Somogyi Néplap, 1965. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-01 / 180. szám
SOMOGYI NÉPLAP 10 Yasárnap, 1965. augusztus & TÁTRÁI UTIJEGYZET Indulás Budapest. Hajnali hat óra. A város épp hogy csak ébredezik. A Nagykörúton, mint minden nyáron, most is ostromállapot uralkodik, javítják az úttestet. Az utasok a Nyugati érkezési oldalán kezükben szorongatják részvételi jegyüket. Már ott várakozik a farmotoros Ikarus 55-ös. A két gépkocsivezető sürgölődik a hatalmas kocsi körül. Órámra nézek. Még csak pár perccel múlt hat. A találkozót meg hét órában jelöltéi-e meg. Micsoda friss emberek! Hisz már teljes létszámban együtt van a csoport az IBUSZ hétnapos cseh—lengyel tátrai útra. Megérkezik az IBUSZ-kísé- rő. Névsorolvasás. Megkezdődik a beszállás, és mindjárt egy kis incidens is támad. No, nem komoly — csak amolyan magyar specialitás. A hiba talán nem is az utasokban, hanem az Ikarus buszok tervezőiben lehet. Mert akárhogy is próbálunk egyszerre négyen beférni az aránylag keskeny ajtón, sehogy sem sikerül. S mivel a falak nincsenek gumiból, szu- szogás, nyögés, fészkelődés után végül is kénytelenek visszalépni. Aztán szépen, egyesével — hisz mindenkinek jut ülőhely — ki-ki ^beszáll. Igen ám, de ugye senkinek sem mindegy, hogy elől vagy hátul ül! Ekkor lép akcióba Nogga Nóra, az idegenvezető. Fölemeli a mikrofont, csavarint egyet az erősítő gombján, megkocogtatja a membránt, s aztán telg tüdővel kiabálni kezd. Mert azt talán mondanom sem kell, hogy a mikrofon nem volt jó. De Nóra frissen, jól kéozett hangon mégiscsak eldörögte mondanivalóját. Bemutatkozott, majd folytatta: — Minden kedves utasunkat szeretettel köszöntjük, reméljük, jól érzik majd magukat! A helyeket természetesen menet közben cserélgetjük, hogy mindenki ablakhoz is, előre is kerüljön. És mégegy: senkinél sincs több valuta a megengedettnél? Lelkiismeretünk nyugodt? Akkor jól van. Három rúd szalámi Hidasnémeti. Magyar— csehszlovák határállomás. A busz szinte olvad. A nap kegyetlenül tűz a tetőn. Menet közben elviselhető, dehát a vámőr mégsem végezheti a munkáját mondjuk a busz mellett, futva. Apropó. Lelkiismeret. — Mi ez, kérem? — mutat egy húsboltvezető bőröndjé— Hát, szalámi — hangzik a lakohikus válasz. — Azt látom, de egy, kettő, három rúd, meg a buszszakát Besztercebányán töltjük. Azért megnézzük Rákóczi Ferenc rodostói házának pontos mását, majd a hírhedt kassai börtön pincéban is? Azt gondolják talán, jét: hatalmas láncokon függA drótkötélpályán ég és föld között, 200« méter magasban. hogy nem kapnak az úton nek a 15 kilós vasgolyók, c-nnj9 amelyeket a rabokra láncolA húsboltvezető magyaráz- tak, hogy mozdulni sem tud- kodik egy kicsit, aztán béké- tak. A kínzókamra a fekete sen továbbmegy. Csak a sza- Középkort idézte. lámija marad Hidasnémetiben, hogy majd az utazás végén visszavándoroljon gazdájához. Kérdés, hogy azután vajon jóízűen fogyasztja-e el? Korok találkoznak A gyomrokban már valóságos forradalom. Igaz is, elmúlt egy óra. És sokan reggel öt óra óta nem ettek. Befutunk Kassára. A fejek ide- oda fordulnak. Próbálnak valamit elkapni a városból. Tizennégy emeletes, hatalmas szálloda előtt fékezünk. Hotel Hutnyik'. Hipermodern homlokzat, de belső építése is minden igényt kielégít. Irány Jenő bácsival — ő a -sehsziovákiai vezetőnk — kassai városnézés. Sajnos, sok időnk nincs, mert az éjzegzugos kis kassai utFiatalember, próbálja meg abból a székből nézni a főoltár csodálatos faragásait. Beültem. Valóban tetszett az elém táruló kép. kor megmondta, hogy a- volt a mindenkori hob**' " hökkentem meg egy kicsit, a társaság nagy ne; éí , váltva. A lengyel határon percek alatt végeztünk, majd teljes sebességgel előre: irány: Zakopáné. Persze az igazsághoz tartozik — és ezt semmiképpen sem hallgathatom el — ez a teljes sebesség a tátrai hágókon olykor nem haladta meg az öt-nyolc kilométert. Azért elértük a híres Tengerszem-tavat. Felhők takarták, és ha csak percekre is mutatta meg szépségét, elgyönyörködtetett mlndany- nyiunkat. Legnagyobb mélysége 70 méter. Itt hógolyózott először a társaság, 1700 méter magasan a tenger szintje felett. A csúcson Zakopáné. Nem véletlenül világhírű. Mint ékszer, úgy ragyog, csillog a hajnali fényben. Megbújik a 2000 méteres hegycsúcsok ölében, védetten. Hangulatos faházikói százezreket vonzanak évente. Az ellátás itt is kitűnő. Már mindenkinek szűk lett a ruhája. Majd ledolgozzuk! — nyugtatott meg mindenkit »Ibuszka«, akit közfelkiáltással így kereszteltünk el. — Reggel korán kelünk, és drótkötélpályán megyünk a havas csúcsra. Általános izgalmat váltott ki a bejelentés. Ég és föld MR Nemecha, a lángnyelvet szimbolizáló emlékmű. Mintha tüKörDen nezegetne magas a navas w««» csillog a napsütésben a Csorba-tó víztükre. iája és vára eredeti fényében tündököl. Báthory István trónterme csupa arany és ezüst. Trónszéke nemesfából készült, arannyal átszőtt nehéz bársonyhuzat fedi. A falak árasztják a történelmet. A koronázó templom főoltára 14 méter magas, 12 méter széles, egy darabból -faragták. Nincs ott még véletlenül sem szögnek nyírna. Krakkó főterén húzódik keresztül a 400 méteres híresnevezetes posztóház. Itt, a régi céhek hagyományait őrizve, mindenfajta ipari cikk vásárolható. A főtéren szelíd galambok százai esznek a sétálók kezéből. Fölcsendül a Mária templom 105 méter magas tornyából a kürtös hangja, éopúgy, mint hétszáz évvel ezelőtt, amikor az ellenség közeledtére fújta a riadót. Most este 7 órát jelez. A nemeckai obeliszk Az utolsó nap gyorsan elszaladt. Még néhány apróság, emléktárgy vásárlás Zakopá- néban és egy kiadós es.ő. Bőrig ázva érkeztünk vissza a szállodába. A reggeli órákban léptük át ismét a csehszlovák határt* A Magas-Tátrából leereszkedtünk az Alacsony-T lírába. Közben megcsodáltuk a Lomnici-csúcsot, Ótátrafüred új szállodasorát. Egy kis község határában megálltunk. Hatalmas fehér obeliszk emelkedett a magasba előttünk, körülötte virágok. A falucskát Nemeckának hívják. Ahol most ez a jelképes lángoszlop áll, német fasiszták nyolcszáz hazafit gyilkoltak meg, és az egykori mészégető kemencében elégették őket. Hamvaikat szétszórták a szlovákiai lankákon. Most, ahány turista elmegy az oszlop előtt, kegyelettel adózik a mártírok emlékének. • • • Késő este volt. mire megérkeztünk a kiindulási pontra. Sajnos, Pesten is zuhogó eső várt bennünket, de ez sem tudta elrontani az utasok jókedvét, mert sok és szép élménnyel gazdagodva °rtünk haza. Irta és fényképezte: Regős István Krakkói galambok. cák hangulata a mi öreg ö- budánkra emlékeztet, kiskocsmák, söröspincék mindenfelé. A város szélén pedig már a modern kor új Kassája emelkedik. Tíz-ti- zennégy emeletes toronyházak. Jégcsamokok, ahol a híres nemzeti sport, a jégkorong és a műkorcsolyázó utánpótlást nevelik. Szédületes tempóban fejlődik Kassa igazi modern nagyvárossá. A hóhér padja Lőcse. Jókai híres fehérasszonyát is meglátogatjuk a besztercebányai éjszakai pihenő után. Minha filmvárosban járnánk, megannyi műemlékház, barokk templomok, rokokó díszek. A lőcsei templomban Jenő bácsi rámutat egy székre, és így szól: között két kilométer magasságban, csak pár lógva. No, ezt mégiscsak meg kell gondolni! 1500 méter magasan átszállás. Néhányan szép csendben »lemorzsolódtak«. Pedig akik fölmentünk, nem bántuk meg. Köröskörül minden hófehér júliusban! A csúcsok tövében síelnek. Mindössze négy fok van. Bizony, fázósan húzzuk össze magunkon az orkánt. Jól esett a forró tea. Az erős levegő hamar elfá- rasztja a csoportot, és estére csak a legfiatalabbak indulnak fölfedezni a város szórakozási lehetőségeit, meg a csinos lengyel lányokat. Történelem Krakkó. Széos""' — *» ^ «n árakozást felülmúl. A Wawel, a lengyel királyok paioA Wawel, a krakkói vár csodálatos főkapuja. Háttérben a Solt* sok ostromot kiállt bástyával.
