Somogyi Néplap, 1965. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-18 / 220. szám

Szombat, 1965. szeptember 18. 3 SOMOGYI NÉPLAP Az újat a jobbat keresve meny, vagy heteken belül meg­szárad ... A raktárban egy munkaesz­köz: egyetemes terményfelsze­dő gép. Ez is az ő munkája ... A tekintet a bronzkoszorúra téved. — Körülbelül harminc újí­tásom volt. Mielőtt folytatná, egy pilla­natig gondolkodik. — Nem, nem vagyok mér­nök ... Hm ... Ez is érdekes dolog. Rádió-, villamossági és műszaki szerelő vagyok. Negy­vennyolcban a vállalathoz ke­rültem ... És itt ragadtam a szakmában. A bronz mellé hamarosan odakerül az ezüstkoszorú, s ha az egész országban bevezetik módszerét, több millióban mérhető a megtakarítás. A pénzjutalmon túl megilleti a magasabb kitüntetés is: az aranykoszorú. Az újat, a jobbat keresi... — Ügy van az ember, hogy egy idő után a vérévé válik ez. Lehet, hogy nem is gondol semmire sem, talán nincs is meg a szándék. Aztán meglát valamit, eszébe ötlik a kérdés: miért van ez így, miért nem le­het másként? S többé már nem lehet kiverni a fejéből, ott motoszkál, míg csak az ember nem tesz valamit... Nem furcsa? Egy száradó ruha adta a gondolatot, és a láncsor végén sok millió fo­rint megtakarítás van ... Elgondolkozva teszi be a ka­zán ajtaját. Talán eszébe jut a gép következő nagy vizsgája, a közelgő kukoricaszezon ... Vörös Márta ÍSevelőmunka a szülők körében Kibővített ülést tartott a megyei nőtanács Lösszel, tél elején, a kuko- ricaszezonban szívesen húzódnak ide a dolgozók. Most még kellemetlen a hőség. A kabáthajtókán levő bronzko­szorún megcsillan az izzó szén fénye, mikor kinyitja a kazán ajtaját. Lendületesen magyaráz, s az embernek önkéntelenül meg­oszlik a figyelme: nemcsak ar­ra hallgat, amit mond, hanem arra is, ahogyan mondja. Né­hány pillanatnyi szünet, míg elgondolkodva beteszi av. ajtót. — És tudja, milyen furcsa? Arról jutott eszembe az egész, hogy mosott a feleségem, kite­rítette a ruhákat, s ha fújt a szél, gyorsabban száradtak. Két év telt el azóta, hogy Borsföldi Ferencnek, a Gabo- nafelvásárló és Feldolgozó Vál­lalat dolgozójának fejében elő­ször fordult meg a gondolat: nagyobb mennyiségű meleg le­vegővel meggyorsíthatiák a termények szárítását a Farmer típusú gépeken. De hogyan? A válasz benn van a két év tör­ténetében, s az eredmény: el­rendelték, hogy az egész or­szágban vezessék be az általa kidolgozott módszert. — Igen, sokszor egészen je­lentéktelen dolog indítja az embert arra, hogy tegyen vala­mit. Nem is az a nehéz, míg az újítást kitalálja az ember, ha­nem az, míg bebizonyítja, hogy jó. Voltaképpen egy egészen egyszerű módosítással 50—60 százalékkal növekedett egy koksztüzelésű Farmen kapaci­tása. S azon múlott az egész, hogy 13,3-ról 21,3 négyzetdeci- méterre növeltem a tűzrostély területét. Egy idézet a Malomipar és Terményforgalom című szak­lap július—augusztusi számá­ból: **... A megnagyobbított rostélyfelületről lényegesen na­gyobb mennyiségű forró leve­gőt lehet bejuttatni a szárítan­dó terményhalmazba. A levegő hőfoka nem magasabb, csak mennyiségileg több.« Az elképzelés megvalósításá­ban idős Mustos Lajos segített. Neki köszönhető, hogy tavaly júniusban a tüskevári szárító­üzemben már a gyakorlat iga­zolhatta az elgondolás helyes­ségét. — Az előkalkulációban még egy nagyon óvatos adatot, gé­penként 38 000 forint megta­karítást tüntettek fel. Aztán kiderült, hogy az itt levő négy gépen ezzel a módszerrel mint­egy 500 000 forintot takarítot­tunk meg. Az országban 156 ilyen gép üzemel. Ne számol­jak száz-, csak ötvenezer fo­rint megtakarítással gépenként ez akkor is több mint hétmil­lió forint! — A megyében mennyit je­lent? — Több mint hétszázezer fo­rintot. No de sok minden fo­rintban nem is mérhető. Hogy mire célzok? Tavaly már így dolgoztuk végig a kukoricasze­zont. Jött ez az esős nyár. Nem akarok ismételgetni, mindenki tudja, milyen nedvesek voltak a gabonák. Ezen a telepen szeptember elsejéig 253 vagon gabonát szárítottunk meg. S bár ne lenne így, de minden jel arra mutat, hogy rendkívül nagy szükség lesz ezekre a gé­pekre a kukoricaszárításkor is. Mert nem mindegy, hogy há­rom hónapig van kinn a ter­Mintegy száz asszony hall­gatta végig a megyei nőtaná­cson Turgonyi Júliának, a Ma­gyar Nők Országos Tanácsa művelődési osztályvezetőjének előadását a szülők körében végzendő tudományos nevelő­munka feladatairól és mód­szereiről. Elmondta, hogy mi­vel a szülő a szocialista tár­sadalomban élő emberré neve­li gyermekét, meg kell ismer­kednie a mi társadalmi, poli­tikai, nevelési kérdéseinkkel is. Csak kölcsönös bizalommal le­het eredményt elérni a neve­lőmunkában. A pedagógusokra vár az a feladat, hogy terv­szerűen ismertessék a szülők­kel a természet- és társada­lomtudományi kérdéseket, a szocialista erkölcsi normákat, a nevelési tervet. Sok türelmet igénylő munka ez, s nagy vál­tozásokat rövid idő alatt nem lehet várni. Az előadó beszélt arról is, mennyire fontos, hogy a szülők jobban ismerjék tár­sadalmunk perspektíváját, hi­szen ez közvetve hat a gyer­mekekre is. A szülők körében végzendő ideológiai munkához módszer­tani segítséget is nyújtott a jelenlevő pedagógusoknak, bi­zottsági tagoknak. Elmondta, hogy a nevelőknek emberkö­zelségbe kell hozniuk a tudo­mányos ismereteket, erre a szülői értekezleteken kívül mó­dot adnak a családlátogatások, a fogadóórák is. Az előadáshoz többen hozzá­szóltak; főként a szülői érte­kezletek meg a családlátogatá­sok jelentőségét hangsúlyozták. lapította, hogy a Somogy me­gy« Moziüzemi Vállalaté az AC 55-90-es rendszámú sze­mélygépkocsi. A szóban forgó napon ifj. Stadler Lajos gép­kocsivezető ült a volánnál. A közlekedésrendészeti osztály figyelmeztette a gépkocsiveze­tőt. Visszaküldték a kabátot Köicsönkabát visszajár cím­mel cikket írtunk Takács Lász­ló büssüi olvasónk levele nyo­mán. Két férfi kölcsönkérte levélírónk esőkabátját, vissza­küldeni azonban már elfelej­tette. Takács László levélben kö­zölte a szerkesztőséggel, hogy Nagy Sándor igali lakos (ez állt a feladóvevényen) vissza­küldte az esőkabátot, így nem kell újat vennie, a pénzt más­ra költheti. Elszállítják a szemetet Bogláron Két község gondja című — július ll-i — cikkünkben kifo­gásoltuk, hogy nyitott szekér szállítja a szemetet Bogláron. Bogdán Ferenc, a Balaton- boglári Községi Tanács vb-tit- kára egyetértett cikkünkkel. Bogláron megszervezték a sze­métszállítást lovas kocsival. Sajnos, csak az egyik kocsi fe­dett, a másik nyitott. A tanács­nak gondoskodnia kellene zárt Cp-ál ] J If ÖzrŐl­Cikkünk nyomán A rendőrség figyelmeztette a gépkocsivezetőt Lapunk augusztus 25-i szá­mában szóvá tettük, hogy az AC 55-90-es rendszámú sze­mélygépkocsi vezetője majd­nem balesetet okozott tréfából. Kiss István rendőr őrnagy, a Somogy megyei Rendőr-főka­pitányság Közlekedésrendésze­ti Osztályának vezetője megál­SZEDIK A CUKORRÉPÁT A mernyei Március 15. Tsz nyolcholdas táblájáról ki- Bántják, fejelik, megtisztítják és az állomásra hordják ti cukorrépát. Innen már a cukorgyár szállíttatja eL MINDENNAPOS FELADATTA KELL TENNI A PÁRT DECEMBERI HATÁROZATAINAK VÉGREHAJTÁSÁT Vállalatvezetőkkel és párttitkárokkal tanácskozott Németh Ferenc, a megyei pártbizottság első titkára Németh Ferenc, a megyei pártbizottság első titkára, Illés Dezső, a megyei pártbizottság titkára. Somogyi Jó­zsef, a városi pártbizottság első titkára a Kaposvári Ruha­gyárban baráti beszélgetést folytatott néhány vállalat veze­tőjével és párttitkárával a párt decemberi határozatairól. Bevezetőben Müller László igazgató, a városi párt­végrehajtó bizottság tagja tájékoztatta a részvevőket a de­cemberi ' atározat végrehajtásának ruhagyári tapasztala­tairól. A BESZÉLGETÉS RÉSZ­VEVŐI ELMONDTAK, hogy a decemberi határozatok, amelyeket azért hozott a párt, hogy a gazdálkodás színvona­la az egész országban emel­kedjen, kedvező visszhangra találtak az üzemek munkásai és vezetői körében. Az embe­rek úgy vélekedtek, hogy e határozatokra nagy szükség volt, mert előmozdítják a fej­lődés közben keletkezett prob­lémák megoldását, meggyor­sítják a haladást. A határozat megjelenésekor a munkások túlnyomó többsége kész volt arra, hogy teljes erővel küzd­jön a megjelölt feladatok végrehajtásáért. Az erőfeszí­tések sok helyütt eredmény­nyel jártak — hangsúlyozták a felszólalók. Sok szó esett arról, hagy hogyan érték el az eredmé- nyeket. A legtöbbet azonban arról beszéltek a meghívot­tak, hogy mi hátráltatja a határozatok valóra váltását, s hogyan lehetne elhárítani nz útból az akadályokat. A leg­több felszólaló szerint a de­cemberi határozatokat azért nem sikerült mindenütt vég­rehajtani, mert több helyen a vállalatok vezetői nem voltak elég gyorsak, rugalmasak, nem szervezték meg jól a munkát, nem ösztönözték a dolgozókat a termelés növelé­sére, nem teremtették meg mindenütt a jobb munka föl­tételeit; a párt- és a szakszer­vezet nem harcolt eléggé a határozatok érvényesítéséért; végül a kezdeti lelkesedés több helyütt alábbhagyott. Az elmondottak alátámasztására több példát említettek. Azt, hogy sokszor vontatottan hajtják végre a feladatokat, hogy nincs kellő rugalmasság a vállalatoknál, többek között az elfekv. - nyagok értékesíté­sével kapcsolatban megnyilvá­nult tétlenséggel bizonyítot­ták. Az <'v elején — mondták — több vállalat bevonásával megbeszélést tartottak arról, hogyan lehetne a fölösleges készleteket gyorsan hasznosí­tani. Bár több jó javaslat hangzott el, mégsem dolgozták ki a heverő készletek haszno­sításának módját. A hibák nagyrészt azért fordultak elő — mondták a vállalatvezetők —, mert a felügyeleti szervek (miniszté­riumok, főigazgatóságok, trösztök stb.) sem dolgoztak kielégítő< Többek között nem biztosítottak elég anya­got. Az anyagbeszerzés, vala­mint az anyaghiányból adódó problémák megoldása igen nagy erőt kötött le. A válla­latok vezetői nem tudtak el- mélyülten foglalkozni a mun­ka megszervezésével. a megyei párt-végrehajtó bi­zottság értékelte az üzemek és vállalatok első félévi mun­káját, s elismerését fejezte ki a munkásoknak és vezetők­nek az elért eredményekért. Németh elvtárs hangsúlyoz­ta: Az év hátralevő részében az üzemek munkásainak és vezetőinek az eddiginél job­ban össze kell fogniuk. A fel­adatot csak így tudják végre­hajtani. SZÓLT AZ ÖSZTÖNZÉS­RŐL IS. Megjegyezte, hogy fontos az anyagi ösztönzés, felhívta azonban a figyelmet arra, hogy szükség van az er­kölcsi megbecsülésre is. A munkások többsége — úgy­mond — megértette és ma­gáévá tette a határozatokat, törekszik azok végrehajtására. Ezek az emberek igénylik az erkölcsi elismerést is. A ket­tőt, az anyagi és az erkölcsi ösztönzést együtt kell alkal­mazni. Ezután arról beszélt Né­meth elvtárs, milyen nagy szükség van arra, hogy a pártszervezetek hatékonyan foglalkozzanak a termeléssel. Rendkívül fontos, hogy a kommunisták a vállalat ve­zetőivel együttesen értékeljék a helyzetet, és mozgósítsák az embereket a feladatok végre­hajtására. A gazdasági veze­tők is segítsék a pártszerve­zetekét, tájékoztassák a párt­tagokat a termelés állásáról, a főbb problémákról. Megje­gyezte: a pártszervezeteknek nem az a feladatuk, hogy be­hatóan foglalkozzanak a vál­lalat ezernyi bonyolult ügyé­vel, s tisztán lássanak min­den műszaki problémát, ha­nem az, hogy a leglényege­sebb dolgokat lássák, és az embereket a fő feladatok megoldására serkentsék. Ép­pen ezért már a pártszerve­zetek munkatervének kidolgo­zásakor ügyelni kell arra, hogy a tervbe ne meddő vi­tákat szülő témák, elvont, az élettől, a munkától távol álló problémák kerüljenek, hanem olyan kérdések, amelyeknek megvitatása előmozdítja a termelés növelését. Nem hagyta megjegyzés nélkül Németh elvtárs azt a véleményt sem, hogy a párt- bizottságnak nagyobb szigort kellene tanúsítania a válla­latvezetőkkel szemben. / — JOGOS KÉRÉS, hogy tanúsítsunk nagyobb szigort — mondotta. — Ám megje­gyezzük, hogy elsősorban a vállalatvezetőknek kell szi­gorúbbnak lenniük saját fe­lelőtlen, hanyag beosztott­jaikkal szemben. Ez köteles­ségük. Nemcsak azért kell az | igazgatóknak következetesen, kellő eréllyel számon kér­niük a munkát, mert ez munkaköri kötelességük, ha­nem azért is, mert kommu­nisták ők is, ugyanannak a pártnak a tagjai, amelynek a funkcionáriusok. Egy cél kell, hogy vezéreljen bennün­ket, egyformán nagy erőfeszí­tést kell tenniük a felada­tok megvalósításáért. Ne igyekezzenek némelyek a pártra hárítani a felelősséget azért, mert lazaság trehány- ság tapasztalható. Azért, hogy valahol a művezető hanyagul végzi munkáját, nem a párt- bizottság, hanem a vállalat vezetője a felelős. A hanya­gokat nem a pártnak, hanem a vállalatvezetőknek kell fe­lelősségre vonniuk, elmarasz­talniuk. Néhány helyen — mondotta — a vezetők kien­gedték a gyeplőt a kezükből, és eluralkodott a fegyelme­zetlenség. Ezen változtatni kell. Közhangulatot kell te­remteni a hanyagság, a lógás ellen. Hosszabban beszélt Németh elvtárs gazdasági helyzetünk­ről. Szavaiból félreérthetetle­nül kiderült, hogy kemény munka vár ránk, hogy sokáig lesznek még gondok. A ma­gunk problémáit azonban ne­künk kell megoldani itt a megyében, az üzemekben. Ennek minden lehetősége megvan. Fontos, hogy a vál­lalatvezetők kihasználják e lehetőségeket. Hangsúlyozta, hogy ne várjunk mindent fe­lülről. Kezdeményezzenek, le­gyenek bátrak. Azért még senkit sem ért bántódás, mert munkájával a közösség javát szolgálta. A pártbizottság azokat a vezetőket, akik be­csülettel helytállnak, szorgal­masan dolgoznak, bátran kez­deményeznek, megvédi min­den támadástól. A MUNKÁSOK TÖBBSÉ­GE becsüli a vezetőket, lát­ja, hogy sokat dolgoznak, ne­héz munkát végeznek. Veze­tőkön természetesen nemcsak az igazgatókat, főmérnököket, főkönyvelőket kell érteni. Ve­zető az osztályvezető, a rész­legvezető vagy a csoportveze­tő is. A pártszervezetek fel­adata többek között az, hogy segítsék e vezetőket, hívják fel idejében a figyelmet a hi­bákra, erősítsék a bizalom légkörét, s védjék meg a be­csületes, jól dolgozó, a ren­det megkövetelő vezetőket minden támadástól. Németh elvtárs felhívta a vállalatvezetők fi «veimét ar­ra, hogy a feladatokat egye­dül nem tudják valóra vál­tani. Szükségük van a mun­kások támogatására. Ezt ak­kor kapják meg, ha megte­remtik a termelés föltételeit, ha megvalósítják a dolgozók jó javaslatait, sokat tanács­koznak az emberekkel, ha oéldásan viselkednek, szorgal­masan dolgoznak, s mindig olyan helyzetben lesznek, hogy nyugodtan felelni tud­nak a dolgozók kérdéseire. A felszólalók szerint a ha­tározatokat úgy lehet meg­valósítani, ha a vállalatveze­tők az eddiginél jobban ösz­tönzik a munkásokat a ter­melés növelésére, ha rugalma­sabbak lesznek, ha a párt- és a szakszervezetek nem felüle­tesen foglalkoznak a terme­léssel, ha a felügyeleti szer­vek kedvező munkafeltétele­ket biztosítanak, ha megszi­lárdul a fegyelem, s végül ha a pártbizottság szigorúbb lesz a vállalatvezetőkhöz, job­ban számon kéri a munkát. (Az utóbbi ugyanis egyes vál­lalatvezetők szerint előmozdít­ja azt, hogy az üzemekben, a vállalatoknál az osztályveze­tők, művezetők stb. lelkiisme­retesebben dolgozzanak.) Ném. th Ferenc, a megyei pártbizottság első titkára ösz- szefoglalójának nagyobb ré­szében kiegészítette a felszó­lalók által elmondottakat, és tanácsot adott a további munkához. Elmondotta, hogy * * » A beszélgetés, amelyből sajnos, csak néhány részletet tudtunk kiragadni, igen hasznos volt. Ráirányította a fi­gyelmet arr. hogy a párt decemberi határozatait még mindem ' nem sikerült átvinni az életbe, a gyakorlatba, s rámutatott r . akadályokra. E mf-aállarjtá-nn túl rávilágí­tott arra, hogy megvan a lehetőség a decemberi határo­zatok megvalósítására. Ha a vállalatoknál — ahogy Németh elvtárs mondotta — mindenna -•> feladattá teszik a decemberi határozatok végrehajtását, és a reális helyzetet figyelembe véve kutat­ják, hogyan lehet érvényt szerezni nekik, akkor a határo­zatok, amelyek több évre megszabják tennivalóinkat, át­mennek a gyakorlatba, s meghozzák a várt eredmény*. Sz. N. A siófoki szálloda és kórház építkezésekre az ÉM SOMOGY MEGYEI ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT kőmíivesekef és segéÉunlóssIaf vesz 1. Jelentkezés fó-építéBvezelőség Siótok. Fó „ 200. sz _________________________________________ (116828)

Next

/
Oldalképek
Tartalom