Somogyi Néplap, 1965. október (22. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-27 / 253. szám

SomogyiNéplap é. ? MSZMP Mr G'V'C 1 RITÓTT5&QA ff/í MEGVÉi TAN ÁCS LAPJA jyfinél kevesebbet süt a nap, annál több a napimádó. A verőfényes napsütésben töltött délelőt­töt igen egészségesek a gyerekek számára. A so- mogysárdi óvodások nagy örömmel játszanak az ud­varon, a homokozóban, a hintán és egyéb játszóhe­lyeken. Némelyek sütkérez­nek a napon. De mi ez a nagy készü­lődés? Ági óvó néni foci­meccset hirdet. Házi baj­nokság. Nagy buzgalommal szerelik föl a hálót a gye­rekek a kapura, kijelölik a kapusokat és a két csapa­tot. Igen, lányok is játsza­nak, és ha néha nem talál­ják is el a bőrlabdát, a fiúk lelkesedése mögött ők sem maradnak el. Pár perc alatt minden gyerek teljes gőz­zel focizik Igaz, hogy né­ha szabálytalankodnak, de ezt nem is lehet tőlük rossz néven venni. Hiszen a felnőttek sem mindig ve­szik komolyan a játéksza­bályokat. A tízperces játék­idő alatt gól nem esett. Ez az eredmény nemcsak a vé­delem jó munkájának kö­szönhető, hanem talán a túl kicsire méretezett ka­puknak is. A jó színvonalú mérkőzés után a játékosok és a szurkolók kondíciópót­lás céljából elvonultak tíz­óraizni. Bárándy István Cikkünk nyomón Kicserélték a táblákat kapunk október 3-i számá­ban cikket közöltünk Melyik az igazi? címmel. Szóvá tettük, hogy Siófokon két neve van a Kálmán Imre sétánynak. Hol Kálmán Imre sétányt, hol pe­dig Pályaház utcát olvashat a táblán a Járókelő. Szondi József, a Siófoki Községi Tanács vb-elnökhe- lyettese egyetértett írásunk­kal. Amikor az üdülőhelynek még nem volt rendezési terve, engedély nélkül építkeztek, egyik napról a másikra meg­változtatták az utcák nevét, a házszámokat. A Pályaház «tea nevét 1957-ben változ­tatták meg Kálmán Imre sé­tányra, ekkor ünnepelték ugyanis a siófokiak a zene­szerző születésének hetven- ötödik évfordulóját. Közben csak az utcanév változott meg, a házszámtáblákat nem cserélték ki. A községi tanács kicseréltette a táblákat, a névtáblákat pedig átfesteti. Figyelmeztették a gépkocsivezetőt Teherautó a Járdán című írásunkban megbíráltuk az AY 80-48 rendszámú teherautó vezetőjét, mert felhajtott a járdára. Kiss István, a Somogy me­gyei Rendőr-főkapitányság Közlekedésrendészeti Osztá­lyának vezetője megállapítot­ta, hogy a 13. számú AKÖV tehergépkocsiját Pál Lajos ve­zette. Amikor a Berzsenyi ut­cából fordult be a Latinka utcába, észrevette, hogy sza­bálytalanul hajt ki egy lovas kocsi az első kapualjból. Fel­hajtott a járda szélére, hogy elkerülje a balesetet. A rend­őrség megállapítása szerint a lelépő gyalogos nem volt ve­szélyben. A közlekedésrendé­szeti osztály felhívta Pál La­jos figyelmét, hogy a járda meghosszabbított vonalában biztosítsa az átkelést a gya­logosoknak. Biztató „nyitány“ Kirobbanó siker az évad első hangversenyén A zenei szomjúság, a ked­velt műfaj, a vendégművé­szek híre, tehetsége, az évad­kezdés ünnepi hangulata mind, mind hozzájárulhat egy est sikeréhez. Most mégis ar­ról számolhat be a krónikás, hogy ezek csak adalékok vol­tak a hétfő esti hangverse­nyen. Az élményt, a közönség és a zene magas hőfokú talál­kozását a gondolat maga s a művészi színvonal biztosítot­ta. Mi ragadta meg mindenek­előtt a hallgatót ezen az ope­raesten? Az avatott váloga­tás. Részleteket hallottunk ugyan Bizet Carmen című operájából, az előadók mégis — zenéjében, hangulatában, cselekményében — az egész mű élményével ajándékoztak meg. Az í riúkat, duetteket összekötő recitatívókon kívül finom eszközökkel ugyan, de a játékra is maradt erő, s a drámai feszültség ilyen hal­latlan fokozására — részletek tolmácsolása kapcsán — alig­ha volt még nélda. Az Állami Operaház művészei tehát — zenekarunk elismerésre méltó közreműködésével — a teljes opera érzetét keltették hallga­tóikban. Az érdem elsősorban Kása Sándoré, akit kedves ismerős­ként üdvözölhettünk ismét vá­rosunkban. Jó érzékkel, a lí­rai és drámai részekre érzé­kenyen reagálva, stílusosan tolmácsolta a művet, s mind­végig kézben tartotta az egész együttest. Nem volt »-vidéki-« a vidéki zenekar önálló szá­maiban, az opera nyitányának, közzenéinek tolmácsolásában, és nem volt az a kitűnő éne­kesek kísérőiként sem. A Közalkalmazottak Szimfoni­kus Zenekara most ismét be­bizonyította, hogy igényes fel­adatok megoldására is képes. Külön érdem, hogy ezt az évadnyitó hangversenyen tet­te, amelynek sikere bizonyá­ra kihat a város, a megye egész évi zenei életére. Vendégművészeink közül a kitűnő hangú Szabó Anit vállalta a legtöbbet, s cím­szerepénél, adottságainál fog­va talán a legmaradandóbbat is nyújtotta Átforrósult szen­vedéllyel jelenítette meg Car­ment, a vérbő cigánylányt; élt, játszott és énekelt min­den eszközt felhasználva Car­men karakterének megrajzolá­sára. Hangjának mélysége, izzása — különösképpen a kártya-áriéra emlékezünk — valóban magával ragadta a közönséget Simándi József a tőle már szinte elválasztha­tatlan Virág-áriával aratta legnagyobb sikerét. De a ket­tősökben s a dráma kicsúcso- sodását utolérhetetlenüi visz- szaadó befejező részben is — ami karmester, zenekar és énekesek magasrendű teljesít­ménye volt — őszinte elisme­résre késztetett. Szecsödi Irén az első részben halványabban, később régi nagy szerepeihez méltóan állította elénk Mi- caelát; Turpinszhy Béla szép hanggal, de még nem elég éretten Escamillót, a torreá­dort. Az összekötő szövegről álta­lában nem szokás sokat mon­dani. Balassa Imre azonban nem a műsorkölő szerepét vállalta, sokkal többet annál. Mesélő kedvével, a cselek­mény lényegre törő vázolásá­val, hangulatteremtő erejével gyancsak hozzájárult ahhoz, ogy a teljes opera élményé­vel távozhattunk. Biztató »nyitány« volt; ez az évadkezdés; biztató azért, mert zenekarunk az operahá­ziak méltó partnereként ki­tűnően helytállt; biztató, mert egy lényegre törő műsorpoliti­kai koncepció valósult meg, s biztató, mert hosszú szünet után ismét telt ház várta a vendégművészeket. S a kö­zönség ünneplése, szűnni nem akaró tapsa, az új arcok, új hívek látványa a nézőtéren a zenei élet fellendülésének biz­tató kezdete. Jávori Béla NAGYVILÁG-EST Nagy sikerű találkozó nyi­totta meg hétfőn este a Pal- miro Togliatti Megyei Könyv­tár előadótermének ez évi programját. A modem, XX századd világirodalom, a2 előadó-művészet és világiro­dalmi folyóiratunk népes ka­posvári olvasótábora találl egymásra a Nagyvilág Iro­dalmi estjén ugyancsak zsú­folt helyiségben. Fáy Árpád, a Nagyvilág szerkesztője bevezetőképpen a folyóirat eszmei céljairól, je­lentőségéről, eredményeiről szólt. A Nagyvilág a világirodal- md kultúra terjesztését szol­gálja. Megjelenése új fejeze­tet nyitott: korábban, amikor az olvasó még általában európai irodalmat értett vi­lágirodalmon (nélkülözve a szovjet alkotásokat), nem volt hasonló törekvésű folyóira­tunk. A Nagyvilágnak tehát a jelen és a múlt fölfedezése mellett sok adósságot is tör­lesztenie kellett, különösen a szomszéd népek irodalmából. Beágyazni a világirodalmat a szocialista kultúrába: ez a gondolat teremtette meg a Nagyvilágot, amelyben min­den valóságigényű, humanis­ta tartalmú irodalom helyet kap. Mert ha szembatárunk nem esik egybe szűkebb vi­lágunkkal, együtt lélegzünk a világirodalommal. Elzárkózni előle — menthetetlenül pro­vincializmus. Fejlett irodalomkultúránk teljesen kiszorította az idegen ponyvát. Ezt akkor értékel­hetjük igazán, ha a bécsi ki­rakatokra vagy más nyugati városok könyvesboltjaiban ta­lálható lélekmérgező »sexi- krimi«-kiadványok milliós példányaira gondolunk. A Nagyvilág ötezer pél­dányban indult meg. Ma hu­szonnégyezer fogy el havonta belőle. (A Nyugat virágkorá­ban havonként másfél-kétezer példányban jelent meg.) Nép­szerűsége örvendetes, ámbár voltak kevésbé sikeres törek­véseik, kísérleteik is. Kél eredményüket igen jelentős­nek tartják: az egyik a XX. kongresszus után jelentkező és induló szovjet írók, köl­tők, a másik a modem drá­mairodalom, a világszínpad bemutatása. A Nagyvilág jelentős dip­lomáciai küldetést is teljesít. Nyugaton mélyül a szocialis­ta humanizmus tartalma. Napjainkban különös jelentő­ségű Sartre, A. Miller, B. Rüs­sél kiállása, Solohov Nobel- díja. A humanizmus születő egységfrontjának halvány je­lei mutatkoznak. A folyóirat kapcsolata ezekkel az írókkal olyan szövetség, amelynek tagjai a Nagyvilág olvasói is. »Ebben a minőségben üdvöz­löm a kaposvári közönséget« — fejezte be expozéját Fáj Árpád. Értékes művészi élmény nyel gazdagodott a további­akban a közönség, amikor Csernus Mariann, a Nemzeti Színház és Bánffy György, s Pécsi Nemzeti Színház művé­sze a Nagyvilág szerzőit meg­szólaltatta. P. Eluard, Coc­teau, W. Hugh Auden, Dür­renmatt, Voznyeszenszkij, Jevtusenko és mások művei hangzottak fel kitűnő mű­fordítóink nyomán. Különö­sen nagy sikert aratott Cser­nus Mariann mélyen drámai előadásában. L. Aragon Douphine téri szeretők című költeménye és Aldo Nicolai egyfelvonásosa, A férfi és a nő. Maradandó, emlékezetes ta­lálkozás volt a kaposvári Nagyvilág-est. W. E. i • • • • SOfiOK Vittorio de Sica, az is­mert olasz filmrendező és színész mondotta: — Sok embert ismerek, akik este kávét isznak, s utána nem tudnak alud­ni. Velem éppen ellenke­zőleg van: ha alszom, nem tudok kávét inni. * * * Bertrand Russell, a 9tl éves angol filozófus ma­gas kora ellenére is rend­kívül tevékenyen harcol az atomfegyverkezés ellen. Nemrégiben náthalázban betegedett meg, és felgyó­gyulása után ezt írta egyik barátjának: »■Rendkívül nagy elfog­laltságom miatt kénytelen voltam elhalasztani halá­lom napját .« * » * Az Egyesült Államok statisztikai hivatalának legújabb adatai szerint kétmillió amerikai állam­polgár legalább egyszer öngyilkosságot kísérel meg. Nyolcvan százalé­kuknak nem sikerül elsza­kadniuk az élettől. Ezek rendkívül elégedettek, hogy életben maradtak. A fennmaradó húsz szá­zalék nem nyilatkozott. * * * John Steinbeck, a Nobel- díjas amerikai író így vá­laszolt egy körkérdésre, amelyet a szabad idő fel- használásával kapcsolat­ban intézett hozzá egy új­ság szerkesztősége: »A jövő problémája nem az lesz, hogyan rövi­dítsék meg a munkaidőt, hanem az, hogya^ hasz­nálják ki okosan a szabad időt. Az emberek ugyan­is sohasem követnek el annyi ostobaságot, mint szabad idejükben.« * * * Egy amerikai gyár kü­lönleges igazgatói karos­székeket állít elő. A ka- rosszékbe villamos ma- szírozógépet szerelnek. Mivel a székben ülni szokás, egy pillanatig sem kétséges, mit maszí- roz a készülék. * * * Dam Poynter amerikai gyáros vagyont szerzett azzal, hogy whisky ízű fogkrémet állított elő. Most veszedelmes ver­senytársa akadt Peter S. Mangus személyében. Mangus ugyanis olyan fogpépet állít elő, amely­nek íze a »filmsztárok csókjára emlékeztet«. * * * A kávéfőzés új francia receptje: egy deciliter víz­re öt gramm pörkölt és őrölt kávé. A kávéfőző recept — akár hiszik, akár nem — a francia hivatalos lapban jelent meg, és hét mi­niszter írta alá. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10, 15-1L Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzőnk meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postiskézbesítőknék Előfizetési díj egy hónapra \2 Ft. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében* Kaposvár, Latinka Sándor utca 6.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom