Somogyi Néplap, 1965. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-26 / 227. szám
Hajlongva törik a nagy leveleket. A dohány a homok egyik jellegzetes növénye. Megbecsülték régen, és van becsülete ma Is. Az asszonyoknak szinte egész évben munkát ad. — Még több jószágot, még több trágyát — Ingula János, a rinyabesenyöi tsz-elnök mondta ezt. Náluk még csak elhatározás — a barcsi Vörös Csillagban már a szántónak 25 százalékát istállótrágyázzák évente. Akárcsak másutt, itt is nélkülözhetetlen a szakszerű trágyakezelés. Ma már az ész, a tudomány irányítja a munkálkodó kezet. Tizenöt év óta Itt a homokháton, Mariettapusz- tán végzi áldozatos munkáját Bars! Sarolta Kossuth- dijas kutató. Őszi színek, őszi határ. A tények sápadtabbak, az árnyék délidőben is nyúlánkabb. Vetőgépet húz a traktor, a burgonya- forgató után porfelhő, a pajták lassan megtelnek dohányfüzérekkel. Nemrég még kalászfejet tartott, most a napról napra szaporodó prizmákat fedi a szalma. A lecsupasztott konyhakertekben messzelátszó-sárgán tökök pöffeszkednek, és egyre fakul a kukorica zöldje. Somogyi homokhát... Az embernek az első pillanatban a végtelenbe vesző drappossárga, süppedő homok jut eszébe. A homok, melyet könnyedén felkap a szél... A szikrázó napsütésben csillogó homokszemcsék táncolnak. Száznyolcvanezer hold... A gyerek,- aki még keveset utazott, látott, annyit mond: »Nem tudom elképzelni, igen nagy terület Iahet.. .« A térképen sárga szín jelzi, de nem összefüggően. Ahol drapp és barna, ott megterem a cukorrépa meg a lucerna, a zöld szín pompás, csalifos erdőket jelez. Erdőket, melyek néhol féltő-óvon halastavakat ölelnek. — Látja, az ott egy kutyának a szobra. . A tó tükre tiszta, fenségesen sima. — A gróf kutyájának emlékére emelték ... A szoborkutya feje letörölt. Az a világ letűnt... A homokkal viaskodó, az eke szarvától és a kapa nyelétől megkérgese- dett kezű parasztembernek nem emeltek szobrot. Azoknak, akik ebből a tápanyagban szegény, sovány földből tengették életüket, akiknek, mint a bolhóiaknak — korabeli iratok is tanúskodnak róla — még a kukorieakenyérböl sem juthatott vastag karéj ... Az egyetlen növény, melyre biztosan számíthattak — már amilyen biztosnak tekinthették az akkori körülmények között —, a burgonya volt. Ezért termelték már 1892-ben a somogyi homokháton csaknem 23 000 holdon. Az ember verejtékezett, viaskodott, dolgozott — és többre vágyott. Az 1920-as évek elején harminckét homokhát! község határában végeztek mésziszapos, llpimeszes talajjavítást. Egy csöpp a tengerben; a krónikás úgy jegyezheti föl, mint a legelső tétova lépést. Ki mert akkor árra gondolni, hogy a homokon kertészkedni is lehet, jószágot tenyészteni, hogy több szerves anyag Jusson a földnek, hogy az a burgonyán és a dohányon kivül megteremje a szükséges takarmányt is. Somogyi homokhát, .. Egy kis történelem az út idáig, s mást jegvzünk föl róla ma, mint a tegnap írt lapokra, és holnap Ismét mást fogunk Írni... ..........— ■■■'■ — ★ ★ ★ r if ezüfe fekete, raga- dós a dohánytól. Mint a nagy levelek, úgy hajlonganak, s mikor már nem győzi a kéz tartani a köteget, leteszik. A hangot Fábián Kárólyné vi— Ez az igazi csapatvezető, nem? Fel van vágva a nyelve. Ennek nem lehet olyat mondani, amire ne válaszolna meg. — A két csapat jól megfér egymással. A Gergely Annus csapata meg a mienk. Mi mindig így e|yütt vagyunk. — Délelőtt fűztük a dohányt, most ezt az utolját leszedjük ... — Szép, az biztos, talán szebb, mint a mikeieké. — Karácsony Jánosné egy kivételes példányt talán egy gondolattal tovább tart a kezében, mint a többit, aztán gyorsan a halom teteje re teszi. Mikeáek .. . Hiszen tulajdonképpen ők is azok, csak nem bent a faluban, hanem »Szeretni kell a földet«... Egy a sok ezer homoki ember közül. térképen sárga szín jelzi. Közismert, hogy Somogy az ország második legnagyobb burgonyatermelő megyéje. A megállapítás a megyére vonatkozik — a burgonya tömegét a homokhát termi meg. Már ezelőtt harminc évvel az összes terület 75 százaléka itt összpontosult, tavaly a burgonya 85 százaléka a homókvidéken került földbe. Huszonnyolc-huszon- kilencezer holdon étkezési, hétezer holdon vetőburgonya. — A kezemből már kifonnyadt az erő. De órákig elüldögélek itt a kis pádon. A magamfajta öreg mit tehet? Jönnek a krumplival megrakott szekerek. Szeretem, ha nyikordul a kerék, nehezen húznak a lovak, mert akkor nagy a teher. A homoki ember kincse . . Valaha talán csak a józan paraszti megfontolás irányította a termelést: ez él itt meg legjobban, ezért érdemes dolgozni. Ma az ész, a tudomány vezeti a munkálkodó kezet. — Ha azt mondom: Ma- riettapuszta, mi jut az eszedbe? Az iskolatáskát lóbáló kéz megáll egy pillanatra. — A Barsi Sarolta néni! A homokháton az öregektől a fiatalokig, de túl a megyehatáron is, jól ismerik a hófehér hajú kutatót. Tizenöt éve fáradhatatlanul munkálkodik itt azon, hogy a somogyi homok több, jobb burgonyát teremjen. — Azért tartottunk ki sok vihar között, hogy segítsünk a környéken. A mi népeink nagyon szorgalmasak, szívesen fogadják a tanácsot... A fajtakísérleti állomás mellett itt működik a budapesti nemesítő intézet telepe s a burgonya-agrotechnikai osztály. A Kossuth-dí- jas kutatónő most egy újfajta, piros héjú, hosszúkás burgonyát hozott létre. Neve még nincs, csak száma: 2063-as. A törzsanyagot először a nagy homoki gazdaság, a Lábodi Állami GazdaEzen a vidéken az állattenyésztésnek nem voltak hagyományai. A többtermeléshez pedig szerves anyag is kell. Épülő, fejlődő majorok jelzik, hogy mind többet törődnek ezzel az ágazattal. MMMIgl | kint élnek a pusztán, Nagyálláson, ahol nincs aszfaltút, csak bokáig érő homok, amelyben nyaranta szívesen futkároznak mezítlábasán a gyerekek. Nem kényszerűségből : szórakozásból nem húznak cipőt — Együtt nevelkedtünk a dohánnyal. Ki tudja, milyen régi hagyomány ez nálunk! Azon vagyunk, minél több legyen ... Erre tanított az apánk, őt meg az ő apja: ha fordítani akarsz a sorsodon, akkor vigyázz a dohányra. — Aztán az is igaz, hogy szép munka ez. Vannak ugyan nehezebb szakaszok, de akkor arra gondol az ember, jön majd a simítás ... Aki nem ismeri a dohányosmunkát, az nem tudja, milyen szép az. — A fajtája? Hét szuloki! Ezt szoktuk meg, ez van nálunk mind a százharminc holdon. Hajlongva törik a nagy leveleket. Jó néhány kilométerrel arrébb, ennek a dohánynak a »hazájában«, Szulokban a korai sötétedés nem jelent estét az embereknek. Nem fáradhatnak el az egész napos burgonyaszedésben: törni és legtöbbször a villanyfényes késői órákig fűzni kell a dohányt. Tegyünk többet Somogyért A BURGONYA HAZÁJÁBAN
