Somogyi Néplap, 1965. június (22. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-04 / 156. szám
BORSOS MIKLÓS KIÁLLÍTÁSA SZIRMAY ENDRE: SZEMÜVEGBEN - SZEMÜVEG NÉLKÜL Két csiszolt, h omorú üvegdarab, kemény, józanv l tiszta és hideg, a világ ködben úszó fényeit okos törvények szerint szűri meg; hogy én is mindig az igazat lássam, társamnak tudjam azt, aki a társam. Hiába hull szememre szürke fátyol, fehér üvegem elűz minden rémet, AZ ŐSI APÁTSÁQ épületének bolthajtásos termei ezúttal egyik legjelentősebb élő szobrászunk alkotásainak szolgálnak keretül: Borsos Miklós alkotásait fogadják be. Utoljára 1957 decemberében az azóta lebontott Nemzeti Szalonban láttuk együtt a művész alkotásait. Az a kiállítás nagyobb teljességre tartott igényt: azon szerepeltek művei a felszabadulás előtti időből is, s bemutatta szobrai mellett érmeit, dombormű veit, rajzait is. A Mostani bemutatkozás — már csak a helyi jellegéből fakadóan is — szükségszerűen kisebb méretű; e csökkenésért azonban bőségesen kárpótol bennünket a művek színvonala. A kiállításon — egy éremtől eltekintve — kőből faragott alkotások láthatók. Borsos többnyire kőben dolgozik, vázlatot nem igen csinál: a mű benne él, »belülről látja-“ azt, s eszerint dolgozza meg a követ. De micsoda köveket! Egyik fehér és selymes tapintású, egy másikban a fehér váltakozik a rózsaszínnel, egy harmadik rózsaszín, mint a »rózsaujjú hajnal-«, a negyedik lágyan fekete, mint a korom. Műved láttán átérezzük a michelangelói mondás igazát: »Nincs a legkülönb művésznek se terve, (hogy ott ne élne bármely kőbe zárván — /csak kéz akadjon s ihlet, mely a márvány/ feleslegét az álomról leverje.« (Rónay György fard.) Borsos ihletett kézzel bontja ki a kőből a lényeget. Szobrai láttán föl sem merül, hogy talán máéképpen is lehetett volna csinálni: így születtek, s így maradnak fenn. Hol vannak e művészetnek gyökerei, kapcsolatai; honnan ered, s hol vannak társai? Rejtve és mélyen szerepel az ihletők közt »szabályunk és utolérhetetlen példaképünk", a klasszikus görög szobrászat; ott szerepel a természeti élmény, mert bátran mondhatjuk, hogy Tihany, s a Balaton nélkül nem teljesedett volna ki művészete, vagy nem ilyenre teljesedett volna. Ebben szellemi rokona a másik nagy művésznek, kinek művészete így nincs bennük történés sem; nincs idejük, sem bennü-K, sem körülöttük nem szerepei az idő: örökkétartó állapotuk van a térben. Mintha a hatalmas tó vizéből emelkedtek volna ki simára csiszolt, időtlen formájú kő-idomaikkal; mintha a cseppfolyósán izzó ősanyag hideggé merevedésének pillanatában keletkeztek, a folyamok hömpölygetésében csiszolódtak volna évezredeken keresztül — a művész pedig csupán a természet vétlen játékának betetőzéseként siettette azt, ami úgyis bekövetkezett volna. A végső nyugalom tartását hordozzák e művek — s ennek oka kétségkívül a biztos szerkesztettség, a tektonikus építettség, körvonaluk zárt volta, mely legtöbbször egyszerű mértani testbe foglalható. Közülük is kiemelkedik az anyagba foglalt gondolat szépségével a Vénusz születése: e torzó csodálatos habfehér márvány formáival előttünk kél ki a habokljóL EZT A FORMAVILÁGOT fejleszti tovább Borsos a müveiben, ahol a szobrászi formaalkotás finomsága szinte már csak tapintással érezhető: a látás már nem eléggé képes érzékelni azokat így a Csillagnéző fehér, a Hajnal rózsaszínű márványból faragott csiszolt-faragott kettősen domborodó elliptikus tömbje, melyen az ég felé emelkedő arc finom türemkedéseát hajszál- finom plasztikai modellálások érzékeltetik. A Napbanézö szinte gömbszerű tömbje, lecsiszolt előlapjával, ahol az arc tagolását egy hajszálíinom függőleges érzékelteti; a Sibii- la pannonion kocka-tömbje enyhe asszimetriájával követi a pofacsontok hajlását; a Can- ticus canticorum, a Madár, a Torzó mindmegannyi saját finomságával, melyet a szó már nem tud többé követni; a plasztika nyelvén fogalmazott művek. S mindezekre fölteszi a koronát a Fiatal párka koromfekete márványból fogalmazott csodás alkotása, tojásdad foglaló formájával, az arc modulációinak végtelenül, finom, puha jelzeseivéL A látvány szépsége, a művek harmóniája, emelkedettsége kötött formát kívánna: zenét vagy verset. Ilyet csak nagy művész is csali ritka ihletett pillanataiban teremt MŰVÉSZETÉNEK ÚJ, a legutóbbi években született hajtása a drámai hangvételű alkotások. A katalógus előszava az előbbieket a »női szépség", emezeket pedig a »férfi dráma" műveiként aposztrofálja. Korábban csupán érmei egyike-másika tolmácsolt hasonló gondolatokat; most gazdagon teljesedik ki ez az ága is művészetének. Talán első e nembeli alkotása az Orfeusz — bár én inkább — némi önkényeskedéssel inkább Sámsonnak nevezném — nagy mélyen beülő szemeivel, hosszúkás arcformájával, a kőnek rendkívül erős, zaklatottan meg-megtört mintázásával. Hasonló megmunkálású a Godot- ra várva is: mintegy ellenpárja a Cantieus canticorum nyugodt harmóniájának. 3eckett- nek ez a műve »bomló világának immár világhírrű csőla- kódvaL, akik váltig várják a soha meg nem érkező és talán nem is létező Godot urat, aki a reményt, a gondviselést, az élet értelmét jelképezi." (Bajomi Lázár Endre). Az egy tömbből faragott kettős alak. mint két ősi szikla mered egymásra, egymástól külön élve és mégis kettétéphetet lenül, tömbszerű-kocka formájukkal, egymásbafonódnak, mégis külön vannak. A forma megőrzi a kő rusztikusságát, sőt fokozza is kissé, s az egész valami öröktől és örökkévalót fejez ki. Az Orfeuszhoz hasonló A nagy véres mártirium vízszintesre fektetett feje is — tiltakozás az erőszakolt, értelmet!«! ha Iái ellen. Külön helyet foglalnak el Borsos Miklós művészetében portréi. Már az Egry-íej is az ötvenes évek elejének kimagasló alkotásai közt szerepelt: azóta újabbak születtek. A Szabó Lőrinc fej a IX. Magyar Képzőművészeti Kiállítás egyik legcsodáltabb darabja volt. A Babits-portré kissé megdöntött fejével, magas homlokával, nagy mély szemével a kidagadó ádámcsutkával a maga bonyolult összetettségében állítja elénk a nagy költőt: egyszerre költő és fejedelem, Dante ihletett tolmácso- lója és Jónás, a próféta. A Kassák-portré kemény tömbszerűségében, a koponyacsontok eiőredudorodó formáiban, az arc kissé behorpadó vonásaiban, a szemek mély intellektusában benne van a művész egész avantgardista harca az új művészetért, kőnek természete, nyughatatlan örökmoz- gása. S talán leghelyesebb a portrék közé sorolni A szent ideálportréját, e nagyszerű plasztikai alkotást. Aszkétikus hosszú arcával, nagy széles kalapjával, melynek térbeli elliptikus bajlása viszi a szemet hátra, a fejforima hátulsó részéhez, néhány formával tökéletesen fejezi ki Borsos a fogalmat; jeleníti meg, szim- oolizáija a gondolatot. BORSOS MIKLÓS a vflág teljességét kívánja felölelni alkotásaival Műveiben az ember sorsát kutatja a földön — s teszi ezt a plasztikának engedelmesre szelídített formáival Példaképei a nagy reneszánsz mesterek, kik egyszerre voltak művészek és művesek, s velük vallja, hogy a művészet nem csupán hivatás, mesterség is: kézművességnek és művészetnek összefonódása. Most bemutatott művei ismét erről győznek meg bennünket A magasröptű gondolat és a tökéletességig érlelt forma egysége az, amit mű vezetnek nevezhetünk. Ebből kapunk ízelítőt Borsos Miklós tihanyi bemutatkozásán. Láncz Sándor s elém teríti a kék szelídségben harmóniává szépült messzeséget; a távol törvénye nekem mindig az, ami szívetekben nektek is igaz. Ó, ha nektek is minden sötét árnyat a józan ész mindig így fésülne át, nem ismernénk a kínok késelését, a hazug álmokat s annyi vad csatát; ha az emberséghez szívünk hű marad, szemüveg nélkül látjuk az igazat! KÖNYVESPOLC Erdődy János: KÜZDELEM A TENGEREKÉRT Az ifjúság számára most meginduló Képes történelem sorozat első műve Erdődy Já- 'mos könyve. Százhatvan oldal történelem — izgalmas elbeszélésben, mintegy háromszáz korabeli metszettel, képpel, műemlékekről készült felvételiek A könyv elsősorban a nagy gyarmatosító birodalomnak az 1940-es évek elejétől, Kolumbusz első útjától eltelt egy évszázadnak a tengerekért s az újvilág meghódításáért, kifosztásáért vívott harcát, versengését mutatja be. A mű gerincét három »nagy kaland" adja: Kolumbusz merész vállalkozása, amelynek során fölfedezi az újvilágot. Hernandó Cortez vakmerő útja, s ennek az útnak az eredménye: Mexikó meghódítása és kirablása, s Francisco Pizzaro rablóháborúja Peru ellen. A Küzdelem a tengerekért a 25 kötetre tervezett Képes történelem című sorozat első könyve, amely több az általános iskolai történelemtanításnak a korról sommázott ismeret- anyagánál, ugyanakkor kevesebb is. Ugyanazt mondja el, mint a tankönyv, de nem ugyanúgy. Kiegészíti a történelemkönyvet, de semmiesetre sem helyettesíti. A Küzdelem a tengerekért egy adott korról, annak a jelenségein, érdekességein, kalandiain keresztül fest széles körképet A mű elsősorban az általános iskolák tanulóinak lehet kedvenc olvasmánya, de emellett hasznos segítője kíván lenni a nevelőknek, a szaktanároknak, a tanulószobán s a napköziben dolgozó pedagógusoknak is. (Móra Ferenc Ifjúsági Kiadó.) Cseres Tibori HIDEG NAPOK Valóban borzongató érzés felidézni e könyvön keresztül a legszörnyűbb rémtett-soro- zatot az újvidéki vérengzés eseményeit. Mégsem keltvisz- szás hangulatot a kisregény, mert mondanivalójának újszerűén megformált művészi kimunkálása, irodalmi eszközeinek eredetisége értékes élménnyel gazdagítja az olvasót. A vérengzés különböző rendű és rangú szereplőjének párhuzamos elbeszéléséből értesülünk nemcsak a szörnyűségek lefolyásáról, hanem a különböző emberek jellemük szerinti reagálásáról, cinizmusba burkolt gyávaságáról vagy bűntudatáról. Briliáns emberismeret hiteles korrajz és vonzó stílus avatja feledhetetlen olvasmánnyá ezt a kisregényt (Magvető.) Veres Péteri AZ ORSZÁG ŰTJAN Régóta készült Veres Péter, hogy megírja nagy sikerű önéletírásának, a Számi adásnak folytatását Ennek a tervnek valóra váltása Az ország útján, amely — ha nem is az elbeszélés időrendje szerint — de lényegében a Számadás folytatásának tekinthető. A mű az akkor már országszerte ismert író életének talán legizgalmasabb szakaszáról szól, a felszabadulást megelőző és követő hónapok; átélt eseményeiről. Az önéletírás a magasrendű írásművészet eszközeivel elevení- ti_ föl a nagy korforduló légkörét és hangulatát, s azon tűt hogy igen izgalmas és személyes emlékei miatt is érdekes olvasmány, sok vonatkozásban történelmi dokumentum értéke is van; (Szépirodaim! Könyvkiadó.) JURIJ ZOLOTAR J EV: szintén e tájon emelkedett európai magaslatokig: Egry Józsefnek. E vidék jelentőségéről Borsos művészetében felesége beszél legszebben: »... Táji szépségének varázsa, partjai, hegyvonulatai és a körülvevő Balaton hullámai mondát, mesét, vegét teremtenek ... Erős vállú, erős lábú, kerek arcú asszonyok; a parti usztatónál fürdő lovak; sziklás, lávás domboldalaikon legelő tehenek lassújárású pásztoraikkal s az alacsony kőfalon üldögélő pásztorlányok s az érő szőlőben lopakodó kecskék; a vékony holdsarló alatt a szürkületben haladó hordós szekerek nyikorgása dyonisosi képeket idéz.« S ott szerepel ihletéi közt az olthatatlan vágy a harmónia iránt, s a küzdelem a disszonancia, a diszharmónia ellen. AZ ÚJONNAN BEMUTATOTT MÜVEK KÖZÜL a legkorábbiak: a Hal, a Sellő, a Vénusz születése, illetve a Napozó szorosan kapcsolódik az előző, az 1957-es kiállításon bemutatott alkotásokhoz. Ezekben az alkotásokban Borsos a művészi absztrakció magas fokára 'Ap, nem tartva meg mást, csupán a fő- formákat: ezeket is erősen lekerekítve, s a mű egészét az egységesen áradó körvonal fogja össze, elhatárolva így a szobor terét a külső tértől teobrainak nincs mozgásúk, s Grigorij Filippovics Tyelenocskin, a vállalat tervosztályának vezetője szomorúan ismerte be magában, hogy milyen messze áll a vállalat igazgatójától. Pedig lép- ten-nyomon arra törekszik, hogy közelebb férkőzzék hozzá! De hiába. A főnök, mint egy nagyon magas szírt; megközelíthetetlen. Kulkov- val még szinte senki sem találta meg a közös nyelvet. Nyers, komor, epés ember, ül foteljében, és folyton csak azt fújja: — Kész a jelentés? Nna, mutassa .., Jól van. Elmehet. Tyelenocskinnak azonban nem akaródzott elmenni. Szeretett volna még valami elismerő, magasztos dolgot mondani ennek a barátságtalan, fölényeskedő embernek. Megértetni vele: milyen hűséges és odaadó is az ő beosztottja. Csak azt nem tudta, hogyan kezdjen hozzá mindehhez? Az ismerősök tanácsolták: »Puhatold ki, milyen témák érdeklik a főnöködet, miről társalog a legszívesebben.« Persze, van olyan téma! Csak ismerni kellene. Tyelenocskin tapogatózott így is, úgy is. Célozgatott az operára, a futballra, a kártyára és a filmekre .11 Kulkov türelmesen végighallgatta a tervosztály vezetőjének lelkes szóáradatát, s elnézve a feje fölött mondta: — Kész a jelentés? Nna, rendben van. Elmehet. »Átkozott tökfilkó«! — gondolta Tyelenocskin. Semmivel sem lehet a kegyeibe férkőzni. Talán csak a nők érdekelnék? És Tyelenocskin egyszer erre is rászánta magát. Titokzatosan kacsintott, csettintett és sokatmondóén mutatott az ajtóra: — Szemre való kis nő a titkárnője, Vale^j Petrovics! Még az ujjait is megnyalná utána az ember! — Hány éve nős maga, Tyelenocskin elvtárs? — kérdezte a főnök. — Majdnem tizenkét éve. — Nna, jól van. Gyerekek vannak? — Van három, mint a... — És tekintélyes családapa létére fiatal nőkre feni a fogát, mint macska a tejfölre? Elmehet! »Reménytelen eset, — morogta bánatosan Grigorij Filippovics. — Ha már a nők sem érdek, lik!..." Már teljesen feladta a reményt, amikor — a soron következő jelentés beadása előtt — teljesen véletlenül, minden különösebb célzás nélkül így szólt Kulkovhoz: — Remélem, holnap már be tudom adni. Ha ... ha nem leszek beteg. Kulkov felkapta a fejét, és érdeklődve tekintett. — De vigyázok ám, nehogy beteg legyek, — tette hozzá sietve Grigorij Filippovics. — No, azért ne hajszolja magát, — szólalt meg váratlanul a főnök. — A betegséggel nem jó tréfálni. Mi a baj? — Ó, csekélység. Talán csak gyomorrontás ... — Ahá! — mondta Kulkov, és barátságosan megveregette Tyelenocskin vállát. — Üdvöstéma löm, kedves sorstársam! Nekem is ugyanaz a bajom. Most együtt fogunk betegeskedni. Ejnye, ejnye, mondja csak, höl fáj? — »Megvan!! — örvendezett Tyelenocskin. — Megtaláltam a közös témát!« Végre boldog volt. Órákig elüldögélt a főnök irodájában. Gyakran »betegeskedett«, “és majdnem mindig a gyomrával volt baja. S minél többször játszotta a beteget, annál kedveltebbé és rokonszenvesebbé vált a főnöke szemében. Nyugodtan mondhatjuk, ezek a színlelt betegségek tették Tyele- nocskint olyan hirtelen főmérnökké. Mindig ugyanazzal a bajjal küszködött, mint a főnöke. »Szenvedett« légcsőhurutban, torokgyulladásban, gyomor- savtúltengésben, a gyomorhurutról már nem is beszélve. Ha az igazgató tüdejének bal csúcsán megjelent egy sötét folt, akkor megjelent az ő tüdején is. Egyszer a tüdőgyulladás mellett még valami másban is »meg akart betegedni«, de az már nem sikerült Kulkovot ugyanis beutalták az egyik gyógyfürdőhelyre. Tyelenocs- kint ez nagyon megijesztette: »Ne adj isten, még meggyógyul!« De ugyanakkor meg is nyugtatta magit: »Attól nem kell félni. Elvégre orvosok is vannak a világon! Én bízom bennük, hiszem, hogy nem hagynak cserben.« — Csak az a baj, — közölte Kulkov sóhajtozva és nyögdécselve Tyelenocskinnal, — hogy ki kell majd állítani a kórlapot. Rengeteg herce-hurca. Vérvétel, gyomornedvvizsgá- lat, stb. Tudja, én nem bírom az ilyesmit. — Valerij Petrovics, — szólt Tyelenocskin — én mindent megteszek a főnökömért. Tűzön-vízen, orvosi vizsgálaton keresztül megyek érte, ha kell. Én majd elintézek mindent. — Nem értem. Hogy gondolja? — Nagyon egyszerűen. Adja ide a beutalót, majd én elmegyek a vizsgálatra. Hiszen magát nem ismerik, nekem meg valóságos szórakozást jelent, ha saját véremet és gyomornedvemet adhatom az igazgatóm érdekében. — Jó lenne. Kényelmetlen, de... — Semmiség. Hiszen a betegségünk is szakasztott ugyanaz. Hol van a beutaló? Már megyek is! Egy héttel később hivatta Kulkov Tyele, nocskint, s papírdarabjaira meredve alig hallhatóan mondta: — A vizsgálat eredménye szerint teljesen egészséges vagyok. Nem utalnak szanatóriumba, üdülőbe küldenek. Ehhez mit szól? — Nagyon örülök, hogy... — örül?! — lopakodott Tyelenocskinre Kulkov. — Szóval örül. Rendben van. Elmehet. Végérvényesen elmehet! Érthető? Tyelenocskin nagyne- hezen haza vánszorgott, és lerogyott a díványra. Érezte, hogy most igazán megbetegedett. Életében először. (Fordította: Baraté Rozália)
