Somogyi Néplap, 1965. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-25 / 226. szám
Sommal Néplap lit'. MS'ZMP MÉRVÉI PlTOTTSACA ES/Ä MEGYE' TANÁCS LAPJA Segíteni kell Editnek Indulás előtt Két érrel emelőtt találkoztam utoljára Edittel, amikor egy külföldi ifjúsági delegációval Somogy szalba látogattam. Este a falu fiataljaival találkozót rendeztek a pártklubban,. ahol megjelent Edit is. Feltűnt mindenkinek a jó alakú, bájos lány, az egyik vendég meg is jegyezte: — Vidéki Brigitte Bardot... Nemrég a megyei KISZ-bizotiságon Sámoly Rózsától, a somogyszi li KISZ-szervezet szervező titkárától érdeklődtem, hogy mit csinál, hol dolgozik Edit. — Egy családnál háztartási alkalmazott a faluban — válaszolta. — Napi tíz forintért mos. takarít.. . Mi>!f látogattam Editet, Ott- ho*. alálom. Arca sápad., torkát bekötötte, rekedt hangon beszél. Pár napja eljött Vermeséktől, ahol dolgozott, tü- szős mandulagyulladása van. — Már régen ki kellett volna szedetni a mandulámat, de. .. — Nem fejezi be a mondatot. Aztán kiböki, hogy nagyon sokba kerülne a műtét, a kórházi ápolás, mivel nem SZTK-tag. Semmiféle gyógyszert nem szed, orvosnál nem volt, mert nem telik rá. — Vermesék nem jelentettek be az SZTK-ba? —■ Nem. Én kértem őket, hogy ne jelentsenek be, mivel nagy a családjuk, három gyerekük van, s ez külön kiadást jelentett volna. Közben megérkezik az édesanyja, özvegy Punok Istvánná. Már csak ketten laknak a kis házban. Évekkel ezelőtt hat gyerekkel maradt özvegyen Punok néni, férje után kap 350 forint nyugdíjat. Ebből tartják fenn magúkat, meg abból, amit a termelőszövetkezetben keres, ugyanis vállalt kukoricát, répát. És Edit megint nem dolgozik ... — Pedig nagyon kellene a keresete — jegyzi meg az alacsony, törékeny asszony. — De nem tud elhelyezkedni. Azt nem kívánhatom tőle, hogy kapálni menjen. Más volna a helyzet, ha az apja, anyja parasztemberek lettek volna. Edit hat éve fejezte be az általános iskolát. Utána beiratkozott a gyors- és gépíróiskolába. Egy év múltán abbahagyta, mert nem ment a gyorsírás. Egy nyáron idénymunkát végzett a Balaton-parton, felszolgáló volt. Dolgozott a Baromfiipari Országos Vállalat Kaposvári Gyáregységében is, de szervezete nem bírta ezt a munkát. Három évig peszton- ka volt a bátyja családjának Múltak az évek, s most itt áll Edit szakma, munka nélkül, nyolc általánossal, betegen. — Ügy gondolom, a mamának szigorúbban kellett volna fognia a lányát Sokan elvégezték esti vagy levelező tagozaton a középiskolát, s érettségivel a kezében könnyebben boldogulhatna Edit. — Hiába mondtam neki — válaszol az édesanyja —, csak rajzolni akart. Művészeti gimnáziumba szeretett volna menni ... Valóban, tehetségesen rajzol Edit. Népművészeti korsókat, tálakat, különféle dísztárgyakat mutatnak, mindezt munkáival nyerte pályázatokon. Kezembe ad egy vázlatfüzetet. Parasztportré, csendélet, utcarészlet, egy-két absztrakt vázlat. Főként az utóbbi hat nagyon bizarrnak és meghökkentőnek, furcsán keverednek bennük a kubistafuturista vonások itt-ott magyaros motívumokkal Picasso* emlegeti mint egyik példaképét, aztán Makrisz Zi- zi kiállításáról beszélgetünk, amit Kaposváron látott, és nagy hatással volt rá. — Nagyon szeretném tanulni a rajzolást, a festést, hiszen még sok mindennel nem vagyok tisztában. Érzem, hogy mennyire fontos lenne például behatóan ismernem az anatómiát, hisz enélkül úgyszólván mozdulni sem tudok. De hát miből? Arról hermél, hogy sokan azt mondják róla, nem szeret dolgozni. Ö megmutatta, hogy ez nem igaz. Tíz—tizenkét órát dolgozott naponta havi 300 forintért. Megpróbált munkát keresni Kaposváron. Csaknem mindegyik vállalatnál azt kérdezték tőle, hogy ki küldte, hozott-e valami ajánlólevelet. — S itt a helyi KlSZ-fiata- lok nem próbáltak segíteni, vagy a tanács? — KISZ-tag vagyok, de lekötöttségem miatt már egy éve nem tudok taggyűlésre járni. Ügy veszem észre, nem is hiányoztam. Ha színdarabot kellett játszani, mindig fölkerestek. De ha például kirándulni mentek, egy szóval sem hívtak. Igaz, nem is mehettem volna el, de nagyon jólesett volna, ha szólnak... — A tanács? — szól közbe az édesanyja. — Pár évvel ezelőtt arra kértem őket, hogy segítsék elhelyezni a lányomat, azt válaszolták, hogy nem avatkoznak ilyesmibe... Fölkeresem Szappanos Sándor tanácselnököt és Emri Gyula tanácstitkárt is Editet hozom szóba, s nagyon sokban igazat kell nekik adnom, amikor arról beszélnek, hogy nagyrészt a lány tehet arról, hogy így alakult az élete. — Nem szereti a munkát — mondják. — ít'.r igaz, Vermeséknél sokat dolgozott... Talán már megkomolyodott... Mi különben minden segítséget megadunk neki, ha ide jön — teszi hozzá a tanácselnök. — Például milyen segítséget? — Hát kiállítom a szükséges papírokat az elhelyezkedéséhez. — Mást ne várjon tőlünk. Munkát nem tudunk neki szerezni sem itt, a faluban, sem másutt... Pedig segíteni kell Editnek, hogy ne veszítse el önmagát. Nagyon elkeseredett, fölösleges embernek érzi magát. Egyszer már el akarta magától dobni az életet. Megmentették. Való igaz, hogy elég könnyelműen kezdte az életét, nem alapozta meg a jövőjét. De most, amikor belátta mindezt, s megvan benne az akarat, hogy változtasson a sorsán: most van szüksége támogatásra. Segítségre és több megértésre a falu egész közössége részéről... Strubl Márta Sokan ismerik Takács Lacit, a kaposvári Utasellátó fiatal pincérét. KéSves, szolgálatkész, gyors. Lacit hosszabb ideig nem fogják látni a resti vendégel Ugyanis hamarosan a Német Demokratikus Köztársaságba utazik. Három hónapot tölt ott. Pincérként dolgozik majd az egyik berlini vendéglátóhelyen. — Minden nyáron jönnek Magyarországra vendéglátóipari szakemberek dolgozni az NDK-ból, oda pedig magyarok utaznak hosszabb időre. Azok közé a szerencsés pincérek közé tartozom, akik kimehetnek az NDK-ba — mondja Laci. Preller Antal üzletvezető mindjárt hozzáfűzi, hogy Laci nem a véletlennek, hanem jó munkájának és szorgalmának köszönheti a külföldi utat. — Azt tapasztaljuk, hogy szereti a munkáját, és képezi magát. A vendéglátói pari technikum harmadik osztályába jár. — Azt, hogy technikumba járok, főleg Preller szaktársnak köszönhetem — jegyzi meg Laci, amikor az üzletvezetőt elszólítják. — Segédmunkásként kezdtem itt dolgozni. Preller szaktárs biztatott, hogy iratkozzak be a technikumba. Hallgattam rá. — Milyen tervekkel megy külföldre? — Nagyon örülök annak, hogy a Német Demokratikus Köztársaságba mehetek dolgozni. Szeretném német nyelvtudásomat tovább fejleszteni. Minden alkalmat megragadok a beszélgetésre. Szeretnék ott is jó munkát végezni. Azt kívánjuk Takács Lacinak, hogy sikerüljön a tervek valóra váltása. Reméljük, nemcsak a nyelvet sajátítja el, hanem megtalálja a módját annak is, hogy nyelvtudását a magyar vendéglátóiparban hasznosítsa. Sz. N. A táskarádió és a sátor volt a nyáron a kölcsönző slágere A Belkereskedelmi Kölcsönző Vállalat 30 sátra és 27 táskarádiója állandó »mozgásEgvelőre csak részben tudja csökkenteni a diákjáratok zsúfoltságát az AKÖV — Barátságos arcot kérek! & ban; volt a nyáron. Most a raktárban pihennek. Viszont a falfestő hengerek iránt továbbra is nagy az érdeklődés. Száztízféle mintából válogathatnak. A csecsemőmérlegek is igen kelendőek. Nyolcvannégy van belőle, de kevésnek bizonyul. Újakat kell vásárolni. A kvarclámpák érdemtelenül porosodnak. Ez most még érthető, de a télen sem változik a helyzet. Pedig Budapesten a kölcsönzők egyik legkeresettebb cikke. A napfénypótló kvarclámpát jobban kéne orvosainknak is propagálniuk, felhívni hasznos tulajdonságaira az emberek figyelmét. Különlegességek: a fényképezőgépek »testvért« kaptak egy Admlra 8-as filmvevő »személyében«. Minden bizonnyal »ő« is sláger lesz hamarosan. Tizenöt darab 120 literes Lehel hűtőszekrénnyel rendelkezik a Belkereskedelmi Kölcsönző Vállalat, mind forgalomban van. Egy évre adják ki, havi díja 90- forint. Virdgtépők Az iskolakezdés óta egyre több panaszos levél érkezik a 13. sz. AKÖV-höz. Az utasok a diákjáratok zsúfoltságának megszüntetését kérik. Legutóbb a jákóiak fordultak az Autóközlekedési Vállalathoz, hogy állítsanak be új autóbuszokat a Gigén, Csökölyön, Jákón át vezető útvonalra, mert a kocsiban az iskolások csaknem minden helyet elfoglalnak. Panaszkodnak, ^hogy az autóbusz már az első két faluban megtelik utasokkaL A 13. sz. AKÖV igazgatója, Hoffmann Sándor közölte, hogy az egyes járatok zsúfoltságát egyelőre csak részben tudják csökkenteni. — Azt a két bányászbuszt, amelyet a közeljövőben várunk, oda irányítjuk, ahol a legnagyobb szükség van rá. Az egyik Lakócsa körzetében veszi majd föl a diákokat, és ezzel megoldódik az istvándi útszakasz személyszállítási problémája. A másik kocsi helyéről még nem döntöttünk. EGYIK REGGEL a munkába igyekvők felháborodva fakadtak ki a Tanácsház utcában látottakon: a járdán elhelyezett tartókból éjszaka valaki tövestül kitépte — mégpedig százával — a virágokat. — Barbár ember tehette csak, aki nem becsüli, nem szereti a szépet — mondták. Másutt és máskor is előfordult már, hogy letéptek egy szál rózsát, elvittek néhány tulipánt, letaposták a füvet, de hasonló vandál pusztításra még nem volt példa. A városi tanács vezetői följelentést tettek az ismeretlen tettesek ellen, akik szeptember 10-én éjszaka a Tanácsház utcában 720 szál virágot kitéptek, és ezzel 3500 forint kárt okoztak. * * * — LÁTTAM A TETTESEKET, rájuk is szóltam, hogy mit művelnek — jelentette másnap a kaposvári földművesszövetkezet idős éjjeliőre. — Három erősen ittas, dülöngélő fiú tépte a virágokat. Az Ipar Vendéglőből igyekeztek éjfél után az állomásra. Ami virág az útjukba esett, letépték, kihúzták a tartóból. Mikor figyelmeztettem őket, ellenem fordultak, kénytelen voltam elmenekülni, nehogy megverjenek. . Ezen a nyomon elindulva a rendőrség hamarosan kézre kerítette a vandál fiatalembereket: héber János őrei, Kovács László kisivánpusztai és Papp Imre toponári lakosokat Mindhárman a Kaposvári Állami Gazdaság dolgozói, alig múltak húszévesek. — Fizetést' kaptunk aznap, sokat ittunk először a Liget, majd pedig az Ipar Vendéglőben. Megittunk fejenként 15—20 korsó sört, szinte nem is tudtunk magunkról. Valamennyien téptük a virágot — mondta Léber, Kovács már azt állítja, hogy csak egyedül tépte, társait nem figyelte, mert mögötte jöttek. Papp viszont tagad. De Léber és Kovács elismeri: — Helytelen volt, amit csináltunk, nagyon megbántuk, és szégyelljük magunkat. Hajlandók vagyunk az okozott kárt megtéríteni... BlRÖSÁG ELŐTT FELELNEK TETTÜKÉRT. Bizonyára kötelezik őket a kár megtérítésére is, elvéve kedvüket hasonló cselekedetek elkövetésétől. Elgondolkoztató: hogyan rúghatott be a három fiatalember annyira, hogy szinte eszméletlenségig lerészeged- tek. Szerencse, hogy mámorukban »csak« virágtépésre támadt I -dvük, és más bűncselekményt nem követtek el. Sz. L. ui Ha a fő- ^ könyvelő lovagol — Úristen, megint leltárhiányom lesz_ Anekdoták Rossinit meghívta egy párizsi előkelőség, aki a művészek mecénása volt A meghívottak között volt Alfred de Musset, akit a vendégek arra kértek, olvassa föl néhány versét Musset nem kérette magát, és elszavalta egy versét, amelyet éppen akkor fejezett be. — Kinek a versét olvasta fel — kérdezte tőle a szavalás után Rossini. — Ki a vers szerzője? — Én — felelte a költő. — ön? — válaszolt elgondolkozva Rossini. — Bocsásson meg, de nekem úgy rémlik, hogy ezt a verset én már az iskolában tanultam. És a zeneszerző az egyik versszakot hibátlanul elmondta. Természetesen nagy volt a megrökönyödés. Különösen a költő ámult. Rossini azonban barátságosan átölelte a költőt, és nevetve mondta: — Bocsásson meg ártatlan tréfámért. Legyen-nyugodt, a verset most hallottam először, de ha tetszik valami, én azt az első hallásra megtanulom. • • • Egy társaságban egy földbirtokos, aki szívesen dicsekedett vadász- és halászsikereivel, arról beszélt, milyen hatalmas kecsegék vannak a Volgában, azon a vidéken, ahol az ő birtoka fekszik. Elbeszélése közben annyira belemelegedett a történetbe, hogy így kiáltott fel: — Az embereim egy alkalommal ilyen nagy ke- csegét fogtak — és kezével az asztal egyik végéről a másik végére mutatott, ahol Krilov, a meseíró ült. Krilov gyorsan fölkelt a helyéről: — Bocsásson meg, uram, hogy ilyen alkalmatlan helyre ültem. Látja, felállók, hogy helyet csináljak a kecsegének. ... Bölcs mondások írta: Tudor Mosatesen Inkább lakás nélkül, mint az örök nyugvóhelyen. Ugyanaz a kolomp másképpen hangzik egy bika mellén, mint egy ökör nyakán. A szegénység annyira szerette a múltban a költőket és a művészeket, hogy ölelésével gyakran megfojtotta őket. A buta ember nem mutatkozik be. Elárulja magát. Egy temetésen mindenki alakoskodhat: a sirató asszonyok, a fiatal özvegy, az özvegy vigasztalói, a pap, a barátok, az »együttérző« szomszédok. Csak szegény halott nem ala- koskodik. Annyi hibát csinál, hogy végül megkérdezzük: vajon ő maga nem tévedés-e? Az a próza, amelyben nincs poézis, nem próza, hanem jegyzőkönyv. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16» Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzünfc meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és postiskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra \2 Ft. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében* Kaposvár* Latinka Sándor utca 6.
