Somogyi Néplap, 1965. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-29 / 203. szám

SOMOGYI NÉPLAP 8 Yasárnap, 1965. augusztus t*. SPANYOL MESTEREK REMEKMŰVEI Egy kis nyelvmwelés A SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUMBAN POMPÁZATOS KIÁLLÍ­TASSÁL ünnepelte a Szépmű­vészeti Múzeum akotmányunk napját: a spanyol mesterek remekműveiből rendezett ki­állítás Európa-szerte párját ritkítja. Alig akad olyan mú­zeum Spanyolországon kívül, amely e mesterek alkotásait, a spanyol aranykor — a XVII. század — pompás művészi termését méltón tudná egye­dül bemutatni. Az eddigi gyűjteményes, reprezentatív kiállítások is mind a nemzet­közi összefogás szülötteiként vagy — mint a tavalyelőtti párizsi — a francia múzeumok anyagának egybegyűjtésével jöhettek létre. A Szépmű­vészeti Múzeum méltán büsz­kélkedhet avval, hogy — Spa­nyolországon kívül — a lenin- grádi Ermitázs után a leg­sokoldalúbban képes bemutat­ni a spanyol festészet fejlő­dését. A mostani kiállítás a bécsi Kunsthistorisches Muse­um, a drezdai Gemäldegalerie és a leningrádi Ermitázs né­hány kölcsönzött művével ki­egészítve mutatja be a spa­nyol festészet fejlődését. Erre a fejlődésre rányomta bélyegét, hogy az egyház rend­kívül erős befolyása alatt ment végbe. Már Európa-szer­te a reneszánsz szabadabb szelleme uralkodik, s előbb az egyházi ikonográfián be­lül, majd az mellett mind több tért nyer a profán elem; Spanyolországban még min­dig az inkvízició képcenzora bírálja felül az egyházi ábrá­zolásokat, melyeknek szabá­lyait is ők határozzák meg. A vallás nagyobb élmény a spa­nyol nép számára mint egye­bütt, és sokkal inkább szabja meg egész életét és fejlődését, mint Európa más részein. Az egyház a művészet nagy ihle- tője, és sokáig egyedüli is marad. Flandriában már a XIV. században megjelenik a tájkép a festmény háttere, ként; itt csupán két évszázad­dal később, s akkor is csak el­vétve. Botticelli már Flórát és Vénuszt fest a XV. század Fi­renzéjében; Spanyolországban a XVIII. század végén jelenik meg először Goya festészeté­ben az akt. Egyedül az arc­képfestészet a megengedett, ezt megtűri az inkvízició, mely minden egyéb megnyil­vánulást bűnösnek bélyegez. Ezek a korlátozások keretek közé szorítják a spanyol pik- túrát. A KIÁLLÍTÁST IDŐREND­BEN a sevillai Pedro Sanchez- nek teljesen gótikus — bizán- cias a XV. század végéről származó Krisztus sírbatétele c. műve nyitja meg, majd a »Budapest mesterinek neve­zett ismeretlen kasztíliai mű­vész több rekeszes oltárképe. Ezután rögtön magasra íved a színvonal: a görögnek, El Gre- có-nak az alkotásai a spanyol festészet egyik legtöbbet vita­tott, mégis annyira vonzó csú­csát jelzik. Nagy utat tett meg, míg hazájából, az ikonok fes­tészeti világából eljutott Tizi- ono Velencéjébe. Szellemi ta­nítványa Tintorettónak; ta­nulmányozza Raffaelt és Mi- chelangelót, hogy végül Toledó- ban alkossa meg életművét a XVI. század végén, a XVII. elején. A múzeum ritka gaz­dagságban tárja elénk ennek az egyénien alkotó, nagy mű­vésznek pompás anyagát: a még egészen tizianos Bűnbánó Magdolnától a legkésőbbiig: a Szent család Szent Annával címűig. S közben olyan re­mekművek, mint Az angyali üdvözlet, a Tanulmányáéi — erről föltételezik, hogy tulaj­donképpen önarckép —, a Krisztus az Olajfák hegyén és a Szent András apostol. Mű­vészete válóban egyéni és sa­játos hangú: expresszi ven meg­nyújtott alakjai, csodálatos színei utánozhatatlanok és kö­vethetetlenek. Tanítványa — a naturalista- realista festészet egyik kiala­kítója a XVI—XVII. század fordulóján — Luis Tristan. A háromkirályok hódolása sok- ital inkább olasz hatást mu­tat, semmint mesterére utal. A kompozíció szándékolt moz­galmassága erősen alárendeli a fő témát a mellékes tényezők­nek. A spanyol származású, de Nápolyban élő s ott alkotó Jusepe de Ribera két képe, a v 't András vértanúsága és a Iából kölcsönzött Szent Ágnest egy angyal betakarja a börtönben jól mutatja a mester alkotásmódjának ket­tősségeit: olaszos festésmodo­rát és spanyolos témafelfogá­sát. A spanyol barokk klasszi­kus mestere Francisco de sége a plasztikai formaalkotás, melyet meleg, sötét tónusokkal ér el; ez jól érzékelhető bemu­tatott másik két képén is. A spanyol realizmus nagy mestere s egyúttal a spanyol festészet egyik legnagyobb alakja Velazquez. A Szépmű­vészeti Múzeumban csak ifjú­kori, ún. »bodegon« témájú képe (népi témájú csendélet és életkép) képviselte. Most a drezdai, a leningrádi és a bé­csi képek teljesebben mutat­RIBERA: SZENT ÁQNEST EQY ANQYAL BETAKARJA A BÖRTÖNBEN Zurbarán, akinek művészetét három mű képviseli múzeu­munkban. Egyik legreprezenta­tívabb műve a Szeplőtelen fo­gantatás: a kép közepén lebe­gő fiatal szűz bájos alakját kék köpeny lengi körül, lábát édes angyalfejek emelik ma­gasba. Művészetének fő erős­ják művészetét. A leningrádi Ifjú feje, a bécsi A nevető ifjú (bár az újabb irodalom két­ségbe vonja, hogy ezek Velaz queztól származnak és egyik követője művének tartják őket), főként pedig a drezdai arckép: a Juan Mateos királyi főlovászmester képmása egyik legerősebb oldaláról mutat­ják: a portréíestésnek is utol­érhetetlen mestere. Már ifjú­kori művedben is biztos kezű mester, aki modelljeit határo­zott ítélettel karakterizálja. E kor másik nagy mestere — a madridi udvarban élő Velazquez mellett — a sevillai Murillo. A szentek életéből vett jelenetek mellett az utca népét festi, s evvel határozot­tan viszi tovább a Velazquez megkezdte realista vonalat. Festésmodora puhább, lá- gyabb, lazúrosabban dolgozik, és részletezőbb rajzú, mint kortársa. Három nagyméretű szentképe és pompás Férfikép­mása jól mutatja művészi erényeit. Több kis mester után — mint Mateo Cerezo, Miranda, Claudió Coello, a leningrádi Ermitázs- ból kölcsönzött kép szerzője: Pereda — a XVIII. század vé­gén Goya zárja le a klasszikus spanyol festészet fejlődését. A Szépművészeti Múzeumban le vő képei szinte egész pályáját reprezentálják. Korai korsza­kából való a Bermudezné portréja; ez a csodálatos szí­nek harmóniájával, könnyed eleganciával jellemzi a csipke­fátyol közül kibukkanó női arcot. Középső korszakából származik Jósé Antonio kép­mása, míg a két bordeaux-i kép: a Leány korsóval és A köszörűs öregkori alkotásai. E művek előadásának közvetlen­sége, színeinek elevensége jól mutatja Goya festői kvalitá­sait. A VÁSZNAKRÓL komoly nézésű asszonyok, férfiak és if­jak tekintenek le ránk. Sze­mük tüzes, tartásuk izgatott, feszültséggel teljes. Jól jellem­zik őket Bálint György szavai: »Úgy érzem, mintha a Földkö­zi-tenger mostohagyermekei között járnék. Ezeket soha, semmilyen vonatkozásban nem kényeztette el a sors ... Nem csoda, ha az ország izgatott, nem csoda, ha itt ridegebb stí­lusban zajlik az élet, és el- szántabbak, csikorgóbb fogúak a lázadók.-« E sajátos világot most a legnagyobb spanyol mesterek és tanítványaik al­kotásain át szemlélhetjük. Láncz Sándoi Szűcs Andor: IP ZEIT LG ÉTI A hegy tetején, forgalmas út könyökénél, parányi laka­tosműhely áll fészerféle házikóban. limlomokkal teli kis udvar közepén. Fi­gyelmes arcú, kunkori fehér bajszú, apró termetű öregecske szöszmötöl az ud­varon, okuláréját madzag tartja. Látástól vákulásig ott matat a rozsdás kerekek meg csodarabok között. Fol­tos kék nadrág van rajta, meg színehagyott zeke, de mind!"“* tiszta. Valahányszor arra jártam, elácsorogtam házikója köze­lében, de soha nem léjtam senkit betérni hozzá valami szeretnivalóval. O mégis munkálkodva töltötte nan- iajt, és talán soha nem nihent mea. Hümmönve ke­resőéit ócska kincsei közt aztán hement a. kis házba, s nemsokára szelíd kopácsolás heVatszntt. Eov délután odenllfom. ka­mi.én elé és — manamhen —— <«•' beszélgettem az öreg­gel ... _ Tfnh.ő . . . C.s«letivte v ogv, Naa-'-~'áml Semmi T. —$Om CS^nálsZ A hiszed nem veszem észrea r-sntr knrtoosr pnész nap. mint, net «mi harkály . .. — nek. — Jó. tó. hogy élsz... De mi értelme van vinségedre a kalevánsolásnnk? — Értelme?! Ember vn- nvok még én is. az ember meg dolgozni szokott... — Er még neked kenye­ret. ád"> Nem hiszem el! Ne lenne lánuod. akihez unokát őrizni mehetnél? Vagy fiú­gyermeked, hogy gondod vi­selné? Vagy ha már nem áldott meg gyerekkel a sors, éppen teneked ne jutna vala­mi nyugalmas otthon itt vagy amott, ahol sakkal, kártyá­val oszthatnád meg társak­kal az időt? Ne is hara­gudj ... a munka a kezed­ben ... mímelt dolog, nem egyéb ... — Nem, nem öcsém. A munka az sohase mímelt. Ha úgy végzik, már nap­lopás a neve. — Igaz de akki~ magya­rázd meg, mit csinálsz. — Láthatod magad is. E~ műhely, itt egy satu, belé- tnova meg az anyaa. Ennél többet, öcskös. a dologhoz te nem értesz... — Még hogy nem értek’ Erőltettek én hetek' ótn! Mondd meg telkedre: env kulcsot vag»/ eret anróoal-z «éret szerkesztettél legalábbt Csak. jársz-kelsz a vasaid között, egyiket ma ide hol­nap oda teleoi+od. fúrsz trroner —— api PS pr*olorr> nélküli rcp ezt is munkának ■Yu>1’)Pfr s>A ? — Muvlcnvnlc. r)P^iri rr~+ lri+^-rvy h/j/Jl bp~ $ZPl$Z. *v\ r>x* n r* ő+rr rí r>l rrr\l*'h rt*x ór\. 'ír*K^«n n~fc /\1rn.rb* ungy elhiheted, ha én mon­dom . .. __ J?lhá tívp/ffi, 1\JOVto e slanr+nl ni* TYlPClb n OO d n go a fi nnm. "b cno, nrifloo? n-y l'í'zfn+rr-H- nno i vr\,ons7l?lí+snln'k, . . . T)p hifíbn hitetlenkedem a dolgaidban. Néked ez a munka már nem kenyered. Valid be, inkább csak emlékeid között kotorá­szol . . — Nem kenyerem ez a munka? Meglehet, igazad van. Mert sokkal több ke­nyeremnél __ — Igazán? — Levegőm, pipám, or­vosságom és pihenésem ... — Szépen beszélsz... Mondd tovább. Nagyapám. — Nincs tovább. Mindent megmondtam. A többit, meg­tudod majd, ha engedi ne­ked az élet, hogy koroma• megérd. És föltéve, ha dol­gozni szerettél. — Kérlek! Beszél]! Áriá­mat sem hallgatnám tisz- tességtndóbban. És bocsáss meg. ha tiszteletlen voltam hozzád az előbb. — Fia- al vagy .. — Mond meg véars, e sok rozsdás kacat között nap nap után mit csinálsz? — Megmondtam: élek ... Nincs mit magyaráznom .. — Jó. de .. — Ha nem csinálnám, nem is élnék. Maid meg­tanulod: a munka nemcsak kenyér ... nyugalom is, ha úgy hozza a sora... Tje menl most már. feltartottál sokáig, pedig sietnem, kell. oyzel a.... Máskor beszól,- netünk még, ha kedved kí­vánja .. — Jó egészséget, Nagy­apám! Amikor az állandó határozók nem állandók Számos olyan igénk, igei ki­fejezésünk van, amely bizo­nyos jelentésében mindig csak egy valamely raggal vagy név­utóval létrejött határozóval al­kothat határozós szerkezetet, valósággal maga mellé kíván­ja, vonzza a megfelelő raggal, névutóyal alkotott határozót Például: kedvét leli valamiben; gondot visel valakire; érdeklő­dik valami iránt; szégyell va­lamit valaki előtt; stb. S ezt a jelenséget más nyelvekben is megfigyelhetjük. Szinte azt lehet mondani, hogy ezekben az úgynevezett állandó határo­zókban, voazatokban egy-egy nyelvnek a sajátossága, belső logikája nyilvánul meg. Így a magyarban valamiről beszé­lünk, gondolkodunk, a német­ben valami fölött (—über et­was); mi valamitől félünk, a németek valami előtt (—vor etwas); nálunk így természe­tes: ellopták tőle az óráját; el­lenben a németeknél: ellopták neki az órát (=Ihm wurde die Uhr gestohlen); stb. Mindebből azonban még nem következik az, hogy az állandó határozók használatá­ban nem hagyhat cserben bennünket a nyelvérzékünk, vagy nem keletkezhetnek a nyelvben kettősségek, ingado­zások. Sőt ezen túl egyik nyelvnek a másikra való ha­tásával is számolhatunk (nem tévesztve persze a hasonló szemléletből fakadó párhuza­mokat sem szem elől!). Annál kevésbé közömbös, mennyire vagyunk biztos tudatában: ez vagy az az igénk ilyen vagy olyan jelentésében mai nyel­vünkben mely vonzattal he­lyes, illetőleg magyaros. Bi­zonyságul elemezzünk néhány olyan esetet, amikor kételyeink támadhatnak. Nyelvművelésünk történeté­ben:: sokan csak a részt véíz valamiben szerkezetet helye­selték, a valamin részt vesz ki­fejezést németesnek (=an et­was) minősítették. Kétségte­len, hogy az első az eredetibb, a hagyományosabb. De — mint már Dengl János is rá­mutatott — a másodikat is szentesítette a nyelvszokás. S elterjedésében a német példán kívül a valamin megjelenik, jelen van, ott van kifejezések hatásának is lehetett része. Másként nem is volna az a je­lentésbeli különbség, amely ma a -ban, -ben és az -n, -on, -en, -ön rágós szerkezetek között mutatkozik, érthető: az közre­működést jelent, ez ellenben csak megjelenést, jelenlétet, ottléteit. Sokszor tehát nem is cserélhetjük fel őket egymás­sal: részt vett az ellenőrzés­ben, a közös munkában, a me­gyei verseny előkészítésében, de: a külföldi vendégek tiszte­letére adott ebéden, a fogadá­son, a temetésen, az ünnepsé­gen. Olyankor, amikor a két jelentés keveredik, a raghasz­nálat is ingadozik: részt vesz az értekezleten, a gyűlésen, de: a megbeszélésben vagy a meg­beszélésen, a vitában vagy a vitán. — A valaminél (például: a vacsoránál, a temetésnél) részt vesz szerkezetet ellenben még ma sem tarthatjuk meg- honosodottnak (—bei etwas), ennek használatát tehát kerül­nünk kell. — A valamiből részt vesz régies és más (’ré­szesül, részt kap belőle’) értel­mű: «... csak akkor jön le kö­zéjük, mikor már részt vettek a jóból« (Jókai). A valaki, valami után kér­dezősködik szerkezet a német fragen nach jemandem, etwas egyenértékese. Emiatt azonban még nem kell okvetlenül el­marasztalnunk: a magyarban is régóta általános. Mindamel­lett a valaki, valami felől kér­dezősködik valamivel ízesebb, választékosabb kifejezés. A va­lakiről, valamiről kérdezőskö­dik mai nyelvünkben már csak ritkábban használatos, egy kis­sé régies, irodalmias. Az állandó határozók ma­gyarosságában legtöbb kárt a német über tett: hatására igen elterpeszkedett a fölött név- utó vonzatként való használa­ta- Itt — minthogy a helyünk korlátozott — csak a határoz és a rendelkezik valami fölött szerkezetet említjük, a nyelvi szempontból amúgy is elég sok gondot okozó hivatali nyelvbőL Például: Csak szervezeti kér­dések fölött van joga határoz­ni. Az egész összeg fölött ö rendelkezhet. Ez annál sajná­latosabb, mivel miatta egész sor ősi, szabatos kifejezésünk szorul háttérbe, sőt megy ve­szendőbe. Hogy az említett pél­dáknál maradjunk: valamiben, valamiről vagy valamivel hosszabban: valami felől ha. tároz; csak szervezeti kérdé­sekben vagy kérdésekről hatá­rozhat. És: valamivel rendel­kezik; Evvel az összeggel a vállalat szabadon rendelkezik; Nagy fölösleggel rendelkezik. Más kérdés, de a teljesség kedvéért megemlítjük: ’vala­minek a végrehajtására utasí­tást ad’ értelemben a vair ii- ről és a valami felől rendelke­zik egyaránt helyes, magyaros, legföljebb az első egy kissé egyszerűbb, régibb. Természetesen azért nem kell minden fölött vonzatot németesnek tartanunk. Ha pél­dául a beszéd ’gyászbeszéd’ értelmű, a beszédet mond va. laki fölött szerkezetben a ma­gyar szemléletben is megvan a fölött használatának az alapja. S már csak azért sem nélkü­lözhetjük, mert ha azt hall­juk, hogy beszédet mond vala­kiről valaki, akkor emlékbe­szédre, ünnepi megemlékezés­re gondolunk. Ennek megfele­lően így helyes: gyászbeszéd valaki fölött és emlékbeszéd valakiről. Ámde ez nem je­lenti azt, hogy változatosságra törekedve ne mondjuk, írjuk olykor így is: beszéd a rava­talnál, a sír mellett. S az sem következik belőle, hogy az afö­lött kár beszélni szerkezetet is elfogadhatjuk helyesnek. Nem, e helyett ma is magyarosabb: arról kár beszélni. A valaki, valami fölött ítél szerkezetben szintén nem ki­fogásolhatjuk a fölött névutó állandó határozóul való alkal­mazását: már általánosan el­terjedt; klasszikusainknál is találkozunk vele; a régebbi nyelvművelőktől helyébe aján­lott valakiről, valamiről ítél mást is jelenthet. Például: »Isten nevében az ember felett Száz zsarnok ítél« (Juhász Gyula). És: Ne ítélj róla köny- nyelműen! De: A legfelsőbb ügyészség még nem mondta ki fölötte vagy róla az ítéletét. Mindamellett) esetenként ige- kötős igei tárgyas szerkezettel pótolhatjuk: elitéi valakit, va­lamit. Megjegyzendő még: A valami (például: külső) után ítél szerkezet kerülendő (a né­met nach megfelelője!). Ha el­lenben az ítél igét ’valamilyen következtetést levon’ értelem­ben használjuk -ból, -bői és -ról, -ről rágós határozót egy­aránt alkalmazhatunk mellet­te: A hanghordozásból ítélve haragszik. És: A kiejtéséről ítélve nem magyar anyanyet« vű. A tudomány, a technika fej­lődése a differenciálódás felé halad. Nos, említett példái nU mutatják, hogy a nyelv is be­lekapcsolódik ebbe a fejlődés­be. Az ennek eredményeként kialakuló finom különbségek a pontosabb kifejezés eszközea becsüljmeg őket! Dr. Ruzsiczky Éva kandidátus. az MT/ elvtudományi Inté. zetének t '"-mányos munka­társa

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom