Somogyi Néplap, 1965. október (22. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-16 / 244. szám
Szombat, 1965. október 16. 3 SOM'CYINÉPBAP A NEGERTEST NEM PÓTOLJA SEMMI Súlyos — a közös gazdaság egészét érintő — mulasztásokért büntették meg a balaton- keresztúri tsz két kihelyezett vezetőjét, Sass József elnököt és Vöröskői Ottó főagronómust. A megyei tanács végrehajtó bizottsága — a fonyódi járási vezető szervek javaslatára — fél évre megvonta tőlük az ál lami támogatás felét. A mulasztások következményei Nem nagy gazdaság a bala- tonkeresztúri tsz. De súlyos gondokkal küszködik, évek óta gyenge. A helyzet nemigen javul, s ebben nem kis. része van a szövetkezeti vezetők hanyagságának, meg nem értésének. Egy harminchárom holdas vöröshere táblán például azért ment tönkre az augusztusi kaszálású széna, mert nem szervezték meg betakarítását. Az első kaszálásból is körülbelül tíz-tizenöt mázsa takarmány a trágyadombra került. Pedig az adottságok megvannak a 750 holdas közös ■ föld megműveléséhez. Az emberek azonban gyakran mérgelődtek amiatt, hogy mást mond az elnök, mást az agro- nómus. Munkaelosztás előtt tanácskozott ugyan a két veze tő, de utána az elnök — anélkül, hogy megbeszélte volna az agronómussal — másfelé irányította az embereket. Emiatt sokszor oda nem jutott ember vagy gép, ahol a legjobban kellett volna. Mestyán Tibor és Molnár József traktorosok például arról panaszkodtak, hogy az aratás idején gyakran állt a kom bájn, mert nem vitték el a szemet. S amikor rossz volt a gép, senki sem kérdezte meg tőlük, hogy miben segíthetnének, hanem telefonáltak összevissza, szidták a gépállomást. Ez pedig nem oldotta meg a gondokat. Az aratás végül is elhúzódott, s — Farkas Imre főkönyvelő számítása szerint — két és fél vagon gabona veszett kárba. Pedig megmenthették volna ezt a termést, ha a kocsisbrigádot is . kiküldik néhány napra aratni. Ezt azonban csak akkor tették meg, amikor a járás vezetői erélyesen figyelmeztették az elnököt. Szabadság — de mennyi? Az elnök sem, a t'őagronó- mus sem ismeri el mulasztását. Ehelyett objektív okokra hivatkoznak. Az elnök az agro nómusra hárítja a felelősséget, hogy »nyolcórás ember«, dél után ötkor mindig hazamegy Az agronómus pedig a sok szabadságot rója fel az elnöknek. Ebben egyébként igaza van, hiszen Balatonkeresztúron senki nem tartja számon, mennyi szabadságot vett ki az elnök ebben az évben. Amikor először kerestem — az agronómus szavaival élve — »éppen Romániában járatta be a kocsiját«, de hogy mikor ment el, azt nem tudták megmondani. Sok szabadsága volt az elnöknek, hiszen a külföldi út mellett készült a felsőfokú technikumi vizsgáira, gépkocsivezetői tanfolyamra járt, s még arra is ráért a legégetőbb nyári mezőgazdasági munkák idején, hogy — a felesége helyett — fagylaltot áruljon Ba- latonmárián. A szövetkezeti gazdák viszont hosszú ideig nem látták a határban. Sőt, amikor a községi tanács végrehajtó bizottsága az aratás meggyorsításának lehetőségeiről tárgyalt, el sem ment az ülésre. De amikor az agronómus megbetegedett, helyettesítés címén az ő munkaegységét is számfejtette magának; hogy nem fizették ki, az csak a já- rásiiak tiltakozásának köszönhető. Azt mondják a faluban, hogy amíg tanácselnök volt, többet járt a határban, mint amióta a szövetkezet vezetését bízták rá. Az elnök a saját érdekét a közösség érdekei elé helyezte, s ennek kárát a tagok látják. Ma már néptelenek a közgyűlések is. Legföljebb a tagok fele megy el, de véleményt nemigen mondanak, hiszen »úgyis úgy van minden, ahogy az elnök akarja«. Kovács Ferenc vezetőségi tag ezt így fogalmazta meg: »Mi vagyunk a vezetőség, de azért csak ő az elnök« — aztán másra terelte a beszélgetést. Látszott rajta, hogy nem szívesen beszél ezekről a dolgokról. Balaton keresztúron senki sem szívesen nyilatkozik erről, mert azt tartják, hogy az érdeklődő elmegy, de ők ott maradnak. A lehetőségek adva vannak Hogy ide jutott a balatonke- resztúri vezetőség, abban része van a pártszervezetnek meg az ellenőrző bizottságnak is. Igaz, nagyon kevés párttag dolgozik a közös gazdaságban — maga a titkár is csak alkalmazottja a szövetkezetnek —, de nyilvánosan egyetlenegyszer sem figyelmeztették a vezetőket mulasztásaik miatt. Sőt Varga István párttitkár palástolni is akarja a hibákat. »Nincs itt semmi baj, kérem« — mondta, amikor a tsz gondjairól beszélgettem vele. Az a túlzott optimizmus csendült ki a hangjából, amely végigkísérte az elnökkel meg az agronómussal folytatott beszélgetést is. S az sem zavart túlságosan senkit, hogy október elején kint volt még a le- húzatlan kombájnszalma. Helyette azt mondta az elnök: »Ha nem kellett volna elmennem Romániába, már elvetettünk volna.« Szép gondolat, csak éppen nélkülözi a reális alapot. Hogyan állnak a gazdaság ügyei? Pontos választ erre nehéz adni, mert a hibákat, hiányosságokat általában a járásról érkezett emberek tárják fel. Az ellenőrző bizottság egyáltalán nem működik. Sőt azt is nehéz kideríteni, hogy ki az elnöke. Mert kettő is van, de egyik sem dolgozik ilyen minőségben. Egyiket a közgyűlés választotta, a másikat pedig a vezetők küldték el úgy, »kalap alatt« a télen tanfolyamra. Mindezek ellenére megvannak a lehetőségek a hibák kijavítására Balatonkeresztúron. Ehhez nem kell egyéb, mint reális helyzetfölmérés. Nem egymás szemében kell keresni a szálkát, hanem a falu kommunistáival összefogva, a vezetők egymást segítve dolgozzanak a hibák kijavításán. A megértést ugyanis nem pótolhatja semmi sem ... Kercza Imre Az állomásfőnök szemével BESZÉLGETÉS AZ ŐSZI CSÚCSFORGALOMRÓL Az őszi csúcsforgalom idején igen nagy feladat hárul a MÁV-ra. A megnövekedett forgalmat csak úgy tudja lebonyolítani, ha maximálisan kihasználják a vasúti kocsikat. Erre a Központi Szállítási Bizottság is nyomatékosan felhívta a figyelmet. Határozatában leszögezte, hogy rakodni keil éjszaka és munkaszüneti napokon is. A minap a jákó—nagybajomi vasútállomáson az említett határozat végrehajtásáról érdeklődtünk Tóth János állomási őnöktöL Tóth elvtárs elmondta, hogy a Kutasi Állami Gazdaság és a jákói Aranykalász Termelő- szövetkezet magáévá tette a Központi Szállítási Bizottság felhívását, és a lehető legrövi- debb idő alatt ki-, illetve berakja az árut. Az állami gazdaság októberben is rakodott vasárnap. Október 3-án például öt vagont rakott meg áruval. Az Aranykalász ugyancsak szállított vasárnap. Sajnos, nem mondható el ugyanez a két nagybajomi szövetkezetről, a Zöldmezőről és a Győzelemről. — Vajon az említett termelőszövetkezetek nem bírhatok jobb belátásra, ők eleve elzárkóznak a vasárnapi munka elől, és nem akarják előmozdítani az őszi szállítási feladatok végrehajtását? — kérdeztük az állomásfőnöktől. — Azt hiszem, ők is rakodnának munkaszüneti napokon, ha közölnék velük, hogy a vasárnapi szállításra miért van szükség. Azért mondom ezt, mert tapasztalatom szerint az a tsz vállalkozott a vasárnapi szállításra, amelynek vezetőivel tudtam beszélni. Meggyőződésem, hogy ha szót válthattam volna az említett szövetkezetek vezetőivel, ők is rakodnának munkaszüneti napokon. — Ügy véli, hogy a párt- és a tömegszervezetek vezetőinek beszélgetniük kellene a szövetkezetek vezetőivel és tagjaival erről a kérdésről? — Igen, fontosnak tartom az agitációt. Az emberek szívesen vállalják az áldozatot, ha tudják, hogy szükség van rá. A Kutasd Állami Gazdaság főagronómusa azt mondta, ha kell, tizenöt vagont is megraknak vasárnap. esik Mit tesz az állomás a ko- kihasználásáért ? Gesztenyeszüret az iharosi Űj Erő Tsz-ben Sokat tettek, de többet várnak tőlük A Megyei Állattenyésztési Felügyelőség munkájáról A JÁRHATÓ DŰLŐUTAKON nagy a forgalom most, az őszi betakarítás idején. Lovas fogatok, vontatók hordják a mezőről haza a burgonyát, a kukoricát, és teherautók is segédkeznek a termények, kivált a cukorrépa szállításában. Megyénkből csaknem nyolc és fél ezer hold termését kell eljuttatni a cukorgyáraknak. A gyár felkészültsége, a munka folyamatosságát biztosító nyersanyagkészlete, a vasút szállítási lehetősége, az egyéb járművek száma és teherbírása meg a dűlőutak járhatósága — mindez olyan tényező, ami meghatározza a répa szedésének, betakarításának ütemét. A termelőszövetkezetekben ezt jól tudják, s igyekeznek is tartani a gyárak ütemezését. Ha valahol mégis vita támadna a répa átvételét, szállítását illetően, az érdekeltek — mint például legutóbb Gamáson és Toponá- ron is — haladéktalanul tisztázzák a nézeteltéréseket, és a helyszínen igyekeznek megoldást találni. Ezzel ösz- szefüggésben var mostanában a panaszoknak egy különleges válfaja: nemigen mennek be a teherautók a táb'-'»n E» a mepvri operativ bizoítsá' e heti ülésén is szóba került Aki vizsgálja az ilyen jellegű fölvetések eredetét, az nyomban rájön: a termelőknek is, a szállítóknak is részben igaza van ebben a vitában. Felázott, sáros földre nem hajt rá a gépkocsivezető; nem is teheti, hiszen elakadna a rakománnyal. Akkor jöhetne a lánctalpas traktor, hogy kivontassa a kemény útra De olyan időszakban, amikor száraz, szikkadt a föld, s nem fenyeget a megrekedés veszélye? A szállítás gyorsítása végett, megegyezés alapján bemehet a kupacok közé, de joggal megkövetelheti, hogy legyen elegendő ember, aki egykettőre megrakja a kocsit. Ez ne teljen sókkal több időbe, mintha a teherautó nem a kupacok, hanem az út mellé kihordott répahalom mellé állna. Az idő pénz — a gépkocsivezető is azzal keres többet, ha minél szaporábban fordul. A tsz-ek meg arra törekszenek, hogy mielőbb biztonságos helyre szállíthassák a répát. így találkozik — és éppen ezért összehangolható a két érdek. Megértés, megegyezés és szervezés dolga a szállítás gvorsítása. Erről ilven formában csak addig lehet szó, amíg járható a dűlőút, és nem vág le a kerék a répaföldön. K. A Somogy megyei Állattenyésztési Felügyelőség tavaly júliusban kezdte meg műköhogy amíg az év elején a borjaknak 29,8 százalékát nevelték