Somogyi Néplap, 1965. június (22. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-07 / 158. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Szerda, 1965. július 7. A finn miniszterelnök nyilatkozata a béke-világkongresszusról Négy nap múlva Helsinki­ben megnyílik a béke-világ­kongresszus.- A finn kormányt Virolainen miniszterelnök kép­viseli a kongresszuson. A TASZSZ tudósítója ezzel kapcsolatban fölkérte a mi­niszterelnököt, ismertesse né­zeteit a kongresszus jelentősé­géről. — Minden nép aggodalom­Űjabb tények a hitleristák bűneiről A Lengyelországban elköve­tett náci bűncselekményeket kutató bizottság igazgatója, dr. Czeslaw Pilichowski hét­főn sajtótájékoztatón számolt be a nyugat-németországi lud- wigsburgi, a hitlérista bűntet­tek központi dokumentációs intézete munkatársainak újabb lengyelországi tartózkodásáról. A nyugatnémet intézet mun­kacsoportja dr. Adalbert Rü­ckern vezetésével húsz napon át több mint tizenhatezer ol­dalnyi, a hitleristák bűntet­teit bizonyító aktát mikrofil­mezett. Ezek az akták és ere­deti fényképfelvételek több olyan dokumentumot tartal­maznak, amely eddig ismeret­len volt a közvélemény előtt. A nyugatnémet bizottság Var­sóban és Lengyelország más területén elkövetett náci tö­meggyilkosságok végrehajtói­ról gyűjtött össze bizonyítéko­kat Pilichowski tájékoztatójában elmondotta, hogy az utóbbi években több olyan pert foly­tattak le Nyugat-Németország- ban, amelynek során a Len­gyelországban elkövetett bűn- cselekményeket nem vették te­kintetbe, és mellőzték a len­gyel tanúkihallgatásokat mai figyeli a nemzetközi fe­szültség fokozódását — mon­dotta Virolainen. — Még so­ha nem volt olyan szükség a béke erőinek mozgósítására, mint most Véleményem sze­rint a kongresszus legfonto­sabb feladata: felhívni min­den nép vezetőinek figyelmét a nyugtalanságot kiváltó prob­lémák békés rendezésének szükségességére. ’• — Mi, finnek örülünk an­nak, hogy a béke nagy kong­resszusát a mi hazánkban tart­ják — folytatta Virolainen. — Egyik megnyilvánulását látjuk ebben a finn népbe helyezett bizalomnak. Finnország semle- gességi politikát folytat, és maradéktalanul teljesíti min­den vállalt kötelezettségét. Mi azon fáradozunk, hogy erősít­sük a népek közötti békét. Ezt a politikánkat mind a szom­szédos országok, mind a tő­lünk távolabbi országok népei helyeslik. Véleményem szerint az a körülmény, hogy Helsin­kit választották a kongresszus színhelyéül, hozzájárul majd a munka számára kedvező lég­kör kialakításához. — Mi, finnek ismerjük a háború borzalmait, s tisztában vagyunk azzal, hogy szívós harc nélkül sohasem lehet sza­vatolni a béke fennmaradását Ezért Finnország különböző társadalmi körei kívánják a béke-világkongresszus eszméi­nek győzelmét — mondta vé­gezetül a miniszterelnök. (MTI) Harcok Vietnamban (Folytatás az 1. oldalról.) vietnami katona esett el. 11 személy eltűnt. Amerikai katonai források­ból ismeretessé váltak a Ba Gia erődítménynél hétfőn és kedd hajnalban lezajlott ütkö­zetek közben elszenvedett veszteségek végleges adatai. .4. kormány csapatok elesettekben, eltűntekben illetve sebesültek­ben kétszáz embert vesztettek. Egy amerikai katona elesett, kettő megsebesült, kettő pedig eltűnt. Ügyszintén elkeseredett har­cok folytak a Saigontól körül­belül 600 kilométernyire fek­vő Thua Thien tartományban, ahol mind a kormánycsapatok, mind a szabadságharcosok je­lentős veszteségeket szenved­tek. Caamano elfogadta 1ÍOT tI Imbert visszautasította az AASZ JeliillJet Jósé Móra, az Amerikai Ál­lamok Szervezetének főtitkára kedden néhány napra Santo Domingóból New York-ba uta­zik, hogy megvitassa az AÁ3Z képviselőivel az augusztus 4- én Rio de Janeiróban tartan­dó külügyminiszteri értekezlet előkészítését. Ezen az értekez­leten előreláthatólag a domi­nikai válság rendezésének problémái kerülnek napirend­re. Móra közölte, hogy az AASZ bizottsága hétfőn tárgyalt az alkotmányos erők vezetőivel, köztük Caamano ezredessel. Caamano átnyújtotta a bizott­ságnak azt az alkotmányter­vezetet, amely az ideiglenes koalíciós kormány működése idején lenne érvényben. Kö­zölte, lényeges különbségeit Kommentárok Sár agat bonni látogatásáról Saragat olasz köztársasági elnök bonni látogatásától az olasz kormánykörökhöz közel­álló lapok fokozottabb olasz— nyugatnémet együttműködést várnak. A kereszténydemokra­ta Popolo a megbeszélésektől közvetítést vár a De Gaulle-lal való párbeszéd megújítására. A torinói Stampa mindenek­előtt azt szorgalmazza, hogy »keresztülhúzzák De Gaulle számításait«. A lap ugyanak­kor azt reméli, hogy »megújul az európai szellem a brüsszeli tárgyalások megszakítása után«. A kommunista párt lapja, az Unitá ezzel kapcsolatban meg­jegyzi: »Ez a fajta európaiság egyrészt csupán Bonn gazda­sági és politikai hegemóniáját szolgálná, másrészt pedig az amerikai gyámkodást tenné még tartósabbá«. A Corriere Della Sera Er- harddal közöl interjút. A nyu­gatnémet kancellár, miután hangsúlyozta Róma és Bonn kapcsolatai fejlesztésének szük­ségességét, kijelentette: »Né­metország ma az olasz gazda­ság első számú és legfontosabb partnere.« Erhard megpendí­tette azt is, hogy Nyugat-Né- metország nagyobb beruházá­sokat eszközölhetne Dél-Olasz- országban. Azzal kapcsolatban, hogy jú­lius 16-án avatják fel a Mont Blanc Olaszországot Francia- országgal összekötő új alagút- ját, az olasz lapok találgatják: létrejön-e ez alkalommal a tervezett találkozó Courma- yeurben Saragat és De Gaulle között. A milánói Girono szerint a brüsszeli francia bojkott nem Változtat a programon. Övat­lanság lenne azonban pozitív eredményeket — a Közös Pia­con belüli kibékülést — várni az olasz és a francia államfő megbeszéléseitől, kivéve, ha Olaszország részéről történne valamiféle komolyabb kezde­ményezés. (MTI) vannak az általa benyújtott tervezet és az Amerikai Álla­mok Szervezete tárgyalási ala pul kidolgozott ideiglenes al­kotmánytervezete között. Az alkotmányos erők képvi­selőitől származó értesülések szerint Caamano kész elfogad­ni az ideiglenes kormány ve­zetőjének az A ÁSZ-bizottság által javasolt Hector Garda Godoyt, aki Juan Bosch kor­mányának külügyminisztere volt. Az Imbert-féle junta azonban visszautasította a je­löltet. A junta ugyanis saját magát tekinti Dominika ideig­lenes kormányának. A Dominikában állomásozó pánamerikai haderők főpa­rancsnoksága keddre virradó éjjel hivatalosan is elismerte, .logy Santo Domingóban újra megsértették a tűzszüneti meg­állapodást. A főparancsnokság az alkotmányos erőket tette felelőssé, azt állítva, hogy azok támadást intéztek az AÁSZ csapataihoz tartozó nicaraguai katonák őrállása ellen. Az al­kotmányos erők szóvivője eré­lyesen megcáfolta a vádakat. Ugyanakkor hangoztatta, hogy az Imbert-junta erői 81 milli­méteres ágyúból lőtték az al­kotmányos erők ellenőrzése alatt álló területet. Egy temp­lom megrongálódott, két pap és egy ministráns-gyerek meg­sérült. Franciaország bojkottálja a Közös Piacot A francia kormány hazahív­ta Jean Marc Boegnert, Fran­ciaország állandó képviselőjét az Európai Gazdasági Közös­ség bizottságából. A bizottság hétfőn ült össze, hogy megkí­sérelje a Közös Piac mezőgaz­dasági politikájával kapcsola­tos válság leküzdését. A 17 tagú francia közös piaci képviseletet Boegner helyette­se Maurice Ullrich vezeti a to­vábbiakban. Brüsszeli megfi­gyelők szerint az a tény, hogy Boegnert hazahívták, azt, mu­tatja, hogy bár nem szakadtak meg teljesen a kapcsolatok a Közös -Piac és Franciaország között, bizonyos, hogy a belát­ható jövőben Franciaország semmilyen bizottság szintjén pem kíván részt venni a Közös Piac tevékenységében. Mint az AFP brüsszeli jelentésében rá­mutat, Franciaország részéről Boegner hazahívásával teljes lett a Közös Piac bojkottálá­sa. (MTI) Újabb kalóztámadások a VDK ellen Kedden a délelőtti órákban dél-vietnami és amerikai re­pülőgépek újabb kalóztámadá­sokat intéztek a Vietnami De­mokratikus Köztársaság ..cím­lete ellen. A repülőgépek mint­egy 130 kilométernyire közelí­tették meg Hanoi városát. Egy vasúti csomópontot és egy ki­kötőt bombáztak. 16 tonna bomba hullott Thanh Hoa vá­rosra, ahol több épület lángba- borult. Ky marsall, saigoni kor­mányfő a dél-vietnami hivata­los tájékoztató irodának adott nyilatkozatában kijelentette: Célunk Észak-Vietnam felsza­badítása. A saigoni Führer, aki egyébként Hitlert tekinti pél­daképének, hozzáfűzte: önkén­tesekből rövidesen létrehozzák az úgynevezett északi felsza- badítási frontot, amelynek egyetlen feladata az lesz, hogy felforgató tevékenységet fejt­sen ki Vietnam északi részén. (MTI) Választások Japánban Kedden ismeretessé vált a vasárnap megtartott japán fel­sőházi választások nem hivata­los végeredménye. A szavazók megválasztották a 250 tagú felsőház 127 új képviselőjét. Az eredmények tanúsága szerint az ország demokratikus erői sikert arattak. A szocia­lista párt — az ország legna­gyobb ellenzéki pártja nyolc­cal növelte mandátumainaK számát, míg az uralmon levő liberális demokrata párt — no­ha megőrizte szilárd többségét a felsőháziban — a jövőben négy képviselővel kevesebbet küldhet a törvényhozás felsőd házába. A pártot a tokiói sza­vazókörzetben súlyos tekin­télyveszteség érte; a történe­lemben először egyetlen egy jelöltjét sem választották meg. A kommunista párt egy mandátum nyereséghez jutott, s Tokióban Noszaka, a párt el­nöke kapta a legtöbb szavaza­tot. A felsóház összetétele tehát így alakult (zárójelben a ko­rábbi mandátumok száma); liberális dem. párt 140 (144) szocialista párt 73 (05) tiszta politika pártja »omejto« 20 (13) szocialista dem. párt 7 (9) kommunista párt 4 (3) függetlenek 5 (9) légy mandátum sorsa egy pót­választáson dől el.) Az Egyesült Államok magas szintű kereskedelmi küldöttsé­get kíván a Szovjetunióba és más kelet-európai országokba küldeni a kereskedelmi kap­csolatok megjavítása érdeké­ben. A bizottságban részt ven­ne Magnsjson szenátor, a sze­nátus keneskedelmi bizottságá­nak elnöke és John Connor kereskedelmi miniszter is. A dahomeyí fővárosban le­tartóztattak bárom szakszerve­zeti vezetőt, .mert sztrájkfelhí­vást tettek közzé. A szakszer­vezetek a bércsökkentések el­leni tiltakozásul hirdették meg a sztrájkot. Strauss Stuttgartban kijelen­tette, mindeddig: nincs nemmi ok arra, hogy az NSZK feladja a Hallstein-doktrSnát. A Hall- stein-doktrina módosítására csak akkor kerülhet sor — hangoztatta —•, ha a kelet-eu­rópai országok a rémet kér­désben megváltoztatják eddi­gi magatartásukat. Saragat olasz köztársasági elnök Fanfani külülgyminisztsr kíséretében kedd délelőtt re­pülőgépen Bonnba érkezett öt­napos állami látogatásra. Az olasz államfő látogatást tesz több nyugatnémet nagyváros­ban is. Bonnban Ertaard kan­cellárral tárgyal, Fanfani kül­ügyminiszter pedig Schröder külügyminiszterrel. Frei chilei köztársastági elnö­köt kedden fogadta VL Pál pá­pa. Előzőleg a chileö elnök, mint már jelentettük, Saragat- tal, illetve az olasz kormány vezetőivel tárgyalt. Letartóztatások Peruban. A vasárnapi és hétfői zavargáso­kat követően Peruban 28 sze­mélyt letartóztattak. A kor­mány láthatóan arra akarja felhasználni az éhség és a nyo­mor következtében kirobbant tüntetéseket, hogy leszámoljon a kommunista párttal. A 30 napos szükségállapotnak mind­járt a kezdetén letartóztatnák Genaro Camero Chcecát, a nemzeti felszabadítási front ntkárát. LÁNGOK HARLEMBEN I. Ki itt belépsz... Az amerikai sajtóban ezek­ben a napokban ismét gyakran olvasható ez a jövendölés: Har­lemben »hosszú, forró nyár« várható. A világ legnagyobb néger gettójának riadt rend­őrei már ismerik a csalhatat­lan jeleket. A csúnya, omlatag, vöröstéglás bérkaszárnyák kö­zött elviselhetetlen a nyári New York gyilkos, párás mele­ge — szinte minden esztendő­ben ilyenkor szokott lángra lobbanni a harlemi harag pa­razsa. Ha közelről szemügyre vesszük és megértjük ezt a haragot, minden eddiginél job­ban megértettük az egész ame­rikai négerkérdést is Harlem olyan lombik, amelyben tudo­mányos teljességgel és pon­tossággal tanulmányozhatjuk a fajüldözés boszorkánykonyhá­jának egyik világvizsonylatban is legiszonyúbb produktumát. DON’T TAKE A CHANCE! Nem jelezte sorompó vagy fegyveres őrség, amikor átlép­tük Harlem határát. Mégis azonnal észrevettem én, a messziről jött idegen is, hogy más világban vagyok, mint ak£r néhány utcával arréb voltam. A különbség szinte ta­pintható. Fojtott, sűrű levegő öleli körül az embert. Az el­lenséges tekintetek úgy cikáz­nak körülöttünk, mint nagy vi­har előtt a még néma villá­mok. Amikor megérkeztem New Yorkba, egyik ismerősöm piros ceruzával bekeretezett valamit a térképen, és ezt mondta: — Ez Harlem, amellyel a fe­hér ember bizony nagyon meg- gyűlöltette magát. Kerüld el, mert bajba juthatsz. Lehet, hogy semmi nem történne, de don’t take a chance!, ne koc­káztasd meg... Megkockáztattam, meg kel­lett tennem, hiszen tudtam, hogy a földkerekség egyik leg­tragikusabb, tehát legizgalma­sabb rezervátumának kapujá­ban állok. Leszálltam ebbe az alvilágba, amelynek bejáratá­nál ugyan nincs ott a dantei figyelmeztetés, a »KI ITT BE­LÉPSZ ...«, de amelyben való­színűtlen árnyak imbolyognak és amelyben minden egyetlen nagy, kínlódó-fenyegető moraj. Nem volt-itt mindig pokol. Egy régi krónika így ír erről a földről: »Kis, bársonyos szi­getek, ezüstös folyók, páratla­nul pittoreszk látvány a feslő tavaszban.« Amikor 1658-ban u.i-Hollandia falábú kormány­zója, Peter Stuqvesant gyö­nyörködve megállt itt, a kép Németalföld lankáit idézte föl benne és elnevezte Nieuw Haarlemnek, amit látott. Far­mokkal népesült be ez a föld és békét, nyugalmat árasztó nevekkel: Boldog Völgy, Csen­des Völgy ... New York, a zakatoló met­ropolis azonban nekivadultan terjeszkedett Manhattan szíve, a mai Times Square és kör­nyéke már nem volt elég neki és elindult Boldog Völgyet, Csendes Völgyet falni. A múlt század végén elérte Harlemet a gyorsvasút, és a telekárak megindultak a csillagok felé. Luxus, a gazdagság jelképe volt ideköltözni. Jött Waldorf Astor, a fényűző hotelek csá­szára, és egymás után építette az előkelő palotákat. Jött Os­car Hammerstein, és nyomá­ban kibújt a földből — nálunk talán kevesen tudják, hogy Ilyen is volt — a Harlemi Ope­raház. Jöttek az újságírók, és a Harlem Monthly Magazine 1893-ban ezt a képet vetítette a képzelet vásznára: »Harlem régi és tiszteletre méltó közsé­ge minden bizonnyal a divat, a gazdagság, a kultúra és az intelligencia egyik központja lesz.« RABSZOLGÁK UNOKÁI Aztán történt valami és min­den megváltozott. A századfor­duló táján gyorsan és váratla­nul lecsapott egy gazdasági krízis és szétzúzta a harlemi telekspekulációt. Vagyonok úsztak el percek alatt, és üre­sen álltak az egykori Boldog Völgy fényűző palotái. De leg­alább ennyire a hírhedt ameri­kai Dél felelős azért, hogy itt néger gettó lett. A kiszolgálta­tottság, a gyűlölet elől százez­rével menekültek a csak vi­szonylag kedvezőbb Északra a rabszolgák unokái. Élénken él­tek bennük a friss lincsemlé- kek és megsokszorozták ben­nük a »nyájösztönt«. Ügy érez­ték — és ebben mindennek el­lenére igazuk volt —, hogy ha összebújnak, kisebb a veszély. Először egy másik negyed­ben, Hell’s Kitchenben, az úgy­nevezett Pokolkonyhában tö­mörültek, de ez hamarosan szűknek bizonyult a számukra. Amikor eljutott hozzájuk a harlemi üres házak híre, egyi­kük, Philip A. Payton ingat­lanügynök jó érzékkel nagy üíletet szimatolt: tárgyalt a pangástól meerémült fehér kol­légáival és Harlembe, a 134. utca egyik masszív, vöröstég­lás bérházába beköltözött az első néger csoport. LOUIS ARMSTRONG ÉS A TÖBBIEK így kezdődött. És úgy folyta­tódott, hogy 1915 és 1925 között újabb, több mint egymillió ül­dözött menekült el a Délről. Jó részük, az új, immár néger Harlemet gyarapította. Ez a kerület akkor még nem voSl nyomasztó világ, sőt sok tekin­tetben derűs színfolt. A mai! méretű túlzsúfoltság még a jö­vő tompán morajló fenyegeté­se volt, a házak még nem om­ladoztak, az ipar még sok szakképzetlen munkaerőt meg­emésztett. A jövevények el­hozták Északnak pompás zené­jüket, és a század muzsikája, a jazz nem utolsósorban innen, New York Harlemjéből indult világhódító útjára, ördöngős tehetségek tűntek fel a kis mulatókban. Duke Ellington, Louis Armstrong és a többiek nevét milliók ismerték meg. Aztán újra jött egy gazdasági válság, és a harlemi drámában új felvonásra gördült fel a függöny. Amerika kiheverte száza­dunk nagy világkrízisét, de Amerika »belső gyarmata«, Harlem, mindmáig nyögi az akkori halálos csapást: a tö­meges munkanélküliséget, amely ebben a kerületben az­óta is állandóan kísért. A Dél ritmikusan, kérlelhetetlenül lökte ki magából a belső emig­ráns négerek hullámait. Ez a különös gettó recsegett, ropo­gott, görcsös erőfeszítéssel tá­gult, mint a vajúdó asszony csontozata — de sohasem elég­gé. A házak egyre zsúfoltabbak lettek, a problémák egyre meg- oldhatatlanabbak, az emberek egyre elkeseredettebbek. 1935-ben volt az első na­gyobb robbanás. Harmat Endre Következik: »AZ ÉN SEM FEHÉR . . .«

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom