Somogyi Néplap, 1965. június (22. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-15 / 165. szám

Csütörtök, 1965. július 15. 3 SOMOGYI NÉPfiáf Kombájn, aratógép és kézikasza is * ~ A SZÖVOSZ TÁJÉKOZTA­TÓJA SZERINT az év első öt hónapjában 180 000 új ké­zikasza és ezzel együtt jelen­tős mennyiségű sarló, fenő­kő stb. került a. falusi boltok­ba. Arról egyelőre nem szól­nak a jelentések, hogy ezek­ből mennyit vásároltak meg. Annyi bizonyos, hogy ahol ala­posan fölmérték az aratással kapcsolatos tennivalókat, és jó keresetet biztosítottak az aratóknak, ott ezekben a na­pokban ugyancsak megbecsült eszköz a kézikasza. Hallottunk olyan községek­ről, ahol minden aratószer­szám vevőre talált, de olya­nokról is, amelyekben a beta­karítás kezdetéig egyetlen ka­szapengét sem adtak el a föld­művesszövetkezeti boltosok. Itt nem azért volt lanyha a vásárlási kedv, mert a tsz-ta- gck és a besegítők elegendő régi aratószerszámmal rendel­keznek, hanem amiatt, hogy ezek a mezőgazdasági üzemi vezetők nem tekintik kellően fontosnak a kézi aratást. Elkoptatott szólásmondással úgy jellemezhetjük a helyze­tet, hogy a tsz-ek vezetői egyik-másik községben átestek a ló másik oldalára. Többnyi­re csak a gépekre támaszkod­nak, de elvétve előfordul olyan eset is, hogy kizárólag kézika­szákra próbálják bízni az ara­tást Egyik megoldás sem he­lyes. A kombájnokra, az ara­tógépekre, de a kézikaszákra is nagy szükség van. Sokkal nagyobb, mint tavaly vagy ko­rábban, hiszen most sok a dőlt és az összekuszálódótt ga­bona. És ami még ennél is na­gyobb súllyal esik latba: sok vo’t az eső, mindenfelé fel­ázott talaj, s a súlyos gépek különösen nehezen boldogul­nak a gabona betakarításával. AZ ARATÄSBAN mutat­kozó lemaradás jelen­tékeny. Több mint .egyhetes késéssel köszöntött be az érés időszaka. így Péter-Pál nap­ján csak az ország déli részein kezdődött el az aratás. Július első hetében is folytatódott az esős időjárás. Zápor, zivatar, sőt helyenként jégverés söpört végig a mezőkön, s nemcsak károkat okoztak, hanem a be­takarítást is késleltették. Még nincs biztonságbán az ország kenyere! Ez pedig azt követe­li, hogy minden erőt és min­den aratásra alkalmas órát ki kell használni; minden gépet és minden kézikaszát helyes munkába állítani. Hallottunk olyan esetről, hogy a tsz vezetője egy kom­bájnra átlagosan 400 kát. hold gabona betakarítását tervezte. Ilyen teljesítményre azonban nem lehet és nem is szabad a betakarítás munkáját ala­pozni. Ahol négyszáz holdat bíztak egyenként valamennyi kombájnra, ott könnyen kito lódik szeptemberre az aratás vége. Ez pedig nagy ráfizetést jelent, hiszen a teljes érés állapotában még szélcsendes Időben is pereg a szem, hát még ha továbbra is zivataros marad az időjárás. Igazuk van-e azoknak a ter­melőszövetkezeti vezetőknek, akik azzal érvelni, hogy el­avult dolog a kézi aratás, emellett drága is? Igaz, hogy a gépállomások kombájnjai egy kát. holdról 180 forintért takarítják be a gabonát, s e: lényegesen kevesebb költsé­get jelent a kézi aratásnál. Ámde inkább ezt a megoldást kell- választani, semmint a megkésett gépi aratás nyomán ver eg jen el a szem, s feketed- jen kepébe és osztagba rakva gabona. Az sem helyes, ha a terme­lőszövetkezeti vezetők a tag­sággal és a besegítőkkel érzett — helytelenül értelmezett — szolidaritásból kizárólag a ké­zi aratásra próbálnak beren­dezkedni. Arasson az ember is, a gép is! ALAPOS KÖRÜLTEKIN­TÉST és gondos munkaszer­vezést követel az idei aratás. Ahol részben a felázott talaj, másrészt a megdőlés miatt nem tudnak a gépek eredmé­nyesen dolgozni, ott segítsen a kézikasza. Szerencsére a ter­melőszövetkezetek többségében ez az egészséges szemlélet ke­rült előtérbe. Akadnak azon­ban olyan tsz-vezetők is, akik hátralépésnek tekintik a rész­beni kézi aratást. Azzal érvel nek, hogy az előző években a kombájnok, illetve az aratógé­pek igen nagy teljesítménnyel dolgoztak, a gabona túlnyomó többségét betakarították. S ami korábban" sikerült, miért ne sikerülne az idén is? Az érvek szépen hangzanak, de nemcsak az érveket kell nézni, hanem a tényeket is. A tények pedig azt mutatják, hogy a gabonatáblákon lénye gesen lassabban haladnak a rendvágó aratógépek meg a kombájnok is, mint tavaly ilyenkor. Még sok a tennivaló: a kom- bájnosoknak, aratógép-keze­lőknek, a kézikaszásoknak, a marokszedőknek és a betaka­rítás minden dolgozójának közös erőfeszítésére van szük­ség, hogy a jó termést a jó gazda gondosságával, idejében betakaríthassuk. „Áramszünet“ a kaposszentjakabi művelődési otthonban Hat hónapig nem fizették a villanyt Akármilyen humorosan hangzik első olvasásra, több mint háromhetes áramszünetet tartott a kaposszentjakabi mű­velődési otthon. A környéken lakók felháborodva vették tu­domásul, hogy esténként sö­tétek az otthon ablakai. Bi- czó György, Móricz Zsigmond utca 15. sz. alatt lakó olva­sónk levelet írt a szerkesztő­ségnek ezzel a címmel: Med­dig tart a sötétség a szentjaka- bi kultúrházban? A moziláto­gatók, a tv-nézök, a klubszo­bában szórakozók nevében kérte a lap segítségét. Idézünk leveléből: »Három héttel ez­előtt az Áramszolgáltató Vál­lalat kikapcsolta a villanyt. Hogy miért, ezt senki sem tudja. A városrész lakói csak azt tudják, hogy van megfele­lő művelődési otthon, ahol va­sárnaponként filmet nézhet száznyolcvan "semély. A klub­szobában tekintélyes könyvtár az olvasók rendelkezésére, . ott a tv-készülék is, de mind­ez hiába van, mert hiányzik az életet jelentő villamos energia. Ki foszthatta meg a városrészt mindettől és milyen jogon?! Jó lenne, ha mielőbb visszaadnák részünkre ezeket a lehetőségeket.« A levélben föltett kérdésre a Dél-dunántúli Áramszolgál­tató Vállalat gyorsan megad­ta a választ. Hat hónapja nem fizet villanydíjat a művelő­dési otthon, a behajtási osz­tály elrendelte, hogy kapcsol­ják ki az áramot. Tehát a mű- velőd/-t otthon vezetője fosz­totta meg a művelődés lehető­ségétől a környék lakóit. Nagy Előd; a városi tanács művelődésügyi osztályának ve­zetője leszögezte, hogy Csava­rt Sándor , hanyagsága miatt tartott áramszünetet a műve­lődési otthon. A művelődés- ügyi osztály felelősségre vonta a mulasztó igazgatót ez azon­ban nem kárpótolja a szentja- kabiakat a művelődési kény­szerpihenőért! 8PLOG0P meuen A gép egyhangúan duruzsol. Olyas ez a monoton zúgás, mint amilyent a malmokban hallani; a szem lefolyik a ga­raton, s odelent telnek, dagad­nak a zsákok. Dolgozik a cséplőgép és mellette az asz- szonyok. A traktoros az ár­nyékban pihen, de füle a zú­gást figyeli. Az asszonyok egymásnak segítve megmar­kolják a teli zsákokat, s oda teszik a többi közé. Valójában nem is igazi csép- lés ez, csupán magtisztítás: a kombájntól vontatók hordják az őszi árpát, és itt, a szövet­kezet majorjának egy elegyen­getett, szépen rendbe hozott részén felöntik a cséplőre, s mire leér a zsákba, már tisz­ta. Az asszonyok felöntenek, összesöpörnek, zsákokat ag­gatnak. A nap perzsel, áz ar­cokon izzadság és por kevere­dik egybe. A homlokok tete­jén, ott, ahol a haj kezdődik, fehér csík húzódik. Azt a he­lyet tegi^ap még eltakarta a menyecskésen hátrakötött kendő, azért maradt fehér. Ügy váltunk szót, hogy köz­ben dolgozik a kezünk. Az egyik asszony beköti a zsák száját jó erősen, nehogy kibo- moljon, én meg addig fölerő­sítem az üres zsákokat — Nem először csinálja, ugye? — Aggattam már zsákot — mondom, és örülök, hogy ebbe- ni jártasságomat észrevették. Gyermekkoromban akadt nyár, amikor ez volt a »-masinálásd« ténykedésem. Amíg telik a zsák, többszó­ra is futja. Buzsáki Józsefné meg Kalafatics Ferencné a ré­gi cséplésekről beszél. A poly- valyukról, a magas asztagok- ról, a nehéz kévékről esik a legtöbb szó meg a sűrű por­ról, amitől minduntalan sárt köpött az ember. — Megállt a levegő a kaz­lak között, és folyton vízre idézgetjük vágyott a torok azt a cséplést. Itt a cséplőgép orra előtt nem áll elevátor, mellette -sincs semmi, érezni az enyhe száljárást. Benyúlok a zsákba, kiveszek egy marók árpát. Nagyon szép, duzzadt, aranysárga sze­mek. Amíg ide, a zsákba ke­rült, mennyivel kevesébb ve­ríték hullott érte, mint ré­gen ... — Az idén kevesebbet vág­hat a gép, mert sok helyen megdőlt a gabona. Igaz, a kombájn kepéből is csépel, de azért a cséplőgépbe nemcsak kombájnolt gabonát öntenek, nemcsak rostálásra használják ezt a nagy masi­nát, hanem hoznak ide ka­lászban is magot, amit ki kell csépelni. És akkor kévedobá- lóra, kazalrakóra, etetőre meg pelyvahordóra, is szükség lesz. — Attól már nem félünk, kibírjuk. Biztosan kibírják, hiszen en­nél nehezebb munkát is vé­geztek már, meg most márrö- videbb ideig tart; a nagyob­bik terhet ledobta válláról az ember, és a gépre tette. : Közeleg a dél, az árnyék szinte teljesen eltűnt. Az asz- szonycsapat váltva dolgozik: hajnali négytől délig az egyik csoport, déltől estig . a másik van munkában. — Délután elmegyünk ka­pálni — mondják azok, akik a délelőtti műszak végiéhez kö­zelednek. — Elmennek-e a Balatonra fürödni? — kérdezem, mert Szöllőssvörök nem esik mesz- szire a magyar tengertől. — Nem járunk mi oda, -ta­lán egész nyáron sem lesz rá időnk. Hétköznap sok a dol­gunk a közösben, vasárnap meg a háztájiban akad egy és más, amit szintén meg kell csinálni valakinek .. . Meg az­tán úgyis sokan vannak ott vidékiek, akik még nem lát­ták a Balatont. Nézzék ők, mi láthatjuk máskor is... A gép egyhangúan duruzsol. Nemsokára elérkezik a váltás ideje. Ä cséplő egész nap dol­gozik, így tudják legjobban kihasználni. Az asszonyok megmarkolják a megtelt zsá­kokat, és odateszik a többi kö­zé. Délután másutt szorgoskod­nak, de holnap és holnapután délelőtt ismét itt találkozni velük, itt dolgoznak a cséplő­gép mellett, amíg a gabona- betakarítás folyik. Hernesz Ferenc 2500 vagon szén van megyénk tárolóSielyein Kielégítő az építőanyag-ellátás Román ajtó, lengyel parkett érkezett (Tudósítónktól.) — ömlik a szón megyénkbe — mondta Szűr JLajos, a kaposvári TÜZÉP igazgatója. — A szénrak­tárak tömve vannak. A megyé­ben 2500 vagon szenet tárol a vál­lalat. Ennek nagy része pécsi Különcök? A Marcali és Vidéke Körze­ti Földművesszövetkezet KISZ- szervezetét évek óta a leg­jobbak között emlegetik a já­rásban. — Nincs különösebb titka ennek — fogad Horváth Mária KISZ-titkár. — Elsősorban a közös munkaterület köti ösz- sze a szövetkezet fiataljait. Elmondhatom még, hogy há­rom tanuló kivételével vala­mennyi tagunk szakember, és megközelítően egyidősek va­gyunk mind a huszonhatan. Az utóbbi években minden fiatal tanult valamit, és most a tagságnak már több mint a fele érettségizett. A KISZ-titkár és Tamás Valéria vezetőségi tag a föld­művesszövetkezet központjá­ban, a könyvelésen dolgozik. A többiek az áruházban, az önkiszolágól boltban elárusí­tók vagy pincérek az eszpresz- szóban és az étteremben. A törzsgárda Akik minden munkából ki­veszik részüket, és hívás nél­kül is mindig ott vannak, ahol kell, azok alkotják _a KISZ-szervezet gerincét. A fő­leg vezetőségi tagokból álló csoportot törzsgárdának hív­ják maguk közt. Ök az «-öre­gebbek«, akik ugyan csak egy- pár évvel idősebbek a többi­eknél, de tapasztaltabbak. A többi fiatal érdekében részt vesznek a szakszervezeti és a párttaggyűléseken, s szót kér­nek a szövetkezeti vezetők ta­nácskozásain is. — A legnagyobb igyekezet ellenére is előfordul időnként — mondja a titkár —, hogy megfeledkezünk valamiről, vagy nem szervezzük meg a társadalmi munkát együtt a községgel, a törzsgárds még­is ott van minden előzetes megbeszélés nélkül. Jó érzés Ily énkor hallgatni őket, amint kérdezgetik egymást, hogy »neked ki szólt?«. Rájuk min­dig számíthatunk. Közös érdek A földművesszövetkezet ve­zetői is elismerően beszélnek a KISZ-esekről. — Sohasem húzódoznak, ha a szövetkezet érdekéről van szó. Vasárnaponként autóra ülünk, és divatbemutatókat tartunk a környező falvakban. Fiataljaink — mondja De'mkó János, a földművesszövetkezet elnöke — megérdemlik, hogy támogassuk őket. A következő műsoros divatbemutató bevé­telét kirándulásra, nyaralás­ra használják feL Külön ter­met adtunk nekik a szövetke­zet épületében, nemrégiben te­levíziót is kaptak. Nagyon so­kat segítenek feladataink meg­oldásában társadalmi munká­val, sokszor lelkesedésből, szívességből. Amikor csak le­hetőség van támogatásukra, mi sem feledkezünk meg ró­luk. Közös érdekünk a szövet­kezeti mozgalom népszerűsí­tése, a munka további javítá­sa. Sok függ a szervezéstől A divatbemutatókat egy ré­gi szövetkezeti ember, Csécs Gyula szervezi és bonyolítja le. — Talán az összes szabad idejét velünk tölti — mondja Takács József, az önkiszolgá­ló bolt elárusítója. — Hol ver­seket, hol népdalokat tanít be, az egyfelvonásos játékokat is ő rendezi. Kulturális prog­ramot összeállítani, szervezni tőle tanultunk valamennyien. — A programokat úgy kell összeállítani — veszi át a szót a titkár —, hogy azok vonz­zák is a tagokat, és ne csak azért jöjjenek el egy-egy ren­dezvényre, mert illik ott len­ni, hanem az érdeklődés hoz­za el őket. Sokszor ők maguk is megkérdezik a vezetőségi tagokat, hogy mikor lesz leg­közelebb egy jó műsoros esi, «olyar\, mint amilyen a múlt­kor is volt«. Asztalitenisz, sakk, röplabda házibajnoksá­gokat is szervezünk. Többen közülünk a Marcali Vörös Meteorban sportolnak. A házon kívül A marcali fiatalok egy része kicsit irigykedik a földmű­vesszövetkezeti KISZ-esek jól összeszokott gárdájára. Halla­ni is tőlük, hogy a szövetke­zetiek különcködnek, nem akarnak velük tartani. Mark- harb József, az áruház egyik fiatal eladója mosolyog, ha ilyet hall. — Mentünk mi is a többi fiatal közé, nem zárkózunk el tőlük sohasem, de nem le­het semmire sem menni ve­lük — mondja. — Fegyelme­zetlenek, kötekednek. Közös programjaink legtöbbször ve­szekedéssel vagy verekedés­sel végződtek. Nem csoda, ha a mi KISZ-eseinknek nincs kedvük velük dolgozni. — Nem beszélhetünk álta­lánosságban — szól közbe Hóka László, az élelmiszer- bolt dolgozója. — A marcali fiatalok nagy részével meg­értjük egymást, de sajnos, . a kis közösségekben is találkoz­ni nyugtalan, izgága fiúkkal, akik nem tudnak békesség­ben élni senkivel. Közöttünk ilyet sohasem tapasztalunk. Megértjük egymást a munká­ban és a szórakozásban, nem akarjuk elrontani a ió szerve­zeti életet egy-ké* felelőtlen ember miatt. Nagy József iszap, pécsi akna, komlói dió, valamint brikettszenek, amelyek bírják az időjárás viszontagságait. Nagy mennyiségű szovjet kőszén­ből készült hidasi kőszénbrikett is van a tárolóhfclyeken, ezt me­gyénkben is hamar megkedvelték a vásárlók. Igaz, ez a szén vala­mivel drágább a magyar brikett­nél, de igen nagy kalóriájú, és a tárolást is jól bírja. Elmondták a TÜZEP-nél, hogy az első félévben 12 500 tüzelőutal­ványt váltottak be. Júliusban és augusztusban újabb tizenegyezer utalványra adják ki a tüzelőt. Fából is nagy tételekkel rendelke­zik a vállalat; a fafűíéses kály­hák igazolt tulajdonosai zavarta­lanul megkaphatják a fát. Folyik a közüleíek ellátása is. . Az építőanyag-ellátással kapcso­latban elmondták, hogy a téglával zavar van, javulás csak a negye­dik negyedévben várható. A töb­bi építőanyagból már jobb az el­látás. Az első félévben kevés volt az ajtó és az ablak, most saját anyagból 1500 ajtót és ablakot ren­delt a Kiskunhalasi Asztalosipari Ktsz-nél és a Siófoki Építőipari Ktsz-nél a TÜZÉP. Ezeket július­ban és augusztusban szállítja a két' ktsz. Romániából is kaptunk ajtókat. A padlóburkoló anyag pótlására igen ió minőségű len­gyel parkett érkezett a telepekre. Továbbra is előnyben részesítik azokat, akik anyagbiztosítási szer­ződést, kötöttek, illetve kötnek a TUZEP-pel. A tervezettnél több árut exportál a Faipari Vállalat szentborbási üzeme A Somogy megyei Faipari Vállalat szentborbási üzeme, amely fűzvesszőből kerti bú­torokat, előszobafalakat készít, növeli exportját. Az eredeti terv szerint egymillió forint értékű bútort kellett volna gyártaniuk az idén. Azért nem vállaltak többet, mert nem volt elég nyersanyaguk. Az ARTEX időközben mintegy 800 000 forint értékű áru ké­szítéséhez szükséges anyagot biztosított számukra. Ezután módosították az üzem tervét. A munkások szá­mát negyvennégyről kilenc- venegyre emelték. Az 1 800 000 forint értékű fűzvessző bútort kapitalista prszágokba (Hollandia, Kana­da, Argentína) szállítják. Jövőre az üzem nem zöld, hanem már kidolgozott vesz- szőt kap. Ezáltal 80 százalék­kal növelheti termelését.. Ez egyúttal azt is jelenti, hogj* az üzerrn'-k nem kell a fűa vesszőt s környékbeli köz# gazdaságokkal termeltetnie.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom