Somogyi Néplap, 1965. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-05 / 209. szám

Vasárnap, 1965. szeptember 5. 5 SOMOGYI NÉPLAP Veszélyes játékok A targonca kifordul a mű- helyajtón. Kifordul? Ki­robban, kiszökken. Rajta né­hány mázsás gépalkatrészekés a tetején egy kislány. A tar­goncás pedig — a balatoni úton vágtató Opel-tulajdonos büszkeségével — remegted a bekötött fejű szőkeség szívét. A zsúfolt gyárudvaron, ahol tucatnyi ember ugrik félre. Ha félre tud ugrani. Bőit — műhelyben, gépek közt — ug­rik az alkatrész, a subler ug­rik minden, arai hegyes, ve­szélyes, sebet okozhat. Sohase felejtem el azt a döbbenetét, amely akkor vett érőt rajtam, amikor néhány éve egy nagy építkezés beton- kerekállásainak tetején három­négy fiatal munkás a légtor­nászok biztonságával játszott, ugrált, sőt, az egyik aludit is. Vagy 25 méter magasban, biz­tosító öv nélkül. És persze há­ló nélkül; mert azt csak az artisták számára feszítenek ki, felelőtlen építők számára nem. A nyilvántartó statisztikából nem lehet kihámozni, mekko­ra a százalékaránya a vagány­kodás, a »hősi-« szamárságok okozta baleseteknek a többi között. Hiszen belekalkulálha­tom a »tárgyak esése« és a »személyek esése« meg a »jár­mű, csille« rovatba is, a »köz­lőmű és munkagép« okozta balesetek közé is. Nem a sta­tisztikai átlag vagy a kimuta­tás számszerűsége a lényeg, hanem az, hogy ilyen baleset­nek egyetlenegynek sem sza­bad lennie. Semmilyen ipar­ágban és semmilyen időszak­ban. Ügy is mondhatnánk: ezek a legjobban elkerülhető és legfölöslegesebb baleseteik. LEVÉL SZEGEDRŐL Augusztusban Kiss Ilona, a Itíva tagjainak, hogy alkotmá- j — írták többek között a Kaposvári Kefeanyagkikészítő |nyunk huszadik évfordulójá- szegediek. Vállalat Május 1 .-brigádjának nak tiszteletére jó lenne ver- Kapcsolattá került tehát vezetője azt mondta a kollek-I senyre hívni a Szegedi Ecset- egymással egy fiatal, a ver­»örültünk a versenykihívásnak«,.. Kiss Ilona brigádvezető a Szegedről érkezett levelet ismerteti. senyzésben még járatlan és egy »öreg«, tapasztalt kollek­tíva. Ez a kapcsolat igen gyü­mölcsöző lehet mindkét bri­gád számára. A kaposváriak elmondhatják a szegedieknek, éretlen emberek számára ta­lán imponáló, de tragédiákra | vezető káros szokása? Könnyű mondani, hogy ne legyen ilyen baleset! — mond­ja erre az üzemvezető, a mű­vezető. — Lennének csak az én műhelyemben, amely tele van fiatalokkal! Amíg ifik lesznek, ez a fajta könnyelmű legénykedés hozzátartozik az élethez. Szerencse dolga, el­kap-e a gépszíj valakit vagy nem! A játékosság, hősködési hajlam valóban életkori sajá­tosság. De az nem igaz, hogy minden ifi, minden fiatal mun­kás szükségszerűen könnyel­mű, hogy ostoba »hősi« maga­mutogatásért egészséget vagy életet kockáztat. Azt sem in­dokolja semmi, hogy egy mű­helyben azok a fiatalok legye­nek a hangadók, akik felelőt­lenül vakmerősködnek. Per­sze, ez már a közhangulat irá­nyítóin: gazdasági és politikai vezetőkön, nem utolsósorban az ifjúsági szervezeten is mú­lik. Receptet adni nem lehet. És szomorú dolog, ahol már a saját kárukon tanuló fiata­lok kezdik komolyabban ven­ni az acél, az áram, a gyorsan gördülő targonca veszedelmeit. »Imponál« a vakmerőség, a »hecc«? Talán. Egy ideig. De mennyivel több tekintélyt éb­reszthet a jó ügyben és jó ügyért alkalmazott bátorság! Hiszen ott, ahol a játék nem játék, hanem — van miért kockáztatni: ott a józan és higgadt ember sem ellenfele a kockázatnak! Hány fiatalra vagyunk büszkék, mert ör­vénylő folyóba ugrott; igen ám, de nem a »ki vagyok én« megmutatásáért, hanem kis­gyerekek vagy fuldokló felnőt­tek megmentéséért! És ha a műhely falain bélül segíteni kell a másikon, dicséret, tiszte­let illeti a társat, aki a ve­szélyt elhárítani igyekszik. £Jsak egyfajta kockázatot nem tűrhetünk meg: a fölöslegeset, az emberi élet és a testi épség »játékos«, hety­ke semmibevételét. Fegyelme­ző eszközöket a vakánykodók ellen? Pereze, azokat is. De a fegyelmi többnyire utólag történik. A nevelés — a meg­előzés módszere. És ez az igazi. B. F. Megjelent a Nemzetközi Szemle szeptemberi száma népszenű emeeneii és Seprűgyár valamelyik bri­gádját. Azért a szegedieket, mert az ő üzemük profilja ha­sonló a mi üzemünkéhez — tette hozzá Ilona. A brigád tagjai helyeselték, A fodrász A szó talán különösen hang­zik. Hiszen minden baleset fö­lösleges! De a más típushoz tartozóknak megvannak a ma­guk sajátos indokaik. Bányák­ban a kőzetviszonyok vagy a gáz, elektromos árammal dol­gozó üzemrészekben a szigete­lés hibái, országutakon fékhi­bák és más körülmények gyakran okoznak balesetet a »játékosok« könnyelműsége nélkül is. Fz a játék —- mondjuk ki — nem babra megy, ha­nem egy vagy több ember éle­tére. Néha csak a »játékost« veszélyezteti, olykor másokat is. De tűrhetjük-e ezt a ve­szélyt a nagyüzemek viszonyai közit, ahol a gépesítés, a tech­nika egyre növekvő szerepet kap, de egyúttal lehetőséget is a veszélyek fokozására? És •tűrhetjük-e ezt a »játékos« hősködést a falu viszonyai •közt, ahol — gépek, traktorok, kombájnok új serege között — szintén gyakori a »4dva- gyok-hősködés« látszatra és A Nemzetközi Szemle gazdag tartalommal jelentkező legújabb számat Bill Carrittnak a vietnami események hátterével foglalkozó elemző cikke indítja. Ezután ösz- szcíoglalót ad Az Egyesült Álla­mok agresszív politikája és a mai világ címmel a Mezsdunarod- nsj.t Zsi/ny szovjet külpolitikai folyóirat cikkei alapján. Közli a Írni H. Palme liutt Nyolc nazug- ság Vietnamról és Jacques Aiual- ric Washington Johnson elnöksé­ge alatt című érdekes Írásait. Her­bert Apthekcr ismerteti napjaink néger mozgalmát az Egyesült Ál­lamokban. Náci és háborús bűnösök Nyn- gat-Németországban címmel rész­leteket ad a lap Albert Norden professzornak a berlini nemzet­közi sajtókonferencián tartott be­szédéből. Számos más Írás is fi­gyelmet érdemel, így N. Szmcta- nyin: Az EAK a fejlődés új fo­kán; Ettore Dl Robbio: Chile »harmadik útja«, valamint D. Uszatov: Hóhér az elnöki szék­ben című cikkek. Az Események nyomában című rovat néhány je­lentős, aktuális nemzetközi kér­déssel foglalkozik. Rajzok, karikatúrák illusztrál­ják; könyvismertetés, valamint nemzetközi eseménynaptár zárja a lap sokrétű szeptemberi szá­mát. Hajdan, amikor a ráérős hétköznapokat még unalma­sabb vasárnapiok követték, a kisvárosok fodrászüzletei töl­tötték be a hírszerző iroda sze­repét is. A vendégek szívesen várták ki a »borbélyötper- cet«, míg rájuk került a sor, mert ott tudták meg a leg­frissebb híreket. De gyakran volt üzletkötések színhelye is a fodrászüzlet, hiszen a város kereskedői is megfordultak itt. Mindebből a hagyományból csupán a népszerűség maradt meg. Gordon Pétert, alki az Áp­rilis 4. utcai sízövetkezeti üz­letben dolgozik, egy időben a diákok figarójának hívták. A Kossuth téri régi üzletben hozzá jártak a vékonyabb p>énzű kollégisták, mert borra­való nélkül is rendesen dől« gozott. Nemcsak azért szeret­ték az őszülő, barátságos fod­rászt, hanem azért is, mert meghallgatta őket, ízlésük szerint formált frizurát rakon­cátlan fürtjeikből. A legtöbb fodrász nem szereti, ha a ven­dégnek sok kérése van, kiok­tatásnak, parancsolgatásnak veszi. — Pedig mi vagyunk a ven­dégekért, s nem fordítva — mondja Gordon Péter. — Ügy kell végezni munkánkat, hogy a vendég örömét lelje benne. Nekem legalábbis ez az el­vem. A fiatalabb fodrászok szeretnének önálló frizura- kompozíciókat készíteni, plé­dig ezt nem minden vendég veszi megnyugvással. — Sok állandó vendége van? — A régi diákok már fel­nőttek, de sokan közülük még most is hozzám járnak. Mun­ka mindig akad. — Nyolc éve dolgozunk együtt — mondja róla Kele­men Lászlóné —, de vele so­hasem volt semmi probléma. Nagyon szereti a szakmáját. Rendes, csöndes ember. Varga Istvánná szerint köz­vetlen modoráért szeretik az emberek. — Mindenkivel udvarias, ennek is része van abban, hogy legalább hatvan olyan vendége van, aki sohasem menne más fodrászhoz — mondja Vargáné. — Olyan kol­léga, akit nem lehet megelőz­ni a köszönésben. 'Gordon Péterről a Fodrász és Fényképész Ktsz elnöke, Pásztori Sándor is elismerően beszél. — Még nem tudtam olyan kéréssel fordulni hozzá, amit ne teljesített volna. Helyette­sít, ha valamelyik kollégája megbetegszik, vagy ha valaki rendkívüli esetben távol ma­rad. Segítségére mindig lehet számítani. Sohasem vonja ki magát a munka alól, ha a ktsz érdekeiről van szó. Olyan munkaerő, akiben megbízha­tunk mi is és munkatársai is. Gordon Péter sohasem tarto­zott a törtetők közé. Nem igye­kezett mindenáron hírnevet szerezni magának. Munkahe­lyén nincs gondja másra, csak a vendégekre. Sok ember fordul meg na- p>onta az Április 4. utcai fod­rászüzletben. A férfiak, akik ide járnak hajat vágatni, bo­rotválkozni, szívesen ülnek az utca felőli székben, ha a fehér köpenyes Gordon Péter van szolgálatban. Fia a Május 1. utcai szaküz­letben dolgozik, női fodrász. A ktsz elnöke szerint örökölte apjától az ügyességet és a szak­ma szeretetét. s nemsokára összeültek, papír­ra fektették vállalásaikat, és elküldték a szegedieknek. Augusztus utolsó napjaiban a brigád válaszlevelet kapott. Az állt benne, hogy a szegedi Ecset- és Seprűgyámak alkot­mányunk 20. évfordulójának tiszteletére alakult Zrínyi Ilona-brigádja elfogadta a ki­hívást. Közölték vállalásukat is : a tervezett 1500 helyett 2000 darab árut gyártanak az év végéig. Segítik Hladek Zsuzsát a munkában. Szeret­nék, ha a kislány, akinek rend­szeresen alacsony a teljesítmé­nye, rövid idő múlva legalább 95 száza' ékra teljesítené ter­vét. Aztán társadalmi munká­ban tisztán tartják a partfür­dőben lévő vállalati kabint hogyan sikerült az első ne­gyedévben 6,3 százalékkal, a második negyedévben 4,5 szá­zalékkal túlteljesíteni a bri­gádtervet. (Azt vállalták ugyanis, hogy tervüket 101 százalékra teljesítik.) Továbbá: hogyan tudták csökkenteni a hulladékot, hogyan szervezik meg a társadalmi munkát, az üzemlátogatást, hogyan képe­zik magukat stb. De tanulhatnak az »öregek« is a fiataloktól. A szegedi kol­lektíva elmondhatja a kapos­vári brigádnak az induláskor szerzett tapasztalatait: ötle­teket adhat az idősebbeknek* TÚLFESZÍTETT MUNKATEMPÓ Pirikét még sosem láttam olyan idegesnek, mint minap, amikor összetalálkoztunk a hivatalában. Morgóit, szidta a számok kitalálóját, útjában volt mindenki, és talán még a szeme is szikrázott, amikor beléptem. — Látogatóba jött vagy hi­vatalosan? — kérdezte fel­csattanó hangon. Még mielőtt válaszolhattam volna, tovább replikázott. — Egy szabad pillanata sincs az embernek, olyan ez a szoba, mint valami váró­terem. Erről írjon, ez talán hálás téma. Takarékosság! Ez igen! Nagyon szépen hangzik, de a gyakorlatban itt vagyon én. és egy hete egyedül látom el két ember munkáját. Máriát elküldték, mert állítólag ezt a kis nyilvántartást egy em­ber is elvégezheti. Azzal már nem törődtek, hogy ebbe én beleőrülök. Mennyit takaríta­nak meg. évi tizenötezret? Na és ami kimegy az abla­kon? Az semmi? Miért néz úgy rám, azt hiszi megbolon­dultam? — Nem, csak nem tudom, mi hozta íny ki a sodrából. Hiszen mindig dicsérni szok­ta a Járdafelszaggató Válla­latot, hogy itt milyen isteni főnökök vannak, meg hogy alig van valami munka na­pokig. — Az akkor volt, de ez a másik véglet. Üliön le ná­lunk, ha nem mondtam volna V ________________________;____ m ég. Van egy fél percem, mondja el. miért jött! Majd elfelejtem megkérdezni, Eszti hogy van? Sikerült el­helyezkednie? Nem tudja, Tóthék fia átment a pótvizs­gán? — A főnökéhez jöttem — mondom. — Nincs szerencséje, hál’ istennek vidéken van. Azt ígérte, hoz nekem Évike ro­vargyűjteményébe szarvas­bogarakat. Nagyon rendes fej ez az új főnök, csak tud­ja, egy kissé bogaras. A fe­jébe vette ö is ezt a fene nagy takarékoskodást. Be­szüntette a kávéfőzést is, de magának azért főzhetek egy jó erőset — fogja halkabbra a hangját —, mert időnként nekünk sem árt egy kis rep­rezentáció, igaz? Szóval ott hagytam abba, hogy ez mo­dern főnök: nem cigarettá­zik, nem feketézik, a szemét se veti rá a környezetében dolgozó nőkre, csak mindig mással beszél, folyton másutt van, mégis mindenről, tud, ami a vállalatnál történik. Csak azért lehet elviselni, mert 6 is bélyeggyűjtő, és minden új sorozatot megsze­rez nekem. Apropó, hallotta, hogy a régi vatikáni sor ára mennyire felszökött? A fér­jem két éve megvehette vol­na olcsón egy amatőrtől, de tudja, milyen, nem akarta becsapni szegényt... Egy pil­lanat, szól ez a nyomorult telefon. Ez egész nap így csö­römpöl az ember fülébe ... — Halló, nincs kérem, hol­nap tessék megpróbálni! — Ott hagytam abba, hogy a férjem milyen élhetetlen. Azt hiszi, őt nem csapják be Mondom is neki eleget, de hiába. Pedig szemesnek áll a világ, nem? Mit gondol, Kis- sék miből vették azt az Opel Karavánt? Talán abból az ezernyolcszázból, melyet az a szerencsétlen hazavisz ha­vonta? Nem mondom, meg kell hagyni, a kocsi, az igen! Bár én nem tágítok a BMV mellől. Európa-szerte szenzá­ciónak számít. Képzelje, 700 köbcentis, és 120 000 forint. Csodálkozik, ugye? Ja, kérem, a márkát meg kell fizetni! — Szent ég! Már tíz óra el­múlott? Merre felé megy? Akkor a sarokig együtt me­hetünk. Ilyenkor szoktam megvenni a vacsorára valót, mert reggel meg délután so­kan vannak. — Az ebédidőbe nem fér bele a bevásárlás? — Nálunk családi vonás, hogy az ebédet nyugodtan fo­gyasztjuk el, s utána egészsé­ges pihenőt tartunk. Nem, az ebédidőt nem szoktam loho- lássál eltölteni. Elég a feszí­tett tempóból munkaidő alatt is. N. J. ______________________________ és így tovább. A Május l.-brigád fejezi be a munkafo­lyamatot. Nagyon vigyáznak a minőségre. Képünkön Karádi Zoltánná, a brigád egyik tagja Várjuk a pá­ros verseny fejleményeit. Figyelemmel kísérjük Hla­dek Zsuzsa sorsát, munká­ját. Kíváncsiak vagyunk, el­éri-e a 95 szá­zalékos telje­sítményt. Reméljük, a tapasztaltabb kefeüzemiek­nek sikerül többet produ­kálniuk, mint a fiatal sze­gedieknek. Ám hadd tegyük hozzá, hogy nem lenne he­lyes, ha elbiza­kodnának. A fiatal szegedi kollektíva könnyen okoz­hat meglepe­tést ... Sz. N. A siófoki szálloda- és kórház építkezésekre az ÉM SOMOGY MEGYEI ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT kőműveseket és segédmunkásokat vesz füll Jelentkezés: fS-építésvezetőség Siófok, Fö n. 200. ss. (1168281 József

Next

/
Oldalképek
Tartalom