Somogyi Néplap, 1965. június (22. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-09 / 160. szám

Vízi szabálytalanságok AáZ MSZMP MESVEI RI7OTTSA0A ES A MEGYEI TANACS LAPJA I SZÉP IDŐ VAN, benépe­sül a Balaton vize. Nagy a nyüzsgés a strandokon, sok csónak és vitorlás hajó siklik a vízen. Bőven akad dolguk a vízi rendőröknek... A motorcsó­nak ide-oda cikázik a ví­zen, beáll a vitorlások mel­lé. Ellenőrzik, minden rend­ben van-e. Akadnak, akik a révkapitány­ság ellenőrzé­sét akadékos­kodásnak tart­ják. — Pedig nem arra va­gyunk kíván­csiak. hogy ki kivel csónaká­zik vagy hajó­zik, hanem ar­ra, hogy meg­tartják-e a sza­bályokat, ame­lyekkel saját életüket védik — mondja az ellenőrzést vég­ző vízi rendőr, akit elkísér­tünk kőrútjára. AZ ELSŐ SZABÁLYSÉR­TŐK a Belkereskedelmi Köl­csönző Vállalat szép, csíkos vitorlájú Kalózán ülnek, öten a négyszemélyes hajó­ban. — Nincs nagy szél — men­tegetőzik a kormányos. Csö­pög róla a víz. Pedig hajóról fürödni sem szabad leszere­lés és horgonybedobás nél­kül. A vízijártassági rendben, a hajó kormányosa jól ismeri a szabályokat, de sajnálta vol­na. ha a családból lemarad valaki a vitorlázásról. — Két perc alatt a leg­szebb idő is viharosra for- duinat, s akkor már nem bír Fölébredt a csónakázó... Messze bent a vízen egy üresnek látszó csónak. A motoros zajára fölébred a férfi és felkönyököl. — Nem mondták, hogy nem lehet ennyire bejönni — mentegetőzik. — A kölcsönzőben egészen biztosan közölték önnel... Még vitorlás hajóval sem sza­bad egy kilométernél beljebb menni... És elaludni a leg­veszélyesebb a csónakban ... Evezzen a partközeibe — utasítja határozottan az őr­mester. NEM MESSZE INNEN az M. 262-es egyesületi hajó forgolódik. Kiderül, hogy a , vitorlázóknak nincs vízijártas­ságijuk. Legalább két kilo­méterre vannak a parttól. i sebesség megsiál ettjai Másképp nem lehet nevezni azokat az embereket, akik mit sem törődve másokkal, a nagy forgalmú balatoni utakon szá­guldoznak jármüveikkel. Nem érdekli őket, hogy az úton gya­logjárók, kerékpárosok is ha­ladnak, és olyan kocsik is köz­lekednek, amelyeknek vezetői figyelembe veszik a belügymi­niszter nemrégen megjelent — a balatoni utakra vonatkozó — KRESZ-t módosító rendele­tét, s lakott területen 60, má­sutt pedig 80 kilométeres se­bességgel mennek. A CF 36-71 rendszámú Opel Rekord 90 kilométerrel haladt lakott területen. — Rossz az órám. Üljenek mellém, észre sem venni, hogy gyorsabban haladok a megen­gedettnél. A JL 04-22 rendszámú taxi vezetője is az órában, nem pe­dig önmagában látta a hibát. Azzal védekezett, késik az órá­ja, azért nem vette észre, hogy 100—120 kilométeres sebesség­gel halad keresztül az üdülő­helyeken. Védekezése nem fo­gadható el, a sebességet érzé­kelnie kellett, hiszen Szabados Ferenc csaknem tizenöt éve ve­zet járművet. A Balatonon üdülök nagy ré­sze — köztük külföldiek is — versenypályának tekintik a nagy forgalmú utat. A vakme- rősködés gyakran végződik tragédiával. A sebességkorláto­zásra vonatkozó rendeletet alig néhányan tartják meg. Jó len­ne, ha a közlekedési rendőr­ség — úgy, mint tavaly — most is radarral mérné a sebességet, s a szabálytalankodókat fele­lősségre vonná. Méghozzá ad­dig, amíg nincs vége a balatoni szezonnak. A Somogy megyei Baleset- elhárítási Tanács már koráb­ban elhatározta, hogy idegen nyelvű röplapokon hívja fel a külföldiek figyelmét a veszé­lyesebb helyekre, s több nyel­vű — a szabályok megtartásá­ra felszólító — táblákat helyez­nek el a benzinkutaknál és a campingeknél. Ezeket a táblá­kat még nem látni. Jó lenne mielőbb elkészíteni és kitenni őket, s fölhívni külföldi ven­dégeink figyelmét, hogy ők is tartsák meg közlekedési szabá­lyainkat. Sz. Ii. Újra a Sirályról Javasoljuk a fonyódi Sirály Szálló teljes műszaki felülvizsgálatát Május 28-án Ki fizeti? címmel szóvá tettük, hogy a fonyódi Sirály Szálló nem tud vendégeket fogadni, mi­vel a tetőszigetelés nem megfelelő, és a szobák beáz­nak. A Somogy megyei Útépítő Vállalat, amely a tetőt bitumenezte, a beázásokat ideiglenesen megszüntette. A megyei tanács építési, közlekedési és vízügyi osztályának helyettes vezetője, Garamvö'gyi Aladár közölte szerkesz­tőségünkkel: az üdülési idény végeztével megbontják a szálló tetejét, hogy pontosan megállapíthassák a beázás okát. A levél megemlíti, hogy a tető valószínűleg kivite­lezési hibából, de könnyen lehet, hogy tervezési hiányos­ságok miatt ázott be. Május 28-a óta is történt egy és más a Sirály Szál­lóban: az étteremben jó két négyzetméteres területen, az előcsarnokban pedig olyan egy négyzetméteres területen lehullott a vakolat a mennyezetről. Szerencsére az étte­remben ebédelő német turisták éppen felálltak az asz­taloktól, így nem történt szerencsétlenség. tetézi a hibákat, hogy az étterem északi szárnya mintegy öt centiméternyit megsüllyedt, és nagy repedé­sek tátonganak az ajtók vasszerkezete. illetve a falak között. Úgy gondoljuk, itt az ideje a Sirály Szálló teljes mű­szaki felülvizsgálatának. Javasoljuk, hogy a mulasztókat, a vétkeseket szigorúan vonják felelősségre. P. Gy. Pusztába kiáltott szó — Alkatrészt hozzanak, al­katrészt hozza­nak! ... __ Nincs nagy szél — mentegetőzik a kormányos. : 1 öt személyt a hajó; a für- lőzőket meg otthagyja a ízben — mondja az őrmes- er. Világoskék, karcsú hajó lellé fordulunk. A Stárban á man vannak, fiatalembe- ek. Egyikük közeledtünkre ietve mászik be a hajóba. — Életvédelmi szempontból ürödtünk — magyarázza —, neg lehet pukkadni ebben a nelegben. — Lehet fürödni, de csak ehorgonyzott hajóról. . Leg- Lözelebb ne restelliék azt a :is munkát, ami ezzel jár. A KIKÖTÖ FELÉ kanya- odunk; ide is vissza kell lézni gyakran, mert a kis rácok szeretnek az öböl nély vizében fürödni. A mo­or bugására egész csapat nászik fürgén a kis deszka- nólóra, s a kőgáton túl bele- ütnak a vízbe. Mire óda- írünk, csak két nagyobbacs- ;a lány marad. Egyikük büsz- cét feszít a csöpp bikiniben, í másik egy kicsit flegmán élelget: — Én nem tudtam, hogy tt nem lehet fürüdni, most /aevok először a Balatonon. Fél óra múlva megint visz- izakanvarodunk a siófoki ki­kötőbe — ugyanaz a gyors kapálózás és rohanás. A fiú rágógumit majszol, úgy felelget, a kislány pedig, mikor észreveszi, hogy fény­képezés is lesz, elmosolyodik, és előnyös pózba helyezkedik. — Kölcsönadták a hajót, aztán kijöttünk. Mi van ab­ban? — mondja a fiú. — Lengyel vízijártasságink van — próbálkozik a kislány. Bármilyen külföldi vízijártas­sági érvényes a Balatonra is, az őrmester kéri, hogy mu­tassa föl. — Nincs itt... És kajakra szól... — Az nem érvényes... Menjenek ki a vízből, és sze­rezzenek kormányost, akkor vitorlázhatnak, de csak egy kilométerre a parttól — hangzik az utasítás. AZ ELLENŐRZŐ KÖR­ÚTON sok ilyen szabályta­lanságokat találtunk. A leg­gyakrabban kis kihágások ezek: fürdés menet közben a hajóról; vitorlázás a megen­gedett távolságnál beljebb; kétszemélyes csónakban öten ... Apróbb vétségek ezek, és szélcsöndben szinte ve­szélytelenek. De a Balaton szeszélyes... S az apró sza­bálytalanságból tragédiák le­hetnek. S. Nagy GahriaU» XT erőíényes. kellemesen ’ meleg hétköznap. -Igazi strandidő van« — bizonyára így vélekedtek azok, akik föl­keresték a barcsi művelődési ház közelében levő fürdőt már az ebéd utáni órákban. A Fő utca árnyas gesztenye­fái alatt nem ritka a fürdökö- nenyben, shortban strandra igyekvő fiatalok látványa. Tíz éve sokan talán megbotránkoz- tak volna rajta, ma viszont ez éppolyan természetes, akár Bogláron vagy Lellén. * * * A fürdőköpeny a legtöbb esetben praktikus célo­kat is szolgál. Az utcai öltözet ugyanis némi bonyodalmakat okoz. Jegyváltáskor figyelmeztet­tek: ott ne hagyjam valami­met a közös öltözőben. Meg­ígértem. — És a ruhamegőrzőt merre találom? — Öóó... Hát ilyen nincs nálunk... — mosolygott nai­vitásomon a jegypénztárnak és a bejáratnak az őre. — Min­denki leteszi valahová a kis holmiját... Egy sovány, hullámos hajú fiatalember készségesen elka­lauzolt az öltözőhelyre. Útköz­ben biztosított arról, hogy nemigen loptak itt, legalábbis tőlük még soha. De nem is ajánlja ezt senkinek! Ugyanis ők, hárman-négyen egy bri­gádnak a tagjai, s 'ugyancsak ellátnák az enyveskezűek ba­ját. « * • g zemügyre vettem a nagyobb és egy kisebb meden­ce. Oldalt büfépavilon, a kavi­csos út végében pedig a közös öltöző. Azaz: négy-öt kabin. Itt fürdőruhát ölthet a strand vendége, majd ruhájával elsé­tálhat a medence közelébe, hogy letegye -valahová a kis holmiját«. A sétányt, a padok és a medence környékét leterí­tett ruhák, fürdőköpenyek szegélyezik. * * * \ fák alatti enyhelyeken is elkülönült ruhacso- mók. Kerülgetem, átlépdelem őket, közben nagy igyekeze­temben kis híján ráhágtam egy nagy fekete kutya kinyúj­tott mancsára. Az eb rosszal­lóan végigmér, visszafekszik, és laposakat pislant rám. Mu­tatom neki a karomon tornyo­suló ruhacsomót, majd óvato­san elhelyezem a közelében. Ténykedésemet egykedvű ol­dalpillantással nyugtázza. Va­lahogy most nyugodtabb va­gyok. Ráhagytam -valakire« a holmimat... * * * strandot. Meg kell adni: takaros, rendezett, nagy kitér' jedésű fürdő ez. A kavicsos sétányok, a padok, az árnyas fák és a tágas, füves, parkosí­tásra váró területek között egy I ta Iga torn, mutatom a fején ■ • • • • i • » • • • SO/ZOK XT idám zsivaj fogad ’ nagy medencében, víz kellemesen langyos, enyhén zöldes, azonban a kaposvári strandéhoz viszonyítva kris- tályvízű forrás ... Egy strandkockán sütkére­zem, s közben a zsibongó, lu­bickoló strandolókat szemlé­lem. A medence körül nyolc- tív 'éves srácok kergetőznek. Az egyik szerecsenné barnult kisfiú élesen veszi a kanyart, csúszik a talpán egy darabig, majd a -Mély víz« feliratú táblát megperdítve továbbcsat­tog. A következő fordulónál már nem ússza meg szárazon. Hatalmasat zuhan; csak úgy csattan a feje a medencét sze­gélyező betonon. Bőg. Vigasz­gumót, erre elvigyorodik, és tovább rohan, ö a fogó ... * * * Tűz a nap, jó lenne fel- frissülni. Keresem a zuhanyozót minden elképzel­hető helyen. Végül felvilágosí­tanak, hogy a zuhany a kis medence közepén található. Egy fehér sapkás bácsi útba­igazít: — A cső melletti nagy kere­ket jobbra elcsavarni... A cső melletti nagy kereket jobbra elcsavarom. Három r.apraforgónyi zuhanyrózsából ömlik a 40 fokos víz. Hideg sajnos nincs, még nem vezet­ték be. * » • \T isszamegyek a ruhámért. ’ Gyors leltár: mindenem megvan, öltözetem kupaca mellett ott a fekete kutya. Édesdeden alszik, meg se moc­can. Lehajolok, óvatosan nyú­lok a cipőmért. Az eb fölriad. Morog ... Egy darabig kísér­letezem, próbálom megértetni vele, hogy itt valami félreértés lehet: a ruhacsomó az enyém. Ezérí morogni: hatásköri túl­lépés . .. Bizalmatlanul mére­get, de úgy látszik, sikerült megevőznöm, mert egy hatal­mas ásítással ismét elnyúlik, s tovább rám se hederít. Föllélegzem, és karomon a ruháimmal visszasétálok a kö­zös öltözőbe. Nem nagy távol­ság, alig háromszáz méter. Séta közben arra gondolok, hogy ez a szép és nagy strand, ha már ennyit költöttek rá, igazán megérdemelne egy ru­hamegőrző helyet is. Mert rendben van, és jó, hogy eny- nyire megbízunk egymásban. De a belépőjegyért másutt ru- hamegőrzésít is vállalnak. Egyébként szabadstrand a ne­ve a fürdőnek — pénztár és be lépőjegy nélkül. Wallinger Endre Ki liberálisabb? Tudvalevőleg Franco Spanyolországa is beletar­tozik a -szabad világ« fo­galmába. De vajon meg­van-e a kellő alap erre? Erről afcart meggyőződni Heinrich Brackelmann, a madridi nyugatnémet ka­tolikus sajtóiroda vezető­je. Kutatásai alapján egy ízben újságíró társaság­ban kételyeit fejezte ki arra vonatkozóan, hogy a caudillo liberális. Há­rom nap sem telt bele, s az NSZK-ból közölték, hogy Brackelmannt elbo­csátják. — Azt hittem — jelen­tette ki Brackelmann ezek után —, hogy a spa­nyol rendőrséggel lesz­nek kellemetlenségeim. De rájöttem, hogy még Franco is liberálisabb a bonni vezetőknél... Sztriptízreklám A New York-i metró utasai két hónapon át szokatlan mutatványban gyönyörködhettek. Egy át­látszó telefonfülkében egy fiatal lány minden nap szégyenkezés nélkül vet­kőzni kezdett, s amikor a köréje csődült tömeg ér­deklődése tetőfokára há­gott, abbahagyta a vetkő- zést, és a telefonfülke aj­tajára az alábbi plakátot tette ki: »A sztriptíz foly­tatását holnap este meg­tekinthetik a Brodway Castle bárban. Miről ismerhető fel a mérgeskígyó harapása? Az egyik amerikai he­tilap szerkesztőjéhez egy olvasó kérdést intézett: -Miről ismerhető fel, hogy a kígyóharapás mér­ges kígyó marása volt?« Az olvasó nem kis meg­lepetésére ezt a választ kapta kedves lapjától: -Egyetlen viszonylag biz­tos fölismerési mód van: ha a megharapott ember három nappal később még életben van, akkor nem mérges kígyó harapta meg.« « * * Rajta kívül álló okokból... Az egyesült államokbeli Columbia Cityben megje­lenő valamennyi lap fő­szerkesztője díszes meghí­vót kapott a városi ta­nácstól a számukra ren­dezendő fogadásra. Az egyik főszerkesztőtől azon­ban ez a válasz érkezett:-Nagyon örültem ked­ves meghívásuknak, de sajnos, nem élhetek vele. A városi börtön foglya vagyok, és ebben a minő­ségemben szerkesztem a börtön lakóinak lapját.« Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. Z. Telefon 15-10, 15-1L Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. Z. Telefon 15-16­Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem öizünk meg és nem adunk vissza. Terjesztl: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivatalokná és postiskézbesitőknél. Előfizetési díj egy hónapra 52 *t Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomd* Ipari Vállalat kaposvári üzemér ^ Kaposvár, Latinka Sándor úté

Next

/
Oldalképek
Tartalom