Somogyi Néplap, 1965. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-30 / 230. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK) ÁRA* 50 FILLÉR Mai számunk tartalmából, Somogyi Néplap AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXII. ÉVFOLYAM 230. SZÁM CSÜTÖRTÖK. 1965. SZEPTEMBER 30. Nem szabad késlekedni a vetéssel! (3. o.) Olvasóink írják (5. o.) PÁLYAKEZDÉS (6. o.) Ülést tartott a Szakszervezetek Somogy megyei Tanácsa in. till Tegnap délelőtt ülést tar­tott a Szakszervezetek So­mogy megyei Tanácsa. Az ülésen részt vett Ligeti Lász­ló, a SZOT elnökségének tagja, a KPVDSZ főtitkára és Róna Imre, a megyei párt-vb tagja, a Pamutfonó-ipari Vál­lalat Kaposvári Gyárának igazgatója. A Központi Bizottság ideo­lógiai irányelveiből adódó fel­adatokat Galambos Sándor, az SZMT kulturális és propa­ganda bizottságának vezető­je ismertette. A vitában felszólalt többek közt Ligeti László, Róna Im­re, Duránszky József, Fehér Lajos és Tóth János. A vita után Szőke Pál, az SZMT vezető titkára össze­gezte a szakszervezetnek az ideológiai neveléssel kapcso­latos feladatait. Második nanirendi pontként Varga György beszámolt az építőiDarra hozott SZOT- és KB-határozat végrehajtásának megyei tapasztalatairól. Végül Szervezeti kérdéseket tárgyaltak meg. Szakmunkásképzés a marcali járásban (Tudósítónktól.) A mezőgazdasági termelés alapvető föltétele a megfelelő szakmunkásgárda. A marcali járásban figyelembe vették a szerződések megkötésekor a szövetkezetek igényeit. A fel­nőttek első évfolyamát Niklán, Böhönyén, Nemesdéden, So- mogyzsitfán és Szentpálon in­dítják meg. A másodéves fel­nőttek Somogysimonyiban, Csákányban, Kéthelyen, Ga- dányban és Marcaliban, a har­madévesek pedig Pusztaková­csiban, Marcaliban és Sze­gerdőn tanulnak. A pusztako­vácsi, a mesztegnyői és a marcali harmadéves szakmun­kás-tanfolyamat összevonták Marcaliba. A marcali járás szakmun­kásképzését vizsgálva megál­lapítható, hogy a helyzet nem kielégítő. A szövetkezetek egy része nem foglalkozik kellő­képpen a fiatal tanulókkal, magukra hagyják őket, emiatt sokan elhanyagolják tanulmá­nyaikat. A tanulók fejlődésé­ből lemérhető, hogy a szövet­kezetek vezetői hogyan gon­doskodnak róluk. Ahol megfe­lelően foglalkoznak velük, ott az általános iskolai osztályza­tukat egy jeggyel megjavítják a tanulóik. Érdemes tehát a jö­vő szakmunkásaival komolyan foglalkozni. Ez sokszorosan megtérül. A technika fejlődése meg­szabja a szakmunkások pálya- választását is. Legnagyobb az érdeklődés a gépszerelő, a traktoros gépész szakmák iránit. Az állattenyésztés iránt igen kevesen érdeklődnek. A járásban mindössze egy szarvasmarha-tenyésztőt szer­ződtettek: a somogysámsoni November 7. Tsz-ben. Nem nagy az érdeklődés a szántó­földi kertészet és a növényvé­delem iránt sem. A szövetke­zetek vezetőinek több gondot kell fordítaniuk a pályaválasz­tás előtt álló fiatalokra. Véget ért az SZKP Központi Bizottságának plénuma Szerdán véget ért az SZKP Központi Bizottságának plé­numa, A plénum szerdai munka­napjáról kiadott tájékoztató közlemény megállapítja: 1965. szeptember 29-én az SZKP Központi 'Bizottságá­nak plénuma folytatta mun­káját. Folytatódott a vita Alek- szej Koszigin beszámolója fe­lett. A szerdai ülésen beszédet mondott Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottsá­gának első titkára. Az SZKP Központi Bizott­ságának plénuma egyhangúlag határozatot fogadott el az iparigazgatás javításáról, a tervezés tökéletesítéséről és az ipari termelés fokozottabb gazdasági ösztönzéséről. A második napirendi pont­ról, az SZKP XXIII. kong­resszusának összehívásáról Leonyid Brezsnvev tartott be­számolót, és erről a kérdés­ről is egyhangúlag fogadott el határozatot a plénum. Az SZKP Központi Bizott­ságának plénuma Fjodor Ku- lakovot megválasztotta az SZKP Központi Bizottságának titkárává és Vitalij Tyitovot fölmentette az SZKP Köz­ponti Bizottsága titkárának tisztsége alól, mivel a jövő­ben a Kazahsztáni KP Köz­ponti Bizottságában fog tevé­kenykedni. Ezzel a plénum munkálja véget ért. (MTI) Múzeumi hónap Somogybán (Tudósítónktól.) Megyénkben a múzeumi hó­napot október 5-én nyitja meg Böhm József, a megyei tanács vb-elnöke. Ezen a napon dr. Bodnár Éva Rippl-Rónai Jó­zsefről tart előadást. Október 12-én dr. Kanyar József Váro­sunk arca a legújabb történeti forrásokból címmel dokumen­tációkkal illusztrált előadásá­ra kerül sor. TÖRIK A KUKORICÁT A hagyományos őszi képző- művészeti tárlatot 17-én nyit­ják meg, ekkor adják át a Rippl-Rónai-díjat is. 19-én dr. Bóna István, 25-én dr. Dra- veczky Balázs tart előadást Előbbi a Longobardok Pannó­niában, utóbbi pedig a Régé­szeti kutatásaink legújabb eredményei Somogybán tárgy­körről beszél. Október 28-án dr. László Gyula középkori öt­vösremekeinkről és a Szent László hermáról értekezik. Az előadások a Megyei Könyvtár előadótermében hangzanak el. Lábodon október 4-én nyílik meg Az élet megindulása 1945 után című vándorkiállítás. Ok­tóber 18-tól Barcson mutatják be ugyanezt az anyagot. Bala- tonszemesen, Kutason, Marca­liban, Somogyszentpálon, Fo­nyódon, Csurgón, Karádon, Büssüben, Nagyatádon és öt- vöskónyiban lesz előadás a múzeumi hónap keretében. A magyar párt- és kormányküldöttség látogatása még szorosabbra fűzi a magyar—mongol barátságot Márkus Gyula, az MTI kü­lön tudósí tója jelenti: A Mongóliában tartózkodó magyar párt- és kormánykül­döttség Kádár János vezetésé­vel helyi idő szerint szerdán délelőtt látogatást tett az ulánbátori bőr-, cipő- és tex­tilipari kombinátban. A 4500 munkást foglalkoztató, főként csehszlovák segítséggel kifej­lesztett üzembe a magyar ven­dégeket többek között elkísér­te Sz. Luvszan, a Mongol Né­pi Forradalmi Párt Központi Bizottsága Politikai Elizottsá- gának tagja, a minisztertanács első elnökhelyettese és B. Du- garszuren miniszterelnök-he­lyettes. Kádár János és a küldöttség tagjai megtekintették az egyes üzemrészeket, beszélget­tek a dolgozókkal és a műsza­ki vezetőkkel, majd a díszte­remben Sz. Danga igazgató ismertette a gyár történetét, termelési sikereit. Sz. Danga ezután átnyújtotta a vendégek­nek az üzem dolgozóinak aján­dékait. Kádár János rövid beszéd­ben megköszönte az ajándéko­kat, és a barátság jelképeként szintén ajándékokat — köztük egy magnetofonkészüléket — adott át a vállalat kollektívá­jának, majd a következőket je­gyezte be a kombinát emlék­albumába: »Örülök, hogy a testvéri Mongóliában tett lá­togatásunk során alkalmunk nyílt megismerkedni az ulán­bátori ipari kombináttal, an­nak vezetőivel, dolgozóival. Az üzem — mint arról meggyő­ződtünk — korszerű szocialis­ta vállalat, amelyben lendüle­tes alkotómunka folyik. A ma­gyar párt- és kormányküldött­ség tagjai szívből jó egészsé­get, további sikereket kíván­nak a kombinát vezetőinek, párttagjainak és a 4500 fős kollektíva minden tagjának.« Ezt követően a gyár egyik csarnokában nagygyűlést ren­deztek. A gyűlést Sz. Danga igazgató nyitotta meg, majd egy élmunkás és egy mérnök- nő köszöntötte delegációnkat. Ezután Kádár János lépett a mikrofonhoz. — Küldöttségünk mongóliad látogatásának az a célja, hogy tovább erősítse és mélyítse testvérpártjaink és országaink kapcsolatait — hangoztatta a többi között. — Pártjaink, or­A Dél-vietnami Felszabadítási Front felhívása a világ népeihez g balatonőszödi Vörös Csillag Tsz-ben. A kllencholdas tábláról háromszáz mázsa csöves kukoricát szedtek le. A Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási ‘ Front központi bizottságának elnöksége szep­tember 25-én közzétett, a felszabadítási rádióban szer­dán ismertetett felhívásában ítéli el újból az amerikai im­perialisták Dél-Vietnamban elkövetett sorozatos brutális tetteit. A világ közvéleményének tiltakozása ellenére az ameri­kai imperialisták mindjobban kiteriesztik háborújukat nem­csak a VDK ellen, hanem szabotáló akct kkal és pro­vokációikkal súlvosan veszé­lyeztetik Laoszt, Kambodzsát, Délkelet-Ázsia egész térségét és a világ békéjét. A Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front központi bizottsága felhívja a VDK népét, a világ minden népét, szágaink és népeink egysége­sek, és szorosan együttmű­ködnek. Ez természetes dolog, hiszen közös célunk a szocia­lista társadalom teljes fölépí­tése és a béke megvédése. — Az elmúlt három napban Cedenbal elvtárssal és orszá­guk többi vezetőjével lezajlott eszmecseréink, a dolgozókkal való találkozásaink alapján határozottan elmondhatom, hogy látogatásunk eléri célját: még szorosabbra fonja barát­ságunkat. Kádár János a továbbiakban nagy elismeréssel szólt a kom­binát műszaki színvonaláról, munkaszervezéséről, dolgozói­nak alkotó lendületéről, majd megemlítette, hogy az üzemben találkozott olyan fiatal mű­szaki káderekkel, akik Buda­pesten szerezték szakképzettsé­güket. »Cedenbal elvtárssal már tárgyaltunk arról — fűz­te hozzá —, hogy a szakember- képzést a jövőben ki fogjuk bővíteni.-« A magyar küldöttség veze­tője hangsúlyozta, hogy a két ország közötti egyezmények alapján Mongólia komoly áru- szállításokat eszközöl Magyar- országra. »A szocialista mon­gol ipar termékeit igen jól tudjuk használni, s népünk igyekszik ezt becsülettel viszo­nozni« — állapította meg. Kádár János végül köszöne­tét mondott a rendkívül szí­vélyes fogadtatásért, tolmá­csolta a magyar párt, a kor­mány és az egész nép üdvöz­letét, jó egészséget és újabb munkasikereket kívánt a kom­binát dolgozódnak. Küldöttségünket a nagygyű­lés részvevői forró ünneplés­ben részesítették. Kádár Já­nos búcsúzóul emlékzászlót nyújtott át a gyár kollektívá­jának. * • » Az üzemi nagygyűlés után küldöttségünk a Khan Mú­(Folytatás a 2. oldalon.) emelje föl tiltakozó szavát az amerikai imperialisták és la­kájaik embertelen tettei el­len, és kényszerítse őket ar­ra. hogy megtartsák a nem­zetközi szerződéseket, vonják vissza csapataikat minden fegyverükkel és hadianyaguk­kal együtt, számolják fel ka­tona; támaszpontjaikat, és tartsák tiszteletben D41- Vietnam népének önrendelke­zési jogát. * * * A stratégiai légierő B— 52-es bombázói szerdán haj­nalban újabb támadást haj­tottak végre a szabadsághar­cosoknak Saigontól !5 kilomé­terre északkeletre fekvő meg­erősített állásai ellen. Ez volt a B—52-es gépek 34. be­vetése dél-vietnami terület ‘ellen. (MTI) Az SZKP Központi Bizottságának részvéttávirata Rónai Sándor elhunyta alkalmából Rónai Sándor elvtársnak, a Magyar Népköztársaság kima­gasló állami és társadalmi ve­zetőjének, az MSZMP Politi­kai Bizottsága tagjának, a Magyar Népköztársaság Elnö­ki Tanácsa tagjának, a Ma­gyar—Szovjet Baráti Társaság elnökének elhunvta alkalmá­ból a Szovjetunió Kommunis­ta Pártjának Központi Bi­zottsága mély részvétét fejezi ki a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak és az elhunyt családjá­nak. — A szovjet kommunisták és a szovjet emberek — mondja a távirat — sokáig emlékezni fognak Rónai Sán­dor elvtársra mint a Szovjet­unió őszinte barátjára, aki nagyban hozzájárult a Szov­jetunió és a Magyar Népköz- társaság népei közötti testvéri barátság és sokoldalú együtt­működés fejlesztéséhez és megszilárdításához. A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsá­ga. Nehezen képzelhető el a komprommisszum India és Pakisztán álláspontja között Polgár Dénes, az MTI új­delhi tudósítója írja: A kasmíri konfliktussal kap­csolatban mind India, mind Pakisztán részéről élénk dip­lomáciai akció folyik. Pakisz­tán arra törekszik, hogy a kas­míri kérdés az ENSZ közgyű­lése elé kerüljön, mert reméli, hogy ott többséget kaphat egy olyan határozathoz, amely népszavazást ajánl Kasmírban. Ennek érdekében a pakisztáni kormány nagy tevékenységet fejt ki, s ennek része az a fe­nyegetőzés is, hogy Pakisztán kilép az ENSZ-ből, ha nem rendezik »igazságosan« a kas­míri kérdést. Ide tartoznak a tűzszünetet megsértő kisebb támadások is, amelyeknek közvetlen céljuk, hogy az ügyet állandóan napirenden tartsák, s bebizonyítsák, hogy addig nem lesz nyugalom, míg nép­szavazás nem lesz Kasmírban. India minden erővel ellen­súlyozni igyekszik Pakisztán akcióit. Az indiai kormány semmi esetre sem egyezik bele sem a népszavazásba, sem más olyan megoldásba, amely megváltoztatná Kasmír és Jammu jelenlegi státusát. Az indiai kormány tehát minden megnyilvánulásában azt hang­súlyozza, hogy az ENSZ-nek s ezen belül a nagyhatalmaknak nem »megoldaniuk« kell a kasmíri kérdést (minthogy Üj- Delhi nézete szerint kasmíri kérdés nem létezik), hanem csupán garanciát kell nyújta­niuk, hogy Pakisztán sem be­szivárgással, sem közvetlen tá­madással nem borítja fel a helyzetet. E két ellentétes álláspont között e pillanatban nehezen képzelhető el a kompromisz- szum. A hadműveletek során elfoglalt pozíciókból ezért nem hajlandó egyik ország sem ki­vonni haderőit, mert ezzel — úgy vélik — gyengítenék poli­tikai pozíciójukat is. A had­erőnek az augusztus 5-e előtti vonalra való visszavonása kér­désében azonban India jobb helyzetben van, mert hangoz­tathatja, hogy Pakisztán az, amely nem akar visszavonulni, s ezért India sem tehet egy­oldalúan ilyen lépést (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom