Somogyi Néplap, 1965. június (22. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-28 / 176. szám

Szerda, 1965. július 28. 3 SOMOGYI NfiPEáf Felelősségre vonás és emlékeztető NEMRÉGIBEN a csurgói járásban járva fel-feltűnt az utak mentén egy-egy gazos kukoricatábla. Ha még most megkapálnák, akkor is meg­látszana a gondozatlanság nyoma, a »sárgaságot« nem heveri ki egykönnyen a mos­tohán vagy egyáltalán nem gondozott növény. Ezeken a területeken kevés kukorica terem, noha a termelőszövet­kezet holdanként 16—18 má­zsás hozamot tervezett. A szorgalmas tsz-tagok parcel­láin és a kertek végén, a ház­tájiban viszont jól fizet majd ez az abraknövény. A növényápolás elhanyago­lása láttán elgondolkodik az ember, s nem érti, hogyan lehetnek némely szövetkezeti gazdák ilven felelőtlenek. Eav jegyzőkönyvet lapoztam át a minap. A zákányi Csokonai Termelőszövetkezetben készült július elején. Többek között arról van szó benne, hogy a korábbi közgyűlés egyik ha­tározatának érvényt szerezve legfőbb ideje, hogy felelősség­re vonják azokat a szövetke­zeti gazdákat, akik elmulasz­tották a növényápolást. Két hold burgonya kapálatlan ma­radt, s mivel ezt a munkát még napszámért sem tudták elvégeztetni másokkal a gaz-i daság vezetői, 80 százalékos kár keletkezett ezen a terüle­ten. Elővették a termelési tervet, megállapították az egy hold burgonyára előirányzott hozamot. Figyelembe vették a tervezett eladási árat, így számították ki annak a kár­nak az összegét, amelyet a mulasztó gazdák a szövetke­zetnek okoztak. Ez az összeg 3360 forint holdanként. Így jártak el azokkal szemben is, akik a napraforgót hagyták gazban. Holdanként 800 fo­rint kártérítésre kötelezték azokat, akik nem kapálták meg parcellájukat. Ebben az esetben a közgyűlés mondja ki a végső szót, mert ilyen naey kártérítésre kötelezni: túlhaladja a vezetőség jogkö­rét. MINDENKI TUDJA, hogy a rendkívül sok csapadék mennyi problémát okozott a növénytermesztésben. A ku­koricából is sok kipusztult. Ami megmaradt, azt óvni, áoolni kellene, hogy minél többet teremjen. Igaz, a ga­bonabetakarítás sok embert és gépet követel, de nem köt le mindenkit Ha jól körülné­zünk, látjuk, hogy jutna erő a kapálásra, ha a munkákat ésszerűen szerveznék meg. Akadnak azonban olyan gaz­daságok, ahol hiába akarják jól megszervezni a munkát, ha némelyek nem végzik el feladatukat, ehelyett lelkiis- meretfurdalás nélkül nézik, hogyan vénül el a fű a ré­ten, mint sűrűsödik a gyom a kukoricatáblán. Ügy gon­doljuk, nem árt, ha egyné­mely gazdaságunkban elő­veszik a tsz-tagok az alap­szabályt, és — igaz, többségét már öt-hat éve keltezték — még egyszer átforgatják. Nem­csak a zákányi gazdák, ha­nem mások is találnak benne olyan dolgokat; amelyeket ér­demes volna hasznosítani. A TERMELŐSZÖVETKE­ZETI TAGOKNAK nemcsak jogaik, hanem kötelességeik is vannak. Egyik legfonto­sabb kötelességük az, hogy teljesítsék mindazokat a fel­adatokat, amelyeket a szövet­kezet vezető szervei — a közgyűlés, a vezetőség — a közös célok eléréséért meg­jelöltek. Enélkül nem szövet­kezet a szövetkezet, a szerve­zetlen gazdálkodás nem ve­zethet eredményre. Nem árt fölidézni az alakuláskor is­mertetett — és a tagok által elfogadott! — kitételt, azt, hogy a szövetkezeti gazdák kötelesek a rájuk bízott mun­kát kellő időben és jól elvé­gezni, s ha a gazda a terme­lőszövetkezetnek kárt okoz — ilyen kár a növényápolás el­mulasztása is —, azt meg kell térítenie. A termelőszövetkezeti tagok többsége példásan helytáll. Szorgalom jellemzi ezeknek családtagjait is. Az ő érde­kükben történik, az ő hasz­nukra válik, ha a vezetőség nem nézi tétlenül a hanya­gok, a közösség törvényeit semmibe vevők kártételeit. A mulasztás következtében a szövetkezet, valamennyi tag­iának a jövedelme csökken, a többség szenved kárt néhány felelőtlen miatt, ba nem gon­doskodnak róla, hogy a kár megtérüljön a termelőszövet­kezetnek. Hernesz Ferenc Irodaház épül az Engels utcában Kaposváron, az Engels ut­cában közös irodaházat épít a Gépállomások Megyei Igazga­tósága, az Állami Gazdaságok, az Országos Állattenyésztési Felügyelőség Somogy megyei Igazgatósága, valamint az Ál­lami Vetőmagfelügyelőség. A háromemeletes, köziponti fűtéses, kis és nagy tanácsko­zótermet, valamint 130 íróasz­tal elhelyezésére alkalmas iro­dákat magában foglaló épüle­tet az Engels utca 10. számú ház helyén építik föl. Vitát váltott ki, hogy he­lyes-e a város központjában építeni Irodaházat, érdemes-e a kisajátításra 300—350 000 fo­rintot költeni. A szakemberek megállapították, hogy a kisa­játítás nem jelent pénzpocsé- kolást. Ha ugyanis valahol a város peremén építenék föl az irodaházat, a csatornázás­ra és az egyéb kommunális építkezésre fordított költségek többre rúgnának a kisajátítás költségeinél. Az Engels utca említett része zsúfoltságánál fogva egyébként nem alkal­mas lakásépítésre. Ezért a me­gyei koordinációs bizottság úgy döntött, hogy a négy intéz­mény közös irodaházát itt épít­sék föl. Az irodaházat 1967-ben ad­ják át rendeltetésének. Minden menn iségben átveszik a főldmuvesszővetkezetek. A MÁKGUBÓ FÖLEMELT ÁRAI i aserxődéxes ám 30 g-ijr I50,—D/g 31—60 <i-lti 230,— „ 61 — 100 q-ig 300,— „ (4877) ÍOO q felett 350,— „ A ni unk a verseny tovább tart Nagy lelkesedéssel kezdték üzemeink, vállalataink dolgo­zói a felszabadulási munka­versenyt az év elején. Most Most kell a mi A Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárában a párt- és a szakszervezeti bizottság kezdeményezésére indítottak munkaversenyt a felszabadu­lás huszadik évfordulójának tiszteletére. A termelés foko­zásán kívül a minőség javí­tását is vállalták. A felszaba­dulási verseny november 7-én zárul. A vállalásokról, a ver­seny föltételeiről Szilvási Jó­zsef munkaügyi előadó tájé­koztatott. — Mint más esztendőkben, az idén is a szocialista brigá­dok tevékenysége szabja meg a verseny méreteit és célját. Tervünk, hogy 103 százalékos teljesítményt érünk el ebbeji az évben. A közben felvető­már lemérhető; mit teljesí­tettek, s mi van még hátra az év eleji vállalásokból. inkát megfogni dött objektív akadályok elle­nére is biztatóak a jelek. Egyes üzemrészekben már ed­dig is produkáltak kiváló eredményeket, ahhoz azonban, hogy vállalásunkat teljesíthes­sük, most kell jobban meg­fogni a munkát. A harmadik negyedévben 104 százalékos teljesítményt akarunk elérni. Ha ez sikerül, biztosítanánk az egész háromnegyed évre a száz százalékon felüli ered­ményt. — Jelenleg hogy állnak a tervteljesítéssel? — 98,97 százaléknál tar­tunk. Fajcsi Józsefné szocialista brigádja az idén is az élen jár a fonó 2-es üzemben. A brigádvezető a 29-es és a 28- as gépsoron dolgozik már ötödik éve. Mikor teljesítmé­nye felől érdeklődünk, a gép­re erősített táblára mutat. — Most jól mennek a gé­pek. Ilyenkor 139—kg fo­nalat is készítek na^mta. A többiek sem akarnak le­maradni. A legjobb dolgozók között emlegetik Gertner Gá- bornét is. — Az egésznek az a nyitja, hogy lelkiismeretesebben, kö­rültekintőbben kell mozogni a gépek között. Azonkívül én szeretek is versenyezni, ki­váltképpen pedig nyerni sze­retek a vérsenyben. A földszint előcsarnokában a nagy eredményhirdető táb­lákon mindegyikük nevét megtalálni. — Mindig az elsők között vannak — mondja a munka­ügyi előadó. — Igaz, náluk könnyebben lemérhető a tel­jesítmény, a minőség foka. Nehezebb megállapítani a he­lyezés sorrendjét az előfonó­ban és a kártolóban. Néme­lyik munkahelyen csak úgy dönthetünk, ha állandóan fi­gyelemmel kísérjük, kik vég­zik legalaposabban, legkörül­tekintőbben munkájukat. — Megemlíteném — mond­ja Szilvási József — azt is* hogy az idén igen sok nehéz­séggel kell megküzdenie a gyárnak. Ä trösztösítés követ­keztében sok tisztázandó prob­léma vetődött fel. A nyers­anyag gyengébb minősége is közrejátszott abban, hogy nem sikerült tervünket úgy teljesíteni, ahogy szerettük volna. A Szovjetunióból ka­pott jó minőségű gyapot után nem tudtuk biztosítani ugyan­azt a minőséget az Afrikából vásárolt nyersanyagból. En­nek ellenére a munkaver­seny a legjobb tempóban ha­lad, és most már bizakodva nézhetünk a november 7-i kiértékelés elé. HITVALLÁS ORGONASZÓRA Vasárnap reggel végigol­vastam a lapokat. És éjsza­ka visszaálmodtam egy félt­ve őrzött, múlt évi élménye­met. Most elmondhatom, ak­kor nem volt bátorságom hozzá. Féltem az emberek hitetlenségétől, hisz előttem is oly valószínűtlennek tet­szett az az emlékezetes szombat esti találkozás. Kusza félmondatok jutnak eszembe a lapok híranyagá­ból : »-Szalcmiki városában újabb tömegtüntetés kezdő­dött ...« »A Görög Kommu­nista Párt nyilatkozatában elítéli a július 21-i athéni tüntetés részvevői ellen al­kalmazott rendőri megtorlá­sokat.« »Athénban és Pire­uszban több mint százezren hagyják abba a munkát...« Jellegzetesen athéni, zajos szombat este volt, október­ben is harminc-, harminkét fokos hőség. Kora délután az Akropoliszon voltam, de néhány társammal este is róttuk az utcát a turisták fáradhatatlanságával. Ittuk Athén ízeit, forgatagát. Az egyik kis utcácskában — nem emlékszem a nevére már — szinte egymást ér­ték a templomok. Szombat volt, az esküvők napja. Üj színfolt a keleti hangulatú főváros légkörében. Az em­berek feszes feketében, jó­kedvűen várták az ifjú páro­kat, hangosak voltak, mint az olaszok Nápolyban. Autók suhantak el, fékek csikorog­tak, nevetés, hangzavar még bent a templomokban is. Megálltunk bámészkodni egy görögkeleti templom előtt, érdekes volt a látvány, beszélgettünk. Az idegen szavak — mármint a mieink — hamarosan odacsaltak egy fekete, markáns férfit. Negy­venéves lehetett talán, alig­ha több. Először csak fülelt néhány lépés távolságból, az­tán — szerencsénkre igen­csak tört angolsággal (így megérthettük) — megkérdez­te, milyen nemzetiségűek vagyunk. Alig volt időnk a magya­rázkodásra. ölelt, csókolt bennünket, kezünket rázta, s ha mindez elmarad: akkor is látom szemében az őszin­te örömet megcsillanni. Ezek a szemek beszédesek voltak, mélyen ülők, árulkodók. Nem tudtam, hogy miért ez az öröm, de ösztönösen megrázott. Türelmetlenül vártam, hogy mi lesz a foly­tatás ... Lánya esküvője volt, s ő kért, meghívott, tiszteljük meg kislánya életkezdésének ünnepét. Odabent szólt az orgona, megkezdődött a szertartás. Mondjam, hogy érdekes volt. mulatságos, szokatlan? Mórt is mosolyognom kell, ha fel­idézem a pópasereglet erő­feszítéseit, amint kezüket ar­cuk elé emelve, szemüket hunyorgatva védekeztek a rizsáradat ellen, mert az ___________________________ ü nneplők azzal szórták meg a vőlegényt és a menyasz- szonyt. Aztán egy másik kedves szokás. A szertartás végén az ifjú pár hófehér díszzsebkendőibe kötött va­níliás cukrot, ajándékot nyújtott át a rokonoknak, a gratulálóknak. Mi tisztes té­vőiből néztük az eseményt, s akkor ismét odajött hoz­zánk az örömapa. Kezünket szorongatta ott a templom hajójában. Szólt az orgona, és ő beszélt, beszélt szenve­délyesen: — Úgy örülök, higgyék el,.. a legnagyobb ajándék, hogy magyarok is megtisztelték a lányom esküvőjét Mi sze­retjük magukat, testvére­ink. Nehezen élünk, kevés a kenyér. Minden kincsünk az uraké. S a mi uraink Nyu­gatra fordultak... De nem veszítjük el a harcot. Ezer és tízezer kommunista él Görögországban, én is kom­munista vagyok... A görögkeleti templom­ban zengett az orgona, s egy kommunista hitvallá­sa ... — Nincs elég erőnk rrég, a hatalom fegyveres c-reje óriási. De mi bízunk! Ma­guk már megcsinálták Ma­gyarországon, amit mi sze­retnénk. S az önök példája lelkesít minket! Köszönöm, hogy meghallgattak, sietnem kell. Dolgom van a ceremó­nia körül. Minden jót, drá­ga barátaink... Némán álltunk percekig, nehéz volt felocsúdni. Meg­vallom, mindenre számítot­tam a görögkeleti esküvőn, de ilyen szenvedélyes kom­munista hitvallásra — mi­közben ájtatosan búgott az orgona — aligha számíthat­tam. Csak néztünk egymás­ra, és büszkék voltunk. Nem önmagunkra, nem! A férfi­ra, akinek nevét sem tudom, s a többi tíz- és tízezerre.. Kijöttünk már a templom­ból, mehettünk vagy száz, százötven métert, amiko- ki­áltást hallottam a tömegből, s egy férfi magasra tartott kézzel futott utánunk. ö volt. Három hófehér dísz- zsebkendőt szorongatott^ a markában, átadott egvet- egyet, és ölelt, szorította a kezünket, mint találkozá­sunk első pillanatában. És a kis zsebkendőt, ben­ne a vaníliaillatú cukorká­val — bármily furcsa és szokatlan — nem a görög­keleti esküvő, hanem egy kommunista hitvallás jelké­peként őrzöm vitrinemben. Miért mondtam el ezt ép­pen most, csaknem egy év-, vei az athéni szombatest után? Mert a lapok hasáb­jairól félmondatok kavarog­nak bennem: **■Szaloniki vá­rosában újabb tüntetés kez­dődött«; »-Athénban és Pire­uszban csaknem százezren hagyják abba a munkát. « Jávori Béla ____________________J A legfontosabb: a batáridő és a jó minőség A Patyolatnál hét szocialis­ta Qjmért küzdő brigád neve­zett be a felszabadulsái mun­kaversenybe. Az ő versenyük egész éven át folyik, így az április 4-i vállalások beépül­tek a vállalat egész évi ver­senytervezetébe. — Tíz-tizenkét pontból áll minden brigád felajánlása — mondja Kanalas László igaz­gató. — Mivel szolgáltató vál­lalat vagyunk, nálunk leg­fontosabb a határidők megtar­tása és a jó minőség. A festés határidejét például hat napon belülre szorították dolgozóink, a lakosságnak végzett mosás- vasalás ideje sem haladja meg a hat napot. A Béke-brigád többek kö­zött a Trikloretilén vegytisz- títóval való takarékosságot tűzte célul: 15 százalékra csökkentették a veszteséget. Bekapcsolódott a munkaver­senybe a tmk-kazánház bri­gádja is. A kazánfűtők vállal­ták, hogy a tüzelőtechnika ja­vításával a szén két százalé­kát megtakarítják az idén. A vegyimosó brigád a telje­sítmény növelésében ért el szép eredményt. A múlt év­ben — objektív körülmények miatt — csak 80—90 százalék­ra teljesítették tervüket, a felszabadulási versenyben el­érték a 100 százalékot. László Attila főkönyvelői Horváth László főmérnök és Zemankó Gyula főművezető arról tájékoztatott bennünket, hogy a brigádok felajánlásai­nak figyelembevételével ké­szítették el az egész üzem évi munkaverseny-vállalását. Többek között ötezer norma­órát akarnak megtakarítani a munka jobb megszervezésével és műszaki fejlesztéssel. Az ősszel megkezdődik az üzem átalakítása. Hogy minél ki­sebb legyen a termeléskiesés, úgy ütemezték tervüket, hogy szeptember végéig az utolsó negyedév feladatainak egy ré­szét is elvégzik. A felszabadulási munkaver­sennyel összefüggően tisztasá­gi verseny is indult a Patyo­latnál: a dolgozók társadalmi munkában végezték el az üzem csinosítását, az udvar parkosítását. Ebben a kalan­derbrigád járt az élen. A termelési tervet eddig 14 százalékkal, a termelékenység tervét egy százalékkal teljesí­tette túl az üzem. Az üzem vezetői szerint a dolgozók nagyon lelkiismere­tesen vesznek részt a munka- versenvben. A vasalóbrigád például felajánlotta, hogy szí­vesen segít akar társadalmi munkában is ott. ahni »szo­rít a cipő«. Minden erővel az évi terv teljesítéséért Nem véletlenül nyerték el már nyolcadszor a Kiváló cí­met és a megyei pártbizott­ság vándorzászlaját a felsza­badulási munkaversenyben az Iparcikk-kiskereskedelmi Vál­lalat dolgozói. Rajta Mihály igazgató a következőket mondja az első félév tapasiu... . — Féléves tervünket 102,4 százalékra teljesítettük az elő­irányzott 230 millió helyett 235 millió forint értékű árut hoztunk forgalomba. S a ta­valyi első félévinél 11 millió­val nagyobb teljesítményt nem létszámemeléssel, hanem a termelékenység növelésével értük el. Az engedélyezett létszámnak ugyanis csak 98 százalékát használtuk fel, az egy főre jutó tervezett for­galmat viszont átalgosan 4,6 százalékkal teljesítettük túl. Jelentősen csökkentették a posta- és a távbeszélődíjakat, szakosították barcsi üzleteiket, így kevesebb áruból Is na­gyobb választékkal tudják ki­elégíteni a vásárlók igényeit. A nagyobb forgalmat 80 000 forinttal kisebb költséggel ér­ték el. Hat nappal meggyorsí­tották az áruk forgási sebes­ségét. A tervezett nyereséget 1,2 millió forinttal teljesítet­te túl a vállalat. Mindez az eredmény nagyrészt a felsza­badulási versenynek köszön­hető. Ebben valamennyi bolt­juk dolgozói részt vesznek. Húsz üzlet kollektívája a szo­cialista brigád cím megtar­tásáért, illetve elnyeréséért küzd. Igen szép eredményeket ért el a Novoszel Attila ve­zette rádió-villám ősségi, az Acs Jávosné által irányított leértékelt árük boltja. Mészá­ros Istvánnéval az élen a női 6iva1bolt, a röiöő*re. i-K^mun- t-aiizlet, amelynek vezetőié Kása Sándorné és a siófoki műszaki bolt Gründnel Adám vezetésével. A napokban termelési ta­nácskozáson beszélték meg feladataikat az Iparcikk-kis­kereskedelmi Vállalat dolgo­zói. — Az eredményes félév után mindent el kell követ­ni az esztendő sikeres befeje­zéséért — állapították meg. S ha büszkék lehetnek is eredményeikre, nem volna helyes, ha elbíznák magukat. Igaz, hogy csökkent a meg nem térülő leltárhiányok szá­ma, de a vállalat igazgatójá­nak hatvanegy esetben kel­lett fegyelmi eljárást indítania az áruk gondatlan kezelése, a tervfegyelem megsértése, in­dokolatlan készletek beszerzé­se miatt stb. Többen kaptak írásbeli figyelmeztetést; né­hány eladót, boltvezetőt kár­térítésre köteleztek, illetve megvonták jutalékát. Ha ezen sikerül változtatni, akkor a vállalat az évet is hasonló szép eredménnyel zár­hatja. mint az első hat hóna­pot. ♦ A munkaverseny tovább tart. A vállalatok dolgozói be­csületbeli kötelességüknek tartják vállalásuk teljesítését. Hogy sikerül-e, az sok min­dentől függ. elsősorban azon­ban az emberektől. S attól, hogy az első félév lelkes munkaversenye folytatódik-e az év utolsó napjáig ... Nagy J. — Szalai L. — Strubl M. Somogyi együttes a rozsnyói fesztiválon Cserelátogatás keretében négy­napos vendégszereplésre Csehszlo­vákiába utazik a hét végén a sió­foki Balaton Együttes. A Radhosfci Népi Együttes meghívására több helyen fellépnek, és részt vesznek a rozsnyói néptáncfesztiválon !«•

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom