Somogyi Néplap, 1965. június (22. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-31 / 179. szám

Szombat, 1965. július 31. 3 SOMOGYI NÉPLAP Hogyan látják az életet? Három segédé a szó Kötetlenül indult a beszél­getés. Az érdekelt, hogyan látják az életet azok, akik most léptek a második lép­csőfokra. Három újdonsült elektroműszerész-segéd véle­ményét jegyeztem föl. Mind a hárman a Finommechanikai és Gépjavító Vállalatnál ta­nultak, szabadultak, illetve dolgoznak: A segédek: Sto­kom Géza, Löczi László és Szabó Sándor. — Miért választották ezt a szakmát? Stokom próbálkozik: — A Táncsicsban értem. Három évig oda jártam politechniká­ra. Már akkor úgy határoz­tam, hogy ide jövök. Ennél jobb szakma talán nincs is. Lőczi: — Én is a Táncsics­ban végeztem. Eredetileg ta­nár akartam lenni. Pécsre je­lentkeztem, de nem sikerült. Akkor nagyon összetörtem. Sehogy se találtam a helye­met. Próbálkoztam itt is, ott is, végül itt kötöttem ki. Az­tán feladtam a reményt, és je­lentkeztem tanulónak, őszin­tén mondom, megszerettem, nem bántam meg. Szabó Sanyi: — Azért, mert ehhez volt mindig kedvem. — Kellett-e protekció a fölvételhez? Stokom: — Nem. Engem ismerősként fogadtak... Lőczi nevetve: — Nekem bizony kellett. Pedig akkor már három hónapja itt dol­goztam. Azt mondta a sze­mélyzetis, hogy nem számít az érettségi bizonyítvány. Vé­gül a szakszervezeti titkára intézte el a fölvétele­met. Szabó Sanyi: — Én erre határozott választ nem tudok adni. Édesapám intézett min­dent. — A műhelyben találkoz­tak-e protekcióval? Lőczi: — Nem. Stokom: — Tessék elhinni, így igaz. Szabó: — Nálunk sosincs kivételezés. Ezért szeretünk itt lenni. — Van-e példaképük? összevillan a szemük: Lőczi: — Nekem mindenki példaképem, akitől tanulni lehet. A mi műhelyünkben sok jó szakember van:.. Stokom: — Ügy van, ahogy Laci mondta. Én Szabó Gyu­lát meg Kocsis Ferit tartom példaképemnek. Tudnak na­gyon. Olyanok, hogy bármi­vel nyugodtan mehet hozzá­juk az ember... Szabó Sanyi: — Én Bara­bás Istvánt tartom példaké­pemnek. Határozott, komoly ember. Az akaratereje raga­dott meg. Sokat köszönhetek neki. — Mennyit szeretnének ke­resni havonta? Lőczi: — Hát ennél többet. Az ötforintos órabér kevés ... Szabó: — Az egyik siófoki segéd hatötvenet kap a GEL- KÁNÁL... Stokom: — Ezt én is ke­vésnek tartom. Tavaly két segéd mindjárt a szabadulás szakmán belül ilyen fizetés­különbség van. Szabó: — Helyes lenne, ha beszámítanák az órabérbe azt, is, hogy ki hogyan végez. Igazságtalan, hogy a kitűnően végzett segéd ugyanannyit kap, mint aki éppen csak át­evezett. Lőczi: — Nekem az a vé­leményem, hogy kezdő óra­bérként hat forintot kellene adni. A másik kettő egyszerre: — Ügy van, az igazságos lenne. — Mi a véleményük a maszekolásról? Visszakérdeznek: — őszin­tén? — Igen. j Löczi határozottan: — Min­dig volt, mindig lesz. Hála a gyáraknak, a háztartási gé­pek sohasem tökéletesek. Stokom: — Ügy van! Szabó: — Ha ismerik az embert, akkor hoz valamit. Lőczi: — Arra jó, hogy ki­egészíti a zsebpénzt. Stokom: — Legtöbbször az ismerősök szólnak. Azoktól meg nem illik kérni semmit. — Hogyan szerveznék meg a munkát? Szabó: — Hát lehetne job­ban is csinálni. Stokom: — Először is kor­szerűsíteném egy kicsit a mű­hely fölszerelését Nem tűr­ném, hogy nyolcvan-száz kiló­kat emelgessenek az emberek. Lőczi: — Kellene egy szá­rítókályha. Ha rajtam állna, azonnal beszerezném. Sokat nyernénk vele.,. Stokom: — Én egy tekercs - hajtó gépet vennék ... Ebből vita kerekedik. A másik kettő szakmailag tá­madja Stokom véleményét. A végén abban állapodnak meg, jó, ha vasi, de nem ér túl sokat Szabó: — Változtatnék a raktári anyagkiadáson. Ha meggyorsíthatnánk, mindjárt kevesebb lenne a kényszerál­lás, és nőne a termelés. Lőczi: — Másra nem is len­ne szükség, mert nálunk iga­zi üzemi demokrácia van. Mindig közösen beszéljük meg a dolgokat — Hogyan képzelik el a lövőt? Mind a hárman töprenge­nek. Lőczi kér először szót: — Kemény dió. Az ősszel mind a hárman katonának megyünk. .Stokom: — Laci és én biz­tosan. Szabó: — Én már sokat gondolkodtam ezen. Egy biz­tos: megállni nem szabad, mindig tanulni kell. Ha le­szerelek. beiratkozom a tech­nikumba. Stokom: — Én is. Lőczi: — Ezt az utat já­rom majd én is. Stokom: — Ahogy a most leszerelt segédek mondják, so­kat lehet tanulni a honvéd­ségnél. — pviríwik sem esett ki a gyakorlatból.1 Lőczi: — Majd meglátjuk, hogyan lesz. Egy biztos: eb­ben a szakmában megállni nem lehet. Szabó: — És ez jó dolog, mert mindig lépést tart az ember a fejlődéssel. ♦ * * így látják az életet. Készül­nek rá. Stokom Géza huszon­egy, Lőczi László huszonket­tő, Szabó Sanyi tizenkilenc éves. 1965 júliusában lettek segédek. Az avatóünnepély után együtt mentek a Béke Étterembe. Megvacsoráztak, és közösen megittak két üveg burgundit. Sötétedés előtt ha­zamentek mind a hárman. Németh Sándor Csökkent a leltárhiány a kaposvári fmsz-nél (Tudósítónktól.) A kaposvári földművesszövetke­zet egységei az év első felében 47 millió forintot forgalmaztak. A boltok — 31 milliós forgalommal — 104,8 százalékra teljesítették ter­vüket. A felvásárlási üzemág csak­nem ötmillió forint értékű árut vett meg, azaz 155 százalékra tel­jesítette a tervet. Tóth Gyula főkönyvelő tájékoz­tatása szerint 1 060 400 forintot könyvelhettek az eredményrovat- ba az előirányzott 788 100 forint he­lyett. A múlt évihez képest javult a vagyonvédelem is. 1964 első fél­évében a 40 leltárhiány 54 600 fo­rint veszteséget jelentett a szövet­kezetnek, az idén a kár összege 38 100 forint. A leltártöbblet a múlt év első hat hónapjában 77 900 fo­rint volt, ez évben pedig ugyan­abban az időszakban 46 100 forint. Átadták rendeltetésének a Kaposvári Autójavító- és Szervizállomást Az, hogy megyénkben már háromezernél több magángép­kocsi fut, s tekintélyes az ál­lami vállalatok, hivatalok és intézmények gépjárműveinek száma is, parancsolóan hatott. A Somogy megyei Finomme­chanikai Vállalat kebelében működő autójavító részleg nem tudta ellátni hivatását: hetek­ig, hónapokig kellett várni egy-egy javításra. Sokszor egy hónapra előre vették előjegy­zésbe, aki szervizre akarta vinni kocsiját. A türelmetlenkedőket az vi­gasztalta, hogy Kaposváron, a Szokola berekben már három évvel ezelőtt építeni kezdték az új autójavító- és szervizál­lomást. A KPM Autófenntartó Ipari Tröszt látva, hogy csak a kaposvári körzetben több mint kétezer állami és magán- giépkocsi igényli ezt a szolgá­latot, előbb nyolc-, majd tíz­millió forintos beruházással terveztette meg az új üzemet. Végül is tizenegymillió forint költséggel épült meg az új ál­lomás, s néhány héttel ezelőtt megkezdte működését. Hivatalosan tegnap adták át rendeltetésének a Pécsi 14. sz. Autójavító Vállalat kaposvári üzemegységét. Szentaskó An­tal, a KPM Autófenntartó Ipari Tröszt ve­zérigazgatója rövid beszédé­ben vázolta az állomás meg­építésének szükségességét és a vele kap­csolatos ada­tokat. Az új szervizállomás jelenleg kielé­gíti az igénye­ket. Naponta ti­zennyolc—húsz kocsi szervizét, kisebb-nagyobb javítását képes ellátni. (Általá­ban ennyi ko­csi is fut be az állomásra.) Ha az igény to­vább nő, két műszak beveze­tésével akár kétszeresére is emelhető a szolgáltatás. A minden tekin­tetben modern üzem ugyanis A korszerű szerelőcsarnokban Ideális körülmények között dol­gozik a teher- és a személygépkocsikat javító részleg. A Szovjetunióba és Csehszlovákiába szállít ruhaneműt a Textilipari Vállalat A Somogy megyei Textil­ipari Vállalat (volt Mérték- utáni és Vegyesruházati Vál­lalat) igen súlyos anyag- és piacgondokkal küszködött az utóbbi hónapokban. Az első ,. -ii félévben mintegv hárommillió után átment, az allami gazda- forint értgklj áruval készített sághoz. Ott kétezer-ötszázat kaptak azonnal. Hol itt az igazság? Helytelen, hogy Állami, tanácsi és szö­vetkezeti vállalatok ré­szére hengereltáruk, vas­tömegcikkek, villanysze­relési anyagok, víz-, gázszerelési, épületbe- rendeaési, épületgépésze­ti anyagok, színesfémek, műszaki gumiáruk, tég­la vasbeton áruk, eter­nit, kőagyag és egyéb anyagok értékesítésére börzenapot tartunk PÉCSEN 1965. augusztus 3-án reg­gel 9 órától 14 óráig az ÉM Baranya megyei Ál­lami Építőipari Vállalat Pécs, Rákóczi u. 54. sz. alatti kultúrtermében. ÉM Építőipari Anyagel­látó és Készletező Vál­lalat. (107953) kevesebbet a tervezettnél. A vállalat vezetői mindent megtettek, hogy anyagot sze­rezzenek, és áruiknak piacot biztosítsanak. Fáradozásuk eredménnyel járt. A Szövet­kezetek Országos Szövetsége lehetővé tette, hogy a Tex tilipari Vállalat árut szállít­son a Szovjetunióba. Már meg is kötötték a szerződést a szovjet kereskedelmi szer­vekkel. Eszerint a kaposvári üzem hétezer fiúöltönyt szál­lít a Szovjetunióba a máso­dik félévben. Sikeres tárgyalásokat foly­tattak a vállalat vezetői csehszlovák kereskedelem képviselőivel is. Ök tízezer férfi- és gyermeknadrágot kérnek. Mivel a megbeszélé­sek idején az anyagminták még nem álltak rendelkezés­re, a szerződést nem kötötték meg. Időközben azonban si­került anyagot biztosítani, i a vállalat már el is küldte a mintákat a csehszlovákoknak. Remélhetőleg hamarosan megkötik a szerződést. Felülvizsgálták a normákat a Világítástechnikai Vállalat Kaposvári Gyárában A Világítástechnikai Vállalat Kaposvári Gyárában célul tűz­ték ki, hogy a normákat az el­ső félév végéig minden üzem­részben felülvizsgálják, s ahol szükséges, kiigazítják őket. In­tézkedési tervet készítettek e feladat végrehajtására. Az üzem párt- és szakszerve­zete gyűléseken ismertette a normakarbantartás jelentősé­gét és szükségességét, majd a munkanap-fényképezéssel és a technológiai utasítások felül vizsgálásával megkezdték az intézkedési terv végrehajtását. Megállapították, hol van vesz­teségidő, s hogy azt szervezet­lenség vagy fegyelmezetlenség okozza-e. Ügyeltek arra, hogy a normakiigazítás ne okozzon keresetcsökkenést. Minden üzemrészben panaszkönyvet függesztettek ki. Ha valame­lyik dolgozó úgy érezte, hogy a normakarbantartás nem volt igazságos, bejegyezhette észre­vételét. Az üzem vezetői a pa­naszt kivizsgálták, a rossz nor­mát megváltoztatták. Az intéz­kedésről értesítették a mun­kást is. Az üzem vezetőinek eltökélt szándéka, hogy nem engedik többé elhanyagolni a normát Ha változik a technológia, az anyag, ha átszervezik a mun kát stb., azonnal változtatnak a normán is. Minden változást sorszámos naplóba be. vezetnek nyolcvan termelő munkaerő számára biztosít munkalehető­séget. Tegyük hozzá, hogy korszerű körülmények között A mosó- és szervizrészlegnél három hidraulikus emelő könnyíti meg a dolgozók mun­káját, megszűnt tehát az ak­nából való mosás. A szerelő- csarnok minden igényt kielé­gít. Világos, tágas; egyszerre kiLenc kocsi futhat aknára, s újabb négy kocsi javítása is elvégezhető. Ideális körülmé­nyek közé kerültek a szakmű­helyek és az autóvillamossági részleg, az üzemegység irodái nemkülönben. Az autóvillamosság legkorszerűbb műszereivel, gépeivel, végezheti munkáját az üzemnek ez a részlege. — A jövőre is gondoltunk. A városi és a megyei tanács jóvoltából megfelelő területet kaptunk, olyant, amely a to­vábbi fejlődés lehetőségeit is tartogatja. Ha szükséges lesz, Kaposváron önálló vállalattá fejlődhet az üzemegység. Ka­pacitása ugyanis egy viszony­lag nem nagy beruházással kétszeresére növelhető — mondottam KPM Autófenntar­tó Ipari Tröszt vezetője. Ezután a jelenlevők: Méhes Árpád, a KPM Autófenntartó Ipari Tröszt műszaki fejlesz­tési főmérnöke, Somogyi Jó­zsef, a Kaposvári Városi Párt- bizottság első titkára, Árus Sándort, a 14. sz. Autójavító Vállalat igazgatója, Meiszte- rics István, a vállalat fő­mérnöke, Hencz Pál, az üzemegység vezetője és a meghívottak végigjárták az üzemrészeket. Beszél­gettek a dolgozókkal. Azok mind-mind arról szóltak, hogy öröm az új üzemben dolgozni. Pál József autószerelő vissza­emlékezett a régi, szűk, sö­tét, szellőzetlen műhelyekre, s bemutatta, hogy mennyivel könnyebben lehet dolgozni az új munkahelyen. A többiek is hasonlóképpen nyilatkoztak. A város központjában (ha a volt disznópiaci csárdát le­bontják), megfelelő helyen nyílt meg a Kaposvári Autó­javító- és Szervizállomás. Akadnak ugyan még kisebb most gondok — a beruházó végzi az utolsó simításokat, S» egyelőre kevés az autókaros- széria-lakatos —, mindez azonban áthidalható nehéz­ség. K. S. Megjavult a munka a Nagyatádi Konzervgyár MHS-alapszervezetében (Tudósítónktól.) A Nagyatádi Konzervgyár MHS- alapszervezete a pártszervezet ja­vaslatára Vojkovics Gyulát vá­lasztotta meg elnökének. A hon­védelmi tömegmunkát körültekin­tően elkészített terv alapján végzi az új vezetőség. Együttműköd­nek a KISZ-szervezettel. A kollektív vezetésnek köszön­hető, hogy féléves munka után 15-ről 40-re emelkedett a taglét­szám. Fellendült a testületi élet. Üj lövészcsapatuk a járási bajnok­ság megnyerésének esélyese. Har­mincnyolcán járnak motorkerék­pár-vezetői tanfolyamra. Eredmé­nyes volt az összetett honvédelmi verseny, jelenleg az összetett mo­torosversenyre készülnek. Az alapszervezet további terve a járási lövészbajnokság megnye­rése, új lövészcsapat megalakítá­sa, a taglétszám emelése, felszere­lésük bővítése és egy túraszakosz­tály létrehozása. A hidraulikus emelő segítségével most már alapos munkát vé­gezhetnek a mosók és á szerviz dolgozói.

Next

/
Oldalképek
Tartalom