Somogyi Néplap, 1965. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-25 / 199. szám

Szerda, 1965. augusztus 25. 3 SOMOGYI NÉPLAP ÖNKÉNY Éjfél volt éppen, amikor Bajuszos füttyjelére leálltak a gépek. A szerelmesek szoká­suk szerint a műhely végén álló satupadnál gyülekeztek. — Akkor nézzük meg, hogy mi van a tarisznyában — mondta viccesen Karcos, és elsőként foglalt helyet a for­gácsládán. Térdére vette zöld színű fatáskáját, hozzálátott a sza­lonna meg a zöldpaprika pusztításához. — Akárki akármit mond, nincs jobb, mint a szalonna — folytatta tele szájjal. — Húsz deka jól sózott, fino­man füstölt házi szalonna többet ér, mint egy kiló sza­lámi. Én bizony nem cserél­nék ... — Menj a fenébe azzal az avas zsírhasábbal. Olyan szaga van, hogy már émelyeg tőle a gyomrom — vágott közbe jó hangosan a nyú­lánk, göndör hajú Kollár, a préselő kezelője, és csúfondá- rosan nevetett. A többiek etteik és hallgat­tak. Kivéve Pápai Sanyit, aki az éjszakai műszakban mindig csak cigarettázott az étkezési időben. Olyan széle- hossza-egyforma legény volt ez a Pápai, öreglegény. Igaz, hogy nem látszott meg rajta a negyven év, de mindenki tudta, hogy ő a legrégibb »•tűké" a műhelyben. Amikor Kollár újra gúnyo­lódni kezdett, Pápai mélyet szívott a cigarettájából, és a csikket a szemben levő maró alá dobta. — Tartsd a szád! — kiál­totta mérgesen. — Hallgass! — Aztán miért, ha szabad tudnom? — vágott vissza a préselő kezelője. — Mi az is­ten van itt? És milyen jogon piszkáltok ti engem? Ha még egy ilyen szót hallok, csúnya vége lesz. Végyétek tudomá­sul, hogy fütyülök rátok. Olyanok vagytok mind a nyolcán, mintha kivetkőzött szerzetesek volnátok. Karcos összehajtotta a tar­ka mintás szakajtókendőt, és komótosan visszapakolt a fatáskába. Akkor oda állt a göndör hajú elé. — Hogyan határoztál? — Sehopv! És megkérlek, ne oktass! Ha a fiad volnék, akkor sem tűrném. Az én dolgomban magam döntök! Dörrenve csapódott a mű­hely vastajtaja. Tihamér bá­csi, az éjjeliőr krákogott az első gépnél. Bajuszos cigaret­tával kínálta az öreget, tüzet is adott neki, aztán súgott valamit a fülébe, erre az öreg távozott. — Szóval sehogy? — kér­dezte Hegyi, aki eddig szót­lanul figyelt. — Már az egész gyár rólad beszél. Mindenki szégyelli magát, aki mellet­ted dolgozik, csak épr-en te nem. Hát mit képzelsz te tu­lajdonképpen? Azt hiszed, hogy neked mindent szabad? A többit már üvöltve foly­tatta: — Az a lány rendes volt, te becstelenítetted meg. Annak senkije sincs. Hitt neked, I mert szépen tudtál hazudni. • Azt ígérted ho^- feleségül veszed. Mered-e tagadni? Be­szélj! Így volt? — Na és, ha így volt? Öt tanút is állítok arra, hogy ezzel is látták meg azzal is. Megúszom az egészet tíz li­ter borból — hangzott a ci­nikus válasz. — Legény va­gyok. És mit papolsz? Te ta­lán nem így csináltad annak idején? Ha olyan káposztafe­jű volt, hogy nem tudott szólni, ringassa a bölcsőt, csináljon, amit akar! Engem nem érdekel! Annyit mondok, ha a nevemre meri íratni... Pápai rekedten közbevá­gott. — Ez az utolsó szavad? — Ez! — Akkor most jól figyelj. Csibész voltál, amikor ide kerültél. Senki sem akart dolgozni veled. Ha mi nem állunk melléd, sohasem let­tél volna szakmunkás. Min­dig megsajnáltunk, mert kö- nyöröeni, azt tudsz. Senki se nyúlt hozzád soha egy ujjal sem. De én most kiosztom a részedet. Hirtelen elkapta Kollár mellén a kabátot, és fölemel­te a ládáról. — Számold, ha tudod! Teljes erőből ütötte. Talán agyon is veri, ha Bajuszos le nem fogja a ke­zét. — Hagyd, már! Elég volt! Kollár ájultan hevert a lá­dán. Az arca merő vér volt. Pápai odament a gépéhez, le­emelt egy csomó pamutron­gyot, és megtörölte a kezét. Karcos vizet engedett a csor­ba kannába, és nyakon ön­tötte a göndör hajút. — Ébredj! Szedd össze ma­gad, és takarodj! — Hogyan? — kérdezte akadozva Kollár. — Ezt nem tehetitek! Értitek? Bajuszos odament a vas­szekrényhez, és kiszedte a göndör hajú ruháját. Végül a lakatot is levette, és az egé­szet lerakta a satupadra. A lakatot Kollár kezébe adta. — Vidd! Erre itt már nem lesz szükséged! .. . Másnap este ketten várták a műhelyben Bajuszo- sékat. A szakszervezeti tit­kár meg az üzemvezető. Sorra kezeltek az emberekkel. A titkár Karcoshoz fordult; — Mi újság? — Te biztosan többet tudsz! — válaszolta a kérde­zett. — Több helyen jársz, többet hallasz! •— Ne viccelj, Karcsi, ko­molyan kérdeztem — szólt erőltetett keménységgel a titkár. — Tudod te jól, hogy mire gondolok! Miért lépett ki Kollár? Reggel bejött, és kikérte a könyvét. Mit gon­dolsz, miért? — Honnan tudjam én azt? Biztosan talált egy olyan helyet, ahonnét talicskán vi­szi majd haza a fizetést. So­hasem lehet azt tudni... Bajuszos Hegyire kacsin­tott. Egyszerre indítottak mind a ketten. Németh Sándor Játszani szép —játszani jó a Balaton mellett is! Velence vitorlás Felhúzható motorcsónak Sellő vitorlás Műanyag vízibusz PVC labda, pettyes és szivárványos PVC strandlabda és még sok játékot talál az ÁBC áruházakban. 38,— Ft 30,— Ft 24,— Ft 28,— Ft 20,—Ft-tól 37.60 Ft-ig 30,—, 40,—, 50,— Ft ajándék pavilonokban és az (3009) Aratás után, ősz előtt a darányi pártszerrezet Az utolsó zabkévéket nyeli a cséplőgép a darányi tsz major­jában. Már csak órák kérdése hogy befejeződjön ez a mun­ka. Nehéz volt a gabonabeta­karítás — erről beszél Keserű József tsz-elnök> meg Szálai János párttitkár —, minden embernek sokat kellett tennie a maga posztján. Rengeteg munka várt a kommunistáikra is. Mielőtt megkezdték a nagy nyári miun­kát, vezetőségi ülést meg tag­gyűlést tartottak. A szövetke­zet elnöke ott mondta el, mi­lyen nagy szükség van minden munkás kézre. Most, az aratás és a cséplés befejezésekor már mérleget lehet készíteni: ki hogyan ol­dotta meg feladatát. Igaz, hogy a párttitkár naponta be tudott volna erről számolni, hiszen ott élt az emberek között. Hol szervezéssel foglalkozott, hol pedig maga is részt vett a be­takarításban. Mindig volt ten­nivalója, akárcsak Jovanics György gépműhelyvezetőnek. Az erős gabonák próbára tet­ték a gépeket, s bizony sok volt a javítanivaló. Előfordult, hogy este vitték be a traktort, de reggel már útra készen állt. Kevés párttag van a darányi szövetkezetben. Sokan keresik másutt a /kenyeret, s csak es­ténként térnek haza. Ök nem ismerik a tsz gondjait, akik otthon dolgoznak, annál job­ban. Most, az aratás után tag- "■"űlést tartanak, az őszi mun­kákra készülnek. Megint a tsz vezetői mondják el, mi vár a gazdaságra. Azt tartják, hogy az ősz sem lesz könnyebb, mint a nyár volt. A megindult bur­gonyabetakarítás mellett szán­tani, vetni kéül, s közben meg­érik a kukorica is. K. I. — Növekszik a pártoktatás­ban részt vevők száma Babó- csán. A tavalyi 25 helyett eb­ben az évben harmincán je­lentkeztek a pártszervezet gazdaságpolitikai tanfolya­mának mezőgazdasági tago­zatára. Sok jelentkezője van a KISZ-szervezet rendezte előadássorozatnak is. r KÉPEK A SZÖVETKEZETI NAPRÓL nap egyes Öogy tetszik a nyaklánc? — Az ajándékboltok gazdag választékban kínálták áruikat. mozzanatait örökítik meg. (Regős István felvételei.) A sportbemutatón magas szín­vonalú gyakorlatokat láthatott a közönség. A korláton Regőtzi Péter, a Budapesti Spartacus I. osztályú versenyzője. Erdős József, az OKISZ elnöke ünnepi beszédét mondja. részletesen be­számoltunk ró­la, augusztus 20-án szövet­kezeti napot tartottak Ba- latonleUén. Most megér­kezett képeink a jól sikerüK szövetkezeti népszeRÜ emseneti A gépcsoportresető Megjelent a Természettudományi Közlöny augusztusi száma Reggel óta esővel fenyeget az idő, a határ mégis népes. Sok a munka az öreglaki Ker­tészeti Termelőszövetkezet földjein. Az emberek tudomást sem vesznek a gyülekező fel­hőkről, mert kellene a jó idő is, de ha esne, annak is örülné­nek. — Minden munkaerőre szük­ség van — mondja a tsz elnö­ke, Hegedűs Lajos. — Ilyenkor előfordul, hogy még a gép- csoportvezetőnk is gépre ke­rül. Igaz, Illés Jánost nem kell sohasem külön kérni, ha szo­rít a munka. A múlt ősszel is neki köszönhettük, hogy sike­rült teljesítem a vetéstervün­ket. Amikor sok a munka, ün­nepen és vasárnap is dolgozik. Mezei Imre községi tanácsel­nök szerint Illés János nem­csak annak köszönheti népsze­rűségét, hogy sokat és jól dol­gozik, hanem annak is, hogy becsületes és igazságos. A gépcsoportvezető 1952-ben ív. ett be a termelőszövetkezet­be. A tagság bizalmából tsz-el- nrk lett, mert mindenki tudta róla a faluban, hogy jó gazda. 1959-ben növénytermesztési brigádvezető szeretett volna lenni, de csak fél évig láthatta el kedvelt foglalkozását, mert amikor megérkeztek az első gé­pek, a vezetőség olyan embert keresett, aki amellett, hogy me sbízható vezető, szigorú el­lenőr is tud lenni, ha kell. Il­lés János azóta a gépeknél dol­gozik. — A tsz vezetősége minden évben nagyobb feladatokkal bízza meg a gépcsoport vezető­jét és ő önállóan, jól végzi el a rábízott munkát — mondja az elnök. — Ismeri a határt, és ahol a gépek csak segíteni tud­nak, ott mindenütt számítha­tunk rájuk, Illés Jánost jó gazda módjá­ra nem elégíti ki a tennivaló gyors elvégzése:' azt is meg­nézi, hogy milyen a műnk* minősége. Nehéz népszerűnek lenni az ő beosztásában, mert akiket figyelmeztetni, bírálni kell, azok az emberek nem mindig értik meg a szavak mö­götti jó szándékot, mindany- nyiuk érdekét. Illés Jánost mégis szeretik. Csendes, halk szavú, de hatá­rozott ember. A legválságo­sabb időkben is hallgattak rá a faluban. Energiájával, mun­kakedvével — ötvenhat éves kora ellenére — még ma is példát mutat a faluban. — Most van igazán értelme a munkának — szokta monda­ni —, amikor végre magunk­nak dolgozunk. Fia a tsz gépszerelője, lánya a növénytermesztésben ker­tészként dolgozik. Illés János­nak nincs külön képesítése a gépekhez, mégis legtöbbször ő állítja be őket, mert jo műsza­ki érzéke van. Naphosszat a határban találni. Ma reggel óta a vetőgépnél dolgozik. Dohogva erőlködik a trak­tor. Délfelé teljesen elborul az ég. Másfél hold van csak hát­ra. amikor szemerkélni kezd az ”ső. A gép nem áll meg, mert úgv lenne jó. ha az eső már a földben érné a magot. Gyor­sabban fordul hát a dűlő végén a vezető, noha egyre sűrűbben esik. Alighogy elverte a port a zá­por, egy kicsit nekivilágosodik az ég. A gépekkel dolgozó em­berekig nem hallatszik el a déli harangszó. Addig nem tar­tanak ebédidőt amíg ki nem érnek a táblából. Nagy József Igen változatos tartalom­mal jelent meg a Természet­tudományi Közlöny legújabb száma. Szabadváry Ferenc kitűnő portrét rajzol Hevesy Györgyről. Buday Irén és Nagy Sándor Aktivációs ana­lízis címmel közük közös ta­nulmányukat. Dr. Széky Pál a szaglás biológiájával foglalkozik. Dr. Bóna Ervin tollából új sorozatba kezdett a lap A modellek szerepe a tudományban címmel. Emel­lett folytatja dr. Csordás István beszámolóját a Mac- quarie-szdgetről és állatvilá­gáról. Dr. Vida Gábor áttekin­tést ad Az őskorpafűtől az erdei pajzsikáig címmel. Ér­deklődésre tarthatnak számot Budai József A sínek EKG- ja és dr. Zsoldos Ferenc A stabil izotópok alkalmazása a kutatásban című írásai is. Hasznos tudnivalókat ismer­tet Tóth Béla a takarmányfe­hérje üzemi előállításáról. Makkra Zsigmond pedig népszerű magyarázatot ad a kozmikus sugárzás eredeté­ről. Híradó, folyóiratszemle, valamint a társulati élet hí­rei egészítik ki a folyóirat legújabb számát. OTP­hitelakció keretében vásárolhat Pannónia motorkerékpárt! (3781)

Next

/
Oldalképek
Tartalom