Somogyi Néplap, 1965. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-18 / 220. szám
Somogyi Hip lap MSZMP M?r,vEI SITOTTSä^A ES^sT METGY.E' TANACS LAPJA Még mindig sláger Bosszant... BELÁTOM, UNALMAS DOLOG ismételgetni egy szinte polgárjogot nyert magatartás, szokás kritikáját. Unalmas, mert eddigi fejtegetéseink, bírálataink sem vezettek eredményre, jóllehet közvéleményt tükröző állás- foglalásaink igazságát senki sem vitatta. Mi az a sláger napjainkban — persze több is van ilyen —, amelyről úton, útfélen beszélünk, de kiirtásához nincs elég erőnk? Ipe^ a borravaló. És nem csak úgy általában a borravaló. Tehetetlenségünk a borravalózás új módszereit termeli. Most már merészen megez is hozzátartozik a látog'a- télén volt bebizonyítani pél- táshoz —, reggeliztünk, ebé- j dául, hogy a gépkocsivezető deltünk, vacsoráztunk, termé- pálinkát ívott a limonádésposzetesen különböző éttermekben. Mondanom sem kellene talán, hogy a tapasztalatcsere -.óiíscg.; meghatározottak. Néhány íizetőpincérünk szemtelensége azonban korlátlan. Egyik helyen »csupán« annyit vettem észre, hogy a hivatalos számlán egy üveg borral többet számoltak. Mosolyogva, tudatlanságomat elnéző bocsánatkérések közepette így szólt a pincér: — Uraságod, úgy látszik most csinálja ezt először. Nálunk nem egy hivatalos delegáció jár, kérem. Mi tudjuk, hogy mi a szokás.. . Egvkockáztathatjuk azt a megái-!ket üve8 borocska ára minlapítást, hogy a borravalózás egy-két helyen már a társadalmi veszélyesség határát súrolja. Szabad hát nem beszélni róla??? Személyes tapasztalatot mondok el, mely először feldühített, aztán gondolatokat ébresztett bennem. Nemrég egy külföldi delegációt kísértem, ismerkedtek hazánkkal, a fővárossal. S dig »leesik« a pincéreknek, ez csak természetes. Mi udvariasak vagyunk, a világért sem terhelnénk ezzel a hivatalos kísérő zsebét... EZ VOLT AZ ELSŐ, meglepő tapasztalat. Mégis megrökönyödtem azon, hogy gyakori folytatása következett. Egy másik étteremben vita kerekedett abból, hogy miből mennyit fogyasztottak a külföldiek. Elszánt, könyörtelen ahol megfordultunk mert vita. A pincér azonban képSegíteni egymáson Balatonszárszón történt meg a következő eset. Szeptember elején még sok szalma volt összehúzatlan a termelőszövet, kezeiben. A siófoki járás vezetői akkor azt kérdezték, miért nem kérik kölcsön a bálázót a szomszédos gazdaságoktól. oTt már végeztek ezzel a munkával, Szárszón viszont volna mit tenni a gépnek. — Mert nem adják oda — HA MAR FÖLÉPÍTETTÉK, ÓVJÁK IS MEG! Az utóbbi hetekben kétszer is elöntötte a Dráva vize a földművesszövetkezet zákánytelepi műkőüzemét. Augusztus elején, az első árvízkor átszakadt az üzem mögötti gát, de rendbetételéről — hiába kérték többször is az üzem vezetői a vízügyi hatóságokat — azóta sem gondoskodtak. Néhány napja ismét megáradt a Dráva. Pár óra alatt a műkőüzem újból vízben állott. Az épületek falait több mint másfél méter magasságban mosta a víz, s elöntötte a cementraktárt és az udvarban tárolt kész-, illetve félig kész árukat is. — Az üzem árterületen épült, akkor hiába tiltakoztunk, hogy magukra vessenek, ha a gyakori árvíz esetleg súlyos károkat okoz — mondják a vízügyi szakemberek. Nem tudjuk, ki adta ki az építkezési engedélyt, de szerintünk most már meddő dolog azon vitatkozni, kit terhel érte a felelősség. Fontosabb feladat