Somogyi Néplap, 1965. október (22. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-28 / 254. szám
1 Csütörtök, 1965. október 28. SOMOGYI NÉPLAP OROSZLÁNOK. PÁLMAFÁK Természetes környezetben élnek az állatok a tízéves berlini állatkertben A bágyadt őszi napsütésben is sokan sétálnak a berlini áUatkertben. Tíz éve, hogy a városi tanács a lakosság kérésére és közreműködésével megalapította a 300 éves friedrichsmeldi kastély megnagyobbított ősparkjában ezt az intézményt. A park terüleA legmodernebb szellőző-, fűtő, etető- és járatóberendezé- sekkel ellátott épületet köröskörül sziklalépcsők szegélyezik. A sziklákon napos időben oroszlánok, tigrisek, leopárdok és mis hatalmas ragadozó^ sütkéreznek. Az állatház hossza 110 m, „TjiLíifát&k-e, húífif mi az ember?..“ A flamingó tó, háttérben a legelésző tevékkel. te már ma is mintegy 200 hold, de tovább bővítik: az építkezések befejeztével a világ egyik legnagyobb területű állatkertiévé fejlesztik. A hatalmas terület gazdag természeti szépségekben. Az a cél, hogy az állatok lehetőleg természetes környezetben éljenek. A dús füvű pázsiton teve^ és bölénycsordák legelnek, a bozótban, a bokrok magassága 16 m, alapterülete pedig nem kevesebb, mint 5300 négyzetméter. Az emeletmagas üvegcsarnokban trópusi macskák, majmok, különleges állatok tanyáznak. A pálmakert lombjai trópusi erdőt idéznek, az ágakon csodálatos tarkaságban madarak százai himbálóznak. Megtalálhatók itt az ausztráliai puszták állatai csakúgy, mint az Az anya: — Én már nem tudok hinni az emberekben! Ne csodálkozzon ezen. Ami velünk történt, az már majdnem a gyűlöletig taszított. A lány fénytelenül mosolyog. Nem érti a kérdést, leírom. — Szereti az embereket? Az anyját nézi. Sokáig forgatja a tollat, aztán a szemével válaszol. — Hisz az emberekben? Tisztán érthető, mély sóhaj a válasz. Reszkető kézzel, zsinórírással oda is írja a kérdés alá: — Nem. Az /*,?red Brehm-ház üveghomlokzata. között számos madárfaj talál búvóhelyet A sekélyebb — mélyebb tavacskákon a trópusi és mérsékeltövi víziszárnyasok tízezrei tanyáznak. Az állatkert büszkesége a világhírű természettudósról elnevezett Alfréd Brehm-ház. afrikai, dél-amerikai és ázsiai duzsungelek ragadozói. Gyermekek és felnőttek, a látogatók tíz- és tízezrei keresik föl naponta a berlini állatkertet, hogy tanuljanak, szórakozzanak és pihenjenek. A hit elvesztésének története. A Somogy megyei Tanácsi Textilipari Vállalat 1965. május 22-i hatállyal az MT 29. paragrafusa első bekezdésének D. pontjára hivatkozva felmondott L. Ilona varrónőnek. Az indoklás: »Tekintettel arra, hogy munkáját a teljesítmény százalékainak tanúsága szerint rosszul látta el, munkája minősége ellen is kifogások —07- ’ A felmondási időre járó munkabérét, munkakönyvi.. 1 talapját és SZTK-igazolványát a vállalat munkaügyi osztályán átveheti. Ha a felmondást sérelmesnek tartja... Aláírás: Bíró Lajos igazgató.« Nem egészen két héttel utóbb még egy levél: »Értesítem, hogy címére postán ajánlottan megküldött, de át nem vett — munkakönyvét vállalatunknál az át nem vett munkakönyvek közé soroltuk. A törvényes határidő elteltével megsemmisítjük.<■ Aláírás ugyanaz. Az anya akkor még tudott, akart küzdeni. Elutazott Budapestre, a SZOT-központba. Ezt mondták neki: — Nyugodjon meg, segítünk. Ahol hatszáz embernek kenyere van, ott a hatszáz- egyedik is megélhet... Az anya ókkor még bízott. A kapott tanács szerint föl- lebbezett. A vállalati Egyeztető Bizottság május 25-én megerősítette a felmondást. Idézet: »A bizottság figyelembe vette, hoan T ”— ,064. év folyamán egyetlen hónapban sem közeliié tie meg a női szalagok átlagos teljesítményszázalékát. L. Ilona munkához és munkatársaihoz való viszonya ... sok kif ogásolnivalót hagy maga után... Munkatársai elkövettek mindent. L. Ilona nem értékelte ezt. Sőt, dolgozó társai teljesítményét is hátráltatta.« Válasz a következő fellebbezésre. A Területi Munkaügyi Döntőbizottság a már leírt tényekre hivatkozva közli: »Kétségtelenül megállapítható, hogy a felmondás hatálytalanítását és a munkaviszony helyreállítását nem indokolja semmi sem.» Az anya jogásztól kért tanácsot. Mit lehetne tenni? A cinikus válasz: — Ha összekalapálták, tartsák is el... A végső kétségbeesés szélén újra Budapestre utazik, és segítséget kér. Beadványt ír. A válasz: »Ha egy mód van, Segítünk ...« De nincs mód. Az MT 29. paragrafusa első bekezdésének D pontja látszatra nagyobb hatalom, mint az emberség. Ez van a mérleg egyik oldalán. A másikon: L. Ilona a háború alatt egy bombázás során vesztette el hallását. Édesapja a háború után mint tűzszerész aknakutató parancsnok lett. Kétezer aknát szedett föl saját kezével. Barátai ma is szó szerint idézik pár mondatát: »Siessünk, fiúk, mert a föld azért van, hogy gabonát teremjen. Az embereknek kell a kenyér:■» L. Lajos a kétezeregyedik aknán felrobbant. A szétfröcs csenő aknaszilánkok szétszag- gatták a testét. L. Lajosné ötvenéves. Bolti pénztáros, havi fizetése 900 forint. Ilonka a Kaposvári Süketnéma Intézetben tanult, majd a váci iskolában képezték ki betanított varrónőnek. 1962. június 5-én állt munkába a vállalatnál. Most 22 éves. És még ennyi: A vállalat igazgatója barátja volt L. Bajosnak. A mérlegnek ebben a serpenyőjében is nehéz a súly. A költőt idézem, mert hiszek az emberben. Az nem lehet, hogy egy család meggyűlölje az életet, az embereket... Kérni jöttem a vállalathoz. Választ kerestem a kérdésre: Mi az ember? Elmondtam, hogy ez a család a végső kétségbeesés szélén áll; hogy tudom a paragrafus igazát, de azért mégis innen kérek segítséget. Arra hivatkoztam, hogy nekünk is van gyermekünk. Hogy egyikünk sincs bebiztosítva a tragédia ellen. Hogy bennünket is nyomorékká tehet egy robogó autó, ha éppen figyelmetlenül lépünk az úttestre. És akkor mi lesz? Akkor kitől várhatunk segítséget? Hozzátettem még, hogy a visszavétel esetén nem csökken, sőt növekszik a vállalat tekintélye. Sok tűs volt as idén megyénk ben Szeptember végéig százharmincegy tűzesethez riasztották a tűzoltókat megyénkben. Míg a tüzek száma a múlt év azonos időszakához viszonyítva emelkedett, a tűz okozta kár több mint ötvenhétezer forinttal csökkent. Ez nagyrészt a tűzoltók gyors kivonulásának köszönhető. A falvakban keletkezett tüzekhez csaknem minden esetben kihívták a járási tűzoltókat, de jól látták el feladatú'at a községekben működő önkéntesek is. Csupán a nagybajomiak késlekedtek egyetlen alkalommal, amikor a községhez tartozó Pál- majorba később értek ki, mint a kaposvári tűzoltók. Ebben az évben a legtöbb Csepel autótulajdonosok, ügyelem! A XIV. sz. Autójavító Vállalat 1966. évre Csepel D. 350— 352 típusú gépkocsikra II. szemlére, valamint futó- és középjavításra szerződést köt. Írásban való jelentkezés a vállalat központjánál, Pécs, Munkácsy Mihály u. 35. (13503) tűz a mezőgazdaságban keletkezett. A huszonkét lakóházban és a tíz iparban keletkezett tűz mellett a mezőgazdaságból nyolcvanhét tüzet jeleztek. Az idén különösen az erdőgazdaságoknál emelkedett a tűz okozta kár. A tavalyi hét és fél ezer forinttal szemben az idén az ötvenezer forintot is meghaladta a tűz okozta kár összege. Tíz esetben okoztak tüzet ebben az évben a szabálytalanul beszerelt elektromos berendezések. A legtöbb tüzet a gyerekek kezébe került gyufa okozta. Évről évre ismétlődnek azok az esetek, amikor a lakásban egyedül maradó gyerekek magukra gyújtják a házat. Ezekért a tüzekért elsősorban a szülőket terheli a felelősség. Most, a fűtési időszak kezdetén az Ingatlankezelő Vállalat a házfelügvelők révén ellenőrzi a lakások tűzbiztonságát. Vidéken ezt a munkát az önkéntes tűzoltók látják el. A lakóházi tüzek megelőzésében a kéményseprők is sokat segíthetnek. Mi lesz a télen? Válasz háromszáz családnak Az északnyugati városrész lakói aggódva néznek a tél elé. Megkértük Inke Sándort, az Ingatlankezelő Vállalat igazgatóját, mondja el, mit tettek, illetve tesznek a folyamatos, kielégítő fűtés biztosításáért. Az alábbi választ adta: — Ha a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat idejében átadja a javításra váró, illetve építés alatt levő két kazánt, akkor nem lesz probléma. De ha az átadás elhúzódik, a jelenleg működő két kazán kevésnek bizonyul. A magunk részéről megtettük a szükséges intézkedéseket. Kilencezer mázsa szenet biztosítottunk az új városrész lakásainak fűtéséhez. Mit mond a vállalat? Demeter Kálmán építésvezetőhelyettes: — Két kazán üzemképes. A harmadiknak a szerelését hétfőn vizsgálják meg tíz illetékes szakemberek. A negyedik kazán javítását november elejére befejezzük. Háromezer darab rostélypálcát kaptunk. Az elégett pálcák kicserélése után is marad kellő számú tartalék. — Ezek szerint mi lesz a télen? — Minden lehetősége meglesz annak, hogy a központi fűtés ellen többé ne legyen panasz. A fűtés már az IKV gondja. Ha szakszerűen fűiének, nem is lesz probléma. A vastüdőben meghalt egy 11 éves amerikai kisfiú — mert az elektromos művek kikapcsolta a villanyáramot. A Tennessee állambeli Nash- ville-ben élő Barrették Audio nevű kisfia hat évvel ezelőtt gyermekbénulásban megbetegedett, és emiatt eleinte állandóan, később éjszaka vastüdőben kellett feküdnie. A gépet lakásukban állították fel. A helyi elektromos művek, az N. E. S. pénteken minden előzetes értesítés nélkül megszüntette a villanyszolgáltatást, mert — hangzik az indoklás — a villanyszámlát senki sem fizette ki azóta, hogy júniusban az előző bérlő a házból elköltözött. Hatan ültünk a tárgyalóasztal mellett. Először az igazgató szólalt meg: — Visszavesszük. A többiek is ugyanezt mondták: — Igen. Vissza. A kikötés: — Mi, ahogy mondtuk, visz- szavesszük, ha a munkásnők is visszaveszik ... Engedélyt kaptam, hogy falmenjek a munkaterembe. Amikor leállították a gépeket, szinte nyomasztó lett a csönd. Sokan voltak, lányok, asszonyok. Anyák és akik ezután szülnek majd gyermeket. Mindenki a gépe mellett ült. Ta Ián hárman álltak. Az életről, az emberségről és a közösség erejéről beszéltem. Az arcokról azt olvastam: győzött az emberség. Akkor megszólaltak egypáran. A mellettem álló asszony, aki többször is szavamba vágott: — Nem! Mi nem vagyunk nevelőintézet! És még három vagy négy nem! J A nagy többség hallgatott Elviselhetetlenül nehéz volt a csönd. Elköszöntem. Egyszerre indultak a gépek. A kép kitörölhetetlenül bennem maradt: Egy nagy terem, ahol minden asszony lehajtja a fejét. Kint az udvaron valaki megfogta a karom: — Az, aki először szót kért, három év múlva talán éppen maguktól kér segítséget. Egyedül tartja el a gyerekeit. Az egyik néhány éve kiszaladt az útra, és egy jármű leszakította a lábát... Mi hát az ember? Ez lenne? A költő. így válaszol: »A por, s a végtelen fia/ Istent teremtő földi szellem,/ Kemény pöröly vasvégzet ellen,; Ezer fönséges küzdelemben/ Viaskodó harmónia. Melyik az igazabb válasz? Elmentem a .vasöntőkhöz. Egy cigarettaszünet alatt elmeséltem mindent A lány elleni vádakat is. Amikor befejeztem, először Tóth Jóska kért szót: — Jöjjön ide. Holnap. Ide vesszük. Üljön le, vagy fogjon egy rongyot a kezébe. Mindegy. Kovács Ferenc: — Egy emberért többet dolgozunk. Jöjjön. Várjuk. Bogdán Sanyi: — Mindannyian vállaljuk. Németh János: — Emeljék fel a tervünk- ket. Itt mindenki dolgozni fog érte. Csokonai Gyula: — Így lesz, ahogy a többiek mondták. Idézném a többit is, de ezzel zárom Bekker József: — Én is rokkant vagyok. De engem megtartott ez a kollektíva. Nem taszítottak ki. Jöjjön az a kislány. Mondja meg, hogy várjuk... Körülöttünk lárma volt, csikorgott a daru, izmok feszültek a mázsányi súlyok alatt. Az ember formálta a vasat. A költőt kellett idéznem megint: »0, ember, én hiszek tebenned,/ Ö, embei mint szeretlek én,/ Te nyomorúságos, hatalmas,/ Te végzetes, te forradalmas,/ Te halálban is diadalmas/ Utód az Isten örökén.» önkéntelenül is mélyet kellett szívni a poros, gázos levegőből. Mi hát az ember? Elmentem a Kaposvári Ruhagyárba. Kértem, hogy nevezzék meg a legjobb ifjúsági szocialista brigádot. Azt mondták, keressem föl Bezzeg Piroskáikat. Tíz perccel utóbb három bájos fiatal leánnyal ültünk együtt. Nekik is elmondtam mindent. A vádakat is. Pár pillanatig gondolkodtak. Az első válasz: — Tessék elvinni az üzenetet, hogy mi várjuk, ölesz a brigád hetedik tagja ... A másik: — Mellé állunk. Megpróbáljuk visszaadni a hitét... A harmadik: — Tudjuk, hogy nem lesz könnyű, de szferetettel csináljuk ... És az majd segít. Ilinek helye van a társadalomban. A beszélgetés végén ezt kérdeztem: — Felírhatom a nevüket? — Minek? A három név: Piroska, Koppány Márta és Málik Aranka. A személyzetis: Horváth Jánosné, a szakszervezeti titkár: Fránya Mária és.Sümegi Jenöné KISZ-titkár ennyit mondtak: — Mi elintézzük, hogy ütnek lesz helye nálunk... o Visszaérve a szerkesztőségbe, három asszony várt rám. Abból a munkateremből, ahol egypáran nemet mondtak, és a többség hallgatott. — Mi azért jöttünk... — kezdte az egyik. — Mi elvállalnánk Ilit — folytatta a másik. — Sokat gondolkodtunk. Így mi lesz vele? — Tessék elintézni, hogy mellénk kerüljön ... ►Te nyomorúságos, hatalmas ...» __ Ott miért nem szóltak? N incs válasz. — Ha lehet, felírom a nevüket. — Azt ne! — tiltakoznak. Elmondom, hogy Ilonkának már van helye. Hallgatnak, aztán nagyon tétován, nagyon lassan elköszönnek. Délután négy órakor telefonon keresem a Textilipari Vállalat igazgatóját. Nincs bent. A főkönyvelővel tudok beszélni. Kérem, hogy ne semmisítsék meg a munkakönyvét. Ilonka a napokban jelentkezik a ruhaüzemnél. — Sikerült? — Igen. — Higgye el, szívemből örülök __ S zünet. És egy kicsit később: — Amikor itt járt, azt hit4 tem, nálunk is sikerül... Késő este van. Hideg a szoba. Amikor mindenről tájékoztattam a családot, csönd lett, elfogyott a szó. Anya és leánya szemközt ült egymással. Közöttük az asztalon egy fehér papírlap. Rajta a költő Himnusza, amit az emberhez írt — Miért szép ez a vers? Sokára, mélyről jön a válasz: — Mert igaz... Mert ilyen az ember ... Németh Sándor
