Somogyi Néplap, 1965. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-11 / 188. szám

NAPONTA EGY VAGON TÖLTELÉK É# Sommi Néplap ’ ist MSZMP MEGvei RirÓTTSACA .E? A MEGY mwsmmma, A Somogy megyei Húsipari Vállalatnál 260 sertést és 40 —arl’.át -"ágnali 1-». s egy . n töltő!?' "élét készíte­ne nip :: . Enn- . Let ven »lókat a Balaton déli partjának üzleteibe szállítja .. A* eicsereii eifliortlő — MI MÁR RÉGEN SZÓL­TUNK az igazgatónak, nézzen utána, hogyan végzi munkáját a Kcnyna személyzete, de rum hallgattak meg bennünket — mondogatták a dolgozók a Dél-magyarországi Fűrészek barcsi üzemében, amikor a közelmúltban a vállalat veze­tősége felelősségre vonta a konyha személyzetét, — Arról tudtunk, hogy so­kan visznek haza éthordóban ebédet " a családjuknak — mondja az igazgató. Szabó János —, de arra nem gon­doltunk, hogy ellenőrizni kel­lene a kiadott adagokat. Ami­kor tévedésből az egyik sza­kácsnő éthordóját más vette magához, akkor derült ki, hogy a konyhán egy jegyre több ebédet tesznek félre a szakácsnők saját éthordójuk­ban. A vizsgálat során újabb részletek kerültek napvilágra. Kiderült, hogy naponta 30— 40 kedvezményes ebédet visz­nek ki az üzem konyhájáról a dolgozók a hozzátartozók számára. Saját jegyük mellett úgy jutottak másik hozzájáru- lásos jegyhez, hogy hazulról étkező munkatársaik nevében is befizettek minden héten. AMIKOR AZ ÜGY KI­PATTANT, nagy vihart ka­vart fel az üzemoen, de gya­kori beszédtéma lett az üzem falain túl is a vállalat meg­károsítása. A bizottság azon­ban, amely kivizsgálta a rész­leteket, csakhamar pontot tett az ügy végére. Az üzem dolgozói azonban nem eléged­tek meg azzal, hogy pénzbün­tetéssel sújtották a konyha személyzetének hét tagját: jo­gosan követelték azok meg­büntetését is, akik hónapokon át naponta három, esetleg hat vagy kilenc forinttal — ahány ebédet elvittek — rendszere­sen megkárosították a válla­latot. A vizsgálat eredmé­EGY NEPTELEN TABOR NÉPIÉRŐL... Szentai úttörők a Balaton partján — A kapu, a kapu — szö­gezi le határozottan és velősen a kék melegítős vékony kis­fiú. Aztán elegáns mozdulattal kidobja a labdát a csatárnak. Török Feri csatár cselezget, cselezget, majd egy ragyogó lövés, de hiába, a kitűnő ka­pus elvetődéssel hárít. Mindössze két tagból áll a csurgói járási úttörőtábor csa­pata. A kettőből egy az ellen­fél. Török Feri és Keszericze Sanyi mindemellett még véde­lem is. Ugyanis a tábor lakói kirándulni mentek Badacsony­ba, és az őrködést a két éber futballistára bízták. Miközben az izgalmas meccs kimenetelét figyeljük, az egyik sátorból ■előkerül Pápa János nevelő, ö is itthon maradt a védelem erő­sítésére. — Nagy sportemberek — jegyzi meg —, veszedelmes el­lenfelek sakkban is. — Éppen most vertük meg a tanár bácsit — kottyantja ki Sanyi. Vége a mérkőzésnek, nincs akadálya a beszélgetésnek. Megtudjuk, hogy a tábor la­kói szentai úttörők, a helyi falusi ifjúsági szövetkezet tag­jai a gyerekek, három és fél holdon gazdálkodnak. Olyan sikeresen, hogy ennek bevéte­léből fedezik már évek óta a balatoni táborozás költségeit, nyolcvan-kilencvenezer forin­tot termelnek évente a kis te­rületen. — A tsz zárszámadásakor mindig a FISZ-t emlegetik a felnőttek — mondja Pápa János —; miképpen lehet az, — kérdik —, hogy náluk nem négy olyan jól a munka, mint a gyerekeknél. De meg is lehet nézni, hogy milyen sókat dol­goznak az úttörők. — Ránk is fór egy kis pihe­nés — mondja Sanyi —, min­dennap a FISZ-be járok, nagy munka ám az! Eldicsekednek a szentaiak bátorságával is. Ugyanis je­lenleg harminc lakója van a tábornak, holott jóval több a sátor, a férőhely. Itt voltak a porrogiak is, de hazamentek. — Nagy vihar volt elsején, dörgött, villámlott, beáztak a sátrak. Megijedtek a porrogiak, hétfőn haza is utaztak. Mi maradtunk... mi nem va­gyunk olyan gyáva legények — nevetnek a gyerekek. A viharos éjszaka szinte senki sem aludt. Az egyik sá­torból a másikba mentek al­bérletbe a gyerekek, sőt még a szomszédból is jöttek át menekültek. Inkább jó hecc­nek tartják az egészet, mint hogy emiatt hazautazzanak. Elmondják, hogy nagyon jól érzik magukat a táborban, van foci, fagyi, fürdés, kirán­dulás, mozi, pihenés — mi kell még? — És a koszt? — Az is remek. Tóth néni, a főszakácsunk nagyon jól főz. Hétfőn huszonégy csirkét rán­tott ki. Amikor eljöttünk ha­zulról, mindenki hozott magá­val egy csirkét. Hiába önellá­tók vagyunk... — Fogkrémezés, pasztázás volt már? — Még nem, majd az utolsó éjszaka, legalább nem tudják visszaadni! Vége a szünetnek, következik a második félidő — jelentik be a gyerekek, s a változatosság kedvéért most Török kapus védi a veszélyes labdákat. Strub] Márta A fonyódi nőtanács hírei A nyár uborkaszezonnak számít a községi nőtanácsok mozgalmi életében, hisz az asszonyokat elfoglalja a me­zőgazdaság. A fonyódi nőta­nács aktivistái ennek ellenére sem tétlenek. A vezetőségi üléseket rendszeresen meg­tartják, s készülnek a máso­dik félévi munkaterv összeál­lítására. Sipos Sándorné, a községi nőtanács elnöke el­mondta, hogy a művelődési tervben az ősszel is szerepel a Nők akadémiája-sorozat, ezt összevonják a Szülők akadé­miájával, Ez érezteti hatását az előadások tematikájában is: a háztartási, az egészség­ügyi, az irodalmi és a táji jellegű előadások mellett a pedagógiai nevelésnek is biz­tosítanak teret. Több érdekes rendezvényt terveznek. Megrendezik töb­bek között a Fonyódon már hagyományossá vált öregek napját. Mivel sok családban mindkét szülő dolgozik, és az iskolás gyerekekkel a nagy­mama foglalkozik, ank^tot tartanak számukra, s ezen ne­velési kérdésekről beszélget­nek velük. ___ . .yeit összegező jegyzőkönyv erre már nem tért ki. Meg­kérdezték ugyan azokat a dolgozókat is, akiknek nevé­ben mások jogtalan kedvez­ményhez jutottak, hogy tud­tak-e munkatársaik rendsze­res csalásáról, de egy szóval sem marasztalták el őket. — A vállalat vezetősége úgy akarta elejét venni a to­vábbi törvénytelenségeknek, hogy megszüntette az ebéd ki­hordását az üzem területéről, azokat pedig, akik megkárosí­tották a vállalatot, kártérítés­re köteleztük — mondja az igazgató. — Hogyan sikerült megál­lapítani, mekkora kár érte az üzemet a jogtalan kedvezmé­nyek kihasználásával? — Minden esetben pontosan visszavezettük, ki mióta vitt ki ebédet, mennyi ideje fize­tett elő két jegyet. AZ ÜZEMBEN JARVA KI­DERÜLT, hogy a hét konyhai dolgozón kívül senkit sem vontak felelősségre, pedig a térítéses ebéd értéke harminc személy esetében két hónap alatt több mint hatezer fo­rint. — Ezzel mi nem foglalkoz­tunk — helyesbíti előbbi ál­láspontját az igazgató. — Ügy gondoltuk, elég, ha a konyhai dolgozókat büntetjük meg, a többiek pedig majd tanulnak belőle. Mint később kiderült, a szakácsnőkre sem egyforma pénzbüntetést szabtak ki. Egyik konyhai dolgozó pedig — akiről tudták, hogy ugyan úgy hordta Haza a háromfo­rintos ebédet, mint a többiek — semmi büntetést sem ka­pott. — Éppen szabadságon vol­tam, amikor a vizsgálat folyt, csak nem ment el az eszem, hogy magam jelentkezzem! — Mondd meg őszintén — mondja egy másik szakácsnő —, hogy a férjed, aki az iro­dán dolgozik, elintézte! — Vajon miért nem büntet­ték meg azokat, akik vállala­ti térítéssel vitték ki az ebé­det a telepről? — kérdeztem a rakodóknál. Akik találva érezték magu­kat, hallgattak, de a többiek helyettük is beszéltek. — Mert a vállalat vezetői is ugyanúgy három forintért szerezték be a konyhán az ebédet, ahol a többi harminc. Bizonyítékért újra a kony hába mentem. — A vezetők családtagjai is innen étkeztek — mondták a konyhai dolgozók — vállalati térítéssel. Az igazgatótól tudtam meg, hogy a csurgói telepen is in­tézkedni kellett az üzemi konyha rendjének helyreállt tására. Csurgón a felvásárolt szalámi elfogyott, mire fel használhatták volna. Azóta a konyhai személyzet felét le­váltották. VOLTAK PANASZOK ezt megelőzően a b_»c í üzemi konyha munkájára is. A dol­gozók többször kifogásolták hogy mosatlan a saláta, és az edények sem tiszták. Egy kis­lány, aki rövid ideig a kony­hán is dolgozott, elmondta, hogy a télen kispórolták a fánktésztából a tojást, és madártejet készítettek belőle maguknak. Az igazgató a konyhát érintő sok panaszt azzal magyarázta, hogy a te­lepen dolgozó asszonyok szí­vesebben ülnének a konyhá­ban, és az irigység hajtja őket minden szavuknál. A kony­hán elmondták, hogy furcsá­nak találják, miért nincs reg­gelente a helyén a konyha kulcsa. — A vezetőség fenntartja magának a jogot, hogy akkor menjen be a konyhába, ami­kor akar — mondják. — Ne­künk pedig megtiltották azt is, hogy a hűtőszekrénybe bár­milyen élelmiszert betegyünk, ami a sajátunk — mondja fel­háborodva egy fiatalasszony. — Nincs semmi hűtenivalónk, de most is megy a frizsider, mert benne van az igazgató tegnapi halfogása. Az üzemben még mindig nem csillapodtak le a kedé­lyek. A dolgozók elégedetle­nek a részleges intézkedések­kel, és jogosan követelik a vállalat vezetőségétől, hogy öntsön végre tiszta vizet a pohárba, még annak árán is, ha egy kicsit magukba kell nézni. Ezzel a kívánságukkal mi is egyetértünk. Nagy József WM Új házak épültek Bükön SOMOGYI FIÚKBÓL ÁRVIZES ÉPÍTŐBRIGÁD Az 503-as számú Helyiipari Tanulóiskola KISZ-szervezető­nek felhívására hat kőműves- tanuló jelentkezett, hogy az árvíz sújtotta területen társa­dalmi munkában részt vesz a károk helyreállításában. A hat fiú Csabi István, Csordás Sán­dor, Fodor Imre, Kiss István, Mráv József és Szalai Lajos másodéves tanulók — bizo­nyítványosztás után utazott el a Repce mellé, és két hetet töl­tött ott. Kiss Istvánt otthon találom, Ladon. A munkával eltöltött napok után tizennégy napi pi­henőt kapott. — Azért jelentkeztünk, mert segíteni akartunk — mondja —, egyikünk sem ijed meg a munkától. Ezt be is bizonyították, mert volt mit tenni a Répce mellet­ti kis községben. Az egész fa­lut elmosta a víz, hatvannyolc ház dőlt össze, az emberek mellékhelyiségekbe, szükségla­kásokba költöztek. — Sátrakban laktunk. Csak fiatalok voltak a táborban, az ország minden részéből körül­belül ötven kőművestanuló. Reggel héttől este fél hatig tartott a munka; elég kemény volt, mert nem vagyunk hozzá­szokva a hosszú munkaidőhöz. Szokatlan volt az anyag is: durvább, kavicsosabb a ha­barcs, mint amivel Kaposvá­ron dolgoztunk. De aztán meg- saoktuJs,„ i — Hány házon dolgozott a somogyi brigád? — Egyet teljesen mi építet­tünk fel, a Sóváriékét. Két szo- ba-összkomfortos házat. Egy másiknak pedig a belső vako­lását végeztük el. Nem volt könnyű dolog, mivel olyan munkát is kellett végeznünk, amivel eddig még nem foglal­koztunk. Például mennyezet­nádazás, vakolás, ezekhez az anyagelkészítés. Sokat tanul­tunk ... Mesterem, Turbék Ist­ván biztosan meglepődik majd, hogy mi mindenhez értek, mi­re ismét munkába állok, Arról is beszél, hogy bár fá­rasztó volt a munka, minden este szórakoztak. Vagy moziba mentek, vagy táncolni a falu­beli lányokkal. Minden elké­szült épületet megünnepeltek. Ha jó idő volt, fürödtek a már megszelídült folyóban. — Megható volt a tábarzá- zás, amikor megköszönték munkánkat, elbúcsúztak tő­lünk a falu lakói. Jó érzés volt végignézni a sorakozó új házakon ... Mi építettük ... Egy könyvet mutat, Illyés Gyula Tűz vagyok című regé­nyét. Jó munkájáért kapta a táborzárón. — Mert igyekeztünk ám, ne­hogy szégyent hozzunk So- mogyra! > _ S. M. Házj . ág tanfolyam Angiia-t.., a jövő év őszétől kezdve a házasodni készülők beiratkozhatnak a »házassági iskola a«, amelynek elvégzése után oklevelet kapnak. A tamo- lyamct a Királyi Egészség- ügyi Társaság szervezi; évi kongresszusán tartják meg a házasság tantárgyából az »érettségi vizsgát«. A je­löltnek vizsgáznia kell ab­ból, képes-e a házassági viszályokat megakadályoz­ni — legalábbis elmélet­ben —, de a vizsgáztató bi­zottság által föltételezett legsúlyosabb körülmények között is. Arról nem szól a hír, hogy mi lesz annak a je­löltnek a sorsa, aki meg­bukik a vizsgán. Talán nem engedik házasodni? ... Önbizalom Az arizonai Yumában megjelenő Daily Sun hir­detést közölt, amely a hir­dető koraérett gyermek nem csekély önbizalmáról tanúskodik: »11 éves fiú munkát keres a nyári va­káció időszakára. Gyakor­lott geológus: végigkutatta a Szaharát, hogy megfele­lő köveket találjon az atyai ház fölépítéséhez. Ügyes ács és szobafestő. Kitű­nően kezeli a kaszálógépet. Jól rajzol, gyakorlott fel­találó. Adatokkal szolgál­hat, ha netalán valaki holdrakétát akarna szer­keszteni.« * * * Zsoltárok szambaritmusra Paraguayban egy katoli­kus kolostor 14 apácából álló kórusa divatos szam­baritmusban adja elő a zsolozsmákat. Krisztus je­gyesei nagy sikerrel szere­pelnek a helyi televízió­ban. • » * Szilánkok tia hibát követtél el, és túl sokat töprengsz rajta — elkö­vetted az újabb hibát. * * * Mi az udvariasság? Igény, amelyet elsősorban önmagunk­kal szemben támasztunk. ... A futás erőt ád az üldöző­nek, • » * Sok embernek csak vágyai vannak, — de nincsenek cél­jai. F. G. * * * — Mint hajóskapitány bizonyára rengeteg nehéz percet élt már át — Igen, igen. Emlék­szem egy szörnyű napra, amikor a hajón elfogyott a rum. * * * — Mi történt veled? Már két hónapja nem lát­talak. — Kórházban feküdtem. Leestem a nyeregből, ami­kor a ló szökellni kezdett. — Bolond vagy, miért ülsz a nyeregbe akkor, amikor az a ló hátán van? * * * A boldog házasságnak egyetlenegy módszere van Kár, hogy nem ismerem. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megye! Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, La tin ka Sándor u. 2. Telefon 15-10, 15-1L Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16­Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem örzünk meg és nem adunk vissza* Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postlskézbesítőknél. Előfizetés] díj egy hónapra \2 Ft. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka Sándor utca €.

Next

/
Oldalképek
Tartalom