az, hogy ha már fölépítették az üzemet, gondoskodjanak megóvásáról! Több tízezer forint értékű anyag és készáru van ebben a műkőüzemben. A gát megemelése, helyreállítása, illetve az alig tízméteres szakadás betöltése néhány napi munkával, pár ezer forint költséggel megoldható. Miért nem csinálják hát meg. s miért teszik ki állandó árvízveszélynek, a szeszélyes Dráva kénye-ked- vének a zákánytelepi műkőüzemet?! Sz. L. válaszoltak a szövetkezet vezetőd. — Kérték? — Nem kértük. De úgysem adnák oda. Ez csupán egy eset a sok közül. Megyéink közös gazdaságaiban nincs meg minden munkagép. A siófoki járásban például viszonylag kevés a silókombájn, a bálázó meg a műtrágyaszóró. Ezeket a gépeket csak az év egy bizonyos szakában használják a szövetkezetek, de akkor nagy szükség van rájuk. S mivel kevés van belőlük, nagyon jó volna —> amikor már nincs szükség a gépre —, ha segítene egyik gazdaság a másikon. Jobb szervezéssel, egymás munkájának jobb ismeretében megvalósíthatnák, hogy minden gazdaság tudja: mikor számíthat a szomszéd segítségére, mikor keU viszonoznia az elfogadott segítséget. Ennek az együttműködésnek végső soron a közös gazdaságok látnák hasznát, mint ahogy már hasznát látják ott, ahol megvalósították. Nem kíván különösebb anyagi befektetést, csak egy kicsit több rugalmasságot, egymás munkájának jobb ismeretét. Eredménye a gépek jobb kihasználása, takarékosabb gazdálkodás lesz. Mert senki számára sem lehet közömbös, hogy idejében lekerül-e a szalma a tarlóról, és nem késlelteti-e a vetést a kiszóratlan műtrágya. K. I. hárból. s hopv két borosüveget hirtelen elrejtettünk az asztalról, nehogy fizetni kelljen érte. A főúr irtózatosan kifakadt: — Voltaképpen nem érdekel, hogy mit fogyasztottak. Engem csak az bánt, hogy miránk nem gondolt az úr ... — Igaz, csak ót forintot adtam, saját zsebből — mondtam félszegen —, de mit várna még? Ez hivatalos küldöttség, kérem, elszámolási kötelezettséggel... — Éppen azért. Mondja csak, ki kéri számon magától, hogy két vagy négy üveg bort ittak? A számla ott. van, senki se köthet bele. Ha maga fizetné, nem szólnék semmit. De az állam mindent kibír ... Próbáltam hatni rá: — Lehet, hogy ezt mások megcsinálták, mi hivatásunknál fogva is küzdünk ellene. — Ne magyarázzon nekem, ne próbáljon arról lelkizni, hogy mit tehet és mit nem. Megvan a véleményem magukról, ennyi az egész ... S HOGY AZ ÁLLAM MINDENT KIBlR ... Ebben látom a borravalózás újabb formájának társadalmi veszélyességét. Nevezzem hamisításnak, csalásnak, a gazdago- dási vágy hivatalos álcázásának? Azt hiszem, mindegy. Valahogy azonban küzdeni kellene ellene. Miért nem fizetünk borravalót a kereskedőnek, aki udvariasan kiszolgál; a mozdonyvezetőnek, aki hallatlanul nagy felelősséget vállal életünkért és biztonságunkért; a rendőrnek, aki óva int a szabálytalan közlekedéstől; a dadának, aki a bölcsődében enni, beszélni tanítja kicsinyeinket? Csak azért nem, mert kötelességüket teljesítik, s cserébe egy »köszönöm« többet ér tíz forintnál. Miért van az, hogy egyes szakmákban eltűrjük ezt a felfogásunkkal merőben ellentétes szokást, miért hagyjuk, hogy egyre jobban elburjánozzék? Lehet rendeleteket, határozatokat gyártani a borravalózás megszüntetésére, de aligha vezet eredményre. Gyakran beszélünk róla, ezért sláger, de úgy tetszik, a szokás maga korántsem olyan, mint a sláger, amely észrevétlen eltűnik, kimegy a divatból. FÉLEK, KEMÉNY DIÓ a borravalót elfogadók tudati változását sürgetni. Hasznosabb és célravezetőbb azokét, akik adják, akik most még önmaguk termékenyítik meg a boiravalózás talaját... Jávori Béla O Azj önkiszolgáló üzletek egyik előnye, hogy nem kell a vevőb e.,, hosszú percekig várakozniuk, míg sorra kerülnék, egyszerűen leveszik a polcról a kívánt árut, aztán indulhatnak a pénztárhoz. Gyors, ésszerű ez a módszer, de nem az Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat Széchenyi téri, 301- es üzletében. Hiába áll két pénztárgép a bejáratnál, csak a legritkább esetben használják mindkettőt, akkor is a hosszú sor végén álló vásárlók zsörtölődésére, csípő”) megjegyzéseire. Érthető a bosszankodásuk, hiszen ami időt a polcok mellet nyertek, azt háromszorosan elveszítik a pénztárnál. Vajon az egyik pénztárgép csak dísznek van a 301-es boltban? * * * © Ismerősöm kispárna- angint akart venni az Iparcikk-kiskereskedelmi Vállalat Latinka téri lakástextilüzletében, az eladó azonban sajnálkozva közölte, hogy azzal nem szolgálhat, régóta nem kaptak már egyetlen darabot sem. Viszont ajánlani tudja méterben az anyagot, az van bőven. Kérdésünk: Varrógépet is mellékelnek az anyag mellé, hogy otthon mindenki nyugodtan megvarrhassa magának a kispárnaangint? Nem lenne okosabb készen is árusítani? * * * O Egy városrész lakói kollektíván bosszankodnak. A MÁVAUT 8-as helyi járata túlzsúfolt, reggelenként a munkába igyekvő embereknek úgy kell föl- préselniük magukat az autóbuszra. A tavasszal nem volt ennyi gond az utazással, hiszen egy vidéki autóbusz segített a reggeli csúcsforgalomban: a Szegfű utcától kezdve fölvette az utasokat. A városrész lakói most epekedve várják reggelenként, hogy mikor tűnik fel ismét a pótbusz, hiszen az esős idő beálltával mind több lesz az utas, és egyre nehezebbé válik az utazás. És még a 8-ason sem kellemes féllábon állva utazni .. — Folesz — Biztosítás Utólag nem lehet biztosításit kötni? Égből pofti/anl szerencse Huszonötezer forintot nyert Koósz György, a Dél-magyar- országi Fűrészek barcsi telepének üzemrendásze a VI. Békekölcsön sorsolásán. Az OTP megyei fiókjának tájékoztatása szerint Koószék nyerték a legnagyobb összeget a megyében. A családfő üzemrendész és párttitkár, az asszony adminisztrátor a fríztéri irodában. A férj a húzás utáni este elővette a kötvényeket és az újságokat. — Ne nézd meg, úgyse nyertünk! — legyintett az asszony. A párttitkár nem hallgatott a feleségére, végigböngészte a számoszlopokat a Somogyi Néplapban. A VI. Békekölcsönt nézte, amikor rábukkant a 62135-ösi számra. Földbe gyökerezett a lába, amikor a nyeremény összegét megnézte. Ez nem lehet igaz, gondolta magában. Ellenőrizte a számot a Népszavában. Ugyanazt olvasta abban is. Még akkor sem hitte el, hogy ennyi pénz üti a markukat. Csak akkor, amikor a hivatalos nyeremény- jegyzéken is ellenőrizte. — Nyertek már? — kérdeztem meg Koósz Györgynétől. — Még ötven forintot sem... — S a totón vagy a lottón? — Ott sem ... Másfél évig lottóztam ugyanazokkal a számokkal. Elkerült a szerencse. Mérgemben abbahagytam a lottózást. Inkább sörre költőm a szelvények árát, füstölögtem. Hát két hét múlva kihúzták mind az öt számomat... — Akkor most pótolt valamit a kötvényük. — Igen — nevet Koószné. — Mire költik a pénzt? — Betesszük a takarékba. Teszünk hozzá, s majd összejön egy ház ára — így az asz- szony. — Most költöztünk be az üzemi szolgálati lakásba, sok pénzünk elment. Van két harmadik osztályos lányunk, gondoltuk, felruházk odúnk — mondta a férj. Az Országos Takarékpénztár barcsi fiókja szerdán kifizette Koósz Györgynek a huszonöt- ezer forintos nyereményt. L. G. , JH ad zu (j ú (uú£ Délelőtti sétán a taJbi bölcsődénk. Húsz ország fiataljai A TESCO Nemzetközi Tudományos Együttműködési Iroda ez évben 20 országból fogadott fiatalokat, s gondoskodott magyarországi képzésükről. Hazánk 300 szakmában rendelkezik különböző szintű oktatóintézménnyel, kitűnő oktatógárdával. Az utóbbi években Magyarországon több száz külföldi diák szerzett szakképesítést, illetve folytatott továbbképző tanfolyamot. A mostani tanévre érkezettek között nagy számban vannak kubaiak, ghanai- ak, guineaiak, algériaiak, jemeniek. és tanulnak itt az Egyesült Arab Köztársaságból érkezett fiatalok is. Jöttek tanulni Magyarországra olyan távoli területekről is, mint Délnyugat-Afrika, Mocambique, Kamerun, vagy az amerikai Costarica. faltéi SOÜOK A RENDŐR Irta: J. Zsigur Majdnem kétszer olyan magas és széles vállú, mint én. Akár tél van, akár nyár, fagy vagy hőség, ott áll az utcakereszteződésnél, figyeli a forgalmat és az embereket, segít nekik, ha kell, elmagyarázza az utat, a közlekedési szabályokat, de néha meg is bünteti őket. Különösen csodálom őt télen;- olyan hidegben irányítja az utcai forgalmat, amikor én a meleg szobában is félek az ablakon kívüli hőmérőre pillantani. Egy decemberi éjszakán, amikor — mint rendesen — ott állt a posztján, nem bírtam tovább, odamentem hozzá, és kiöntöttem mindazt, ami a szívemen feküdt. — ön derék és nemeslelkű ember. Már régen figyelem önt. Sóknak megmentette az életét, sókakat megóvott a ballépéstől... A rendőr valahogyan furcsán nézett räum, azután barátságosan vállon veregetett, és így szólt: — Polgártárs, ha már felöntött a garatra, menjen csak szépen haza. Fordította: P. L. Az angolok megállapították, hogy a gépkocsiközlekedés első áldozata Bridget Briscol croydoni asszony volt. Hatvankilenc évvel ezelőtt, augusztus 17-én gázolta el egy autó, amely — min-í az akkori újságok írták — óránként hat kilométeres eszeveszett sebességgel száguldott. * * * A szerelmi vallomás legújabb módja: Egy húszéves, torzon- borz, párizsi költő vadonatúj gépkocsiját megállította szívszerelmének ablaka alatt, felgyújtotta az autót, vad táncot lejtett körülötte, s közben Dante Pokol című költeményének néhány sorát ismételgette fönnhangon. * * * Bob hope, a világszerte ismert amerikai komikus mondotta: — A nős emberek hosz- szabb ideig élnek, mint a nőtlenek. Ez a megérdemelt büntetésük. * * * Jelen pillanatban á legkeresettebb árucikk az Egyesült Államokban a fürdővíz. Nem akármilyen fürdővizet vásárol Amerika népe, hanem palackozott fürdővizet, amelyben előzőleg Doris Day, Anita Ekberg, Kim Novak, Ca- roll Baker és Marion Brando fürdött. Egv palack ilyen víz ára kerek egy dollár. Somogyi Néplap Az MSZMP Somagy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16 Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és postískézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra \2 Ft. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka Sándor utca 6.
