Somogyi Néplap, 1965. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-19 / 195. szám

Gerhard, Günther és a többiek Fonyódi pihenő az építőtábor után ■ Szép a Balaton, csak... „Tündi-bündi” magyar lányok SZABAD A JOGOSÍTVÁNYT? ah hiszen nem is megy. Itt még ezt is megengedte apu, otthon viszont hozzá sem nyúlhatok. Hogy mi mindenre jó a nyaralás! Tjét óra. Szállingóznak a vendégek a Szabadság fürdőtelepi Halászcsárdába. Minden este telt ház van; na­gyon szeretik a. nyaralók ezt a vízparti szórakozóhelyet, a ro­mantikus környezetet, a válto­zatos, kitűnő ételeket... és a zenét. Mert a zongoránál Hor­váth Jenő zeneszerző ül, akit szinte minden vendég ismer, a külföldiek közül is sokan; da­lait dúdolják az emberek, több zenés vígjátékának tapsolhat­tak Budapesten és vidéken. 1963 nyarán sok kellemes es­tét szerzett a balatoni üdülők­nek, aztán Kanadába utazott több hónapos turnéra. Most megint visszatért a Balatonhoz, de szeptemberben újabb kül­földi szerződés kötelezi. — Szeptemberben indulok ismét Kanadába — mondja —, meglátogatom azokat a helye­ket, ahol tavaly jártam. Na­gyon kedves a kanadai közön­ség. Minden estem nagy siker volt, egy darab Budapestet lá)t» tak bennem az ott élő magya­rok ... Játszottam Montreal­ban, Hamiltonban, Ottawában, nagyon sok hallgatómat haza­csalogattam Magyarországra látogatóba. — A turné alatt születtek újabb szerzemények? — Igen. Hiszen sok benyomás éri az embert, tele van él­ményekkel. Üj dalaimat szep­temberben mutattam volna be egy szerzői esten az Erkel Szín­házban, utam miatt azonban az est elmarad. Jelenleg egy zenés vígjátékon dolgozom; KÉT KÜLFÖLDI ÚT KÖZÖTT Oláh Margit szövegkönyvét ési Romhányi József verseit zené-' sítem meg. Nézd meg az apját- a címe, a Kecskeméti Katona József Színház mutatja majd be a következő évadban. Szinte »-házi szerzője« a kecs­keméti színháznak Horváth Je­nő, tavaly is műsorra tűzték egy darabját, A gyereket a gó­lya hozza című zenés vígjáté­kot. Itt, a Halászcsárdában nem­zetközi műsort ad Borisz Szve- dolodovval, a dobossal. Az an­gol, francia, olasz, német dalok mellett azonban hallhatjuk a Horváth-szerzeményeket is, hi­szen sok vendég kéri. Fürgén, könnyedén szaladnak ujjai a billentyűkön, s már énekli is a sokak által kedvelt és a szer­zőnek is egyik legkedvesebb dalt: Hegedű, te vagy az én barátom... Nemcsak vérbeli zenész, ha­nem kitűnő pszichológus is Horváitíh Jenő. Azonnal meglát­ja, hogy egy-egy asztaltársa­ság milyen dalt szeretne halla- lani. Az imént egy Chopin-tan­tázia »talált be« a közeli asztal lengyel vendégeihez, majd pe­dig a Gyere, ülj, kedves mel­lém ... dallamára húzódott kö­zelebb egy szőke kislányhoz a fiú. Hangja és dalai beférkőz­nek a szívekbe. Egyik vígjáté­ka főszerepélőjének dala kísér el bennünket, és száll a csön­desen hullámzó víz fölé: ... a te bűvös zenéd kinyitja minden ember szívét.. Strubl Márta A szegedi járás úttörőtábo­rában, Fonyódon huszonöt né­met fiú is pihen. A KISZ csereakciója révén jöttek | Magyarországra, három hetet töltöttek a székkúti táborban, ahol kukoricát címereztek. Valamennyien ipari tanulók Halléban; a Buna Művek vegyipari szakmunkásai lesz­nek. Vezetőjük és tóim ■'—uk egy barna fiatalember, Var­ga István, a szegedi József Attila Egyetem hallgatója Az ő kalauzolásával látoga­tunk meg egy sátrat. Csak az 1. számú sátorban találunk lakókat, a többiek a Balatonban lubickolnak. »Há­zigazdáink« — Hans Werner Kolbe, Gerhard Silbersack. Günther Raymund és Heinz Abraham — az ágyakon ha­salva söröznek. Szőke hajúak, barna bőrűek — itt-ott égési foltokkal. — Ilyen a magyar nép — . mutat a vállára a szakállas I Hans Werner. — Ezzel volt a legtöbb problémánk. Kér«"' ’ cl, amikor eljöttünk Haliéból, tíz fok volt a hőmérséklet, a kukoricaföldön a napon pe­dig —-Í5. Az elr.ö napokban nemigen bírtuk fekve tölteni az éjszakát. — Na-von jól érezzük ma­gunkat Magyarországon — vág közbe Heinz —. csak az étel, a klíma és a nyelv ne­héz. Szép ez az ország, ked­vesek az emberek. A tábor­ban nagyon megszerettük a magyar fiatalokat. Elmondják, hogy fizika ta­nárjuktól sokat hallottak ha­zánkról, ugyanis tavaly járt itt. Főleg a Balatontól volt elragadtatva. — Szép a Balaton — jegy­zi meg Günther —, csak ... Csak a stranddal nem va­gyunk megelégedve. Szebb­nek képzeltük. — S a víz... Talán melegítik? — Ez szabad strand itt —< magyarázza nekik a tolmács —, a bekerített strandok kul­turáltabbak. — Akkor is jobban törőd­hetnének vele — szögezi le a fiú. Cigarettára gyújtunk. — Ahá, Fecske! — örven­deznek. — Tegnap akartunk venni, de elfogyott. — R»mu­j tátják a camping-hamutar­tót, mutató- és hüvely’-uijuk- i hói karikát csinálnak, és azon ' keresztül hamuznak a földre. | — Legyünk jól neveltek. | — Csaknem egy hó :apja j vannak nálunk. Milyen sza- i vakat tanultak meg? — Har- ' sány nevetés. Aztán közlik, I hogy szívesen mondanak í egyet-kettőt, de tekintettel ! akzrna'i lenni arra, hogy hölgy van a társaságban. —* Sör, bor, pálinka — sorolják haliéi dialektusban magya­rul —, Fecske, kezét csóko­lom, Tündi-bündi — ezt a kislányoknak szoktuk mon­dani. Pontosan ne™ t-"**vk, hogy mit jelent, de nagyon örülnek neki. — Számolni is tudunk százig — dicsekedik Gerhard —, de csak oda, vissza már nem. Amikor arról faggatom őket, hogy mi nem tetszik nekik nálunk, megjegyzik, hogy sokat vannak zárva az üzletek. És amit főként fáj­lalnak: Budapesten nem le­het nyloninget kapni. — Még szerencse. hogy vannak csehek a Balaton- parton — mondják moso­lyogva. Varga István elmondja, hogy a fiúk cm' nek a fonyódi táborban, él indulnak haza. Ks+ hét múl a pedig a szegediek utaznak Flalléba. szintén építőtáborba. — Viszontlátásra jövőre — búcsúznak —, ha lehet, me­gint eljövünk. Nagy vonzóerő van ebben az országban. Na­gyon csinosak a magyar lá­nyok. S. M. I BALATONI Baiatwái a^cáság-alc A „KEDVES” ISMERŐS Ki győzi jobbau szusszal? Balatonfenyvesi társasjáték vasidegzetű felnőtteknek Amolyan kiránduló időben ér­keztek ki a Balatonra Ková­csék. Fújt a szél. felhő takarta a napot — egyszóval mindent lehetett csinálni, csak fürödni és napozni nem. Más ember nem éppen szelíd szavakkal az eget szokta ostromolni ilyenkor — de Kovács!?... Melegítőben, pokróc­ba burkolózva békésen üldögélt a teraszon, és ötpercenként ki­jelentette: — Sebaj! — Ez az Igazi pihe­nés! Már maga az megfizethetet­len, hogy az ember nem látja maga körül a megszokott, jól ismert arcokat!... Ez már ki- kapcsolódás! . . . Megüdvözüit mosollyal még egy ideig mormogott maga elé, aztán elszenderült. Valami la­katlan szigetről álmodott éppen, ahol ő volt egyedül, amikor nem várt zsibongás zavarta fel. — Csókolom! Jónapot!.. . Szevasz öreg fiú, csakhogy meg­találtalak! . .. — Ügyes voltál, mindenesetre! Éppen ma jöttem. Es a címet nem adtam meg senkinek ... — egy áldozat elhomályosult te­kintetével mérte végig Kovács -kedves« ismerőseit. Csak nyol­cán voltak ... Mit szaporítsuk a szót? A rossz Időre való hivatkozással a ven­dégek a késő esti órákig ott ücsörögtek ... Közben két cse­metéjüket háromszor felpofoz­ták, s a házaspár négyszer ösz- szezörrent a korszerű gyermek- nevelés elvein. Végül így bú­csúztak: — Jó, hogy itt nyaraltok ti Is! Legalább lesz kivel összejárni. Igaz? Holnap, ha jó idő lesz a parton, ha nem — hat akkor itt találkozunk ... Kovács megkövült tekintettel bámult utánuk. Majd vizes bo­rogatást rakva fejére, levelet Irt a különleges tudakozónak, megérdeklődve hogyan lehet zavartalanul két hetet nyaralni a Balaton parton .. . V. M. A társasjáték mindig este kezdődik. Néha nyolc óra­kor, néha fél kilenckor. Az időpont a mozi előadásától függ. A játék a hangulatos szép kertmozi és a Vigadó nevezetű vendéglő között zajlik le, melyek a sors ke­gyelméből tőszomszédok let­tek Balatonfenyvesen. Mind­kettőnek az a hivatása, hogy a pihenni vágyó üdülőknek szórakozást nyújtson. Hát ebből nincs is hiány, már csak azért sem, mert köte­lességén túl a mozi is meg a Vigadó is minden ottlevőt abban az örömben részesít, hogy tanúja lehet annak a társasjátéknak, amelynek ezt a címet adtam: »Ki győ­zi jobban szusszal?k Hogyan zajlik le ez a já­ték? Elmondom. Ültem a kertHelviségben. A sárga műanyag falak mint színpadi díszletek takarták a kertmozit. No, nem teljesen, mert egy jó tenyérnyi sávon láthattam a vásznat. Míg a Vigadó kitűnő zenekara szü­netet tartott, óhatatlanul ar­ra a tenyérnyi sávra irá­nyult a figyelmem. Vajon mi történik ott? Lovak nye­rítenek, ágyúdörgés, majd hatalmas, zúgó vihar... Az­tán munkához látott a zene­kar, és folytatódott a játék. Voltak pillanatok, amikor úgy éreztem, a pálma a ze­nekaré. Ám az andalító tan­góba beleüvöltött egy öblös férfihang, hogy aszondja: »Győzeleeem! Győzeleeem!« Észrevettem, hogy többen — hozzám hasonlóan — a te­nyérnyi rész felé fordították fejüket, a megriadt tekinte­tek azt tükrözték: »Te jó is­ten, mi történhetett, ki győ­zött, ki vesztett? ...« stb. Sokáig nem töprenghettek, mert egy harsogó tviszttel a zenekar visszaszerezte a ve­zetést. Erre persze a mozi is erősített. És ez így ment — no nem az idők, hanem az előadás végeztéig. Másnap este a kertmoziba ültem be. Kodály megfilmesített, pazar kiállítású dalművében, a Háry Jánosban gyönyörköd­tem — volna, ha elmarad a társasjáték. De erről sző sem lehetett, mert a kerthe­lyiség tömve volt táncolni vágyó fiatalokkal. Ki győzi jobban szusszal? Háry bátyó vagy a Vigadó? Megfeszítet­ten figyeltem. Gyönyörűen énekelte a kórus azt, hogy Sej, Nagyabonyban csak két torony látszik... de zenei aláfestésként kitűnően hal­lottam az O sole miót. Mit mondjak? Csodálatos este volt. A társasjáték is­mét kitűnő volt. Olyan re­mek hangzavart, sikerült elő­idézni, hogy állítom, ennek a »műfajnak« a remekei közé lehet sorolni... Ezek után, ha valaki azt találná mondani: »Hiszen ez borzasztó! Ezt nem lehet idegekkel elviselni!« — az nagyon téved. Minden este tele van mindkét »intéz­mény«. Hiába. Ha felnőttek vagyunk is, valahol ott bújkál valamennyiünkben a gyerek. Szeretünk játszani. Vörös Márta PIHENÉS •FŐZŐTANFOLYAMH A FONYÓD-BÉLATELEPI CAMPING BEN I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom