Somogyi Néplap, 1965. október (22. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-22 / 249. szám

Péntek, 1965, október 22. 3 SOM r YI NÉPLAP BULGÁRIÁI UTAZÁS « LÁTOGATÁS A LOZNICAI GAZDASÁGI KÖZPONTBAN N em messzire Razgrád- tól fekszik Loznica. Itt van tíz község egye­sült szövetkezeti gazdaságánál! a központja. Több mint 17 000 holdat tartanak szántóföldi művelés alatt. Legnagyobb ré­szén ga;K>nát és kukoricát ter­melnek. Első látásra furcsának tet­szett ez a gazdaság. Abban, bogy ekkora területen gazdál­kodnak, és főként gabonát meg kukoricát termelnek, nincs semmi meglepő. Annál szembetűnőbb az, hogy milyen növényeket termelnek még, s hogy milyen melléküzemágaik vannak. A gazdaságnak nagy­üzemi zöldség- és gyümölcs- kertészete is van, s a termel- vényeket helyben dolgozzák fel. A központban található a szövetkezet malma, takarmány­erdőre. Ügy mondják, a leve­gőváltozás jót tesz az állatok­nak. Miután behozták a süldő­ket a kinti istállókból, hizla­lásba, illetve tenyésztésbe fog­ják őket. A gazdaság harmadik fő ál­latfaja a juh. Mondhatnánk azt is, hogy a haszonállatok közül Bulgáriában ez az ural­kodó faj, csupán a loznicai szövetkezetben tízezer van be­lőle. (Idegenforgalmi neveze­tesség is a juh meg a juhász: Várnában láttunk aa egyik étteremben furulyázó és sza­máron ügető juhászt — nem tévedés, valóban bent ügetett a széksorok között, s a vállal­kozó szellemű idegen is felül­hetett a csacsira —; ugyanitt néztük végig, hogyan sütik nyárson a birkát.) Szép bevé­telhez juttatja a loznicaiaks'­az itthoni boltokban is vásá­rolhatunk. A felsorolásokból kitűnik, hogy a meglátogatott szövetkezet nem tarto­zik a szakosított gazdaságok közé. A tagok munkájuk sze­rint kapják az ellenszolgálta­tást, s tervezett munkadíja- zásban részesülnek. Általában egymillió leva többletjövedel műk van évente, s ebből jöve­delemkiegészítést kapnak a tagok, az összeg egy részét pe­dig az üzemi berendezések korszerűsítésére, bővítésere fordítják. A gazdaság élére náluk is a szövetkezeti demokratizmus alapján, választással jelölik ki az elnököt és a vezető testüle­tet. A megbízatás két évre szól, az alkalmatlan vezetőt azonban időközben Leváltják. ./ ■ • :* ■ - M­■ * ­"\'V ■ $ \ őt” W J ^ v í‘A ^ / ' j y 41 ; * > ? * ' I ; SÉé . * V> Sok a hegy, a kopár fennsík, de a lankákon és a völgyekben élénk mezőgazdasá­gi élet folyik. heverő üzeme, konzerv-, sajt­os vajgyára meg gépjavító mű­helye. Az utóbbiban végzik a hetven tehergépkocsi, a hat­van traktor és a tucatnyi kom­bájn javítását, karbantartását. Tavaly összesen öt és fél mil­lió leva (több mint 93 millió forint) bevételük volt, az idén ennél kétmillió levával több­re számítanak. Csupán hízott sertésekért kétmillió levát kapnak évente. V együk sorra a termelé­si ágazatokat. Elsőként az állattenyésztést néz- tSk meg. Fejlett tehenészetük van, az istállót modem fölszereléssel látták eL A mintegy két és fél ezer szarvasmarha egynegye­de tehén. Az istállóból futó­szalagon kerül a trágya a von­tatóra, s mihelyt megtelt^ a pótkocsi, nyomban a mezőre indul szállítmányával. A tehe­neket géppel fejik. Erre a cél­ra fejőtermet rendeztek be, a munkát mindössze két asz- szony végzi. Mindenütt tiszta­ság, mintha nem is istállóban járnánk; a tej anélkül jut a Tartályba, hogy az istálló leve­gőjével érintkezne. A gazda­ságban egy liter tej termelése 5 sztotinka (mintegy hetven fillér) tiszta hasznot hoz. Évente körülbelül 8500 hí­zott sertést adnak az állam­nak, az utánpótlásról saját te­nyészetükből gondoskodnak. A jó takarmányellátásra jellem­ző, hogy kukoricát — maguk termelik — még tavalyit etet­tek október elején, noha az idei termésből is már sokat betakarítottak. Itt is, de az egész állattenyésztésben tanfo­lyamot végzett szakemberek vannak a jószág mellett. A ser­téstartás érdekességei közé tar­tozik ez is; a leválasztott ma­lacokat — aszerint csoportosít­va, hogy melyiket fogják hiz­lalni, és melyiket tartják visz- sza tenyésztésre — kiviszik az ez az üzemág. A gyapjúhozam juhonként meghaladja az öt kilót, a űatalabbakról 7—8 ki­lót is nyírnak. Az anyajuhok évi tejhozama 60—70 liter, és ebből meg a tehéntejből saját feldolgozóüzemükben készíte­nek túrót, sajtot. Mint már említettük, a gaz­daság sok zöldséget és gyü­mölcsöt termel, s azt magitik dolgozzák fel. Kon zergyáruk évi termelése 13 000 vagon, de ennek kétszeresére futja a gyár kapacitásából. Három és fél száz holdnyi szőlejük van, legtöbbjét a központhoz kö­zel, Loznica környékén telepí­tették. Számottevő mennyisé­gű zöldségkonzervet exportál­nak, főként paradicsomot, uborkát, paprikát, zöldbabot és lecsót. Legkeresettebb cik­kük a paradicsompüré, ebből is sokat küldenek külföldre Ottjártunkkor éppen két va­gon konzervált zöldbabot in­dítottak útnak Magyaron - zág- ra. Földieperdzsemet is külde­nek külföldre, a cseresznye- és földieperbefőttet hazai fogyasz­tásra készítik; a szőlőbefőttből Az elnöknek a gazdaságihoz tartozó minden faluban van helyettese, őket szintén a tag­ság választja • erre a pozícióra. Az elnöknek mérnöki — ag­rár- vagy mezőgazdasági gé­pészmérnöki — diplomával kell rendelkeznie ahhoz, hogy funkcióját betölthesse. Egyéb­ként minden falunak — üzem­egységnek — megvan a maga agronómusa. Az állattenyész­tésben csak azok lehetnek bri­gádvezetők, akiknek legalább technikumi végzettségük van. Nagy gondot fordítanak arra, hogy irányító beosztást csak megfelelő szakismerettel ren­delkező emberek töltsenek be. A sertéstenyésztő például, akit tanfolyamra küldtek, tanulmá­nyi ideje alatt megkapja ko­rábbi munkadíját, a tanfolyam költségeit pedig a gazdaság fi­zeti, mert úgy vélik, a jó szakember mindenképpen meg- éri, munkájával kamatostu1 visszatéríti az anyagi befekte­tést (Folytatjuk.) Hernesz F.—Varga J. Kincsek a föld mélyéről Mentsük meg az előbukkanó régészeti leleteket! földmunkák, építke­zések KÖZBEN szinte na­ponta bukkannak elő rég­múlt korok megmaradt tár­gyi emlékei. E tárgyak tudo­mányos értékűek, hiszen sok történelmi korszakhoz egye dűl a régészetttudomány ac hiteles forrásanyagot. Éppen ezért nem mindegy, mi les; a felbukkanó leletek sorsa. Kézan-közön elkallódnak, tönkremennek, örökre né mák maradnak-e, vagy a ré gészek, a kutatók kezében egy-egy kor életéről valla­nak, és új