Somogyi Néplap, 1965. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-13 / 190. szám
Péntek, 1965. augusztus 13. 3 SOMOGYI NÉPLAP A legnagyobb magyar orvos SEMMELWEIS IGNÁC S záz éve, 1865. augusztus 13-án halt meg az anyák megmentő- je, a legnagyobb magyar orvos, Semmelweis Ignác. Életművének jelentőségét mi sem szemlélteti jobban, mint az, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének tudományos és kulturális intézménye, az UNESCO az idei évet Sem- melweis-évnek minősítette. Ezekben a napokban világszerte megemlékeznek a nagy tudósról. 1818. július 1-én született Eudán, a mai I. kér. Apród u. 1/3. sz. alatti copfstílusú emeletes házban, ahol apjának fűszerüzlete volt. ÍE házban rendezték be nemrégiben a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumot.) A szülők a hat Semmelweis fiú közül (a hetedik gyermek lány volt) Ignácot taníttatták a legnagyobb gonddal. Elemi iskoláit és gimnáziumi tanulmányait Budán végezte. ez utóbbit a Várban, a Miklós- torony melletti (mai Hess András tér) gimnáziumban. Végbizonyítványa szerint hatvan osztálytársa közül a második legjobb, »de az elsővel vetélkedő«. A budai gimnáziumból 1835-ben került a pesti egyetem bölcsészeti tanfolyamára, majd apja kívánságára, aki hadbírót akart fiából nevelni, a bécsi egyetem jogi karára iratkozott be. Orvos- tannabgató barátjával ellátogatott a bonctani előadásokra, ennek következményeképpen jogi tanulmányait abbahagyta, és medikus lett. 184í-ben avatták doktorrá, s még ebben az évben megszerezte a szülészmesteri és sebészdoktori oklevelet is. Ebben az időben bontakozott és virágzott ki Bécsben az orvosi iskola. Nagy tudású tanárok foglalkoztak a hallgatókkal, közülük különösen a belgyógyász Skoda, ., a kórboncnok Rokitansky és a bőrgyógyász Hebra. Ők nemcsak tanárai, hanem barátai és támogatói is voltak Semmel weisnek. m q a S' -ban kinevez- I ()ZJ.( ) ték a bécsi szülészeti klinikára tanársegédnek, de közben folytatta bonctani tanulmányait Rokitansky mellett. A szülészeti klinikához fűződik korszakalkotó fölfedezése is a gyermekágyi láz kórokozójáról. A fölfedezés előzményei ismertek. A klinika két osztálya közül az egyik osztályon katasztrofális méreteket öltött a gyermekágyi láz miatti halálozás, míg a másik osztályon viszonylag alacsonyabb maradt. Hiába igyekeztek a két osztály között mutatkozó különbség okát megfejteni, nem sikerült. A betegséget ragályosnak tartották, és járványként kezelték. Alig fordult elő viszont azoknál, akik otthon vagy még rosszabb körülmények között, esetleg utcán hozták világra gyermeküket. Semmelweis életvidám fiatalemberként érkezett Bécs- be. Érzékeny lelkületére, em- berszeretetére nagyon rossz hatással volt a klinikán pusztító halál. Naponta látott meghalni anyákat, és segíteni nem tudott rajtuk. Ha tudta volna, hogy a vajúdó asszonyok halálát részben maga okozta, amikor a boncSEMMELWEIS IGNÁC 1857-BEN (Canzi Ágoston festménye) teremből egyenesen a betegeihez sietett! Ekkoriban tör-1 tént, hogy meghalt egy kór-| boncnok barátja, mert boncoláskor az egyik tanítványa megsértette a kezét. A boncolási jegyzőkönyv döbbentette rá, hogy a -gennyvérű s"gb?n« elhunyt crvostanár és a gyermekágyi lázban elhunyt anyák kórképe azonos. Ez a fölfedezés világította meg Semmelweis előtt, hogy a halált előidéző okok mindkét esetben azonosak: «■a hulla faszé k voltak, amelyek bekerültek a véredény- renöszerbe« — mint írja. A közvetítők nem lehettek masok, mint az orvosok és medikusok. A szappanos kézmosás nem volt elég. a hullarészek eltávolítására. És mivel a medikusok a szülészeti klinika első osztályára jártak, ezen az osztályon volt oly nagy a gyermekágyi lázban elhaltak száma. Elrendelte osztályán a klór- meszes kézmosást: az eredmény kiváló volt, a halálozások száma a minimumra csökkent. Rádöbbent azonban arra is, hogy élő szervezetekből származó »bomló szerves anyag« is okozhatja a bajt. A fölfedezés nagy feltűnést keltett. Voltak, akik a klóros kézmosást értelmetlen zaklatásnak vélték, mások ennek jelentőségét a himlőoltás fölfedezéséhez hasonlították. 1849-ben tanársegédi megbízatása lejárt, és nem sokkal később hazatért Pestre. A Rókus (ma Semmelweis) kórház szülészeti osztályán lett főorvos. majd a pesti egvetem szülészeti tanárává nevezték ki. Hihetetlen energiával harcolt továbbra is a evermekáevi láz ellen, míg orvosok és bábák százai hirdették tanításait. Utolsó évei haragos indulatok és melankólia változásaival teltek, majd 1865 júliusában magatartásában zavarok, elmebajra utaló tünetek jelentkeztek. Nemsokára meghalt. Halálát valószínűleg ugyanaz a betegség okozta, mint aminek a legyőzésére életét szentelte. Operáció közben megsértette kezét, a seb megdagadt, elgennyesedett. A folyamat úrrá lett egész szervezetén; és a boncolás vérmérgezést állapított meg. S emmelweis fölfedezése, életműve nemcsak a szülészetet és a nőgyógyászatot, hanem a sebészetet és az egyetemes orvostudományt is érintette. Végleges igazságot azonban csak Pasteur és Koch munkássága, a bakteriológia fejlődése szolgáltatott neki. H alálának 100. évfordulóján a magyar orvostársadalom és az illetékes szervek jelentős összejöveteleken adnak számot az életművéhez kapcsolódó tudományos kérdésekről, Hamvait a Kerepesi temetőből visszaszállították oda, ahonnan elindult Semmelweis életútja: szülőházába, a Magyar Orvostörténeti Múzeumba. H. J. LEHET-E „PRÓFÉTA" A SAJÁT HAZÁJÁBAN? MINT JÁRÁSI TISZTSÉGVISELŐT jó néhány éve foglalkoztat a községek vezetése, még pontosabban: a községi tanácsok irányítása. A tollat elsősorban annak fölismerése adta kezembe, hogy elég gyakran cserélődnek, váltják egymást a tanácselnökök, kerülnek át hasonló beosztásba más községbe, vagy még inkább: aggasztóan nagy a naponta bejáró tanácselnökök száma és aránya. (A marcali járásban kilenc, az összes elnök 31 százaléka. Ugyanennyi az idegenből jelenlegi működési helyükre kerültek aránya. A többi — tíz — saját községében tölti be tanácselnöki funkcióját 1—13 éve.) Nem tudom, szükséges-e bizonygatnom, hogy nem kedvez a szomszéd vagy második-harmadik faluból naponta utazó vezető ingajárata a község fejlődésének. A későbbiekben néhány észrevételemet ezzel kapcsolatban is élmondom. A községi tanácselnökök helyzetét vizsgálva — sok egyéb mellett — két kérdéssel találtam szemben magam, amely ugyanannak a problémának két — bár látszólag összefüggő — oldalát jelenti. A Kaposvári Cukorgyár az őszi répafeldolgozási idényre — amely előreláthatólag 1965. szeptember 7-től 1966. január 31-ig tart — férfi munkavállalókat fölvesz. Jelentkezni írásban vagy személyesen a gvár munkaügyi osztályán kell. Útiköltséget nem terítünk. (116437) Bővítik Tab vízvezeték hálózatát Elektromos fúróberendezéssel viszik át a vízvezetéket a műút alatt. A Mezőgazdasági Gépipari Szakiskola diákotthonát, a napközi otthont és az ú,j társasházakat látja majd el vízzel az új hálózat. Ezúttal alkalmazzák először a csőrepedést jelző' berendezést. Hétfőtől ismét járnak a motorvonatok Barcsra A MÁV Pécsi Igazgatósága megszünteti a forgalomkorlátozást a kaposvár—barcsi vonalon augusztus 16-tól, hétfőtől, ezen a szakaszon ugyanis elkészült- a vasúti pálya. A kaposvár—gyékényesi vonalon továbbra is érvényben marad a forgalmi korlátozás, a vonatpótló autóbuszok azonban új menetrend szerint közlekednek. Hétfőtől tehát korlátozás nélkül, mindennap közlekedik a Kaposvárról 7 óra 33 perckor induló s a Barcsra 9 óra 41 perckor érkező 5742/5735 számú, a Barcsról 7 óra 24kor induló és a Kaposvárra 9 óra 29 perckor érkező 5732/5747. sz., a Barcsról 10 óra 45-kor induló s a megye- székhelyre 12 óra 44-kor érkező 5734/5745. sz. motorvonat. A MÁV viszont nem közlekedteti tovább a vonatpótló autóbuszjáratokhoz Kapós- mérőn csatlakozó 5742b 5735b és az 5732b/5747b számú vonatokat. Hétfőtől a Barcsról Kaposvárra utazóknak nem kell vonatpótló buszra szállniuk Kaposmérőn. Csak az ára dupla? Az Állami Kereskedelmi Felügyelőség ellenőrei a minap azt vizsgálták a Balaton-parti vendéglőkben, cukrászdákban és presszókban, hogy dupla-e a dupla. Nos, a vizsgálat azt mutatta, hogy néhol bizony az előírt kávéadagnak csalt S5—75 százalékát főzik a presszósok. A fonyódi Volga Presszóban, a balatonboglári és a Tonyód1 ABC- áruházban, a balatonberényi Strand Presszóban alig volt több a szimplánál a »dupla«. Megállapították azt is, hogy a balatonfenyvesi Kupában, a balatonmáriai Jóbarát Kisvendéglőben, a fonyődi gombában meg a Gyöngyhalászban az előírásnak megfelelő mennyiségű és minőségű kávéval szolgálták ki a vendégeket. — ka Az egyiket a cím is jelzi: Lehet-e valaki »próféta«, azaz tiszteletnek örvendő, jó vezető a saját falujában? Meg tudja-e szerezni és képes-e megtartani a bizalmat, a tekintélyt abban a községben, amelyben gyermekkorát töltötte, ahol szülei, rokonsága, hajdani játszótársai, barátai élnek? Alkalmas-e ez a miliő képességének teljes kifejtésére, avagy többet használhatna — jobb vezető lenne — egy másik, ha nem is távoli községben ? És a kérdés másik oldala: Szüksége van-e egy községnek idegen vezetőre fejlődésünk jelenlegi szakaszában, nem képes-e saját maga kinevelni államhatalmi testületének elnökét? MINDKÉT KÉRDÉST FÖLTETTEM jó néhány községi tanácselnöknek, járási vezetőnek. Olyanoknak, akik a harmadik faluban töltik be a funkciót, de hat-nyolc év óta eredeti lakásukban laknak; olyanoknak, akik idegenként kerültek jelenlegi falujukba, de családalapítás révén gyökeret eresztettek; olyan elnökkel, aki tizenhárom éve vezető a szülőfalujában. A vélemények megoszlottak kinek-kinek a helyzete, tapasztalata szerint. Legtöbben tagadó választ adtak. Indok: a falvak sajátos társadalma, szokásrendszere, erkölcsi, pszichikai arculata — amelyben éppen úgy megtalálható az irigység, a féltékenység, a vezetőhöz, családjához, rokonságához fűződő kapcsolatból eredő előítélet, érzelmi állásfoglalás, mint az összefogás hiánya, az egoizmus — nem teszi lehetővé, hogy valaki saját községében huzamosabb ideig tekintélyt tartson magának. Néhányan azonban hozzátették: de azért embere válogatja. És én is azt mondom, sok példa van arra, hogy szülőfalujában is jó, megbecsült vezetővé vált valaki, ha megfelelő adottságokkal rendelkezett. Hisz egy tanácselnöknek — és általában a vezetőnek — olyan tulajdonságokkal kell rendelkeznie egyebek között, mint az eszmei megalapozottság, az elvi szilárdság, az ismeretgyarapítás készsége, határozottság, humanizmus — hogy csak a legfontosabbakat említsem. Vajon fölébe kerekedhetnek-e ezek a tulajdonságok a már említett ellentétes hatású tényezőknek, a szülőfalu hátrányainak? A járásunkban tíz, jó néhány éve eredményesen dolgozó tanácselnök példája azt bizonyítja, hogy igen. Saját tapasztalataim is arról győztek meg, hogy — a járási és a helyi szervek segítségével — feltétlenül kifejtheti képességeit valamennyi választott vezető a saját községében is. Persze — és ezt hangsúlyozom — csak akkor, ha valóban van vezetői képesség az illetőben, és nem felülről, megalapozottság, kellő körültekintés nélkül, megfelelő adottság hiányában ráaggasztott díszről van szó, amelynek fénye saját községében kétségkívül hamarabb, de — ne felejtsük el — idegenben is előbb-utóbb megkopik. MIÉRT VÁLASZOLOK HATÁROZOTT IGENNEL az általam föltett kérdésre? Elsősorban azért, mert a saját községében működő elnök nagyobb felelősséggel, megfontoltabban, több szívvel dolgozik, hiszen ott akar maradni, ha nem is mindvégig ebben a funkcióban, de a község lakosaként. Másrészt jobban ismeri az embereket, de az sem baj, ha választói is alaposabban ismerik őt. Aztán a lakosság többségének a bizalma is nagyobb még akkor is, ha ez látszólag ellentmond annak a gyakorlatnak, hogy a község is szívesebben választ idegenből jött vezetőt, hivatkozva pártatlanságára, tárgyilagosságára, a rokoni kapcsolatok, ismeretségek, barátságok hiányára. Azért csak látszólag, mert ha igazán rátermett vezető kerül a falu élére, aki felül tud emelkedni a viszonylatokon, rövid idő alatt nagy bizalomra tesz szert. Igen, meggyőződésem, hogy lehet valaki »próféta« a saját falujában, csak ehhez szilárd elvi és valóban vezetésre termett emberre van szükség. Található-e ilyen minden faluban bármikor? Vagyis a kérdés másik oldala: Kinevelheti-e saját vezetőjét valamennyi község? A kérdésre nem tudok egyértelmű választ adni, mivel a lehetőség és a valóság problémájára egyszerre kell felelni. Jelenleg ugyanis sem én, sem más nem tudna hirtelen — hogy csak a marcali járásnál maradjunk — mind a kilenc bejáró tanácselnök helyett a helyi lakosság köréből javasolni alkalmas vezetőt. Ügy vélem azonban, ha —■ mindenekelőtt a járási és a helyi pártszervek — többet törődnének az utánpótlás biztosításával, tervszerűbb és bátrabb káderpolitikát folytatnának, el lehetne érni, hogy minimálisra csökkenne — és csak ideiglenes megoldásként — a vidékről bejáró tanácselnökök jelölése. A VEZETŐK BÁTRABB MEGVÁLASZTÁSÁT említettem. Az a tapasztatom ugyanis, hogy kényelmi szempontból, simább, egyszerűbb megoldásként inkább olyanokhoz nyúlnak a szóban forgó funkció betöltésekor a fölöt- tes illetékes szervek, akik ugyan megbuktak vezetésből a saját falujukban vagy más községben, bebizonyították alkalmatlanságukat e beosztásra, de van közigazgatási gyakorlatuk, ismerik a legfontosabb formulákat, nem egy esetben ügyes alkalmazkodással vagy véletlen folytán felszínre kerültek, és valamilyen álhumanizmustól indíttatva fölötteseik úgy vélik, ilyen szinten is kell maradniuk. Akkor is, ha elmaradnak, s képtelenek lépést tartani a nö- vekvíi követelményekkel, és magatartásuk sem teszi alkalmassá őket egy falu vezetésére. E kényelmi szempont mögött tehát az a gond is meghúzódik, hogy az egy-két-há- rom évig tanácselnökként dolgozó embert nem lehet eldobni — ezt senki • sem kívánja —, hanem funkcióban kell hagyni, és jelöltetni kell a szomszéd vagy harmadik községben tanácselnöknek. Ahelyett, hogy ott, helyben néznének körül, található-e alkalmas ember erre a beosztásra. Igaz, ez hosszadalmas munkát, tájékozottságot, türelmes, rendszeres foglalkozást igényel a fölöttes szervek részéről. HISZEM, HOGY VAN minden községben vezetésre alkalmas nő vagy férfi. Legalább olyan képességekkel, mint az idegen, csak meg kellene találni, és föl kellene készíteni. Sok helyi vb- és tanácstag, párttag és pártonkí- vüli bizonyította be rátermettségét tisztségében és egyebütt is az utóbbi években. Lehet, hogy járatlanok még az igazgatásban, talán bátrabban hallatják bíráló szavukat is, hiányzik belőlük az abszolút alkalmazkodás készsége. De a falu gondja teljesen az övék is, nem csupán hivatalból, hanem mert egészében a sajátjuknak érzik, együtt élnek a lakossággal, nemcsak munkanapokon, hanem pihenőidejükben, estéiken, vasárnapjaikon, és ott is akarnak maradni. Lehet találni ilyen, áldozatra képes vezetőt minden faluban? Valószínű, a többségében igen. Igaz, ehhez előrelátóbb, gondosabb és nagyobb fokú bizalommal telített ká- dermunkát kellene folvtatni, amelvben rpinriinVáhh háttérbe szarul az esetlegesség és az egyéni érdek érv-nvo-etáse. Paál László (Bár a szerzőnek nein minden megállapításával értünk egyet, írását közöltük, mivel vitaindító nak szántuk. A szerk.)
