. A zselici KISZ-fiatalok száma 1962—64-ig 417-ről 267-re csökkent. Töröcskére azt mondják, lassan nyugdíjas falu lesz. Bencs Márta tizennyolc éves. Baromfitenyésztő szakmunkás Simonfán. — Áh, nem, nem vagyok egyedül. Van még egy raktáros, két kertész, egy gyümölcsös meg még egy baromfis tanuló. Meg ezenkívül is vannak fiatalok. Nem tudom, ki hogyan van vele, de én nagyon szeretek itt — Nahát, azért nincs igazad, mert kaptak trágyát azok a földek, ahová gabona került most. —Jó, jó... De azért mégsem úgy van, ahogy kellene... I gen, Az erdőből élő, hajdan erdőlakónak nevezett emberek mindinkább megértik, rájönnek arra, hogyan kellene, hogyan lehetne jobban boldogulni. A termőréteget pusztítja az erózió, a domboldalakon lezúduló víz. Megálljt parancsolni neki csak szervezett védekezéssel lehet. Anyagi áldozatot, nagy befektetést kíván ez. De a hozamok növeléséért, a talaj termőerejének fokozásáért sokat tehet a zselici falvak embere. Éppen azért, mert ha a földművelésnek nem is, de az állattenyésztésnek a sajátságos adottságok alapján múltja van ezen a vidéken. A múltat így is számba kell venni, értékelni, és tovább fejleszteni, ami jó volt. Majdnem feleannyi rét és legelő van a Zselicben, mint ahány holdon gazdálkodnak ezek a szövetkezetek. — Régen is a szarvasmarha volt a legkifizetőbb nálunk. — Az is előny, hogy mifelénk csaknem mindenütt tbc- mentes az állomány. Csak a minőséget kell javítani. — Az ember még a háztájiban is má-képp törődik a marhával. Én mondom, lehet tanulni a közöstől. Simonfán most akarják törzskönyvemi a negatív tehénállományt. Másfél év alatt mérföldet léptek előre. Az ember sokra képes, ha tisztán látja a célt, és szívós kitartással fáradozik eléréséért. Tavaly májusban még két és fél, három liter volt tájegység támogatásra találtak. Szakemberek fölmérése alapján most készülnek a tervek, mit kell tenni a Kapos jobb partján, hogy dús füvű legelők, rétek mintás jószágállományt neveljenek. És a zselici ember szereti a jószágot — Ezek megháláljak az ember munkáját — hatvanegy éves elmúlt a szennai Práj János. — Jó itt köztük járni. Nekünk már az is jó érzés, ahogy megismernek bennünket. Mindig azt mondtam, hogy ha nem jókedvvel dolgozik az ember, akkor megette a fene ... Körül lehet nézni. Szemre is elmondják az állatok, milyen érzéssel foglalkozunk velük. S ahol a legelő hirtelen meredeken kapaszkodik az erdő alá, ott gyapjas szőrű, könnyen riadó, félénk juhok legelésznek. Zselickisfaludon egy távoli völgyhajlatból egy hónap óta gyakran mesz- szire elhallatszik a tárogató hangja. Háromszázötvenhárom juh gondját viseli Rétéi Mihály. — Az apám mellett tanultam gyerekkoromtól kezdve a mesterséget. Nemrég jöttem ide. Ez az állomány nagyon leromlott. Pedig itt minden adva van, és a juh igénytelen, de a törődésért gazdagon fizet. Ha kapnánk egy hodályt, jó lenne roha mosan fölmenni ezerre ... Aztán fejni őket! Hajaj' Annyi lehetőség van .., Itt-ott már zúg a gatter. Cserénfán két embernek, Török Károlynak és Kelemen Karolj mák ad ez állandó munkát, a szövetkezetnek pedig évi 50—60 000 forintot jelent. Megfelelőbb felszereléssel, korszerű fakitermelési és -feldolgozási móddal még többet hozna az erdő a zselicieknek. lenni. A múlt hónapban 1640 forintot kerestem. Miért kívánkoznék máshová? Asszonyok vannak a sertéseknél, Nagy Józsefné, Matus Já- nosné, Vágner Mátyásné. Olyan jól megvagyunk együtt. Estefelé meg szórakozunk egy kicsit. Ott a kul- túrház, van lemezjátszó .. Jó itt nekem ... Megta élni az utat az emberekhez A z élet Itt a nehéz. A zselici ember nem tun zavartalanul gyönyörködni a szép tájban. Az idegen megcsodálja a borzas erdőkkel takarózó domvonu- latokat. De azok az erdők sok bajt, temérdek gondot okoznak az itt élőknek. Az erdők mellett körös-körül örökös az árnyék. — Elvetjük, de soha nem aratjuk. A sok kis négyszögei holdas rá rúg. Egyes részek hiába adnak gazdag termést, az átlag alacsony lesz. A rengeteg erdő kincseket érő vadak otthona. — Azt a fél holdat, egy holdat annak idején még valahogy meg tudta őrizni az ember. De a hetven, nyolcban, száz holdakat! Gálos fán. fen őrizték a kukoricát. 18 000 forintot fizet az erdőgazdaság, az ő becsülésük szerint 50—60 000 forint a kár. Szentbalázson 10 hold kukoricát kétszer kellett vetni a tavasszal. A vad megtalálta a földben is a magot Most a répát még nem szedték ki, a kukoricát mentik. — Olyan szemtelenek ezek az állatok, mintha csak tudnák, mindig a legszebb tábláinkat támadják meg ... Simonfán olyan javadalmazási rendszerben gondolkoznak. hogy a kimért részeket azok őrizzék meg, akik munkálják. Szinte fel nem becsülhető értékek mennek veszendőbe. Pedig benne van a munka, benne van a fáradság. S a zselici ember, ha nem tud is zavartalanul örülni a tájnak, szereti ezt a vidéket. — Ismerek minden vízmosást, minden völgyhajlatot. Tudom, hogy az erdőnek melyik része zöldéit ki először, honnan ered a forrásvíz, hol színesednek meg legkorábban a levele k ... Talár, síkvidéken nem is tudnék élni... Az éjjel erős dér volt. \ felkelő napsugárban hangtalanul hulltak peregtek a le velek. A közelítő tél lehelle te. . A zselici embernek hajd. nában az erdő adott ! munkát télen. Fejszék suhantak hatalmas fák dőltek. Sok pénzt jelentett ez. És jelentene ma is. De a hagyományos kitermelési móddal, kellő fölszerelés hiányában inkáim sok erőt von el, semmint a várt javakat hozná. IU-oti ugyan már zúg a gatter, de a kitermeléshez szükséges gépeket még a tervek őrzik És a tervekben ott van az is, hogy a korszerű fakitermelés és -feldolgozás átlagosan 6—7 forintot jelentene munkaegységenként a dombölekben élő embereknek Mint a szerteágazó zselici ösvények kilométerei, hosz- szú volt az út idáig. A szorgalmas és erős kezek sokat tettek — de még többet tehetnek. N éha csak egy domb választja el a völgyekben meghúzódó falukat — de a távolság sokszor több ennél. Igaz, a kölcsönös segítés első jelei itt-ott már mutatkoznak. Egy kölcsönadott trágyamarkoló, egy közösen vásárolt silózó Orkán jelzi valami megkezdődött. De a gyarmati és a hajmást embereket még meg lehet különböztetni a vasútállomáson is. Mert külön állnak. Fedig egy szövetkezetbe tartoznak. És a nyomasztó gondok egyformák. Talán több megértéssel többre lehetne jutni * * * Vannak olyan szántóterületek, melyeken semmilyen gép sem boldogul, vagy a gép és a ló csak együtt végezheti el a munkát. A vetőgép még megjárta a táblát, de a borona a meredek oldalban már félrecsúszik. Estére kelve ezeken a dombokon elfárad az ember, és elfárad a lő. kődtek, tanácskoztak, míg eljutottak Zselickisfaludon — három közeli község szövetkezetében — odáig, hogy ez az év szinte száznyolcvan fokos fordulatot hozzon. — Nagyon kellene nekünk is — már egymás között társalog Huszár Károly meg Kovács József —, mert azért lenne mit kivinni az udvarokból. — Ezt mondom én is. Mert gondolni kell tovább. Szép — és örül az ember, hogy elvetettünk rendesen, becsülettel, idejére ... Mégis, mikor aratni kell, nem aratjuk le, ugye, azt, amit szeretnénk... Hatvanegy óta árpa, búza, árpa, búza — hiába a jó talaj munka, ha nincs erő a földben! a fejési átlag, a múlt hónapban 11—12 liter. Már több mint háromszáz hektoliter tejjel többet adtak el, mint tervezték. Az elhullás szinte teljesen megszűnt, a növendékek éven át a legelőn élnek. A legelők. Távolról tekintve a táj üde zöld gyepszőnyeg. De közelről más a kép Sok a vízmosás, a gyom Sok a javítanivaló. Csak egykét éve kezdtek az évtizedes mulasztások helyrehozatalé hoz. De ez máris meglátszik. S ebben a munkában nincsenek egyedül, mint kiemelt A juhok már nem delelnek. Az alkony korán belopakodik a völgybe. Itt egy hodály, Zselickisfaludon borúnevelő kellene. A semmiből indultak el. D e nem elég az épület: munkálkodó ember nélkül a legszebb terv is lélek - telenül üres, megbukik. Szentbalázson nem találnak fejőket a tehenészetbe. Megkeresni a módot, az utat az emberekhez — ez talán a legnehezebb. Tapogató kísérletek és újrakezdések. Mennyit vívódtak, küsz-