itatóberendezésekkel, dését. Az összevonással létre- szeptember végén már 2830 jött új szerv rendeltetése a borjút, az összesnek több termelőszövetkezetek állatte- mint a felét nevelték ezzel az nyésztésének sajátos módon való elősegítése: a házi törzskönyvezés megindítása, a tartási, takarmányozási és hizla- lási tennivalókhoz nyújtott rendszeres szaktanácsadás. A felügyelőségre tehát felelősségteljes munka vár, s hogy ezt jól vagy rosszul végzi, kihat közös gazdaságaink állat- tenyésztésére. A közelmúltban a megyei pártbizottság mezőgazdasági osztálya meghallgatta Dia- novszky Sándornak, a felügyelőség vezetőjének az eltelt időszakról szóló beszámolóját, és értékelték az elmúlt egy és negyed év munkáját. A kezdeti problémák — irodák elhelyezése, megfelelő szakemberek beállítása — rendezése után bontakozhatott ki a felügyelőség tevékenysége. így a megyei pártbizottságnak a szövetkezeti tehénállomány növelésére hozott határozata értelmében jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy tavaly július óta — egy év alatt — több mint négyezerrel növekedett a szarvasmarha-állomány a közös gazdaságokban, ezen belül 16 286- ról 17 956-ra emelkedett a tehenek száma. Megkülönbözteeljárással. Így napi 800—900 grammos súlygyarapodást értek el átlagosan, és 400—500 forinttal csökkent a fölnevelési költség darabonként. Előbbre léptek a termelőszövetkezetek a gépi fejéssel is: háromnegyed év alatt szinte ugrásszerűen emelkedett a géppel fejő közös gazdaságok száma. Ezekben az eredményekben csakúgy, mint az egyéb állatfajok tenyésztésében is megmutatkozott a felügyelőség jó munkája. A jövőre vonatkozó tervek további előrehaladást ígérnek. Sokat tett eddig a felügyelőség, de még többet vár tőle a megye, az ország. Tobak István, a megyei párt- bizottság mezőgazdasági osztályvezetője az értékeléskor így fogalmazta meg ezt az igényt: »Ez az apaprátus alkalmas arra, hogy nagyobb feladatokat is sikerrel megoldjon, éppen ezért jogosan kívánunk tőlük többet, mint amennyit eddig nyújtottak. A megyei tenyésztési terv megvalósítása legyen a felügyelőség alapvető célja, ennek el- éiése érdekében végezzék minden egyéb munkájukat.« Mi az. amiben előre tett gonddal törődtek az ita- lépniük? Többek között tásos borjúnevelés népszerűsí- hénállomány fejleszt tésével. E módszer eredmé- segítésében. Az idén például |értékelése is. nyes terjesztésére jellemző, 9 százalékos növekedést ír elő a megyei előirányzat. A módszeres selejtezéssel javult ugyan a tenyésztésben maradt egvedek minősége, de a kívánt számszerű gyarapodás üteme elmarad a tervezettől. Közrejátszik ebben az is, hogy szövetkezeteink némelyikében elmulasztják a tenyésztésre alkalmas üszők vemhesítését, ehelyett meghizlalják őket. Növelni kell a tenyésztési kedvet, hogy mindenütt ebben lássák a hizlalás alapját, hiszen enélkül elegendő vágóállatot sem értékesíthetnek a gazdaságok. Az eddiginél többet kell tenni a szakszerű takarmányozásért is. Ebben és a tenyészegyedek állandó szem előtt tartásában nagy feladat hárul a felügyelőség dolgozóira. A körzeti felügyelők szakmai ismerete nem hiányozhat, mert a szőve ckezetek gyakran kérnek tőlük tanácsot a helyes tartásra és takarmányozásra vonatkozóan. A felügyelőség a továbbiakban nagymértékben előmozdíthatja eredményes munkájával a Tegyünk többet Somogy ért-mozgalmat, erre személyi összetételénél fogva és eddigi tevékenysége alapján is képes. A párt- és tanácsi szervekkel meg a vele kapcsolatban álló vállalatokkal együttműködve sikerre viheti a megye állattenyésztési programját. Ezt á célt kell szolgálta legutóbb a felügyelő- a te-1 ség eddigi te’-é’-e iek|megyei pártb!»''<"<'--ís'>- való — Minden alkalommal megnézem a fuvarleveleket. Ezekből megtudom, hogy hová mit akarnak küldeni a szállíttatok. Ügy irányítom a munkát, hogy lehetőleg az egy helyre feladott termékek egy szerelvénnyel menjenek el. így a kocsikat jól ki tudjuk használni, és csökkenthetjük a tolatást. Nemrég például az állami gazdaság két alkalommal akart Vésztőre árut szállítani. Egyik nap egy huszonegy tonnás kocsiban tizenöt tonna, a másik nap egy tizenhét tonnás kocsiban csak tizenkét tonna árut tudtak volna elszállítani. A gazdaság az első vésztői szállítmánnyal egy időben Szegvárra is akart árut küldeni. Azt javasoltam, hogy a Vésztőre címzett áru szállítását halasszuk el egy nappal, s Vésztő helyett _ Szegvárra irányítsuk a vagonokat. A gazdaság beleegyezett. Egyik nap csak Szegvárra, másik nap csak Vésztőre mentek a vagonok, s így jól kihasználtuk őket. — Hogyan szállítás? sikerült a mai — Reggel hétkor megkaptam a kért vagonokat. Három kivételével elmentek a kijelölt vonatokkal. Ezt a három kocsit a burgonyaberakás miatt nem tudtuk útnak indítani, a krumplit ugyanis a berakás előtt meg kell mérni. — Miért nem mérlegelik a burgonyát a feladónál a vagon megérkezése élőt? — Azért, mert a vásárló ragaszkodik a vasúti mérlegeléshez. A mi mérlegelésünket tekinti hitelesnek. — Mennyit késik a vagon emiatt? három Hernesz Ferenc — Ha nem a vasúton mérlegelnek, akkor 16—17 óra körül elment volna a szállítmány, így azonban csak a 4099-es te- hervonattal továbbíthatom őket éjféltájban. — Mi nehezíti még a gyors ki- és berakást? — Nincs biztosítva a szállíttatok gyors kiértesítésének föltétele. Ha éjszaka érkezik vagon, nem tudunk telefonálni a címzettnek, nem közölhetjük vele, hogy sürgősen gondoskodjék rakodókról, szállítóeszközökről. Ilyenkor csak futárral lehetne értesítést küldeni. Egy futárnak egy éjszakára tizenöt forintot fizethetünk. Sajnos, ezért a pénzért senki sem jön el éjjel dolgozni. Én az autóbuszsofőröket kértem meg arra, hogy szóljanak az illetékeseknek. De mit tesznek ott, ahol nincs olyan kedvező autó- buszjárat, mint nálunk? Nemcsak az említett problémák, a szállíttatok, hanem néha még egyes vasutasok is nehezítik a munkát. Nemrég huszonhárom kocsit kellett megrakni az állomáson. A rakodóvágányokra csak kilenc kocsi fér. Ügy határoztunk, hogy a megrakott vagonokat kivontatjuk a rakterűiéiről, s helyükre üreseket tolatunk. Megkértem az egyik tehervonat mozdonyvezetőjét, húzássá ki a megrakott kocsikat, és tolassa helyükre az üreseket. Legnagyobb meglepetésemre nem teljesítette a kérést. Szerencsére az állami gazdaság dolgozói áldozatkészebbek voltak nála. Eltolták a rakodóról a telt vagonokat, s helyükre üreseket gördítettek. Tizenöt kocsit mozgattak meg. Az esetet megírtam az igazgatóságnak. Az idei őszi forgalomról az említett hibák ellenére jó a véleményem. Eddig kirívó hiányosság, nagyobb fennakadás nem volt a mi ál’omásun- kon — mondta Tóth János ál- lomásíönök. Szegedi Nándor