ismeretekkel, ösz- szefüggésekkel gazdagíthat­ják a tudományt, az embe­riség szellemi kincseit. Törvényeink védettséget biztosítanak a tárgyi emlé­keknek. Büntetőszankciók terhe mellett kimondják: »Ha földmunka vagy mái ok következtében a föld szí­ne alatt rejlő muzeális tárgy kerül elő, ezt a felfedező — földmunka esetén a munka felelős vezetője — köteles 24 óra alatt a megyei vagy a kijelölt országos múzeumnak bejelenteni. A múzeum in­tézkedéséig a lelőhelyet érintetlenül kell hagyni, il­letőleg az ott folyó munká­latokat fel kell függeszteni.« MENNYIRE HAT EZ A TÖRVÉNY NÁLUNK ? Saj­nos, még elég kevéssé. Or­szágosan évente mintegy há­rom-négyezer helyen buk­kannak elő történelmi érté­kű leletek. A törvényes be­jelentések száma mégis félezer (!). Megyénkben 30— 40 leletbejelentés érkezik évenként a Rippl-Rónai Mú­zeumhoz; a spontán felbuk­kanó leletek számát viszont ennek körülbelül négyszere­sére becsülik. Nagy hiányosságok lapul­nak meg e számok mögött. A törvény nem ismerése, tu­datlanság, »kincskeresés«; s munkavezetők szűk termelé­si, gazdásági szemlélete vagy éppen egyfajta rossz ízű jó­akarat; a hozzá nem érte tudálékossága miatt évente pótolhatatlan, felbecsülhe- teilen értékeket vészit el a tudomány. Jóllehet védettek a régészeti leletek: ismeret- terjesztő előadások, kiadvá­nyok hívnak fel a leletmen­tésre; törvény a bejelentési kötelezettség; s a múzeum- barátok növekvő tábora Is ma már mintegy 150 somo­gyi községet von hatóköré­be. Még több mint szá2 község azonban a leletbeje­lentő hálózaton kívül esik. Pedig bizonyára akadnának olyan vállalkozók itt is, akik szívesen őrködnének a be­jelentés, illetve a védett te­rületek fölött. 1 Folyamatosan oktatják megyénkben a mezőgazdasági üzemek szakszervezeti tisztségviselőit A MEDOSZ megyei bizott­sága a helyi tisztségviselők ok­tatásával is igyekszik előmoz­dítani, hogy egyre javuljon a mezőgazdasági üzemek szak- szervezeti munkája. Ezért biz­tosít nekik tanulási lehetősé­get. A szakszervezeti ismere­tek, a mozgalmi munka tudni­valói elsajátításának legbevál- tabb formája nálunk az SZMT halatonboglári tanfolyamainak rendszere. Ide a MEDOSZ immár há­rom év óta rendszeresen küld hallgatókat. Szb-titkárok, bi­Épiilet- és általános lakatosokat vesz föl az ÉM Somogy megyei Állami Építő­ipari Vállalat; ugyanott kazánfűtőket a fűtési szezonra (nyugdíjas is lehet) keresnek fölvételre. Jelentkezés: Kaposvár, Berzsenyi u. 41., a vállalat lakatosrészlegénél. ' (9017) zalmiak, termelési felelősök, könyvtárosok és más szakszer­vezeti munkások vesznek részt ezen. Az új oktatási idényben 88 tisztségviselőt iskoláznak be. A korábbi évekhez mérten legutóbb már hosszabb ideig — egy-két hét helyett egy— másfél hónapig — tartottak a tanfolyamok. Ez lehetőséget ad a tudnivalók jobb megismeré­sére, a részvevők munkata­pasztalatainak teljesebb kicse­rélésére. A tervek szerint a megye mezőgazdasági üzemei­nek szakszervezeti bizottságai­hoz tartozó valamennyi tiszt­ségviselő egy-két éven belül el­végzi a tanfolyamot. Külön oktatják az erdőgaz­daságok munkahelyi bizottsá­gainak titkárait. Mivel a bog­iári tanfolyam idején náluk éppen a legnagypbb munka időszaka van, ezért ők máskor tanulhatnak. Rendszerint erdé­szetben gyűlnek össze, — mint ezen a héten Kaszópusztán, I hogy gyarapítsák ismeretei­ket. Tanfolyamuk tématerve igen gazdag. A termelés, a dolgozók kulturális és politikai nevelésének, az élet- és mun­kakörülmények meg a szociá­lis ellátás javításának kérdé­seiről és más témákról egy­aránt hallhatnak előadást. A megyebizottság gondosko­dik a tanfolyamra el nem jutó tisztségviselő politikai, moz­galmi tájékoztatásáról is. Ne­kik minden évben néhány na­pos továbbképzést szerveznek. A helyi aktivisták nagy részé­vel pedig az adott állami gaz- daságban, erdőgazdaságban, gépállomáson foglalkoznak. Zamárdiban a nyáron megtar­tották — kísérletként és be­mutató jelleggel — az erdőgaz­daság szakszervezeti munkájá­val összefüggő négy előadást. Ezen több mint százharmincán vettek részt. A megyében ösz- szesen másfél ezer aktivistát vonnak be ebben az idényben a hasonló rendszerű oktatás­ba. Az előadások nyomán ki­bontakozó viták, eszmecserék középpontjában — az üzemi oktatás céljának és rendelte­tésének megfelelően — a gya­korlati tennivalók, a határoza­tok végrehajtásának helyi fel­adatai és módszerei állnak. Újsághír tudósított a na­pokban arról, hogy Pamu- kon egy földmunkát végző brigád edénybe rejtett bronz­es kora vaskori eszközökéi talált. A brigád vezetője tüstént jelentette, így a mú­zeum azonnal intézkedhetett: mit tegyenek, amíg az illetékes munkatársa a helyszínre ér­kezik. Ezzel — vagyis tör­vényes kötelességük teljesí­tésével — egy meglehetősen ritka és jelentős történeti értékű leletegyüttest óvtak meg avatatlan kezektől. (A Rippl-Rónai Múzeum 600 fo­rint jutalomban részesítette a bejelentő Bradics-brigád tagjait.) Néhány hete egy fonód la­kos (a Dalmandd Állami Gazdaság kerületvezető mér­nöke) 168 darab, XVII. szá­zad végi magyar és egyéb, közép-európai ezüstérmei hozott be a kaposvári mú­zeumba. Elmondta, hogy s tavasszal a kertjében kapá­lás közben néhány ezüst­pénzt talált. Ásóval is utá­na nézett — és summa sum­marum — több mint 160 érmét sikerült összeszednie Mind itt van — mondta —, ámbár úgy emlékszik, a nagymama adott belőlük egyet-egyet játszani a gye­rekeknek ... A leletet itt is bejelentet­ték, illetve átadták (ha nem is azonnal) a szokásos juta­lom ellenében. A bejelentő mégis hibát követett el. Ugyanis nagyon fontos, hogy a pénzlelet minden darabja a múzeumba kerüljön, meri csak így, zárt egységként le­het teljes forrásértékű. Hát­ha éppen az emlékbe eltetl vagy játszani odaadott érem volt a legkésőbbi évszámú, és ez határozhatta volna meg a teljes leletegyüttes korát, elrejtésének feltehető célját stb. A múlt évben Balatonmá- rián traktorosok negyedik századi, több száz darabból álló római éremleletet ta­láltak. Ez sajnos teljesen el­veszett a tudomány számára: nem jelentették be, széthord­ták. Alsóheténypusztán — mint irodalmi hetilapunk egyik riportja is utalt nem­régen erre — ma is megta­lálhatók az egyik-másik új ház falába beépített római kori márványlapok, és le hetne sorolni még a példákat. ILYENFORMÁN KÜLÖ­NÖSEN JELENTŐS a megye csaknem kétharmad részét átfogó leletbejelentő hálózat tevékenysége Múzeumbará­tok, érdeklődők, a legkülön­bözőbb foglalkozású embe­rek: traktorosok, földmunkát végző munkások, tanácsi ve­zetők, útépítők, tsz-tagok, diákok, pedagógusok a tagjai ennek a szélesedő körnek. Ezeknek a felelősséget érző embereknek a bejelentése, figyelme óvott meg néhány éve Gyékényesen egy több mint ezer darabos, II. Jó- zsef-kori ezüstleletet. Vida Árpád pedagógus Buzsákon 456 darab ezüstérmét jelen­tett be; Mózes Nagy Lajos tsz-tag (Büssü) római kori településre, Adorján Lász­ló és felesége Nagytoldipusz- tán rézkori település nyo­maira hívta fel a Rippl-Ró­nai Múzeum figyelmét. A leletbejelentő hálózat érde­me az is, hogy az andocsi, a jutái, a somogyszili, a ráksi, a somogydöröcskei, a lipótfai és egyéb leletek nenn vesztek kárba, s nem egy he­lyen azóta a múzeum ásatá­sokat végezhetett. Ötvöskő- nyiban 1961-ben Merész Isié ván vámtiszt bejelentése alapján védetté nyilvánítot­ták egy reneszánsz kori la­kótorony maradványát. (Ez a második ilyen épületemlék a XV. század második felé­ből Somogybán; 1961-ig is­meretlen volt.) Mégis azóta már elhordták a maradvány ágyúlőrésének tégláit (!). A műemlékek restaurálá­sát, konzerválását, a múzeu­mi ásatásokat terv szerint végzik. Így addig is, amíg sor kerülhet ilyenre, job­ban, több gonddal kellene vigyáznunk értékes műemlé­keinkre. Gyakran a bejelentésen túl a község valamelyik pe­dagógusa, az iskola úttörő- csapata, honismereti szak­köre (mint például Ando­cson, Kerekiben, Karódon, Háromfán, Lábodon) figyelő­szolgálatot szervez a védett területen, műemléken vagy a megkezdett múzeumi ása­tásoknál. Helyes lenne, ha például a babócsai, a török- koppányi, az ötvöskónyi és más úttörőcsapatok is követ­nék ezt a példát. MEGYÉNK NEM QAZDAQ MŰEMLÉKEKBEN, azonban példák sora igazolja, hogy a földek még sok tudomá­nyos értékű kincset rejtenek. Mindnyájunktól függ az* hogy ne pusztuljanak el, és ne érje őket kár, ha már napvilágra kerültek. Wallinger Endre Felelőtlenség Nemrég egy áldott állapot­ban lévő asszony nézegette a gyermekáruház kirakatát. Hirtelen a földre került, mert lába belecsúszott a kirakat előtt lévő szenesaknak nyílá­sába. Szerencsére az utolsó pillanatban megkapaszkodott. Ennek köszönhette, hogy nem zuhant a pincébe, nem törte össze magát. Az áruház dolgozói el­mondták, hogy tavaly egy fia­talember zuhant az aknába. Mentő vitte el a helyszínről. Tavaly is, az idén is azért történt baleset a kirakat előtt mert nem zárták le az akna tetejét. A házmester azt mondta, hogy a ház egyik lakója hagyta nyitva az akna fede­lét, az illetőt azonban nem tudta megnevezni. Ügy lát­szik, a Kossuth tér 5. számú ház lakói nem vonták le a kö­vetkeztetést az első baleset után. A házmester szavaiból az derült ki, hogy nem kíséri figyelemmel, ki használja az aknát. Ezek után mi a bizto­sítéka annak, hogy újabb bal­eset ne forduljon elp? Az illetékeseket arra kér­jük, hogy vonják kérdőre azt a lakót, aki nem zárta le az akna fedelét, és biztosítsák, hogy senkit s? fenyegessen a pincébe zuhanás veszélye. Sz. N.

Next

/
Oldalképek
Tartalom