Somogyi Néplap, 1965. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-10 / 213. szám

FOQADÓÓRÁN CflalaL lAiujőkiicLk. Néhány kiegészítő újdonság az őszj-e: 1. rajz: Borette jellegű sapka színes kockás szövetből, színben harmonizáló gyapjúrojttal. 2. rajz: Slides filcsapka egy ki­csit benyomott tetővel. 3. rajz: Műbőrrel kombinált noppos szövet kendősapka. 4. rajz: Csíkos szövetből ké­szült vissza haj ló szélű kalap. 5. rajz: Szövetmellény, az ele­je rácsozott, lyukas horgolással készült (láncszem^ szövetpaszpo- lozással és zsebléccel. Az eleje alábélelt. 6. rajz: Bőrrel kombinált hor­golt (rövidpálcika) öv. 7. rajz: Puhán dolgozott szö­vet, vállra akasztós táska műbőr­rel vagy filccel kombinálva. Fatányéros hat-nyolcféle körítéssel J EGY SZÜLŐ LEVELET KA­POTT hetedikes kislányának új osztályfőnökétől. A levél arról szólt, hogy a tanár sze­retne a gyermek apjával vagy anyjával beszélgetni, még mi­előtt a családlátogatáskor megismerkedne tanítványának otthoni körülményeivel. A ta­lálkozásra a fogadóórát aján­lotta, amelyet minden kedden este 6—7 óra között szokott az iskolában tartani. A fogadóórára természetesen az anya ment el, mert valami különös nézet folytán az apák ilyenkor nem érzik magukat szülőnek. A meghívás egy kissé meglepte az anyát. Mert igaz, hogy új osztályfőnököt kapott a kislánya, de a gyer­mek kitűnő tanuló, sőt né­hány dologban rendkívül te­hetséges. Kíváncsian kopogott be hát a terembe. A szemüve­ges, sovány tanár igen udva­riasan fogadta. — VALAMI BAJ VAN ÉVI­KÉVEL? — kérdezte a szülő, amikor helyet foglalt az asz­talnál A tanár gondosain megtörölte szemüvegét. — Hát baj éppen nincs, hi­szen kiváló tanuló, a maga­tartása Is példamutató. De mintha ideges és fáradt volna a gyermek. Az óráimon néha elmélázik, s csak a tekinteté­vel figyel, a gondolatai máshol kalandoznak. — Tavaly minden órát igen érdekesnek talált! — mondta csípősen az anya. — Lehet Most azonban nem Úgy van, s ml azért ülünk itt, hogy a baj okát megkeressük, és segítsünk a gyermeken. So­kat tanul Évike? Van elég sza­bad ideje? — Az önöktől függ, hogy mennyi szabad ideje van! — mondta még mindig ellensége­sen az anya. — Sok a lecke, és Évi igen lelkiismeretesen fel­készül naponta. — A tanuláson kívül nincs más dolga? — Hogy képzeli ezt? Én minden munkát elvégzek he­lyette. Neki csak az a gondja, hogy tanuljon, s mivel tehet­séges gyermek, fejlessze képes­ségeit — Miben tehetséges? Az anya gúnyosan mosoly­gott. —- Látszik, hogy a tanár úr még nem ismeri. Először is rendkívüli nyelvérzéke van. ö az iskolai orosz mellett külön­órán németet is tanul. — Ez hány órát jelent he­tenként? — Nem sokat Kettőt. Illetve két délutánt. A tanárnője úgy szereti, hogy sokszor külön is foglalkozik vele. — Más nyelvet nem tanul? — ISTEN MENTS! Legföl­jebb azon gondolkodom, hogy jövőre jó lenne angolra tanít­tatni. Ezzel a három nyelvvel el lehet jutni a világ végére is. Nem igaz? — Szóval jó nyelvérzéke van. Talán tanárnőnek készül? — Azt még nem tudom, mert a zene iránt is rendkívül fogé­kony. Már hatéves kora óta hegedül. A zeneiskolában igen szeretik, nagy jövőt jósolnak neki. — Sokat hegedül otthon? Az anya magyarázóan mo­solygott. — Tudja, tanár úr, a hang­szer olyan, hogy azt minden­nap gyakorolni kell. Olvastam, hogy Menuhin ... — Az művész, kérem, és nem tizenhárom éves gyermek. Szóval, ami a tanuláson, a né­meten és hegedűn kívül ma­rad, az az idő a gyermeké. — Igen. De hogy a sok fá­rasztó tanulás és gyakorlás után pihenjen és felüdüljön egy kicsit, balettet is tanul. Nagyon szeret táncolni, és amikor kedden és pénteken hazajön, ha fáradt is egy kis­sé, jobban esik neki a tanulás. Egyszer olvastam, hogy a szel­lemi fáradtságot testi munká­val lehet ellensúlyozni... — Az ilyen szabályokkal vi­gyázni kell, asszonyom, mert az ellenkezőjük is igaz. Remé­lem, az elmondottakon kívül nincs más elfoglaltsága a gyer­meknek? — Nincs. Azonkívül, hogy matematika-szakkörre jár, nincs több. No de a matemati­ka ... hála az egyenjogúság­nak, ma a lányokból éppúgy lehet mérnök, mint a fiúkból. S Évikének rendkívül érzéke van a számoláshoz. Már a nyolcadikos könyvet is meg­vette neki az apja. Esténként, ha a gyermek ráér, egyenletek­kel foglalkoznak. — Szörnyű! Hát ráér egyál­talán az a kislány? — Esténként igen. Bizony, nem könnyű a mai gyermek élete! De mi az urammal nem akarjuk, hogy olyan legyen, mint mi, olyan négypolgáris, semmihez sem értő, tanulatlan ember! A tanár csöndesen és szeré­nyen megkockáztatott egy kér­dést. — Egyetlen szabad délután­ja van legalább hetenként? A szülő sértődötten húzta össze a szemöldökét — Hogyne volna, a csütör­tök. Akkor nem megy sehova, csak a sportiskolába, tőrvívást tanul. Azt mondja az edzője, hogy nagyon tehetséges! A ví­vás nemzeti sportunk, tanár úr, beli az utánpótlás! És a vidék­nek sem szabad elmaradnia a főváros mögött. Miért? Csak Pesten vannak tehetséges ví­vók a lányok közt? Ha most kezdi, mire egyetemista lesz, ő is lehet olyan, mint a Rejtő Ildikó! A SZÜLŐ TÜZBE JÖTT, fölkelt az asztaltól, és hado­nászva magyarázott. — És mérnök lehet belőle, aki a Níluson hidakat épít, vagy hegedűművész lehet, aki Londonban és New Yorkban hangversenyez, vagy balett- táncosnő, akiért a moszkvaiak is tűzbe jönnék, nem igaz? — Nem! — mondta erőtel­jes hangon és határozottan a tanár. — A maga gyermeke ti­zennégy éves korára idegsza­natóriumba kerül, hacsak meg nem fogadja a tanácsaimat! Azzal leült, s nyugodtan el­magyarázta, mit keli tenni, hogy a gyermek újra gyermek­ké lehessen. Nem szabad tőle elvenni azt, ami mégiscsak az Kőrömméreg gyűjtőnéven is­mert az a fájdalmat okozó gyulladásos folyamat, amely a körömágyban és környékén sok bosszúságot, gyakran mun­kaképtelenséget is okoz. Mé­regről, mérgezésről valójában nem beszélhetünk, mert a pa­naszok forrása baktérium vagy gomba, sokszor mindkettő ál­tal okozott fertőzés. A fertőzés, EGY HÁZASTÁRS PANASZAI... — Ma sem leszel itthon? Hetek óta egyetlen estét sem töltesz velem, és most még a születésnapomon is magamra hagysz? Tudom, nem szórakozni jársz, dol­god van, felelősségteljes beosztásod mellett éjszaká­ba nyúlnak a tárgyalások. De legalább előre értesít­hetnél, hogy mikor érke­zel. £n csak ülök és várok, és ezek a vég nélküli vára­kozások már alaposan kiké­szítették az idegeimet. Oly­kor arra gondolok, valami baleset ért, hiszen te olyan szórakozottan és elgondol­kodva jársz. De már szólni sem merek aggodalmaim­ról. A múltkor is, amikor szóvá tettem, megsimogat­tál, mint egy ostoba gye­reket, és így szóltál: — Sok időd van fiam, hogy ilye­nekkel foglalkozol. — Pe­dig nincs is időm, hiszen a magam dolga mellett még körülötted is rendet kell tartanom. Esténként, amikor Itt kuksolok, és kinézek az ab­lakon, keserű irigységgel fi­gyelem a párokat, akik itt sétálnak az utcán. Mikor jártunk ml így, együtt? Tudom, nem érsz rá, de azért egy kicsit mégis tö­rődhetnél velem. Elvihetnél már egyszer magaddaL Vagy talán restellsz velem mutatkozni, mert Ilyen el- hanvaeolt a külsőm? Ez ne­ked föl sem tűnik, csak nézel, de nem látsz, úgy, mint a könyvszekrényt. Tudod, ott áll a helyén, de azt már nem veszed észre, hogy megkopott. Igen, be­osztással kell élnünk, és megnövekedett jövedel­münkből ezernyi vennivaló akad, c!e azért talán mégis telne egy új kalapra... Már kiszemeltem egyet, zöld, szürke szegéllyel, nem túl drága. De nélküled nem mértem határozni. Megve­hetned a születésnapomra. Igen, igen, most sietsz, és nem érsz rá ezzel foglalkoz­ni, de ígérd meg: ma ko­rábban 1ÖSS7 haza. Paprikás csirke lesz vacsorára, és vettem egy üveg bort. El­végre a születésnapom van. Talán ma törődsz sze­gény, elhanyagolt felesé- geddeL a gyulladás oka pedig legin­kább a piszkos köröm. Kerülni kell tehát a köröm körüli bőr megsértését. Az ápolás eszközei ne legyenek túl élesek, és lehetőleg puha szálú kefét használj unk. A kö- römházra boruló bőrt csak fel­puhított és megtisztított álla­potban szabad hátratolni és óvatosan eltávolítani. Az élénkpiros, duzzadt, el­változott, fájdalmas, lüktető ujjal minél hamarább fordul­junk orvoshoz. A »szálkás-« körmöket belső betegségek is előidézhetik. (Influenza, skarlát, tífusz, tü­dőgyulladás, idegbei egségek.) Az elváltozások sokszor csak hetek, illetve hónapok múlva válnak feltűnővé. Gyakoribb panasz, hogy a köröm száraz és töredezett. El­terjedt az a felfogás, hogy en­nek vitaminhiány az oka. Okozhatja ez is, de az esetek túlnyomó többségében a szin­tetikus mosó- és mosogatósze­rek zsírtalanító hatásának kö­vetkezménye. Forró oldatokban a hatás hatványozottan érvé­nyesül. Biztos védelmet csak a gumikesztyű nyújt. Erősen zsírtalanítanak a körömlakkle- mosók is, éppen ezért túl gya­kori használatukat kerülnünk kell A töredező »szálkás« körmö­ket ajánlatos minden eAe re­szelővei lesimitammk, vala­mint bőrtápláló, zsíros krém­mel jól átmasszíroznunk. Hozzávalók személyenként: 20 dkg különbőz5 hu3. A fatányérost többféle húsból készíthetjük: marba vesepecsenyé­ből, sertés vesepecsenyéből vagy sovány tarjából. A húst vékonyra szeleteljük. A marhahússzeleteket olajjal vagy mustárral átkenve fek­tessük néhány óráig. A sertéshúst, valamint a marhahússzeleteket közvetlenül sütés előtt sózzuk meg, hogy a só ne oldja ki a hús ned­veit. A -rost—ot jól megtorrósít- va kenjük át zsírral, s máris dob­juk rá az előkészített, gyengén só­zott szeleteket. A sütés kezdeténél egyszer megmozdítjuk a húst, hogy csússzon. Miután az egyik oldala pirosra sült, a másik oldalát is süs­sük pirosra, és azonnal tálaljuk. Lehetőleg gyorsan (5—6 perc) ké­szüljön el. Jól süssük át a húsokat, kivéve a marha vesepecsenyét, mert ez félig sütve, angolosan j5. A kész húst kellően fűszerezzük, A vályúcskába folyt zsiradékkal a FONYÓD Fedett kert: Van, aki forrón szereti. balatonboglab Terem: A fekete bársony. BALATONLELLE Fedett kert: Phaedra. «ALATONSZEMES Kertmozi: Mit csinált felséged 2-tól 5-ig? BALATONFÖLDVAB Fedett kert: A Tenkes kapitánya I—II. ZAMARDI Kert: A Tenkes kapitánya I—n. SIÓFOK Terem: Füst. SIÓFOK Kert: A szabadság első napja. Szeptember 11-én, szombaton balatonmAria Baracktolvaj. BALATONFENYVES Kert és terem: Bakaruhában. húst ne locsoljuk meg, hogy ropo­gós maradjon. A kioldódott zsírt felhasználhatjuk más ételek készí­tésére is. Igen tetszetős a fatányé­ros, ha hat személy részere 40 cm átmérőjű fatányéron tálaljuk. A tányér közepébe tuilmozzuk fel a finoman elkészített, pirított, főzött tarhonyát, rakjunk a tarhonya­domb köré apró halmokat külön­böző körítésből: forró piros párolt káposztából, ropogósra sült burgo­nyaszeletekből, gombás rizsből, céklasalátából, fehér forrázott ká­posztasalátából, legyezőre vágott uborkából stb. Ügyeljünk arra. hogy a színek jól érvényesülje­nek. A tálalást a körítéssel kezd­jük, s azután rakjuk a tarhonya­dombra a frissen sütött hússzele­teket. Tetejére szúrjunk bevagdosott szalonnaszeleteket, melyeket a roston szép pirosra, üvegesre sü­töttünk. FONYÓD Fedett kér»: Füst. FONYÓD Terem: Mr. Hobbs szabadságra megy. n alatonboglAe Terem: A Tenkes kapitánya I—n. BALATONLELLE Fedett kert: Van, aki forrón szereti. BALATONSZEMES Kertmozi: A hazug lány. BALATONSZÁRSZÓ Terem: Anna Frank naplója. BALATONFÖLDVAB Fedett kert: A fekete bársony. ZAMARDI Kert: A szabadság első napja. SIÓFOK Szélesvásznú terem: Phaedra. SIÓFOK Szélesvásznú kert: A Windsor! víg nóta A LEGKISEBBIK FIÚ A konyhába besompolygott az alkony. Az öregasszony csöndesen sóhajtozott, aztán így szólt: — Mert az édesanyák sorsa olyan, mint a gyümölcsfáké: mire megjön az ősz, az élet el­viszi a termést. Ott áll szedetten, egymagában, és ágbogain már csak az őszi szél hintáz. Föl­neveltem én is hatot. Most két éve a legki­sebbet is vitte az élet. A jó uramat meg a ha­lál. De az isten panaszként ne vegye, amit mondok. Amúgy megvan nekem mindenem. Az egyik gyerek pénzt küld, a másik meleg ruhát. Margitkám egy rádiót vett nekem. Né­ha meglátogatnak. Hozzák az unokákat. Ilyenkor kisüt a nap. Úgy é~zem, még távo­labb van a tél, de ha magamra maradok, csak didergek. Nem esik jól az étel, s az éjszakák sem hoznak nyugalmat. De hát ez már csak volt. Itt a levél. Az aranyszívű Janikám írta. A legkisebbik fiam, aki még katona, de az ősszel leszerel, és ha­zajön. Azt írja, hogy itthon marad, mert hogy ért a gépekhez. Masinát vezet ott is. Asz- szonyt is hozna a lelkem. Nem bánnám-e? Hát hogy is kérdezhet ilyet? Az lenne ne­kem a boldogság, ha itt látnám magam kö­rül őket. Megtennék én mindent. Bírom én. még a munkát, ha van miért. Pesztráfnám az unokákat. Dehogy bántanám én a menyemet, ha szereti a Janikámat. Édes gyerekem len­ne az a menyecske is. Csak már jönnének. Tíz üvegbe raktam el ringlószilvát. Azt na­gyon szereti a Jani. Egyébről is gondoskodom én. Mondtam a tsz-elnöknek, hogy nekem most több szalma kell. A tehénke borjúját megtartom. A fiam biztosan szerez egy ko­cát. Ha lehet, a földjáradékba adjanak egy kis taka-mányt. Ígérte az elnök, mert neki is írt a gyerek. Azok is várják a Janimat. Mes­terséget tud. Kell nekik a gépekhez értő em­ber. Hát így. Kisüt énrám még újra a napocska. Hazajön a legkisebbik fiú. Lesz itt ebben a hajlékban újra gyermekkacagás. Csak már jönnének. Tolnám a napokat, mert úgy nő a szívem alatt az öröm, hogy most má~ ez lesz a baj. Nehezen bírok én már a boldogsággal is. Mondom magamban: ne lebegj annyit, Er­zsi. Ülj le inkább a sámlira, ott várd be nyu­godtan azt a napot. De hát csak megyek, jö­vök, mert sok mindent kell még intézni. Az­tán hallgatni sem tudok. Jobb, ha kibeszél­heti magát az ember. Nagy öröm ez. Nem fér a szívem be ... Hát csak azért mondtam el magának is. D. J. övé: a gyermekkorát! Tari János R. E. A helyes körömápolás Balatoni mozik műsora

Next

/
Oldalképek
Tartalom