Somogyi Néplap, 1965. június (22. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-06 / 157. szám
SOMOGYI JífiPlAP 2 Kedd, 1565. jálfns & Kádár János elvtárs beszéde Dunaújvárosban Mit értünk el december óta? Engedjék meg, hogoy ezek után néhány szót szóljak a Magyar Népkötársaság általános helyzetéről. Június 25-én ülést tartott pártunk Központi Bizottsága, s áttekintette az időszerű nemzetközi és belső kérdéseket, jóváhagyta az eddigi intézkedéseket, és a további tennivalókra megfelelő határozatokat hozott. A hazai dolgok közül mindenekelőtt a termelés kérdéseiről esett szú Az 1965-ös év népgazdasági terve első öt hónapjának eredményei biztatók. Mind az ipari termelésben, mind a mező- gazdaságban, mind az alkotó munka egyéb területén a tervek szerint folyik a munka. jtíZ ipari termelés 6 százalékkal növekedett. Az ipar, a kereskedelem és a közlekedés területén p. dolgozók létszámának növekedése az év első négy hónapjában terveinknek megfelelően egyötöde volt a múlt év megfelelő időszakához viszonyítva. A termelés növekedésének 80 százaléka nem új létszámból, hanem a fegyelmezettebb, jobb munkából, a munka termelékenységének emeléséből származott. Ez az első félév döntő eredménye. A termelő munka nehéz akadályok között és azok leküzdése közepette folyt A múlt évben mezei egér invázió lepett el bennünket. Hadjáratot kellett ellenük indítani. Majd a száj- és körömfájás leküzdése is szervezést, munkát, költséget igényelt. Később olyan hosszan tartó és példátlan esőzés, olyan hűvös tavasz következett, amilyenre emberemlékezet óta nem volt példa. Ez megnehezítette a mezőgazdasági munkát. Állami gazdaságaink dolgozói, a termelőszövetkezeti parasztságunk hallatlan erőfeszítéssel, öntudattal és fegyelemmel minden lehetséges órát példásan kihasznált és ha olyan időjárás után most azt mondhatjuk, hogy a terméskilátások biztatóak, ezt ki- '»zárólag ennek a példás erőfeszítésnek köszönhetjük. A most — kicsit késve — kezdődő idei aratási munka nagy és nehéz lesz. A gabona sok helyen megdőlt és a föld még minőig annyi vizet tartalmaz, hogy a nehéz gépeket nem bírja el. Sok gondot okozott az idén a Duna is. Idestova három hónapja folyik az óriási birkózás a Dunával, méghozzá olyan magas vízállással és olyan — szinte szakadatlan —• árhullámmmal, amilyenre nem volt példa. Eddig sikerült tartani a frontot, de a veszély még nem múlt el. És 10—14 napig kell még izgulnunk. hogy az ország déli szakaszán, a Mohács térségében nehogy tönkremenjen a gát. S hogy eddig kitartottunk, az sok évi előzetes munkának köszönhető, a megfelelő árvízvédelmi rendszabályoknak, a vízügyiek, a közlekedésiek, a katonák, a munkásőrök, a tanácsi emberek, a lakosság helytállásának. Országunk dolgozó népe szívből, hálásan és tisztelettel gondol rájuk. Fő követelmény a gazdaságosság A Központi Bizottság decemberi határozata tudvalevőleg a népgazdasági munka, a gazdasági vezetés javítását tűzte ki céljául. Ennek a határozatnak voltak olyan tételei, amelyek egyszeri intézkedést, rendezést Igényeltek. Ilyen volt például néhány takarékossági intézkedés vagy például a normák felülvizsgálása. Van azonban a Központi Bizottság decemberi határozatainak néhány olyan pontja, amely nem pillanatnyi és nem is csak 1965-re érvényes. Ilyen például gazdaságvezetési módszerünk, szisztémánk javításának, modernizá lásának követelménye. Nem azért van erre szükség, mert ami eddig volt, az rossz volt. Hiszen eddigi gazdaságvezetési rendszerünk alapjában megfelel annak a fejlődési szakasznak, amit eddig jártunk. Eddig az volt a feladatunk, hogy egy félig-meddig elmaradott, feudális paraszti országból ipari országot teremtsünk. Ezt a feladatot végrehajtottuk A fejlődésnek egy ilyen időszakában az iparosítás olyan követelmény, amelyre még azt is mondhatjuk, hogy kerül amibe kerül, de meg kell oldani. Most azonban a fejlődésnek olyan szakaszához jutottunk, amikor többé nem dolgozhatunk »kerül amibe kerül- alapon. Most már mindent szigorúan a gazdaságosság követelményeinek keli alárendelni. Néha, amikor a tőkés világ képviselőivel találkozom, vitázom, azt szoktam nekik mondani: Nézzenek ide, a maguk rendszere hitvány, pusztulásra ítélt, rothadt rendszer, mert az ember kizsákmányolására épül. Ä mi szocialista rendszerünk pedig azért jobb, mert a dolgozó ember szabad, és nem rabszolgája a termelési eszközök tulajdonosának. A mi társadalmunk még átmeneti állapotban van. Régen a munkásembert a tőke ostorával hajtották. Mindenki reszketett munkahelyéért. Nálunk most senkinek sem fáj a feje emiatt, s ezért akad, aki kényelmesen dolgozgat. Ezen kell változtatnunk, A tőkés rendszernek a szabálya az, hogy ami az enyém, ahhoz neked semmi közöd. A szocialista rendszer szabálya a köztulajdon. Ezt azonban nem minden ember ismerte föl. Van, aki még közbeiktat egy állomást, és azt mondja: Ez azelőtt magántulajdon volt, most meg senkié. És eszerint is bánik vele, ahelyett, hogy úgy vigyázna rá, mint amitől mindnyájunk jóléte, boldogulása függ. (Taps.) És még egy baj van — mondtam az egyik ilyen vitapartneremnek — az, hogy maguk fürgék, mint a csíkok, mi meg lassúak vagyunk, mint az ólommadarak. A tőkés, ha ma nem köt üzletet, holnap becsukhatja a boltot, és ezért nagyon igyekszik. Mi meg olyan biztosak vagyunk abban, hogy amíg a Föld gömbölyű, addig itt szocializmus és kommunizmus lesz, hogy sokakat nem izgat a lassúság. Magasabb rendű rendszerünket, a szocializmust megszilárdítva az ilyen gyenge pontokon is győzzük le a kapitalizmust. Nekünk is tudnunk kell gyorsabban határozni és cselekedni. A becsületes termelőmunkának lesz mindig a legnagyobb rangja Néhány esztendeje életbe lépett a közoktatási reform, ki- szélesedett a középfokú oktatás, az egyetemeken többszörösére növekedett a hallgatók száma. Itt is kell majd egy picit igazítanunk. Az oktatás ne oda lyukadjon ki, hogy azért élünk, hogy tanuljunk, hanem azért tanulunk,- hogy jobban tudjunk dolgozni és jobban tudjunk élni. A 14—16 éves fiataloknak pedig meg kell magyaráznunk, hogy nem egy tizenöt év múlva megszerzendő íróasztal az egyedül lehet, iéges életcél, hanem a becsületes termelőmunkának van a legnagyobb rangja, és azokat a fiatalokat fogjuk mi mindig a legjobban tisztelni az összes fiatalok között, akik az iparban, a mezőgazdaságban fizikai munkát végeznek. (Taps.) Kultúránk olyan most, mint a mezők. A levegő szabad, eső volt, minden virágzik. (Derültség.) A termés többsége hasznos; búza, árpa, rozs, zöldborsó, burgonya és a többi, de vannak pipacsok és mindenféle egyéb virágok is. (Derültség.) Ez sem nagy szerencsétlenség. Ha bizonyos mértéken túl nem burjánzik. Kulturális eletunk pezseg, friss, eleven, döntő részében szocialista, a művészi alkotók nagy többsége a néppel halad, a szocializmust szolgálja, hazafi. Hogy milyen stílusban Ír valaki, az nem a mi dolgunk. Mi csak azt «Ivánjuk — és mondhatom, hogy az alkotók többsége ezzel egyet is ért —, hogy azon a fő úton haladjanak, amelyiken a nép alapvető tömegei mennek. A nép a szocialista rendszert építi, a haza, az ország javára dolgozik. Ezt segítsék a művészet, a kultúra művelőd. Semmiféle más igényünk nincs. A nemzetközi helyzet kérdéseiről Szólni szeretnék röviden a nemzetközi helyzetről is. A nemzetközi életben is egymást érik az események. Bizonyos problémák adódtak az Egyesült Nemzetek Szervezetében, mégpedig azért, mert az amerikai nagytőkések megszokták, hogy a szervezet sokáig szavazógépezet volt a kezükben. Most megváltozott a helyzet, mert megjelentek a szervezetben az újonnan felszabadult népek, és az ENSZ többé nem az Egyesült Államok engedelmes szavazógépe. A világ előre halad. Az Egyesült Nemzetek Szervezetét ki lehet ragadni a nagytőkések és az imperialisták kezéből, hogy valóban a népek hasznos tanácskozó szerve legyen, és mi azt akarjuk, hogy így is legyen. Az ENSZ- nek természetesen egyetemesnek kell lennie, és ott kell lennie minden ország és minden nép képviselőjének, ideértve a Kínai Népköztársaságot is. Vannak más események is. Legutóbb Algériában történt olyan változás, amire — meg kell mondanunk — közvéleményünk egy kis nyug- talansaggal tekintett, mivel nem látható még világosan, mi is történt ott és milyen indító okokból. Népünk érzékenysége az algériai fordulattal kapcsolatban főként arra vezethető vissza — és ezt minden algériainak is meg kell értenie —, hogy nálunk mély a rokonszenv az algériai nép hősi harca, a független Algéria iránt. Népünk rokonszenvez az algériai népnek azzal az elhatározásával. hogy a szocialista fejlődés útjára lép. Nálunk — érthetően — az is foglalkoztatja az embereket, hogy mi lesz Ben Bella és mások sorsa, hiszen őket ismerte meg a világközvélemény, mint a forradalomban győztes Algéria kimagasló képviselőit. Es hogy nálunk ilyen érzések vannak a közvéleményben, ezt egyetlenegy algériai vezető se veheti zokon. A nemzetközi légkört megrontotta a vietnami és a dominikai agresszió. Dominikában tulajdonképpen haladó polgári megmozdulás történt, és az Egyesült Államok azonnal agresszíven, katonai erővel beavatkozott Dominika belügyei- be. A világközvélemény és a magyar nép érdeklődésének középpontjában ma az Egyesült Államok vietnami agressziója áll. Az Egyesült Államok, annak kormánya agressziót követett el Dél-Vietnamban is, és agresszív cselekményt követ el Észak-Vietnam bombázásával is. Ez a vietnami helyzet legfőbb jellemzője. Az Egyesült Államok agresszor. Ezt mélyen elítéljük mi, és elítélik a világ összes haladó emberei Álláspontunk az, hogy a kérdésnek egy megoldása van. Az USA-nak meg kell szüntetni az agressziót. Mi szolidárisak vagyunk a Vietnami Demokratikus Köztársasággal, a Dél-Vietnami Felszabadítási Fronttal és általában a vietnami néppel. Mellettük vagyunk politikailag, erkölcsileg, és a tőlünk telhető módon más tekintetben is segítjük őket harcukban. Ezt diktálja a szolidaritás, elveink és saját érdekünk is. Sem a magyar nép, de a vjlrg egyetlen népe sem nézheti ölhetett kézzel, nem tűrheti, hogy egy népet ilyen módon támadjanak meg. Saját szabadságunkat is védjük akkor, amikor nem engedjük az agressziót az egekig nőni más népekkel szemben. Bizonyos, hogy az Egyesült Államok soha sem fogja elérni céliát sem Dél-Vietnamhan: sem Eczak-Vietnamban. Ho- ?v»n u>het elképzelni a megoldást? Az a véleményünk, hogy — mint minden más nemzetközi kérdésben —- a vitás problémákat tárgyalások útján kell rendezni. Ehhez azonban az kell, hogy az Egyesült Államok szüntesse be Eszak-Vietnam bombázását, és kell annak elismerése is, hogy Dél-Vietnamban a népet a Felszabadítási Front képviseli. Ha tárgyalni akarnak, azokkal tárgyaljanak, akikkel harcolnak. Emlegetik az Egyesült Államok Dreszti- zsét is. Erre csak azt lehetne mondani, hogy minél előbb szűnik meg az agresszió, annál kevésbé fog presztízsük szenvedni. Kádár elvtárs ezután a nemzetközi kommunista mozgalomról, a magyar párt kétoldalú tárgyalásainak eredményéről szólt, majd a tőkés országokhoz fűződő kapcsolatainkat érintve hangsúlyozta: Mi a tőkéseknél jobb viszonyt akarunk, gazdasági, kulturális együttműködést, nekik azonban tudniuk kell, hogy a Magyar Népköztársaság szocialista ország és az is marad. A Magyar Népköztársaság a Szovjetunióval, a többi szocialista országgal egy frontban halad. Ha így akarnak velünk normális viszonyt, mi üdvözöljük, mivel ez megfelel külpolitikánknak. Mint látható, sem külpolitikánkban, sem belpolitikánkban jó pár esztendeje nincs változás. Nemzetközi céljaink rendkívül egyszerűek és érthetőek. A szocializmus világméretű erősödését kívánjuk és szolgáljuk, a gyarmati rendszer megsemmisítését követeljük, a világháború megakadályozásáért és azon dolgozunk, hogy a szocialista és nem szocialista országok békésen éljenek egymás mellett, és hogy együtt is működjenek azokon a területeken, amelyeken ez lehetséges. A meggyőzés, a nyílt elvtársi vita hívei vagyunk Nem változtak belpolitikai rekvéseink sem. Következesen és egyértelműen dolgo- ink a szocializmus teljes lépítéséért, arra mozgósít- ik népünket. A népgazdaság -ósítésén fáradozunk. Mimink, tevékenységünk célja rmészetesen az, hogy né- ink a szocialista rendszerben ind jobban és jobban éljen, z előbb szó volt decemberi itározatainkról. Ezekben a gyelemről meg normáról leg hasonló intézkedésekről >lt szó. De kifejezésre jutott 5yanott a néDről való gon- >skodás is. Az a központi bi- ittsági ülés határozott úgy, >gy a kétgyermekes családoknak járó gyermeknevelési pótlékot és a nagyön alacsony nyugdíjakat föl kell emelni. Ezt a kormány végre is hajtotta, és július 1-vel bevezettük. Ez jelzi, hogy politikánk átgondolt, egységes. Politikánk módszere sem változik. Azt tartjuk, hogy az eddig kialakult módon kell dolgoznunk. Ez azt jelenti, hogy szembeszállunk minden jobboldali és reakciós törekvéssel, jelentkezzék az az országon belül vagy a nemzetközi életben. Ugyanígy szembeszállunk idehaza is és nemzetköziig is mindenféle álbaloldali, szektás és kalandortörekvéssel. Ami a módszerünket illeti, a felvilágosító munka, a nyílt elvtársi vita hívei vagyunk, a meggyőzés, az érvelés hívei mind a pártéletben, mind a Népfront összejövetelein, és általában a közéletben. Lankadatlanul és fáradhatatlanul kell felvilágosító munkát végezni, mert a tapasztalat az, hogy minden új kérdést meg kell magyarázni. Ha nem magyarázzuk meg előre, meg kell magyaráznunk utólag, s ez sokszor nehezebb, több munkát kíván, tovább tart. Ha van közös feladat, vitassuk meg együtt, határozzunk együtt, és dolgozzék mindenki teljes erejével. kommunistákat a párton kívüliek dicsérik, mintha önmagunkat dicsérjük. Tény azonban, hogy ma párttagnak, kommunistának (enni nagyobb megbecsülést, több megtiszteltetést jelent a dolgozók széles körében, mint bármikor korábban. A pártonkívülieknek, a mi népünknek nagy szüksége van a mi sailárd, egységes, céltudatos és a vezetés feladatait jól ellátó {Jártunkra. Nekünk, kommunistáknak hivatásunk és feladatunk nem az uralkodás, hanem a nép, a munkás- osztály becsületes és tisztességes szolgálata. Ha bár-melyikünkre valaki azt mondja, hogy becsületesen dolgozik a munkásosztályért, a népért, ennél nagyobb rang nem kel] nekünk. Ennek szellemében dolgozunk mi a Népfronton belül is. Változatlanul együtt akarunk dolgozni világnézetre való tekintet nélkül minden becsületes emberrel. A minap ünnepeltük a Hit- ler-fasizmus fölötti győzelem évfordulóját. Húsz esztendővel ezelőtt ott, ahol mi állunk, a horogkereszt vetett árnyékot és a Hitler-fasiszták voltak Európa urai. Azóta volt hidegháború, volt koreai háború, bér. lini krízis, kubai agresszió, Kongóban támadt az imperializmus, most Vietnamban támad. És mit hoz a jövő? Ahogyan Hitler eltűnt a történelem süllyesztőjében, úgy fognak eltűnni az összes imperialisták. Elvtársak! Mi kiverekedtük, kitapostuk magunknak az utat. Történelmi akadályokon át, nehézségek közepette jutót, tunk el ide, de reméljük a további út már simább, köny- nyebb lesz. Volt személyi kultusz, volt ellenforradalom, volt szárazság, volt árviz, volt kegyetlen tél, mégis mentünk előre. Most a szocialista társa, dalom alapjai már megvannak, évek mennek, események jönnek, nehézségek lesznek, küzdeni fogunk, de végső fokon a szocialista társadalmi rend, a kommunizmus minden országban győzni fog (Nagy taps.) Tisztelt nagygyűlés! Kedves elvtársak! Kedves elvtársnők! Engedjék meg, hogy végezetül sok szerencsét és sikert kívánjak az újonnan üzembe helyezett hideghengerműnek a további munkához, az ott dolgozó elvtársaknak, a vasmű összes dolgozóinak, Dunaújváros összes dolgozóinak, mindazoknak, akik itt jelen vannak, és akiket önök képvisel, nek. Egész népünknek erőt, egészséget, sikert kívánok. (Nagy taps.) (MTI) A személyi álcsoportosítás célja a munka javítása Egy zászlóalj eltűnt Újabb részletek váltak ismeretessé a hétfőn hajnalban Ba Gia térségében lezajlott ütközetről. Az AFP jelentése szerint a szabadságharcosok által elfoglalt helyőrséget egy zászlóalj védte, amely legalább 200 emberből állt. Központi bizottsági ülésünk hozott néhány személyi vonatkozású határozatot is. Határozat született, hogy engem, Münnich elvtársat és pár elvtársat föl kell menteni a Minisztertanácsban viselt tisztségünk alól. Én ezzel egyetértek. Nemcsak azért, mert megszavaztam, hanem azért is, mert ami engem illet, már régen és többször kértem, hogy mentsenek fel az egyik tisztség alól. Mind a kettő nagy feladat és mind a kettőhöz teljes ember kell A Központi Bizottság a munkát kívánja javítani a személyi átcsoportosítással. Azt hiszem, Münnich elvtárs fölmentését sem kell különösképpen indokolni. 79. évében levő, régi tapasztalt forradalmár, akinek politikai tapasztalatára, véleményére mi továbbra is építünk és számítunk. Ilyen korú embertől azonban már nem lehet várni, hogy napi munkát végezzen. Ami Pap elvtársat illeti, nagyon egyszerű dologról van szó. Tehetséges ember, aki ’korábban a Veszprém megyei Pártbizottság első titkára volt. A kormányban is becsülettel és eredménnyel dolgozott. Most az a szerencsétlenség történt, hogy Veszprémben meghalt a párt megyei első titkára. Megfelelő megoldást kellett találni és hamar, mert a megye bonyolult; van ott ipar, mezőgazdaság, idegenforgalom. A legegyszerűbb az volt, hogy egy, az emberekkel, a helyzettel, a problémákkal ismerős elvtárs vegye át a vezetést. Ezért visszament a megyébe. Még azt is megmondhatom, hogy kissé pedagógiának is szántuk, azt akarjuk, hogy az egész országban értsék meg; egy megyei első titkári poszt nem kisebb rang, mint a kormány tagjának lenni. Elvtársaim! Meggyőződésem, hogy a becsületes embernek, akármilyen munkakörben van, magas vagy egyszerűbb funk dóban, mindig sok munkája van. Dolgoznunk, küzdenünk kell nagy céljainkért. Vannak emberek, akik hajlamosak a bizonytalanságra, a nyugtalanságra. Ha valahol valami történik, azt kérdik: Most mi lesz? Most például az árvíz okozta károk, az Algériában történtek kapcsán nyugtalan- kodnak. Gondolkozni, az eseményekre figyelni persze kell. De azt a kérdést, hogy most mi lesz, másképp kell föltenni. Aki hisz a mi ügyünkben, a mi népünkben és akarja a szocializmus előrehaladását, népünk boldogulását, annak nem azt kell kérdeznie, hogy most mi .lesz, hanem azt kell mondania: akármi lesz, mi a szocializmust előre visszük, a békét megvédelmezzük, az ag- resszorokat visszaszorítjuk, az árvizet is visszatereljük medrébe, és megyünk előre. Ez a helyes hozzáállás. (Nagy taps.) A kommunisták hivatása Az utóbbi időben többször beszéltem a pártonkívüliek megbecsüléséről, mint a párttagok megbecsüléséről. Ügy gondolom, mindig jobb, ha a A zászlóalj teljesen eltűnt: emberei elestek, vagy fogságba kerültek. Az erődöt a hajnali órákban vették körül a partizánok, hat aknavetőből és négy ágyúból tüzet nyitottak rá, majd néhány perc alatt elfoglalták. A partizánok két 105 milliméteres ágyút zsákmányoltak, bőséges lőszerkészlettel. Más kormányegységek ugyan később puskalövés nélkül visz- szafoglalták a szabadságharcosok Ital hamarosan kiürített erődöt, azonban védelmét megerősíteni már nem tudták, mert a helikopterek leszállási övezetére heves tüzet zúdítottak a partizánok tüzérségi fegyverei. Egy amerikai helikoptert le lőttek: az egyik pilóta eltűnj valószínűleg bennégett a gépe ben. Ugyanebben a térségben, a nem messze fekvő Quang Ngá, városában a partizánok néhány hete a kormánycsapatok három zászlóalját semmisítették meg.
