Somogyi Néplap, 1965. június (22. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-21 / 170. szám
A'Z MS'ZMP MEGYEI RITÖTTSÁCiA ES A MEGYE1 TANACS LAPJA INDULÁS AZ ÚTTÖRŐTÁBORBA SZELLEMI Beszélgetés a ÚTI POGGYÁSZ siófoki főagronómussal — Talán a tavalyi száraz, i esőtlen nyárnak is része volt abban, hogy olyan szívélyes fogadtatásban részesítettek bennünket az egyik Poltava melletti kolhozban, ugyanis érkezésünkkel egyidejűleg napokig tartó esőzés kezdődött — emlékszik vissza a Szovjetunióban töltött napokra Márkus János, a siófoki Egyetértés Tsz főagronómu- sa. Életében először járt ott, és ahogy mondta, most tudja csak igazán, mitől esett el eddig. — Elsősorban a méretek ejtettek ámulatba. Monumentális új házak, széles sugárutak a nagyvárosokban, hatalmas termőföldek szerte az országban. A nagy méretek nemcsak a terekre, az új épületekre jellemzőek, hanem az építkezéseken és a mezőgazdaságban folyó munkákra is. Szinte hihetetlennek tűnt a nagyvárosi utcák tisztasága. Csak akkor értettem meg, hogyan lehet tisztán tartani a nagy tereket, a széles utcákat, aimikor csoportunk egyik tagja lánctalpas erőgépek ragadták meg. Ezek az ötven lóerős kis gépek szaporán forgolódnak a határban, és egy-egy százholdas táblán — ennél kisebbet nem is láttam — egykettőre elvégzik a talajmunkát. A hatalmas gumikerekű traktorokat általában vontatásra használják, A kolhoz ugyanis távol esik a vasútvonaltól és a főközlekedési utaktól is. — Mi érdekelte a növény- termesztésben? — Különösen a kukoricatermelés érdekelt. Megkérdeztem az egyik vezetőtől, hogyan értek el tavaly az aszály elelenére is magas hozamot. Elmondta, hogy a tőszám szaporításával és azzal, hogy évek óta a jól termő hibridfajtákat termelik. A siófoki termelőszövetkezet főagronómusa elmondta még, hogy a nagy kolhoznak saját művelődési háza, óvodája, iskolája, sőt szülőotthona van. — A kolhoztagokkal való beszélgetéskor többször eszembe jutott, hogy úgy tudjuk, mi magyarok értünk igazán a vendéglátáshoz. Alig akartak továbbengiedni beníz, csín, temperamentum Beszámoló a földvári folklórnapokról Kettős eredmény született a földvári folklórnapokon: a »mérkőzés« »Időjárás őfelségével« döntetlent, a magasabb színvonalért vívott küzdelem viszont kétségtelenül szép győzelmet hozott. Ez a — sorrendben harmadik — találkozó talán most bizonyította először meggyőzően azt, hogy a néptánc művészeti ág képes a fejlődésre, s ha fogyatékosságaitól is megszabadulhatnánk, az európai hírű amatőr fesztiválok (az aggrigentói, az avignoni, a lyoni, a llangolle- ni) sorába léphetne a balaton- földvári folklórnapok eseménysorozata. Szombaton délután színes szőttes hangulatú képsor nyitotta meg a folklórnapokat. A részvevő csoportok menettánca, a varázslatos szépségű sárközi, kalocsai és más népviseletű táncosok bemutatója méltán vívta ki a motel, a nem. zetközi camping és a parti üdülősor nagyszámú közönségének csodálatát. Sajnos, a derű borúra váltott... Az este fél kilencre meghirdetett műsort szétmosta egy hirtelen jött vihar. Nagy veszteség ez, mivel a szöllőskislaki csoport, a kaposvári Latinka Művelődési Ház együttese és a BM- együttes kénytelen volt fellépés nélkül hazautazni. Hasonló sorsra jutott a Várpalotai Népi Együttes és a Szolnoki Tisza Táncegyüttes is, s emiatt — különösen sajnálatos — a néptáncmozgalom új törekvéseit, a műsor modern, tematikus táncképeit nem láthattuk. Egy újabb vihar veszélye miatt a rendezőség a másnap esti műsort vasárnap délután tartotta még, így a folklóma- pok második rendezvénye már akadály, megszakítás nélkül zajlott le. Mi ax ami tartalmában, szellemében, technikai lebonyolításában meghatározta ezt az eseményt? Elsősorban az, amire már utaltunk: igen figyelemreméltó, hogy a műsor hét együttese közül egy sem szerepelt színvonalon alul; ez magában véve is jelentős fejlődés az előzőekhez képest. Pedig találkoztunk új nevekkel, új együttesekkel is. Szép helytállásról tanúskodott a Csurgói Népi Együttes Kalocsai mars; a kadarkútiak Somogyi pásztor című tánca és a meszteg- nyőiek Pinceszer című népi játéka. A Mesztegnyői Népi Együttes műsora sajátos színfolt. Jóízű humora, ízes nyelvjárású szövege s az egészet átszövő eredeti báj az, ami megragadó, és a kisebb fogyatékosságokat is feledteti ebben az eleven falusi életképben. Jó úton haladnak, érdemes figyelnünk rájuk. Külön szót érdemel a két külföldi vendégcsoport. A csehszlovák Radhosty-együttes üde, színes, ötletes Morava vidéki táncaiban feltűnt, mennyire ügyelnek a tömör, frappáns, arányos szerkezetre. Az est legnagyobb sikerét (a Siófoki Balaton Együttes mellett) egy gyermekcsoport: a zabrze-i »Mikulczyce« úttörő gyermektáncegyüttes vívta ki. A lengyel úttörőélet kedves, derűs mozzanatait, a Kattowice környéki bányász- és népi hagyományokat tükröző műsorszámaikat olyan meglepően magas művészi igénnyel, kifejezőerővel és könnyed rutinnal tolmácsolták, hogy hivatásos felnőtt együttes is megirigyelhetné tőlük. Pedig csak »hob- byjuk« ez a művészet... Tíz- tizennégy éves gyerekektől ennyi természetes »sikkel« közvetített esztétikai értéket — az egyszerű táncdaloktól, cserlsztonfiguráktól a komplikált népitánc-motívumokig — még aligha láthattunk. Szép, térben, formában arányos, színekben káprázatos előadásban mutatta be táncait a Sióagárdi Népi Együttes (Kalocsai páros, Sióagárdi táncok). A buzsákiak Két bál Bu- zsákon című népi játéka nem kevésbé igen értékes táncprodukció dramatizált elemekkel. A játék második része eleven tükör: a község mai élete, derűs hangulata csillog benne. Az est második fénypontja a Siófoki Ehlaton Együttes volt. Három tánckompozóciót (Együd: Nyitány; Cigánytánc; Szatmári verbunk) láthattunk tőlük, mindhárom hangulatában, dinamikában és színekben egyaránt az amatőr néptáncművészet egészen magas fokán áll. A találkozó értékei mellett árnyoldalait is megemlítenénk, hátha tanulságul szolgál. Rendkívüli nehézséget jelentett a rendezőségnek szembeszállni és megbirkózni az időjárással, s közben — a lehetőségek határáig — gondoskodni a mintegy négyszáz szereplőről is. A műsorszámok Csikvár József irányításával jó ritmusban peregtek, s egyáltalán nem tűnt fel, hogy egy szétmosott előadás roncsain kellett újjászervezni — menetközben — a műsor egészét. Azonban megemlítenénk: több produkció lényegesen rövidebb lehetett volna, s gyakori volt a különböző csoportok táncaiban ismétlődő tájmotívumanyaá is. A színpad háttere — egy teljesen érthetetlen, csúnya, dalostalálkozóra készített színfal — kiábrándító volt. A népi zenekaroknak (a marcali fmsz- együttes kivételével) még sokat kell fejlődniük. Továbbá egy régi hiányosság: ismét nem olvashattunk a kétnapos találkozó programjában arról, hogy tapasztalatcseréket, szakmai bemutatókat, nyilvános értékelést, folklórelőadásokat, ankétokat, találkozókat szerveznének a rendezők. A harmadik alkalom múlt el már anélkül, hogy a néptáncmozgalom elvi, tartalmi és tematikai kérdéseiről — nemcsak fehér asztalnál, program szerint is — tanácskoznánk: hol tartunk, mit akarunk, és mit lehetne (s hogyan?) elérni? Két esti műsor lebonyolítása még nem folklórnapok — mindössze két »folklóreste« ... Márpedig csak reprezentálni, csak bemutatni eredményeinket fényűző dolog, és kevés is. S azonkívül: a folklór nemcsak népi tánc ... A műsorban a magyar népdal, népi muzsika másodrangú, kí- sérőszerepet kapott; s a somogyi táj népi képzőművészete is megérdemelne ilyenkor legalább egy kisebb kiállítást. A földvári folklórnapok fogyatékosságai ellenére is jó úton halad. Produkciói színvonalasak. Íz, csín, temperamentum hatja át őket, s elérik azt a fokot, ahonnan már érdemes elindulni a fejlődés egy magasabb, árnyaltabb szakasza felé. Nagy kincs az, amit láttunk, s ami egyelőre még — csaknem parlagon hever. Noha érdemes lenne országos intézmények bekapcsolódásával magasabb fokon, valóban nemzetközi rangra emelni a balaton. földvári folklórnapokat. Megérné!... Wallinger Endre eldobta a cigarettavéget, és nyomban hárman is figyelmeztették a járókelők közül. — Milyen hasonlóságokat látott a két ország mezőgazdasági életében? — Kevés kivétellel ugyanazokkal a kultúrákkal dolgoznak, mint nálunk, talán csak napraforgóból termelnek jsok- kal többet. Az állattenyésztés a szarvasmarha-tenyésztésre épül, de szép a sertés- állományuk is. Előre kell bo- csátanom, hogy nem élvonalbeli kolhoz a Foltava melletti. — ahol több időt töltöttünk —, mégis szép eredményeket láthattunk. Annak ellenére, hogy a nyolcezer hektáros óriási határban sokkal kötöt- tebb a talaj, mint a Balaton mellett, a talaj művelés tökéletes náluk. — Milyen gépeket látott a földeken? — Figyelmemet leginkább az alacsony építésű, könnyű nünket a kolhozból, és mindent elénk raktak, mindent elmondtak magukról, mint ahogy a legkedvesebb vendégnek szokás. A csoport ezután ellátogatott a harkovi gépkiállításra. — A teljesen új konstrukciók egész sorával találkoztam — mondja a főagronó- mus. — Itt láttam egy új típusú kukoricaszedő gépet, amely 'Egyszerre három rendet fog maga elé, és a kombájnhoz hasonlóan mindent elvégez, sőt a levágott szárat nyomban össze is vágja. Ugyancsak hasznos gépnek látszott a cukorrépa-betakarí- tó és -fejelő gép. Nehéz munkát végez az ember helyett, majd a nagy erejű speciális forgatógép is. N. 3. MODERN PÁSZTORÓRA — Siess, jön a férjem'! ÁRVA CÓLVA ÁLL MACÁBAN... Hírt adtunk márciusban Bábyról, az inkei Rákóczi Tsz műhelyének házigólyájáról. Nos, Báby szárnya a télen meggyógyult, április óta lassan próbálgatva repülni is megtanult. A kovácsműhely és a motorszerelő csarnok olaját, piszkát »kinőtte« magából, tolla megfehéredett, az egész madár megszépült. Mégse fogadták be a gólyatársak. Inkén sok helyütt látták összecsapásait a délről hazatért gólyákkal. Ma már nem is próbál társ után nézni. Hűséges lakója maradt a — Maga érti, miért hoztak minket ide?... műhelyudvarnak. Az alacsony mérlegház tetején lakik; fő gondviselője, a kovácsok brigádvezetője kosarat erősített fel a kúpcserépre. Báby abban is csak álldogál. Még július elején szélvihar vitte le a kosarat a háztetőről. A gólya azonban továbbra is ott fészkel, semmilyen időjárás nem zavarja el onnan. Élelmét a környék békástavaiból szerzi be, s most is rendszeresen bejár a műhelyekbe. Kedves látvány, amint nagy sétákat tesz a műhelyek előtt húzódó téren. Tüske János kilencvencen- tis siklót vitt neki egy alkalommal. Még élt, s Báby — a műhelybeliek nagy derültségére — egy darabban nyelte le a siklót, még pedig a tarkánál kezdve. A téli bőséges ellátás, amelyet biztosítottak a műszakiak, kitágította a gyomrát. Élelme zömét azonban maga szerzi. Semmi baja nem volna, csak ez a társta- lanság. Néha mintha mondaná is, amikor a nyakára hor- gasztja a fejét: Azért nem élet így egyedül, még a gólyának sem... U. T. Csak egy betű a különbség... A laikus nem is sejti, milyen nehéz mentesíteni a hibáktól a sajtótermékeket. Meg szedés közben is akár egyetlen betű eltévesztése komolytalanná teheti a legmegfontoltabb, legszebb gondolatot is. Várhegyi Imre, a Műszaki Könyvkiadó korrektori csoportjának vezetője évek óta gyűjti már azokat az ilyenféle hibákat, amelyeket saját maga javított ki a kefelevonatokon. Közülük néhány válogatott példányt most mutatott be a nyomdaipari szakembereknek. Egyik-másik teljesen megfosztja minden értelemtől a mondatot, mint például az a »kanpók«, amelyet a vitorlakötelek felerősítésére használatos kampók helyébe ügyeskedett a szedőgép kis ördöge. Talán valami öregházas szedő tudatalattija tört a felszínre, amikor a Hősök tere nevében a nősöket emlegette hősök gyanánt. Más esetben szinte szándékosságra gyanakszik az ember, amikor a t és a b fölcserélése folytán ezt a mondatot olvassa: »Ilyen bárgyú előadást nálunk még nem tartottak.« És vajon kire gondolt a szedő, amikor az 1 betűt kihagyva a vezetők »részeges« tevékenységéről irt? Viszont bizonyára nem a TÜ- KER-t bírálta az a fütéstech- nológiai szakkönyv, amelynek kefelevonata a fütőérték fogalmát a tüzelőanyag elégetésekor keletkező »kőmennyiségben« határozta meg. A nyomdák huncut kis manója azonban más módon is szeret incselkedni a könyvek készítőivel. Egy műben Kisfaludy Sándor egyik verse szerepelt, de kissé rövidnek bizonyult: a szedés után maradt még egy kis üres hely a lapon. A szedő tehát sokéves gyakorlatához híven belekopogta a szokványos formulát: »Szerző, ide még két sort!« A kérést azonban a korrektorok nem tudták teljesíteni. A szerzővel — rajtuk kívül álló okok miatt — nem sikerült érintkezésbe jutniuk. .. * * * Nemrégen néhány ember jelent meg a kolumbiai főváros, Bogota egyik rendőrőrszobáján. Az érkezők az őrrel nem tudtak beszélni, mert éppen aludt. Amikor fölébredt, azt tapasztalta, hogy a hívatlan látogatók minden elmozdíthatót elloptak. Történetesen éppen az őr szobán őrzött lopott holmit vitték magukkal. * * * Henry Duvemoie egyik színpadi alakja mondja: »A feleségem olyan, mint általában a nagy francia találmányok. Én fedeztem föl, és másoknak van hasznuk belőle.« Tristan Bemard: »Égy alkalommal Cannes-ben sikerült egy régi 20 frankos segítségével 50 000 frankhoz jutnom. Hogyan? Telefonáltam Párizsba, hogy küldjék utánam.« »A lelkiismeret az a hang, amely figyelmezitet arra, hogy nem szabad megtenni valamit, amit már megtettünk.« Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-1& Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknéL Előfizetési díj egy hónapra \2 Ft. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében* Kaposvár* Latinka Sándor utca i.
