Somogyi Néplap, 1965. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-05 / 209. szám
Vasárnap, 1965. szeptember 5. 5 SOMOGYI NÉPLAP Veszélyes játékok A targonca kifordul a mű- helyajtón. Kifordul? Kirobban, kiszökken. Rajta néhány mázsás gépalkatrészekés a tetején egy kislány. A targoncás pedig — a balatoni úton vágtató Opel-tulajdonos büszkeségével — remegted a bekötött fejű szőkeség szívét. A zsúfolt gyárudvaron, ahol tucatnyi ember ugrik félre. Ha félre tud ugrani. Bőit — műhelyben, gépek közt — ugrik az alkatrész, a subler ugrik minden, arai hegyes, veszélyes, sebet okozhat. Sohase felejtem el azt a döbbenetét, amely akkor vett érőt rajtam, amikor néhány éve egy nagy építkezés beton- kerekállásainak tetején háromnégy fiatal munkás a légtornászok biztonságával játszott, ugrált, sőt, az egyik aludit is. Vagy 25 méter magasban, biztosító öv nélkül. És persze háló nélkül; mert azt csak az artisták számára feszítenek ki, felelőtlen építők számára nem. A nyilvántartó statisztikából nem lehet kihámozni, mekkora a százalékaránya a vagánykodás, a »hősi-« szamárságok okozta baleseteknek a többi között. Hiszen belekalkulálhatom a »tárgyak esése« és a »személyek esése« meg a »jármű, csille« rovatba is, a »közlőmű és munkagép« okozta balesetek közé is. Nem a statisztikai átlag vagy a kimutatás számszerűsége a lényeg, hanem az, hogy ilyen balesetnek egyetlenegynek sem szabad lennie. Semmilyen iparágban és semmilyen időszakban. Ügy is mondhatnánk: ezek a legjobban elkerülhető és legfölöslegesebb baleseteik. LEVÉL SZEGEDRŐL Augusztusban Kiss Ilona, a Itíva tagjainak, hogy alkotmá- j — írták többek között a Kaposvári Kefeanyagkikészítő |nyunk huszadik évfordulójá- szegediek. Vállalat Május 1 .-brigádjának nak tiszteletére jó lenne ver- Kapcsolattá került tehát vezetője azt mondta a kollek-I senyre hívni a Szegedi Ecset- egymással egy fiatal, a ver»örültünk a versenykihívásnak«,.. Kiss Ilona brigádvezető a Szegedről érkezett levelet ismerteti. senyzésben még járatlan és egy »öreg«, tapasztalt kollektíva. Ez a kapcsolat igen gyümölcsöző lehet mindkét brigád számára. A kaposváriak elmondhatják a szegedieknek, éretlen emberek számára talán imponáló, de tragédiákra | vezető káros szokása? Könnyű mondani, hogy ne legyen ilyen baleset! — mondja erre az üzemvezető, a művezető. — Lennének csak az én műhelyemben, amely tele van fiatalokkal! Amíg ifik lesznek, ez a fajta könnyelmű legénykedés hozzátartozik az élethez. Szerencse dolga, elkap-e a gépszíj valakit vagy nem! A játékosság, hősködési hajlam valóban életkori sajátosság. De az nem igaz, hogy minden ifi, minden fiatal munkás szükségszerűen könnyelmű, hogy ostoba »hősi« magamutogatásért egészséget vagy életet kockáztat. Azt sem indokolja semmi, hogy egy műhelyben azok a fiatalok legyenek a hangadók, akik felelőtlenül vakmerősködnek. Persze, ez már a közhangulat irányítóin: gazdasági és politikai vezetőkön, nem utolsósorban az ifjúsági szervezeten is múlik. Receptet adni nem lehet. És szomorú dolog, ahol már a saját kárukon tanuló fiatalok kezdik komolyabban venni az acél, az áram, a gyorsan gördülő targonca veszedelmeit. »Imponál« a vakmerőség, a »hecc«? Talán. Egy ideig. De mennyivel több tekintélyt ébreszthet a jó ügyben és jó ügyért alkalmazott bátorság! Hiszen ott, ahol a játék nem játék, hanem — van miért kockáztatni: ott a józan és higgadt ember sem ellenfele a kockázatnak! Hány fiatalra vagyunk büszkék, mert örvénylő folyóba ugrott; igen ám, de nem a »ki vagyok én« megmutatásáért, hanem kisgyerekek vagy fuldokló felnőttek megmentéséért! És ha a műhely falain bélül segíteni kell a másikon, dicséret, tisztelet illeti a társat, aki a veszélyt elhárítani igyekszik. £Jsak egyfajta kockázatot nem tűrhetünk meg: a fölöslegeset, az emberi élet és a testi épség »játékos«, hetyke semmibevételét. Fegyelmező eszközöket a vakánykodók ellen? Pereze, azokat is. De a fegyelmi többnyire utólag történik. A nevelés — a megelőzés módszere. És ez az igazi. B. F. Megjelent a Nemzetközi Szemle szeptemberi száma népszenű emeeneii és Seprűgyár valamelyik brigádját. Azért a szegedieket, mert az ő üzemük profilja hasonló a mi üzemünkéhez — tette hozzá Ilona. A brigád tagjai helyeselték, A fodrász A szó talán különösen hangzik. Hiszen minden baleset fölösleges! De a más típushoz tartozóknak megvannak a maguk sajátos indokaik. Bányákban a kőzetviszonyok vagy a gáz, elektromos árammal dolgozó üzemrészekben a szigetelés hibái, országutakon fékhibák és más körülmények gyakran okoznak balesetet a »játékosok« könnyelműsége nélkül is. Fz a játék —- mondjuk ki — nem babra megy, hanem egy vagy több ember életére. Néha csak a »játékost« veszélyezteti, olykor másokat is. De tűrhetjük-e ezt a veszélyt a nagyüzemek viszonyai közit, ahol a gépesítés, a technika egyre növekvő szerepet kap, de egyúttal lehetőséget is a veszélyek fokozására? És •tűrhetjük-e ezt a »játékos« hősködést a falu viszonyai •közt, ahol — gépek, traktorok, kombájnok új serege között — szintén gyakori a »4dva- gyok-hősködés« látszatra és A Nemzetközi Szemle gazdag tartalommal jelentkező legújabb számat Bill Carrittnak a vietnami események hátterével foglalkozó elemző cikke indítja. Ezután ösz- szcíoglalót ad Az Egyesült Államok agresszív politikája és a mai világ címmel a Mezsdunarod- nsj.t Zsi/ny szovjet külpolitikai folyóirat cikkei alapján. Közli a Írni H. Palme liutt Nyolc nazug- ság Vietnamról és Jacques Aiual- ric Washington Johnson elnöksége alatt című érdekes Írásait. Herbert Apthekcr ismerteti napjaink néger mozgalmát az Egyesült Államokban. Náci és háborús bűnösök Nyn- gat-Németországban címmel részleteket ad a lap Albert Norden professzornak a berlini nemzetközi sajtókonferencián tartott beszédéből. Számos más Írás is figyelmet érdemel, így N. Szmcta- nyin: Az EAK a fejlődés új fokán; Ettore Dl Robbio: Chile »harmadik útja«, valamint D. Uszatov: Hóhér az elnöki székben című cikkek. Az Események nyomában című rovat néhány jelentős, aktuális nemzetközi kérdéssel foglalkozik. Rajzok, karikatúrák illusztrálják; könyvismertetés, valamint nemzetközi eseménynaptár zárja a lap sokrétű szeptemberi számát. Hajdan, amikor a ráérős hétköznapokat még unalmasabb vasárnapiok követték, a kisvárosok fodrászüzletei töltötték be a hírszerző iroda szerepét is. A vendégek szívesen várták ki a »borbélyötper- cet«, míg rájuk került a sor, mert ott tudták meg a legfrissebb híreket. De gyakran volt üzletkötések színhelye is a fodrászüzlet, hiszen a város kereskedői is megfordultak itt. Mindebből a hagyományból csupán a népszerűség maradt meg. Gordon Pétert, alki az Április 4. utcai sízövetkezeti üzletben dolgozik, egy időben a diákok figarójának hívták. A Kossuth téri régi üzletben hozzá jártak a vékonyabb p>énzű kollégisták, mert borravaló nélkül is rendesen dől« gozott. Nemcsak azért szerették az őszülő, barátságos fodrászt, hanem azért is, mert meghallgatta őket, ízlésük szerint formált frizurát rakoncátlan fürtjeikből. A legtöbb fodrász nem szereti, ha a vendégnek sok kérése van, kioktatásnak, parancsolgatásnak veszi. — Pedig mi vagyunk a vendégekért, s nem fordítva — mondja Gordon Péter. — Ügy kell végezni munkánkat, hogy a vendég örömét lelje benne. Nekem legalábbis ez az elvem. A fiatalabb fodrászok szeretnének önálló frizura- kompozíciókat készíteni, plédig ezt nem minden vendég veszi megnyugvással. — Sok állandó vendége van? — A régi diákok már felnőttek, de sokan közülük még most is hozzám járnak. Munka mindig akad. — Nyolc éve dolgozunk együtt — mondja róla Kelemen Lászlóné —, de vele sohasem volt semmi probléma. Nagyon szereti a szakmáját. Rendes, csöndes ember. Varga Istvánná szerint közvetlen modoráért szeretik az emberek. — Mindenkivel udvarias, ennek is része van abban, hogy legalább hatvan olyan vendége van, aki sohasem menne más fodrászhoz — mondja Vargáné. — Olyan kolléga, akit nem lehet megelőzni a köszönésben. 'Gordon Péterről a Fodrász és Fényképész Ktsz elnöke, Pásztori Sándor is elismerően beszél. — Még nem tudtam olyan kéréssel fordulni hozzá, amit ne teljesített volna. Helyettesít, ha valamelyik kollégája megbetegszik, vagy ha valaki rendkívüli esetben távol marad. Segítségére mindig lehet számítani. Sohasem vonja ki magát a munka alól, ha a ktsz érdekeiről van szó. Olyan munkaerő, akiben megbízhatunk mi is és munkatársai is. Gordon Péter sohasem tartozott a törtetők közé. Nem igyekezett mindenáron hírnevet szerezni magának. Munkahelyén nincs gondja másra, csak a vendégekre. Sok ember fordul meg na- p>onta az Április 4. utcai fodrászüzletben. A férfiak, akik ide járnak hajat vágatni, borotválkozni, szívesen ülnek az utca felőli székben, ha a fehér köpenyes Gordon Péter van szolgálatban. Fia a Május 1. utcai szaküzletben dolgozik, női fodrász. A ktsz elnöke szerint örökölte apjától az ügyességet és a szakma szeretetét. s nemsokára összeültek, papírra fektették vállalásaikat, és elküldték a szegedieknek. Augusztus utolsó napjaiban a brigád válaszlevelet kapott. Az állt benne, hogy a szegedi Ecset- és Seprűgyámak alkotmányunk 20. évfordulójának tiszteletére alakult Zrínyi Ilona-brigádja elfogadta a kihívást. Közölték vállalásukat is : a tervezett 1500 helyett 2000 darab árut gyártanak az év végéig. Segítik Hladek Zsuzsát a munkában. Szeretnék, ha a kislány, akinek rendszeresen alacsony a teljesítménye, rövid idő múlva legalább 95 száza' ékra teljesítené tervét. Aztán társadalmi munkában tisztán tartják a partfürdőben lévő vállalati kabint hogyan sikerült az első negyedévben 6,3 százalékkal, a második negyedévben 4,5 százalékkal túlteljesíteni a brigádtervet. (Azt vállalták ugyanis, hogy tervüket 101 százalékra teljesítik.) Továbbá: hogyan tudták csökkenteni a hulladékot, hogyan szervezik meg a társadalmi munkát, az üzemlátogatást, hogyan képezik magukat stb. De tanulhatnak az »öregek« is a fiataloktól. A szegedi kollektíva elmondhatja a kaposvári brigádnak az induláskor szerzett tapasztalatait: ötleteket adhat az idősebbeknek* TÚLFESZÍTETT MUNKATEMPÓ Pirikét még sosem láttam olyan idegesnek, mint minap, amikor összetalálkoztunk a hivatalában. Morgóit, szidta a számok kitalálóját, útjában volt mindenki, és talán még a szeme is szikrázott, amikor beléptem. — Látogatóba jött vagy hivatalosan? — kérdezte felcsattanó hangon. Még mielőtt válaszolhattam volna, tovább replikázott. — Egy szabad pillanata sincs az embernek, olyan ez a szoba, mint valami váróterem. Erről írjon, ez talán hálás téma. Takarékosság! Ez igen! Nagyon szépen hangzik, de a gyakorlatban itt vagyon én. és egy hete egyedül látom el két ember munkáját. Máriát elküldték, mert állítólag ezt a kis nyilvántartást egy ember is elvégezheti. Azzal már nem törődtek, hogy ebbe én beleőrülök. Mennyit takarítanak meg. évi tizenötezret? Na és ami kimegy az ablakon? Az semmi? Miért néz úgy rám, azt hiszi megbolondultam? — Nem, csak nem tudom, mi hozta íny ki a sodrából. Hiszen mindig dicsérni szokta a Járdafelszaggató Vállalatot, hogy itt milyen isteni főnökök vannak, meg hogy alig van valami munka napokig. — Az akkor volt, de ez a másik véglet. Üliön le nálunk, ha nem mondtam volna V ________________________;____ m ég. Van egy fél percem, mondja el. miért jött! Majd elfelejtem megkérdezni, Eszti hogy van? Sikerült elhelyezkednie? Nem tudja, Tóthék fia átment a pótvizsgán? — A főnökéhez jöttem — mondom. — Nincs szerencséje, hál’ istennek vidéken van. Azt ígérte, hoz nekem Évike rovargyűjteményébe szarvasbogarakat. Nagyon rendes fej ez az új főnök, csak tudja, egy kissé bogaras. A fejébe vette ö is ezt a fene nagy takarékoskodást. Beszüntette a kávéfőzést is, de magának azért főzhetek egy jó erőset — fogja halkabbra a hangját —, mert időnként nekünk sem árt egy kis reprezentáció, igaz? Szóval ott hagytam abba, hogy ez modern főnök: nem cigarettázik, nem feketézik, a szemét se veti rá a környezetében dolgozó nőkre, csak mindig mással beszél, folyton másutt van, mégis mindenről, tud, ami a vállalatnál történik. Csak azért lehet elviselni, mert 6 is bélyeggyűjtő, és minden új sorozatot megszerez nekem. Apropó, hallotta, hogy a régi vatikáni sor ára mennyire felszökött? A férjem két éve megvehette volna olcsón egy amatőrtől, de tudja, milyen, nem akarta becsapni szegényt... Egy pillanat, szól ez a nyomorult telefon. Ez egész nap így csörömpöl az ember fülébe ... — Halló, nincs kérem, holnap tessék megpróbálni! — Ott hagytam abba, hogy a férjem milyen élhetetlen. Azt hiszi, őt nem csapják be Mondom is neki eleget, de hiába. Pedig szemesnek áll a világ, nem? Mit gondol, Kis- sék miből vették azt az Opel Karavánt? Talán abból az ezernyolcszázból, melyet az a szerencsétlen hazavisz havonta? Nem mondom, meg kell hagyni, a kocsi, az igen! Bár én nem tágítok a BMV mellől. Európa-szerte szenzációnak számít. Képzelje, 700 köbcentis, és 120 000 forint. Csodálkozik, ugye? Ja, kérem, a márkát meg kell fizetni! — Szent ég! Már tíz óra elmúlott? Merre felé megy? Akkor a sarokig együtt mehetünk. Ilyenkor szoktam megvenni a vacsorára valót, mert reggel meg délután sokan vannak. — Az ebédidőbe nem fér bele a bevásárlás? — Nálunk családi vonás, hogy az ebédet nyugodtan fogyasztjuk el, s utána egészséges pihenőt tartunk. Nem, az ebédidőt nem szoktam loho- lássál eltölteni. Elég a feszített tempóból munkaidő alatt is. N. J. ______________________________ és így tovább. A Május l.-brigád fejezi be a munkafolyamatot. Nagyon vigyáznak a minőségre. Képünkön Karádi Zoltánná, a brigád egyik tagja Várjuk a páros verseny fejleményeit. Figyelemmel kísérjük Hladek Zsuzsa sorsát, munkáját. Kíváncsiak vagyunk, eléri-e a 95 százalékos teljesítményt. Reméljük, a tapasztaltabb kefeüzemieknek sikerül többet produkálniuk, mint a fiatal szegedieknek. Ám hadd tegyük hozzá, hogy nem lenne helyes, ha elbizakodnának. A fiatal szegedi kollektíva könnyen okozhat meglepetést ... Sz. N. A siófoki szálloda- és kórház építkezésekre az ÉM SOMOGY MEGYEI ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT kőműveseket és segédmunkásokat vesz füll Jelentkezés: fS-építésvezetőség Siófok, Fö n. 200. ss. (1168281 József
