Somogyi Néplap, 1965. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-29 / 229. szám

Szerda, 1965. szeptember 29. 5 SOMOGYI NÉPLAÍ' A termőrétegre vigyázni kell. Vontatóról mész- iszapot szórnak. Az idén a nagy­atádi és a barcsi járásban több mint 300 hold ho­mokot javítanak így. A termelőszövetkezeti jogtanácsosok munkájáról A termelőszövetkezeteik ala­kulását követően — tapaszta­latlanságból és tájékozatlan­ságból — előfordult, hogy a gazdaságok a velük kapcsa’at ban álló vállalatoknak, intéz­ményeknek úgyszólván min­den anyagi követelését utóel­lenőrzés nélkül kiegyenlítet­ték. Nem számoltak utána, hogy valóban tartoznak-e part- nrrüknek. Persze, ez nem ál­talános vélemény a szövetke­zetek akkori adminisztrációjá­ról, de az tény, hogy a köny­velés még nem állt a mai szín­vonalon, s ennek természetes következménye volt helyen­ként a revízió elmulasztása. Tudok olyan gazdaságról, ahol a vállalattól kapott számlakivonat volt az egyedü­li kiindulási, alap, a rajta sze­replő összegek valódiságában egyáltalán nem kételkedtek. Abban az időszakban jobbára a partnerek jóindulatán mú­lott, hogy egyik-másik szö­vetkezet nem fizetett ki pénzt indokolatlanul. Azóta a legtöbb közös gaz­daságban jól képzett számvi­teli szakemberek irányítják a könyvelést, az adminisztrá­ciós munkát. Pontosan kimu­tatható a követelés, a tarto­zás; figyelemmel kísérhető a törlesztés, a határidő és egé­szében a szövetkezet bevételi és kiadási mérlege. Mindez te­hát lehetővé teszi ma már, hogy maga a főkönyvelő dönt­se el, jogos-e a követelés, amellyel a szövetkezethez for­dulnak. Van úgy, hogy egy- egy ügyből vita kerekedik, és a bíróság mondja ki a döntő szót. Hogy mikor járhat ered­ménnyel a pörösködés, ebben van nagy szükség a jogtaná­csos véleményére. A jogértő ember alkalmazása azért is fontos, hogy a szövetkezeti gaz­dák jogi vonatkozású problé­mái helyben, munkakiesés nélkül megoldódjanak. Megyénk termelőszövetkeze­tei zömmel az idei tavaszon kötöttek szerződést jogtaná­csosokkal. Általában, öt-hat tsz-nek van egy jogásza. Mind­össze tizenhét közös gazdaság nem kötött szerződést. A ter­melőszövetkezeti jogtanácsosok döntő többségének munkája a tapasztalatok alapján jónak, eredményesnek mondható, így vélekednek a legtöbb tsz-ben. Dr. Mészáros Károlyról Pél­dául Barcson, Komlósdon és Vízváron elmondták a szö­vetkezet vezetői, hogy noha csak az idén kötötték meg ve­le a szerződést, máris hasznos­nak bizonyul tevékenysége. A Kelenföldi Hőerőmű Vállalat (Budapest, XI., Budafoki út 52.) föl vest 18. évüket betöltött Dr. Tobak József a tabi já rás több tsz-ében is rendsze­res tanácsadást tart. A tabi Egyetértés Tsz-t hetente láto­gatja. Munkája nemcsak ab­ból áll, hogy megnézi a válla­lattal kötött szerződéseket/ a közgyűlések és a vezetőségi ülések jegyzőkönyveit, hanem a tagok személyi problémái­nak megoldásában is segít. Milyen ügyben keresik föl a gazdák? Öröklési meg háztáji kérdéssel fordulnak hozzá legtöbben, és betegségi segé­lyezésnél is ő ad jogi tanácsot. Most egy pörben képviseli a tsz-t. Antal Lászlóné főköny­velőnek is hasznos segítséget nyújt azzal, hogy egy sor ten­nivalót — mint amilyen a fel­szólítás a tartozás kiegyenlíté­sére, kiértesítés fegyelmi ha­tározatokról st-b. — levett a válláról. A visnyei, a hencsei, a hed- rehelyi, a kálmáncsai és több más szövetkezetben is elisme­réssel beszélnek a jogtanácso­sok munkájáról. Hallottunk azonban olyan észrevételt is, hogy nem min­denütt dolgoznak kielégítően. A fanyódi járás egyik szövet­kezetének főkönyvelője pél­dául úgy értékelte jogtanácso­suk ténykedését, hogy méltat­lanul kapja tőlük a havi 400 forintot. Mit kifogásol a fő­könyvelő? Azt, hogy keveset időz a tsz-ben, nem nézi meg a szerződéseket,, nem járatos a mezőgazdaságban, a jegyző­könyvek tartalma helyett csak az alakiság érdekli. Bizony a kapott pénzért ennél jóval többet kellene tenni! A barcsi járás egyik közös gazdaságá­ban hallottuk, hogy jogtaná­csosuk is az adósok listáján szerepel. Méghozzá tetenjes tartozás van a számláján. Két süldőt vásárolt a tsz-től még tavaly tavasszal, ám a vétel­árat azóta sem fizette ki. Elejét kell venni az ilyen torzulásoknak, egyúttal szé­lesíteni kell a jogtanácsosi há­lózatot. Az az elgondolás, hogy ne legyen termelőszövet­kezet jogi képviselő nélkül, csak helyeselhető, s ezért is fontos a szerződésben megha­tározott kötelezettségek meg­tartása. Sokat segíthet a szö­vetkezetnek a jogtanácsos, ha elvégzi a rábízott — és bérért vállalt — feladatokat. Leg­többjük így dolgozik, s a szö­vetkezetek többségében úgy érzi a tagság, hogy jó helyre kerülnek a jogtanácsosnak ki­fizetett forintok. Hermész Ferenc Nemtörődömség Három lovas kocsi zötyög a lellei országúton. Nem tudni, hova mennek, de hogy hon­nan jönnek, azt sejteti rako­mányuk. a rozsdaszínre ázott szalma. Kései szállítás ez! Sok eső érte kint a kombájnszal­mát, mire valakinek eszébe ju­tott, hogy be kellene vinni. Ezért rakták kocsira. Ezért bízták a három kocsis gondjá­ra. De ők nem nagyon törőd­tek vele. Legalábbis az út szé­lességében szétszórt szalma erről árulkodik. Nyomórúd egyiken sincs. A rakodáskor sem nagyon ügyeltek, a rázós országút megszedte a »-vámot-«. Nem szólnánk semmit, ha egyedüli esetről volna szó. Jó lenne már összerakni azokat a tábla szélére vontatott szalma­csomókat, amelyek még mindig eltakarják a dűlőutat meg a szántásra váró föld egy részét. Egyik zselici' szövetkezetünk határában láttunk a tarlón szerteszét maradt szalmát is. Ezen a földön hogyan tudják elvégezni a talajmunkát? Országúton találkoztunk az­zal a lovas kocsival is, ame­lyik szénát szállított. Lekötve ez sem volt. Talán a kocsis észre sem vette, hogy az ap­róra nőtt sarjűszéna egy része elveszik a kocsijáról. Talán nem is tartotta volna érdemes­nek leszállni a kocsiról. Az az ember viszont, aki üres kocsi­val ment utána, érdemesnek találta, hogy leszálljon egy-egy csomóért, és fölvegye. Pedig amikor ezeket a ko­csisokat elküldték a szalmáért meg a szénáért, aligha mond­ták nekik, hogy szórják szét. Hiszen nincs annyi, hogy pa­zarolni lehessen. Nem is lehet annyi takarmánya, alomszal­mája egyik gazdaságnak sem. Kik ezek az emberek? Ám­bár nem a nevük a fontos, ha­nem a szemléletük hibás: »-Mi­nek takarékoskodjak vele, hi­szen van bőségesen.-« Vagy egy­szerűen lustaságról és nemtö­rődömségről van szó?! K. L Egymást segítve Három szomszédos szövetkezet együttműködéséről HÁROM SZÖVETKE- feladattal külön-külön A ZET KAPCSOLATA nem új keletű. A silózást már a múlt évben is közösen végezte el a mesztegnyői, a bizei és a ga- dányi tsz. A mesztegnyőiek- nek nem volt Orkán silózó- juk, csak egy kis gépük, amely a takarmányozásnál se­gített, a gadányiaknak vi­szont az erőgépük volt kevés. — Régen úgy volt — ma­gyarázta Horváth László, a mesztegnyőiek főállattenyész­tője a kapcsolat lényegét —, hogy ha egy parasztembernek hiányzott valamilyen munka­eszköze, akkor a szomszédjá­hoz fordult. Mindig nyílt al­kalom a segítségadás viszon­zására. Miért ne tehetne ugyanígy egyik szövetkezet a másikkal? A SZÜKSÉG TEREMTET­TE jó kapcsolat tavaly óta csak megerősödött a három gazdaság között. Az idén is­mét együttesen végezték el a fontos őszi feladatot, a siló- zást. Mesztegnyőn kezdték a munkát, a bizeiek két és a gadányiak egy Orkánjával. Csak a silózás második felére érkezett meg Mesztegnyőre a saját új gép. Másfél hét alatt befejezték itt a 80 hold leta- karítását. A brigád ezután Bizére vonult át. Már ott is végeztek. Azóta a gadányi szövetkezet csaknem 100 hold silóját takarítják be. — Nemcsak munkagépet, hanem erőgépet és pótkocsit is adunk egymásnak. Ami 155 vagon gabonát értékesítettek terven felül a siófoki járásban Jól fizetett a gabona a sió­foki járás termelőszövetkeze­teiben. A termésátlagok vala­mennyi közös gazdaságban meghaladták a tervezett mennyiséget. Búzából 13,9, rozsból pedig 9,1 mázsa ter­mett holdanként. Ennek meg­felelően emelkedett a felvásá­rolt gabona mennyisége is. A tervezett 635 vagonnal szem­ben a Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalatnak 790 vagonnal adtak el. Harminc vagon kivételével már raktá­rakba is szállították a gabo­nát. Balatonszabadi 24, Bala- tonkiliti 20, Ádánd 17, Ságvár pedig 16 vagonnal adott több kenyérgabonát a tervezettnél. Egyedül a nagycsepelyiek nem teljesítették kenyérgabona-ér­tékesítési tervüket. A felvásárolt gabona egy ré­szét a termelőszövetkezetek­ben tárolják. Gábor Lajos, a Gabonafelvásárló és Feldolgo­zó Vállalat kirendeltségveze­tője elmondta, hogy a raktá­raktól még öt kilométerre is létesítettek átvevőhelyeket. Alkalmi felvásárlókat is beál­lítottak, hogv minél előbb át­vehessék a terményt. S ahogyan gyűlt a gabona, küldték a szárítóba, nehogy a legkisebb mennyiség is ve­szendőbe menjen. nehe­zen boldogulnánk, azt együtt könnyen, gyorsan elvégegez- zük. Ha valami fennakadás van, nem kell a gépállomás­ra futni, egy telefon, és meg­oldjuk magunk. Amikor a mesztegnyőieknek nem volt szükségük a trágya­markolóra, átadták Gadány- nak. Onnan viszont azokon a napokon egy pótkocsis erőgép segített itt. Vagy például: az aratáskor a gadányiak nélkü­lözni tudták rendrevágójukat, szívesen kölcsönadták Bizé- nek. A napokban tizenöt marhát kellett exportálnia a mesztegnyői szövetkezetnek, szállítóeszközzel Bize segítet­te ki őket. SOROLHATNÁNK a pél­dákat — naeyon sok van. Mind azt igazolja, hogy igen gyümölcsöző, jó ez az együtt­működés. Példás és követés­re méltó! A három szövetke­zetét ugyan elég jól gépesítet­ték — csaknem négyezer hold szántójukon harmincnégy erő­gép és tizenkilenc pótkocsi dolgozik —, de ahogy az em­lített példák is tanúsítják, igen gyakran egymásra van­nak utalva. — Nézeteltérés, vita nem volt köztünk — mondja Hor­váth László. — Munkát mun­káért, gépet gépért, tehát nem pénzben számolunk el. Mi tette lehetővé ennek a kancsolatnak a kibontakozá­sát? A megértés. — Éppúgy tudjuk, hogy milyen munka folyik a szom­szédos szövetkezetben, mint nálunk. Ismerjük gondjaikat, nehézségeiket, és ők is a miénket. Ha tehetjük, miért ne segítsünk egymáson? RÉGEN A PARASZTEM­BER, ha bajba jutott, a tár­sához fordult. A nagyüzem újfajta együttműködést ala­kított ki. Mesztegnyőn, Bizén és Gadányban fölismerték: hasznos, javukat szolgáló kapcsolat ez. Megértésben, egymást kölcsönösen segítve könnyebben boldogulnak. Előttük áll az ősz temérdek tennivalóival, s minden bi­zonnyal sokszor csörög majd a telefon hol az egyik, hol a másik irodában: — Megszorultunk, szeret­nénk, ha segítenétek . . . És a segítség nem marad el... Vörös Márta Jelentkezés csak sze­mélyesen. Útiköltséget nem térítünk. Mun­kásszállást biztosítunk. Jelentkezés a vállalat személyzeti osztályán, a munkaerő-gazdálko­dásnál. (4981) /» domboktól egészen Nyékig ezernyi tábor­tűz parazsa világí­tott. A hosszú tábor fölött ma­gasra ért nesztelen útján a hold, és ezüstös fénye meg­megcsillant a fegyverek hideg vasán. Néha strázsák kiáltá­sa szállt, árnyékuk mozdulat­lan volt, akár a fa törzse. A dombnak az ellenség fe­lé eső, most árnyékba borított oldalán húzódott meg az elő­őrs. Gömöri Frigyes, Herczeg Balázs és a többiek. Gömöri, a kis csapat vezére fölemel­kedett, körülnézett, s a szent­jánosbogarak tündöklő szik­ráit látta szerte a dombokon. Egy pillanatra kihúzta magát megropogtatva az ülésben megmacskásodott tagjait. Las­sú mozdulattal Herczeg Ba­lázshoz fordult, és szenvedé­lyes hangon suttogta. — Csak már támadnának! Meddig tart még az átkos visszavonulás ? A tömzsi, vastag nyakú Herczeg Balázs válaszolt: — Már nem sokáig! Lam- berg nem él! A pesti nép nem tétovázott tovább! — Jellasicsot az osztrák küldte ránk, hogy minden úgy legyen, mint régen volt — mondta valaki a sötétben né­ma keserűséggel. — Dézsma, tized, porció, évtizedes kato- násdi, ingyenrobot... — Gyerünk! /t kis járőr halk léptek­Cyl, kel megindult. Csak a sárguló fű zizzenése jelezte útjukat. A domb pere­mére igyekeztek. Onnan jói belátni a tájat, a sötétben csil­logó vizet, a némán hallgató dombokat. Percekig, órákig álltak így figyelve, moccanat­lan. Egyikük sem vetett szá­mot a múló idővel. Hirtelen zajos csobbanás hallatszott a tó felől. Sötét folt tűnik fel a vízen. Kémlelő tekintettel kísérték közeledtét. A fatöírzsből vájt ladik alatt megcsikondult a kavicsos parti föveny. Gömöri szívét egy pillanat­ra összeszorította az első iz­galom, az első személyes talál­kozás az ellenséggel, de a kö­vetkező percben fojtott szóval kiadta a parancsot. — Megvárjuk, amíg köze­lebb jönnek. Csak azután tü­zelünk. Három árnyék vált ki a <5 zernyolcszáznegyven- nyolc szeptember hu- szonkilencedikére virradt. A kis járőr tovább folytatta körútját. A szemközti domboldalon megmozdultak a szőlők. Elcsat­tant az első puskalövés, aztán a lovasberényi úton feltűnt egy kocogó, szigorú rendet tar­tó, szikrázó sisakos ellenséges lovas osztag. Meglódult. A lo­vak patája nyomán szerte- szállt a harmat nyomta por. A lassú hátrálást látván Ivánka őrnagy odavágtatott eléjük, fel a dombra, az el­lenség tüzébe. Körülötte foly­ton zizegtek, surrogtak a go­lyók, de az őrnagy mégsem riadt vissza. — Mi van, fiúk? Tán jobb lenne retirálni Martonvasár- ra? Hé, zászlótartó! Ide, a so­rok elé! A csapat visszanyerte sza­bályos alakját. A füst lepte völgyből dobpergés hallat­szott. Az őrnagy szeme elé Dl DIADAL partmenti nád közül. Jöttél? csöndben, de nem figyelmesen. A hold sápadt fénye villogott puskájuk szuronyán. A kis csapat az első harc tüzében égett. Feszült, idegesí­tő várakozásban teltek a per­cek. Nehéz volt megállni lö­vés nélkül, de Gömöri paran­csa késett. Pedig alig huszon­öt méterre látszottak. — Állj! Gömöri acélos hangját so­káig visszhangozták a környe­ző dombok. Hatalmas alakja előtűnt a szétnyíló bokrok közül. A három martalóc meghökkent. Az első kezében eldördült a fegyver. A csön­des, jószagú éjszaka kesernyés lőporfüsttel telt meg. Csengett a fül a hirtelen támadt éles zaj után. Aztán már csak a három guruló test zaját lehe­tett hallani. Száraz levelek zö­rögtek a domboldalon, majd nagyot csobbant a tó, szinte érezni vélték hűs cseppjeit... Előőrsök futottak fel a dom­bokra. Megdördültek az el­lenséges ágyúk. Gömöri, Herczeg és a töb­biek ott álltak már a domb aljában, az önkéntesek között. Előttük Ivánka őrnagy, a zászlóalj parancsnoka. Hango­san, keményen beszélt, de sza­vaiból bizakodás áradt. — Érzitek-e, hogy bízva te­kint rátok a nemzet? Készen álltok-e minden fáradalomra és bajra a haza üdvéért? Szavait dörgő kiáltás nyom­ta el: — Éljen a haza! Megindult a sereg. A had jobb szárnyát alkották Ivánka önkéntesei. Az egyik fél század vezetője Gömöri, a másiké Herczeg Balázs volt. Gömöri a legszélső pontot foglalta el öt emberével. Az ellenség előre­nyomult. Kezdődött a harc. Az önkéntesek rendületlenül verték vissza a rohamokat, de a túlerővel szemben a jobb szárny mindinkább visszahú­zódott. emelt tenyérrel vizsgálódott lefelé, aztán leszállt a lóról. Hány golyó kerülgette, hány puska csöve kereste, hány kéz rántotta meg a ravaszt, csak­hogy megszűnjön dobogni a szív! De a bátrak nem halnak meg! A bátrakat szereti az élet! Az őrnagy példamutatása az ijedtet is felbátorította. Iván­ka körülnézett és elmosolyo­dott. Ismerős, villogó, harcra kész szemekkel ékes arcokat látott maga körül. A katonák nyomába zúdultak. /t gyútűz roppant mö- göttük. A csapat azonban már nem torpant meg. Fegyvereiket elő­reszegezve állást foglaltak a dombtetőn. Vágtathattak már félelmetes tömegben a Har- degg-lovasok, jöhetett bármi­lyen félelmetes sereggel a gyalogság, a hős önkénteseket nem lehetett többé visszatar­tani. Ivánka őrnagy emberei inkább életüket adták, de egyikük sem hátrált egy ta­podtat sem. A tarajos sisakú ellenséges lovasságot szuronyerdő, folyto­nos puskatűz és a Miklós-hu- szárok förgeteges ellentáma­dása torpantotta meg. A domb­tetőn váratlanul felbukkant az óriás termetű Guyon. — Éljen a haza! Előre! Egyik kezében zászlót, a másikban széles pallost szo­rongatott. öles ugrásokkal tör­tetett lefelé, mögötte szurony­szegezve a két tolnai zászló­alj. Az ellenség nem várta meg a rohamot. Futott, ki merre látott. Le a dombokról, a tó felé. A Hardegg-lovasok már el­porzottak az ágyúkkal együtt. Az ellenség tolongott, vergő­dött, kavargóit a sűrű porban. Itt-ott tisztek igyekeztek ren­det teremteni, de sikertelenül. Pátka felé a fehér kabátos magyarok elvágták az utat. Több mint tízezer katona me­nekült a nádason át Fehérvár felé. Nyomukban ott roha­moztak a honvédek, nemzet­őrök, önkéntesek. Többé sem­mi sem állíthatta meg őket. Száguldottak a huszáros. Gö­möri és Herczeg fél századá­val már túljutott a dombokon. Sl/t ire a nap lebukni ké- ti, szült a pákozdi dom­bok mögött, szélté- ben-hosszában szabad volt a táj. Szabad Pákozd és Ve­lence, Sukoró és Nyék. A dombok fölött diadalmasan lengett a magyar lobogó S a templomok harangja boldog kongatással hirdette ország- nak-világnak a fiatal honvéd­sereg első nagy győzelmét. Gömöri Frigyes negyven- nyolcas honvéd nyomán: Pataki Pál

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom