Somogyi Néplap, 1965. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-11 / 214. szám

Bosszúság 14 forint 40 fillérért — ... ......... 1 ..................—...........................— J ÁNOS BÁCSI PIPÁJA Somogyzsitfán, a tsz ud­varán a gatter csattogó, zengő hangja hívja magára a figyelmet. Két embc -dol­gozik a gépen: Hajdina György, a telepvezető és Máté János. János bácsi nemsokára betölti a het- venegyedik esztendejét. Méltóságos nyugalommal és nagy szakértelemmel keze­li a gépet, a kapcsolótáblát, ékeli a rönköt, állítja be a fűrészt. Amint a fűrész be­lepő" a rönkbe, és egy da­rabig nem kell a géphez nyúlni, előveszi pipáját a nadrágzsebéből, komótosan kiveri a hamut, megtömkö- di, rágyújt. — Hiszen ez fatelep — szörnyülködöm —, itt tilos a dohányzás! — Az igen. de én pipá­zom — mondja magabizto­san. Igen, pipázik, méghozzá milyen technikásán! — Mondja, János bácsi, mióta pipázik? — Már tizennyolc éves korom óta. — És hogy szokott rá? — Annak érdekes törté­nete van. A tizennégyes háború alatt a vasútnál dolgoztam,, nem is voltam katonh. Tizennyolc éves fej­jel bizony nehéz volt a krampácsolás, meg-megáll- tam pihenni egy kicsit. A pályamester mindig szidott, azt mondta, nem dolgozom, csak a napot lopom. Meg­sajnált az egyik öregebb munkás, és adott egy jó ta­nácsot. »Vegyen, öcsém, egy pipát, aztán ha pihen­ni akar, csak pipázgasson, akkor nem szól a kutya sem.-« Hát így szoktam rá. B. I. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján javítani kell a társadalmi bíróságok munkáját Megyénkben július végéig befejeződött a társadalmi bí­róságok újjáválasztása. Dr. Boór Lászlónak, az SZMT jogtanácsosának tájékoztatása szerint a társadalmi bírósági tagnak megválasztott 929 üze­mi, vállalati dolgozó hatvan­öt százaléka fizikai munkás. A műszaki és adminisztratív dolgozók a nyolcvanöt tár­sadalmi bíróságban 16—17 százalékban képviseltetik ma­gukat. Egyformán kis szám­ban választottak be népi ül­nököket és KISZ-tagokat. Szembetűnő, hogy kevés a fiatal a társadalmi bírósági tagok között. — Az elmúlt években az üzemi és vállalati fegyelme­zési ügyek közül csak igen kevés került a társadalmi bí­róságok elé. Legtöbbször •fe­gyelmi úton intézték el a ki­sebb fegyelmezetlenségeket, mulasztásokat — mondja az SZMT jogtanácsosa. — Nyolc­vanöt vállalatnál 1963-ban 2200 fegyelmi vétséget követ­tek el, ezek közül azonban csupán 214 került a dolgozók nyilvánossága elé. 1964-ben is hasonló volt a helyzet. Nagyon akadályozta a tár­sadalmi bíróságok munkáját némely vállalati vezetők gán- csoskodása. Féltékenyek vol­tak az üzem kis kollektívájá­nak tevékenységére, mert úgy vélték, hogy saját fe­gyelmi jogkörüket nyirbálják meg. Idegenkedésük részben azzal magyarázható, hogy nem ismerték világosan a társa­dalmi bíróságok jogkörét és feladatait. Az üzemi, vállala­ti szakszervezeti bizottságok sokszor engedve az igazgató befolyásénak, nem ragaszkod­tak ahhoz, hogy egyes fe­gyelmi ügveket a társadalmi bíróság előtt tárgyaljanak meg. Pedig ezek a kollektí­vák nagyon sokat segíthet­nek a fegyelmezésben a veze­tőknek. A társadalmi bírósá­goknak éppen azért van nagy jelentőségük, mert a nyilvá­nosság előtt, a do.lgozóK-'bjéle- ményére támaszkodvá ítélkez­hetnek a fegyelmézetlenek fölött. V Az idei vizsgálatdk éfedmé- nyei már kedvezőbb képet mutatnak. A vállalati vezetők mindinkább megértik, hogy a notórius későnjövők, az ösz- szeférhetetlenek felelősségre vonása a társadalmi bíróságok feladata. Az iszákos, züllött életű emberek számára na­gyobb büntetés kiállni mun­katársaik elé, mintha ke­zükbe nyomnának egy írásbe­li figyelmeztetést. A munka- fegyelem megszegői, az anyagpazarlók sokkal inkább okulnak társaik korholó sza­vaiból, mint a fegyelmiből. Az elmúlt két év tapaszta­latait vizsgálva szembeötlő, hogy tisztségviselőket, raktá­rosokat, brigádvezetőket, cso­portvezetőket nem állítottak társadalmi bíróság elé, pe­dig harmincnál is több ilyen ügyet intéztek el fegyelmi úton a vállalati vezetők. Ennek oka kiviláglik az egyik állami gazdaság vezetőjének kijelentéséből, aki nem en­gedte, hogy az állatorvost ki­fogásolható viselkedése miatt társadalmi bíróság elé állít­sák, mert az — úgymond — ártana a betöltött állás tekin­télyének. Hasonlóan véleked­tek más vállalatoknál is, amikor eltekintettek attól, hogy a hanyag raktárost vagy a mulasztó brigádvezetőt a nyilvánosság előtt ítéljék el. Az idei tapasztalatok már azt mutatják, hogy a szak- szervezeti bizottságok, a vál­lalatvezetők tétovázás nélkül társadalmi bíróság elé állít­ják — beosztásukra való te­kintet nélkül — azokat, akik rendszeresen vétenek a válla­lati rend, a munkafegyelem ellen. A társadalmi bíróságok munkájának elősegítésére az SZMT és a megyei főügyész­ség oktatási tervet dolgozott ki. Az oktatás szeptember 9- én meg is kezdődött. Az elő­adásokon a szakszervezet képviselői az általános tudni­valókat ismertetik, az ügyész­ség előadói pedig a jogszabá­lyok alkalmazásáról tájékoz­tatják a társadalmi bíróságok tagjait, hogv üzemükben, vállalatuknál jól láthassák el teendőiket. N. J. Váratlan látogató — Kérek egy tizennégy- negyvenes festéket. — Tessék parancsolni — mondja a boltvezető, s háta mögül a polcról leemeli. — Szeretném megnézni. A boltvezető a zsebébe nyúl. Aha, itt ollóval csinálják ... Ügyes mozdulat, és kinyí­lik a vízfestékes doboz. A dobozban tizenkét festékgomb és egy cetli. A cetliről pilla­natokon belül megtudjuk, hogy a dobozt tartalmával együtt a kőrösladányi Fa, Vas és Vegyi Ktsz készítette, hogy 14 forint 40 fillérbe ke­rül. és hogy milyen színű fes­tékek találhatók benne És alul egy icipici szám: azt je­lenti, hogy a legutóbbi szé­ria kétszázezer darabos. Kétszázezer vásárló — pon­tosabban tanuló — bosszúsá­ga. A doboz szép kék színű, csak éppen kinyitni -bonyo­dalmas. Iskolai rajzórákon végzett közvéleménykutatá­som eredményeként a követ­kező módszereket jegyeztem föl: Van, ahol a rajzóra egy kis szertartással kezdődik: a ta­nár végigjárja a padokat, s bicskával egyenként kinyitja az egész osztály dobozait. Másutt a gyerekek kísérle­teznek. Csakhogy az a fránya doboz nem hagyja magát azért sem' A ceruza hegye beletörik, a toll is kikészül tőle, a vonalzóval, tollszárral pedig megközelíthetetlen. Volt, aki gyufaszálakkal pró­bálkozott': már otthon kihe­gyezett vagy tízet, a kilence­dik azt n nem törött bele, hanem kinyitotta. A dugi bicskánk ráfizettek, faragó­szerszámukat a tanár az év ■»égéig letétbe helyezte. A makacs dobozon egyetlen papa fogott ki: lakatos, és házilag két karikát erősített rá fölül, alul. így remekül nyűik a doboz. De hát nem minden papa ezermester — és nem utolsósorban gyárt­hatnák nyithatóra is ... — Általános dolog, hogy a gombfestékkel baj van — mondia Fejes István, a 129. számú papírbolt vezetője, és elmondja, hogy dobozos gombfesték a