Somogyi Néplap, 1965. október (22. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-24 / 251. szám

SOMOGYI NÉPLAP 10 Vasárnap, 1965. október 24. túl nmenaehqtqrón fl ZflLfil oomsoK Békés megyei műsorában a Magyar Televízió bemutatott egy riportfilmet. A film egy munkás fiúról, életéröl, vágyairól álmai­ról szólt- A viharsarki fiatalember valahogy ígv fogalmazta meg egyik vágyát: »-Jártam én egy dunántúli kisvárosban, ott szeret­nék élni. Ott olyan szép a táj.« Hogy melyik volt az a kisváros? A kérdésre igy válaszolt: Gellénhá za ... A szerény vágyban megbúvó dicséret tagadhatalanul jól esett a zalai tv-nézőknek. Gellénháza ugyanis Zalában van. Nem kisváros, hanem falu, mégpedig nem is a nagyobbak közül való. Ami vá­rosias benne, azt az olajipar az utóbbi tizenhárom évben terem­tette meg. Igaz, az alföldi fiatalembert el sősorban nem a »kisváros«, ha­nem a táj ragadta meg, de a táj nem gellénházi nevezetesség. Ez a zalai táj: a dombok, völgyek, erdők, ligetek patakokkal és hor­hosokkal szabdalt színpompás vidéke, ahol a gabona- és kukorica­földek gyümölcsösökkel és szőlőhegyekkel váltakoznak, és a ré­teket, legelőket dúslombú erdők övezik. Nincs ennek a tájnak egyetlen része sem, ahol a tekintet akadálytalanul eljutna a hori­zontig, ahol ne vetné gátját egy domb, amit a zalai emberek szeretetreméltó túlzással hegynek neveznek, s ha csak tehetik — néhány sor szőlőt magukénak tudnak rajta. Közép-Eurőpa legmélyebb kutatófúrását mélyíti az ország legmodernebb fúróberendezése Bázakerettyén. A dombok között elnyúlva, az utak mentén települtek a falvak, sűrűn, néha csak egy kőhajításnyira egymástól, pár száz lélekkel. ' 260 községben lakik 200 000 ember, a többi daságban, politikában. A táj ugyanis ami szemnek varázsla­tosan szép, nehezen adja meg magát az embernek, olykor még ma is ellenségesen áll vele szemben. Valaha százak Az utóbbi öt évben csaknem 30«o lakás épült a zalaegerszegi Lenin út mentén. 70 ezernek a két város, Zalaegerszeg és Nagykanizsa adott otthont. Ez az alfölditől eltérő jellegzetesség persze sa­játos problémákat is okoz gaz­és százak csak a telet töltötték a dombok között megbúvó falvakban, de a kenyeret, a télirevalót távoli földeken, Fejér és Tolna nagybirtokain, summásként keresték. KÖZÖTT Az előbb Gellénházáról volt szó. Az ejtette meg azt a béké­si fiatalembert. Nos, ő talán nem is tudta, hogy Göcsejben jár. Annak is a legközepén. Márpedig Göcsej, az elnevezés, e^y inkább humoros, mint tör­ténelmi magyarázat szerint a német «-Isten őrizz«-ből, a «-Gott schei«-ből származik. A hagyo­mány szerint ezt mondták vol­na az osztrák borkereskedők, mikor erre vitt az útjuk. Hogy igaz volt-e vagy sem, ma már nehezen kideríthető. Az minden­esetre tagadhatatlan, hogy nyo­morult, elmaradott vidék volt ez hajdan, de az is, hogy manap­ság, ahogy mondani szokás — meg lehet nézni. Nekifohászko- dás nélkül! Az olajbányászat megkezdé­se és gyors fejlődése új táv­latokat, lehetőségeket nyitott az itt élő emberek előtt. Ha nem is minden falu olyan, mint például Gellánháza, Bázakerettye, Lovászi, de az utóbbi 20 év és az olaj rajzolta változás minden falu arcán ott van. A cseréptetős, villaszerű házakban, az aszfaltos utak­ban. az anyagi jólét más jeled­ben. A néprajzkutatók most dol­goznak erősen, hogy megment­sék az utolsó zsuppfedeles, kon­tyos lábasházakat. Érthető az igyekezet, bár a népbetegségek, a nyomor, az elmaradottság sö­tét jelképei is ezek. Arra jók csak, hogy majd elnézzük ők£t abban a szabadtéri múzeumban, amelyet most szándékoznak föl­építeni Zalaegerszegen. Zalaegerszeg. Valamikor így énekelt a zalai betyár: »Hallottad e hírét Zalaeger­szegnek, annak az átkozott fe­kete tömlőének?« Nos, más hírt nem is nagyon hallatott magáról ez a főútvonalaktól elzárt, még a felszabaduláskor is csak 13—14 000 lakosú vá­roska. A Tanácsköztársaság bukása után a hírhedt inter­nálótábor tette »nevezetessé«, később meg az, hogy Itt ural­kodik, s ítél elevenek és hol­tak fölött Pehm József, alias Mindszenti... Érdemes meg­jegyezni, hogy akkoriban a börtönön, a mellétté álló két­tornyú templomon, a törvény­széken, a megyeházon és a csendőrlaktanyán kívül nem is volt több emeletes ház a városban. Ma, húsz évvel a felszabadu­lás után 3D 000 ember lakja a vá­rost. A világ minden részébe exportáló olajfinomító, sajt- gyár, ruhagyár és egy sereg más, kisebb ipari üzem, köztük a Ganz-MAVAG most fejlődő gyáregysége ad munkát a la­kosságnak. A közeli nagylen- gyeli (gellénházi) olajmezö föl­fedezése óta több lakás épült a városban, mint a megelőző év­századok alatt összesen. A szomszédvár, Nagykanizsa, amely korábban is iparosodot­tabb volt, üveggyárat, sörgyá­rat, gépgyárat, vasöntödét ka­pott, és az idén kezdte meg működését az Egyesült Izzó kísérleti gyáregysége, amely­ből — a tervek szerint — több ezer munkást foglalkoztató üzem fejlődik ki. Azt is hadd mondjuk el, hogy a két szom­szédvár egykori »két dudás* viszálya, az utóbbi években ^versengéssé szelídült, a zala­egerszegiek és nagykanizsiak abban versenyeznek, melyik város szebb, tisztább, fejlő- dőbb, méltóbb a mához. A békési fiatalembernek, s mindenkinek, aki ide látogat, tetszik a' zalai táj. Ez a ter­mészet ajándéka. A zalai em­berek azonban arra töreksze­nek, hogy az élet is egyre tet­szetősebb, szebb legyen itt a délnyugati határvidéken, a za­lai dombok között. Hári Sándor FORTE-MADE IN HUNGÁRIA Bécsben történt. A magyar turista, miután sokat hallott a külföldi fotócikkekről, belá­togatott egy szaküzletbe. — Kérek valami nagyon jó fotópapírt, — mondta kiváló németséggel. — Tessék választani: Ko­dak, Ferrania, Agfa...? A turista töprengve csóvál­ta a fejét. — Látom — szólt az eladó —, uraságod valami különle­geset akar. — Lehajolt, és a »pult alól« diadalmasan elő­húzott egy dobozt. Tetején a felirat: »FORTE — MADE IN HUNGÁRIA«. Tehát külföldön is értékelik a váci Forte gyár termékeit, és az elismerés a kiváló mun­kát dicséri, A Forte név ismertté vált. Jelenleg a több mint 300 milliós rekonstrukciós munká latok folynak. Épül a 11 szin­tes toronyház. Itt kap majd korszerű otthont az emulziógyártás. Végigjárjuk az üzemegysé­geket. Mindenütt sötétség: a fény ugyanis az érzékeny film- és fotóanyagok első szá­mú »közellensége«. Hatalmas tekercsekben ér­kezik a drága, különleges mi­nőségű import nyerspapír. Először speciális kezelésen \ esik át. Ügy mondják, hogy »baritálják« a nyersanyagot. Ez a művelet adja a későbbi szint, a vasalógép pedig a fé­nyét. Csak ezután kerül reá az öntő üzemben a különféle fényérzékű emulzió. Több mint 200 féle fotópa­pír készül. Minden fotóanyag­gyárnak megvan a maga tech­nológiája. Hogy milyen anya­gokat kever a vegyszerekbe és milyen mennyiségben, ez hosz- szú évek kísérleteinek az ered­ménye. Miért is részesítik előnyben a Forte gyár papír­jait más gyárak készítményei­vel szemben? Talán a fátyol­mentesség, a szép tónusok miatt és azért, mert kitűnően elviseli a különféle labora­tóriumi manipulációkat. Újdonság a 17—20—23 diúes filmek után a magas érzé­kenységű 26-os. Kísérleti stá­diumban van a színes nyers­anyag gyártása is. A kutató kollektíva csak akkor javasol­ja gyártásra, ha már elértük abban is a világszínvonalat. A gyár termelésének 45—50 %-át exportálják. Óri­ási tételekben utazik a papír Egyiptomba, Indiába, a Szov­jetunióba és a népi demokra­tikus országokba. A gyár új »slágere» a Copyfort szobai fényben irodai másolómunkára kiválóan al­Minden nagyobb tételt alaposan .megvizsgálnak a laboratóri­umokban. Csak tökéletes minőség hagyhatja el a gyár kapuit. kalmas. A másológép először elkészíti a negatívot, s arról néhány perc alatt azonnal po­zitív képet ad. Bizonyára új, jelentős exportlehetőség. Ha az építéssel a tervek sze­rint haladnak, akkor 1967-re megindulhat az új egységek próbaüzeme. Ez azt jelenti, hogy a fotópapírgyártás 300 %-aI, a filmgyártás 200 %-al növekszik majd. És talán lesz elegendő a híres Forte nyersanyagból, hogy se Buda­pesten, se Bécsben ne a »pult alól« kaphasson a vevő. Kép és aláírás: Regös István Az új Nagykanizsa. Készlet a Szabadság térről, a Dunántúli KőoLajfúrási Üzem központjával. „ , . 1 (Kiss Fererc felvételei) Sok száz méter hosszan kanyarog a nyerspapir, amíg a »baritáló üzemen keresztül eljut az öntő részlegbe. Fürge kezek expedidálják a fotópapírt. A címkézést egyelőre még kézzel végzik, de rövidesen megérkezik az automata gép

Next

/
Oldalképek
Tartalom