Somogyi Néplap, 1965. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-17 / 219. szám
Péntek, 1965. szeptember 17. 3 SOMOGYI NÉPLAP SOK FÜGG TŐLÜK Újsághirdetést adott fel a zselickisfaludi Közös Erő Termelőszövetkezet. Szakképzett, gyakorlott juhászt keres. Lakást biztosítanak neki. Fizetés: megegyezés szerint. A hirdetés mindössze ennyit tartalmaz. Ezt a szűkszavú közleményt is jó jelnek vehetjük. Arról tanúskodik ugyanis, hogy terv fogant a Zselicségben a juhtenyésztés fejlesztésére, és fölismerték: a helyes elgondolás megvalósításának igen fontos előfeltétele, hogy hozzáértő ember kezére bízzák a jószágot. Aki ismeri ezt a vidéket, az jól tudja, hogy igen nehéz itt gazdálkodni. A meredek domboldalak sok verejtékért és erőfeszítésért fizetnek valamilyen haszonnal. Föl kell kutatni a jövedelemszerzés minden lehetőségét, okos gazdálkodással, szívós akarással hasznosítani kell az összes adottságot. Megél a birka a dombvidék legelőjén. A környezet megfelel neki, a természetes takarmány nagyrészt biztosítja ellátását. De érteni is kell hozzá. A szövetkezetben a juhnyájat csakis gyakorlott emberre bízhatják. Olyanra, aki ismeri a jószág életmódját, óvni tudja például a büdös sántaságtól, vagy betegség esetén képes kezelni, gyó- gyítgatni. Pásztornak lenni: külön szakma. Minden állatfajnak megvan a szakértője. A kanász dolgába nemigen tud beleszólni a csordás. Ritkaság az is, hogy régi csikós érdemleges gyakorlati tanácsot ad juhásznak. Megfigyelhettük a múltban: falvanként kialakultak a pásztorcsaládok. Rendszerint apáról fiúra szállt hasznos tapasztalatuk. Nemzedék váltott nemzedéket a jószág mellett, megtanult öregtől fiatal mindent a legelőn, ami a pásztor- élethez az állat őrzésén és terelgetésén túl is hozzátartozik. S aki szövetkezetben folytatta ezt a mesterséget, annak munkája nyomán szép állatok nevelkedtek. Mostanában mindenütt kezd általánossá válni a fölismerés: érdemes és szükséges gyakorlott pásztoremberre bízni a közös jószágot. Hogy a juhtenyésztésnél maradjunk' egy libickczmai jelentésben olvashattuk korábban, hogy a birkák megbetegedését nagyrészt a juhász hozzá nem érié- se okozta; csakhamar mást állítottak helyére. Másutt is rendszeresen figyelembe veszik az állattenyésztés eredményeinek összegezésekor, hogyan látták el dolgukat a gondozók. A gyakorlott és lelkiismeretes kanász, juhász vagy csordás a még oly nyomasztó takarmányozási nehézségek és a nem kielégítő tartási körülmények káros hatásának jó részét is képes ellensúlyozni. Némely szövetkezetekben meg az állami gazdaságokban örvendetes jelenségnek vagyunk tanúi: intézményesen szervezik és biztosítják az állatgondozók képzését. Ezzel a gyakorlati tapasztalatok mellé értékes és mind nélkülözhetetlenebb szakmai ismereteket is szerezhetnek. így még jobb ismerőivé válnak foglalkozásuknak, s még eredményesebben dolgozhatnak. Az állatgondozókra — köztük a pásztorokra — mindinkább ráirányul a falu figyelme. A bevezetőben idézett újsághirdetés is alapvetően erről tanúskodik. Amint a szövetkezés kezdetén fontos volt, ugyanúgy, sőt egyre fokozottabb mértékben fontos azóta is, ma is, hogy az állatenyész- tést a tsz-ben jól szervezzék meg, és szakszerűen irányítsák. Az utóbib évek gyakorlati tanulságainak alapján is tudato- sabbá vált a fölismerés: az eredményesség nagyrészt azoktól függ, akik a jószágot nevelik, etetik, ápolják. Ha nincs például ilyen hozzáértő és gyakorlott juhász, akkor érdé mes újsághirdetéssel is keresni, lakással várni — ahogyan a zselickisfaludiák teszik. Kutas József Idegenforgalmi tájékoztató készül A Panoráma Kiadó gondozásában Idegenforgalmi tájékoztató jelenik meg a jövő évben. Hazánk valamennyi megyéjéről tartalmaz majd adatokat, így kívánja megkönnyíteni a hazai és a külföldi turisták tájékozódását. A kiadvány Somogy megyei anyagát dr. Ormándy István, az Idegenforgalmi Hivatal jogtanácsosa készíti. A készülő könyvről elmondta a Somogyi Néplap munkatársának, hogy elsősorban a Balaton- parti községek adatait tartalmazza majd, de természetesen az idegenforgalomban érinteti más falvakról is szó lesz benne. A községek általános jellemzése mellett foglalkozik a könyv a megközelítési lehetőségekkel, a helyi közlekedéssel, az idegenforgalmi szolgálattal, s természetesen tartalmazza a hatóságok, a hivatalok, az éttermek, az üzletek stb. címét is. Felhívja a figyelmet az idegenforgalmi nevezetességekre, a fontosabb kirándulóhelyekre, a kulturális és sportolási lehetőségekre. Az Idegenforgalmi tájékoztató magyarul és több idegen nyelven jelenik meg. Mindig újabb feladatok előtt Az Országos Mezőgazdasági Üjítási Kiállításon első díjat nyert Csőm János és Báthory József (Kaposvári Gépállomás) célgépe, amely az SZ—100-as trakíorlánctalp sarucsavarjainak le- és fölszerelésére szolgál. (Újsághír.) — Már a kapuban mondták, menjünk csak, nézzük meg, mert nagyon megtisztelő helyre kerültünk. Gyöngykaviccsal volt leszórva a kiállítás területe, hosszú sorban álltak a gépek, a berendezések, egyszóval az újítások. Mindegyiken ott a tábla, ki készítette, és alatta a bíráló bizottság döntése. Mikor odaértünk a mieink hez, nem akartunk hinni a szemünknek... — Nem, erre nem számítottunk! Kétszázharmincnégy közöl bekerülni az első öt közé. A lapok közölték nevüket, szakfolyóiratok ismertették újításuk lényegét. Csőm János fiatal mérnök, Báthory József már tizennégy éve a gépállomás dolgozója. Szerelő. Erre a láncfelújítóra méltán büszke lehet a gépállomás. Hogy kezdődött, hogyan indult el? Már tavaly ismerték a feladatot: a Kaposvári Gépállomásnak kell elvégeznie az egész Dunántúl részére az SZ—100-asok láncfelújítását. — Gépeket nem biztosítottak Megkezdődött a szilvaszüret 30 vagon export — Dolgoznak az aszalóüzemek Sok szilva termett a böhö- nyei MÉK-kirendeltség körzetében. Azt tervezték, hogy 30 vagonnal vásárolnak fel az idén. Szeptember közepéig már exportra elküldték eny- nyit. A termelők maguk csomagolják az exportszilvát, ezért a felvásárlási áron felül külön csomagolási díjat is kapnak. A legtöbb szilvát Iharosbe- rényben, Iharosban, Zákányban és Porrogon vásárolták, az exporton kívül 10 vagonnal küldtek belföldi fogyasztásra is. Ezekből a falvakból — becslések szerint körülbelül 20 vagon — főleg ipari célokra alkalmas — szilvát tudnak felvásárolni a földművesszövetkezetek. A szilva felvásárlásával egy időben megindult Böhönyén és Zákányban a megye két aszalóüzeme. Naponta 150 mázsa gyümölcsöt dolgoznak feL Nemcsak a böhönyei MÉK-ki- rendeltség körzetéből, hanem a megye egész területéről küldenek hozzájuk alapanyagot. // AZÉRT VAQYL/NK ITT... // _ Ml A MUNKAERKÖLCS? — Hosszú hallgatás. Nusi töri meg a csendet: — Könnyebbet kérdezz... Hogyhogy mi az a munkaer köles? — Egyáltalán, szerinted mi az erkölcs? — kérdezek visz- sza. — Marika néni valamit beszélt róla. Már nem emlékszem, mit. Virág is csatlakozik hozzá: — Ilyen munkaerkölcsről nekünk még nem mondott senki semmit... Hát honnan tudjam én? — Ja — nyugtázza Mari. — Honnan tudnánk azt magunktól? — Nem meghatározást, szabályt akarok hallani — mondom, s hosszú magyarázatba kezdek a munka értelméről és erkölcsi értékéről, a munka és munka közti különbségről. Érdeklődve figyel az öt lány. Arcukon egy kis kétkedést látok, mikor a tulajdonviszonyokról beszélek. Hát persze. Tizenhat-tizenhét évesek. Nem ismerik a múltat sem, és nem ismernek más gyárat sem a Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárán kívül. Egy évig ipari tanulók voltak, július 29-én — tehát alig másfél hónapja — kezdték a három műszakot, az igaz munkát. — Számotokra mi a munka? Szívesen dolgoztok, vagy pedig mert muszáj? Teri felel: — Azt hiszem, mindannyiunk nevében mondhatom hogy szeretjük a munkát, Ezért vagyunk itt. Ha nem szeretnénk, akkor hazamennénk. — A munkával kapcsolatban mit éreztek kötelességeteknek? — Jé. Hát ezt mégis tanultuk! — csap a homlokára Nu- si. — Csak nem munkaerkölcsnek, hanem munkaszervezésnek hívták... FELÉLÉNKÜLNEK A LÁNYOK, most már szinte egymás szavába vágnak. — A fonónő jogait meg kötelességeit is tanultuk —jegyzi meg Eszti, aztán mintha leckét mondana, folytatja: — A fonónőnek kötelessége elvégezni a reá kiszabott munkát; tisztán tartani a gépet. A munkaidőt töltse ki, ne lógjon. — A fonónőnek tíz perccel előbb be kell menni, átvenni a gépet. Hát bizony előfordul, nem is ritkán, hogy gubósan, álló orsóval, piszkosan adják át a gépet, s ilyenkor mérgelődik az ember — hangzik Teri véleménye. — Mi az, ami emiatt téged bánt? — Nem is annyira az, hogy nekem kell rendbe tenni, hiszen egy műszak alatt én is gubózok eleget, ha rossz a fonal. Az bánt, hogy én inkább ott maradok negyedórával toA iiófoki szálloda és kórház építkezésekre az ÉM SOMOGY MEGYEI ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT kőműveseket és segédmunkásokat vesz 1. Jelentkezés: fó-épftésvezetőség Siófok, Fő a. 200. sz. (116828) vább, de rendesen adom át a gépet. Könnyebben kezdi az a másik, nem ideges mindjárt, nem kapkod. Tudom, mi a baj, gyorsabban rendbe teszem, mint aki akkor jött oda a géphez, és így gyorsabban megy a munka. Tóth Mari is bekapcsolódik: — Ezt nem tanultuk, de úgy van, hogy a gyöngébbeket mindig segítjük, ha munkánk úgy engedi, hogy ők is többet teljesíthessenek. Virág Mari előhozakodik a nagy visszhangot keltő lopott- holmi-kiállítással. — Nem tudom, hogyan képesek ilyesmire az emberek ... Nekem soha nem kéne egy deka fonal sem ilyen áron. Strázsi Nusi így véli: — Hát nem is biztonságos az ellenőrzés, ez tény... A portán éppen hogy megnézik a táska tetejét... A motozáskor is kicsúszik az, aki fehér golyót húz. Teri közli, ha 6 lenne a portán, jobban megnézné a táskákat. Mari másra tereli a szót: — Voltak kisebb igazságtalanságok. Kirúgott rám a csoportvezető egy időben. Aztán szóltam nekik, hogy ne kiabáljanak velem, hanem segítsenek, mert a kiabálással nem megyünk semmire. Először szedtem le akkor, jó, hogy nem csináltam kiválóan. Azóta rendbe jöttünk, nincs kiabálás, hanem kérés nélkül is segítenek a másiknak. — Meg aztán a fonónő—leszedő viszályok — kezdi Horváth Eszti. — Néhány fonónő elvárja, hogy a leszedő gu- bózzon ki, holott az az ő kötelességük, mi kiló után kapjuk a fizetést. Egymásra vagyunk utalva, és szívesebben kigubózunk, ha szépen mondják, és ők is csinálják, együtt jobban megy. Ilyesmi csak ritkán okoz vitatkozást 1 Terinek eszébe jutott -még egy mondat a tankönyvből, elégedetten mondja: — A fonónőnek kötelessége a minőséget is javítani. Mikor megkérdem, hogy ő hogyan javítja a minőséget, egy kicsit csodálkozik, de aztán magabiztosan válaszol: — A fonalak finomsági számának meg kell egyezni, aztán a kötözésnél is tudom javítani, nem nagy csomót csinálok, hanem rendesen odasodróm a szakadt szálat. És a gépet is tisztán kell tartani, szöszös gépen nem megy a munka, és romlik a minőség. SZÓBA KERÜLNEK A LÓ- QÓSOK IS, akik félóránként kiszöknek cigarettázni. Nusi rögtön hozzáteszi: — Mi odabent nem cigizünk, igazán ki lehet bírni. Meg a munkát így is, úgy is el kell végezni. És nem érdemes az ilyen cigarettaszünet után kapkodni, hogy pótoljuk az elmaradást... Alig több mint egy éve jöttek az üzembe. Másfél hónapja lettek igazán felnőttek, önálló keresők. Munka. Ez a szó számukra becsülettel ellátott kötelességet jelent. Olyan kötelességet, amit szívesen végeznek. Ész- revesznek minden apróságot, s a legkisebb nem tetsző dologért szólnak. Egy kicsit nagyszájúnak tartják őket ezért, de ha alaposabban megnézzük, jól észrevehető, hogy legtöbbször nem az egyéni, hanem a közös érdek indítja őket. Nem tanultak szabályokat, meghatározásokat a munkaerkölcsről, de tudják kötelességüket, s belső ítélőképességük reális. Bármilyen példát mondok, egyértelműen döntenek a munkaerkölcs kérdésében. Nem hallok tőlük frázisokat, amit mondanak, az őszinte. S ez mirdep^él többet ér.. . S. Nagy Gabriella hozzá, nyilvánvaló volt, hogy magunknak kell a feladatot megoldani. De hogyan? — Tudtuk — mivel kilenc megye tartozik hozzánk —, hogy nagyon sok lesz a munka. Ez pedig azt kívánja, hogy minél jobban gépesítsünk. Ez a csavarozó, amely díjat nyert, több szempontból is fontos. Emberi erővel a negyedét sem lehetne megcsinálni, tehát igen lassú, másrészt, ha hegesztőpisztollyal vágják le a csavarokat, nagy az anyagvesz.eség. — Üzemmérnök vagyok, a műszaki fejlesztés ebből fakadóan is elsőrendű feladatom. Természetesen társak nélkül nem ment volna. Báthory bácsi nagy segítséget nyújtott. Nemcsak azért, mert amit megbeszéltünk, jól elkészítette, hanem azért is, mert hozzátette hosszú évek tapasztalatait, a maga ötleteit. Márciusban kezdtek a nagy munkához, s ma be van rendezve, gépekkel van fölszerelve a műhely. Mind maguk készítették, a saját erejükből. — Nem tartanánk itt — tizennégy év és jó pár újítás tapasztalata van Báthory József mögött —, ha vezetőinktől nem kapunk meg minden segítséget. Mert éppenséggel mikor ezen dolgoztunk, nemegyszer szorított volna egyéb, mindennapos feladat. De ezt tekintettük elsőnek... Ha egyszer hozzákezd az ember ilyesmihez, akkor már nem hagyja nyugodni, míg a végére nem járt — A csavarozóval díjat nyertek. Mást is készítettek együtt? — Már megcsináltuk a fedőporos automata hegesztóberen- dezést. A görgőket Is föl kell újítani. Ezt a munkaeszközt nem tudtuk bemutatni a kiálí- táson. mert a jelentkezési határidő után »született meg« ... Hogy sokat dolgoztak, sokat töprengtek együtt, azt fölösleges is mondani. Mint kedves epizódot érdemes megemlíteni, hogy tulajdonképpen egy kicsit bajba kerültek, mikor megtudták, hogy el kell vinni a gépet az országos seregszemlére. Mert csak ez az egy volt. Mit tehettek? Sürgősen gyártottak egy másikat. — De ezt már úgy csináltuk, hogy az elsőn tapasztalt hiányosságokat kiküszöböltük. Most, ha majd hazakerül, azt is kijavítjuk... — Van-e valami újabb elképzelésük, tervük? — Hajaj! Az idén el kell kezdeni a szalagszerű kombájnjavítást; ehhez szerelőkocsik kellenek, aztán berendezni a féktermet, valószínűleg az SZ—100-asokat is mi javítjuk. Itt is lesz mit tenni. Az újabb feladatok máris adva vannak. Két ember és a gépállomás országos hírnévre tett szert. Az akaraterő legyőzte a nehézségeket. Ennek a munkának élnek — méltóak az elismerésre... Vörös Márta Cikkünk nyomán Szeptember végéig megkapják a gépeket a barcsiak Lapunk július 18-i számában cikket közöltünk Gyors intézkedést! — A KGM ügyeimébe címmel. Szóvá tettük, hogy az ÉM Építő, Gépjavító és Gépgyártó Vállalat 7-es számú Gyárának barcsi üzemében állandóan gondot okoz a munka megszervezése, mert az Anód Aramirányító Budapesti Gyára rossz hegesztő transzformátorokat adott. Jancsics Imre, a Villamos Berendezem és Készülék Művek vezérigazgatója a következőket válaszolta a Kohó. és Gépipari Minisztérium fölkérésére: A vezérigazgatóság intézkedett, hogy a barcsi üzem gyorsabb ütemben kapja meg a kijavított hegesztőberendezéseket. Hetet augusztus 15-ig rr- küldött az Anód Áramdrányító Budapesti Gyára, a többit szeptember végéig folyamatosan szállítja. A gyárnak nem érdeke, hogy rossz gépeket adjon el. Kétségtelen, hogy a berendezések nem a legjobban sikerültek, magukon viselik a hazai félvezetőipar gyermekbetegségeinek jeleit. A hegesztőgépek merőben új elv szerint készültek, mint a hagyományos gépek (pl. hegesztő dinamó). Az •": megoldás előre nem látható problémákat okozott. A barcsiak panasza jogos a javítások elhúzódása miatt, a vezérigazgató figyelmeztette az Anód Gyár vezetőit. Kioktatták a söntés dolgozóit Váróterem vagy talponálló? című írásunkban szóvá tettük a kaposvári vasútállomás várótermében uralkodó állapotokat, mert sörözgetők töltik meg. Murai János, a MÁV Utas-/ ellátó Üzemi Vállalat főosztályvezetője írásban utasította az üzemvezetőt, hogy oktassa ki a söntés dolgozóit a rendelkezések megtartására. A központ felhívta a figyelmüket, hogy ismételt panasz esetén fegyelmit indít ellenük. Az Utasellátó megkérte az állomásfőnököt, gátolja meg, hogy italos emberek részére blokkot váltsanak, ne engedje, hogy italosán a helyiségben tartózkodjanak. Az ÉM Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat kőműveseket és segédmunkásokat vesz föl kaposvári és nagyatádi építkezéseire. Jelentkezés: Kaposvár, Május 1. u. 57. és a nagyatádi fő-építésvezetőségen, a vasútállomás mellett. (117133)