nyithatatlan dobozoson kívül rnég egy van, de már jó ideje nem kapható — csehszlovák gyártmányú —, és harminc­hat forintba kerül, ami egy kissé drága ahhoz, hogy minden gyereknek ilyet ve­gyenek, még ha volna is. De nincs. (Megjegyzendő: annak a dobozán van karika, reme­kül nyitható ...) És van még a paletta: hat festékkel há­rom harminc, tizenkét gomb­bal hét ötven. Levesz a polc­ról vagy egy tucatot belőlük: — Ennek óriási »előnye« van ... Alig győzzük pótolni a gombfestéket. A tucatból egy sem hiány­talan, van, amelyikről három festék is leesett, s van, ame­lyikre dupla ragadt egy-ggy gombból. Pedig most még csak a polcon van... Elképzelhető, hogy az ifjú tulajdonosok használat közben mennyit »fogyasztanak« belőle. A pa­lettáról lepotyognak. Hátrá­nya még, hogv használat után legalább fél óráig kéne szárogatni, de erre nincs idő, hát mindent összefestékeznek vele a gyerekek. — Néb- nálunk is rekla­málnak a vásárlók, de hiába, mi ezen nem tudunk segíte­ni... Csak ebben az üzlet­ben egy-egy tanév kezdetekor eladunk ezerötszáz darabot a tizennégy negyvenesből... Még az is baj ezzel a doboz­zal, hogy eleinte nem nyílik, a sok feszegetéstől később meg már nem lehet becsuk­ni... Elképzelhető, mennyit bosszankodnak miatta. Kedves Gyártók! Ha nincs iskolás gyerekük, hát ezúton hívjuk fel a figyelmüket er­re. Ha a doboz annyiba ke­iül, mint a benne levő fes­ték, akkor legalább lehessen kinyitni, és azokkal a palet­tákkal is lehetne valamit tenni!... S. Nagy Gabriella — Mit jelent ez a nagy hall­gatás, Lajos? — Vihar előt­ti csendet... Ne felejtse! Holnap indul a pályázat Ne felejtse, kedves rejt- vénvfejtő olvasónk, holnap je_ lentkezik először a legendás hírű Trehány Tóni hat ké­pen. Ezzel megindul a BM Somogy megyei Tűzrendésze- ti Parancsnokságának, az Ál­lami Biztosító megyei igaz­gatóságának és a Somogyi Néplap szerkesztőségének öt- hetes képrejtvény pályázata. Keresse a hibát, s kész a megfejtés. Értékes tárgyakat nyerhet a jutalomsorsoláson. A pályázat föltételeit lapunk szeptember 7-i számában is­mertettük. VISSZATEKINT Most, hogy színházunk ismét megnyitja ka­puit, néhány szóval szeretnék vissz? emlékez­ni a régi, fél évszázaddal ezelőtti kaposvári színházra és színészekre. Milyen lelkesedéssel, öyörrtös izgalommal, vártuk és fogadtuk a színészeket, a Balla-féle, pozsony—kaposvár—fiumei színtársulatot. A színészek évente három hónapig játszottak nálunk, a sétatéri faarénában. Nyarunkat minden évben megszépítette, tartalmassá tet­te a színház. Színészeink érkezése, az évad­nyitó előadás eseményt jelentett. A nyitó da­rab rendszerint az Iglói diákok volt. A női főszerepet Szentgyörgyi Márta játszotta, ez a mindenki által szeretett, szerény, szőke szép­ség. Az énekes diák szerepében Hajagos Ká­roly brillírozott. Kortársaim, a régi kaposvá­riak bizonyára szívesen emlékeznek a jó han­gú, délceg színészre, hisz sokáig játszott ná­lunk. A pedellust Bérei Gyula alakította. Vér- ' beli komikus volt Bérei, nagyon sok örömet szerzett nekünk. Abban az időben főként nép­színműveket, operetteket és drámákat játszot­tak itt. Az operettek kedvenc primadonnája Déri Rózsi és Szentgyörgyi Lenke volt. Ked­velte a közönség Cseh Iván és Szécsi Ferenc táncos komikusokat és Kondor Miklós bonvi- vánt is. A népszínművek baritonistáját, a da­liás Székely Lajost is sokan szerették. És ne feledkezzünk meg a prózai színészek közül a szimpatikus, nagy műveltségű Takács Maris­káról és a szépen beszélő Bállá Ernőről sem. Sok jó színészt ismertek, sok jó előadást lát­tak a kaposváriak. Emlékszem egy-két anekdotára is a kapos­vári színészvilágból: Székely Lajos így dörrent rá égjük kollé­gájára: — Te öcsém, a múlt héten adtam neked két koronát, és előtte egyet. Add meg, kell a pénz. — Ugyan, kérlek, Lajos bátyám, már a nagyvenalúságem sem engedi, hogy ilyen ki­csiségekkel foglalkozzam — válaszolta a má­sik, és gőgösen megfordult, megmutatta szé­les hátát. Volt közöttük egy kínosan elegáns, fiatal színész; Bérei Gyula báró éhenbőgőnek ne­vezte. Egy nagy vadgesztenyefa alatt, a színpadi bejárónál próbára várakoztak a színészek. Oda lépett közéjük Cseh Iván. — No, tessék, nézzétek meg, úgy áll itt, mint egy kérdőjel. — Hát hogyan álljak? Nincs olyan dombo­rú mellem, mint neked. — Nyomd ki azt is, ami nincs — mondta csipkelődve Szer esi Ferenc. ... Szívesen emlékezem rájuk, hiszen a visszatekintés fiatalságomat is visszaidézi... S. P. Aranymondások a házasságról Három dologgal ne siess: a halevéssel, a bo­rotválkozással, a házas­sággal. (Gárdonyi) * * * Három napi dinomdá- r.om, holtig tartó szánom­ba nőm. (Ke zmondás) * * * A jó feleség mindenki­re a férje szemével néz, csak nőtársaira nem. (Lev Tolsztoj i * * * Aki házasodik, mind úgy van vele, mint a ve­lencei dozse, aki az Ad­riával tart kézfogót: Nem tudja, mit vesz el, va­jon kincset, gyöngyöt avagy szörnyeket, isme­retlen viharokat-e? (Hei­ne) ... Ha a nagyvilágban ta­lált rossz házasságoknak belső történetét ismer­nénk, az tűnne ki, hogy a férfi és a nő legtöbbször azért tették egymást sze­rencsétlenekké, mert semmi egyéb dolguk nem volt. (Eötvös József) * * * A Medici Vénusz szép­sége csak másodrendű kellék a házasságban. (Napóleon) * * * Ifjú asszonyon és mal­mon gyakori az igazítás. (Közmondás.) * * * Dicsérd a feleséget, s maradj agglegény. (Olasz mondás.) * * * A családi élet vonzó­ereje az erkölcsök Ha­nyatlásának legjobb ellen­szere. (Rousseau) * * * Fejedelem, gyermek, feleség soha nem kérdik, van-e nekünk vapu nincs; ők egyre azt kiáltják: »Adj! Adj!-« (Indiai mon­dás) * * * Sok nő anélkül lesz férjéé, hogy szeretné, s élősködve nyakán lóg anélkül, hogy erre szük­ség kényszerítené. (H. G. Wels) * * * A szerelem macskákö- lyökként vakon születik, a házasság fölszúrja a hályogot. (Börne) * * * A férihezmenés nem sapkacserélés. (Közmon­dás) MOLIÉRE örökbecsű műve, a Tartuffe, amely az álszent figuráját állít­ja elénk, sokáig nem ke­rülhetett színre a külön­féle hatóságok gáncsosko- dása következtében. Mo- liére bebizonyította a ki­rálynak, XIV. Lajosnak, hogy darabja nem vallás­ellenes, hanem ellenkező­leg: éppen a farizeusko­dást gúnyolja. A király megparancsolta, hogy ad­ják elő a Taríuffe-öt. Óriási sikere volt, né­hány előadás után a par­lament elnöke mégis be­tiltatta. XIV. Lajos erről mit sem tudott. — Előadták már a Tar- tuffe-öt? — kérdezte egy napon Moliére-től. — Nem, Sire. A parla­ment elnöke nem akarja, hogv őt játsszák. | Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kanosvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16 Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem örzüíik meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési dí.l egy hónapra \2 Ft. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka Sándor utca &

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom