Somogyi Néplap, 1965. június (22. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-06 / 157. szám

SOMOGYI JífiPlAP 2 Kedd, 1565. jálfns & Kádár János elvtárs beszéde Dunaújvárosban Mit értünk el december óta? Engedjék meg, hogoy ezek után néhány szót szóljak a Magyar Népkötársaság általá­nos helyzetéről. Június 25-én ülést tartott pártunk Központi Bizottsága, s áttekintette az időszerű nemzetközi és belső kérdéseket, jóváhagyta az ed­digi intézkedéseket, és a to­vábbi tennivalókra megfelelő határozatokat hozott. A hazai dolgok közül mindenekelőtt a termelés kérdéseiről esett szú Az 1965-ös év népgazdasági terve első öt hónapjának ered­ményei biztatók. Mind az ipa­ri termelésben, mind a mező- gazdaságban, mind az alkotó munka egyéb területén a ter­vek szerint folyik a munka. jtíZ ipari termelés 6 százalék­kal növekedett. Az ipar, a ke­reskedelem és a közlekedés te­rületén p. dolgozók létszámá­nak növekedése az év első négy hónapjában terveinknek megfelelően egyötöde volt a múlt év megfelelő időszakához viszonyítva. A termelés növe­kedésének 80 százaléka nem új létszámból, hanem a fegyelme­zettebb, jobb munkából, a munka termelékenységének emeléséből származott. Ez az első félév döntő eredménye. A termelő munka nehéz aka­dályok között és azok leküzdé­se közepette folyt A múlt év­ben mezei egér invázió lepett el bennünket. Hadjáratot kel­lett ellenük indítani. Majd a száj- és körömfájás leküzdése is szervezést, munkát, költsé­get igényelt. Később olyan hosszan tartó és példátlan eső­zés, olyan hűvös tavasz követ­kezett, amilyenre emberemlé­kezet óta nem volt példa. Ez megnehezítette a mezőgazdasá­gi munkát. Állami gazdasága­ink dolgozói, a termelőszövet­kezeti parasztságunk hallatlan erőfeszítéssel, öntudattal és fegyelemmel minden lehetsé­ges órát példásan kihasznált és ha olyan időjárás után most azt mondhatjuk, hogy a ter­méskilátások biztatóak, ezt ki- '»zárólag ennek a példás erőfe­szítésnek köszönhetjük. A most — kicsit késve — kezdődő idei aratási munka nagy és nehéz lesz. A gabona sok helyen megdőlt és a föld még min­őig annyi vizet tartalmaz, hogy a nehéz gépeket nem bírja el. Sok gondot okozott az idén a Duna is. Idestova három hónapja fo­lyik az óriási birkózás a Du­nával, méghozzá olyan magas vízállással és olyan — szinte szakadatlan —• árhullámmmal, amilyenre nem volt példa. Ed­dig sikerült tartani a frontot, de a veszély még nem múlt el. És 10—14 napig kell még izgul­nunk. hogy az ország déli sza­kaszán, a Mohács térségében nehogy tönkremenjen a gát. S hogy eddig kitartottunk, az sok évi előzetes munkának kö­szönhető, a megfelelő árvízvé­delmi rendszabályoknak, a vízügyiek, a közlekedésiek, a katonák, a munkásőrök, a tanácsi emberek, a lakosság helytállásának. Országunk dol­gozó népe szívből, hálásan és tisztelettel gondol rájuk. Fő követelmény a gazdaságosság A Központi Bizottság decem­beri határozata tudvalevőleg a népgazdasági munka, a gazda­sági vezetés javítását tűzte ki céljául. Ennek a határozatnak voltak olyan tételei, amelyek egyszeri intézkedést, rendezést Igényeltek. Ilyen volt például néhány takarékossági intézke­dés vagy például a normák felülvizsgálása. Van azonban a Központi Bizottság decemberi határozatainak néhány olyan pontja, amely nem pillanatnyi és nem is csak 1965-re érvé­nyes. Ilyen például gazdaság­vezetési módszerünk, sziszté­mánk javításának, modernizá lásának követelménye. Nem azért van erre szükség, mert ami eddig volt, az rossz volt. Hiszen eddigi gazdaságvezeté­si rendszerünk alapjában meg­felel annak a fejlődési sza­kasznak, amit eddig jártunk. Eddig az volt a feladatunk, hogy egy félig-meddig elmara­dott, feudális paraszti ország­ból ipari országot teremtsünk. Ezt a feladatot végrehajtottuk A fejlődésnek egy ilyen idő­szakában az iparosítás olyan követelmény, amelyre még azt is mondhatjuk, hogy kerül amibe kerül, de meg kell ol­dani. Most azonban a fejlő­désnek olyan szakaszához ju­tottunk, amikor többé nem dolgozhatunk »kerül amibe ke­rül- alapon. Most már mindent szigorúan a gazdaságosság követelményeinek keli aláren­delni. Néha, amikor a tőkés világ képviselőivel találkozom, vi­tázom, azt szoktam nekik mon­dani: Nézzenek ide, a maguk rendszere hitvány, pusztulás­ra ítélt, rothadt rendszer, mert az ember kizsákmányolására épül. Ä mi szocialista rendsze­rünk pedig azért jobb, mert a dolgozó ember szabad, és nem rabszolgája a termelési eszkö­zök tulajdonosának. A mi társadalmunk még át­meneti állapotban van. Régen a munkásembert a tőke osto­rával hajtották. Mindenki reszketett munkahelyéért. Ná­lunk most senkinek sem fáj a feje emiatt, s ezért akad, aki kényelmesen dolgozgat. Ezen kell változtatnunk, A tőkés rendszernek a szabálya az, hogy ami az enyém, ahhoz ne­ked semmi közöd. A szocialis­ta rendszer szabálya a köztu­lajdon. Ezt azonban nem min­den ember ismerte föl. Van, aki még közbeiktat egy állo­mást, és azt mondja: Ez az­előtt magántulajdon volt, most meg senkié. És eszerint is bá­nik vele, ahelyett, hogy úgy vigyázna rá, mint amitől mind­nyájunk jóléte, boldogulása függ. (Taps.) És még egy baj van — mondtam az egyik ilyen vitapartneremnek — az, hogy maguk fürgék, mint a csíkok, mi meg lassúak vagyunk, mint az ólommadarak. A tőkés, ha ma nem köt üzletet, holnap becsukhatja a boltot, és ezért nagyon igyekszik. Mi meg olyan biztosak vagyunk abban, hogy amíg a Föld gömbölyű, addig itt szocializmus és kom­munizmus lesz, hogy sokakat nem izgat a lassúság. Maga­sabb rendű rendszerünket, a szocializmust megszilárdítva az ilyen gyenge pontokon is győz­zük le a kapitalizmust. Ne­künk is tudnunk kell gyorsab­ban határozni és cselekedni. A becsületes termelőmunkának lesz mindig a legnagyobb rangja Néhány esztendeje életbe lé­pett a közoktatási reform, ki- szélesedett a középfokú okta­tás, az egyetemeken többszö­rösére növekedett a hallgatók száma. Itt is kell majd egy picit igazítanunk. Az oktatás ne oda lyukadjon ki, hogy azért élünk, hogy tanuljunk, hanem azért tanulunk,- hogy jobban tudjunk dolgozni és jobban tudjunk élni. A 14—16 éves fiataloknak pedig meg kell magyaráznunk, hogy nem egy tizenöt év múlva megszerzen­dő íróasztal az egyedül lehet, iéges életcél, hanem a becsü­letes termelőmunkának van a legnagyobb rangja, és azokat a fiatalokat fogjuk mi mindig a legjobban tisztelni az összes fiatalok között, akik az ipar­ban, a mezőgazdaságban fizi­kai munkát végeznek. (Taps.) Kultúránk olyan most, mint a mezők. A levegő szabad, eső volt, minden virágzik. (Derült­ség.) A termés többsége hasz­nos; búza, árpa, rozs, zöldbor­só, burgonya és a többi, de vannak pipacsok és minden­féle egyéb virágok is. (Derült­ség.) Ez sem nagy szerencsét­lenség. Ha bizonyos mértéken túl nem burjánzik. Kulturális eletunk pezseg, friss, eleven, döntő részében szocialista, a művészi alkotók nagy többsé­ge a néppel halad, a szocializ­must szolgálja, hazafi. Hogy milyen stílusban Ír valaki, az nem a mi dolgunk. Mi csak azt «Ivánjuk — és mondhatom, hogy az alkotók többsége ezzel egyet is ért —, hogy azon a fő úton haladjanak, amelyiken a nép alapvető tömegei men­nek. A nép a szocialista rend­szert építi, a haza, az ország javára dolgozik. Ezt segítsék a művészet, a kultúra műve­lőd. Semmiféle más igényünk nincs. A nemzetközi helyzet kérdéseiről Szólni szeretnék röviden a nemzetközi helyzetről is. A nemzetközi életben is egymást érik az események. Bizonyos problémák adódtak az Egye­sült Nemzetek Szervezetében, mégpedig azért, mert az ame­rikai nagytőkések megszokták, hogy a szervezet sokáig szava­zógépezet volt a kezükben. Most megváltozott a helyzet, mert megjelentek a szervezet­ben az újonnan felszabadult népek, és az ENSZ többé nem az Egyesült Államok engedel­mes szavazógépe. A világ előre halad. Az Egyesült Nemzetek Szervezetét ki lehet ragadni a nagytőkések és az imperialis­ták kezéből, hogy valóban a népek hasznos tanácskozó szer­ve legyen, és mi azt akarjuk, hogy így is legyen. Az ENSZ- nek természetesen egyetemes­nek kell lennie, és ott kell lennie minden ország és min­den nép képviselőjének, ide­értve a Kínai Népköztársasá­got is. Vannak más esemé­nyek is. Legutóbb Algériában történt olyan változás, amire — meg kell mondanunk — közvéleményünk egy kis nyug- talansaggal tekintett, mivel nem látható még világosan, mi is történt ott és milyen in­dító okokból. Népünk érzé­kenysége az algériai fordulat­tal kapcsolatban főként arra vezethető vissza — és ezt min­den algériainak is meg kell ér­tenie —, hogy nálunk mély a rokonszenv az algériai nép hősi harca, a független Algéria iránt. Népünk rokonszenvez az algériai népnek azzal az el­határozásával. hogy a szocia­lista fejlődés útjára lép. Ná­lunk — érthetően — az is fog­lalkoztatja az embereket, hogy mi lesz Ben Bella és mások sorsa, hiszen őket ismerte meg a világközvélemény, mint a forradalomban győztes Algé­ria kimagasló képviselőit. Es hogy nálunk ilyen érzések van­nak a közvéleményben, ezt egyetlenegy algériai vezető se veheti zokon. A nemzetközi légkört meg­rontotta a vietnami és a domi­nikai agresszió. Dominikában tulajdonképpen haladó polgá­ri megmozdulás történt, és az Egyesült Államok azonnal ag­resszíven, katonai erővel be­avatkozott Dominika belügyei- be. A világközvélemény és a magyar nép érdeklődésének középpontjában ma az Egyesült Államok vietnami agressziója áll. Az Egyesült Államok, an­nak kormánya agressziót kö­vetett el Dél-Vietnamban is, és agresszív cselekményt kö­vet el Észak-Vietnam bombá­zásával is. Ez a vietnami hely­zet legfőbb jellemzője. Az Egyesült Államok agresszor. Ezt mélyen elítéljük mi, és elítélik a világ összes haladó emberei Álláspontunk az, hogy a kérdésnek egy megol­dása van. Az USA-nak meg kell szüntetni az agressziót. Mi szolidárisak vagyunk a Vietnami Demokratikus Köz­társasággal, a Dél-Vietnami Felszabadítási Fronttal és ál­talában a vietnami néppel. Mellettük vagyunk politikai­lag, erkölcsileg, és a tőlünk telhető módon más tekintet­ben is segítjük őket harcuk­ban. Ezt diktálja a szolidari­tás, elveink és saját érdekünk is. Sem a magyar nép, de a vjlrg egyetlen népe sem néz­heti ölhetett kézzel, nem tűr­heti, hogy egy népet ilyen módon támadjanak meg. Sa­ját szabadságunkat is védjük akkor, amikor nem engedjük az agressziót az egekig nőni más népekkel szemben. Bizo­nyos, hogy az Egyesült Álla­mok soha sem fogja elérni céliát sem Dél-Vietnamhan: sem Eczak-Vietnamban. Ho- ?v»n u>het elképzelni a meg­oldást? Az a véleményünk, hogy — mint minden más nemzetközi kérdésben —- a vi­tás problémákat tárgyalások útján kell rendezni. Ehhez azonban az kell, hogy az Egyesült Államok szüntesse be Eszak-Vietnam bombázá­sát, és kell annak elismerése is, hogy Dél-Vietnamban a népet a Felszabadítási Front képviseli. Ha tárgyalni akar­nak, azokkal tárgyaljanak, akikkel harcolnak. Emlegetik az Egyesült Államok Dreszti- zsét is. Erre csak azt lehetne mondani, hogy minél előbb szűnik meg az agresszió, an­nál kevésbé fog presztízsük szenvedni. Kádár elvtárs ezután a nemzetközi kommunista moz­galomról, a magyar párt két­oldalú tárgyalásainak ered­ményéről szólt, majd a tőkés országokhoz fűződő kapcsola­tainkat érintve hangsúlyozta: Mi a tőkéseknél jobb vi­szonyt akarunk, gazdasági, kulturális együttműködést, ne­kik azonban tudniuk kell, hogy a Magyar Népköztársa­ság szocialista ország és az is marad. A Magyar Népköztár­saság a Szovjetunióval, a többi szocialista országgal egy frontban halad. Ha így akar­nak velünk normális vi­szonyt, mi üdvözöljük, mivel ez megfelel külpolitikánknak. Mint látható, sem külpoliti­kánkban, sem belpolitikánk­ban jó pár esztendeje nincs változás. Nemzetközi céljaink rendkívül egyszerűek és ért­hetőek. A szocializmus világ­méretű erősödését kívánjuk és szolgáljuk, a gyarmati rendszer megsemmisítését kö­veteljük, a világháború meg­akadályozásáért és azon dol­gozunk, hogy a szocialista és nem szocialista országok bé­késen éljenek egymás mellett, és hogy együtt is működjenek azokon a területeken, ame­lyeken ez lehetséges. A meggyőzés, a nyílt elvtársi vita hívei vagyunk Nem változtak belpolitikai rekvéseink sem. Következe­sen és egyértelműen dolgo- ink a szocializmus teljes lépítéséért, arra mozgósít- ik népünket. A népgazdaság -ósítésén fáradozunk. Mim­ink, tevékenységünk célja rmészetesen az, hogy né- ink a szocialista rendszerben ind jobban és jobban éljen, z előbb szó volt decemberi itározatainkról. Ezekben a gyelemről meg normáról leg hasonló intézkedésekről >lt szó. De kifejezésre jutott 5yanott a néDről való gon- >skodás is. Az a központi bi- ittsági ülés határozott úgy, >gy a kétgyermekes csalá­doknak járó gyermeknevelési pótlékot és a nagyön alacsony nyugdíjakat föl kell emelni. Ezt a kormány végre is haj­totta, és július 1-vel bevezet­tük. Ez jelzi, hogy politikánk átgondolt, egységes. Politi­kánk módszere sem változik. Azt tartjuk, hogy az eddig kialakult módon kell dolgoz­nunk. Ez azt jelenti, hogy szembeszállunk minden jobb­oldali és reakciós törekvéssel, jelentkezzék az az országon belül vagy a nemzetközi élet­ben. Ugyanígy szembeszállunk idehaza is és nemzetköziig is mindenféle álbaloldali, szektás és kalandortörekvés­sel. Ami a módszerünket illeti, a felvilágosító munka, a nyílt elvtársi vita hívei vagyunk, a meggyőzés, az érvelés hívei mind a pártéletben, mind a Népfront összejövetelein, és általában a közéletben. Lanka­datlanul és fáradhatatlanul kell felvilágosító munkát vé­gezni, mert a tapasztalat az, hogy minden új kérdést meg kell magyarázni. Ha nem ma­gyarázzuk meg előre, meg kell magyaráznunk utólag, s ez sokszor nehezebb, több munkát kíván, tovább tart. Ha van közös feladat, vitas­suk meg együtt, határozzunk együtt, és dolgozzék mindenki teljes erejével. kommunistákat a párton kívü­liek dicsérik, mintha önmagun­kat dicsérjük. Tény azonban, hogy ma párttagnak, kommu­nistának (enni nagyobb meg­becsülést, több megtisztelte­tést jelent a dolgozók széles körében, mint bármikor koráb­ban. A pártonkívülieknek, a mi népünknek nagy szüksége van a mi sailárd, egységes, cél­tudatos és a vezetés feladatait jól ellátó {Jártunkra. Nekünk, kommunistáknak hivatásunk és feladatunk nem az uralko­dás, hanem a nép, a munkás- osztály becsületes és tisztessé­ges szolgálata. Ha bár-melyi­künkre valaki azt mondja, hogy becsületesen dolgozik a munkásosztályért, a népért, ennél nagyobb rang nem kel] nekünk. Ennek szellemében dolgozunk mi a Népfronton be­lül is. Változatlanul együtt akarunk dolgozni világnézetre való tekintet nélkül minden becsületes emberrel. A minap ünnepeltük a Hit- ler-fasizmus fölötti győzelem évfordulóját. Húsz esztendővel ezelőtt ott, ahol mi állunk, a horogkereszt vetett árnyékot és a Hitler-fasiszták voltak Eu­rópa urai. Azóta volt hideghá­ború, volt koreai háború, bér. lini krízis, kubai agresszió, Kongóban támadt az imperia­lizmus, most Vietnamban tá­mad. És mit hoz a jövő? Aho­gyan Hitler eltűnt a történe­lem süllyesztőjében, úgy fog­nak eltűnni az összes imperia­listák. Elvtársak! Mi kiverekedtük, kitapostuk magunknak az utat. Történelmi akadályokon át, nehézségek közepette jutót, tunk el ide, de reméljük a to­vábbi út már simább, köny- nyebb lesz. Volt személyi kul­tusz, volt ellenforradalom, volt szárazság, volt árviz, volt kegyetlen tél, mégis mentünk előre. Most a szocialista társa, dalom alapjai már megvannak, évek mennek, események jön­nek, nehézségek lesznek, küz­deni fogunk, de végső fokon a szocialista társadalmi rend, a kommunizmus minden or­szágban győzni fog (Nagy taps.) Tisztelt nagygyűlés! Kedves elvtársak! Kedves elvtársnők! Engedjék meg, hogy végeze­tül sok szerencsét és sikert kí­vánjak az újonnan üzembe he­lyezett hideghengerműnek a további munkához, az ott dol­gozó elvtársaknak, a vasmű összes dolgozóinak, Dunaújvá­ros összes dolgozóinak, mind­azoknak, akik itt jelen van­nak, és akiket önök képvisel, nek. Egész népünknek erőt, egészséget, sikert kívánok. (Nagy taps.) (MTI) A személyi álcsoportosítás célja a munka javítása Egy zászlóalj eltűnt Újabb részletek váltak is­meretessé a hétfőn hajnalban Ba Gia térségében lezajlott üt­közetről. Az AFP jelentése szerint a szabadságharcosok által elfoglalt helyőrséget egy zászlóalj védte, amely legalább 200 emberből állt. Központi bizottsági ülésünk hozott néhány személyi vo­natkozású határozatot is. Ha­tározat született, hogy engem, Münnich elvtársat és pár elv­társat föl kell menteni a Mi­nisztertanácsban viselt tiszt­ségünk alól. Én ezzel egyet­értek. Nemcsak azért, mert megszavaztam, hanem azért is, mert ami engem illet, már régen és többször kértem, hogy mentsenek fel az egyik tisztség alól. Mind a kettő nagy feladat és mind a kettő­höz teljes ember kell A Köz­ponti Bizottság a munkát kí­vánja javítani a személyi át­csoportosítással. Azt hiszem, Münnich elvtárs fölmentését sem kell különösképpen indo­kolni. 79. évében levő, régi tapasztalt forradalmár, aki­nek politikai tapasztalatára, véleményére mi továbbra is építünk és számítunk. Ilyen korú embertől azonban már nem lehet várni, hogy napi munkát végezzen. Ami Pap elvtársat illeti, na­gyon egyszerű dologról van szó. Tehetséges ember, aki ’korábban a Veszprém megyei Pártbizottság első titkára volt. A kormányban is becsü­lettel és eredménnyel dolgo­zott. Most az a szerencsétlen­ség történt, hogy Veszprém­ben meghalt a párt megyei első titkára. Megfelelő meg­oldást kellett találni és hamar, mert a megye bonyo­lult; van ott ipar, mezőgazda­ság, idegenforgalom. A leg­egyszerűbb az volt, hogy egy, az emberekkel, a helyzettel, a problémákkal ismerős elvtárs vegye át a vezetést. Ezért visszament a megyébe. Még azt is megmondhatom, hogy kissé pedagógiának is szán­tuk, azt akarjuk, hogy az egész országban értsék meg; egy megyei első titkári poszt nem kisebb rang, mint a kor­mány tagjának lenni. Elvtársaim! Meggyőződésem, hogy a becsületes embernek, akármilyen munkakörben van, magas vagy egyszerűbb funk dóban, mindig sok munkája van. Dolgoznunk, küzdenünk kell nagy céljainkért. Vannak emberek, akik hajlamosak a bizonytalanságra, a nyugta­lanságra. Ha valahol valami történik, azt kérdik: Most mi lesz? Most például az árvíz okozta károk, az Algériában történtek kapcsán nyugtalan- kodnak. Gondolkozni, az ese­ményekre figyelni persze kell. De azt a kérdést, hogy most mi lesz, másképp kell fölten­ni. Aki hisz a mi ügyünkben, a mi népünkben és akarja a szocializmus előrehaladását, népünk boldogulását, annak nem azt kell kérdeznie, hogy most mi .lesz, hanem azt kell mondania: akármi lesz, mi a szocializmust előre visszük, a békét megvédelmezzük, az ag- resszorokat visszaszorítjuk, az árvizet is visszatereljük med­rébe, és megyünk előre. Ez a helyes hozzáállás. (Nagy taps.) A kommunisták hivatása Az utóbbi időben többször beszéltem a pártonkívüliek megbecsüléséről, mint a párt­tagok megbecsüléséről. Ügy gondolom, mindig jobb, ha a A zászlóalj teljesen eltűnt: emberei elestek, vagy fog­ságba kerültek. Az erődöt a hajnali órákban vették körül a partizánok, hat aknavetőből és négy ágyúból tüzet nyitottak rá, majd né­hány perc alatt elfoglalták. A partizánok két 105 milliméteres ágyút zsákmányoltak, bőséges lőszerkészlettel. Más kormányegységek ugyan később puskalövés nélkül visz- szafoglalták a szabadságharco­sok Ital hamarosan kiürített erődöt, azonban védelmét meg­erősíteni már nem tudták, mert a helikopterek leszállási övezetére heves tüzet zú­dítottak a partizánok tü­zérségi fegyverei. Egy amerikai helikoptert le lőttek: az egyik pilóta eltűnj valószínűleg bennégett a gépe ben. Ugyanebben a térségben, a nem messze fekvő Quang Ngá, városában a partizánok néhány hete a kormánycsapatok há­rom zászlóalját semmisítették meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom